Néplap, 1956. január (13. évfolyam, 1-26. szám)
1956-01-15 / 13. szám
1966 január 15, vasárnap NÉPLAP Miről dong a Bongó...? — Halló...! Itt a megyei tanács ipari osztálya. Kérem az igazgató elvtársat, hogy a műszaki boltban vegye át a vállalatuk részére kiutalt Dongó segédmotoros kerékpárt! ... Micsoda?? . hogy nincs rá ■ szükségük? Ejnye igazgató elvtárs. Ha most nincs, hát majd lesz! .., Hogyhogy mit csináljon vele, Az nem az én dolgom. Körülbelül ez a beszélgetés hangozhatott el nemrégiben a megyei tanács ipari osztályának dolgozója és a Patyolat, a Nyomdaipari és a Finommechanikai Vállalat vezetői között. Mindhárom vállalat Dongó segédmotoros kerékpárokat kapott. Hogy miért? Ök maguk nem tudták, de később megmagyarázták nekik, hogy még maradt a beruházási keretből pénz és azt el kellett az év végén költeni. A Patyolat két Dongója leszerelve hever a raktárban. Majd talán tavasszal szükség lesz rá, de a motort akkor sem tudják használni. Rossz. A Nyomdaipari Vállalat nem is kérté, mégis át kellett vennie egyet. Mivel nem kérte, használni sem tudja.— Ott van a pincében ■— őrzik, enni nem kér, háthajó lesz valamire. Nem jobb a helyzet a Finommechanikai Vállalatnál. sem. Ott viszont, ahol használni tudnák és dolgozhatnának is vele — mint például a Faipari Vállalatnál, vagy a Moziüzemi Vállalatnál, oda nem küldtek. — A fontos az . ugyebár, hogy a pénzt sikerült elkölteni! A NÉV A FONTOS Meg vagyunk mentve. — Ezzel fogadott alig egy esztendeje a Porvári KTSZ kitűnő borbélya. Hirtelen el sem tudtam képzelni, hogy miről van szó. Tűzvész, vagy árvíz fenyegetésétől rettegtem. A tatárjárás hirtelen eszembe sem jutott, pedig — amint később kiderült — erre kel_ lett volna gondolnom. De ne vágjunk az események elé. Azt már a nagyapám sem szerette, ha a végén kezdtem egy történetet. Maradjunk a szerencsés megmenekülésnél, amely ünnepélyesen kinyilatkoztatott a ktsz. porondján. S nemcsak a rövid kijelentés hangzott el, hanem amíg bús sörényem emberi formára kerekedett (hála az ügyes borbélykéznek), megtudtam a reményteljes történetet (hála a mester közlékenysé- gének). Arról hallottam szakelőadást, hogy a PIFF (a Porvári Ifjúság Futballista Falkája) ezután bátran állja a bajnokságok viharát, mert tagja lett Maflák VI., a híres Maflák sportdinasztia legifjabb tagja. Az illető alig 35 éves és már a új szezon első mérkőzésén magára ölti a PIFF hupikék mezét. Hogy kiféle, miféle ez a Maflák? Néhány szakértő rögtön felvilágosított. Mert nemcsak a borbélyok, hanem a borotvá- lásra, nyírásra várakozók is egytől egyig sportembererek. Ezenkívül Maflák a legjobb barát, a leghűségesebb férj, szerető atya stb. (a többi jelző megtalálható akármelyik bőbeszédű gyászjelentésen). E naptól kezdve megváltozott az élet Porváron. A totózók boltja elhatározta, hogy életnagyságú portrét készíttet Maflákról. Esténként sokszáz szurkoló tüntetett a TSB előtt, követelve, hogy a városban utcát nevezzenek el Róla. A szezonnyitó mérkőzés előestéjén fáklyás felvonulás volt lakása előtt, s ö, a Nagy, kegyesen fogadta a hódoló ezreket. A mérkőzés napján csak a halálos betegek maradtak otthon. 90 percen át ütemesen zúgott a „Hajrá Maflák!“ A mérkőzés eredményére is kíváncsiak? Hát... hogy ne hazudjak ... 