Néplap, 1956. február (13. évfolyam, 27-51. szám)

1956-02-21 / 44. szám

NßPliA!1 1050. február 31, kedd A Szovjetunió Kommunista Pártjának XX. kou^rensznsia (Folytatás az 1, oldalról.) inéi, mennyire megbontha­tatlan és erős a munkás- «sztály szövetsége a kolhoz- iParasztsággal, ha látná, hogy mi nemcsak eskü­szünk Lenin nevére, hanem minden erőnkkel át is ül­tetjük az életbe Lenin esz­méit és szentül teljesítjük végakaratát. (Vihavos, hosz. szantartó taps.) Pártunk XX. kongresz­szusa, a kongresszus hatá­rozatai, a központi bizott­ság beszámolója széleskörű és lelkes visszhangot kelt a pártban, a szovjet ország­ban, minden külföldi bará­tunkban. Megvalósulnak a párt. és az ország előtt álló új, hatalmas feladatok. Er­ről nincs bennünk a legki­sebb kétely sem, ezt biz­tosra veszik barátaink is, ellenségeink pedig hagyja­nak fel kétségeikkel. A kommunizmushoz vezető előrehaladásunk biztosítéka mindenek­előtt abban rejlik, hogy — mint halhatatlan ve­zérünk és tanítónk, Le­nin mondotta: „A világ legcsodálatosabb erejé­re támaszkodunk, a munkások és parasz­tok erejére.” (Viharos, szűnni nem akaró taps.) Február 18-i délelőtti ülés Molotov elvtárs felszólalása Moszkva, (TASZSZ.) A Központi Bizottság beszá­molójának rövid méltatása után Molotov többek kö­zött a következőket mon­dotta: Népünk dicső útra tekint­het vissza. . Már a háború előtt alapjában véve felépí­tette a szocialista társadal­mat, most pedig fokozato­san halad a szocializmusból a kommunizmusba. Molotov ezután az ötödik ötéves terv túlteljesítésével, a hatodik ötéves terv fel­adataival, a munkás-paraszt szövetséggel foglalkozott, majd a mezőgazdaság fel­lendítésének kérdéseiről szólott. Ki kell emelni — hang­súlyozta —, hogy a párt és a szovjet kormány különös fi­gyelmet fordít a kol­hozparasztság jólétének növelésére. A kommu­nista építés feladatainak megfelelően az állami tervek előirányozzák, hogy a falusi népjólét mind jobban közeled­jék a városi életszín­vonalhoz. Ismeretes, hogy az ötödik ötéves terv esztendeiben a kolhozparasztok reáljöve­delmének színvonala ötven százalékkal, a munkások és az alkalmazottak reálbére pedig 39 százalékkal növe­kedett. A hatodik ötéves terv előirányozza, hogy to­vább kell növelni a kolhoz­parasztok jövedelmét — át­lagosan legalább 49 — a munkások és az alkalmazót-! tak reálbérét pedig átlago-j san 30 százalékkal. Molotov ezután az ipar és a1 kereskedelem fejlesztésének kérdését érintette, majd a hétórás munkanapra való áttérésről, valamint a reál­bérek további emeléséről beszélt, amiben ismét meg­mutatkozik a párt gondos­kodása a dolgozók életének megjavításáról. A párt őszintén és bátran feltárja a nagy fogyatékos­ságokat, a gazdasági és a kulturális építés valameny- nyi ágazatában. — folytatta Molotov. — A párt minden módon arra törekszik, hogy megjavítsa és ezzel csik­ken tse az államapparátust, a legszigorúbban biztosítsa a törvényességet. A párt mindebben a munkások, a kolhozparasztok, az értelmi­ségiek támogatására és te­vékeny közreműködésére tá­maszkodik. Mélyreható váitozássk a nemzetkazi helyzetben és az áj habaró elhárításénak lehetősége A második világháború' igen komolyan próbára tette a szovjet szocialista társadalmi és államrendet — jelentette ki Molotov. — Ez a. próba megmutatta, hogy a nép odaadó támoga­tását élvező szocialista ál­lamnak kimeríthetetlen szellemi és anyagi erőforrá­sai vannak. Hazánk a háború befeje­zése után rövid idő alatt új­ból a gazdasági és a kultu­rális építés rohamos fellen­dülésének útjára lépett. Tudjuk, hogy a szocializ­must, építő népi demokrati­kus országok is sikeiesen