Néplap, 1956. február (13. évfolyam, 27-51. szám)
1956-02-01 / 27. szám
1956 február 1, szerda SÉPtlP * A MAGYAR SAJTÓ ÜNNEPÉN * így lel+em a Néplap levelezője ét éve érettségiztem ,v- Debrecenben. Csen- gerbe kerültem. Pezsgő irodalmi szakkörök, összejövetelek és viták után az iskola padjaiból az életbe! Minden új volt. Hamar megszerettem a munkámat, az embereket. A Néplapnak előfizetője, olvasója voltam. Nagyon tetszettek az irodalmi riportok, az elbeszélések. — Jó lenne ilyet írni! — gondoltam sokszor egy-egy jó( cikk olvasása közben. írtam ' a Néplapnak, persze első cikkeim olyanok voltak, mint egy iskolai dolgozat, írtam még egyet, aztán még egyet... Izgatottan vártam a választ, s lestem az újságot, hogy közlik-e cikkemet. A járási tanácsnál szerkesztettünk egy stencilezett folyóiratot. Volt ebben minden, még görbe tükör is. Be- küldtem a Néplapnak az első példányi. Egy munkaértekezletről szatírát írtam, azt is beküldtem. Pár nap múlva Nyíregyházán jártam és Bánhidi elvtárs, e Traktor S. K. területi elnöke bemutatott a szerkeszt őrségben a szerkesztő bizottság vezetőjének. Hű, hogy izgultam, a szerkesztő bizottság vezetőjének szobájában! Az íróasztalán sok könyv, meg újság. Én is így képzeltem el a szerkesztőség vezetőjének szobáját. Sokáig beszélgettünk ekkor. Arról, hogy hol dolgozom, mik a terveim, észrevételeim. Szóba jöttek a beküldött leveleim, cikkeim. Tanácsot, segítséget kaptam a további íráshoz. Nemsokára megkaptam a bordófedeles arcképes tudósítói igazolványt. Nagyon büszke voltam s vagyok rá. Gyűlésekre, értekezletekre jártam felvilágosításért, adatokért, hírekért. Boldogan mutattam igazolvántio- mat, hogy a sajtó külső munkatársa vagyok. Azó'a sokat írtam a Néplapnak, leveleimet, tudósításaimat közölte az újság. „Tekintélyes’’ ember lettem, még hatalmasabb ambícióval láttam az íráshoz. Minden érdekelt, ami körülöttem történt. A hivatali munka után alig vártam, hogy hazamehessek és megírhassam a Néplapnak, amiről úgy láttam, hogy újságba való. Sokat tanultam a szerkesztőség dolgozóitól. A levelezési rovat segítségemre volt az írásban. Az a célom, hogy minél élethűbben. minél érdekesebben és hasznosabban írjak a Néplapnak. BALOGH LÁSZLÓ Csenget. Munkás voltam — újságíró vagyok A Szovjetunióban nagy éietiskolára tettem szert. A szovjet elvtársaktól tanultam meg szeretni a pártot, az életet, az embereket. Ott kezdtem írni a szovjet emberek életéről és a miénkről. Azóta forgatom a tollat. Mikor a Szovjetunióból hazajöttem, megbíztak a nyíregyházi Ruhaüzem megszervezésével. Sokat írtam a Néplapnak az új üzemről, a problémákról és a termelési sikerekről. Megírtam azt, ami jó volt és azt is, am» hiányosság volt az üzemben. így kerültem kapcsolatba a Néplappal. Négy éve még ott dolgoztam az üzemben. Terveztem, szerveztem és újít- gattam. A kismaradékkal történő szabás módszerét budapesti ruhagyárakban és az ország több ruhaüzemében átadtam. Sok drága tapasztalatra tettem szert a munkában. Egy irodalmi pályázatra több írásomat elküldtem. Ezután kerültem a Néplap szerkesztőségéhez. Negyedik éve vagyok újságíró. Azóta egyre nagyobb területről meríthetek tapasztalatokat, olyanokat, amit érdemes és szükséges megírni az újságban. Most fogok érettségizni. Tudásomat a tanulás mellett egyszerű munkások, élenjáró dolgozók, műszakiak és igazgatók tudásával