Néplap, 1955. november (12. évfolyam, 257-281. szám)

1955-11-18 / 271. szám

Vila# proletariat etypejulfetek f XII. évfolyam, 271. szám ÁRA 50 FILLÉR 1955 november 18. péntek A mai számban : Molotov elvtárs nyilatkozata a külügyminiszteri értekezlet záróülésén (3. oldal) Zárszámadás idején két termelőszövetkezetben (4. o.) ítélet a Gaál-pcrbcn (4. oldal) ^ __________________________________________________> Genfi szellem, vagy hidegháború? Az elmv t másfél év folyamán három jelentős nemzetközi U álkozó volt Genf ben. Tavaly a nagyha­talmak külügy oiniszterei tárgyaltak itt a nemzetközi feszültség enyh téséről. Az eredmény az volt, hogy sikerült kioltani a háborús tüzek utolsó fészkét Indo­kínában. Ez év első felében a Szovjetunió, az Egye­sült Államok, Anglia és Franciaország kormányfői ta­nácskoztak Genfben a megértés, a bizalom, az egy­máshoz való közeledés szellemében. Vitájukat ßz el­múlt' hetekben folytatták a külügyminiszterek, s ta­nácskozásaik befejezéséről tegnap adtak hírt az új­ságok. A világ népei oly nagy jelentőséget tulajdoníta­nak e tanácskozásoknak, hogy a tárgyalások politiká­ját röviden „genfi szelleminek nevezik. Ezt a kife­jezést állítják szembe a bizalmatlansággal, az elzárkó­zással, a fegyverkezési versennyel — a hidegháború­val. A genfi szellem érvényesülése tehát háttérbe szo­rítja a hidegháborút, elhalványulása viszont a háború lovagjainak kedvez. S ha szójátéknak is tűnik, fel­ötlik a kérdés: hogyan érvényesült Genfben a genfi szellem most, a külügyminiszterek értekezletén? Három kérdésről, a világ három főgondjáról folyt a vita: Európa biztonságáról és ezen belül Németország ügyéről, a leszerelésről, végül Kelet és Nyugat kap­csolatainak fejlesztéséről. Javaslatok, hozzászólások, érvek és j ellenérvek követték egymást, s véget ért a tanácskozás anélkül, hogy bármilyen végleges határo­zatot hoztak volna a külügyminiszterek. Pedig a népekben nagy volt a bizakodás három héttel ezelőtt. Nagy érdeklődéssel olvasták az elhangzó javaslatokat, különösen a szovjet küldöttség indítvá­nyait, amelyek egytől egyig a reális nelyzetből, nap­jaink valóságából fakadtak, s kiinduló pontul szdl- gálhattak volna a gyakorlati intézkedések megtéte­lére. A Szovjetunió nemcsak javaslatot tett Európa biztonságának megoldására, hanem kijelentette: maga is készséggel vesz részt a kollektív biztonság egyez­ményében. Nemcsak javasolta a leszerelést, hanem intézkedett is haderejének több mint 600 ezer fővel való csökkentése felől. Nemcsak javasolta a Kelet és Nyugat közötti kapcsolatok fejlesztését, hanem ennek szellemében cselekedett eddig is. Sok más tőkés or­szág után a Nyugat-Németországgal való diplomáciái kapcsolatok felvételét is elhatározta. Mindezek az intézkedések a szovjet békediplomá­cia impozáns fölényét mutatták; azt, hogy a genfi szellemet őszintén és határozottan képviseli a Szov­jetunió, Ugyan mit tettek eközben a nyugati országok? Mivel igyekeztek ellensúlyozni azt az erkölcsi fö­lényt, amelyet a Szovjetuniónak saját tettei és javas­latai adtak? Talán jobb javaslatokat állítottak szembe velük? Vagy talán több katona leszerelését határoz­ták el? Egyik sem történt. Már az első napirendi pontnál kitűnt, hogy tarthatatlan álláspontot védel­meznek. Európa biztonsága helyett arra akarták megkapni a Szovjetunió beleegyezését, hogy Nyugat- Németország utón Kelet-Németországot is felfegyve­rezzék és bevonják a Nyugateurópai Unióba. A lesze­relés vitája megfeneklett azon a nyugati javaslaton, amely nem tűzi ki célul a fegyveres erők csökkenté­sét, a fegyverkezési verseny megszüntetését, &z atom­fegyver eltiltását, hanem csak a fegyverkezés ellen­őrzéséről beszél. Kelet és Nyugat kapcsolatainak fej­lesztése helyett a nyugati javaslatok egyes államok belügyeit firtatták. Mindezek a jelenségek azt mutatják, hogy a nyu­gati hatalmak külügyminiszterei eltértek azoktól az elvektől, amelyeket a négy kormányfő alig néhány hónapja Genfben lefektetett. Reális alapja volt. Molo­tov elvtárs zárónyilatkozatának, amelyben kijelen­tette: „...megfigyeltünk egyet-mást, amiből koránt­sem a genfi szellem sugárzott.” A genfi külügyminiszteri értekezlet tehát számos meg nem oldott problémát hagyott elkövetkező nem­zetközi tanácskozásokra. Mégsem végződött teljesen eredménytelenül. A négy hatalom vezetői megismer­kedtek egymás javaslataival. Tehát — Molotov elv­társ szavaival — „nemcsak az akadályok váltak vilá­gosabbá, hanem azok a széleskörű lehetőségek is, amelyek megvannak a ... problémák sikeres meg­oldására.” A népek feladata a genfi szellem őrzése, hogy tárgyalások útján minél előbb haladás mutatkozzék a vitás kérdések megoldásában. Az országgyűlés ülésszaka Jövő évi tervünk új lépcsőfok a szocialista Magyarország megteremtésében Béréi Andor elvtárs be­szédének első részét teg­napi számunkban közöltük. A beszéd így folytatódott: lboü. évi lc. V u.