Néplap, 1956. február (13. évfolyam, 27-51. szám)
1956-02-21 / 44. szám
NßPliA!1 1050. február 31, kedd A Szovjetunió Kommunista Pártjának XX. kou^rensznsia (Folytatás az 1, oldalról.) inéi, mennyire megbonthatatlan és erős a munkás- «sztály szövetsége a kolhoz- iParasztsággal, ha látná, hogy mi nemcsak esküszünk Lenin nevére, hanem minden erőnkkel át is ültetjük az életbe Lenin eszméit és szentül teljesítjük végakaratát. (Vihavos, hosz. szantartó taps.) Pártunk XX. kongreszszusa, a kongresszus határozatai, a központi bizottság beszámolója széleskörű és lelkes visszhangot kelt a pártban, a szovjet országban, minden külföldi barátunkban. Megvalósulnak a párt. és az ország előtt álló új, hatalmas feladatok. Erről nincs bennünk a legkisebb kétely sem, ezt biztosra veszik barátaink is, ellenségeink pedig hagyjanak fel kétségeikkel. A kommunizmushoz vezető előrehaladásunk biztosítéka mindenekelőtt abban rejlik, hogy — mint halhatatlan vezérünk és tanítónk, Lenin mondotta: „A világ legcsodálatosabb erejére támaszkodunk, a munkások és parasztok erejére.” (Viharos, szűnni nem akaró taps.) Február 18-i délelőtti ülés Molotov elvtárs felszólalása Moszkva, (TASZSZ.) A Központi Bizottság beszámolójának rövid méltatása után Molotov többek között a következőket mondotta: Népünk dicső útra tekinthet vissza. . Már a háború előtt alapjában véve felépítette a szocialista társadalmat, most pedig fokozatosan halad a szocializmusból a kommunizmusba. Molotov ezután az ötödik ötéves terv túlteljesítésével, a hatodik ötéves terv feladataival, a munkás-paraszt szövetséggel foglalkozott, majd a mezőgazdaság fellendítésének kérdéseiről szólott. Ki kell emelni — hangsúlyozta —, hogy a párt és a szovjet kormány különös figyelmet fordít a kolhozparasztság jólétének növelésére. A kommunista építés feladatainak megfelelően az állami tervek előirányozzák, hogy a falusi népjólét mind jobban közeledjék a városi életszínvonalhoz. Ismeretes, hogy az ötödik ötéves terv esztendeiben a kolhozparasztok reáljövedelmének színvonala ötven százalékkal, a munkások és az alkalmazottak reálbére pedig 39 százalékkal növekedett. A hatodik ötéves terv előirányozza, hogy tovább kell növelni a kolhozparasztok jövedelmét — átlagosan legalább 49 — a munkások és az alkalmazót-! tak reálbérét pedig átlago-j san 30 százalékkal. Molotov ezután az ipar és a1 kereskedelem fejlesztésének kérdését érintette, majd a hétórás munkanapra való áttérésről, valamint a reálbérek további emeléséről beszélt, amiben ismét megmutatkozik a párt gondoskodása a dolgozók életének megjavításáról. A párt őszintén és bátran feltárja a nagy fogyatékosságokat, a gazdasági és a kulturális építés valameny- nyi ágazatában. — folytatta Molotov. — A párt minden módon arra törekszik, hogy megjavítsa és ezzel csikken tse az államapparátust, a legszigorúbban biztosítsa a törvényességet. A párt mindebben a munkások, a kolhozparasztok, az értelmiségiek támogatására és tevékeny közreműködésére támaszkodik. Mélyreható váitozássk a nemzetkazi helyzetben és az áj habaró elhárításénak lehetősége A második világháború' igen komolyan próbára tette a szovjet szocialista társadalmi és államrendet — jelentette ki Molotov. — Ez a. próba megmutatta, hogy a nép odaadó támogatását élvező szocialista államnak kimeríthetetlen szellemi és anyagi erőforrásai vannak. Hazánk a háború befejezése után rövid idő alatt újból a gazdasági és a kulturális építés rohamos fellendülésének útjára lépett. Tudjuk, hogy a szocializmust, építő népi demokratikus országok is