Néplap, 1955. december (12. évfolyam, 282-308. szám)

1955-12-07 / 287. szám

1935 december 7, szerda NÉPLAP .1 A szovjet sarkvidéki kutatások tervei Vaszilij Burhanov, az Északi Tengeri Út Főigaz­gatóságának vezetője, a TASZSZ-tudósító.iával foly­tatott beszélgetés közben ismertette a küszöbön álló harmadik nemzetközi geo­fizikai évvel <1957—1958) kancsolatos szovjet sarkvi­déki kutatások terveit. A Szovjetunió tudomá­nyos intézményeiben nagy körültekintéssel készülőd­nek ezekhez a kutatások­hoz. — mondotta Burha­nov. Ügy tervezik, hogy több. mint száz állandó sarki állomáson folynak majd a megfinvelések. Né­hány új állomás felállítását is tervbe vették. A tudomány szempontjá­ból igen érdekesek azok a munkák, arr.elveket az Északi Tengeri Üt Főigaz­gatósága északi sarkkutató intézetének öt obszervató­riumában végeznek. Mind az öt obszervatórium az Északi Sarkkörön túl. az északi szélesség 70 és 81 fo­ka között terül el. A nemzetközi geofizikai év nrogramia szerint az északi-sarki nr'-’enee köz­ponti részén bárom nagy tudományos úszóállomás vé­gez majd megfigyeléseket. A három állomás: a már hosszabb idő óta működő ..feizski-park-4“ és „Északi- r-rV-s« továbbá "z újonnan megszervezett .,Északi-sark - 8“ úszóállomás. Fz az álló­in .'r az „Északi-sark-2“ úszóállomás 1950—1951-ben megtett útját folytatja. Az Északi .Tegestenger óriási térségeit úgynevezett mozgó tudományos csopor­tok segítségével tanulmá­nyozzák majd. Ügy terve­zik, hogy ezek a csoportok az északi-sarki medence központi részén több mint 500 ponton végeznek majd megfigyeléseket. A esonort tagjait repülőgéppel szállít­ják a jégre. A sarkvidéki hajózás is nagy s-erepet játszik majd a délkörök mentén az időjárás rend­szeres megfigyelésében. A nemzetközi geofizikai év tervében a délkörök rend­szeres megfigyelései is sze­repelnek. Ezenkívül aerológipí. me­teorológiai. oceanográfiai és egyéb tudományos megfi­gyeléseket végeznek maid a tengeri expedíciók a sznv- sarkvidéki flotta hajóin. Nyárén az északi fáitokén n eoVii+p^c,.n|''7vcv^ részt vesz az „Ob“ Diesel­rendszerű tengerjáró villa­moshajó, amelyet rövidesen az antarktikus szárazföld partjaihoz irányítanak. E hajó személyzete egy esz­tendő alatt a földgolyó két ellentétes sarkvidéki terü­letén jár majd. A sarkvidék központi és a sarki tengerek északi ré­szén automatikus rádióme­teorológiai állomások segít­ségével végzik majd a meg­figyeléseket. Ezek az állo­mások emberek nélkül fog­nak dolgozni. A szovjet tudósok állan­dó és mozgó állomások se­gítségével kívánják megva­lósítani a tudományos kuta­tásoknak ezt a hatalmas programját. A program le­hetővé teszi a sarkvidék természeti viszonyairól, a tengeri áramlatokról, az úszó jég útjáról meglévő is­meretek kiszélesítését és ezzel a veszélytelen hajózás biztosítását az északi tenge­ri úton. A sarkvidéken több év óta folytatott hatalmas ku­tató munkálatok természe­tes következménye, hogy a Szovjetunió részt vesz a nemzetközi geofizikai év megvalósításában, mint ahogy részt vett az 1882— 1883-ban és 1932—1933-ban megtartott első és a máso­dik nemzetközi geofizikai év tudományos munkájáé­ban. A Szovjetunió vezető helyet foglalt el