Néplap, 1956. január (13. évfolyam, 1-26. szám)

1956-01-26 / 22. szám

NÉ PL AP 1656 január 26, csütörtök Képek a kocsordi Vörös Csillag TSZ taggyűléséről Lapunk 1956. január 20-i számában beszámoltunk a kocsordi Vörös Csillag TSZ vezetőségválasztó tag­gyűlésének lefolyásáról. Az alábbiakban a taggyűlés néhány jelenetét mutatjuk be olvasóinknak. Estók József elmondja a vezetőség beszámolóját. Mellette balról jobbra a díszelnökség tagjai foglalnak helyet: Zséder Jánes korelnök, Kosa János és id. Fo­dor Jánosné figyelik a pártszervezet két évi munkájá­nak eredményeiről és hibáiról szóló beszámolót, hogy azokon okulva, még nagyobb lendülettel haladjanak a pártszervezet vezetésével a termelőszövetkezet további erősítéséért. w -%• •.ry.-'.vywywj Kosa elvtárs hozzászólásában többek között a ta­nulás fontosságáról beszélt. — A marxizmus-leniniz- mus elméletének alapos ismerete nélkül képtelenek vagyunk a céltudatos előrejutásra — mondotta. A községi pártbizottságtól segítséget kért a faluban lakó néhány kommunista tsz-tag tanulási problémájának megoldásához. Földi János és Fodor János tagjelölteket ez a tag­gyűlés vette fel a párttagok sorába. A Fodor-családban nagy az öröm, mert ifjú Fodor Jánossal a család ötö­dik tagja, vagyis az egész család- a párt tagja lett. Ifjúsági daljáték-bemutató v Kisvárdán Poldini Ede Csipkerózsi­ka című ifjúsági daljátéká­nak előadása nagy esemény volt Kisvárdán. Hogy e daljáték bemutatása sike­rülhetett, ahhoz több nél­külözhetetlen tényezőre volt szükség. Szükség volt min­denekelőtt egy rendezőre, aki a darab 54 szereplőjét tanítja, dé ezentúl' együtt is tartja a csoportot. Szükség volt egy mesterre, aki vég­telen türelemmel betanítja a szereplőket, a 30 tagú kó­rust és dirigálja a 20 tagú zenekart. És szükség volt egy szimfonikus zenekarra, mely méltóan alátámasztja a zeneileg meglehetősen igényes mesejátékot. Kis­várdán ezek a lehetőségek megvoltak. Bodnár József rendező, Vass János zene­tanár és karmester, vala­mint a kisvárdai szimfoni­kus zenekar képviseletében. Az igényes kisvárdai kö­zönség az előzetes hírek alapján igen sokat várt ez ifjúsági daljáték bemutatá­sától. Az eddig kialakult kisvárdai kultúráiét persze előzetes biztosítéka volt a sikernek. De a siliert mégis a kisvárdai gyermek színjátszók csaknem három órás nagyszerű éneklése, játéka, tánca és szín­pompás jelmeze hozta meg. ' — Bátran elmond­hatják. hogy hosszú ideig felejthetetlen maradt az előadás napja. Az előadásról beszélve meg kell említeni, hogy bi­zony sok nehézséget kellett leküzdeni a lelkes szerve­zőknek. A gyermek operá­nak egyetlen partitúráját az Állami Operaháztól kap­ták kölcsön néhány napra. Ebből házilag fotóeljárás­sal készítették el a szüksé­ges anyagot. Ezt a munkát a zenekar egyik lelkes tag­ja, dr. Varga Gyula orvos vezette. A sok kitűnő gyermek- szereplő: Csire Manyika, Berzéki Incike, Makiár Ma­rika, Zalatnai Enikő, Frasz- ki Zsuzsa, Bankó Katalin, Szilvássy Erzsébet, Juhász Emilia, Varga Zsuzsika és Annuska és mind az 54 megérdemli a dicséretet. De nem szabad megfeledkezni a díszlettervező Kovács Lászlóról, a darab' sikerét elősegítő Varga Gyuláné- ról, Hegedűs Lá3zlónéról, Jászberényi Istvánnéról, akik mint. igazi anyák szor­goskodtak a Színjátszó gyermekek körül. És még- egyszer meg kell • dicsérni Bodnár Józsefet, dr. Varga Gyulát, Vass Jánost, Csuto- ros Attilát, és Várnagy Marikát, akik rendezésük­kel, egyéb közreműködé­sükkel magasszintű, művé­szi élményt biztosítottak Kisvárda közönségének. Poldini Ede énekes, tán­cos ifjúsági daljátéka igen komoly teljesítménye me­gyénk kulturális életének. Nemcsoda, ha Nyíregyházá­ra és Debrecenbe is meg­hívták a kiváló gyermek­együttest. Hován József. Bemutatjuk tudósítóinkat a Kisvárdai Vulkánból Papp András élvlárs. kö­zép-termetű, barna arcú, csillogó szemű ember. Kö­zel jár már a 40 évhez. A bér és norma iroda veze­tője. Az osztályon 7 dol­gozó munkáját iányítja. — Azon serénykednek, hogy