Néplap, 1956. január (13. évfolyam, 1-26. szám)

1956-01-15 / 13. szám

1966 január 15, vasárnap NÉPLAP Miről dong a Bongó...? — Halló...! Itt a megyei tanács ipari osztálya. Ké­rem az igazgató elvtársat, hogy a műszaki boltban ve­gye át a vállalatuk részére kiutalt Dongó segédmoto­ros kerékpárt! ... Micsoda?? . hogy nincs rá ■ szükségük? Ejnye igazgató elvtárs. Ha most nincs, hát majd lesz! .., Hogyhogy mit csi­náljon vele, Az nem az én dolgom. Körülbelül ez a beszélge­tés hangozhatott el nemré­giben a megyei tanács ipa­ri osztályának dolgozója és a Patyolat, a Nyomdaipari és a Finommechanikai Vál­lalat vezetői között. Mind­három vállalat Dongó se­gédmotoros kerékpárokat kapott. Hogy miért? Ök maguk nem tudták, de ké­sőbb megmagyarázták ne­kik, hogy még maradt a beruházási keretből pénz és azt el kellett az év vé­gén költeni. A Patyolat két Dongója leszerelve hever a raktár­ban. Majd talán tavasszal szükség lesz rá, de a mo­tort akkor sem tudják használni. Rossz. A Nyom­daipari Vállalat nem is kérté, mégis át kellett ven­nie egyet. Mivel nem kér­te, használni sem tudja.— Ott van a pincében ■— őr­zik, enni nem kér, háthajó lesz valamire. Nem jobb a helyzet a Finommechanikai Vállalatnál. sem. Ott viszont, ahol hasz­nálni tudnák és dolgozhat­nának is vele — mint pél­dául a Faipari Vállalatnál, vagy a Moziüzemi Vállalat­nál, oda nem küldtek. — A fontos az . ugyebár, hogy a pénzt sikerült elkölteni! A NÉV A FONTOS Meg vagyunk mentve. — Ezzel fogadott alig egy esz­tendeje a Porvári KTSZ ki­tűnő borbélya. Hirtelen el sem tudtam képzelni, hogy miről van szó. Tűzvész, vagy árvíz fe­nyegetésétől rettegtem. A tatárjárás hirtelen eszembe sem jutott, pedig — amint később kiderült — erre kel_ lett volna gondolnom. De ne vágjunk az esemé­nyek elé. Azt már a nagy­apám sem szerette, ha a végén kezdtem egy történe­tet. Maradjunk a szerencsés megmenekülésnél, amely ünnepélyesen kinyilatkozta­tott a ktsz. porondján. S nemcsak a rövid kijelentés hangzott el, hanem amíg bús sörényem emberi formára kerekedett (hála az ügyes borbélykéznek), megtudtam a reményteljes történetet (hála a mester közlékenysé- gének). Arról hallottam szakelőadást, hogy a PIFF (a Porvári Ifjúság Futbal­lista Falkája) ezután bátran állja a bajnokságok viha­rát, mert tagja lett Maflák VI., a híres Maflák sport­dinasztia legifjabb tagja. Az illető alig 35 éves és már a új szezon első mérkőzésén magára ölti a PIFF hupi­kék mezét. Hogy kiféle, mi­féle ez a Maflák? Néhány szakértő rögtön felvilágosí­tott. Mert nemcsak a bor­bélyok, hanem a borotvá- lásra, nyírásra várakozók is egytől egyig sportembere­rek. Ezenkívül Maflák a legjobb barát, a leghűsége­sebb férj, szerető atya stb. (a többi jelző megtalálható akármelyik bőbeszédű gyászjelentésen). E naptól kezdve megvál­tozott az élet Porváron. A totózók boltja elhatározta, hogy életnagyságú portrét készíttet Maflákról. Estén­ként sokszáz szurkoló tün­tetett a TSB előtt, követel­ve, hogy a városban utcát nevezzenek el Róla. A sze­zonnyitó mérkőzés előestéjén fáklyás felvonulás volt la­kása előtt, s ö, a Nagy, ke­gyesen fogadta a hódoló ez­reket. A mérkőzés napján csak a halálos betegek maradtak otthon. 90 percen át üteme­sen zúgott a „Hajrá Maf­lák!“ A mérkőzés eredményére is kíváncsiak? Hát... hogy ne hazudjak ... 