2:0-ra kikapott a PIFF és ettől az egész közönség paff lett. A bíró sípja már rég a játék végét jelezte, de a közönség alig-alig oszladozott. Itt is, ott is csoportokban tárgyalták a fejleményeket. Nagyjából kétféle vélemény alakult ki. A for- rófejűek, a pesszimisták kiábrándultán sorolták Maflák tulajdonságait: — Valóban olyan, mint a zerge. De nem úgy fut, hanem úgy futballozik. Valóban olyan, mint a gumi, de nem olyan ruganyos, hanem olyan puhány. Valóban zsonglőrre emlékeztet, de nem a labdakezelése, hanem a feleselése. A higgadtak azonban jóindulatúan védték Maflá- kot. — Nagyon egyedül van — mondogatták. — Társakat kell hozzá szerezni. Képes közgazdasági értelmező szótár Túltengő adminisztráció ! Pönálé Tipizálás Igazolatlan mulasztás Fluktuáció Korvégi hajrá Es a sportkör áldozatokat nem kímélve, szerezte meg Branyiga III-at, Csámpa Il-t és Bamba V-öt. Szinte minden héten új játékos érkezését 'ünnepelték a csapatnál, s ez némileg kárpótolta az együttest, hogy hétről hétre lecsúszott a győzelmi lakomáról. Egy-két hó-nap leforgása alatt teljesen megváltozott a csapat képe, annyi volt az idegen arc. Az eredmények is változatosak lettek. Idegenben rendszerint megverték őket, itthon viszont kikaptak. A bajnoki évet a szerény utolsó helyen végezték. ■fr írásom elején célzásokat tettem a tatárjárásra, amiről közben majdnem megfeledkeztem. Szóval, egy alkalommal a sportolók kedvenc szórakozó helyére tévedtem. Feltűnt itt nekem egy férfi, aki két deci kaszinó rumját szopogatta. (Nem a két deci volt feltűnő, hanem aki itta.) Ismerős vonások az arcán, jellegzetes mozdulatok ... Megvan!.Persze, hogy ő! Tatár Béla a polgáriból, akivet együtt gyötörtük 15—20 éve a német igeragozást és Pitagorászt. — Szervusz Tatár —: csapiam hátba. — Hogy vagy i egyetlen Kutyafejűm? (mert így becéztük, Petőfi után szabadon). — Pszt! — inteti csendre megrémülve. — Én vagyok a Maflák VI. j Hát ezen igazán csodál- | koztam. Sose szerette a futballt. Bélyegeket gyűjtött, meg horgászott. — Most se szeretem a labdát — suttogta alig hallhatóan. — Nem is értek hozzá. Csak tudod, nem bírtam ellenállni a csábításnak. : Kaptam egy jó lakást, osz- | tályvezetői állást, jön a pré- j mium, a kalória... Szóval j meg vagyok elégedve, út Maflák-Tatárral azóta sem találkoztam. Csak hírlik, hogy megválik a PIFF-től. Homokfalvára készül torna- edzőnek, vagy sakkoktatónak — még maga sem tudja, hogy minek. (Ebben különben nem hiszek, mert Homokfalván kitűnő sportélet van és minden szakosztály saját nevelésű sportolókat szerepeltet.) A hír mégis él, sőt egyesek tudni vélik, hogy Maflák helyét a porvári csapatban Sete Vili. tölti be, a híres Sete-dinasztia tagja, akinek megszerzéséért most folynak a tárgyalások. JaiMuariMMi az első héten 11» levél, a második héten t*# levél érkezett szerkesztőségünkbe. Sok levél szól a városunkban és íalvaink- oan meglévő hibákról. Többen panaszkodtak SZTK és munkabér ügyben. (A felvetett hibákat és közölt panaszokat kivizsgáljuk, elintézzük.) Kevés levelet kaptunk üzemei levelezőinktől, főleg arról, hogy első dekád tervüket hogyan sikerült teljesíteni, s hogy milyen eredménye van a munkaverseny továbbfolytatásának, Falvai nkból kevés olyan levelet kaptunk, amelyek a téli mezőgazdasági munkákról, pl. a gépek, szerszámok kijavításáról, és a trágya kezeléséről szólnak. örömmel üdvözöljük levelezőink között Gál Jolán elvtársnőt Tiszalökről, aki a járási tanács üléséről küldött beszámolót. Juhász Ferenc Kiskál lóból tudósított a község épüléséről, szépüléséről. Lapunkban is közöltük Ocsenás Ilonának, a nyíregyházi dohányfermentáló. szakszervezeti bizalmijának munkájáról írt cikket. Jól sikerült megírni Gyetkó Miklós elvtársnak a méhész szakcsoport öt tagjának tsz-be lépéséről szóló tudósítását. Kertész Sándor tiszateleki levelezőnk színes kis tudósítást küldött arról, hogy töltik a szünidőt a tiszateleki iskolások. Tudósítását a lapba is betettük. Sápi Ibolya rohodi Vili. osztályos tanuló levele is megjelent a rohodi pajtások szünidei tanulásáról. Lukács Ferenc, a Vöröskereszt megyei szervezője a kisvárdai Vulkán Vöröskeresztes csoportjának multévi munkájáról küldött levelet, amit a január 12,-i Néplapban olvashattak olvasóink. Szorgaiouiv&i és jól sikerűn («eltartásával ksWsjfr a héten Balogh 1 ásító eiv- táas csengeti tudóéi tónk, aki a csengeti járási tanáé* híuftdója” c. tudósításéért ' könyvjutalmat kap. HovAn József kisvárdai tudósítónk a „Mi újság Kisvárdán?”; című tudósításáért kap, könyvjutalmat. Sípos Gyula és Papp András kisvárdai tudósítók lapunk 11.