Néplap, 1956. január (13. évfolyam, 1-26. szám)

1956-01-31 / 26. szám

Prága, jan. 28. (CTK) A varsói szerződésben részvevő államok Politikai Tanácskozó Bizottságának Prágában tartott üléséről a következő záróközleményt adták ki: Január 27-én és 28-án Prágában tartotta üléseit a Varsóban 1955. május 14-én kötött barátsági, együttmű­ködési és kölcsönös segély- nyújtási szerződésben rész­vevő államok Politikai Ta­nácskozó Bizottsága. A Poli­tikai Tanácskozó Bizottság ülésén a következő küldöttek vettek részt: az Albán Nép- köztársaság részéről Meh­met Shehu, a miniszterta­nács elnöke, B. Balluku al­tábornagy, a minisztertanács első elnökhelyettese, nem­zetvédelmi miniszter; a Bol­gár Népköztársaság részé­ről Rajkó Damjanov, a mi­A varsói barátsági, együtt­működési és kölcsönös se­gélynyújtási szerződésben részvevő államok a Politi­kai Tanácskozó Bizottság prágai ülésszakán az alábbi deklarációt adták ki: Az 1955. május 11-én megkötött varsói szerződés­űén részvevő államok — a Szovjet Szocialista Köz­társasagok Szövetsége, a kengyel Népköztársaság, a Csehszlovák Köztársaság, a Német Demokratikus Köz­társaság, a Magyar Népköz- társaság, a Komán Népköz- társaság, a Bolgár Népköz- társaság és az Albán Nép- köztársaság képviselői, akik összegyűltek Prágában a varsói szerződés alapján lé­tesített Politikai Tanács­kozó Bizottság ülésszakára, kicserélték véleményüket a nemzetközi helyzet és az európai biztonság kérdé­seiről, Ennek eredménye­ként teljesen egyöntetű ér­tékelésre jutottak mind a nemzetközi helyzet egészét, mind pedig az Európában ki­alakult helyzetet illetően. Egyöntetű véleményre ju­tottak azokra az intézkedé­sekre vonatkozólag is, ame­lyekre szükség van a nem­zetközi feszültség további enyhítése, a megoldatlan kérdések rendezése, az európai béke és biztonság megszilárdítása végett. * A népek mélységes béke­akarata már lényeges vál­tozásokra vezetett a nem­zetközi helyzetben, bizonyos enyhülést idézett elő az ál­lamok közötti feszültségben. Ej, még ki nem használt lehetőségek tárullak fel az államok kapcsolatainak megjavítására és a nemzet­közi együttműködés meg­szilárdítására, az államok társadalmi rendszerében mutatkozó különbségektől függetlenül. Helyesnek bi­zonyult, hogy az államok közötti nézeteltérések és viták megoldásának mód­szere nem az erőszak al­kalmazása, vagy az erő­szakkal való fenyegetőzés, uisztertanács elnökének he­lyettese, P. Pancsevszki hadseregtábornok, nemzet- védelmi miniszter: a Ma­gyar Népköztársaság részé­ről Hegedűs András, a mi­nisztertanács elnöke, Bata István vezérezredes, honvé­delmi miniszter; a Német Demokratikus Köztársaság részéről Walter Ulbricht, a miniszterelnök első helyet­tese, W. Stoph vezérezredes, miniszterelnökhelyettes, nemzetvédelmi miniszter; a Lengyel Népköztársaság ré­széről J. Cyrankiewicz, a minisztertanács elnöke, K. Rokossowski marsall, a mi­nisztertanács elnökhelyette­se, nemzetvédelmi minisz­ter; a Román Népköztár­saság részéről ChivuStoica, a minisztertanács elnöke, L. Salajan vezérezredes, a fegyveres erők minisztere; a Szovjet Szocialista Köz­társaságok Szövetsége részé­ről V. M. Molotov, a mi­nisztertanács elnökének első helyettese, külügyminiszter, G. K. Zsukcru marsall, hon­védelmi miniszter; a Cseh­szlovák Köztársaság részé­ről A. Cepieka hadsereg­tábornok, a miniszterelnök első helyettese, nemzetvé­delmi miniszter, V, David külügyminiszter; a Kínai Népköztársaság részéről, mint megfigyelő Nie Zsun- csen marsall, a Honvédelmi Bizottság alelnöke. Az üléseken az elnöki tisztet Mehmet Shehu, az