a második nemzetközi geofizikai év munkálataiban. Ebben az időszakban létesült az Észa­ki Tengeri Űt Főigazgatósá­ga, amely 1957-ben ünnepli fennállásának negyedszáza­dos jubileumát. Ugyancsak a második nemzetközi geo­fizikai évben — a „Szibir- jakov“ jégtörő hajó nvugal- ról-keletre megtett htjával vette kezdetét a rendszeres hajózás az északi tengeri úton. Azóta a széleskörű tudo­mányos munkák eredmé­nyeként a szovjet emberek komoly sikereket ériek el az És? aki-sark meghódítá­sában és nem kétséges, hogy a küszöbön álló kuta­tások a sarkvidéki területek még behatóbb megismeré­sét eredményezik. Baráti levelezés A szovjet csapatok több, mint tíz esztendővel ez­előtt szabadították jel a fasiszta elnyomás alól a csehszlovákiai Bavine fa­lut. A harcok során el­esett szovjet katonák kö­zött jónéhány Veszeloje falubeli harcos is hősi ha­lált halt. A felszabadított falu lakosai nemrég leve­let intéztek az ukrajnai dnyepropetrovszki terüle­ten lévő Veszeloje kolhoz­parasztjaihoz. Levelükben büszkén beszámoltak ar­ról, milyen hatalmas vál­tozások következtek be életükben. Falujukban új iskola, filmszínház nyílt, s a falut bekapcsolták az autóbuszhálózatba. A veszelojei,, kolhozpa­rasztok válaszlevelükben megírták, hogy náluk az újjáépítés után új házne- pyedek épültek, új klub, filmszínház, óvoda, kórhíz és számos üzlet nyílt, örömmel újságolták, hogy valamennyi kolhozparaszt házába bevezették a vil­lanyt és a rádiót. Kolho­zukban a munkák többsé­gét gépesítették és 28 má­zsás gabonatermést értek el hektáronként. Gondos gazda tanácsai A gazdag gyümölcstermés titka a korai szakszerű munka! Ben Jonson VOlfOME Nagy korok nagy embe­reket. nagy műveket érlel­nek. A renaissance kima­gasló művészi egyéniségei közül a legnagyobb nevek egyike Ben Jonsoné. Shakespeare kortársa és barátja volt, s a zseniális tragédia-író mellett nem halványodott el a vérbeli vígjátékíró neve sem a szá­zadok folyamán. Jonson 1573 és 1635 között élt. Ne­mesi családból származott, azonban kétéves korától kőműves mostohaapa kerül a családba, s a fiatalember maga is megpróbálja ezt a mesterséget. Ám húsz éves korában már színész és szerző Shakespeare társula­tában. Egyik színésztársát párbajban megölte, börtön­be jutott, s nehezen kerül­te ki az akasztófát. A hír felkapja tehetségét, s kora egyik legdédelgetettebb ko­média-írójává nő. Bár iro­dalmi munkássága rendkí­vül sokrétű, (tragédiák, epi­grammák stb.) legidőtál- lóbbnak 5—6 komédiája bi­zonyult. amelyek közül a Volpone a modern színpa­don is folytatja diadalútját. Ez a nagyhatású komédia a pénz bűvöletében virtus­táncot járó polgárság elé tart tükröt. Az egymás sze­mét kivájó ragadozómada­rak vi.iiogását halljuk ki a sorokból, emberi mivoltuk­ból kivetkőzött vadokét, akiknek erkölcsi rothadtsá­gában minden idők ,.pénz- pókjait“ ismerhetjük fel. Ebben a. szennyes világban minden és mindenki meg­vásárolható: a korrupt tör­vényszéki bírótól kezdve, a .képesített kapitáuvig“. Ma már világosan láthattuk, hogy ez a mű a kor kímé­letlen. vesékig ható erkölcs- rajza: ebben van egyben nagy nevelőhatása is. Flő típusai, gazdagon bonyolí­tott. igen érdekes meséje, j formai zártsága