gyarapítha- tom. Megtisztelő feladat róluk és nekik írni a párt lapjában. Mikor írok, rájuk gondolok: az olajosruhás, kérgeskezű szerelőkre, az izzadt arcú vasöntőkre, az ügyes dohányválogatókra, az újabb és újabb vegyszerek gyártását kfsérletező Alkaloida-gyáriakra, az éoítőkre, a vasutasokra, a fehérköpenyes vajmesterekre és lisztes pékekre, a varrógép fölé hajló ruhaüzemi munkásokra, a sok akadályt leküzdő derék műszakiakra, újítókra és a szilárdkezű igazgatókra, harcos pártszervezetekre és szakszervezetekre. Négy éve ismeriük egymást. Szép „dolog ismerni tervüket és munkájukat, tudni a sike- •ikről és a sjkereket gátló hibákról. Szép hivatás újságírónak lenni, a párt lapjánál dolgozni és megírni azt, ami az újságba kívánkozik. Toliunk írásával előre mutatni, — ez nagyon zép feladat. Kész újságírók nempcrty- tyannak az égből. A tanulás, a sok tapasztalat teszi értékesebbé az újságírót. A párt tanít és bátorít ebben a harcban, az újságíró munkában, hogy én is egyre jobban megfeleljek e követelményeknek. Mindent meggondolva írni a pártért, a dolgozó népnek, — ez a cél vezérel az újságíró munkában. Nemrég kerültem a levelezési rovat élére. Azelőtt az ipari rovatot vezettem. Most már a dolgozó parasztokat és megyénk széles dolgozó tömegét megismerhetem elsősorban leveleiken keresztül. Még szélesebb tábor nő a szívemhez, mint eddig. Nagy öröm lesz számomra, ha őket is úgy fogom szeretni, mint ahogy a munkásokat megszerettem. Most már még nagyobb területen, még szélesebb fronton harcolok a dolgozókkal, a lap olvasóival a még szebb és még boldogabb holnapokat hozó célkitűzések megvalósításáért, a szocializmusért. — További munkámmal igyekezni fogok kiérdemelni a dolgozók szeretetét s a további megbecsülést. Orosz András újságíró. A Magyar Sajtó Napjának tiszteletére verseny indult a postás dolgozók között ötéves a postai hírlap- szolgálat. öt esztendővel ezelőtt a Magyar Posta azt a megtisztelő feladatot kapta, hogy a sajtó terjesztését, szállítását, szervezését végezze. Ezalatt az idő alatt a postás dolgozók bebizonyították, hogy rászolgálnak a bizalomra, öt év alatt sok 10.000 új olvasóval gyarapították a pártsajtó olvasó táborát. Az elmúlt napokban a vásárosnaményi postahivatal dolgozói azzal a felhívással fordultak a Debreceni Postaigazgatósághoz, hogy a Magyar Sajtó Napjának, február 1-ének tiszteletére versenyre hívják a pártsajtó terjesztése terén. — a kerület valamennyi járási székhelyen működő postahivatalt. Ezt a kezdeményezést az illetékesek magukévá tették és felhívták a járási székhelyeken működő postahivatalok dolgozóit: csatlakozzanak a versenyhez. A verseny feltételei szerint vállalták, hogy minden egyes postahivatal, — a hírlapterv részleteiben való teljesítésén kívül — hivatalonként egy-egy új Szabad Nép vaey Néplap előfizetőt szervez. A Debreceni Postaigazgatóság és a Szakszervezet Területi Bizottsága vándorzászlót tűzött ki a verseny győztesének. A győztes hivatal elnyeri a „Debreceni Postaigazgatóság Legjobb Hírlapterjesztő Járása“ címet is. Az a járás, amelyik a zászlót három esetben megnyerte, azt örökös tulajdonába tartja meg. A vándorzászló odaítélése negyedévenként történik. Az „ötéves a hírlapszol- gálat“-cím alatt megindult postásversenyben többen kimagasló eredményt értek el. Nagy Domonkos elvtárs a mátészalkai postahivatal vezetője egyik leglelkesebb