Néplap, 1956. január (13. évfolyam, 1-26. szám)
1956-01-01 / 1. szám
NÉPLAP 1956 január 1, vasárnap A SZOKÁS HATALMA •ka bácsi az állomás vermében teljesít szol- g.ot. Vonatindulás előtt írjikta elirányítani az uta- ■*özönséget, hogy melyik W/tut. hányadik vágányon ált és mikor indul. Karácsony reggelén, munka után összetalálkozott az egyik vasutas-társával. Betértek a vendéglőbe, hogy néhány féldecivel ellensúlyozzák a hideget. Addig- ■addig iszogattak, míg egy kicsit becsíptek. Miska bácsií az órájára nézett, és azt még jól látta, hogy tíz óra felé közeledik az idő. Elköszöntek hát egymástól, s indultak hazafelé. Miska bácsi útja a templom előtt vezetett el. Látta, hogy feketébe öltözött nénikék, bácsikák mennek a templomba. Hallotta, hogy szól az orgona. Eszébe jutott édesanyja, aki így figyelmeztette valamikor 30- 40 évvel ezelőtt: „Fiam legalább karácsonykor menj el a templomba“. Bement hát, s leült. Szép volt, ahogy szólt az orgona, egy darabig hallgatta, aztán elaludt. Magyarország EHSZ-felvétele után... A körülötte álló és ülő emberek böködték az oldalát, hogy ne horkoljon. Addig, addig böködték, míg felébredt. Ahogy hirtelen látta maga körül a sokaságot, azt hitte, a váróteremben van, s ott ébresztették fel, (hiszen ott is szokott szunyókálni.) — gyorsan felugrott és elkiáltotta magát: — Hajdúhadház, Debrecen, Püspökladány, Szolnok, Budapest felé beszállás ... Mondta volna azt is, hogy hányadik vágányon áll a szerelvény, de feltűnt neki a sok megbotránkozott arc. „Nem jó irányt mondtam“ — gondolta és megvakarta kobakját. — Tyű a mindenit nem arra!... Kemecse, Nyír- bogdány, Kisvárda, Záhony felé beszállás, negyedik vágány jobbra., i Választásra készül 9 az Egyesült Ällamok Hej Építők, Építők! A Nyíri Pajkos komoly mellékletében, a Néplapban olvashattunk arról, hogy az Építők 1954-es ragyogó szereplése után a múlt évben megelégedett a szerény — sőt túlszerény — tizennegyedik hellyel, amely a bajnokság szabályai szerint egyenlő a kieséssel. A szerénység tovább tombol a csapatban — erre vall, hogy a Néplap kérdésére senkisem válaszolt: mi az oka a gyenge szereplésnek? A Nyíri Pajkos most az illetékesek segítségére siet. Segít abban, hogy ki-ki megfelelő választ fogalmazhasson a csapat szerepléséről. Lássuk csak! ben való szereplést: Ha1 4000 szurkoló 30 heti izgalmait összeadjuk és felhalmozzuk, ez elegendő 15 halálos szívrohamhoz. A kapus: A sportköri elnök, (akinek a kezéből kivette a csapat vezetését az Építők S. E. elnöksége): Jé. ne mondja! Valóban kiesett az Építők? Érdekes! Én azt hittem, hogy még mindig a második helyen van. Ne haragudjék, kedves szerkesztő elvtárs, de annyi szakosztálya van a sportkörnek, hogy nem érek rá a labdarúgókkal törődni. A többi szakosztállyal sem.;. ' iszidált gyásM^’" k ülik körül az egyik nürr irgi vendéglő asztalai.- Pincér húzasson valami szomorút a zenészekkel. — És hozzon valami jó badacsonyit. De legalább 1944-ből való legyen. Akkor még a miénk volt... — Miféle gépkocsik ezek? — Az egyik a demokrata párt, a másik a köztársasági párt propagandaautója. — És mind a kettő egy helyről indul? — Mit számít! Lehet, hogy még egy nótát is fújnak. A területi elnök: Ilyen körülmények között nem lehetett jobb eredményre számítanunk. Rossznál rosszabb pályákon játszott a csapat. Az egyik helyen olyan dombok voltak, hogy eltakarta a fél pályát. Másutt nagyon lapos volt a talaj. Itt a fű nem nőtt szabályosan, amott a salak szerelt szabálytalanul. — Itthon pedig rendszerint a játékvezető viselkedett szemtelenül. Ál landóan gólt ítélt ellenünk és ez megzavarta védelmünket. 1 S^lveszter este volt. Ott u k a kisszobában az körül és nagy szemeresztettünk a ro- i sült újévi malacra: is kerül rá a sor, A malac azonban m bizakodva a büszke * kancsó őrködésében, k bölcsességet derített *rt lehunyt szemével kis *:c \ra, mintha csak azt la a volna: akartam, hogy igy gondolatban vitat- tott ezen vele, mert a nak sehogy sem volt dolog ugyanis úgy tör- hogy Csernyus méltóapámért üzent, hogy j enne el, ad egy félzsák íju. 