Néplap, 1955. december (12. évfolyam, 282-308. szám)
1955-12-13 / 292. szám
NÉPÍAF 1955 december 13, kedd S3 taggal gyarapodott zárszámadáskor a nrírbogdányi Partizán Termelőszövetkezet ¥ Értékes leletekkel gazdagodott A zárszámadás napján (3) Olyan volt ez a reggel, mint április negyedikén, május elsején, augusztus 20-án és más nagyobb ünnepek alkalmával. Piros és nemzeti színű zászlók díszelegtek a Fő-utcán a tsz-ek épülete között. A tsz-ek központján kettő is, külön a kultúrtermen, iskolákon, lakóházakon, utcaszélen, bent az épületben. A bejárat előtt felirat: „Szeretettel üdvözöljük a zárszámadáson megjelenít szövetkezeti tagokat és vendégeket.” Ürbán Józsefné, s a többi főző asszonyok készítették az ízletes vacsorát. Elhatározták: olyan vacsorát főznek, amilyen még nem volt Bogdányban. Amikor zsúfolásig meglelt a kultúrotthon, Berki elvtárs üdvözlő és megnyitó szavai után Farkas Benjámin elvtárs, a Partizán TSZ elnöke emelkedett szólásra. Felolvasta a különböző szervektől érkezett dísztáviratokat. A dísztáviratok felolvasása után az elnök megkezdte beszámolója, ismertetését, s a többek között a következőket mondói tá: — Az 1955-ös gazdasági év kezdetén 465 kh. földünk — ebből 333 kh. szántó, 60 kh. háztáji, 41 kh. rét, 40 kh. legelő, 33 kh. gyümölcsös, 3 és fél hold erdő és 5 hold művelés alatt nem lévő területünk volt. 1955 január 1-től -december 1-ig 52 családdal, 09 taggal és 127 kh. földdel gyarapodott szövetkezetünk. Zárszámadó közgyűlésünk alkalmával pedig 39 család 46 taggal és 31 és fél hold földdel kéri felvételét — mondta, — maid megdicsérte a fel- világosító munkában legjobban kivált tsz. tagokat, mint Berki Jánost, majd így folytatta: — Megmondom őszintén — gyakran a sok munkára való hivatkozással én is elhanyagoltam az egyénileg dolgozó parasztokkal való foglalkozást. Azt is sokáig tűrtük, hogy szövetkezetünk egyes tagjainak, mint Gál Mihálynak, Nagy Gábornak és még másoknak. hangoskodó szavára hallgatva, elutasítottuk Esik Ferenc 5 holdas és még több becsületes dolgozó paraszt felvételét. Most azonban ünnepélyesen bejelentem a vezetőség és tagság nevében, hogy azokat a becsületes kívülállókat, akik most és ezután kérik felvételüket szövet-ke. zetünkbe, felvesszük tagnak. Ezután mindig szeretettel várjuk szövetkezetünkben az olyan becsületes dolgozó parasztokat, mint Pisla András, Makara Jánosné, Megmondja Ferenc, Kovács Pál... Ha az 1955-ös gazdasági évben 20—30 tagunkkal több lett volna, nem fizettünk volna 60—70 ezer forint napszámbért az almaszüretre, dohánybetakarításra, s több lett volna a kapások és kalászosok hozama is. Ezután részletesen ismertette a szövetkezet eredményeit. — Egy év alatt 238.365 forinttal növekedett a közös vagyonunk. 1954-ben egy munkaegység 29 forintot ért, most minden munkaegység 59.80 forintot ér. A , beszámoló és hozzászólások után került sor a pénzosztásra, .Támba Györgyöt ' szólították. Magas, barnaarcú, bajuszára büszke csizmás ember lépett az emelvényre. A jelenlévők tekinféte kísérte. A pénztáros kiszámolta a több mint 20.000 forintot és a kezébe adta. Eddig előlegként 20,000 forintot kapott. Pénzbeni keresete .tehát meghaladja a 40.000 forintot! A- természetbeni juttatást is pénzbe számítva, több mint 77.000 forintot keresett családjával. — Támba György \ fiatalosan lépett le az emelvényről és amikor idős Radics György 5 holdas „vendéghez” ért felé intett a kezében lévő nagy- .köteg pénzzel: „mutass hát te ennyit nekem!” Radics bácsi nézte a sok pénzt, dús bajsza alól mosolyogni kezdett, kucsmáját feje tetejére tolta és odaszólt a mellette lévő Berki elvtársnak: — Jövőre nekem sem lesz kevesebb! Ezen az estén ő is belépett, felvették a Partizánba és vele együtt felvették Megmondja Ferenc 11 holdas, Balogh Kálmánná 