sikeiesen oldják meg feladataikat. Hangsúlyozta a béke, a demokrácia, a szocializmus hatalmas tábora létrejöttének rendkívül fontos nemzetközi jelentőségét. E tábor országainak tapasztalata megmutatja — mondotta Molotov —, hogy a szocializmus építésének útjai különbözőek, egyszersmind példátlan mértékben kiterjeszti a szocializmus befolyásának lehetőségeit és arányait. Ez a tábor ugyanakkor biztos támasza a tőkés országokban a jogaiért és élete megjavításáért küzdő munkásosztálynak és minden dolgozónak. Jelenleg a kapitalista világrendszer mellett létezik a szocialista világrendszer is. A történelem napirendre tűzte e rendszerek békés egymás mellett élésének kérdését. Természetesen, számolni kell azzal, hogy a két rendszer között elkerülhetetlenek a nézeteltérések és a viták. Ezért világosan válaszolni kell arra a kérdésre, hogyan kell megoldani a meglévő és az események során jelentkező vitás kérdéseket. Tito elvtárs üdvözlő levele A szombati ülésen olvasták fel a kongresszus részvevői előtt Tito elvtársnak, a Jugoszláv Kommunisták Szövetsége és Jugoszlávia Dolgozó Népének Szocialista Szövetsége nevében az SZKP XX. kongresszusához küldött alábbi levelét: „Kedves elvtársak! Engedjék meg, hogy a Jugoszláv Kommunisták Szövetsége és Jugoszlávia Dolgozó Népének Szocialista Szövet, sége nevében elvtársi üdvözletemet küldjem az önök kongresszusának, az SZKP XX. kongresszusának és őszintén sikeres, eredménydűs munkát kívánjak az Önök nagy szocialista országa, valamint a nemzetközi kapcsolatok és az együttműködés további békés fejlődése javára. (Taps.) Meg vagyok győződve arról, hogy az Önök kongresz- szusa nemcsak a Szovjetunió további belső építésének és megszilárdításának szempontjából lesz nagy jelentőségű, hanem külpolitikai téren, a béke megszilárdításának és azoknak a vitás problémáknak a békés megoldása szempontjából is, amelyek kiélezettsé- güknél és időszerűségüknél fogva ma még' nyugtalanítják a világot és amelyek miatt minden élenjáró erőnek össze kell fognia és meg kell szilárdulnia, hogy elejét vegye az egész emberiségre szörnyű következményekkel járó újabb háborús összetűzéseknek és pusztításoknak. Hazánkban ma jól ismeretes, mily hatalmas sikereket értek el Önök országuk iparosításában, mi pedig, akik annakidején láttuk hatalmas országuk elmaradottságát, a legjobban tudjuk felmérni, hogy a Szovjetunió népeinek mily óriási munkát kellett kifejteniük, a kommunistáknak pedig 1 enini következetességet, állhatatosságot és kitartást tanúsítaniok, amíg elérték e hatalmas eredményekét. Szocialista építőmunkánkban gyűjtött tulajdon tapasztalataink, erőfes.rité- seink, a nehézségek és a különböző akadályok megtanítanak bennünket arra, hogy helyesen értékeljük mindazokat a nehézségeket, amelyeket Önöknek le kelleti küzdeniük, erőfeszítéseiket, amelyeket ki kellett fejteniük, amíg elérte!: fejlődésük mai magas fokához. Az Önök vezetőinek, Hruscsov, Bulganyin és Trikóján elvtársaknaktavaly} jugoszláviai látogatásával, és az úgynevezett belgrádi nyilatkozattal új időszak kezdődött nemcsak országaink kapcsolataiban, hanem a többi népi demokratikus országgal kialakult kapcsolataink fejlődésében is. Ez ugyanakkor erősen pozitív hatással volt a nemzetközi kapcsolatok fejlődésére is mind a békeszerető erők megszilárdulása, mind a népek közötti bizalom és megértés fokozatos helyre- áL'ítása, a feszültség, és általában az újabb háborús veszély enyhülése szempontjából. Véleményem szerint még messze vagyunk attól, hogy elégedettek lehessünk a nemzetközi helyzettel, da mély