támogatója és szervezője a pártsaj tónak. Hasonlóan jő munkát végez a Magyar Sajtó Napjának tiszteletére indított verseny kezdeményezője, Felhős elvtárs, a vásárosnaményi hivatal vezetője. Sok jó postás kézbesítőnk is varit Andrási László, aki a fehér- gyarmati postahivatalnál dolgozik. Az elmúlt hetekben 15 új Néplap előfizetővel emelte a község olvasó táborát. Demeter Miklós, a nyíregyházi postahivatal kézbesítője ugyancsak 15 új előfizetővel növelte a pártsajtó olvasóinak számát. E mellett nanonta 8—10 lapot árusít. Plesa Béla, nyír- madai kézbesítő az elmúlt hónapokban ugyancsak jól veszi ki a részét a versenyben. 12 új előfizetőt szervezett. A hírlapkézbesítők mellett meg kell dicsérnünk több postahivatal hirlap- felelősét is. Ezek között kiemelkedik Németh-Ala- josné, aranyosapáti postai hirlapfelelőse, aki nem csak részleteiben téliesítetté valamennyi példány- szám tervét, de a Szabadj Népnél nani 6 példánnyal túlteljesítette. Az élenjáró postás dől-, gozókhoz sorakozzanak' fel a többiek is. El kell. érnünk, hogy az egész medvében minden hírlappal foglalkozó postás dolgozó szeretettel foglalkozzon a pártsajtó terjesztésével. Farkas Pál Kitüntetések A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa a Magyar Sajtó Napja alkalmából számos újságírót tüfltetett ki. Siklósi Norbertét a Minisztertanács titkársága sajtócsoport vezetőjét (lapunk volt szerkesztőjét) a a Szocialista munkáért érdeméremmel, Szabó Györgyöt, a Néplap mezőgazda- sági rovat vezetőjét Munka-; érdeméremmel tüntették ki. Orosz Irén nyírlugosi levelezünk e heti levele Orosz Irén nyírlugosi levelezőnk egy azok közül a szorgalmas levélírók közül, aki minden héten legalább egy levelet ír szerkesztőségünknek. Ezen a héten as alábbiakat írta levelében: „Tsz-ünk, a nyírlugosi Rákosi TSZ az elmúlt évben nyolc taggal erősödött. Földterületünk 404 kataszt- rális holdról 611 katasztrális holdra növekedett. A tsz. fejlődésében érdeme van a tsz. tagok jó munkája mellett a járási és a községi pártbizottság népnevelőjének. Az elmúlt esztendőben Ahogyan a WÉPLjAP születik • • • Igen, az újságnak is születnie kell. Mert nem elég j <12, hogy az újságíró felkeresi riport alanyát, beszélget j vele, aztán megírja a tapasztaltakat. Ez még nem új- ' ság és igen sok munkába kerül, amíg az olvasóhoz jut I az írás. És ezt a sok munkát az újság névtelen munkatársai, a nyomdászok adják. Az ó nevük nem jelenik meg a cikkek alatt vagy fölött, őket nem ismerik az olvasók, nem dicsérik egy-egy jólsikerült cikk elolvasása után, — pedig méltán megérdemlik a dicséretet. Munkájuk nélkül nem újság az újság, nem kerülhetne oda mindennap megyénk dolgozóinak asztalára a Néplap. Ezen a napon írjunk róluk is, mert ez az ünnep az ő ünnepük is. Rácz Albert, Sztánkov- jánszki Lajos és Pugner László gépszedők bonyolult szedőgépeiken délután kezdik a munkát. Ebéd után leülnek a gépekhez és nem egyszer csak a késő éjszaka állítja fel őket mellőlük. A szedőgépek óriási írógéphez hasonlítanak. Bilienytűik vannak, csak az a különbség, hogy nem papírra írják a szöveget, hanem ólomba. Egy-egy nap 1.200—1.500 sort szednek egyenként nyomdászaink, ami bizony többtízezer billentyű leütésének felel meg. Nagy figyelmet és gondosságot követel munkájuk. Itt nem lehet „gumizni“, „átütni”, ha egy betűt rosszhelyre szednek, újra kell szedni a sort. Amikor