2:0-ra kika­pott a PIFF és ettől az egész közönség paff lett. A bíró sípja már rég a játék végét jelezte, de a közönség alig-alig oszlado­zott. Itt is, ott is csoportok­ban tárgyalták a fejlemé­nyeket. Nagyjából kétféle vélemény alakult ki. A for- rófejűek, a pesszimisták ki­ábrándultán sorolták Maf­lák tulajdonságait: — Valóban olyan, mint a zerge. De nem úgy fut, ha­nem úgy futballozik. Való­ban olyan, mint a gumi, de nem olyan ruganyos, hanem olyan puhány. Valóban zsonglőrre emlékeztet, de nem a labdakezelése, ha­nem a feleselése. A higgadtak azonban jó­indulatúan védték Maflá- kot. — Nagyon egyedül van — mondogatták. — Társakat kell hozzá szerezni. Képes közgazdasági értelmező szótár Túltengő adminisztráció ! Pönálé Tipizálás Igazolatlan mulasztás Fluktuáció Korvégi hajrá Es a sportkör áldozatokat nem kímélve, szerezte meg Branyiga III-at, Csámpa Il-t és Bamba V-öt. Szinte minden héten új játékos ér­kezését 'ünnepelték a csa­patnál, s ez némileg kárpó­tolta az együttest, hogy hét­ről hétre lecsúszott a győ­zelmi lakomáról. Egy-két hó-nap leforgása alatt telje­sen megváltozott a csapat képe, annyi volt az idegen arc. Az eredmények is vál­tozatosak lettek. Idegenben rendszerint megverték őket, itthon viszont kikaptak. A bajnoki évet a szerény utolsó helyen végezték. ■fr írásom elején célzásokat tettem a tatárjárásra, ami­ről közben majdnem meg­feledkeztem. Szóval, egy alkalommal a sportolók kedvenc szórako­zó helyére tévedtem. Fel­tűnt itt nekem egy férfi, aki két deci kaszinó rumját szo­pogatta. (Nem a két deci volt feltűnő, hanem aki itta.) Ismerős vonások az ar­cán, jellegzetes mozdula­tok ... Megvan!.Persze, hogy ő! Tatár Béla a polgá­riból, akivet együtt gyötör­tük 15—20 éve a német ige­ragozást és Pitagorászt. — Szervusz Tatár —: csap­iam hátba. — Hogy vagy i egyetlen Kutyafejűm? (mert így becéztük, Petőfi után szabadon). — Pszt! — inteti csendre megrémülve. — Én vagyok a Maflák VI. j Hát ezen igazán csodál- | koztam. Sose szerette a fut­ballt. Bélyegeket gyűjtött, meg horgászott. — Most se szeretem a lab­dát — suttogta alig hallha­tóan. — Nem is értek hozzá. Csak tudod, nem bírtam ellenállni a csábításnak. : Kaptam egy jó lakást, osz- | tályvezetői állást, jön a pré- j mium, a kalória... Szóval j meg vagyok elégedve, út Maflák-Tatárral azóta sem találkoztam. Csak hírlik, hogy megválik a PIFF-től. Homokfalvára készül torna- edzőnek, vagy sakkoktató­nak — még maga sem tud­ja, hogy minek. (Ebben kü­lönben nem hiszek, mert Homokfalván kitűnő sport­élet van és minden szak­osztály saját nevelésű spor­tolókat szerepeltet.) A hír mégis él, sőt egyesek tudni vélik, hogy Maflák helyét a porvári csapatban Sete Vili. tölti be, a híres Sete-dinasz­tia tagja, akinek megszer­zéséért most folynak a tár­gyalások. JaiMuariMMi az első héten 11» levél, a második héten t*# levél érkezett szerkesz­tőségünkbe. Sok levél szól a városunkban és íalvaink- oan meglévő hibákról. Töb­ben panaszkodtak SZTK és munkabér ügyben. (A fel­vetett hibákat és közölt panaszokat kivizsgáljuk, el­intézzük.) Kevés levelet kaptunk üzemei levele­zőinktől, főleg arról, hogy első dekád tervüket ho­gyan sikerült teljesíteni, s hogy milyen eredménye van a munkaverseny to­vábbfolytatásának, Fal­vai nkból kevés olyan leve­let kaptunk, amelyek a téli mezőgazdasági munkákról, pl. a gépek, szerszámok ki­javításáról, és a trágya ke­zeléséről szólnak. örömmel üdvözöljük le­velezőink között Gál Jolán elvtársnőt Tiszalökről, aki a járási tanács üléséről küldött beszámolót. Juhász Ferenc Kiskál lóból tudósí­tott a község épüléséről, szépüléséről. Lapunkban is közöltük Ocsenás Ilonának, a nyíregyházi dohányfer­mentáló. szakszervezeti bi­zalmijának munkájáról írt cikket. Jól sikerült megírni Gyetkó Miklós elvtársnak a méhész szakcsoport öt tag­jának tsz-be lépéséről szóló tudósítását. Kertész Sándor tiszateleki levelezőnk színes kis tudósítást küldött ar­ról, hogy töltik a szünidőt a tiszateleki iskolások. Tu­dósítását a lapba is betet­tük. Sápi Ibolya rohodi Vili. osztályos tanuló le­vele is megjelent a rohodi pajtások szünidei tanulásá­ról. Lukács Ferenc, a Vö­röskereszt megyei szerve­zője a kisvárdai Vulkán Vöröskeresztes csoportjá­nak multévi munkájáról küldött levelet, amit a ja­nuár 12,-i Néplapban ol­vashattak olvasóink. Szorgaiouiv&i és jól si­kerűn («eltartásával ksWsjfr a héten Balogh 1 ásító eiv- táas csengeti tudóéi tónk, aki a csengeti járási tanáé* híuftdója” c. tudósításéért ' könyvjutalmat kap. HovAn József kisvárdai tudósítónk a „Mi újság Kisvárdán?”; című tudósításáért kap, könyvjutalmat. Sípos Gyula és Papp András kisvárdai tudósítók lapunk 11.