Néplap, 1955. december (12. évfolyam, 282-308. szám)

1955-12-03 / 284. szám

„Dicsérjük, biztassuk a jói dolgozó tanácstagokat“ IRTA: Tóth József, a mátészalkai tanács végrehajtó bizottságának titkára Most múlt egy éve an­nak, hogy úi tanácsaink megkezdték munkájukat a november 28-i választások után. Sok-sok eredmény dicséri egy esztendő mun­káját. Külön meg kell em­lékezni arról, hogy ebben az évben készül­tek először községpo- litikai tervek s az idén vettek részt először je­lentős aktivitással ta­nácstagok és egyszerű dolgozók községük épí­tésében, szépítésében. Mátészalkán 200 ezer forint értékű társadalmi munkát könyvelhetünk el ez év ja­vára: árkokat, járdákat, utakat javítottunk, készí­tettünk, rendbehoztuk az új piacteret. Az októberi tanácsülésen a tanácstagok területi mun­kája, a tanácstagok és a dolgozók, a tanácstagok és a végrehajtó bizottság kö­zötti viszony szerepelt a napirenden. Ez nagyon hasznos volt s nagyban hozzájárult a munka meg­javításához. Ám szeretnék még ehhez a tárgyhoz, na­pirenden kívül — az újság hasábjain — hozzászólni. Azt hiszem, sokkal in­kább meg kellene becsülni a tanácstagok munkáját. Azt tapasztalom, hogy míg egyidőben, a márciusi ha­tározatig keveset beszél­tünk a kötelezettségekről, a fegyelmezett magatartás­ról, keveset bíráltuk a ta­nácstagokat — most egyre inkább kevesebb dicsérő szó hangzik el. A tanácsülésünkön elhatá­roztuk, hogy vándorzászlóval jutal­mazzuk a legjobban dolgozó választókerü­letet. Ez egy tanácstag munkáját dicséri. De szeretném ja­vasolni, hogy a sok-sok jól dolgozó tanácstag dicséretére a megyei tanácstag vég­rehajtó bizottsága időn­ként adjon ki elismerő okleveleket. Nálunk sem egy tanácstag van, aki jól dolgozik. A községpolitikai tervek vég­rehajtásánál áldozatosan dolgozott Kádár Sándor, 0rdei István, Nagy Zoltán, Szép Ferenc. Fazekas Mik- 'ós példamutatóan segítet- eelő a termelőszövetkezeti mozgalom fejlődését. Fa­lusi Gézáné tevékenyen szervezi a nőmozgalmat, s elősegítette, hogy a böl­csőde felszerelését kiegé­szíthessük. Jól dolgozik Kádár István, Lengyel Fe­renc is a mezőgazdasági termelés fellendítése érde­kében. De úgy érzem, hogy nemcsak a tanácstagok kapnak olykor kevés elis­merést, hanem a hivatali dolgozók, a tanácsi alkal­mazottak sem. Még a köz­ségi tanácsok vezetői is érzik ezt egyes helyeken. Meg kell mondani őszin­tén, hogy egyes időszakok­ban fegyelmivel való fe­nyegetést többször hallunk, mint elismerő, dicsérő szót. Pedig mondanom sem kell, hogy kevés olyan ösztönző erő van, mint éppen a segítő szándékú di­cséret. Én magam is voltam ipari vállalatnál, mint dolgozó, részt vettem sok-sok él­üzem ünnepségen. Nagy­szerű érzés volt látni és hallani, hogy mily ösztön­ző ereje van a jutalomnak, a dicséretnek. A felsőbb vezetőknek nagyobb gondot kell fordítani a káderekre, többet kell törődni az emberekkel. A felső vezetőknek az al­sófokú tanácsok vezetői­ben nemcsak a munkaerőt kell látni, hanem a dol­gozó, küzdő embert is. Hadd mondjak el egy példát. El­nökünk, elnökhelyettesünk és én hosszabb időn ke­resztül betegek voltunk. A járási tanács végrehajtó bizottságának egyetlen tag­ja sem látogatott meg bennünket, pedig egy köz­ségben vagyunk velük. — Egyedül a Tanácsok Lapja szerkesztősége kívánt leve­lében gyógyulást. Abban a biztos tudatban szólaltam fel itt — „napi­renden kívül”, — hogy amenyiben helyesen szól­tam, megszívlelik azt, amit mondtam. Benedek Lajos megyei ta­nácstag, — választói kérel­mét tolmácsolva — javasol­ta, hogy Mátészalkán léte­sítsenek egy új kutat, a lévő kút környékét tisztít­sák meg vízlevezető árok­kal, és cseréljék ki a rossz villanyégőket. A községi tanács vkg-cso. portvezetője a követ­kező választ küldte: „Üj kút készíthető, ha kitudjuk szorítani a községpolitikai tervből. A kutmenti folyó­árok készítését tervezgetjük.