Albán Népköztársaság Mi. nisztertanácsónak elnöke látta el. A bizottság — I. Sz. Ko- nyevnek, a Szovjetunió marsalljának, az egyesített fegyveres erők főparancs­nokának javaslatára — megvitatta és jóváhagyta az egyesített katonai parancs­nokság szabályzatát és el­döntött néhány szervezeti kérdést, amely a varsói szerződésben részvevő álla­mok egyesített fegyveres erőinek tevékenységével kapcsolatos. A bizottság elfogadta a Német Demokratikus Köz­társaság küldöttségének azt a javaslatát, hogy a Német Demokratikus Köztársaság nemzeti néphadseregének megalakítása után a Német Demokratikus Köztársaság kontingensét is vonják be az egyesített fegyveres erőkbe. Elhatározta a bizottság azt is, hogy a Német Demok­ratikus Köztársaság nem­zetvédelmi minisztere, az elfogadott rendelkezések ér­telmében a varsói szerző­désben részvevő államok egyesített fegyveres erői­nek egyik helyettes főpa­rancsnoka lesz. Minthogy a varsói szer­ződés előírja, hogy a tag­államok folytassanak ta­nácskozásokat olyan nem­zetközi kérdésekről, ame­lyek érintik közös érdekei­ket, a Politikai Tanácskozó Bizottság megvitatta a nem­zetközi helyzetet. Az e vi­tában levont következteté­seket tartalmazza az a dek­laráció, amelyet a varsói szerződés tagállamainak küldöttel aláírtak. A bizottság ezenkívül megvizsgált néhány szerve­zeti kérdést, amely saját munkájával kapcsolatos. A varsói szerződés tagállamainak deklarációja hanem a felek kölcsönös érdekeinek figyelembe vé­telével a tárgyalások útja. Ennélfogva azok a találko­zások, amelyek az utóbbi időben az államok vezető személyiségei között jötte* létre, különösen a négy ha­talom kormányfőinek genfi értekezletén, igen pozitív jelentőségűek voltak abból a szempontból, hogy egész­ségessé váljék 02 egész nemzetközi helyzet, csök­kenjen az új háború veszé­lye. Az államok kapcsolatai­nak az utóbbi evekben tör­tént fejlődése azt bizonyít­ja, hogy az a politika, amely a békeszerető államok el­len irányuló agresszív töm­bök alakításara irányul, mint például az északat­lanti tömb, a bagdadi tömb, a délkeletazsiai katonai tömb (SEATO), nem segít­heti elő az államok nézet­eltéréseinek rendezését, sőt ellenkezőleg, fokozza e né­zeteltéréseket, az államok viszonyának még nagyobb- fokú kiéleződésére vezet. E politika eredménye a pél­dátlan arányú fegyverke­zési verseuy, különösen a tömegpusztító fegyverek: az atom-, a hidrogén-, a rake- tafegyver stb .terén. Ez a ftgyverke'ési verseny már oda vezetett, hogy az álla­mok óriási és egyre növe­kedő anyagi eszközöket for­dítanak az atom- és hidro- génfegyverck, a rakétatech­nika, repülőgépek, hadiha­jók, tankok, tüzérségi fegy­verek és más f egy verek elő­állítására. Mindez kétségte­lenül növeli az új háború veszélyét, pedig ez a há­ború mérhetetlen áldozato­kat és nyomorúságot zúdí­tana az emberiségre. Ezzel együtt sok olyan állam számára. amelyet külső nyomással, az eszkö­zökben nem válogatva von­nak be az említett katonai tömbökbe, a tömbökben való részvétel nemzeti füg­getlenségük közvetlen ve­szélyeztetését, azt a veszélyt jelenti, hogy idegen érde­kekért keletkezett konflik- cusokba sodródnak, jelenti svábbá azt a veszélyt, .»egy újból gyarmati rab­ságba döntik azokat a né­peket, amelyek kemény aarccal letépték magukról a gyarmati jármot és el­nyerték a független fejlő­dés lehetőségét. Nem véletlen, hogy az agresszív katonai tömbök alakításának és a fegyver­kezési hajsza fokozásának politikáját mind több állam elítéli. Mind nagyobb elis­merésre talál az a törekvés, hogy az államok tegyenek kollektív erőfeszítéseket