a becsült és a statisztikai normát. minél több helyen műszaki normával váltsák fel. Érteniük ' kell az üzem szervezéséhez, segíteniük kell az élenjáró technika bevezetését, az újítások megvalósítását. ­Van ott munka, van mi­ről írni. De nemcsak a maga mun­káját ismeri, hanem az egész üzemet, a dolgozókat. Ezért is jó tudósító. Több éve rendszeresen ír a Vul­kán eredményeiről, —* s egy-két esetben — hibák­ról. Akkor lesz igazán jó tudósító Papp elvtárs, ha bátrabban harcol leveleivel a hibák ellen. A megírt és közölt tudó­sításért felelősséget érez. Erre mutat az is, hogy ál­talában az üzem másik tu­dósítójával, Sípos Gyula elvtárssal közösen közlik a 827 mázsa dohánymcgtakapílás Pártunk Központi Vezető­ségének határozáta nyomán üzemünk dolgozói megértet­ték a takarékosság, a tech­nológiai fegyelem betartá­sának fontosságát. Ennek köszönhető az, hogy az el­múlt évben mind a három műszakban dolgozók szor­galmasan végezték munká­jukat és mindent megtette«; annak érdekében, hogy ke­vesebb dohány menjen se- lejtbe és a felhasználás mi­nél nagyobbfokú legyen; A fermentálási apadás az elmúlt év negyedik negye­dében 12 százalékra volt ter­vezve. A részleg dolgozói ezt a technológiai fegye­lem betartásával, a tiszta­ság megteremtésével és pél­dás szorgalmúkkal 10.8 szá­zalékra csökkentették. Mit jelent ez a mi üze­münkben? Szakái Mihály okleveles sztahanovista üzemvezető segítségével ,a műszakveze­tők és a bizalmiak együttes munkájával ez 827 mázsa dohány megtakarítását je­lentette, ami 578.900 forin­tot ér. A melléktermékre 1.8 százalékot terveztünk. Dol­gozóink megbeszélése nyo­mán. ezt 1 százalékra csök­kentjük. Ez újabb 204 má­zsa, vagyis 10 vagon hulla- dékdohóny megtakarítását jelenti népgazdaságunknak. Suska Ferenc üb. elnök. tudósítást. 'Úgy gondolják, hogy ketten alaposabb, kö­rültekintőbb értékelést, bí­rálatot írhatnak. Jó mód­szerük, hogy mielőtt kö­zölnek valamit a szerkesz­tőséggel, közösen megbe­szélik . azt. Igazuk van ab- • ban, hogy sokszor gondot okoz kiválasztani, miről a legfontosabb írni. Alapos­nak és előrelátónak kell lenniök például akkor is. | mikor 2—3 dolgozó terme- lési sikeréről írnak. — Hiba volt, hogy leg­többször a rekord eredmé­nyekről tudósítottuk a; Néplapot — mondotta Papp elvtárs.— A normát rend­szeresen, becsülettel telje­sítő dolgozók 102—105 szá­zaléka felett elsiklottunkl eddig. Pedig ilyen dolgozók' képezik a tervteljesítéséri folyó harc gerincét. Ezután, gyakrabban fogunk Írni olyan dolgozókról, akik jó módszerré] túlszárnyalják' korábbi teljesítményüket.' Azt is leírjuk majd, hogy hogyan. Sipos Gyula elvtárs pi­ros, mosolygós arcú, vígke- délyü DISZ-tag. Propagan­dista, ő a versenyfelclős a vállalatnál. Ö írja fel a versenytáblára a műszak- legjobbjait. Elmondotta, hogy milyen problémát okoz neki az. hogy a leg­jobbak mellett a normát nem teljesítő munkások közül kit válasszon ki, ki ér­demes arra, hogy neve a versenytáblára kerüljön. Jó módszere Sipos élvtársnak, hogy a termelési adatokról szóló jelentést láttamoztat­ják az igazgató elvtárssal, más tát gyű tudósításaikat, azonban bátran közölhetik az igazgató elvtárs láttamo- zása nélkül. Papp elvtárs és Sipos elvtárs hetenként 2—3 esetben tu­dósítja a Néplapot. A múlt héten könyvjutalmat kap­tak szorgalmukért. Itt is megdicsérjük őket. O. A. Jóbi István még nem volt hátralékos Egyszerű ember, száz, meg száz hozzá hasonló él Nyírbélteken. S mégis va­lami különös tisztelettel be­szélnek róla. Ha a Jóbi bá­csi nevét kimondják, mint­ha valami fogalom rejtőz­nék mögötte. Múltjában, jelenében egyik dolog, amivel megbe­csülést, szeretetet érdemelt: a becsületesség. S ennek folyománya az állandó víg­kedély. Egyébként olyan ember, mint a többi. 