oldják meg feladataikat. Hangsúlyozta a béke, a demokrácia, a szocializmus hatalmas tábora létrejötté­nek rendkívül fontos nem­zetközi jelentőségét. E tábor országainak ta­pasztalata megmutatja — mondotta Molotov —, hogy a szocializmus építésének útjai különbözőek, egyszers­mind példátlan mértékben kiterjeszti a szocializmus befolyásának lehetőségeit és arányait. Ez a tábor ugyanakkor biztos támasza a tőkés országokban a jo­gaiért és élete megjavítá­sáért küzdő munkásosztály­nak és minden dolgozónak. Jelenleg a kapitalista vi­lágrendszer mellett létezik a szocialista világrendszer is. A történelem napirendre tűzte e rendszerek békés egymás mellett élésének kérdését. Természetesen, számolni kell azzal, hogy a két rendszer között elkerül­hetetlenek a nézeteltérések és a viták. Ezért világosan válaszolni kell arra a kérdésre, ho­gyan kell megoldani a meglévő és az esemé­nyek során jelentkező vitás kérdéseket. Tito elvtárs üdvözlő levele A szombati ülésen ol­vasták fel a kongresszus részvevői előtt Tito elv­társnak, a Jugoszláv Kom­munisták Szövetsége és Jugoszlávia Dolgozó Né­pének Szocialista Szövet­sége nevében az SZKP XX. kongresszusához kül­dött alábbi levelét: „Kedves elvtársak! En­gedjék meg, hogy a Jugo­szláv Kommunisták Szövet­sége és Jugoszlávia Dolgozó Népének Szocialista Szövet, sége nevében elvtársi üd­vözletemet küldjem az önök kongresszusának, az SZKP XX. kongresszusá­nak és őszintén sikeres, eredménydűs munkát kí­vánjak az Önök nagy szo­cialista országa, valamint a nemzetközi kapcsolatok és az együttműködés további békés fejlődése javára. (Taps.) Meg vagyok győződve ar­ról, hogy az Önök kongresz- szusa nemcsak a Szovjet­unió további belső építésé­nek és megszilárdításának szempontjából lesz nagy je­lentőségű, hanem külpoliti­kai téren, a béke megszi­lárdításának és azoknak a vitás problémáknak a bé­kés megoldása szempontjá­ból is, amelyek kiélezettsé- güknél és időszerűségüknél fogva ma még' nyugtalanít­ják a világot és amelyek miatt minden élenjáró erő­nek össze kell fognia és meg kell szilárdulnia, hogy elejét vegye az egész embe­riségre szörnyű következ­ményekkel járó újabb há­borús összetűzéseknek és pusztításoknak. Hazánkban ma jól isme­retes, mily hatalmas sikere­ket értek el Önök országuk iparosításában, mi pedig, akik annakidején láttuk ha­talmas országuk elmaradott­ságát, a legjobban tudjuk felmérni, hogy a Szovjet­unió népeinek mily óriási munkát kellett kifejteniük, a kommunistáknak pedig 1 enini következetességet, állhatatosságot és kitartást tanúsítaniok, amíg elérték e hatalmas eredményekét. Szocialista építőmunkánk­ban gyűjtött tulajdon ta­pasztalataink, erőfes.rité- seink, a nehézségek és a kü­lönböző akadályok megtaní­tanak bennünket arra, hogy helyesen értékeljük mind­azokat a nehézségeket, ame­lyeket Önöknek le kelleti küzdeniük, erőfeszítéseiket, amelyeket ki kellett fejte­niük, amíg elérte!: fejlődé­sük mai magas fokához. Az Önök vezetőinek, Hruscsov, Bulganyin és Tri­kóján elvtársaknaktavaly} jugoszláviai látogatásával, és az úgynevezett bel­grádi nyilatkozattal új időszak kezdődött nem­csak országaink kapcso­lataiban, hanem a többi né­pi demokratikus országgal kialakult kapcsolataink fej­lődésében is. Ez ugyanak­kor erősen pozitív hatással volt a nemzetközi kap­csolatok fejlődésére is mind a békeszerető erők megszilárdulása, mind a népek közötti bizalom és megértés fokozatos helyre- áL'ítása, a feszültség, és ál­talában az újabb háborús veszély enyhülése szempont­jából. Véleményem szerint még messze vagyunk attól, hogy elégedettek lehessünk a nemzetközi helyzettel, da mély