Néplap, 1955. november (12. évfolyam, 257-281. szám)

1955-11-23 / 275. szám

NÉP LA ['

1953 november 2-3, szerda

flOsiahí vezetők! Tanítsuk a dolgozókat!

Irta: Cs. Nagy Pál mérnök

Á nyíregyházi Békeház lakóinak panasza

A Központi Vezetőség november 9—12-i ülésén az ipar irányításának kérdéseivel behatóan foglalkozott. Rámutatott arra, hogy az üzemeket, hivatalokat sikerült jó káderekkel megerősíteni. Az ipar vezetői-» nek fáradságos, áldozatkész munkája meghozta az eredményt a termelés növelésében és minőségének megjavításában.

Ugyanakkor a KV határozat rámutatott: az ipar előtt, álló új feladatok azt követelték, hogy megjavítsuk, magasabb színvonalra emeljük az ipar irányítását. Tudjuk nagyon jól, hogy a technika rohamosan fejlődik, soha nem észlelt léptekkel halad előre. Nekünk mérnököknek s általában műszaki vezetőknek ahhoz, hogy lépést' tudjunk tartani a fejlődéssel, állandóan képeznünk kell magunkat. Ugyanakkor nem szabad megfeledkeznünk az iparbán dolgozó munkásokról sem. őket ugyanúgy kell, hogy segítsük az új megismerésében, mint ahogyan mi megismerjük az új technikát.

Itt szeretnék egy példát felhozni arról, amit kint a Szovjetunióban tapasztaltam, akkor, amikor hasonló határozatot adott ki a Központi Bizottság, vagy a Minisztertanács. Első volt a műszaki értelmiség, aki feldolgozta a hozott határozatokat, megjelölje abból kü- lön-külön mindenkinek a feladatot. Azután mindenki külön-külön tervet készített magának, amiben megjelölte, hogy mit fog tenni a . határozat f végrehajtása érdekében. Egyszóval

egyéni tervet készített mindenki magának, s ebben benne volt az is, hogy egymást ellenőrizni fogják a tervek végrehajtásában.

Feltűnt nekem, hogy mennyit tárulnák esténként a szovjet műszaki vezetők (mérnökök, technikusok stb.). De nemcsak a műszaki értelmiség képezi magát, hanem a munkások is. Sok olyan munkást ismertem, aki esti tanfolyamokra

járt, technikumot végzett utána pedig főiskolát. Nem egy tanárom volt, aki mint munkás esti tanfolyamon végezte el a főiskolát, s így lett munkásból tanár. A szovjet dolgozók , látják, hogy

a technika fejlődésével csak úgy tarthatunk lépést, Ha állandóan képezzük magunkat, megismerkedünk az új technikával.

Pártunk igen helyesen mutatott rá arra, hogy könnyebb egy papirost aláírni, mint a termelést „vezetni”. Ez igy is van. A termelés vezetése a feladatok alapos ismerését, és tájékozódást követel. A vezetés módszerei megismerhetők, csak az kell, hogy meglegyen hozzá az akarat és kitartás. Én a Szabolcs-Szatmár megyei Mezőgazdasági Gépjavító Vállalatnál vagyok üzemmérnök. Nem sok gyakorlati tapasztalattal rendelkezem, mert még csak most végeztem el a főiskolát. Mégis a Központi Vezetőség határozatát olvasva, megéreztem, hogy itt nekem is tenni kell valamit, és nem is keveset!

Üzemünkben nagyon hiányzik a műszaki képzettség, ami hátrányosan hat a munka termelékenységre és a minőségre. Tervünk az, hogy

megindítunk egy műszaki továbbképző tan- folyamot, minél nagyobb létszámmal.

A tanfolyam elméleti részének vezetését szívesen vállalom. Azon leszek, hogy munkánk eredményes legyen.

Csütörtökön délután fél 7 órakor Nyíregyházán a városi tanács nagytermében Szabó László nemzetközi

Ezenkívül segíteni logok a dolgozóknak abban, hogy csak minőségi munkát adjanak ki.

A dolgozók javaslatát felhasználom és érvényesítem a munkámban. Ellenőrzőm a TMK-terv végrehajtását, mivel ez szükséges ahhoz, hogy egy gépet minél hosz- szabb ideig tudjunk üzemeltetni.

Üzemünkben, bár korszerűen van felszereivé, még nincs megvalósítva a szalagrendszerű javítás.

Rövid időn belül ki fogom dolgozni a szalag- rendszerű javítás tervét,

s azt igyekszem megvalósítani.

