Néplap, 1955. december (12. évfolyam, 282-308. szám)
1955-12-02 / 283. szám
N É Pl/ A P 1955 december 2, péntek «» A kulak i«azi arca Vito a társadalmi tulajdon megóvásáról Nem sokkal a kulák távozása után megérkezett a fia, László is. Támogatást kért az apja ellen, akivel kutya-macska barátságban vannak — amint a fia mondta — a mostoha miatt, aki Maczinkó Mihálynak második felesége. A mostoha hízelgéssel rávette a mostoha testvér apját, hogy csak az anyai örökséget adja ki azoknak. Az apai és az ő hozományából pedig csak új gyermek örököljön: Az első házasságból származó egyik leány már férjhez ment Bezzegh Miklós tanítóhoz. László szintén megnősült. A lánynak 4 hold és 490 négyszögöl földet adtak ki, Lászlónak pedig szóban 7 és fél holdat. Maczinkó László azonban arról panaszkodott, hogy becsapta az apja, mert nincsen az a föld meg 0 hold sem. Házhelyet se akar adni és a szülői házból is ki akarja dobni őket. Várandós feleségével az apja házánál csak a pitvarban húzódhatnak meg. Jön a tél s most az gyötri, mi lesz a lebetegedő anya és születendő gyermek sorsa. A mostoha gyűlölete voltaképpen onnan ered, hogy mostoha fia nem az ő húgát, hanem egy „szegény kulák“ lányát vette feleségül. — Ilyen apám van nékem! — panaszolta Maczinkó László. — Nemcsak a harmadosait és a dolgozó parasztokat csapja be, hanem engem is kizsákmányol. Elmondta, hogy Halász j István harmadosát hogyan j csapta be az apja. Három hold burgonyát adott ki a tavasszal Halásznak az öreg Maczinkó. Az első kapálást Halász feleségestől négy napig végezte. A gazda azonban sokallotta az időt és 3 napszámost küldött Halász nyakára. Ezek egy napig kapáltak, mert Halászék iparkodtak, nehogy a gazda elvegye a földet. A második és a további kapálást Halászék elvégezték a maguk erejéből. Amikor a részelés következett, Maczinkó Mihály előbb megfelezte a földet.' Aztán az egyik felét három részre osztotta. Egy ilyen részt adott Halászéinak azzal, hogy „Nektek még ez is sok“. — Ügy bánt apám velem, mint a cselédjével. Sőt a mostani cselédjével mi g jobban bánik ... Tudtommal ugyan SZTK-járulékct nem fizet utána, de egyébként ellátja jól. Amikor megnősültem. Éles jött a helyemre. Én aludtam az istállóban, most Éles alszik ott. Ruházattal, zsebpénzzel jobban ellátja, mint annakidején engem. Talán még juhot is adott neki. Én nem voltam ilyen szerencsés.. ■ Kérdeztük a földelt dás felől. Nem adott el ő, a fiú, dehogy adott. Nem volt nekik, mostoháknak szavuk volt a gyámjuk, mindent az intézett kéretlenül is. Még1 mostanában is, amióta megnősült, „rédiát“ váltott László fia és Bezzegh Mik- lósné lánya nevére s ki tudja milyen spekulációra használta fel. Arról is tud, hogy kosokat adott el az államnak az ap.ia, amelyért 16.000 forintot kapott. Csakhogy a pénzt öt névre küldette le. Maczinkó Mihály, Maczinkó László, Maczinkó György (a kulák unokatestvére) és Maklári Pálné ne. vére. Persze, a pénzt az apja vette át. Neki ezt Dalnoki postás mondta utólag. Mi volt ezzel a célja a kuláknak? Előny nélkül biztosan nem tette volna! De a postás hogy adhatta ki a pénzt másnak, mii t a a háznál. Apjuk' címzetteknek? Alit mond Pusztai Gusztáv, a másik juhász? Pusztai Gusztáv fiatal juhász. ő az a civódó lél, akire Molnár párttitkár elvtárs célzott. A szeme villámokat szór, amikor Maczinkó Mihálvra ' térül a szó. — Nem tagadom, gyűlő- löm Maczinkó Mihály*. Először azért, mert kulák, másodszor azért, mert olyan gazember-forma. Megfizetett tanút állított ellenem s el is ítéltek egy esztendőre nem jogerősen. Azt állította rólam, hogy én legeltettem le a ricsikai erdőben a fiatal facsemetéket. Mondják meg, még mindig az ilyen kupec nagygazdáké a szó? Az erdőigazgatóság Ma- czinkónak adta ki n legelőt, őt a kisjuhászt pedig elutasította. Maczinkó üzérkedik a juhokkal, a község vezetői pedig elnézik. — Kiktől vásárolt Maczinkó Mihály juhokat? — Győréről