Néplap, 1956. február (13. évfolyam, 27-51. szám)
1956-02-18 / 42. szám
OitaQ. proletariat eggoéüljelek f AZ MDP SZABOLCS-SZATMARMEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA A mai számban A SZKP XX. kongresszusának anyaga (2. oldal) Szabolcs-Szatmári Tanácsok Lapja (3—4. oldal) Nagy feladatok megvalósítására serkentenek bennünket a SZKP XX. kongresszusán elmondott eredmények (5. oldal) Rádióműsor (6. oldal) XIII, évfolyam, 42. szám ARA 50 FILLÉR 195« február 18. szombat A Szovjetunió Kommunista Rákosi Mátyás elvtárs üdvöslő beszéde Moszkva, (MTI) A Szovjetunió Kommunista Pártja XX, kongresszusának február 17-i délutáni ülésén — moszkvai idő szerint 17 óra 30 perckor — felszólalt Rákosi Mátyás elvtárs, a Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetőségének első titkára. Rákosi elvtárs a következő üdvözlő beszédet mondotta el: „Kedves elvtársak! A Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetősége és az egész magyar dolgozó nép nevében forró kommunista üdvözlettel köszöntőm a Szovjetunió Kommunista Pártjának XX. kongresszusát. A Szovjetunió Kommunista Pártjának XX. kongresszusa áll most az egész haladó emberiség érdeklődésének központjában. E kongresszusra figyel a magyar dolgozó nép is. A magyar munkások, dolgozó parasztok és haladó értelmiségiek örömmel és lelkesedéssel fogadták a Szovjetunió hatodik ötéves népgazdasági tervének irányelveit, a kommunizmus építésének ezt a nagyszerű programját. Pártunk, dolgozó népünk meg van győződve arról, hogy a Szovjetunió népei hősi kommunista pártjuk vezetése alatt a hatodik ötéves terv hatalmas célkitűzéseit maradéktalanul valóraváltják, mint ahogyan jóval a kitűzött határidő előtt teljesítették az ötödik ötéves tervet is. E terv megvalósítása óriási erőgyarapodást jelent nemcsak a Szovjetunió, hanem az egész kilencszáz milliós szocialista tábor számára, felbecsülhetetlen hozzájárulás lesz a béke nagy ügyének védelméhez. E történelmi jelentőségű kongresszus újabb erőt ad a világ dolgozóinak és nagyszerű tapasztalatokkal gazdagítja az új életet építő, szabadságukért küzdő népeket. Az egész magyar dolgozó nép érzéseit tolmácsolja az az üdvözlet, amelyet a legnagyobb budapesti villamossági gépgyár dolgozói küldtek a kongresszusnak. „Meggyőződésünk — hangzik az üzenet, — hogy a kongresszus hatalmas erőforrása lesz nemcsak a Szovjetunió, hanem az egész nemzetközi munkás- mozgalom és a békeharc további fejlődésének. Nagy érdeklődéssel várjuk a kongresszus tanácskozásait és határozatait s mindent elkövetünk, hogy minél gazdagabb tapasztalatokat merítsünk a kongresszus éltető és erőt adó forrásából szeretett hazánk és a népek közötti békés barátság erősítésére.” „Mi, magyar kommunisták mindenkor példaképünknek tekintettük és a jövőben is példaképünknek tekintjük a Szovjetunió Lenin alkotta dicső Kommunista Pártját. Büszkék vagyunk arra, hogy a hatalmas Szovjetunió és a Kínai Népköz- társaság által vezetett legyőzhetetlen szocialista tábor tagjaként küzdhetünk népünk jobb jövőjéért és a békéért. Hazánk a Szovjetunió diadalmas felszabadító harcának köszönheti szabadságát és függetlenségét. A magyar nép évszázados rabság után végre szabadon munkálkodhat boldogulásáért, jobb jövőjéért. Ezért érez az egész magyar dolgozó nép soha el nem múló hálát és szeretetet a Szovjetunió népei és a Szovjetunió dicső Kommunista