Néplap, 1955. december (12. évfolyam, 282-308. szám)
1955-12-18 / 297. szám
I NÉPLAP 19-55 december 18, vasárnap cltjfrdal&m * y/tíloészet DCritika A Szabolcs-Szatmár megyei írók munkaközösségének terveiről Ötéves a nyíregyházi szimfonikus zenekar Hogyan jutottunk el a Volpone bemutatójáig Alig két hete, hogy szervezeti formát öltött a sza- bolcs-szatmári írók munka- közössége azáltal, hogy megválasztotta vezetőségét. Ezen a gyűlésen Gacsó László, a megyei tanács népművelési osztályvezetője ismertette azt a célt. melyért a megyei pártbizottság, a megyei tanács és a TTIT illetékes szervei létrehozták ezt a munkaközösséget. A cél röviden: összegyűjteni az írással is foglalkozó dolgozókat, és számukra megteremteni azt a lehetőséget, hogy ezen a területen tovább fejlődhessenek. eljussanak oda, hogy írókká, költőkké legyenek azáltal, hogy műveik kiadásra kerülnek. Továbbá cél az is, hogy az irodalmárok ne csak művelői, hanem szószólói is legyenek ennek az irodalomnak, azáltal, hogy a községekben szerzői esteken népszerűsítik az új magyar irodalmat egyrészt, másrészt pedig nemcsak a saját műveiket viszik ki a falura, hanem egy-egy népszerű, ismertebb író munkásságáról is vitákat vezetnek. E néhány mondatban foglalható össze mindaz, amely a munkaközösség tagjaira, mint feladat vár. Bálint Lajos elvtárs, a megyei pártbizottság képviselője a megalakuló értekezleten a pártosságról beszélt. A pártosság az írói hivatás legnagyszerűbb kötelessége. A résztvevő munkaközösségi tagok hozzáXöM I FAZEKAS MIHÁLY ÖSSZES MÜVEI I—II. (Akadémiai kiadó) (Szerkesztette: Kéry László és Julow Víkor) Fazekas összes műveinek kritikai kiadása komoly nyeresége irodalomtudományunknak. A két kötet először helyezi méltó helyre Fazekas életművét a magyar irodalom haladó hagyományaiban. Ludas Ma- tyi-ja eddig mintegy negyven kiadást ért meg, lírája azonban, mely jóllehet nem nagy terjedelmű, de eszmeiségben, formai szépségekben gazdag, kevéssé ismert prózája, levelei pedig jóformán ismeretlenek. Az eddig szétszórt anyagot ez a kiadás összegyűjtve nyújtja át az olvasónak és a tudománynak, s ezzel jelentősen elősegíti egy teljes és hiteles Fazekas kép kialakítását. Ebben a két kötetben jelenik meg - első ízben Fazekas összes fellelhető költeménye, prózai műve, műfodítása, levele, ezek közül több eddig ismeretlen, vagy kiadatlan volt. Tartalmazza a kiadvány azokat a Fazekasnak tulajdonítható műveket is, amelyeknek szerzőségét eldönteni véglegesen nem lehet, s végül függelékben hozza a Fazekas életére és munkásságára vonatkozó, eddig javarészt szintén ismeretlen vagy kiadatlan — fontosabb dokumentumokat. szólásaikban elmondották. I hogy mennyire szükséges! volt a szervezet megterem-j tése. Beszéltek munkájukról, céljaikról egyaránt. Milyen lesz a munka- közösség szervezeti élete? A munkaközösség a Bessenyei klubban kapott helyet. A klubban egyelőre minden két hétben csütörtökön szakmai értekezletre gyűlnek össze a munkaközösség tagjai. Ezeken a szakmai megbeszéléseken egy-egy helybeli író vagy költő egy-egy művét beszélik meg. A megbeszélés vitaindító előadással kezdődik. A vitaindító előadást' a lektorátus tagjai, vág), a, lektorátus által megbízott munkaközösségi tag tartja. A vitára kerülő művet a megnyitó előadás előtt felolvassák, hogy azok is, akik még előzetesen nem ismerték, megismerhessék és így hozzászólhassanak. Ezeken