és fegyel-! mezettságe azt mutatja, j hogy Jonson tudatos író volt, a klasszikus dráma legjobbjaitól tanulta meg a mesterséget. A darabot Illyés Gyula rendkívüli nyelvi színesség­gel és gazdagsággal fordí­totta Stefan Zweig és Jules Romains átdolgozása alap­ján. A . nyíregyházi központi színjátszó együttes nem kis feladatra vállalkozott, ami­dkor elhatározta ennek a bonyolult, igen igényes da­rabnak az előadását. Szom­bati és vasárnapi bemutató­jukat komoly érdeklődés előzi meg. Az együttes pénteken es­te 7 órakor tartja főpróbá­ját a Móricz Zsigmond szakszervezeti kultúrotthon­ban. Minden ember szemta­núja lehetett a csodálatos almatermésnek. Szerte me­gyénk termelőszövetkezetei­ben, az egyéni gazdák házi kertjeiben majdcsak földig húzta a merevtartó ágakat a gyönyörűen pirosló Jo- nathán alma. Nem volt rit­ka gyümölcsös, melynek 15—20 éves fáiról átlagosan 4—5 mázsa almát szüretelt le gazdája. Aki elhaladt mellette és látta az almától zsúfolt ágakat, bizonyosan számításokat végzett magá. ban. Mennyi alma lehet egy-egy ágon, és lehetne-e még többet mesterségesen kézzel rája rakni. Hát bi­zony lehetne és lehet is, csak szorgalmas munkára van szükség. Nem a piros alma felra­kásáról, hanem a gyümölcs­fák termőrészeiról akarok néhány mozzanatot megem­líteni. Azt akarom soraim­mal, a berkeszi Bajcsy-Zsi- iinszkv TSZ, a Balkányi Ál­lami Gazdaság, a mátészal­kai Zalka Máté TSZ és több egyéni gazda példáján bebizonyítani, hogy nincs terméketlen almafa, de még sajnos, sok a munkában terméketlen gazda. Az említett termelőszö­vetkezetek és állami gazda­ság még csak három évvei ezelőtt kezdték meg a rend­szeres őszi tisztogatási, met­szési munkát, s máris megváltozott gyümölcsösük képe és termőképessége. A napokban beszélgettem erről a kérdésről Ábrahám Sándorral, a Balkányi Ál­lami Gazdaság főkertészé­vel. ö azt állítja, hogy a fák gondos őszi megtisztí­tásával már 80 százalékban védekeztünk a gombabeteg­ségek és a kéregrészek alatt, meghúzódó kártevők ellen. Igaza van. Ez a leg­jobban bevált ideje a gyü­mölcsfa kezelésének, mert a kaparóvassal, drótkefével felsértjük a betegségek te­lephelyét. a tetvekről leka­parjuk a kitin páncélt, s azok mind-mind elpusztul­nak a hideg tél idején. Ugyanez a célja a met­szésnek is. Ha ősszel meg­metsszük fáinkat. hama. rabb bekövetkezik a rügy­. pattanás, s emellett a nedv- j keringés megindulásakor I kevesebb lesz a gyümölcsfa tápanyagvesztesége. Ha el­végeztük a gondos törzs­ápolást, metszést s még mm következett be a hideg, ajánlatos egy erős téli hígí­tásé mészkénlé permetlévél is meglocsolni gyümölcs­fáinkat, hogy elősegítsük a felsértett kártevők minél hamarabbi elpusztulását. A balkányi és a kemecsei ál­lami gazdaságban már cl iw végezték a munkát ebben a formában. Gondoskodtak a fiatal fák bekötözéséről js, mert a tél idején a mezei pocok, a nyúl nagy kárt j tehet bennük. Erre a cé’ra 1 “űrön kockázott dróthálót j használtak. Csak az volt a Ib“i, hogy nem volt elegen- : dő a drótháló-készlet az összes fiatal fákra. A be kö­tözést öt’etesen náddal foly­tatták. Ez is nagyszerű, mert a rágni akaró nyúl. vagy pocok ínyét felsérti az éles nád, s az ijedve