'ISíj ajándékba, mint szegényembernek. Apám, aki az ilyesmibe soha sem volt ügyes, éppen akkor talált menni, amikor az úrnál nagy vendégsereg tanyázott. Ahogy az udvarra lépett, az urak éppen kutyát futtattak. Amikor azonban Csernyus méltósá- gos megpillantotta, abbahagyta a játékot, villant egyet a szeme a többi urra és azt mondta: Na te Kárász János, at dolgoztál világéleted- nekem. hát kapsz egy sák gabonát, de magad- kell megszedned. A is vezette apámat a jaöona házához, felnyitotta nnak tetejét és apámat együtt beleküldie. m, rá is cÁ kÓS-tolÓ — Hadd játsszon a bolondja — mondta apám és ő maga is derült az úr butaságán. Az urak azonban látva, hogy apámat nem tudják felbosszantani hívatták a bognárt, hogy vágjon lukat a hombár oldalára. Amikor az elkészült egymás után Két álló napig tartott apám fogsága. A mulatozók akkorára ráuntak az érdekességre. Maga Csernyus engedte ki apámat. — Na ember — mondta — adok neked még egy malacot is, mert hősiesen viselted a fogságot — és intett szemével a jószágkorbekukucskáltak és kiabáltak befelé. — Hé, te?, mit látsz odabent? — Hallod, ha megéheztél szóljál... Voltak aztán, akik cifrábbakat is mondtak, mások beköptek a lyukon. Az egyik nagyon vesztére találta ezt csinálni, mert éppen akkor tapasztotta a nyílásra a száját, amikor apám egy agyonütött egeret dugott kifelé farral előre. Az úr öklendezve fordult a saroknak, a többiek pedig mindjárt körülfogták öblös nevetéssel. — Ilyen előkelő macskád nem volt még bátyámuram! — szólongatták Csernyust. mányzónak, hogy adjon egyet a leggyengébbekből. — Hát ebből sohse lesz hízó — mondta otthon apám és levágtuk újévre. Így ke- i rült malac az asztalunkra. | Azelőtt soha sem és utána is sokáig nem. Vacsora közben egyszer váratlanul azt mondta nekem apám: — Vidd el a malac farkát a méltóságos úrnak! Engem kirázott nyomban a hideg, tudtam, hogy a malac farka kint van a pi- tarba.n, mert nem tudtuk még megperzselni sem, any- nyira csimbókosan van rajta a piszok. De menni kellett. Belehajítottam a malacfarkát egy kormos újságpapírba és mentem. A kaszinóban találtam rá Csernyus úrra. Éppen a zenészeknek parancsolgatott, amikor benyitottam a terembe. Nyomban észrevett, és mindjárt tréfát csiholt szemében a látásom. — Hát te fiam ki borja vagy? — kérdezte. — Kárász Jánosé ... ezt meg apám küldte, hogy nem pállana egészségére a malac, ha a méltóságos úr nem enne belőle ... Csernyus úr nagy nyugalommal bontogatta az újságpapírt. Amikor meglátta a csimbókos malacfarkát, lila lett az arca. Én meg csak surrantam kifelé. Azt is másoktól tudtam meg, hogy Csernyus úr utánam vágta a kóstolót és beütött vele egy ablakot. Mikor hazaértem, a malac szájaszéle körül be volt vágva — anyám vágta az öcsémnek — kilátszottak fogai és ez olyan derűs, nevetésnek tetszett, hogy az egész ház ragyogott t - Apám is nevetett, p még ekkor nem tudta, két urat keresztelt egyiket „egérszőr“ másikat vedig „ma' ra. H Az intéző: Hogy lekopogjam, nem vagyok babonás, de a 13-as számot nem szeretem. Ezért engedtük át a tizenharmadik helyet az Ózdi Vasasnak. A gazdasági felelős: | Mosom kezeimet. Én minden mérkőzésre új labdát vettem. Üj csatárokat nem lehet mindig -vásárolni. Elkedvetlenített, hogy a negyvenedik gólt nem tudtam kifogni. Bánatomban aztán beengedtem a többsí is< A hátvédek: Mi azt az edzői utasítást kaptuk, hogy mindig maradjunk az ellenfél veszélyes csatárai mellett. Itt volt a taktikai hiba. A csatároknak kellett volna megmondani, hogy maradjanak mellettünk. De ők mindún- talan holmi góllövési kalandokra vállalkoztak; —• A jobbledezet :| Én szeretem az összjátékot, a keresztlabdákat. Mindig kerestem az öcsémet. De mire megtaláltam, rendszerint vége volt a mérkőzésnek. |A balleJezet: 1 Én a bátyámat kerestem: (Ez volt a mi közös keresetünk.) De mire megtaláltam, már ki is estünk. A csatárok: j Mi többször is feljelentést tettünk a rendőrségen, hogy az ellenfél elvette tőlünk a labdát és elszaladt vele.. Várjuk a nyomozás eredményét. I. szurkoló: A csapatkapitány: | Az Építők a meglepetések csapata. Ha 55-ben is a táblázat élén maradunk, ez nem lett volna meglepetés. A kieséssel tehát legszebb hagyományainkat ápoltuk. |A sportorvos: Ismerem.' a csapatot. Tudom, évek,óta arra vágyott, hogy az Ózdi Vasast megközelítse. Ezt a tervet már 1954- ben sikerült teljesíteni, amikor Özd mögött a 2. helyen végzett a csapat: Ugyanígy szerezte meg 1955- ben a 14. helyet. Ebből is látható, hogy nem az Építőkben van a hiba, hanem az ózdiakban. Micsoda züllött társaság! Egy év alatt az 1. helyről a 13-ra esnek! Micsoda szellem uralkodhat ebben az együttesben? Milyen tunyák, milyen élhetetlenek azok az ózdi játékosok! Edzés helyet bizonyára az italboltokat látogatják. Csák pá- váskodnak, de az eredményük nulla! Nagyon haragszom az ózdiakra, oogy ilyen rossz példát mutattak; riTszurkolD: (aki bánatát és a nyíregy- ! házi pályán szerzett észreEgészségügyi szempontból j vételeit rajzban örökítette én helytelenítem az NB II-1 meg):. MSkM ft