Jánváritól, Szabolcsbákáról többektől; Tinku János, aki Petri ben lakik, panaszolta, hogy rászedte a kulák, mert 700 forintért vett meg tőle 8 darab juhot és jóval drágábban adta el. A nyerészkedésből persze, hogy telik bojtárra. (Folytatjuk.) Történelmi hét lesz Kisvérdón A kisvárdai járási kultúrház történelmi szakköre és a TTIT december 12-től december 18-ig történelmi hetet rendez Kisvárdán. A történelmi héten gazdag és változatos program várja majd az érdeklődőket. A hét minden napján igen érdekes és tanulságos előadások hangzanak el a kultúrházban. A megnyitó előadást Csalán Dezső, a nyíregyházi Jósa András megyei múzeum muzeológusa tartja „Az avarok Szabolcsban“ címmel. A hét többi napján előádások hangzanak még el a következő témákról: ,,A magyarság első évszázada az új hazában“, „Magyar vártörténetek“, „A k-isvárclai várkutatás eredménye és a jövő programja“, „Szabolcs. Szatmár megyei tánchagyományok“, „Kisvárda 1919 és 1948 között“, „Kuruc költészet, különös tekintettel a szabolcsi kuruc költészetre.“ A megyei tanács végrehajtó bizottságának kezdeményezésére vitát rendeztek a társadalmi tulajdon megóvására. Szallay elvtárs, a legfőbb ügyész helyettese tartott vitaindító előadást, melyet már ismertettünk. Az előadást vita követte. Először dr. Salzmann Zoltán ügyész ■ szólalt fel. Az ügyészek feladatairól beszélt, s többek között hang. súlyozta, hogy nem elég a tettek személyes kiderítése, hanem fel kell deríteni a létrehozó okokat is. Nagy súlyt kell helyezni arra, hogy az okozott kár megtérüljön. Ezután arra hívta fel a figyelmet, hogy biztosítani kell a büntető eljárások gyors lefolyását, mert így nagyobb a nevelő hatásuk. Majd arról beszélt, hogy feltétlenül meg kell szer. vezni a termelőszövetkezetek jogi képviseletét. Ez hozzá fog járulni a szövetkezeti tulajdon megszilárdulásához. A szövetkezeti vagyon védelméről Ezután Rácz elvtárs, a megyei pártbizottság munkatársa szólalt fel a vitában. Bevezetőül a munka- fegyelemről beszélt és felhívta a gazdasági vezetők figyelmét arra, hogy ne nézzék el a kicsiségnek látszó szabálytalanságokat, hanem intézkedjenek, s akadályozzák meg, hogy a kicsiségek nagy károkká növekedjenek. A vezetőknek nagy gondot kell fordítani arra, hogy minden egyes dolgozó fedjen a rábízott anyagért. Nem egyszer találkozunk a szántóföldek mellett üres vagy félig telt benzines hordókkal, melyeket a gondatlan traktorosok hagytak kint. A hordók persze rendszerint eltűnnek. A szövetkezeti vagyon megszilárdítása fontos feladata nemcsak termelőszövetkezeti tagságunknak, hanem minden olyan szervnek, amelyik kapcsolatban van a szövetkezetekkel. Arra kell nevelni a terme, lőszövetkezeti tagságot, hogy gondozza, ápolja a legkisebb szerszámot, vagyonda- rabot is. Fontos feladatot töltenek be ezen a téren az ügyvédi munkaközösség tagjai, akik a szövetkezetek jogi pstro- nálásával vannak megbízva. Ez a munka még gyerekcipőben jár. Sokszor bizony maguk a termelőszövetkezeti és állami gazdasági vezetők sem segítik elő az őket meglátogató jogi személy munkáját, hanem aka. dékoskodót iátnak benne. Rácz elvtárs arra is felhívta a figyelmet, hogy a földművesszövetkezeti ellenőrök opportunizmus nélkül végezzék munkájukat és 'következetesen derítsék fel a hibákat, vagy bűnöket. Végül hangsúlyozta: nem elegendő az adminisztrációs rendszabályok alkalmazása, hanem mindenekelőtt felvilágosító munkával, nevelés- jsel kell tovább szilárdkaoi a szocialista vagyon meg > őrzését és gj'arapítását. Őrizzük közösen a társadalmi vagyont Utána Jeszenszky István, a megyei tanács végrehajtó bizottságának munkatáisa szólalt fel. Többek között arra hívta fel a figyelmet, hogy apróbb szabálytalanságok nagyobb bűnök szülői lesznek. Az egyik állami gazdaságban az igazgaió megbízást adott a főkönyvelőnek, hogy vásároljon fogyóeszközt, mert neki „jó összeköttetései“ vannak. Kezébe adták a csekket, s a főkönyvelő