a vitákon az irodalom elméleti kérdéseiről is szó esik majd. A közbeeső csütörtökön a vezetőség inspekciót tart, ilyenkor fel lehet keresni, műveket lehet átadni, vagy esetleg helyszínen kis körben meg is vitatni; Reméljük, hogy az íl’/módon létrehozott szervezel i élet nagy segítséget fog adni. Az első vitát január 4-én, csütörtökön este H órai kezdettel rendezzük meg. A vitára kerülő mű címét és íróját a Néplapban közölni fogjuk. Ezt megelőzően kedden, december 20-án részt vesznek a munkaközösség tagjai a TTIT- ben az irodalom helyzetéről szóló előadáson és vitán. Vitavezető Szabolcsi Miklós, a Csillag szerkesztő,e; Emlékezetes élménynek volt résztvevője december 14-én Nyíregyháza zenekedvelő közönsége. A szimfonikus zenekar fennállásának ötödik évfordulója alkalmával zenés műsoros estet rendezett. Szebbnél-szebb számokkal szórakoztatták a közönséget. Arról tettek tanúbizonyságot ezen az estén is, hogy nagy feladatok megoldására képesek. Csupán az kell hozzá, hogy a helyi illetékes szervek s a közönség megbecsülje, támogassa a zenekart. Hiszen jól tudja mindenki, hogy a zene épp úgy elősegíti a dolgozók kulturálódását, a szép, a művészet iránti igényességét, mint az irodalom. Az emberek nevelésében, tudatuk átalakít# Sábán, gondolkodásmódjuk gyökeres megváltoztatásában a zene is nagy szerepet vállal magára. Ezért kell nagy gondot fordítani zenei életünk fejlesztésére, ezért kell felkarolni azokat a nemes törekvéseket, amelyek a kultúra, a művészet megszerettetésére hívatottak. ) Nyíregyháza kulturális életében jelentős eseménye volt a múlt héten nagy sikerrel bemutatott Volpone- előadás. Ebben a városban, ahol nincs állandó jellegű színház, különös jelentősége van az öntevékeny színjátszásnak. Érdemes tehát visszapillantani a megtett útra, hogy megfelelően levonjuk a munka és a siker tanulságait. Még ez év májusában történt, hogy a Népművészeti Intézet drámai osztályának támogatásával, a megyei és városi tanács népművelési osztályának és a SZMT-nek együttes meghívására leutaztam Nyíregyházára, hogy a már kiválasztott Volpone színpadi munkáit megindítsam. Célom az volt, hogy a szocialista-realista színjátszás elvi és gyakorlati módszereit bemutassam egy darab próbáin és bemutatóján keresztül. Munkámat egyrészt könnyítette, másrészt nehezítette az a körülmény, hogy szinte teljesen járatlan utat kellett megtennem. Könnyítette azért, mert semmiféle módszerük nem lévén, nem zavarták őket más munkamódszerek kialakultsága. Nehézzé viszont a fegyelem, a rendszeresség hiánya tette a próbák megindulását, A kemény, következetes munkát eleinte örömmel vette az együttes minden tagja; később — amikor egy-egy próba este G órától éjfélig, vagy még tovább tartott — néhányan kezdték feladni a fárasztó, de ugyanakkor művészi élvezetet nyújtó küzdelmet. Ezeket ki kellett cserélni, s az új tagokat zökkenőmentesen bevezetni a munkába. Dicséretére mondhatom minden szereplőnek, hogy a szokatlanul kemény, nagy művészi követelményeket támasztó próbákat derekasan állták. Pályázati felhívás A népművelési osztály és a Szabolcs-Számár megyei írók munkaközössége pályázatot tesz közzé. Pályázni lehet elbeszéléssel, egyfelvonásos színdarabbal, verssel, elbeszélő költeménnyel. A pályázat célja főleg tebetségkntató jellegű. Azért szükséges, hogy mennél több írással foglalkozó embert ismerjünk meg a