Nagyon sok dologról lehetne írni, ami ránk tartozik, s amit nekünk, műszaki vezetőknek kell végrehajtanunk. Én azt hiszem, hogy

minden mérnök és műszaki vezető tudatában van annak, hogy milyen hatalmas feladat áll előttünk,

s ismerik Lenin elvtársnak azt a tanítását, hogy: „Egyetlen anyagi alapja a szocializmusnak a nehézipar lehet, amely képes arra, hogy átformálja a mezőgazdaságot is.”

Arra kell törekednünk, hogy minél több dolgozó érdeklődjön az új iránt, s minél több dolgozó tanuljon tovább és ismerkedjen meg a korszerű technikával.

Mindezt úgy érhetjük el, ha mindannyian szívvel-, lélekkel kivesszük részünket a reánk eső feladatokból, s tudásunkat megosztjuk másokkal is.

sakkmester, országos bajnok tart előadást. Az előadás után szimultánt játszik a legjobb sakkozókkal.

Díszhangverseny

A Közalkalmazottak Szak- szervezete 1955. évi november 26-án este 7 órakor a József Attila kultúrházban díszhangversenyt rendez a begyűjtésben élenjárók és a példamutató szakszervezeti aktívák tiszteletére.

Az üdvözli beszédet Vass János, a Közalkalmazottak szakszervezetének elnöke mondja.

A hangverseny műsorában: Weber, Verdi, Csajkovszkij, Puccini, Offenbach, Lehár, Jacobi, Kálmán és Strauss művei szerepelnek.

Közreműködnek: Szeesődy Irén, Kövecses Béla, Ben- cze Miklós az Állami Operaház tagjai, Tamássy Éva, Bencze Judit operaénekes- nők, a Könnyűipari Minisztérium szimfonikus zenekara. Vezényel: Bogina Elemér karnagy.

A hangversenyt pontosan 7 órakor kezdik.

Emlékezés Vijrssmsrtyra

Az Állami Tamtónőképzö és Leánygimnázium tanulói készülnek Vörösmarty Mihály halálának 109. évfordulója megünneplésére. Az irodalmi szakosztály 2ö-án délután 4 órakor Vüriis- marty-emlékünnepclyt re.n- dez az iskola kultúrtermében. Az iskola tanulói december 15-én a nagy költő Csongor és Tünde című mesejátékát adják elő a József Attila kultúrházban.

Idén szép új háromemeletes épülettel gazdagodott városunk.

A Békeház, a Beloiannisz téren külsejére nézve tetszetős. Belül a lakások elrendezése is kényelmes. — Azonban a lakók panaszkodnak amiatt, hogy az építést végző vállalat sok helyen rosszul készítette el a munkát. A negyedik szekcióban például a lép- csőházban nem rögzítették megfelelően a korlatot. A második emelet 15. lakásajtaja körül meg van repedve a fal és mozog az ajtó. Hasonlóan a 10. lakás ajtaja is. Az I. emelet 6-osban rossz a vízcsap, állandóan folyik a víz rajta. A III. emeleti 12. és II. emeleti 9-es lakásban nem lehet tartózkodni a füst miatt, bár a lakásban nem is fűtenek, más szobákból jön a füst. A 10-ss lakás mennyezete beázik, ha eső van teknőt és mosdótálat kell a szobában elhelyezni, hogy abba folyjék a víz. A II. emeleti 9-es szoba erkélyajtaja alatt két ujjnyi rés van. így van ez a hatos

Karácsonyi József brigádja szorgalmasan készíti az új patkókat, a Nyíregyszekcióban és még több helyen. Az első emeleti hatos lakásban a közfalba épített ikercserépkályha és fal között hézag van. A hármas és a nyolcas szobában is hasonló a helyzet. Általában panaszkodnak a kéményekre, a fűtésre. — így sorolhatnánk azokat a hibákat, melyek a Békeház lakóit naponta nyugtalanítják.

A házfelügyelők elmondották, hogy hiába jelentik a hibákat a KIK-nek, nem történik gondoskodás a hibák kijavításáról. Hiába szólnak az építést végző vállalat építésvezetőjének, aki arra hivatkozik, hagy már átadták az épületet, a többi nem tartozik rájuk, (Az egyévi jótállási határidő nem járt le!) Helyes lenne, ha a KIK és a lakit. házat építő vállalat illetékes dolgozói nem egymásra hárítanák a , felelősségei, hanem végre eleget tennének a lakók jogos követeléseinek és kijavítanák a hibákat.