meggyőződéssel mond­hatjuk, hogy a béke hangja mindjobban elfojt egyes háborús felhívásokat. Végezetül elvtársak úgy vélem, elégedettek lehetünk kapcsolataink fokozatos és állandó javulásával és hogy éppen az ilyen fokozatos út a legegészségesebb a köl­csönösen szilárd bizalom és együttműködés helyreállítá­sában. Ez az út egyszers­mind ■ 3 ehetővé teszi mind­azoknak a tényezőknek a kiküszöbölését a minden­napi gyakorlatból, amelyek akadályozhatnák kőiért) nö's biz aim un k megszilárduló ­sát. Belgrad, 1958. február 11. Elvtársi üdvözlettel: J. B. TITO.” (Viharos, hosszantartó taps. Mindenki felőli) Erre csak két út van: vagy a tárgyalások, a nézeteltérések békés rendezése, vagy a há­ború. Más út nincs, A Szovjetunió és minden inás szocialista ország határozottan elutasítja a háborút. Arra törekszünk, hogy' a szembenálló redszer hívei is elismerjék a békés egymás mellett élés elvét és nem kíméljük erőnket, hogy tár­gyalásokkal oldjuk meg a megérett és felmerülő nem­zetközi problémákat, hogy elősegítsük a béke és a né­pek biztonságának fenntar­tását és megszilárdítását. (Hosszas taps.) Molotov hangsúlyozta, hogy a jelen körülmények között létrejöttek azok a társadalmi erők, amelyek elegendők és képesek arra, hogy megakadályozzák a háborúkat, hogy végetves- senelc az imperialista hábo­rúknak. Ezen erők megjelenésének következtében — jelentette ki — megszületett a háború elhárításának reális lehető­sége. (Taps.) Természetesen figyelembe kell venni azt is, hogy az imperializmus legagresszí- vabb körei a történelmi fej­lődés kerekének visszafordí­tásáról szövögetnek terve­ket. Köztudott, hogy az ilyen­fajta törekvéseket fejezték ki a „fékentartási“ tervek és különösen a „felszabadd tási“ tervek, amelyeket ag­resszív szellem hat át a szo­cializmus országai ellen. De más ilyesfajta képtelen ter­veket szőni arra, nogy a kapitalizmust a szocializ­mus országaiban erőszako­san visszaállítsák és megint egészen más, mennyire va­lósíthatók meg e tervek a jelen körülmények között, tekintve, hogy a Szovjet­unió létezése é3 feji xiésé- nek egész története oly ra­gyogóan bebizonyította e tervek: légvárak, irreálisak. (Hosszan tartó taps.) Molotov ezután leszögezte, hogy abban a kérdésben, lesz-e háború, v.>gy nem, most teljesen mas a helyzet, mint a legutóbbi világhábo­rú előtt és méginkább más, mint amilyen az 19X4—1913. évi háború előtt volt. Molotov rámutatott, hogy kialakult a szocialista álla­mok tábora, amely az új háború előkészítésért mes­terkedő agresszív körökkel szemben a béke megóvásá­ban látja főfeladaíát. A béke kérdésében vala­mennyi nép érdeke, függet­lenül az egyes országok tár. sadalmi és állami berendez­kedésétől, egybeolvad az egyetemes béke, a népek közötti barátság és együtt­működés ügyét önfeíáldo- zóan védelmező szocialista tábor országainak érdekei-! vei. Nem szabad lebecsül- | riink a háborús ve­szélyt — folytatta Mo- , laiov—. de nem szabad lebecsülnünk éráinkét sem, sok lehetőségűin - ket a béke megvédésé­ben és biztosításában. Az ilyen lebecsülés aka­dályozna berniünket ab­ban, hogy a béke fenn­tartásúban és jnegseb Urűííásában felhasznál- :uk mindazokat az erő­ket, amelyek 4 másod k világháború után a földkerekség minden részén feltűntek és rendületlenül növeksze­nek. Az ellenséges erők tábo­rában jól tudják, hogy mi felmérhetetlen anyagi lehe- j tőségekkel és technikai vív­mányokkal. rendelkezünk — 1 köztük a leghatalmasabb és legkülönfélébb, legkorsze­rűbb fegyverfajtákkal is — hogyha szükséges, kellőkép­pen állljuk a sarat. (Viha­ros, hosszantartó taps.) Gon­dolnunk kell arra, hogy el­lenfeleink felhagytak