- A villanyégővel kapcsolat­ban: minden égőnek bizo­nyos élettartama van s ezen belül nem lehet kieseréni...“ Ez a válasz a tehetetlen­ség és a bürokrácia egyik mintapéldánya. * A megyei tanács épületé­nek földszintjén székelő döntő bizottság tanujelét adta a Magyar Posta iránti törhetet len bizalmának és ragaszkodásának. Az épület első emeletén székelő terv­osztálynak postán, ajánlott levélben küldött el egy ügydarabot. „Csak rád való tekintettel...46 Vannak emberek, akik valóban a község érdeké­ben dolgoznak s emellett szerények, nem hangos­kodnak, nem tolják szüntelenül előre saját magukat s nem hajtogat­ják unos-untalan szóval, tettel: „ÉN... ÉN... ÉN„“‘ Nem az ilyen szerény és becsületes emberekről akarok most megemlékez­ni, hanem a közigazgatás másik típusáról, amely már kevbé kedvelt jelen­ség. Azokról akarok né­hány szót szólni, akik még a közügyek intézésével is a saját malmukra hajtják a vizet! Mert vannak ilye­nek. Nem dicsekvésként mondom, de én is ismerek közülük néhányat. Öli azok, akik egy bokarán­dulásnál a szocialista épí­tés hősének jajgatják ki magukat, ők azok, akik egy értekezleten újabb, „komolyabb és mélyebb“ értekezletet javasolnak, ők azok, akik mindennél job­ban szeretik a hosszú­hosszú köríratokat, ame­lyeknek minden bekezdő sora így hangzik: „Utasí­tom ..Ök azok, akik egy közületi kiutalás aktáján két hétig ülnek s ők azok, akik lakásügyekben bizal­masan közlik veled: „majd én ...“ S ők azok, akik így jajdulnak fel, ha bírálják őket: „Éjjel-nappal dolgo­zom a közért s ez a há­la?!“ — s megsértődnek. Ök azok, akik a közösség által elért eredményeket saját számlájukra írják, de hibáikat mások nyaká­ba varrják..; Közéjük tartozik ő is. Mindennap találkozom vele. Mindig nyájas, szé­lesen és messziről moso­lyog, s meg se várja, hogy kérjek valamit, máris mindent megígér. De csak általában biztosít jóaka- ratú támogatásától. A múltkor ö kért vala­mit: intézzem el. Közügy­ről volt szó, intézkedtem, Nem gyártottam aktákat, mégis szabályosan és tör­vényesen jártam el. S aztán és akartam va­lamit intézni hivatalával. Sürgős közérdekű köz­ügyét. Először határozot­tan és kereken jelentette ki: „Nem lehet, felboríta­ná az egész megszokott rendet..: tessék a válla­lathoz, a tröszthöz, fő- tröszthöz, főosztályhoz stb. fordulni és így tovább ..: „Kértem: forduljon köz­vetlenül a minisztérium­hoz s- így intézze el a sür­gős ügyet. Nem! hajtha­tatlan maradt! Két hét múlva telefonon hívott fel. — Kérlek szépen, nem bánom... ha nagyon aka­rod ...- megteszem neked,., de csak neked .., csak rád való tekintettel.;. másnak nem tenném meg .. .­Megkövültén hallgattam. Kiderült, hogy ez az alak csak azért akadéskodott, gáncsoskodott két hétig, hogy aztán kijelenthesse: ,.,.. neked elintézem.., ÉN.;, ÉN.,, ÉN.., inté­zem el . ; Közben letette a hallga­tót s én nem mondhattam meg neki a véleményemet. De most megmondom rövid úton, minden bürok­rácia és köntörfalazás nél­kül: Ártalmas és gyaláza­tos az ilyen magatartás! Vincze József A megyei tanács végrehajtó bizottságának határozatai A kádci'iuunka megjavításáról Az újítási cs ésszerűsítési mozgalom eddigi eredményei és további feladatai tanácsainknál A végrehajtó bizottság felhívja a járási vb-elnökök figyelmét