O. A.

házi Vas- és Fémipari KTSZ-ben. Vrabecz Tibor technikus sürgeti a munkát, hiszen jön a tél, síkosak lesznek az utak, és szükség lesz az új patkók-, ra. Üj kocsikat is készíte-. nek, a ktsz-ben, no mag. mindenféle lakatosmunkái, amihez sok vasanyag keli. Káposzta József ktsz. elnök csak úgy, mint Fried-, mann Sándor anyagbeszerző mondotta, hogy mindig van annyi anyagjuk, ameny. nyire szükség van. Igaz, hogy nincs megfelelő tartalékjuk. Ezért is gondolkoznak úgy a kísz-bsű, hogy minden vashulladékot összegyűjtenek. Ebben a hónapban több, mint 4 tonna vashulladékot adtak át á MÉH-nek. A vasgyárak várják az ócskavasat, hogy új anyagokkal viszonozzák' ezt a segítséget á ktsz-nefc, s hogy minél több vasa!', fémet, új acélt adhassanak az országnak.

r\W>\XN\\\ W vrv .-x ,V .-X X. X .X-CV ,v xx-vrv X'

A HÉT KÖNYVEI

POLITIKAI MÜVEK;

Andies Erzsébet; A magyarországi munka eme,’íralom

az 1848—1849-ta forradalomtól és szabadságharctól az 1917-os Nagy Oldó bori Szocialista Forradalomig. 2 kiadás Si

__

SZÉPIRODALMI MÜVEK:

Arany János összes Műtőmén vei. I—III. kötet 120.—

Mikszáth Kalman: Elbeszélések 1887—1899. 2. kötet 35.—

Mórioz Zsigmondi Sárarany. — Az istenháta mosott 25 50

IFJUSÁCI ÉS MESEKÖNYVEK:

Hazádnak rendületlenül. Versgyűjtemény 12.—

vidor Miklós: Kék korlát. Regény 15.50

Gál Zsuzsa—Máday Crélé: Pctorke játékai. Képeskönyv 13.—

MŰSZAKI KÖNYVEK:

Magyar: Béla: Villamos mérőműszerek és mérések »

híradástechnikában 34.50

MEZŐGAZDASÁGI SZA K KÖN Y V EK :

Prohászka Ferenc: Szóló is bor 13.—

Schandl József: Juhtenyésztés. Függelék. A kecske

tenyésztése 50.—

ISMERETTERJESZTŐ MÜYEK:

Lányi Cyörgy—'.Vissinp»r Márton: Akvarisztika 46.—

László Magda—Péter Emmi: A csecsemő és kisgyermek

öltöztetése 18.50

Szabó László sakkbajuok Nyíregyházán

Az átadott ócskavasért újat kapnak a > as- és Fémipari KTSZ dolgozói

(Városiak faliul

Az íróasztal mellett középkorú férfi hajolt a papír fölé. Fekete haja előrehullott. A lelógó hajtincsben a fehér szálak ezüstösen csillogtak. A külső világgal ellentétben — ahol most minden jel, a falevelek hullása, a csipős őszi szél, az avar, a természet enyészetét tükrözte — a csinosan berendezett, kellemes, meleglc- vcgöjű szobában tavasz volt. S ez elsősorban Eitel- huber Károly elvtárson volt tapasztalható. Alig néhány hete birtokolja ezt a helyiséget, jóformán még meg sem melegedett itt, nem ismeri eléggé a környezetet, az embereket, de örül, a munka láza hevíti. Vidám és jókedvű. Nagy terveket forgat fejében.

Amikor így munka közben találkoztam vele és elnéztem, hogyan dolgozik, az a sokezer bolsevik harcos, komszomolista jutott eszembe, akik önként jelentkeztek a természet meghódítására, sokszázezer hektárnyi szüzföld megművelésére es új városok építésére a táj-',

gán, Szibériában. A párt hívta őket, mentek. Lám: nálunk is valami hasonló történik. Nem tízezer holdak feltöréséről van szó, az igaz. De éppolyan nagy feladat a meglévőt nagyobb és nagyobb termésre kényszeríteni. És jönnek a kommunisták. Jönnek segíteni. Városi irodákból, gépek mellől, építőállványokról...

— Hogy érzi magát Szabolcsban? — érdeklődtem.

Mosolygott.

— Ahol munka van, ott jól. Itt pedig van bőven — válaszolta határozottan a vásárosnaményi járási párt- végrehajtóbizotlság másodtitkára.

— És a. család? ...

— Lassan megszokják ők is az új környezetet.