Pártja iránt. Felszabadult népünk élni tudott a szabadsággal. A munkásosztály — szövetség ben a dolgozó parasztság gal — pártunk vezetése alatt megteremtette a népi demokratikus rendszert és bizton halad előre a szocializmus építésének útján. Elősegítette fejlődésünket, hogy a Szovjetunió minden téren baráti önzetlenséggel támogatta, védte építő munkánkat, es, hogy küzdelmeinkben mindig meríthettünk a Szovjetunió Kommunista Pártja tapasztalatainak gazdag kincsestárából. A magyar dolgozó nép most kezdett hozzá második ötéves tervének megvalósításához. A második ötéves terv idején tovább folytatjuk a szocialista iparosítás politikáját. E tervnek megfelelően 1960-ig a mezőgazdaságban uralkodóvá tesz- szük a szocialista nagyüzemi gazdálkodást. Nagy gondot fordít tervünk a népjólét további emelésére. A második ötéves terv végrehajtásával 1960-ig lerakjuk a szocializmus szilárd gazdasági alapjait országunkban. E történelmi jelentőségű kongresszus, melyet a marxizmus—lc- ninizmus diadalmas eszméi hatnak át, nagyszerű megnyilvánulása a Szovjetunió Kommunista Pártja sziklaszilárd egységének, össze- forrottságának s egyben a proletár nemzetköziség éltető eszméjének, a népek tesvéri barátságának. A Magyar Dolgozók Párt- ja Központi Vezetősége és az egész magyar dolgozó nép nevében a Szovjetunió dicsőséges kommunista pártjának és a XX. kongresszus minden célkitűzésének megvalósításához tiszta szívből teljes sikert kívánunk. Éljen a Szovjetunió dicső Kommunista Pártja és annak Lenini Központi Bizottsága! Éljen és virágozzék a magyar és a szovjet nép örök megbonthatatlan barátsága!’’ Február 16-i délelőtti ülés M; A: Szuszlov emelkedett szólásra. — Lenin arra tanított — mondotta —, hogy a párt politikája csak akkor vezethet sikerre, -ha számításba veszi az adott időszak követelményeit, ha a párt gondosan figyel az élet szavára. Ha ebből a szempontból szemügyre vesszük a beszámolási időszakot, elmondhatjuk, hogy ezekben az években a párt, élén a központi bizottsággal — különösen közel állott az élethez, a néphez és külön éleslátással értékelte a belső és külső helyzetet, híven megragadta az idő megéreti szükségleteit, alkotó módon állt hozzá mind a politikai kérdések megoldásához. M. A. Szuszlov oeszédé- nek jelentős részében a tartós békéért, a szocializmusért vívott harc kéréseivel foglalkozott. Megállapította, hogy ezen a téren a párt aktív vezető erőként működött, igyekezett a gyakorlatban konkréten megszervezni mindazoknak av kérdéseknek a megoldását, amelyektől a béke sorsa függ. A Szovjetunió és a többi békeszerető erő tevékeny harca két fontos eredményre vezetett. Hosszú évek óta először, elértük a nemzetközi feszültség bizonyos enyhülését. A második eredmény az, hogy a béke. a demokrácia és a szocializmus erőinek állásai jelentősen mesr*z!’árr!ultak. Komoly mértékben megnövekedett a Szovjetunió és az egész szocialista tábor nemzetközi tekintélye és befolyása. Ugyanakkor az imperialista tábor pozíciói jelentékenyen meggyengültek. A béke ügye még in kább megerősödött az utóbbi időben, amikor kibővültek a Szovjetunió és a békeszerető ázsiai államok baráti kapcsolatai. Megnövekedtek a béke erői magukban a kapitalista országokban is. Ezt mutatják pél. dául a nemrég lezajlott franciaországi választások eredményei.