meggyőződéssel mondhatjuk, hogy a béke hangja mindjobban elfojt egyes háborús felhívásokat. Végezetül elvtársak úgy vélem, elégedettek lehetünk kapcsolataink fokozatos és állandó javulásával és hogy éppen az ilyen fokozatos út a legegészségesebb a kölcsönösen szilárd bizalom és együttműködés helyreállításában. Ez az út egyszersmind ■ 3 ehetővé teszi mindazoknak a tényezőknek a kiküszöbölését a mindennapi gyakorlatból, amelyek akadályozhatnák kőiért) nö's biz aim un k megszilárduló sát. Belgrad, 1958. február 11. Elvtársi üdvözlettel: J. B. TITO.” (Viharos, hosszantartó taps. Mindenki felőli) Erre csak két út van: vagy a tárgyalások, a nézeteltérések békés rendezése, vagy a háború. Más út nincs, A Szovjetunió és minden inás szocialista ország határozottan elutasítja a háborút. Arra törekszünk, hogy' a szembenálló redszer hívei is elismerjék a békés egymás mellett élés elvét és nem kíméljük erőnket, hogy tárgyalásokkal oldjuk meg a megérett és felmerülő nemzetközi problémákat, hogy elősegítsük a béke és a népek biztonságának fenntartását és megszilárdítását. (Hosszas taps.) Molotov hangsúlyozta, hogy a jelen körülmények között létrejöttek azok a társadalmi erők, amelyek elegendők és képesek arra, hogy megakadályozzák a háborúkat, hogy végetves- senelc az imperialista háborúknak. Ezen erők megjelenésének következtében — jelentette ki — megszületett a háború elhárításának reális lehetősége. (Taps.) Természetesen figyelembe kell venni azt is, hogy az imperializmus legagresszí- vabb körei a történelmi fejlődés kerekének visszafordításáról szövögetnek terveket. Köztudott, hogy az ilyenfajta törekvéseket fejezték ki a „fékentartási“ tervek és különösen a „felszabadd tási“ tervek, amelyeket agresszív szellem hat át a szocializmus országai ellen. De más ilyesfajta képtelen terveket szőni arra, nogy a kapitalizmust a szocializmus országaiban erőszakosan visszaállítsák és megint egészen más, mennyire valósíthatók meg e tervek a jelen körülmények között, tekintve, hogy a Szovjetunió létezése é3 feji xiésé- nek egész története oly ragyogóan bebizonyította e tervek: légvárak, irreálisak. (Hosszan tartó taps.) Molotov ezután leszögezte, hogy abban a kérdésben, lesz-e háború, v.>gy nem, most teljesen mas a helyzet, mint a legutóbbi világháború előtt és méginkább más, mint amilyen az 19X4—1913. évi háború előtt volt. Molotov rámutatott, hogy kialakult a szocialista államok tábora, amely az új háború előkészítésért mesterkedő agresszív körökkel szemben a béke megóvásában látja főfeladaíát. A béke kérdésében valamennyi nép érdeke, függetlenül az egyes országok tár. sadalmi és állami berendezkedésétől, egybeolvad az egyetemes béke, a népek közötti barátság és együttműködés ügyét önfeíáldo- zóan védelmező szocialista tábor országainak érdekei-! vei. Nem szabad lebecsül- | riink a háborús veszélyt — folytatta Mo- , laiov—. de nem szabad lebecsülnünk éráinkét sem, sok lehetőségűin - ket a béke megvédésében és biztosításában. Az ilyen lebecsülés akadályozna berniünket abban, hogy a béke fenntartásúban és jnegseb Urűííásában felhasznál- :uk mindazokat az erőket, amelyek 4 másod k világháború után a földkerekség minden részén feltűntek és rendületlenül növekszenek. Az ellenséges erők táborában jól tudják, hogy mi felmérhetetlen anyagi lehe- j tőségekkel és technikai vívmányokkal. rendelkezünk — 1 köztük a leghatalmasabb és legkülönfélébb, legkorszerűbb fegyverfajtákkal is — hogyha szükséges, kellőképpen állljuk a sarat. (Viharos, hosszantartó taps.) Gondolnunk kell arra, hogy