megyében. De ezentúl a pályázat célja az is. hogy az első' negyedévben megjelenő kis antológia anyagát összegyűjtsük, tehát a pályázatnak, — legalább is a művek legjobbjainak — a megjelenés lehetőségét biztosítja a népművelési osztály. A pályázat témaköre: lehetőleg a felszabadulás után eltelt tíz év történetében örökítsenek meg a pályázók eseményeket, de lehet pályázni történelmi témájú munkával is. E pályázati felhívás tájékoztató .jellegű. A pályadíjak összegét csak a jövő gazdasági év megnyitása után tudjuk közzétenni. De hogy idő álljon a pályázók rendelkezésére, szükségesnek tartjuk e tájékoztatási jellegű közlést is. Pályázni lehet még nyomtatásban meg nem jelent munkákkal. A pályázat határideje: 1956. január 31. A pályázat beküldendő a TTIT nyíregyházi irodájához. Cím: Természettudományi Ismeretterjesztő Társulat Nyíregyháza. Zrínyi llona-utca. — Külön fel kell tüntetni a borítékon: „Irodalmi pályázat”. Beszélgetés a beregi — íme a bizonyság arról, hogy a népek testvérek ... Ezeket a szavakat Kocz- ka András, uzsgorodi festőművész mondotta Vásá- rosnaményban, a csodálatos beregi hímzések kiállításán, miközben az egyik térítőre mutatva a magyar minták között ukrán eredetű motívumokat fedezett fel nagy örömmel. S még hozzátette: — Lám, a szivek virágai összeölelkőznek. Ezek a szavak egyáltalán nem hatottak frázisnak, természetesen hatottak s mindenki magától értetődően bólintott a fejével, vagy helyeselt a szeme ragyogásával ezen a meleghangulatú napon, amikor a kárpát-ukrán delegáció tagjai ellátogattak Vásárosnaményba. Alig tartózkodtak ott néhány óráig s máris új barátok serege vette őket körül, folyt a baráti szóáradat at ebédnél, az utcán, a meglátogatott áruházban s este a kiállításon ... Koczka Andrást Fiók Lajos tarpai tanító szólította meg. Fiók Lajos is festeget, nem annyira művészi elhivatottságból, mint inkább szórakozásból. Azért v alamellyesi mégis szakmabeliek és az első szavak már arról kérdeznek, felelnek: milyenek a festékek, az olaj, a tempera, a pasztell és így tovább. Aztán mi is kerülhetne szóba, ha nem a szocialista realizmus?! Fiók Lajos azt mondta: — Nincsen egészen tisztázva, hogy mi is az a szocialista realizmus, ki a szocialista realista festő? Sok vita van nálunk. Koczka A-ndrás hajlandó volt vitába szállni. — A szocialista realizmus nem dogma és nem séma, következésképpen nem megölője az egyéniségnek, hanem éppen fordítva. A szocialista realizmus inkább cél: híven, pártosan ábrázolni a népet vágyaival, céljaival, gondolataival. Ez nem azt jelenti, hogy minden képre traktort kell festeni. Körbetekintett a kiállítás nagyszerű népi kézimunkáin s így folytatta: — Talán nem lehet szóhímzések kiállításán cialista realista kép egy csendélet? Dehogynem, ha az nemesíti az embert. Vagy talán egy tájkép? Dehogynem, ha az hazaszeretetre serkent. Mi, szovjet festők azt mondjuk északi társaink: fessetek tájaitokról úgy. hogy mi megismerjük hazánk ottani népeit. Déli festőinknek így szólunk: mutassátok meg nekünk a szovjet haza déli népeit, hogy még erősebb legyen a barátságunk. Ez is szocialista realizmus. És még egyet: a szocialista realizmus megköveteli az egyéniséget, az egyéni kifejezésmódot s éppen ezért nincs igazuk azoknak, akik a művész sorvasztó- jának tartják. Nem, a szocialista realizmus egy kor követelménye — olyan koré, amelyben igazán ember lehet az