ezt a szabálytalanul történt megbízatást arra használta fel, hogy cinkosokat szerezve, sik- kasztott. Hogy ilyen esetek ne forduljanak elő, arra van szükség, hogy minden becsületes dolgozó őrizze a társadalmi vagyont. Legyen ezer és ezer „társadalmi ellenőrünk“; akik éppoly haraggal csapnak le a társadalmi tulajdon fosztogatóira, mint a közönséges zsebtolvajokra. A következő felszólaló dr. Várszegi Mihály, a Tiszántúli Áramszolgáltató Vállalat főkönyvelője volt. Mindenekelőtt arról beszélt, hogy egyes funkcionárusok nem segítik megfelelően a főkönyvelő munkáját, j es helyeken rossz az ellenőrzés is. A Tiszántúli Áramszolgáltató Vállalatnak 52 községben van értékes vagyona, de nincs egyetlen ellenőre sem. Ezután arról beszélt Várszegi elvtárs, hogy bár a racionalizálás megtörtént, üzemüknél még sero lett 'egyszerűbb a munka. A 'jköltségvetési rendszer háromszor változott meg. Jó lenne, ha egy-egy tervidőszakon belül változatlanul hagynának egy-egy könyvelési rendszert, mert így egyszerűbb és jobb lenne az adminisztrációs munka. Ezután az áramlopásokról beszélt és szóvátette, hogy nagyon lassú a felelősségre- vonás. Van olyan eset, amelyet a vállalat márciusban jelentett, és még ma sem történt intézkedés. Kordován János elvtars. a megyei tanács kereskedelmi osztályának munkatársa arról beszélt, hogy növekedett ebben az évben a leltárhiány, s ennek az az oka, hogy rossz az ellenőrzés. Ugyanakkor egyes kereskedelmi szerveknél, mint a vendéglátóiparnál igen nagy a fogyóeszköz- felhasználás. Ez azt jelenti, hogy sok evőeszköz, tányér tűnik el. Ezután Kordován elvtárs azt javasolta, hogy a kereskedelmi vállalatoknál állítsanak munkába belső ellenőrt, valamint az ügyészségek is rendelkezzenek függetlenített könyvszakértővel. Ez olcsóbb és jobb lenne, mint a most szokásos szakvéleménykérés. A további felszólalások ismertetésére még visszatérünk. A falusi népművelési munka néhány tapasztalata A népművelési munka feladata egész dolgozó népünk műveltségi, kulturális színvonalának állandó emelése, s ezen belül a jelen politikai feladatok népművelési munkával való segítése. Tehát a népművelés az új társadalom építésének szerves része. Vizsgáljuk meg, hogy ezt a feladatot a népművelési munkások megyénk néhány községében hogyan látják el? Mint ahogy már idéztük, a népművelési munka nagy átalakító politikai munkánk szerves része. Vajon községi párt- szervezeteink munkájuk szerves tartozékának íe- kintik-e a népművelést? Halk igennel felelhetünk erre. Ófehértót például úgy emlegetik, mint ahol igén jó a pártszervezet és a népművelés közötti kapcsolat. És mégis: e községben sem illesztették be a pártmunka szerves részének a népművelést. A párttitkár elvtárs saját maga is részt vesz népművelő munkában. Igen sokat beszélgetnek is erről. De még nem jutottak el odáig, hogy ezeken a megbeszéléseken konkrétan a népművelési munka minden ágáról szó esett volna. Általában leszűkültek e közös megbeszélések, helyiség-problémákra és a színjátszás kérdéseire. Tisztázzuk a feladatokat Vaján még ez sem mondható el. Nem végezte el a párttitkár, a DISZ-titkár és a népművelési ügyvezető a munkák elhatárolását. Beszélgettek ők már a népművelésről itt is, de ez konkrét feladatot nem szabott meg a népművelés számára. Pedig igen sok a tennivaló, és ha jól használnák a népművelés eszközeit, sok segítséget tudna adni. A felelősség két vállon nyugszik. Egyrészt természetesen a pártszervezetek vállán. Párttitkáraink Öfe- hértón, Vaján és községeink legnagyobb részében jól tudják, hogy szükség van népművelésre, csak nem illesztik bele szervesen munkájukba. Megváltozna azonban a helyzet, ha nem csak a népművelési apparátus helyi képviselőivel. hanem a megyei és járási népművelési munkásokkal is alkalmuk lenne elbeszélgetni. A járási pártbizottságok nem rendeztek olyan megbeszéléseket, amelyen konkrétan a népművelési munka- ról folyt