Néplap, 1955. december (12. évfolyam, 282-308. szám)
1955-12-25 / 303. szám
.1955 december 25. vasárnap N ÉP L A1* ÚJDONSÜLT 4 falu szélén, a cigányok melletti dombtetőn gyülekeztünk. Együtt volt az egész vadásztársaság. Gyuri bácsi egy öt literes korsó bort hozott, s kézről kézre adta, míg volt benne egy szikrányi. — Vadászszerencsét emberek — mondta Miklós bácsi, magasra emelve, s jókorát húzott belőle. Mi (voltunk vagy ketten fiatal suhan- cok) azon nevettünk, Miklós bácsi úgy iszik, hogy nem mozdul a gégéje. Előkerült még jónéhány tarisznyából egy-két borral, pálinkával telt kulacs, s mindet kiürítettük. Utána falatozni kezdtünk, ki paprikás szalonnát, ki csirkehúst, ropogósra sült oldalast. Megint Miklós bácsin akadt meg a tekintetünk. Egy hatalmas magfa tövébe ült, lába közé fogta a tarisznyát, s jóízűen evett. Új puskáját ölébe fektette, nem tette volna le a szőke gyepre a világ összes kincséért. — Miklós, te nem lősz ma semmit! — incselkedett vele Erdei bácsi, a vadász- társaság elnöke. — Miért? — kérdezte meglepetten. Nem értette el a tréfát. — Mert nem borotválkoztál meg. Elijeszted magadtól a nyulakat. Nevettünk. Különösen a sógorom, aki nemcsak arról volt híres a családban, hogy a lovakat nagyon szereti, de a jó bort sem vetette meg. Ha ivott egy kicsit, jó hangosakot nevetett mindig. — Most jó kedve van — gondoltam. — Könnyen ráveszem, hogy én lőjem az első nyulat az új puskával. Oda sündör- gőztem hát hozzá, s halkan beszélgetni kezdtünk. ÍÁszt nagyot szól ez? — kérdez- tem. — Mint egy mozsár ágyú. — mondta nevetve. — Emlékszel a felszabaduláskor, hogy remegtek a falak az aknavető hangjától? Na az semmi ehhez képest. — És nagyot rúg? Ezt a kérdést csak azért tettem fel, hógy némi jártasságot is eláruljak. — Nagyobbat, mint a Kesej — s harsányan hahotázni kezdett. Mert néhány évvel ezelőtt ugyancsak a hasamba rú- 30$ a Kesej nevű lova. — Én tudnék ezzel lőni? — Ha a földhöz, vagy egy fához támasztanék. — Ügy mondta ezt, mintha ő valami nagy mestere lenne a vadászatnak: Pedig én jól tudtam, hogy világ életében soha nem lőtt. mivel katona sem volt. Esetleg kis céllövő puskával, dehát az nem is nuska. Olyan, mint az enyim volt, amit Pócson vett jóanyám hajdan a sátoros árusoktól. De a világért sem sértettem volna meg, még nem enged lőni. Sóváran néztem a szép puskára. Észrevette. — No, az elsőt te lövöd vele — mondta, hogy meghozza a kedvem. — De csak egyet. Ekkora az emberek jólaktak, csomagoltak, bekattintották a bicskát. — Induljunk emberek! — szólt Erdei Há‘<*Si. — Megértette mindenki, hol a helye? Hol zárjuk a kört? — Ahogy otthon megbeszéltük — mondták többen. L1 lindultunk. Vállamra akasztottam a puskát, mint hajdan a főjegyzőtől láttam, s komótosan lépdeltem. — Nem úgy kell azt fogni hé! — szólt rám Gyuri bácsi. — A főjegyző is így hordta, meg az erdész! — mondtam nagy szakértelemmel. Az utcán igen. így kell ezt ni. Ahogy én fogom — s jól megmarkolta két kezével, melle előtt a puskát. Az első két ember útnak indult. Az egyik a homokbarázda falu felőli oldalán, a másik pedig a Széljuk felé. Egy- egy hajtó utánuk. Miki cimborám irigykedve nézte, milyen büszkén fogom a puskát. Rá se hederítettem. Folyton az járt az eszemben, milyen jó volna, ha apám látná..: Biztosan venne nekem is egyet. De majdcsak