arra, hogy rend­szeresen foglalkozzanak a községi vb-elnökökkel s ezt kívánják meg az elnökhe­lyettesektől és titkároktól is. Helyszíni ellenőrzéseik al­kalmával vizsgálják meg a munka közben tanúsított magatartásukat, helytállá­sukat, tanulásukat s fog­lalkozzanak egyéni problé­máikkal is. Az új káderek beállításánál a politikai elő­feltételek mellett legyenek figyelemmel a szakképzett­ségre is. Türelmesebben kell foglal­kozni a káderekkel. Vegyék Felhívja a járási vb el­nökök figyelmét arra, hogy az állattenyésztés megjavítása érdekében tűzzék végrehajtó bizott­sági ülés napirendjére azoknak a községi vb-knek és legeltetési bizottságok­nak a munkáját, amely helyeken nem megfelelő •az apaállatok kezelése és takarmányozása. Intézked­jenek konkrét határoza­tokkal. — A legeltetési bizottság munkájáról a bizottság elnöke számol* jón be a tanácsülésen: A végrehajtó bizottság előzetes vizsgálat után ad­jon ehhez a beszámolóhoz kiegészítő jelentést az anyagi ügyekről és pénz­kezelésről is. A végrehajtó bizottság utasítja a Mezőgazdasági Igazgatóságot, hogy a terv teljesítésével elmaradt já­rások helyzetét viz. gálja felül egy brigád, amely­ben állatorvos, állatte­nyésztő is dolgozik s a brigád a helyszínen intéz­kedjék a hibák megszün­tetése érdekében. Jelöljék ki azokat a köz­ségeket, ahol a legna­gyobb szükség van állat­tenyésztési szakkörök szervezésére. Egy hónapon belül készítse el a szakkö­rök tanulási vázlatát, s figyelembe minden esetben a káderek képzettségét, a községek gazdasági helyze­tét, s ennek megfelelően bí­rálják az emberek munká­ját. Véleményük • kialakítá­sánál támaszkodjanak a dolgozók javaslataira. Törekedjenek a beállított vezetők és dolgozók szakmai továbbképzésére. A káderek helyzetének megszilárdítása és nevelése érdekében követeljék meg törvényeink megtartását és végrehajtását. A községi ve­zetők és dolgozók alaposan ismerjék törvényeinket, ren- deleteinket, biztosítsa az előadást. Az állami gazdaságok megyei központjával együtt jelöljék ki a leg­jobb állattenyésztő állami gazdaságot, ahol a végre­hajtó bizottság a termelő- szövetkezetek állattenyész­tési brigádvezetői részére tanfolyamot tart. 1956. januárjában szer­vezzen megyei állatte­nyésztési ankétot. Az állatállomány növe­lése és az állattenyésztés gazdaságosabbá tétele ér­dekében készítsen egyéves tervet s a tervkészítésbe vonja be az állattenyész­téssel foglalkozó tudomá­nyos szakembereket, a legjobb állattenyésztőket. Az éves terv foglalkozzon: a megye legelőproblé- máiának megrMásával, az apaállattartás megja­vításával, a borjúszaporulat növe­lésével és nevelésevei: a tehénlétszám számsze­rű és minőségi növelésé­vel; a tejtermelés növelésé­vel; a vízi és szárnyasbarom­fi tenyésztésével. a legeltetési bizottságok munkájával; a takarmányalap bizto­sításával és ezen belül a silózás fejlesztésével. A bürokratizmus elleni, valamint az államap­parátus egyszerűbbé és ol­csóbbá tétele érdekében folytatott harc helyi taná­csaink egyik legfontosabb feladata. A tanácsapparátus dolgozói átérezték e feladat fontosságát, s ezért az év folyamán sorozatosan anké- tokat tartottak, ahol sok értékes javaslat született a munka megjavítása, a ta­karékos gazdálkodás bizto­sítása, valamint a papír­munka csökkentése érdeké­ben. Vizsgáljuk meg, mit ered­ményeztek eddig a dolgo­zók javaslatai, hogyan hasznosították azokat taná­csaink minden napi munká­juk során? A megyei tanács pénz­ügyi osztályán dolgozó elv­társak javasolták a magán- beszélgetések felszámolását, a felesleges távbeszélő vo­nalak