me­nekül a csemetéktől Ha nád nincs, akkor meefehlő erre a célra a napraforgó kóró is. Aki ennyire gondját vi­seli a legnagyobb jövedel­met hozó gyümölcsösének, annak jövőre is hasonló jó termése lesz, mert már rz őszi munkával termőrészek alakjában felrakta a gyü­mölcsfa termőágaira a szép piros, betegségmentes, ex­portminőségű almát. Sokan nem ismerik még megyénkben a termőrészek kialakító metszését, s éppen ezért lapunk „Gondos gaz- I da tanácsai“ című rovatá- í ban ismertetjük a fiatal fák ! Uoronaalakító metszését, a J felkopaszodott fák termőre, i illetve átállító metszésének : módszereit. Lapunk következő számai­ban^ részletesen foglalko­zunk majd a gyümölcsösök j trágyázási módszereivel is. Vjlaky Vilmos, a TTIT agrártudományi : szakosztályának tagja. ASZTALOS BÁLINT: Kjúa z held a.) A gyűlés befejeztével a zsivaj összecsap, mint a hullámzó mély víz fodra. Aztán lehalkul a beszéd. Meleg tálak koppannak a fehérabroszos asztalokon. Mindenki vacsorához iga­zítja magát, — No, Mihály, szedjünk — tolja Tákosi Mihály elé a tálat Baksai József. Tákosi valahogy úgy érzi: nem „illik“ ide az ő hangja. Kétszer is bólint, míg megszólal: — Szedünk. — Csak eny- nyit mond. És nagyon fur­csának találja ezt az egy szót is. „Szedünk“. Többes­számban mondva. Nem szokta ezt így. Tákosi Mihály egyébként sudártermetű, mii\t a jege­nye. Pedig rég volt már le­gény. Harminc éve. Száraz, csupacsont arcába nehezen tud árkot vájni az idő. Bar­naságához, sötélfényű sze­méhez jól illik koromfekete bajusza, amit nem csípett még az évek dere. Egyéb­ként hétről hétre rendre visszanyirja, éspedig azon egyszerű oknál fogva: mi­nek lenne nagy szőrcsomó kissé hajlott nyergű orra alatt, amikor feje tetején immár simán fénylik a bőr. És igy jó lenni, csak ... hajolni ne kelljen, mert jaj, olyankor két törött bor­dájának rosszul forrott csonkjai mintha egyenesen a szívét szúrnák át. Egy ízletes húsdarab után Tákosi Mihály most nagyot harap a vastag karélyú pu­ha búzakenyérbe. Szemével a másik négy vendéget ke­resi: Bus Miklóst, Kurucz Károlyt, Szekeres Imrét, meg T. Kapás Györgyöt. Hogy azok is egyéniek. Ügy jöttek el megtiszteltetéssel, mint ő. Aztán mit csinál­nak most? Hogy vannak? Nincs azoknak szlkrányi bajuk se. Ahányan, annyi­felé ültek szét a vendéglá­tók közt. Szekeres Imre, aki mindig oly nagyra néz ti­zennyolc holdjával, — mert igencsak jó földje van, — éppen most mond valamit Vargyas Sándornak, a gyű­lés elnökének. Még hozza nem is akármiről lehel köz­tük szó, mert nevetnek. Lám, soha nem tudja az ember, kiben mi lakik. De ha ezt teszi Szekeres, hadd legye. Mi köze neki. Tá'cosi I Mihálynak másokhoz. j Nem akar gondolni sem- I mire. Vége a vacsorának j és indul haza. Igenám. de i ezt nem lehet így tenni. liiert ha eszik is az embe,, I az agya nem nyugszik. j Szüntelenül őrli az a qon- \dolatokat. Hirtelen Hurka jut eszébe. A kicsi Iluska. I Hol is van a lelkem? Hova, | ki mellé ült? Hogy nem | hívta ide maga mellé mind- I járt, Tettek-e tányér* éti­be? Most azt keresi. Haj­ladozik jobbra-balra, a nya­kát nyújtogatja, h >py meg­lássa legkisebb 'anyának pirosszalagos fjii t. Megnyugvását büszkeség Váltja fel. Az