Néplap, 1955. november (12. évfolyam, 257-281. szám)

1955-11-19 / 272. szám

NÉPLAP

1035 november 19, szombat

Az országgyűlés elfogadta az 1956. évi népgazdasági tervet

Befejeződött az országgyűlés ülésszaka

Tegnapi számunkban közöltük Gerő Ernő elvtárs országgyűlési képviselő felszólalásának első részét. — Ger3 elvtárs a továbbiakban ezeket mondta:

Más iparágak vállalatai között is vannak olyanok, amelyek tervüket nem teljesítik, illetve a gazdaságosság szem. pontjait nem érvényesítik. Legkirívóbb hibák vannak a Kohó- és Gépipari Minisztérium területén, ahol a nyereséges vállalatok eredményének 50 százalékát felemésztik a veszteséggel dől. gozó vállalatok. A minisztériumok azonban általában — a Szénbányászati Minisztériumtól eltekintve — teljesítik, sőt túlteljesítik az előírt nyereségbefizetési tervet. Mit jelent ez? Azt jelenti, hogy a rosszul dolgozó üzemek, vállalatok élősdi módra, más vállalatok terhére, más üzemek jó munkájából élnek. Saját rossz munkájukat mások Jó munkájával kendőzik, mások háta mögé bújnak.

Gerő elvtárs ezután példákat idézett különböző igazgatóságok területéről, majd hangsúlyozta, hogy hasonló a helyzet az egyes vállalatokon, üzemeken belül a műhelyek és üzemrészlegek tekintetében.

Ez a helyzet, tisztelt képviselőtársaim, tűrhetetlen — mondotta. — Nem tűrhetjük, hogy a jól dolgozó üzemek és műhelyek rovására parazita módra éljenek mások. Az ipar vezetésétől, a termelés parancsnokaitól meg kell követelnünk, a munkát úgy szervezzék meg, hogy a tervet minden üzem, minden műhely, minden mutató szerint minden részletében teljesítse. Ez 1956. évi új népgazdasági tervünk, s a következő évek egyik lesfőbb követelménye.

Az 1956. évi népgazdasági terv főfeladata — mint ahogyan ezt pártunk Központi Vezetősége és nép- köztársaságunk Minisztertanácsa meghatározta — abban áll, hogy tovább építve a szocializmus alapjait, tovább folytatva a szocialista iparosítást, gyorsabban fejlesztve nehéziparunkat, s főként alapanyag-iparunkat, villamosenergia-termelésünkét, gépgyártásunkat, vegyiparunkat, élelmiszeriparunkat, folytatva a mezőgazdaság szocialista átalakítását, s termelésének és hozamának növelését, biztonságosan, következetesen emelve dolgozó népünk életszínvonalát, egyúttal szilárdan megalapozzuk nemzetközi pénzügyi helyzetünket is jelentős aktív külkereskedelmi egyenleg útján.

Az 1956. évi népgazdasági terv megfelel ennek a követelménynek. Látnunk kell azonban, hogy az 1956. évi népgazdasági terv alapján előrehaladásunk viszonylag, s bizonyos tekintetben még lassú lesz és az ütem csak a következő években gyorsulhat meg. Ennek oka az 1954. évi visszaesés, illetve megtorpanás és egyhelyben topogás. A nemzeti jövedelem, valamint ipari és mezőgazda- sági termelésünk emelkedése 1956-ban bár lényeges, mégis alacsonyabb lesz, mint a tervezett 1956—1960. évi átlag, s nem fogja elérni a második ötéves terv évi átlagos emelkedésének ütemét. Ez azonban, ha 1955 még hátralévő heteiben és 1956-ban jól dolgozunk, olyan nehézség, amelyet le tudunk küzdeni, s az ütem a további években jelentékenyen meg fog gyorsulni. 1956. évi tervünknek egyik jellegzetessége abban áll, hogy mialatt a gépipar termelése ••mintegy 15 százalékkal emelkedik, a nehéziparé általában pedig több mint 10 százalékkal, a könnyűipar termelése valamelyest csökken, ugyanekkor az élelmiszeripar termelése erjsen emelkedik, s a fogyasztási iparágaké együttesen mintegy 3 százalékkal nő. Köny- nyűiparunk termelésének némi csökkenése mellett is jelentősen növelni fogjuk lakosságunk ellátását a könnyűipar termékeivel, s könnyűiparunk 1956-ban a lakosság számára több és jobb minőségű, választékosabb árut fog termelni,

mint 1955-ben.

Könnyűiparunk jelenlegi termelőképessége általában fedezi és túlhaladja —- különösen a textil- és ruházati iparra áll ez — az ország jelenlegi szükségletét.

Könnyűiparunknak is ugyanúgy, mint egész iparunknak azonban korszerűsítésre van szüksége.