-i szá­mában megjelent tudósí­tásért, Bodnár György gyu­lafán yai levelezőnk a ja­nuár 12,-i számban megje­lent tudósításért, Páskuly György roisályi levelezőnk pedig a „Sportköri esték a csengeri járásban” című írásáért kapnak könyvju­talmat. (A jutalmakat pos­tán elküldjük.) írjanak bátran levele­zőink, tudósítóink! A me­zőgazdaság területéről olyan leveleket várunk, amelyek az állattenyésztés eredine- nyeivel és problémáival, foglalkoznak. Gépállomá­saink téli gépjavítási ver­senye is érdekli az olva­sóinkat, .mint pl. az is, hogy hogyan halad a tiszta udvar mozgalom? Hogyan készülnek tsz-eink, egyéni­leg dolgozó parasztjaink a tavaszi nagy munkára? — Szívesen közölnénk olyan tudósításokat is, melyek kulturális rendezvényekről szólnak. Az ipar területéről olyan leveleket várunk, melyek az ütemterv sze­rinti termelésről, a műszaki fejlesztési propaganda ered­ményeiről, újításokról, ta­karékossági -eredményekről, vagy pl. a munkafegyelem­ről szólnak. Bizonyára a pártvezetőség választó tag­gyűlésekről is sok tanulsá­gosat tudnak írni levele­zőink, tudósítóink. Leveleiket, tudósításaikat várjuk! Befejeződött a megyei asztalitenisz csapatbajnokság Erős mezőny, jó képessé­gű játékosokkal rendelkező ősapátok vettek részt az 1955. évi megyei első osz­tályú férfi asztalitenisz bajnokságon. A küzdel­mekből a Nyíregyházi Vö­rös Meteor csapata fölényes győztesként került lei. E győzelmet teljesen megér­demelte, mert a bajnokság­ban mindössze 1 vereséget szenvedett. A Vörös Me­teort a nagykállói fiatalok verték meg, akik e győ­zelmükkel a harmadik helyre kerültek, és nem tudták megelőzni a Nyír­egyházi Törekvés együtte­séi. Ezután ez a sorrend a bajnokságban. 4. Nyíregy­házi Bástya, (tanács), 5. Nyházi Bástya (pedagógus), S. Nyházi Spartacus, 7. Nyházi Kinizsi, 8. Tiszalöki Építők, 7. Mszalkai Bástya. Érdekessége a bajnokság­nak, hogy az első három helyezett lcét-két fő kima­gasló játékossal rendelke­zik, ezek szerezték jobbára győzelmüket, míg másik két-két játékosuk teljesít­ménye átlagosan 50 száza lék körül mozgott. Ebből az következtethető, hogy a bajnokság sorsát a megbíz­ható harmadik és negyedik csapattag döntötte el. A legjobb összetételű együt­tesnek a Nyházi Bástya (ta­nács) bizonyult. Minden já­tékosuk 50 százalékon fe­lüli teljesítménnyel szere­pelt. S a bajnokság har­madik helyezettjétől (Nagy-, kálló) három pontot szer- izett. A bajnokság sportsze- (nőtlen eseményei voltak azok, amikor erősebb csa-i pat ellen a vélt gyengébb feladta a harcot Meg sem próbálták küzdelemben el-*í dönteni a mérkőzés sorsát.) Ez azért helytelen, mert! ezek a játékosok nem tö-l rődtek saját fejlődésükkel.! Helyesebb lett volna, ha ki­használnak minden ver­senyzési alkalmat játékuk; csiszolására. A sportszerű­égi versenyt a nagykállói' csapat nyerte. Minden mér­kőzésen pontosan meg je­lentek, eredmény lapjaikat; rendszerint továbbították,' de náluk a közönség visel-! kedése kifogásolható. Aa egyéni teljesítmények során] kimagasló eredményeket ért| el Vajda Sándor és Vajdai László, Garai József, Lip-| cs.ei Tibor, Szabó Lajos és* Nagy Gergely. Bár megyénk asztalite-» nisz színvonala országos vi­szonylatban alacsonynak^ mondható, a multévi bajá nokság során több fiatal] tehetséges játékos tűnt ki,1 amely azt mutatja, hogy] ezt az alacsony színvonalat; lehet fejleszteni. Ez feladat túl szabja meg a megyei sportvezetőinek, hogy a< fiatalok fejlődésével ez év­ben rendszeresen törődjek nek. Ligeti I*»re* «• 5 Jelentés a heti levelezői munkáról

Next

/
Thumbnails
Contents