7 holdja van, juttatott föld. Azelőtt nem volt egy ba­rázdája, egyetlen járó jó­szága sem. Napszámban dolgozott, az olajütőben, részesarató volt és a csép­lőgéphez járt. Soha nem vitte annyira, csak 45 márciusában, hogy a maga emberének nevezze magát, öregségére teljesült vágya, amikor már azt szokták mondani „hatvan fele, ha­zafele’. Ö azonban nem a szólás-mondás értelmezte hazára gondol, amint el­mondta. Most érkezik iga­zán haza, most találta meg magát ebben a Világban. Ügy dolgozik, mintha örökké élni akarna. A ka­pott hét hold sovány, ke­veset termő föld. Annyit adott, amennyit kapott. Mi­vel nem kapott semmit, katlankórónál egyebet nem is adott. Mikor kiment a „birtokra”, azt mondták: „Ebbül se lesz föld soha Pista bácsi.” Pista bácsi hamiskásan mosolygott fe­kete, pamacs bajusza alól, s annyit mondott: ,.Az ne­vet, aki utoljára nevet.” — Vett két tehénkét, Pityu fiával csináltak egy szeke­ret, nem a legcsinosabb volt, a járom sem volt cifra, zöldre festett, de jó volt. Mi a iitka a pontos fisetésnek ? Laczkó János elvtárs a taggyűlés napján tért vissza a termelőszövetkezetbe több évi távoliét után. Tapasztalatairól szóló beszámolóját, a tsz. és a párt­szervezet jövő terveivel kapcsolatos javaslatait nagy tetszéssel fogadta a párttagság. A régi vezetőség négy tagjával együtt Laczkó elvtársat is az új vezetőségbe választották. (Hammel József, felvételei) így kezdte Jóbi István az új életet. Mint a kis- ujjam. Egy évtizednél több telt el azóta. Nem nagy idő, de elég ahhoz, hogy meg­mutassa: ki milyen ember. A begyűjtési megbízott arról panaszkodik, hogy azért utolsó a község a be­gyűjtési versenyben, mert a dolgozók nem szokták meg a pontos fizetést. Az elmúlt évben is sok helyszíni el-} számoltatást tartottak, mind két-három évi tartozás volt. Ha minden dolgozó paraszt olyan becsületesen teljesí­tené beadási kötelezettsé­gét, mint Jóbi István, egyetlen elszámoltatásra nem kerülne sor. A Jóbi István portáján még nem volt elszámoltaló bizottság. Nem került erre sor. Azt mondja, szégyelné, ha azért keresnék fel, hogy fizessen. Miért ne aludjon 5 nyugodtan, hiszen tel­jesíteni tudja hazafias kö­telezettségét. Nem sok az, ha rendszeresen kifizeti az ember. így nem gyűlik össze Az elmúlt évben közel 7 mázsa burgonyát adott be. A vízkár ellenére. Gabona­félékből három és fél má­zsát szállított be a gép alól. 44 kiló marhahús beadását már májusban rendezte, a sertést pedig a beütemez zésnek megfelelően no­vemberben. 10—10 kiló to­jás és baromfi beadásának is határidő előtt eleget tett. Ugyanígy az adófizetésnek is. 1200 forint volt a tiszta adója, emellett 168 forinlo; fizetett íöldmegváltás cí­men, 218 forintot biztosi-, tásért. Emellett 6 mázsa ga­bonát, s a vízkár ellenére egy mázsa kukoricát szer­ződtetett. Pontos fizetéssel nem ne-; héz a kötelezettségeket tel­jesíteni. Jóbi bácsi azt tartja, mindent a maga ide­jében . .. Ebben az évben is első lesz a beadásban Lassan magára marad Jóbi István. Az idősebbik fia most nősült meg. Mis­kolcra jár dolgozni. A fia­talabb katona, Mezőtúron szolgál. Sokat segítettek rajta. Könnyűszerrel, jól megmunkálták a hét hol­dat. Háromszor kapálták a burgonyát, kukoricát, min­den évben megtrágyázták a földet istálló- és műtrá­gyával. Az elmúlt évben egy na­pon vetették a szomszéd­dal, Szabóval az árpát. Ö műtrágyával is leszórta, s pontosan kétszerannyit adott ugyanaz a föld, mint a szomszédé. Az idén már nehezebb lesz, de nem adja alább egy szikrával sem. A bur­gonyaföldet már az őszön előkészítette, és a kukori­cáét is. Tavasszal ezzel is­megkönnyebbül a munkája. Az idén a burgonyát, ba­bot, kukoricát fészkes trá­gyával veti. Ami a beadást illeti, első lesz most is. Furcsa is len­ne, ha valaki megelőzné. Ehhez ő nem szokott hozzá..: Ha valóban első akar lenni, nagyon igyekeznie- kell. Sok versenytársa lesz.'. Madarász bácsi a Gedőré- szen úgy beszél, ő is az lesz. A faluban is gyakran; hallani olyan beszédet: eb­ben az évben másképp lesz. Mindenek előtt a beadást, rendezzük. Jóbi Istvánt azonban nem. kell félteni, nem marad le. . Gyakorlata , van már az ilyen dologban. S a gyakor­lat az idén sem szegődik el; mellőle. Miska Jáswe. •»

Next

/
Thumbnails
Contents