Néplap, 1956. január (13. évfolyam, 1-26. szám)
1956-01-29 / 25. szám
19oc .. uár 29, vasárnap NÉPLAP Hegedűs András t Erőinkhez képest a jövőben is részt veszünk minden nemzetközi akcióban, amely a béke megerősítését célozza Lapunk tegnapi számában hírt adtunk a varsói szerződés Politikai Tanácskozó Bizottságának pénteki üléséről, meiyen felszólalt Hegedűs András a Magyar Népköztársaság Minisztertanácsa elnöke is, beszédét kivonatosan közöljük. A magyar nép örömmel fogadta a múlt év fontos külpolitikai eredményeit. Az osztrák államszerződés megkötése, a belgrádi szovjet—-jugoszláv tárgyalások sikere, a négy nagyhatalom kormányfőinek genfi értekezlete, az Egyesült Nemzetek Szervezete közgyűlésének 10. ülésszaka és ezen az új tagállamok felvétele, s végül a külpolitikái sikerekben gazdag év méltó befejezéseként Bul- ganyin és Hruscsov elvtársak indiai, burmai és afganisztáni útja jogot adnak arra, hogy iw 1955-ös évet a nemzetközi feszültség csökkenésében beállott jelentős javulás esztendejének tekintsük. Az a körülmény, hogy a múlt esztendő nem a nemzetközi feszültség növekedésének, nem a hidegháború további fokozódásának éveként került be a törté- nelefnbe, annak köszönhető, hogy a varsói szövetség tagállamai, elsősorban a Szovjetunió, lankadatlanul újabb és újabb akciókat indítottak az agresszív erők megfékezésére és a nemzetközi légkör megjavítására. Ezen kezdeményező lépések világossá tették a szocialista tábor határain túl is a népek, sőt sok országban a vezető kormánykörök előtt is, hogy a tárgyalófelek érdekeinek kölcsönös tiszteletben ^artásán és mesz- szemenő figyelembevételén alapuló tárgyalás a rendezetlen problémák megoldásának egyetlen járható útja. A szocialista tábor országainak és elsősorban a Szovjetuniónak következetes és kezdeményező békepolitikája és a politikának s gyre növekvő népszerűsége a világ összes országaiban a hírhedt erőpolitika kudarcát eredményezte. A Magyar Népköztársaság kormánya is — ! népünk és valamennyi i nép legközvetlenebb érdekeinek szem előtt tartásával — a következetes békepolitikának megfelelően teljes mértékben tartotta magát a varsói szövetségben vállalt megtisztelő kötelezettségéhez, arra törekedett, hogy az őszinte együttműködés szellemében részt végjén minden nemzetközi akcióban, mely a béke ügyét szolgálja és minden erejét p célok megvalósítása szolgálatába állította. Hazánk nemzetközi helyzetének megerősödése szempontjából nagyjelentőségű az Egyesült Nemzetek Szervezetének az az ismeretes döntése, amellyel —■ a Szovjetunió javaslata alapján — 16 országot, köztük a Magyar Népköztársaságot is felvette tagjai sorába. Részvételünk e világszervezetben még szélesebb nemzetközi érintkezést tesz lehetővé számunkra. Fontos feladatnak tartjuk kereskedelmi kaopgojataipk kibővítését ezekkel az országokkal, és ezen a térén is követendő példának tekintjük a Szovjetunió kezdeményező lépéseit. Jelentősnek tartjuk ezt azért is, mert ez segíti a független- ■>éa megszilárdításáért harcoló néoeket, akadá'vozza, hogy az imperialista hatalmak. kihasználva ezen országok ioari elmaradottságát. politikai feltéte’ekhez kötött, úgynevezett gazda- «••opt sot,'tc£rfcfö1 iqmét fficr^ő helyzetbe hozzák őket, vagy függőségüket növeljék. A magyar kormány a nemzetközi légkör további javítása, a népek közeledése érdekében, normális kapcsolatokat kíván fenntartani a három nyugati nagyhatalommal is. A múlt év során a nemzetközi helyzetben bekövetkezett javulás ellenére is látjuk azonban azt, hogy bizonyos nyugati köröknek nem tetszik a nemzetközi feszültség enyhülése. Ezek a körök újból és újból megkísérlik az események menetét a hidegháború élezése irányába fordítani. Kiütközött ez már a külügyminiszterek genfi értekezletén is, ahol éppen ennek következtében nem lehetett jelentős előrehaladást elérni. A NATO tagállamainak decemberi miniszteri értekezlete az erőpolitika, a fenyegetőz« apostolainak szószékévé vált. Része ennek a nemzetközi