11 holdas, özv. Makara Jánosné 10 holdas. Szendréi Istvánná 9 holdas, Mitrö András 8 holdas és id. Juhász Antal középpargszto- kat is. Ezen az egy estén az ünnepi zárszámadáson 53 taggal gyarapodott a Partizán Termelőszövetkezet. Felvették Müller Józse. fet, Ésik Ferencet, Kői Klárit és még több olyan egyénileg dolgozó parasztot, akiket az előző közgyűlés alkalmával nem vettek fel. A Partizán jóvá tette korábbi hibáját. Mit kell még tenni A gazdag és jól sikerült zárszámadás után van még mit tenni. Az új belépők között kevés a középparaszt. Pedig szükség van a középparasztok gazdag termelési tapasztalataira, munkájára. A középparasztokkal való foglalkozást azonban elhanyagolta a szövetkezet pártszervezete. a községi pártbizottság. Olyan gazdag érvek vannak a népnevelők kezében, amire csak helyesléssel válaszolnak a középparasztok. Tegyék rendszeressé és a szövetkezet valamennyi tagjának szívügyévé a középparasztokkal való foglalkozást. a Jósa András Múzeum Paszab községben sírásás alkalmával Vincze András rézkori edényeket talált. A község belterületén házépítés során Kövér Gábor talált ugyancsak rézkori edényeket. Az egyik edény ritkaság. Négyszögletes vázaalakja van, két oldalán egy-egy füllel és négy lábon áll. Ezeket az edényeket kb. 4000 évvel ezelőtt étellel- itallal megtöltve tették a sírokba a halottak mellé. Ezen kívül vaskori, avarkori és árpádkori leletek is kerültek elő. A leleteket a találók nem semmisítették meg, hanem Túri Sándor tanítónak adták át, aki már' évtizedek óta hordja a Jósa András Múzeumba Paszab környékének régészeti kincseit. Ezeket a leleteket is eljuttatta múzeumunkhoz. Székely községben Rádi István ekéje rézeszközöket fordított ki a földből. Még a rézkorból 3 db azonos alakú, de eltérő nagyságú rézfejszét rejtettek a földbe, melyek négy évezredig vártak megtalálásukra. A csaknem 6 kg vörösrezét tartalmazó három eszköz igen nagy értéket jelenthetett a fémmegmunkálí s korai szakaszában. Ritkán lehet több darabot együtt találni. A leletekre Kajor Menyhért igazgató-tanító hívta fel a múzeum figyelmét. Mos már- ezek is múzeumunk anyagát gazdagítják s a megye őstörténetéhez újabb adatokat nyertünk. A két pedagógus közreműködésével a tudomány számára igen fontos leletek menekültek meg a régészeti leletek gyakori sorsától, az elkallódástól, vagy az összetöréstől. A paszabi és székelyi leletek mutatják, hogy a pedagógusok igen sokat tehetnek a helyi régészeti emlékek felkutatásában és felvilágosító munkájukkal sok értékes leletet menthetnek meg és tehetnek mindnyájunk közös kincsévé. Ilyen régészeti „mozaikkövekből“ tudjuk majd kirakni megyénk őstörténetének bonyolult képét. Kalicz Nándor muzeológus. Jó borok kerülnek az idén forgalomba A társadalmi, vállalati és kereskedelmi szervek küldöttei gyűltek össze az MSZT-székházban borkóstolóra. A Tokajhegyaljai Borforgalmi Vállalat által rendezett bor’oemutatón és ankéten az idei bortermés eredményeivel ismerkedhettek meg a meghívottak. Bcnei Sándor elvtárs, a vállalat vezetője elmondotta, hogy az utóbbi időben sok bírálat hangzott el a vállalatnak címezve, mert nem tudta kellően kielégíteni az igényeket. Ebben az esztendőben azonban megváltozott a helyzet. Az ankéton bemutatott többféle bor azt bizonyítja, hogy elegendő mennyiségű es minőségű ital áll a fogyasztók rendelkezésére mindenki által hozzáférhető áron. Elsőnek az asztali fehér bort mutatták be. Ez a bor, amellett, hogy eleső, már teljesen az idei borokból van összeállítva, Kecskeméti és szabolcsi keverék, amiről az általános vélemény az volt, hogy igen jó, könnyű ital. A száraz, fehér pecsenyebor II és fél fokos, összetétele: 75 százalékban homoki. 25 százaléka pedig hegyaljai termés. A kóstoló után úgy összegezték a véleményt, hogy ! ez az a bor, amit általában a fogyasztók keresnek. 