megszüntetését, a be­szélgetések számának és terjedelmének korlátozását. A javasolt intézkedése- két bevezettük, s en­nek eredménye az, hogy a telefonköltség hozzávetőle­gesen havi húszezer forint­tal csökkent. A dolgozók javaslatot nyújtottak be a külszolgá- lati költségek csökkentésé­re is, s ennek eredménye­ként a budapesti kiszállások száma 1 '3-ával csökken ez évben az elmúlt év hasonló időszakához viszonyítva. Az ésszerűsítési javasla­tokat nem sikerült minden területen hasznosítani. A postaköltségek ahelyett, hogy csökkentek volna, to­vább emelkedtek akkor, amikor egyik fő cél a pa­pírmunka —, a körrenrleie- tek kiadásának csökkentése volt. Ha alaposan vizsgál­juk ezt a kérdést, akkor gyakran nemtörődömsénoel. mechanikus intézkedésekkel találkozunk. A megvei VKG osztály Dl. ajánlott posta­küldeményt küldött a né­hány méterre lévő Iroda­házba. Ezen túlmenően ta­pasztaltuk azt is. hoí?y az osztályok emunás között le­veleznek. sőt egyesek alán- lot.t küldemönvt kívánnak feladni a néhány szobával távolabb dolgozó munkatár­suk részére. A feladatok végrehaitá- sának egyszerűsítését, a párhuzamos munkakörök összevonását csak részben qí 11 rv>'f c* ez azonban már eddig is évi 140.000 forint megtakard tást eredményezett, illetve eredményez az év lejártá* val. Az elért eredmények! mellett még igen sok hiá-4 nyosság is tapasztalható^ így helytelen az, hogy aj járási tanácsok nem foglalj koznak a felaladat komolyJ Ságénak megfelelően az újítási és ésszerűsítési moz-j galom kiszélesítésével, a dolgozók javaslatainak fel-i karolásával. Járásaink nagyj része még a mai napig sémi szervezte meg a tanácsap- parátus részére az újítási és ésszerűsítési ankétot. A| titkárságok jógi- és adnii* nisztrációs előadói — an* nak ellenére, hogy az ügyj rend egyik lényeges feladat-j ként tünteti fel — nem fogj lalkoznak kielégítően a be-l nyújtott újítások gyakorlati megvalósításának ellenőrzés sével. A célkitűzések mielőbbi megvalósítása érdeké* ben kidolgoztuk és rövidé* sen a járási tanácsok vb titkárságai részére megküld* jük azokat a módszereket, amelyekkel segítséget kívá* nunk adni az újítási és ésszerűsítési feladatok vég­rehajtásához. Ezen kívül a megyei tanács vb. titkársá­gán belül újítási bizottságot szervezünk, melynek felada­ta az újítási és ésszerűsíté­si mozgalom felfrissítése, a javaslatok elbírálása és ju­talmazása lesz. Természete­sen mindezek az intézkedé­sek csak akkor vezetned eredményre, ha a dolgozóié minél nagyobb számban csatlakoznak azokhoz, akiié újításaikkal, ésszerűsítéseik^ kel előbbre viszik a költsé­gek csökkentését, a felada­tok egyszerűbbé és olcsóbbá tételét, s harcolnak a bürok­ratizmus minden fajtája el­len. Ezen túlmenően egyik legfontosabb feladat az el­fogadott javaslatok mielőb­bi bevezetése, s azok hasz­nosítása mindenütt, ahol aa előmozdítja a feladatok e1' keres megvalósítását. Barton TAszlö hi állattenyésztés fejlesztéséről A végrehajtó bizottság megállapítja, hogy a Me­zőgazdasági Igazgatóság intézkedései eredménnyel jár­tak. Megállapítja azonban azt is, hogy a határozatokat nem hajtották végre következetesen, s az állattenyész­tés egyes ágaiban még miniig hiba van. Megállapítha­tó még az is, hogy a járási tanácsok végrehajtó bizott­ságai nem foglalkoznak kellőképpen az állattenyésztés fejlesztésével, nem ellenőrzik a legeltetési bizottságok munkáját, nem szorgalmazzák a törzskönyvezést s nem fordítanak kellő gondot a minőség fejlesztésére. A végrehajtó bizottság a következő határozatot hoz­ta: •>

Next

/
Thumbnails
Contents