légkör elmérgesítésére irányuló mesterkedésnek, hogy ugyanakkor, amikor a Szovjetunió és a varsói szerződés többi részvevő államai, és köztük Magyarország is, jelentősen csökkentette ez évi honvédelmi kiadásait, az Egyesült Államok történelmének egyik legnagyobb katonai költségvetését dolgozta ki erre az évre. Emellett a nyugati hatalmak tovább folytatják agresszív blokkok kialakítására irányuló politikájukat, igyekeznek kiszélesíteni a bagdadi paktumot és fokozzák a köziéi és középkeleti háborús előkészületeket. Nyugat-Németország felfegyverzése is teljes erővel folyik. A Magyar Népköztársaság kormánya teljes mértékben helyesli a Német Demokratikus Köztársaság népi kamaráiénak határozatát, amellyel létrehozza saját fegyveres erőit, nemzeti néphadseregét. A mai helyzetben, amikor Nyugat- | Németország a támadó jel- j legű nyugati blokkok részvevője, hadseregét — a bonni hadügyminisztérium, .valamint a NATO párizsi í főhadiszállásának bevallása l szerint — atomfegyverekkel kívánja felszerelni, a Német Demokratikus Köztársaságnak ez a lépése teljesen indokolt és szükség- szerű. Ezzel kapcsolatban hangsúlyozni kívánjuk, hogy a magyar kormány változatlanul nagy jelentőséget tulajdonit a német kérdés békés megoldásának, az egységes, békeszerető és demokratikus Németország megteremtésének. Szükségesnek és helyesnek tartjuk, hogy továbbra is kezdeményező lépéseket tegyenek a varsói szerződésben részvevő államok az európai kollektív biztonság megteremtése érdekében, és addig, amíg ez létre nem jön, előzetes megállapodások megkötésére az érdekelt államok és nagyhatalmak között. Szilárd meggy őződésünk, hogy megvannak a reális feltételek a nemzetközi feszültség további enyhítésére, az államok közölti együttműködés kialakítására. Erőinkhez képest a jövőben is részt fogunk venni minden olyan nemzetközi akcióban, amelynek célja Európa és az egész világ békéjének és biztonságának megerősítése. Népünk nagy megtiszteltetésnek tekinti, hogy a Varsói Szövetségi Szerződés keretében a Szovjetunió vezette béketábor népeivel Vállvetve küzdhet az egyetemes béke tartós biztosításáért, a társadalmi haladás magasztos ügyéért. (Folytatás az 1. oldalról.) cia és a haladás németországi bástyája. A Német Demokratikus Köztársaság megszilárdítása és megvédése az esetleges agresszióval szemben a német népnek és Európa valamennyi békeszerető népének egyaránt érdeke. Természetes, hogy a nyugatnémet hadsereg megteremtése és Nyugat-Németországnak agresszív tömbökbe való felvétele miatt a Német Demokratikus Köztársaság újabb intézkedéseket tésa biztonságának biztosítására. A Német Demokartikus Köztársaság nemrég határozatot hozott nemzeti néphadseregének megalakítá- ú- ról. Mi valamennyien teljes egyöntetűséggel elismerjük, hogy szükség volt erre az elhatározásra. A Szovjetunió, miként minden állam, amely a béke fenntartására és megszilárdítására törekszik, fáradhatatlanul harcol a fegyverzet csökkentéséért és az atom- | fegyver eltiltásáért. Mi kö- J vetkezetesen kitartunk valamennyi ország békés egy- ' más mellett élésének lenini alapelve mellett. A népek tudják, hogy kormányaink nem akarják őket a szakadék szélére vinni, nem akarják országukat esztelenül a háború veszélyébe sodorni. Mi abban látjuk feladatunkat, hogy elősegítsük a béke megszilárdulását és a nemzetközi feszültség enyhülését, szívünkön viseljük a kollektív biztonság megteremtését, Európa és az egész világ népei számára. Országaink népei b'znak erőikben, fellelkesülnek a szocializmus építésében aratott nagyszerű győzelmeiktől és nem hagyják magukat. megfélemlíteni. Valamennyi nép lebírhatatlan béketörekvésére, egyesült és növekvő erejükre és összefogásukra támaszkodva, biztosan folytatják békés építő politikájukat. Ékes bizonyíték erre a Szovjetunió hatodik ötéves terve. Ez a terv a szovjet nép anyagi és szellemi erőinek még sohasem látott növekedését bizonyítja. Ugyanezt bizonyítják más államok népgazdasági tervei