ellenfeleink felhagytak sok olyan illúzióval, amelyben még nemrégiben ringatták magukat. Nekünk pedig gondoskodunk keli arról, hogy anyagi és technikai erőben — beleértve a biztonság biztosításának és az agresszióval szembeni ellenállás biztosításának összes elengedhetetlen és legtökéletesebb eszközeit —■ még erősebbek, szervezettebbek és hatalmasabbak legyünk. (Hosszantartó taps.) Lehetőségeink nem kisebbek, mint a másik táboréi.. Anyagi forrásaink, legújabb technikai vívmányaink, óriási embertartalékunk és népeink elmélyült barátsága, erkölcsi-politikai egysége a szocializmus táborának legyőzhetetlenségébe vetett biztos tudattal töltenek el bennünket. (Viharos, hosszantartó taps.) A béke megvédésének kérdésében olyan a nemzetközi helyzet, amilyenről 10—15 esztendővel ezelőtt csak ábrándozhattunk volna. A szocialista tábor határain túl is gyarapszik szövetségeseink száma. Nem csekély az olyan más államok száma sem — különösen azok körében, amelyek tegnap még teljes mértékben az imperializmustól függtek és csak most tértek rá a nemzeti élei önálló útjára, — amelyek nyíltan állást foglalnak az agressziós tervekkel szemben. Ezzel Összefüggésben Molotov kiemelte: a gyarmati rendszer mostani szétesésének világtörténelmi jelentőségét. Soha azelőtt agresszorok- nak még nem kellett oly nagy • nehézségekkel meg- küzdeniök terveik -keresztülvitelében — folytatta —, mint most. A támadók ugyanis most már nem számíthatnak arra, hogy politikájuk végrehajtását a népek engedékenyen és alázatosan szemlélik. De korántsem szabad elbizakcd- nunk, ennek nem szabad arra vezetnie, hogy a véletlenre bízzuk magunkat. Tudjuk, mily hatalmas és mennyire különböző eszközöket vesznek igénybe az imperialisták a fegyverkezési hajsza folytatására és a háborús hisztéria feiszítá- sára, hogy ebben a légkörben újabb terveket szőjenek támadó háborúra. Tudjuk, mily széles körben haszná’ úk fel e cél érdekében a burzsoá sajtót, rádiót, mozit és minden más propagandaeszközt. Mindezt nem szabad lebecsülnünk nemcsak azért, hogy ne gyengítsük, hanem azért is, hogy minden lehető módon fokozzuk a népek .ellenkezését és ellenállását’ minden, a háború előkészítésére irányuló tervvel szemben. Molotov ezután rámutatott, hogy nem egyszer még megmutatkozik a Szovjetunió külpolitikájában, a külügyminisztérium munkájában az új háború elhárítására rendelkezésre álló lehetőségek lebecsülése. Ennek a lebecsülésnek végei kell vetni. Pártunk külpolitikájában mindig azt a módszert követi — folytatta a továbbiak során, — hogy a legkomolyabban számba kell venni az adott feltételeket, az adott helyzetet és fel kell ismerni a történelmi fejlődés távlatait. Az clviség és a rugalmasság lenini összekapcsolása a külpolitikai vonalvezetésben — ez az ami biztosítja pártunk sikerét a nemzetközi feladatok megoldásában. Az a törekvésünk, hogy megvédjük a békét és megakadályozzuk az újabb világháborút a szocializmus országainak legyőzhetetlen barátságára és — függetlenül társadalmi és állam- rendszerüktől —- az olyan nem szocialista országok mind hathatósabb támogatására támaszkodik. amelyek kiállnak a béke érdekeinek ellentmondó katonai tömbök ellen és ál- Iá sí foglalnak az államok békés egymás mel(Folytatása a 3. oldalon) Az SZKP XX. kongresszusának küldöttei A küldöttek egy csoportja: (balról-jobbra) Szerafi- ma Kotova, a moszkvai „Kalinyin” gyapjúszövőgyár bi igádvezetönője, Maria Rozsnyeva, a Moszkva alatti „Kvpavona”-gyár müvezetchclyetíese és L. Ananyeva, — a sUibovoi textilkombinát szövőnője, (Foto D. Solomovies)