a békéért vívott harcban, működjenek együtt nemzet­közi téren a területi épség és a szuverenitás kölcsönös tiszteletben tartása, a meg nem támadás, az államok belügyeibe való be nem avatkozás, az egyenjogúság és a kölcsönös előnyök, a békés egymás mellett élés alapján. Ezek a célok meg­felelnek több állam olyan irányú törekvéseinek is, hogy az agresszív katonai tömbök politikáját mellőz­ve semlegesség! politikát folytassanak. A varsói szerződés álla­mai iidvözlik az ilyen tö­rekvéseket. mert meggyő­ződésük, hogy e törekvések támogatása szilárdítja a béke erőit és gyengíti a há­ború erőit. A varsói szerződés álla­mai rokonszenvüket nyilvá­nítják az ázsiai és afrikai országok iránt, amelyek vé­delmezik a független nem­zeti fejlődéshez való törvé­nyes jogaikat A varsói szer­ződés államai kijelentik, hogy teljes támogatásukban részesítik az ázsiai és afri­kai országok bandungi ér­tekezletének határozatait. A bandungi értekezlet rész­vevői megmutatták: elhatá­roztak, hogy megvédelme- zik a béke és a haladás ügyét, elítélték a gyarmati rendszert, amelyre új, dön­tő' csapást mért a nagy kí­nai nép győzelme és a Kí­nai Népköztársaság meg­alakulása. A Kínai Nép­köztársaság ma az egész világ békéjének egyik ha­talmas támasza. A varsói szerződés államai megállar pítják, hogy a bandungi értekezleten kiemelkedő szerepe volt Indiának, In­donéziának, Burmának, Egyiptomnak és más álla­moknak. Kijelentik, hogy készek elősegíteni a ban­dungi értekezlet határoza­tainak megvalósítását, a többi között a gazdasági és kulturális együttműködés terén a kölcsönös előnyök alapján, anélkül, hogy bár­minő politikai, katonai vagy egyéb feltételeket kénysze­rítenének ki. A varsói szerződés álla­mai természetesen különös jelentőséget tulajdonítanak az európai helyzetnek és azoknak az intézkedések­nek, amelyek az európai biztonság biztosításához szükségesek. A kialakult helyzetben, midőn Európa egymással szembenálló ka­tonai csoportosulásokra sza­kadt, midőn az és/akatiantl tömbben részvevő államok fegyverkezési hajszája egy­re nagyobb lendületűvé vá­lik, midőn az e tömbbe be­kapcsolt Ny ugat-Németor­szágot aktívan remili tartsál- ják, az európai népek ért­hetően aggódnak az euró­pai béke sorsa miatt. Tudatában vannak annak, milyen veszélyes a fegyve­res erők — a szárazföldi hadseregek, a légierők, az atom- és hidregénfegyver- j készletek — növelése. Szá- ; mot vetnek azzal is, hogy I amennyiben ez a helyzet tovább tart Európában, ak­kor még inkább növekszik a fegyverkezési hajsza miatt a népekre nehezedő katonai kiadások terhe. Az agresszív katonai 'tömbök politikájában es a fegyverkezési hajszában rejlő veszély tudatával ma­gyarázható az a .tény, hogy a francia nép a nemrég tartott parlamenti választá­sokon azokat az erőket tá­mogatta, amelyek a nem­zetközi együttműködés, a megoldatta« problémát bé­kés eszközökkel váló ren­dezése mellett foglalnak ál­lást. A SzovjAuuió, Lengyel- ország, Csehszlovákia, a Né­met Demokratikus Köztár­saság, Magyarország. Kő- mánia, Bulgária és Albá­nia kijelenti, hogy kész együttműködni minden, más útiammal az európai biz­tonság megszilárdítását és az új európai háború veszé­lyének elhárítását szolgáló intézkedésekben. Eltökélték, nogy továbbra is a bekecs minden állam — » nagyok és a kicsinyek — mindenre kiterjedő békés együttmű­ködésének politikáját foly­tatják. Ez u törekvésük an­nak a mélységes tudatán alapszik, hogy az új hábirú óriási áldozatokat kövek Inc a népektől, elpusztítaná mindazon államok területét, amelyek csatamezővé vágná­nak. Következik ez a