Szüksége i van arra, hogy műszakilag magasabb színvonalra emeljük, emellett a

könnyűiparban új iparágakat kell létrehoznunk. De könnyűipari termelésünknek általában nem az szab határt,' hogy nincsen elég termelőkapacitásunk, hogy nincsen elég üzemünk, gyárunk, hanem az, hogy viszonylag elmaradt nehéziparunk, ennek Következtében -elmaradt alapanyagtermelésünk.

Rentl és fegyelem a műszaki fejlesztés Juntos Jeltétele

A termelékenység, s egyben az életszínvonal emelése szempontjából rendkívüli jelentőségű az a határozat, amelyet a Magyar Dolgozók Pártjának Központi Vezetősége a napokban hozott iparunk munkájának megjavításáról, s.mű- szaki színvonalának emeléséről.

'Vannak, akik amikor az ipar műszaki színvonalának emeléséről beszélünk, kizárólag új, modern üzemekre, gépekre, felszerelésre gondolnak, s hajlandók lenézni, lebecsülni azt, amivel ma rendelkezünk. — Azonban.

iparunk műszaki színvonala emelésének

nagy kérdéséhez hozzátartozik a technológiai és a munkafegyelem további megjavítása, a magas fokú szervezettIKemzetközi mi

Tisztelt országgyűlés! A termelés növelésének, a munka termelékenysége emelésének, a termékek önköltsége csökkentésének rendkívül fontos eszköze a nemzetközi munkamegosztás a baráti országokkal, és az ez országok közötti szakosítás megvalósítása. Ez a szocialista tábor országainak társadalmi, gazdasági berendezéséből folyik. Ez a munkamegoszlás önkéntes, szabad megegyezésen alapszik. EZ a munkamegosztás csak azért és csak akkor jöhetett létre, amikor az első szocialista ország, a nagy Szovjetunió mellett megjelent a szocializmust építő országok egész sora, amelyek valamennyien közös alapon működnek, amelyeknek állami, társadalmi, gazdasági berendezkedése

ség a termelésben, az anyaggal való fokozott takarékosság, a szigorú gyári rend

stb. Ezekben az egyszerű dolgokban hatalmas tartalék rejlik.

A Központi Vezetőség novemberi határozatának megvalósításáért mindenekelőtt a gazdasági vezetés csak akkor tudja ezt a feladatot megoldani, ha a dolgozók legszélesebb tömegeire, kezdeményezésükre, javaslataikra, az újítómozgalomra, az- egész munkásosztályra, a tömegszervezetekre, a szocialista munkaversenyre, a népi e támaszkodik, s ha

mindezt a munkát a párt irányítja. A párt irányítása, a párt helyes irányításának érvényesülése ösz- •szes terveink sikerének legfőbb záloga! (Lelkes taps.)

in ka megoszt tís

lényegében azonos. A lényeg a termelési eszközök társadalmi tulajdona, s a munkásosztály, a dolgozó nép hatalma. (Taps.)

Az említett nemzetközi gazdasági kapcsolatok és az országok közötti munka- megosztás

teszi lehetővé, hogy a mi országunk igen magas műszaki színyona- Ion olyan gépeket, járműveket, ipari berendezéseket nagy sorozatban gyártson, amelyeket egyébként csak az egészen nagy népességű országok képesek előállítani.

?. A nemzetközi gazdasági kapcsolatoknak előbb vázolt új rendje teszi egyedül lehetővé számunkra, hogy perspektívában úgyszólván minden számunkra szükséges tonlos nyersanyagot j a szocialista? világpiacról, a baráti országokból szerezzünk be.

Mi persze kereskedni akarunk a tőkés országokkal is. De függeni tőlük nem akarunk, s a, nyersanyag-ellátásban elsősorban és döntően saját magunkra és a baráti országokra, a szocialista világpiacra keli építenünk. (Taps.) Más szóval, elvtársak, ezek az új jellegű gazdasági kapcsolatok, ez

az újfajta, áj típusú nemzetközi munkamegosztás és szakosítás nemcsak gazdasági kérdés, hanem azt is jelenti, hogy nemzeti függetlenségünket az eddiginél sokkal szilárdabb alapokra helyezzük. (Taps.)

A nemzetközi gazdasági kapcsolatoknak ez az uj rendje, amely a mi táborunk országai között kialakulóban van, tudjuk, ma még fiatal, mipt ahogy fiatal a mi egész rendünk is. De ez az új ellenállhatatlanul fejlődik, -izmosodik, s nincs olyan erő,..amely képes volna feltartóztatni mindent legyőző, diadalmas előrehaladását. (Élénk taps.)