-i számában megjelent tudósításért, Bodnár György gyulafán yai levelezőnk a január 12,-i számban megjelent tudósításért, Páskuly György roisályi levelezőnk pedig a „Sportköri esték a csengeri járásban” című írásáért kapnak könyvjutalmat. (A jutalmakat postán elküldjük.) írjanak bátran levelezőink, tudósítóink! A mezőgazdaság területéről olyan leveleket várunk, amelyek az állattenyésztés eredine- nyeivel és problémáival, foglalkoznak. Gépállomásaink téli gépjavítási versenye is érdekli az olvasóinkat, .mint pl. az is, hogy hogyan halad a tiszta udvar mozgalom? Hogyan készülnek tsz-eink, egyénileg dolgozó parasztjaink a tavaszi nagy munkára? — Szívesen közölnénk olyan tudósításokat is, melyek kulturális rendezvényekről szólnak. Az ipar területéről olyan leveleket várunk, melyek az ütemterv szerinti termelésről, a műszaki fejlesztési propaganda eredményeiről, újításokról, takarékossági -eredményekről, vagy pl. a munkafegyelemről szólnak. Bizonyára a pártvezetőség választó taggyűlésekről is sok tanulságosat tudnak írni levelezőink, tudósítóink. Leveleiket, tudósításaikat várjuk! Befejeződött a megyei asztalitenisz csapatbajnokság Erős mezőny, jó képességű játékosokkal rendelkező ősapátok vettek részt az 1955. évi megyei első osztályú férfi asztalitenisz bajnokságon. A küzdelmekből a Nyíregyházi Vörös Meteor csapata fölényes győztesként került lei. E győzelmet teljesen megérdemelte, mert a bajnokságban mindössze 1 vereséget szenvedett. A Vörös Meteort a nagykállói fiatalok verték meg, akik e győzelmükkel a harmadik helyre kerültek, és nem tudták megelőzni a Nyíregyházi Törekvés együtteséi. Ezután ez a sorrend a bajnokságban. 4. Nyíregyházi Bástya, (tanács), 5. Nyházi Bástya (pedagógus), S. Nyházi Spartacus, 7. Nyházi Kinizsi, 8. Tiszalöki Építők, 7. Mszalkai Bástya. Érdekessége a bajnokságnak, hogy az első három helyezett lcét-két fő kimagasló játékossal rendelkezik, ezek szerezték jobbára győzelmüket, míg másik két-két játékosuk teljesítménye átlagosan 50 száza lék körül mozgott. Ebből az következtethető, hogy a bajnokság sorsát a megbízható harmadik és negyedik csapattag döntötte el. A legjobb összetételű együttesnek a Nyházi Bástya (tanács) bizonyult. Minden játékosuk 50 százalékon felüli teljesítménnyel szerepelt. S a bajnokság harmadik helyezettjétől (Nagy-, kálló) három pontot szer- izett. A bajnokság sportsze- (nőtlen eseményei voltak azok, amikor erősebb csa-i pat ellen a vélt gyengébb feladta a harcot Meg sem próbálták küzdelemben el-*í dönteni a mérkőzés sorsát.) Ez azért helytelen, mert! ezek a játékosok nem tö-l rődtek saját fejlődésükkel.! Helyesebb lett volna, ha kihasználnak minden versenyzési alkalmat játékuk; csiszolására. A sportszerűégi versenyt a nagykállói' csapat nyerte. Minden mérkőzésen pontosan meg jelentek, eredmény lapjaikat; rendszerint továbbították,' de náluk a közönség visel-! kedése kifogásolható. Aa egyéni teljesítmények során] kimagasló eredményeket ért| el Vajda Sándor és Vajdai László, Garai József, Lip-| cs.ei Tibor, Szabó Lajos és* Nagy Gergely. Bár megyénk asztalite-» nisz színvonala országos viszonylatban alacsonynak^ mondható, a multévi bajá nokság során több fiatal] tehetséges játékos tűnt ki,1 amely azt mutatja, hogy] ezt az alacsony színvonalat; lehet fejleszteni. Ez feladat túl szabja meg a megyei sportvezetőinek, hogy a< fiatalok fejlődésével ez évben rendszeresen törődjek nek. Ligeti I*»re* «• 5 Jelentés a heti levelezői munkáról