volna vita. Ezért a népművelési apparátust is felelősség terheli, másrészt pótolni kellett volna ezeket a megbeszéléseket, úgy hogy a megyei vagy járási népművelési vezető a község népművelési ügyvezetőjével, a kultúrotthon igazgatójával felkeresik a párttitkárt, összeegyeztetik elgondolásaikat. Mindjárt könnyebben menne mindkét részről a munka. Erre nem kerül sor Ófehér- tón, Vaján, Leveleken, s más községekben sem. Arra is kevés példa van a megyében, hogy egy-egy új népművelési ügyvezetőre, kultúrotthon igazgatóra több gondot fordítanának a járási vagy megyei szervek, mint a régiekre, alapvetően elmondanák neki, hogv mit várnak tőle. Kiss Zoltánt például Öíe- hértón másfélévvel ezelőtt bízták meg. ö az egyik legjobb kultúrotthon-igazgatú a megyében. De mégis rá icil Vuiiiu & öu&iiscgi, mert sok kérdésben még ma is tanácstalan. A megyei népművelési osztályvezető egyizben rövid látogatási tett nála. — A járási népművelési csoporttól többször jártak kint, tekintettel arra, hogy az egyik előadó a Községből való volt. Ezek a találkozások azonban nem pótolták a járási tanács rendszeres segítségét. Tóth István vajai kultúrotthon-igazgató jai kultúrotthon-igazgató sem dicsekedhet azzal, hogy a népművelési osztály dolgozói olyan sokat jártak volna náluk. Az irányítás nagyjából papírral történik. A beszámolást jelentés helyettesíti. Pedig a vezetés részéről a legfontosabb az élet tanulmányozása, a népművelési munka helyszínen történő tanulmányozása. Ez azonban nálunk még hiányzik. — Hadd idézzük Kövesi Béla iskolaigazgató mondását: „Ha mindent tudnátok Is a népművelésről, olyan mesz- sziról vajon tudnátok-e segíteni?’’ Igazat kell adni a leveleki igazgatónak. Mesz- sziről, az élettől elszakadva, nem sok segítséget lehet adni. A papír nem él 5 6zó. Hiszen a helyi segítséget — a pártmunkagyakor- latából nagyon jól tudjuk — nem pótolja semmi. Elégítsük ki a iáin érdeklődéséi A pártszervezet igényli a népművelési munkát. S hegy nem illesztették be teljesen a munkájukba, mint szerves részt, bizonyos mértékig a népművelés felelős. Nem bizonyította be legtöbb helyen a népművelési apparátus, hogy mire képes, milyen feladatot tud elvégezni, így tehát építeni nagyon nehéz rá. Pedig a tennivaló ezerféle. Ha megfigyeljük, hogy milyen sokrétű a falu dolgozóinak érdeklődése, megállapíthatjuk, hogy nagyon sok az adósságunk. Ófe- hértón arról is folyt beszélgetés, hogy a pedagógusok, akik csaknem valamennyien népművelési munkások is, milyen sok mindent tanultak az egyetemen, főiskolán, vagy képzőben, s mégis olyan keveset adnak ebből vissza a népművelés frontján. Iskolai oktatásunkban a tanítás sokrétű, nagyszerűek az illusztrációk, ezt az ófehértói iskola bizonyítja a legjobban. De ugyanezeket nem tapasztaljuk a népművelési munkában. Az ezerféle érdeklődést kielégíteni: ez a feladat. A Szovjetunióban 2—3 külünböző szakterüle| ten dolgozó (fizikus, iroda- i lom szakos, történész) pedagógus összeáll és olyan kérdezz-felelek estéket rendeznek, ahol az egész falu apraja-nagyja ott van: feladja a kérdést és várja rá a választ. Nálunk ezt miért nem merik megtenni jól képzett pedagógusaink? Az érdeklődést kielégíteni, az érdeklődést irányítani, ebben fordulatot elérni a télen, ezt tűzték maguk elé az ófehértóiak. Ha segítik őket a járási és megyei szervek, sikerülni fog munkájuk. Az ifjúság körében végzett kulturális munkáról Az ófehértóiakkal kapcsolatban a megyei népművelési osztály részéről megelégedés tapasztalható. Mert Ófehértón működik egy jó kultúrcsoport, amely előadta „A kőszívű ember fiaf’-t. De vajon ilyen egysíkú csak a feladat? Nem. S mégis, Öfehértón ez a legfontosabb. Beletörődnek abba, hogy volt énekkar, s ma' nincs. Vagy abba, hogy a tánccsoport rendszertelenül végzi munkáját. — Hogy a DÍSZ-fiatalok elmaradoznak a DISZ-kul- túrcsoport próbájáról. Általában egy kultúrcsoport (Folytatása a 3, oldalon)