A külkereskedelem sikerét a termelésben és a begyűjtésnél kell megalapozni

Meg kell mondanunk, hogy külkereskedelmünk az elmúlt években, különösen ami az exportot illeti, nem mindig teljesítette megfelelően hivatását. Ebben persze nem egyedül a külkereskedelem hibás, hiszen a külkereskedelem sikerét az ipari és a mezőgazdasági termelésben, s a begyűjtésnél kell megalapozni, s az elmúlt években sem az ipar, sem a mező- gazdaság, sem a begyűjtés

szervei nem voltak eléggé:;; tekintettel a külkereskedő-? lem érdekeire. Az idén" azonban bizonyos javulás van ezen a téren, de ez aí. javulás távolról sem elegendő. . .

Az év hátralévő részé- ‘ ben cs 1956-ban különösen nagy erőfeszítést ltcll tennünk a külkereskedelmi tervünk — mindenekelőtt cxporl- tervünk teljesítése végett.

Messzemenő itiUaréUosságot!

Az 1956. évi népgazdasági terv csak oly módon valósítható meg, ha a termelésben, az állami gazdálkodásban s általában minden téren a legmesszebbmenő takarékosságot valósítjuk meg.

Egyes területeken még mindig túl sokat utazgatnak, s az utazások nem annyira gazdasági és segítési, mint inkább turisztikai jellegűek. (SZALAI BÉLA: Különösen szomDa<- ton délután!) Különösen szombaton délután és nyáron a Balaton mellé. Másrészt még sek fölösleges szervünk van s számos területen még indokolatlanul túlzott a központosítás.

Bizonyos megtakarítást sikerült elérni a központi szervek létszámánál, amelyek az utóbbi évek folyamán erősen felduzzadtak. Ezenkívül, olyan szervek, amelyeknek - lent a terépen,

a megyékben, á járások^’ ban volna a helyük, fei«? nyomultak Budapestre, vágy a vidéki nagyvárosokba. A Minisztertanács tett már egyet-mást, hogy ezt a helyzetet megváltoztassa, de tovább kell mennünk, s az irányító szerveket, ahol csak lehetséges, közelebb kell vinnünk az irányítottakhoz.

Sok még nálunk a pazarlás, s ezért nagy a megta- karítási lehetőség az építkezéseknél. Gyakori az indokolatlan,’ túlzott tervezés.

A faeHűtásrút

Az utóbbi években nálunk komoly erőfeszítések történtek azért, hogy rezet, ólmot s egyéb színesfémeket helyettesítsünk részben alumíniummal — amely bővebben, ha nem is bű- (Folytatás az 5. oldalon )

Népnevelők közt — szünetben

Az elmúlt hét szombatján a baktalórántházi járás népnevelői összegyűltek a járási pártbizottság üléstermében, hogy beszámoljanak elért eredményeikről, s átadják egymásnak legjobb tapasztalataikat. A tanácskozás idejére a pártbizottság egyik szobájában a. járás több termelőszövetkezetének eredményeivel, fejlődésével foglalkozó kiállítást rendeztek. A falakon felfelé ivelú grafikonok, szemléltető rajzokkal, festményekkel, jól sikerült fénykép felvételekkel illusztrált plakátok függtek. Egy hosszú asztalon magas termésát^pgokról tanúskodó termény-kupacok voltak elhelyezve. Ez utóbbi a baktalórántházi Úttörő Termelőszövetkezet nagyszerű terméseredményeit mutatta. (Persze, a járás más tsz-einek is lett volna mivel büszkélkedni, — — egyiknek ezzel, másiknak mással, — csakhát nem állandó kiállításnak készült ez, hanem csupán a gyűlés idejére. Egy szobában. Egy napra. így jutott aztán a

helybeli tsz-nek ez a dicsőség.)

A kiállítás megtekintése, tanulmányozása a gyűlés szünetében történt. Szinte minden részvevő a kiállítási szobába sereglett. Csoportokban álltak, ki-ki az ismerősével s így nézelődtek, beszélgettek.

Az egyik, hét-nyolc főből álló csoport közepén egy középkorú, zöldkockás-fej- kendős asszony hangosan olvasta a baktalórántházi Úttörő TSZ szarvasmarha állományának fejlődését mutató grafikont. ,,Megalakuláskor 6 darab tehén, tavaly már 21, az idén pedig 40!“

Egy másik csoport élén pirosarcú fiatalember

ugyancsak a helybéli tsz sertésállományának növekedését vizsgálta. Persze ö is hangosan. Az igazi népnevelő aligha tud hangtalanul magának látni s örülő értelmével önzőén tudomásul venni az igaz tényeket, „öt- venben: 30, ötvenegyben: 20, ötvenkettőben: 12, ötvenháromban: 60, ötvennégyben: 45, ötvenötben:

164 sertés. Ez igen, elvtársak! Ha volt is visszaesés, de erre az évre nagyot: ugrott ez a szám. Nálunk is így kellene.“

Az asztal elölt öregedő kinézetű ember állt. Nem volt és nir.es az a festőművész, szobrász, író, színész, aki ne ilyennek képzelje el az „igazi“ parasztembert. Nagy odaadással, valóságos szerelmes pillantással nézte a hatalmas csövű kukoricákból összerakott gúlát. Most felvette az egyik csövet. Arasszal próbálta lemérni. Aztán sukkal. De nem bírta befogni. Mosolygott és aprókat bólogatott. Megkérdeztem, kicsoda és hová való. Gere Lászlónak hívják, hatvanhat éves. A besenyödi Szikra tagja.

—Szép tengeri — azt mondja. — Nagyon szép ... — Aki ilyet láthat, nem is tudhatja másképp kifejezni örömét, elismerését. Csak így két szóban. De ezzel ám nagyon igazán.

Bagoly István járási főagronómus látva Gere Lászlónak érdeklődését, azonnal

melléje lépett és készséggel magyarázta:

— Fleischmann ás mind- szentpusziai fajta keresztezés ez. Heterózis kukorica. Nem vetettek, az Úttörőben mén négyzetesen, csak ezt. Megkapta a jó alaplrágyát. A vetőmag kiváló volt. Ke- resztbe-hosszába kapálták. Négyszer. S amint látja, érdemes volt bajlódni vele. -— mondta így el a legfontosabbakat a főagronómus. Attól tartott, hogy letelik a szünet s még sok. a magyarázni való.

Szabó Ferencet is megismertem. A rohodi Új Élet növénytermelési brigádvezetőjét. Ű azonnal ki is nyilatkoztatja elhatározását:

— A mi szövetkezetünk vagy két hónapja alakult. Fiatal. De nem nyugszom, ha jövőre nem termelünk ilyen tengerit.. Micsoda csövek, szemek!...

; Novák Péter, a nyir.kércsi Győzelem elnöke még a gyűlés kezdete előtt összebarátkozott Büdszenti Miklóssal, a petneházi Szabad Föld egyik tagjával, népnevelőjével: Most azt magyarázta hát ismerősének, hogy náluk úgy SO, mázsás termésátlagot értek csak cl

burgonyából. Általában jobb a földjük, mint a baktai Úttörőé, mégis elmaradtak mögötte.

— ... Eddig széjjel volt a földünk. Az volt a baj. A nagyüzemhez meg az kell, hogy nagy tábla legyen. Most majd meglesz...

Büdszenti Miklós bólintott, miután ő vette át a szói:

— Mi az idén fészkesen vetettük a krumplit, 15 holdat. Trágyázással. Istálló- trágyát kevertünk össze szuper foszfát tál, pétisóval. Azt raktunk alá. Holdanként szaporább lelt a termés 9G mázsánál. Mindent így kell. Új módszer szerint. Megfizeti. Most 40 hold őszibúzát vetettünk keresztsorosan. Eddig ezt sem csináltuk ... Az elmúlt két hét alatt 5 család IS tagja lépett be hozzánk.'

Közeledett a szünet vége. A járási főagronómus még szaporábbra engedte szavait. Ügy beszélt, mint akire valóban ráillik a mondás: minden szava sokat ér. Hol itt, hol ott állt meg. Ahol legnagyobb volt a csoportosulás.

—... A baktalórántházi Úttörő Termelőszövetkezet a múlt évig nem termelt cukorrépái. Akkor megpróbálta. Holdanként 75 mázsás átlagot ér', el. Az idén őszi mélyszántásba vetették. Műtrágyázták, idejében sa- rabollák, kapáltál;. Az idén 141 mázsára ugrott a termésátlag ... Tavaly, meg ta- . valyelőtt elbizakodtaic egy kicsit. Elhanyagolták a kenyérgabona tavaszi fejtrágyázását. Így a múlt evben csupán 4 mázsa 9 kiló termést értek el rozsból holdanként. Tanultak ebből. Az idén 10 deka híjával 9 mázsa lett a rozs átlagtermése.

Vége lelt a szünetnek. A mintegy 80 népnevelő megmozdult: indullak vissza a gyülésterembe. De a tanulság nagyobb lett, sokkal .többet érő, mint az a kevés idő és az a kicsi fáradság, ami összeegyengette ezt a szerény kiállítást. Többórás előadás is aligha tudta volna ezt pótolni, s igazibbul, meggyőzőbben megmutatni a szövetkezeti nagyüzemi gazdálkodás nagyszerűségét.

A népnevelők ezáltal még szilárdabbak és erősebbek lettek.

— A. B. —■

2