elmondják neki az emberek. — Hajjátok, nehéz meglátni a nyulai ebben a ködös időben. Meg a határ is olyan szürke, mint a nyűi bundája — mondta Miklós bácsi. — Te úgysem lősz ma akár látod, akái nem. — húzta tovább Erdei. — Nézzétek csak, Bálint úgy viszi a püskát, mint kerülő korában a baltát. — Most Bálint bácsin nevettünk. T- Ott szalad egy nyúl. Lő' rá Bálint' — kiáltották. VADÁSZOK M-essze volt tőle, nem lőtt. I —Üssed a térgyed, megáll!., — Na most már r.e kiabáljunk. Egyetlen nyúl sem marad a körben — mondta elkomoljmdva Erdei bácsi. Mi maradtunk legutolsónak, a zsák fenekén — ahogy a vadászok mondják. Ahogy vártuk, míg bezárul a kör, elgondolkoztam. Az jutott eszembe, hogy vadásztam én már egyszer, fattyú legényke koromban. Mintha most lett volna, úgy emlékeztem rá. .Tóanyám szép fehér nadrágomat adta rám, — ez az egy volt, meg egy rongyos, de az már olyan volt mint a rétes — mivel vasárnap volt. Az iskola udvaron találkoztunk, a barátokkal, mint mindannyiszor. Éppen „griccelni“ kezdtünk, amikor megpillantottuk a főjegyzőt. Felénk igyekezett. Nagy derék em-l bér volt, szép hassal. Mintha jegyzőnek;; született volna. Barátaim felkapkodták al földről a pénzt, meg a gyufaszálakat — < mert erre játszottunk — s elillantak. Mii maradtunk ketten, bizonyos Jóska cimborámmal. Azt mondja a főjegyző, mikor hozzánk ér: — Mit csináltok! Nem tudjátok, hogy tilos a pénzes játék? Megijedtünk nagyon. Biztos megmondja a tanító úrnak. — Vadászni nem volna kedvetek? — mondta ijedelmünket látva nyájasabb hangon. — Dehogy nem! — vágtuk rá egyszerre. — No gyertek akkor. Pénzt is kaptok. Kiindultunk, ő ment elől, puha úri léptekkel, mi meg utána. Mikor a hágói nádashoz értünk, azt mondja: — Menjetek a vízbe, s kiabáljátok: j Kacsa te! Kacsa te! Vegyetek egy-egy bo-< tot a kezetekbe, s verjétek vele a nádat. í Belementünk a sáros vízbe, s kiabál-í tűk: Kacsa te! Estig jártuk a nádast. Szép, fehér nad- í rágom csupa sár lett, s mégsem elégít-j heltem ki vágyamat. Nem volt mit lőni. | Pedig úgy szerettem volna látni, hogy emeli vállához a puskát, hogy céloz, s hogyan kalimpál lefelé a lelőtt vadkacsa. Elfáradtunk a kiabálásban, de a jegyző biztatott bennünket. ..Kiabáljatok!“ Egyszer aztán szerencsénk volt. Hatalmas durranás, majd hangos nevetés hallatszott: „Őzet lőttem!...“ Volt mit cipelni hazáig. Kaptunk 24 fillért is, és otthon jól elpáholtak ráadásnak. Különösen engem a fehér nadrág miatt. Ezekre gondoltam ott a ködös őszi mezőn. Tovább nem jutottam, mert még az inam is belerándult, úgy megijedtem sógorom kiáltásától, ami arra figyelmeztetett, hogy: — Vigyázz rajtad a nyúl! A puska is kiesett a kezemből, a nyúl pedig egy pillanatra megölt előttem, hegyes füleit dárda módjára tartva. Ügy tett, mintha ő is nevetne, aztán két hátsó lábával Integetett: „Na te híres, itt vagyok ...