* Helytelen lenne azonban, ha megelégednénk az elért eredményekkel — hangsú lyozta M. A. Szuszlov. — A népek békeharcát magasabb fokra emelhetjük és kell .is emelnünk, különös tekintettel a hidegháború megújítására iránvu'ó kísérletekre, amelyekkel bizonyos nyugati körök próbálkoznak. Rendkívüli nagyjelénüíségűek — folytatta M; A. Szuszlov — a mai nemzetközi fejlődés elvi kérdései, amelyekkel Hruscsov elvtárs beszámolója foglalkozott: a két rendszer békés egymás mellett élésének kérdése, a háború elháríthatóságának kérdése a jelenlegi időszakban, a szocializmusba való átmenet formáinak kérdése a különböző országokban és a szociáldemokrata pártokhoz való viszony kérdése. Ezeknek a kérdéseknek megvilágítása Hruscsov elvtárs beszámolójában konkrét példát nyújt a marxizmus- leninizmus nagy tanításainak alkotó alkalmazására és továbbfejlesztésére. Hruscsov elvtárs a mai nemzetközi helyzet és az elmúlt időszakban lejátszódott világtörténelmi jelentőségű változások marxista értékelésére, a pártunk, a testvéri kommunista pártok és az egész nemzetközi munkás- mozgalom által felhalmozott új tapasztalatok általánosítására támaszkodva meggyőző választ adott a minden ország népeit foglalkoztató létfontosságú kérdésekre. M. A. Szuszlov a továbbiakban arról beszélt, hogy a párt szervező munkáját az új feladatok színvonalára kell emelni. Megállapította, hogy a XIX. kongresszusig jelentős kárt okozott a pártmunkában a személyi kultusznak a marxiz- mus-leninizmus szellemétől idegen elmélete és gyakorlata. A személyi kultusz elmélete és gyakorlata lebecsülte a néptömegek szerepét és a párt szerepét, lealacsonyította a kollektív vezetést, aláásta a párton belüli demokráciát, elfojtotta a párttagok aktivitását, kezdeményező készségét és öntevékenységét, ellenőrizetlenséghez, felelőtlenséghez, sőt önkényhez vezetett egyes személyek munkájában, gátolta a bírálat és önbírálat kibontakozását, a kérdések egyoldalú, olykor pedig hibás megoldásait eredményezte. Szuszlov hangsúlyozta, hogy a bírálat és önbirálat mind nagyobb kibontakozása, a legfontosabb kérdések valóban kollektív megvitatása és eldöntése a pártszervekben arról tanúskodik, hogy eredményesen folyik a kollektív vezetés elvének helyreállítása minden szinten — a központi bizottságtól az alapszervezetekig. A legcsekélyebb kétség sem fér ahhoz, hogy a központi bizottságban teljes mértékig érvényre juttatták a kollektív vezetés elvét. A párt ideológiai munkájára rátérve Szuszlov megjegyezte, hogy ennek legfőbb hibája az, hogy jelentős mértékben elszakadt az élettől, hogy a tömegekben nem tudják álltalánossá tenni és elterjeszteni a kommunista építésnek a legjobb, az életben bevált mintáit, gyenge az aktivitás az előrehaladásunkat gátló negatív jelenségek elleni harcban. Szuszlov rámutatott a közgazdaságtudomány elmaradására, arra, hogy a filozófiában az elméleti gondolat elszakad életünk időszerű feladataitól. Mindenekelőtt & gyakorlattól való elszakadás következtében igen elterjedt közgazdászaink és filozófusaink egy részénél a betűrágás és a dogmatizrnus. Ideológiai munkánknak — mondotta Szuszlov — vissza kell adni a párt által évtizedek során kidolgozott harcos bolsevik szellemét és célirányosságát, aiá kell rendelni az ideológiai munkát a kommunizmus győzelméért folyó harc feladatainak. A. P. Kirilenko (Szverdlovszki pártszervezet) arról beszélt, hogy az SZKP Központi Bizottságának beszámolója