ember, igazán művész, a művész! Aztán Fazekas Annával, a lelkes tákosi tani- tónővel., a beregi hímzések istápolójával beszélgetett Koczka elvtárs. — Én magam is gyűjtője vagyok a népi motívumoknak, otthon valóságos tárháza van az abro-< szoknak, térítőknek, hímzéseknek, kancsóknak, tálaknak s mondhatom: igazán gyönyörűek a beregi hímzések. Csak egyre vigyázzanak — kérte Koczka elvtárs, az ukrán művész — teljesen érthető, és természetes, hogy a népek kultúrája, művészete t érmékén yilnen hat egymásra s ez szoros kapocs. Azonban vigyázni kell arra, hogy megőrizzük eredeti népi művészetünket s ne engedjük meg a stílustalan, elvtelen keveredést. Sok szó elhangzott még ezen a naményi estén. Késő éjszakát mutattak már az órák, amikor a vendégek felkerekedtek és búcsúztak. Koczka elvtárs is búcsúzott. Nehezen tudott elválni a barátoktól, s a gyönyörű abroszoktól, virágos, szekfűs, rákos mintáktól, a beregi nép leikétől, s akkor volt a legboldogabb, amikor a namé- vyiak ajándékaképpen egy népi hímzéses térítőt vihetett magával emlékül. S. I, Nagy nehézséget okozott a városban és az együttes néhány tagjában lévő előítéletnek a leküzdése. — Canina szerepét például nem akarta senki elvállalni, mert „mit szólnak majd a városban!” S amikor az együttes tagjaiban sikerült, legyőzni a merevséget, akkor jött a bemutató közönsége: vajon hogyan fogadja: a nézőtér a merész, új művészi megoldásokat? Meg: kell vallani, kitűnően vizsgázott a közönség. Az első: negyedóra feszült várakozása után, Corbaccio jelenetében elemi erővel tört ki a tetszésnyilvánítás tap-, sa, s ez a lelkes együttérzés végig az egész előadáson nemcsak megmaradt, de folyton emelkedett is. Külön kell beszélni, úgy érzem, arról a határtalan lelkesedésről, amely az együttes minden tagját el-,. töltötte, s amely egyik főrészese volt a sikernek. A színjátszók mind dolgozó emberek, akik napi komoly munkájuk után este, gyakran 5-6 órás próbákon vettek részt. A bemutatót megelőző két hétben pedig éjszakánként ők maguk ké-, szítették el a darab kellékeit. A főpróba hajnali 5 óráig tartott a fényképezéssel együtt. Ilyen erőfeszítésekkel készültek a bemutatóra. Sokszor csak a hit, a szenvedély ereje tartotta, bennük a lelket; tudták, hogy milyen rendkívüli- ügyet szolgálnak nemcsak maguknak, de az egész város, sőt az egész megye közönségének is. Tudták, hogy mind próbamunkájukkal, mind az előadással példaképet kell állítaniuk a megye minden színjátszó együttese elé! Végül azt is meg kell említeni, hogy kevesen hitlek ebben a vállalkozásban* Sok gáncs, legyintés, lekicsinylés kísérte a féléves • munkát, hivatalos helyekről éppúgy, mint a nagyközönség részéről, de a maroknyi együttes hitt munkája értékében, s ez a hit kirobbanó, nagy művészi sikert szült! Jómagam vendégrendező- ként jöttem le Nyíregyházára, s most a bemutató után családtagként búcsúzom : köszönöm a szíves vendéglátást, a viszontlátásra! Udvaros Békt rendező. Kulturális hírek A megyében a fötdu*é vesszövetkezeti kultó re »tiportok közölt a legjobb munkát a mátészalkai végzi. A nagyszerű eredmények Csíki Júlia tánccsoportvezető és Orbán Ba- lázsné színjátszó oktató lelkes, odaadó munkáját dicsérik. * Rövidesen nálunk Is be- mutatják a „Tiltott szerelem" című francia filmet. Ebben a filmben Fernandel drámai szerepben mutatkozik be Partnerei Claude Noillcr és Francoise Arno-i ui,