tö­rekvés ezen államok belső fejlődésének és természeté­nek szükségleteiből is. l.zcu államok népei a gazdasági és kulturális fejlesztés ha­talmas tervein, az emberek jólétének fellendítését célzó terveken, a gazdasági élet és kultúra mindenre kiter­jedő fejlesztésének tervein, a tudomány és a technika legújabb vívmányait az em­beriség szolgálatába állító óriási tervek teljesítésén dolgoznak. A békeszerető államok az európai biztonság megszi­lárdítására törekszenek. A nyugati hatalmak bizonyos körei viszont télnek a nem­zetközi feszültség enyhülé­sétől és az államok együtt­működésének kiterjedésétől. Nyilvánvalóan a háborús idegesség fenntartására, a „hidegháború” folytatására törekszenek, mert úgy vé­lik, hogy! csakis ily módon tudják megóvni a szétesés­től Európában — és nem­csak Európában — alakított katonai csoportosulásaikat és fenntartani a fegyverke­zési hajszát, biztosítván a Elhatároztuk, hogy a Po­litikai Tanácskozó Bizottság a szükséghez képest íog összeülni, de évenként leg­alább kétszer, hogy megvi­tassa a varsói szerződés végrehajtására vonatkozó kérdéseket. Az elnöki tisz­tet egy-egy naptári évre a bizottságban képviselt ál­lamok küldöttei felváltva látják el. A Politikai Tanácskozó Bizottság mellett k.segítő szerveket állítanak fel, ame­lyeknek székhelye Moszk­vában lesz. Ezek a követ­kezők: a) állandóbizottság, amely­nek feladata, hogy javasla­tokat dolgozzon ki külDoli- kai kérdésekben; bj egyesített titkárság, amelyben az összes tagálla­mok képviselve vannak. lóké« monopóliumok anél­kül is nagy profitjának nö vetődését. Ezeknek jw államoknak agresszív körei széles kör­ben reklámozott katonai programjaikkal és gyújto­gató nyilatkozataikkal arra törekednek, hogy megfélem­lítsék, mérhetetlen katonai kiadásokra, békés gazdasági és kulturális építésük el­sorvasztására kényszerítsék a békeszerető államokat.— Ezek a körök félnek a béke erőinek megszilárdu­lásától, a békeszerető ál­lamokban élő népek jólété­nek növekedésétől. Mindez megmagyarázza azt a tényt, hogy a nyugati hatalmak egymás után gör­dítik az akadályokat az általános európai biztonság ügyében való megegyezés útjába, nem hajlandók megoldani a fegyverzet Csökkentésének és az atomfegyver eltiltásának kedését, nem hajlandók beszüntetni a fegyverkezési versenyt. Országaink népei, bízva erőikben, fellelkesülve a szocializmus építésében ara­tott nagyszerű győzelmeik­től. nem hagyják magukat megfélemlíteni, vagy félre­vezetni. Országaink népei a népek lebírhatatlan béke­akaratára, saját egyesült és növekvő erejükre támasz­kodva, továbbra is folytatni fogják békés építő politiká­jukat, tevékenyen elősegí­tik * békének és * népek biztonságának megszilárdu­lását. Az, európai népek fejlő­déséhez szükséges békés fettételeket egy európai kollektív biztonsági rend­szer megteremtése biztosít­hatná a legjobban. Ez a rendszer lépne az Európá­ban fennálló katonai cso­portosulások helyébe. A varsói szerződés tagállamai meg akarják könnyíteni a lehetőséget egy hatékony európai biztonsági rendszer megteremtésére és ezért kijelentik, hogy hajlandók {Folytatása a 3 otdakm) ŰUág ppölela^ax eggeJülfeUk I N # m i m fi ................' • ggjlfgg m jM IPI EB® A maii >/,a*w bán : fillip®*^ Az elmúlt héten 768 holddal gyarapodoH megyÁ*­*8gj| ben a közös szántó (3. oldal) fiiul i ii; 'PnaTT Hírek (4. oldal) XIII. évfolyam, 26. szám ARA 50 FILLER 1956 január 31, kedd .A _______________________________________________—J Zároköxlemén^ a varsói sieraődés Politikai Tanácskozó Bizottságának üléséről

Next

/
Thumbnails
Contents