már öszegyűlt egy „kanálnyi“ - szedés, akkor odateszik a tördelő, Békési József hosszú asztalára. Békési elvtárs „gazdálkodik“ a szedők munkájával, az ólomsorokkal. Cikkenként összegyűjti őket, címet szed nekik kézzel és összeállítja az oldalakat a szerkesztő által előre elkészített „tükör“ — oldalrajz, — alapján. Bizony nem egyszer előfordul, hogy az egyik cikk rövidebb — ilyenkor hézagos az újság- oldal, — a másik meg hosszabb — ilyenkor pedig „kilóg“ a szedés az oldalból. Ez újabb fejtörést, munkát ad úgy a szedőnek, mint a tördelőnek és a szerkesztőnek. Békési elvtárs ügyesen és gyorsan végzi munkáját. A rossz nyelvek azt híresz- telik róla, hogy a fordított ólombetűket jobban tudja olvasni, . mint a rendes sorokat. Hogy ebből mi igaz és mi nem, azt nem lehet tudni, de tény az, hogy amit a beavatatlan nem tud elolvasni, ő annál is hihetetlen gyorsan kiismeri magát. Még egy említésre méltó tulajdonsága van Békési elvtársnak. Ez pedig az öblös hangja. Amikor egy oldal elkészül — újság ólom oiao'-rAi van szó — kikéit az öntőért. Botos József elvtárs, az öntő, azonnal otterem és már viszi a kész oldalt az öntődébe. Az öntödében újabb műveletek következnek az újság körül. Szépen meg■ ‘-rák. az ólomba formált újságoldalt és a nrésgép alá teszik. Itt kartonba ,.matricába“ préselik, majd végleges ólom formába öntik. A kész, kiöntött oldalakat Kábái József elvtárs, a rotációs terem gépmestere reszeli, gyalulja, majd ráerősíti a rotációsgép hengereire. És amikor már a város dolgozói régen alusznak, felbúg a hatalmas gép, ontja, zúdítja az újságot. Nagyon sokat tud maga a rotációsgép is. Vágja, ösz- szehajtja, számolja az újságot. Igv kerül a Néplap a postára, ahol a fáradhatatlan kézbesítők gondoskodnak arról bn«v minden előfizetőnk megkapja. Nem lenne azonban teljes, hű a kép, ha még egy .névtelen“ sajtómunkásról nem beszélnénk ezen a naDon. Somogyi András elvtársé, a korrektor munkája is a névtelen munkák közé tartozik. Pedig fontos a közreműködése, mert ő szabadítia meg az úiságot a hibáktól. Minden éjjel előre elolvassa a másnapi lapot. Keresi, kutatja a hibákat. Sok névtelen munkása van a sajtónak. Nevük a legritkább esetben jelenik meg az újságban, nyomtatásban, de minden dicséretet megérdemelnek. Fáradhatatlanul munkálkodnak azon, hogy elkészüljön a Néplap. Ma, amikor kezünkbe vesszük as újságot, gondoljunk rájuk is. Megérdemlik. t balosa} több jutott a Lu. tagoknak, mint az azelőtti évben. Szép jószágállománnyal és darálóüzemmel rendelkezünk, ami évente 50 mázsa vámdarát jövedelmez. Elkészítettük ez évi tervünket. A tsz. további boldogulását célozzák ezek a tervek. 40 forint műnk: egységet terveztünk. 10 katas, t- ális hold dohányt sz.rzöd- tünk, valamint 20 katasztrális hold burgonyát és 30 katasztrális hold csillagfürtöt. Dohányt az elmúlt évben nem termeltünk. A tavalyi 33 darab sertés helyett az idén 80 darab ser-' test hizlalunk. Van egy szalagfűrészünk kihasználatlanul, melyet február 15-ig özembe fogunk állítani. Építkezéseinkhez a faanyagot saját gépünkön fogjuk fűrészelni. Tervbe vettük egy DIS2- brigád megszervezését. A DISZ-brigád nemcsrk a> versenyben, hanem a kulturális életben is élen fog járni. Hazánk felszabadulásának ünnepére színdarabot tanulunk. A jő munkavégzés mellett mindent megteszünk annak érdekében, hogy elégedetten, vidáman éljünk.“ ."í