mélyreható marxista-leninista elemzést ad a párt tevékenységéről, arról a hatalmas szervező és politikai munkáról, amelyet a XIX. pártkongresszus határozatainak végrehajtása terén végzett. Azok a páratlan sikerek, amelyeket a szovjetország a szocializmusból a kommunizmusba való fokozatos átmenet útján elért, az előtte álló feladatok nagyszerűsége, büszkeséggel tölti meg a szovjet emberek szívét, A szovjet emberek büszkék hatalmas hazájukra, a nagy és bölcs pártra, összes győzelmeink lelkesítőjére és szervezőjére. Hazánk soha nem volt még olyan hatalmas, annyira tele életerővel, mint most, soha nem jutott kifejezésre oly világosan országunknak a világ forradalmi mozgalma rohambrigádjának szerepe, mint ma, A Szovjetunió minden sikere a kommunista párt bölcs vezetésének eredménye. Kirilenko a Szovjetunió eredményeit, a Szverdlovszk- terület iparának sikereit jellemző példákkal illusztrálta. 1955-ben például a területén több nyersvasat és acélt gyártottak, mint az első ötéves terv elején az egész országban. A felszólaló a továbbiakban utalt a terület Ipari vállalatainak munkájában mutatkozó fogyatékosságokra. A tervező szervek és a Szovjetunió vaskohászati minisztériumának hibájából nem oldódott meg több olyan kérdés, amely néhány kohóipar! vállalat újjáalakításával függ össze. Kirilenko a továbbiakban kijelentette, hogy Kiricsen- ko elvtársnak a köztársaságok és a területek közötti szocialista versenyre vonatkozó javaslata komoly figyelmet érdemel. Meg kellene szervezni az ilyen versenyt és az minden bizonynyal nagyjelentőségű lenne a szovjet népnek a népgazdaság továbbfejlesztéséért vívott nagyszerű harcában. Február 16-i esti ülés Moszkva, (TASZSZ). Az SZKP XX. kongresszusának február 16-i esti ülésén N. Sz. Patolicsev elvtárs elnökölt. Elsőnek V. P. Mzsavanadze ©Ívtárs (Grúziái pártszervezet) szólalt fel. Az egész szovjet nép, kommunisták és pár- tonkívüliek, a munka és a tudomány emberei — mondotta — szívből helyeslik és tevékenyen támogatják a kommunista párt politikáját. Szilárd meggyőződésünk, hogy központi b.zott- ságunk ezután is bölcsen és körültekintően, oátran. kitartóan és biztosan vezeti népünket a kommunista építés programjának sikeres teljesítéséért. A XX. pártkongresszus összehívása felkeltette a grúz nép politikai lelkesedését és munkalendületét. Grúzia dolgozói szemében a hatodik ötéves terv irányelv-tervezete a párt gondoskodásának új. szembetűnő megnyilvánulása a Szovjetunió valamennyi nemzeti köztársaságának gazdasági és kulturális felvirágzása érdekében. Mzsavanadze elvtárs szólott Grúzia dolgozóinak si. kereiről. Elmondotta például, hogy az elmúlt öt esztendőben a köztársaságban a teljes termelés 73 százalékkal nőtt, 100 új ipar- vállalat kezdte meg működését. De a köztársaság pártszervezetei nem mindig eléggé mélyrehatóan, konkrétan és operatívan irányítják az iparvállalatokat, a kolhozokat, a gép- és traktorállomásokat és a szovhozokat. Az ideológiai munka fő fogyatékosságai, amelyeket Hruscsov elvtárs beszámolójában megemlített, Grúzia pártszervezeteiben is megtalálhatók. A grúz kommunisták, a grúz dolgozók — jelentette ki Mzsavanadze elvtárs — készek teljesíteni a kommunista párt kitűzte feladatokat, készek minden erejükkel és tudásukkal szolgálni a kommunizmus teljes győzelméért vívott harcot. (Folytatás a Z. oldalon). Pártlának XX. kongresszusa