ö kit lánya szavalt itt, a gyűlés kezűére előtt. Petőfi-ver:"t ■ivindcti és mi tapsot kapó::-!? \ akármilyen gyermekei ne­ve'* 6. Most is az ivé uHí elő köszönteni Jz-kei \ szövetkeze leket. Iluska ott hátrább a nagy ajtó mellett ül. Végtelenül jót érzi a kicsi magát. Ennyi sokan együtt lenni! Sok ember, sok asszony, sok nagy fiú, sok nagy lány. Cimborák is vannak a he­tedik osztályból. Nagyszerű ez így. Baksai József zsebkendőt vesz elő, megtörli zsírtól fényes száját, húsos, kerek állát. — Szedjünk mén. Mihály. Együnk. Nem kell itt saj­nálni a gazdát. — Elég lenne ez már, te Józsi. — Fér ahhoz még egy kicsi. Vegyél csak na. Majl megloc.soljuk mindjárt, ha nagyon megdagadna he-he- he — nevet derűvel Baksa' s megint közelebb tolja a tálal. Tákosi tányérjához. Ennek is vége. A gyűlés utáni vacsorának. Jobban mondva, az evésnek. .4 tá­lak buteliáknak a diák át helyüket, hűvös üvegfalu­kon szikrazva csillámlik a vízzé lett pára. .4 bánniuk, kések, villái.- helyett poha­rak gyűlnek az asztala ü’ eg koccan. 4 megdií.őlí buteliákból zubogva csor­dul elő a sajátterniísű tűz. i/ios bor. És nicsak. mi történik ekkoi ’ Gy* man, i óvatlanul. — Halló! Kedves ir.inri- nyáján! Gazdatársuk‘ — kiáltja Szekeres Ince. Még­hozzá fel is áll és egyene­sen a sokadalomra néz. Azt várja, hogy szétömöljön a csend. Tákosi Miháli) ahogy kó- \ riilnéz, szeme egy pillanat­ára megakad Szekeresen ; Majd hirtelen elkapja a. *e- jét. Mit nézzen rajta? Úgy j is tudja, mit akar. Leg- | alábbis sejti. Miért jött vnl- í na ide ünneplőbe, csütörtök este. egyéni gazda létére. Családostól együtt. Öt \ugyan nem érdekli. Semmi köze máshoz. Ő csak úgy j jött, hétköznapiasan. Pe- I dig ... Bármennyire szeret- I né, nem jut tovább gondo­lataiban. — habár az előbb határozta el magát: nem gondol itt semmire. — Kedves jelenlévők, tisztelt gazdatársaim! — harsog a Szekeres hangja. — Mindenekelőtt köszönöm a szíves meghívást erre az estére. Igazán jól érzem magam családommal együtt, — Kis szünetet tart, miköz­ben mély lélegzetet vesz. [Nem beszélt ő még ennyi | nép előtt. — Én mindig fi- j gyeltem a szövetkezetei. Mi i kívülállók a kicsi hibát is nagynak mondtuk. A ma­gunkét pedig nem akartuk meglátni, takargattuk. A hibákat azonban emberek csinálják, emberek is javít- ' hatják ki. És most az az ■igazság. hogy a Vörös Sugár mindenből többet termelt, | mint az egyéniek. Négy év múltával. De mi lesz még- ennyi idő után? Kiszámítot­tam itt ma este: ha én itt vagyok az idén családom­mal együtt, hetvenezer fo­rintnál több jövedelmünk lenne, mindent számítva Négyőnk lcöziil, — mert ennyi munkabíró van az én családomban, — majdnem húszezer forint jutna egyre- egyre. Ha valaki kérdezi: lett ennyi jövedelmünk a tizennyolc hold után, azt felelem, — hazudni nem akarok, — nem lett. — Most a feleségére néz, aki alig észrevehetően bólint és mo­solyog. Erre még jobban kihúzza magát Szekeres Imre. — Mindezeket látva, úgy határoztam, úgy dön­tött a családom, hogy belé­pünk a Vörös Sugár TSZ- be. Úgy jöttem mint egyé­ni, úgy megyek el mint szö­vetkezeti. Akinél van belé­pési nyilatkozat, adjon ide egyet! I ^Folytatjuk.) s

Next

/
Thumbnails
Contents