is, azo- ké az államoké, amelyeknek népei új társadalmukat építik. E tervek megvalósítása kétségtelenül újabb hatalmas tényezővé válik a világ békéjének megszilárdításáért folyó harcban. Ugyanakkor országaink, néoci tudják: ha megfelelő színvonalon tartják védelmi képességüket, azt a készségüket, hogy teljes fegyverzetben fogadják és verik vissza az agresszív erők minden olyan kísérletét, amellyel meg akarják bontani békés munkájukat, ez a béke fenntartásának és megszilárdításának egyik legfontosabb és leghatékonyabb biztosítéka. Erőfeszítéseink egyesítése a béke ügyéért és a nemzetközi együttműködés fejlesztéséért folytatott harcban elősegíti a béke erőinek: további izmosodását az egész világon. Ugyanakkor elősegíti azt is, hogy létrejöjjenek a legkedvezőbb feltételek békés gazdasági és kulturális építését célzó terveink valóraváltásáhozj Ezek a tervek virágzó életet és boldogságot hoznak népeinkre, megszilárdítják minden ország népeinek biztonságát. Összehívták az Országgyűlést A Népköztársaság Elnöki Tanácsa az Alkotmány 12. paragrafusának (2) bekezdése alapján az Országgyűlést 1956 február 8-án délelőtt 11 órára összehívja. (tqlytatás a 2. oldalról.) rája ellen, amely a háDurú- hoz vezetett, és új háborúkat Készít, elő.” Lenin eiv- társ ezt a nagyszerű következetést tárta a világ munkásosztálya elé a III. Internacionále I. Kongiesz- szusán. Azt is megmondotta, hogy alapvető különbség van a proletarians diktatúrája és más osztályok diktatúrája között. A ki- zsákmányolók diktatúrája idején a kisebbség nyomba el az óriási töboséget, ellenben a proletariátus diktatúrája nem más, mint a lakosság elenyésző kisebbsége ellenállásának erőszakos elnyomása. Ez teljesen jogos diktatúra, hiszen: „a szabadság gyilkosait nem illeti meg szabadság.” I 2. 1 A Magyar Tanácsköztársaság léte, a nép hatalomra- jutása is igazolta azt, hogy egyedül a proletariátus diktatúrája hozhat szabadságokat, jogokat, növekvő jólétet a lakosság többsége, a dolgozók számára. Néhány hónapig élhetett csak a magyar nép első köztársasága, de eredményei, — amelyek a külső ellenség elleni véres harcok közepette születtek, — örökké emlékezetesek maradiak népünk előtt. Mi, akik már 10 éve építjük szabad hazánkat és jól tudjuk, hegy mit jelent a szabadság honában alkotni és élni, büszkén tekintünk vissza népünk első hatalmára. A tanácsköztársaság társadalmi tulajdonba vette a bányákat, üzemeket és bankokat. — Nyíregyházán 1919 március 23. és április 26.-a között államosították Irsay Gusztáv vasgyárat, Baruch Jenő cementgyárát, és más üzemeket. Magasabbak lettek a munkabérek, alacsonyabbak a házbérek. A nyemortanyák lakói rendes lakáshoz jutottak. A 19 éves Szamuelly György lakáshoz juttatta a proletárokat. Államosították a színházat, mozikat, szórakozóhelyeket, a nyíregyházi úri kaszinót, turáni kört átadták a dolgozóknak. Megszervezték a megyei népjóléti alapot, amelyből sekszáz rászorult embert segélyeztek, mint Demján Pálnét, nyíregyházi hadiözvegyet, Német József nagyhalászi . hadirokkantat. A népjóléti alapból Nyíregyházán napközi otthont állítottak fel, és 30 ezer koronát utaltak ki a Nyíregyházi Famunkások Termelő és Értékesítő Szövetkezetének. Fz a szövetkezet 25 kisiparos számára biztosított munkalehetőséget. A tanácsköztársaság • kisajátította a 100 holdon felüli földbirtokokat. Jobb életkörülmények közzé jutottak a cselédek, zsellérek. Popcsa László és Hegedűs István nyíregyházi munkások, a munkástanács tagjai 1919, március 22.