“ és a faképnél hagyott. — Ne tátsd el a szád te, ha vadász vagy résen légy — figyelmeztetett Erdei bácsi. De mintha csak iskolát akartak volna nekem tartani, jöttek felém a nyulak. Hevesen dobogott a szivem. „Na most elválik, mit érek“ gondoltam és céloztam. Amikor a durranás következett, behunytam a szemem. Nem tudtam tovább mi történt. Akkor tértem magamhoz, amikor a sógorom nevetése felém vágott, mint valami ostor. — Itt a nyúl — mondta aztán. Uzégyeltem a dolgot, mert nem az én lövésem talált, hanem a szomszédomé. övé lett a nyúl is. Elkedvetlenedve adtam oda a puskát. Levizsgáztam. A csillagok fagyosan pislákoltak az égen, mikor összeszedelőzködtünk. Nem szóltam én egy szót se, meghúzódtam hátul, hogy még csak ne is lássanak.. Csupán az vígasztalt, hogy alig lőttek a többiek is valamit. Miklós bácsi sem lőtt. De mégis bántott, hogy mi lesz ha megtudják otthon ... Kevés volt a zsákmány. így mással vigasztalódtunk. — Vigyünk legalább karácsonyfát, ha nyulat nem vihetünk az ünnepre — mondta a sógorom, mert ő félt legjobban a hasztalan napi járás-kelés miatt. Ki is vágtunk néhány keresztesfenyőt, s azzal bandukoltunk hazafelé. A faluhoz közeledve talpunkba szállt a bátorság. Egyikünk meg is kérdezte: — Most mit mondunk otthon? — Hát azt, hogy kiszemeltünk egy nyulat, majd az ünnep utón leütjük — mondta Erdei bácsi nevetve. Igaza is lett. Később lőttünk nyulat. de az első vadászat végén csak az vígasztalt bennünket, hogy leszállt az est, jó sötét volt, és senki nem látta üresen lógó, 'anos vadásztarisznyánkat. Miska János Nyíregyháza Állomás forgalmi dolgozói a X. Vasútüzemi Kongresszuson ígéretet tettek arra. hogy 1955. évi tervüket december 22-re befejezik. Örömmel jelentjük: ezen vállalásunknak két nappal előbb eleget tettünk.. A kocsi tartózkodási egységidőt közel 170 ezer órával csökkentettük, kocsifutási tervünket az előző évihez viszonyítva 8 százalékkal túlteljesítettük, napi ; átlagban 61 vasúti kocsival ;több futott ki állomásunk- j ról, mint az előző évben. Te- I hervonataink 70750 tonna i t úlsulyt továbbítottak, s | ezáltal 86 vonat átlagos j termelését takarítottuk | meg. A tárolási egységidőt I a tervezetthez viszonyítva ! 1600 órával csökkentettük. | Eredményeinket a párt- í tagok példamutatásával és | a pártonkívüli dolgozók lelkes. jó munkaversen vével ! értük el. Ezek között dicséretes munkát végeztek: Székely János, Balogh Gyula, Szabó Gyula, Kruták Lajos térfőnökök és forgalmi szolgálattevők, Balogh Sándor kocsimester, L. Nagy Pál, III. Kovács Károly tolatásvezetők, továbbá Tóth János vezető váltóőr. Erdős Albert gépkisérő és Mitró Károly ifjú tolató brigádja. Kiss Lajos MÁV forgalmi alapszervezet titkára. hiirol 4000 holdon végezték el u gyümölcsfák őszi kezelését A megye termelőszövetkezetei még csak 3 évvel ezelőtt kezdték meg a gyümölcsösök őszi rendszeres kezelését, máris megváltozott a fák termőképessége. A gondos őszi munka előnyének legszebb bizonyítéka volt az idei termés. Több termelőszövetkezetben — mint például a berkeszi Bajcsy-Zsilinszky, garbolci Dózsa, nyírbogdányi Partizán termelőszövetkezetekben az őszi munka nyomán kétszer annyi termőrész alakult ki a fákon, mint amennyi volt s a hol- dankénti átlagtermés is jóval több volt 200 mázsánál. A gazdag termés betaka- iítása után az idei ősszel is idejében megkezdték a gyümölcsösök karbantartását, metszését a megye dolgozó parasztjai. Szorgalmas munkájukat bizonyítja az, hogy már eddig mintegy 4000 holdon elvégezték a törzstisztogatást, a metszést és a talajmunkákat is. A tiszanagyfalui Táncsics Termelőszövetkezetben például miután megmetszették a fákat, elégették az eltávolí-; tott gallyakat, előbb istálló,] majd műtrágyával is megszórták a fák alját. Azt! HOL SZÓRAKOZZUNK ? Ma délelőtt '10 órakor al József Attila kultúrházban a nyíregyházi bábcsoport 200. előadását mutatja he. A „Télapó igazságot tesz“ és „Forró vizet a kopaszra'4 című bábelőadások kerülnek színre. Minden gyerek ajándékot kap a jubileumi műsor és a fenyőfa-ilnnep alkalmából, Ma délelőtt 10 órakor a Ságvári-telepi MSZT a!ap- szervezet közreműködésével a Moziüzemi Vállalat filmvetítést rendez a gyermekek részére. Bemutatásra kerülnek: „A téli rege“ és! a „Ti-En-Csu“ című ir.ese- filmek. Az egész megye területén matiné előadásokat tartanak a filmszínházak; vz mesejátékkal szerepel a ti- szaszalkai úttörőcsapat 25-én. A tákosi DISZ-szervezet 2ö-én és 26-án este bemutatja Mikszáth Kálmán: „Noszly fiú esete“ című színdarabiát. Kisvarsányban a diszás- ták Gárdonyi Géza: ..Fehér Anna“ című színdarabjával szerepelnek. Ma mutatja be a jándi DISZ-szervezet színjátszó csoportja Szigligeti „Cigány“ című három feívo- nósosát. sít Ma délután 5 órakor a SZOT kultúrotthonban a „Rákóczi hadnagya“ cím ü filmből lesz előadás a gyerekek részére. tartják, hogy vissza kell pótolni az idei termésre xelhasználódott tápanyagot, A mátészalkai Zalka Máté Termelőszövetkezet tagjai pedig a szakszerű őszi munka után (mivel a hőmérséklet még nem csökkent le fagypont alá) erős téli higítású mészkénlével is megpermetezték a gyümölcsfák alját, hogy a munka közben lehorzsoló- dott gombaspórák a kikelés után nyomban elpusztuljanak. Megindult a lucerna és vörösliere vetőmagcseréje A mezőgazdasági termelés fejlesztéséről szóló párt és kormányhatározat többek közt előírja a takarmánynövények, elsősorban a pillangósvirágú lucerna és vöröshere fokozott termelését. A földművelésügyi minisztérium gondoskodott arról, hogy a termelőknél lévő nyers vetőmagot a ter- ményfc.r"'' —vállalatok begyűjtő telepei a termelők kívánságára átcseréljék, jóminőségű, káros gyomoktól mentes, fémzárolt vetőmagra. A nyolcvannyolc százalékos tisztaságú lucerna és vöröshere vetőmagért má- zsánkint 82 kiló fémzárolt vetőmagot adnak. A 25-re. illetve 27-re hir-\ detett „Derűs december*• j című előadás, az Országos j Műsoriroda visszamondása miatt elmarad. A jegyek árát a József Attila kultúr- ház visszatéríti. Ma a csengeti kultúrott-j honban a DISZ és az| MNDSZ színjátszói „Tarka-: barka“ estet rendeznek. A műsorban egyfelvor.ásos jelenetek, szavalat, vidám i énekszámok szerepelnek. Szamossályiban a DISZ j kultúrcsoport ma mutatja] be Móricz Zsigmond „Sári! bíró“ című színművét. Méhteleken az általános; iskolás színjátszók ' az' Égigérő fa“ című mesejátékot adják elő. * Baktalórántházán az álta- ! János iskolások és az óvó-1 dások fenyőfa-ünnepségén ] gyermek színdarabokat mutatnak be ma. Többek kö-1 zött a ..Kisgazdasszony“ című darabot. A petneházi DISZ-szer- \ jvezet a „Bor" című darab-' ■ bal, a nyír kér esi DISZ- j szervezet a „Cigány“ című j I darabbal szerepel ma este.! ! 2o-en cs 2b-an este a va- j i sárosnaményi általános gint-; názium DISZ-szervezetee)ő-j [adja Bródy Sándor: „Taní-í j tónő" című színdarabját. 1 Gáli: „Erős János“ című! Szabó-varró tanfolyam Vi teli oJ/XjZJZi-íb teh/vo/ftol. I fuÁ. a IwÍOmví V \ VAfiAfawlltr.l 1 htex^/jruteM 1b&tjUtA/i. luUlurfí azilwfi ÍCUntiloMa VlOti'A MSUA&l * I JJ0-. A Ny í regyházi Állomás forgalmi dolgozói befejezték évi tervüket #