sok olyan illúzióval, amelyben még nemrégiben ringatták magukat. Nekünk pedig gondoskodunk keli arról, hogy anyagi és technikai erőben — beleértve a biz­tonság biztosításának és az agresszióval szembeni ellen­állás biztosításának összes elengedhetetlen és legtöké­letesebb eszközeit —■ még erősebbek, szervezettebbek és hatalmasabbak legyünk. (Hosszantartó taps.) Lehe­tőségeink nem kisebbek, mint a másik táboréi.. Anyagi forrásaink, legújabb technikai vívmányaink, óriási embertartalékunk és népeink elmélyült barát­sága, erkölcsi-politikai egy­sége a szocializmus táborá­nak legyőzhetetlenségébe vetett biztos tudattal tölte­nek el bennünket. (Viharos, hosszantartó taps.) A béke megvédésének kérdésében olyan a nemzetközi helyzet, amilyenről 10—15 esz­tendővel ezelőtt csak ábrándozhattunk volna. A szocialista tábor ha­tárain túl is gyarap­szik szövetségeseink száma. Nem csekély az olyan más államok száma sem — kü­lönösen azok körében, ame­lyek tegnap még teljes mér­tékben az imperializmustól függtek és csak most tér­tek rá a nemzeti élei ön­álló útjára, — amelyek nyíltan állást foglalnak az agressziós tervekkel szem­ben. Ezzel Összefüggésben Mo­lotov kiemelte: a gyarmati rendszer mostani szétesésé­nek világtörténelmi jelen­tőségét. Soha azelőtt agresszorok- nak még nem kellett oly nagy • nehézségekkel meg- küzdeniök terveik -keresz­tülvitelében — folytatta —, mint most. A támadók ugyanis most már nem szá­míthatnak arra, hogy poli­tikájuk végrehajtását a né­pek engedékenyen és alá­zatosan szemlélik. De ko­rántsem szabad elbizakcd- nunk, ennek nem szabad ar­ra vezetnie, hogy a vélet­lenre bízzuk magunkat. Tudjuk, mily hatalmas és mennyire különböző eszkö­zöket vesznek igénybe az imperialisták a fegyverke­zési hajsza folytatására és a háborús hisztéria feiszítá- sára, hogy ebben a légkör­ben újabb terveket szője­nek támadó háborúra. Tud­juk, mily széles körben haszná’ úk fel e cél érde­kében a burzsoá sajtót, rá­diót, mozit és minden más propagandaeszközt. Mind­ezt nem szabad lebecsül­nünk nemcsak azért, hogy ne gyengítsük, hanem azért is, hogy minden lehető mó­don fokozzuk a népek .el­lenkezését és ellenállását’ minden, a háború előké­szítésére irányuló tervvel szemben. Molotov ezután rámuta­tott, hogy nem egyszer még megmutatkozik a Szovjet­unió külpolitikájában, a külügyminisztérium mun­kájában az új háború elhá­rítására rendelkezésre álló lehetőségek lebecsülése. En­nek a lebecsülésnek végei kell vetni. Pártunk külpolitikájá­ban mindig azt a mód­szert követi — folytatta a továbbiak során, — hogy a legkomolyabban számba kell venni az adott feltételeket, az adott helyzetet és fel kell ismerni a történel­mi fejlődés távlatait. Az clviség és a rugal­masság lenini összekap­csolása a külpolitikai vonalvezetésben — ez az ami biztosítja pártunk sikerét a nemzetközi feladatok megoldásá­ban. Az a törekvésünk, hogy megvédjük a békét és megakadályozzuk az újabb világháborút a szocializmus országainak legyőzhetetlen barátsá­gára és — függetlenül társadalmi és állam- rendszerüktől —- az olyan nem szocialista országok mind hatható­sabb támogatására tá­maszkodik. amelyek ki­állnak a béke érdekei­nek ellentmondó kato­nai tömbök ellen és ál- Iá sí foglalnak az álla­mok békés egymás mel­(Folytatása a 3. oldalon) Az SZKP XX. kongresszusának küldöttei A küldöttek egy csoportja: (balról-jobbra) Szerafi- ma Kotova, a moszkvai „Kalinyin” gyapjúszövőgyár bi igádvezetönője, Maria Rozsnyeva, a Moszkva alatti „Kvpavona”-gyár müvezetchclyetíese és L. Ananyeva, — a sUibovoi textilkombinát szövőnője, (Foto D. Solomovies)

Next

/
Thumbnails
Contents