12 fokos tokaji fehér bor került ezután az asztalra. 50 százaléka idei, másik, fele pedig ó hegyaljai bor. A tokaji furmint többéves hegyaljai termés, az édes pecsenye, a csemege fehér és a vörös „konty alá való” borok, amit inkább az asszonyok kedvelnek. A szakértők és vendégek egybehangzó véleménye az volt, hogy ebben az esztendőben minden, igényt kielégít a termés. Amellett, hogy jó minőségű bor áll a fogyasztók rendelkezésére, mennyiségileg is ki tud j elégíteni a vállalat mindén igényt. Jól sikerült a Volpone előadása a nyíregyházi Móricz Zsigmond kultúrotthonbai Korábbi híradásainkban már beszámoltunk arról a hosszú előkészületről, amely megelőzte a most újjáalakult Központi Színjátszó Együttes bemutatkozását. Foglalkoztunk már a bemutatott darab, Ben Jonson: Volponejának eszmei mondanivalójával is: ez alkalommal az előadásról lesz szó, melyet szombaton és vasárnap este mutattak be a Móricz Zsigmond kulit T, otthonban. A hosszú előkészület, a darabválasztás, igényessége, a kiállításra fordított nagy gond, a központi szervek támogatásaként' közreműködő rendező segítsége, mindez azt eredményezte, hogy a régóta várt nyíregyházi öntevékeny színjátszó csoport igazi művészi élményt nyújtott. Az előadást végig jellemezte a szereplők elmélyült elemzésen alapuló tudatos alakítása: az előadásnak volt egységes felfogása, stílusa, amely híven szolgálta a mű eszmei mondanivalóját. Valóban a pénz rabjainak komédiáját mutatták be három felvonásban. Ez jiagyrészt annak köszönhető, hogy szerencsés volt a rendező és az együttes találkozása, A jó tapasztalatokkal rendelkező budapesti rendező, Udvaros Béla r em ,leereszkedett“ a vidéki, még ki sem alakult színjátszókhoz, hanem segíteni jött ide. Nem hitegette a mieinket azzal, hogy a Katona József Színházban még ma is látható produkciót fogják megismételni, hanem a helyi viszonyokat figyelembe veve, de a szokottnál sokkal színvonalasabb előadásra serkentette a rendkívül ügybuzgalommal és odaadással dolgozó szereplőket. A mű komédia- jellegéből következett a gyorsan pergő játékstílus. Ezt sikerült Udvüros Bélának biztosítania szinte az egész műben. Csak az első és utolsó képben érezhettünk valami vontatottságet. Igaz, az első kép exponáló része általában m'ndig von- tatottabb egy műben, hisz itt tudja meg a néző — most Volpone és Mosca párbeszédéből — az előzményeket, a továbblendítő okot a bonyodalomra stb. Mégis — elsősorban Volpone kevésbé patetikvs beszédével — gyorsabbá lehetne tenni ezt a részi is. Talán ugyanezért lass ú az utolsó kép villámló ösz- szeütközés-sorozata is. — A lendületes játékstílus azonban nem jelent a rendezésben rohanást. Pl. a II. felv. 2. képében a függöny fel- gördülése után sokáig nincs mozgás a színpadon: a nézőnek meg kell látnia Corbaccio zsugori egyszerűséggel berendezett szobáját, ahol érződik a felhalmozott, de elzárt vagyon, amelyen ott hortyog a hullaszerűen undorító uzsorás. A rendező hagyja, hogy a néző belezökkenjen ebbe a hangulatba. A függönyajtó előtt járkál az utca népe: mindez nem zavarja Corbacciót, de ahogy megzizzen a függöny, máris éber és lesi a kínálkozó üzlet reményiéit hasznát. Az ilyen levegősség, tem-\ nósság teszi életszerűvé a rendezést, az előadást: a vígjáték ritmusa alkalmazkodik az egyes jelenetek sajátos kívánalmaihoz. A címszerepet Sárái Béla alakította. Ez a legnehezebb szerep. Volpone ugyanis piszkos játékainak tízére közben a tetőpontról zuhan a mélybe, majd újra magabiztossá válva esik saját csapdájába s végleg elbukik, Változatos sorsa tehát tragikus is, — de csak a saját szempontjából. Éppen ezért a játékosnak — különösen a végső jelenetekben — meg kell tudni mutatni az összetört, elbukott embert, de ezt nem szabad összekötnie