Eitelhuber elviárs Budapestről, a Gecrghiu-Dej hajógyárból került a párt- bizottságra. Két kislányával, feleségével költözött új otthonába. Idejét nem akartam elrabolni. Láttam, amint egymásra rakta a te- leírt papírlapokat. Az utol-í

so simításokat végezte a beszámolón. Titkári értekezletre készült, melyen e november havi taggyűlésekkel kapcsolatos feladatokat tárgyalják majd meg.

Berregett a telefon.

— Azonnal intézkedünk ■— válaszolta a tiszaszalkai gépállomás titkárának.

Üjabb telefon. Véleményt kértek tőle. Eitelhuber elvtárs érvelt, magyarázott, tanácsokat adott. A drót másik végén megköszönték a felvilágosítást. Én is elköszöntem tőle, s megígértem, meglátogatom otthonában.

Rákóczi utca 6, első emelet. Itt lakik Eitelhuber elviárs családjával. Szépen, ízlésesen berendezett Isis lakás. A belső szobából rádiózene szűrődött ki. Felesége mosott. Zsuzsika iskolában volt, Erzsiké pedig vízért ment. Kérdéseimre örömmel válaszolt.

— Már az iskolában is tudták, hogy Pestről jöttünk. — magyarázta.

— Hogy fogadták a gye-1 rekeket7

— Az igazgatóhelyettes, Felhős Ferencné nagyon kedves volt hozzánk.

A két kislány, Erzsiké ép Zsuzsika most Naménybdn új barátnőket talállak maguknak. Ügy, mint édesanyjuk. Nincs egyetlen nap. hogy vagy az igazgatóhelyettes, vagy a járási pártbizottság valamelyik munkatársának felesége ne hívná meg látogatóba a Pestről érkezett családot. Szeretik őket.

— Szokatlan még üt, úgy-c?

Eitelhuberné mosolygott.

— Csak a víz a probléma.

— Nem nagy dolog — vágott közbe férje. Reggel mielőtt bemegyek dolgozni, hozok két vederrel és elég. Csak ilyenkor kell több, amikor mos — mutatott a teknő felé.

A lakással meg vannak elégedve. Az igaz, hogy mi-; kor eljöttek, sokan mondogatták Eitelhuber elvtársnak a gyárban:

— Most mész el, amikor jösszkomfortos lakást, k.ip- ' tál?

— A párt szólít, megyek i — válaszolta a tapasztalt] pártmunkás.

A feleségén is csodálkoztak a szomszédasszonyok. De ö így válaszolt:

— Nekem ott a helyem a férjem mellett.

Aggódik most is férjéért.

— Sokszor későn jön haza — panaszolta.

— Hozzá kell szokni — mosolygott feleségére a másodtitkár.

— Tudom, hogy hol van, hisz nem is az bánt engem, hanem az, hogy csak egy lakáskulcs van, s nem tudom, mikor alszom el, s akkor nem, tud bejönni.

Nevettünk.

— Megoldjuk azt is — válaszolta Eitelhuber elv- társ.

Eitelhuberné az SZKP II. évfolyamán tanul. Szorgalmas, munkaszerető asszony. Szabadidejében a kis szőlőlugasban, a kertben foglalatoskodik. Betakargatta a szőlőtőkék töveit, úgy, ahogy azt a nagymamiék- nál látta sok-sok évvel ezelőtt.

Az egész család örömmel i ismerkedik a mezőgazda- 1 s ággal.

— Engem nem lehet ám zavarba hozni — mutatta az új másodtitkár a „Mező- gazdasági Zsebnaptárt“.

Az agrártudományi kér* désekkel teleírt füzetek is ott sorakoznak az íróasztal fiókjában. Ha szükség van rá, azonnal előveszi.

— Különösen az állattenyésztést szeretem-. El is határoztam, hogy a tavasz, szál beiratkozom a mátészalkai mezőgazdasági technikumba. Most miután a papa is belekóstolt a mezőgazdasági tudományokba, Erzsikét, a kislányát is erre nógatja. A gyerek azzal érvel, hogy ö kísérletezni akar.

— Sebaj, lányom — válaszolja mosolyogva Eitelhuber elvtárs, hisz a mezőgazdaságban aztán igazán kísérletezhetsz, amennyit akarsz.

A nevelő munka nem lesz hiába való, mert Erzsiké is megszereti a mezőgazdaságiam, s két év múlva már együtt tanulja apjával, aki fáradságot nem ismerve, most is dolgozik, tanul, képzi magát, hogy táxeoL- gáljon a párt bizalmára

FARKAS KÁLMÁN,->