-én megjelentek a Dessewffy grófok királytelki uradalmában és az uradalmi intézőséget utasították, hogy azoknak a béreseknek, akiknek rossz lakásuk van, a grófi vendégházban adjanak otthont. Nem csoda, ha 1919 áprilisában, a tanácsok választása idején egy emberként szavaztak a magyar dolgozók a tanácsköztársaság kormányára. Ám a forradalmi lendület következtében a hatalomért folytatott harc oly gyors lefolyású volt, hogy a tömegek nem tudtak lépést tartani a fejlődéssel. Ugyanakkor a felsőbb vezető szervekben is hiányzott a nagyfokú éberség és különösen a szociáldemokrata vezetők nem teljesítették kötelességüket, a proletár- diktatúra által megszabott fontos kötelességeket az osztályellenség elnyomására, szervezkedésének megakadályozására. Nyíregyházán szinte nyíltan szervezkedett az ellenforradalom, s vidéken sem volt különb a helyzet. Bujon Blstei Béla jegyző ellenforradalmi szervezkedést hozott létre, fegyvereket osztott ki a kulákok között, rokonai segítségére. A munkás őrség ugyan letartóztatta, de még aznap szabadon bocsátotta. Darányi János zalkodi gö- rögkatólikus pap odáig merészkedett, hogy a gyűlésező nép közé lőtt. A nyíregyházi egyházak papjai a templomban nyíltan szidalmazták a tanácsköztársaságot. A megyei direktórium nem lépett fel erélyesen. Ezeket mondotta a megyei direktórium bűnperénél dr. Fekete Sándor, aki mint pénzügyi biztos működött a proletárdiktatúra alatt: ,,Elutaztam Pestre, ahol a bankok köztulajdon- bavételére, az aktívák leltározására és ha a tisztviselői kar úgy kívánja, a bank direktor eltávolítására kaptam utasítást. Ezen utasítások vétele után hazajöttem és Kiss Róland előtt kijelentettem, hogy ezen intézkedések végrehajtásánál — mint ahogy ezt kinevezésemmel kapcsolatban hangsúlyozták — szakértőre nincs szükség. Ezen intézkedéseket bál-melyik proletár is végrehajtja. Végre is azon megállapodás értelmében, hogy Kiss Róland teljes szabadkezet ád, és megvéd a proletár oldalról esetleg ellenem intézendő támadások ellen fogadtam el a kinevezést. Megkezdtem működésemet. A szocializáló rendeleteket nem hajtottam végre. A kölcsönök kiutalását, amely a legnagyobb veszélyt képezte, előzetes megállapodás alapján kezeltem. Az utalványozásoknál a kölcsönt folyósító pénzintézetek ellenvetéseinek helyt adtam. Előre láttam a fejleményeket és úgy igyekeztem vezetni az ügyeket, hogy azoknak eredményeképpen a nyíregyházi pénzintézetek, szemben másokkal ,a kommün mérlegét egy krajcár veszteség nélkül zárték be. Számos „megparancsolom” rendeletét egyszerűen összetép- tem.” Ez az adat is igazolja, hogy károkat okozott az ébertelenség, amely sem a közigazgatást, sem a gazdasági életet nem tisztította meg a régi rend híveitől, meghagyta a, megbízhatatlan szakembereket az állami életben, és a gazdasági élet irányításában. Fekete Sándor a Tanácsköztársaság előtt a Szabolcsi Agrár Takarékpénztár igazgatója volt. A Tanácsköztársaság bukása után a vármegye továbbra is alkalmazta, mint pénzügyi és kereskedelmi szakembert. Sőt meghívták a gróf . Dessewffy hitbizo- mány kereskedelmi igazgatójául. Nem volt tehát munkáspárti szocialista ember, hanem a nép hatalmának ellensége. A belső árulás, az ellen- forradalom megerősödése nagymértékben hozzájárult a tanácsköztársaság bukásához. Ezt a tanulságot nem szabad sohasem szem elől téveszteni. Nem szabad elfelednünk azt, hogy a szocializmus építése sikereinek növekedésével együtt növekszik az osztályellenség dühe is. Az éberségnek nem szabad elszunnyadnia a munka, az élet egyetlen területén sem. Szükségesnek tartjuk ezt hangsúlyozni, mert napjainkban párt- szervezeteink nem fordítanak kellő figyelmet az osztályellenség aknamunkájára, népellenes tevékenységére. Számos beszámoló hangzott el már a pártvezetőségek újjáválasztó taggyűlésein, ám vajmi kevés volt az olyan beszámoló, amely az osztályharccal is foglalkozott volna! A propagandisták, akik a magyar párttörténetet tanulmányozzák, használják fel a magyar munkásmozgalom tapasztalatait is arra, hogy a párttagokat, a dolgozókat osztályharcos magatartásra neveljék. A proletariátus diktatúrája diktatúra. Nem tagadjuk egy percig sem, de azt is tudjuk, hogy jogos diktatúra: „amely a világon még nem tapasztalt mértékben biztosítja a demokratizmus valódi felhasználását, a kapitalizmus által leigázottak, a dolgozó osztályok számára.” Soltész István. ?. M« Molotov felszólalása a Politikai Tanácskozó Bizottság ülésén