az erkölcsi magasrendűség éreztetésével, hiszen Volpone csak odajutott, ahova ő akarta a többieket juttatni. Sárdi Bélának ez a nehéz feladata szinte hiánytalanul sikerült: rendkívül jól ábrázolta a pénz megszállottját, a vagyon rabját monológjaiban és tervezéseiben is. És vagyon tudott félelmében reszketni is. Ahogy a II. felvonás végén magába roskad félelmében, oda kell még tökéletesednie a zárójelenetben is: higy- gyünk is neki, de ne kelljen őt sajnálnunk! Vidám ugrándozásai, az ágyban tett mozdulatai, apró hangjai mindig megfelelő mértékűek s hatásúak', Szöveg- mondása, nagyon tiszta (bál néha szaggatott), helyesen\ változtatja hangszinét az érzelmi fűtéstől függően. A leghosszabb szerep a nyíregyházi közönség régi ismerősének Fikly Kálmánnak jutott. Mosca a lelke az egész cselekménynek. állandóan vág az esze, mind újabb és újabb fordulatokat talál ki. hogy gazdáját segítse, ugyanakkor a maga pecsenyéjét is sütögeti, Fikly Kálmán jól sikerült alakításában ez az utóbbi tényező jutott előtérbe, Ügy tűnt ki játékából, mintha Mosca már kezdettől fogva készült volna arra, hogy Volpone vagyonát ő nyerje el. Ezt áz előre- megfontoltságot azzal érzékeltette, hogy szavait sokszor reflexió-szerűen mondta. liangliordoeásának, meg jegyzéseinek is mindig ez volt az alaphangulata. En nek leleplezéséül néha k'ssé túl gyorsan beszélt, mozdulatai is gyorsakká váltak. Kár,hogy a záró jelenetben, — kivéve az utolsó szavakat — az eredményt, a. diadalt elérve, nem eléggé győzedelmeskedő. A három, minden hájjal megkent fondorlelkű crök- ségvadász szerepe nagyon mély és tanulságos mondanivalókat tartalmaz. Ezeket mindhárom szereplőnek sikerült megmutatnia. A csűrő-csavaró, érdek szerint eljáró közjegyző, Voltéra alakját Bálint András elevenítette meg helyes mértéktartással, egyszerű, biztos eszközökkel. A feleségét is áruba bocsátó Corvina üzleti gondolkodását jól érzékeltette Podhreczky András. Kár, hogy néha hadart s olykor, pl. otthoni féltékenységi kirohanásában kissé mesterkélt volt. Kiemelkedett Novák Jenő Corbacclója. Már maga a maszk is beszélt, de Novák Jenő értett ennek az alar,hatásnak a fokozásához. Ellenszenves, sipító hangja, csontvázszeni kéz- játéka, csoszogása, a haszon reményében tett szökdelö, ugrándozó lépései rendkívüli ábrázolóerőről tanúskodnak. — Luczay Béla kávés mozdulattal, jól- érzékeltette az üresfejű, önhitt zsoldoskatona alakját. A bíró szerepében Ráfi Péter kissé habozóbb volt. mint amilyennek szerepe előírta. Kovács Tibor a poroszlók mihaszna kapitányát jól nlakította. A női szerepek nehéz próbára teszik a színészt, különösen egy öntevékeny együttes tagjait. Canina kényes szerepét a lehetőség határáig jól oldotta meg Novák Nóra: igaz, éppen mértéktartása volt korlátja. szerepének, de az ábrázoltak határáig illúziótkeltően tudta alakítani a számító kurtizán figuráját. Beszéde még kissé mesterkélt: gyakorlattal leszokhat erről a. modorosságról. Colomba eredeti szerepe elég kevés színt tartalmaz: Szörényi Júlia igyekezett életet lehelni bele, s különösen a Volpone szobájabeli jelenetben ez jól sikerült. A díszletek Szalay Pál igen sikerült alkotásai. A Nemzeti Színház színpadképének alapján helyesen alkalmazkodott a kisszín- pad lehetőségeihez: igen perspektivikusok, kifejc- zőek, korhűéi:, szépek ezek a. képek, Ugyanígy sikerült összhangba hozni a bútorzat, berendezés, kosztümök sorát egymással is és a korral is. A vendégként szereplő Lippai Zoltán budapesti maszkmester kiváló munkát végzett. Ez után a nagyon bízta'ó kezdet után azt kívánjuk, hogy az együttes minden előadása legalább ilyen jól sikerüljön, de azt is, hogy Nyíregyháza és a megye közönsége még nagyobb érdeklődést tanúsítson szép, eredményes, példamutató munkájuk iránt. MARGÓCSY JÓZSEF. «»