íis. Kiuuigo- zásanál gondosan figyelem­be vettük azokat az ered­ményeket és fogyatékossá­gokat, amelyek az 1955. évi terv megvalósítása során mutatakoznak. Az 1955. évi népgazdasági terv azt tűzte ki célul, hogy a jobboldali hibák káros népgazdasági következményeit kiküszö­bölve új lendületet adjon a termelésnek és az egész szocialista építőmunkának, ezzel szilárd alapra helyez­ze a lakosság megnöveke­dett életszínvonalát, és ugyanakkor kedvező előfel­tételeket teremtsen a má­sodik ötéves terv megindítá­sához. A párt márciusi, áprilisi és júniusi határozataira és a kormány megfelelő intézke­déseire támaszkodva az 1955. évi tervnek ezeket a feladatait egészében sike­resen oldjuk meg. Az eredményeket ezért érhettük el, mert a Magyar Dolgozók Pártja teljes erő­vel, következetesen fellé­pett a jobboldali opportu­nizmussal szemben, mert eredményesen mozgósította a város és a falu dolgozóit a népgazdasági terv telje­sítésére és, túlteljesítésére, mert munkásosztályunk és az egész dolgozó nép oda­adó munkával, kitartó erő­feszítéssel helytállóit a ter­melés frontján. Az 1955. évi terv végrehajtása során elért eredményekhez igen nagymértékben hozzájárult az az önzet­len baráti segítség, amelyet elsősorban a Szovjetunió kormánya, valamint a népi de­mokratikus országok nyújtottak nekünk. ként — a begyűjtés 7.5 szá­zalékos növelését, az élel­miszeripari termelés 10.1 százalékos emelését és mindezek alapján a lakos­ság élelmiszerellátásának megjavítását. 4. Az 1956. évi terv — központi jelentőségű fel­adatként — aktív külkeres­kedelmi egyenleget irányoz elő úgy a baráti, mint a ka­pitalista országokkal, éspe­dig az óv első negyedétől kezdve. 5. 1956. évi tervünkben igen nagy jelentőséget tu­lajdonítunk a műszaki szín­vonal eddiginél sokkal gyorsabb emelésének, az új technika fokozott alkalma­zásának. 6. 1956. évi tervünk elő­irányozza a takarékosság fokozását minden téren és mindenekelőtt az anyagok felhasználásában. Elsősor­ban az anyaghányad lénye­ges leszállítása alapján a minisztériumi iparban az önköltséget 3 százalékkal kell csökkenteni. 7. 1956-ban a nemzeti jö­vedelem jóval nagyobb ré­szét fordítjuk az állóalapok bővítésére, mint 1955-ben. A nemzeti jövedelem 1955- höz képest 6.2 százalékkal növekszik, a beruházások­ra viszont 30 százalékkal többet fordítunk, mint 1955- ben. A beruházások növe­lése előfeltételele annak, hogy az. újratermelés a má­sodik ötéves terv folyamán megfelelő ütemben bővül­jön. 8. Ugyanakkor előirányoz^ zuk a nemzeti jövedelem személyi fogyasztásra fordí­tott részének oly mértékű növelését, hogy egyrészt az ipari és építőipari munká­sok reálbérének emelkedése az év folyamán elérje a termelékenység emelkedésé­nek ütemét, és hogy más­részt a parasztság jövedel­me a mezőgazdasági ter­melés emelkedésének meg­felelő arányban növeked­jék. 9. Végül az 1956. évi terv fontos feladata a ba­ráti országokkal való gaz­dasági és műszaki együtt­működés továbbfejlesztése és kibővítése. A népgazdaság fejlődését veszélyeztető hibák Fordulat a nagyipar én a nehézipar javára A terv teljesítésben elért eredményeket, bármily je­lentősek is legyenek, nem szabad túlbecsülnünk. Vi­lágosan kell látnunk, hogy ezek az eredmények nagy­részt még csak az 1953 utáni visszaesés behozását jelen­tik. Nem szabad szemet hunynunk afelett sem, hogy a terv általános teljesítése mögött nagy hiányosságok és fogyatékosságok is meg­húzódnak. Nyíltan kell .beszélnünk az 1955. évi terv végrehaj­tása során mutatkozó leg­súlyosabb hiányosságról: külkereskedelmi tervünk nem kielégítő teljesítésé­ről is. Az 1956. évi terv központi jelentőségű kérdése, hogy a felesleges importot kiküszö­böljük, exporttevékenysé­Ezekből az alapvető cél­kitűzésekből következnek azok a legfontosabb felada­tok és előirányzatok, ame­lyeket 1956. évi tervünk tartalmaz. 1. 1956. évi tervünkben előirányozzuk a népgazda­ság szocialista szektorának levábbi megerősítését és ki­szélesítését. A mezőgazda­ságban számolunk a ter­melőszövetkezeti szektor szántóterületének további növekedésével; ezt a párt és a kormány június, hatá­rozatára, a szőve, kezeti gazdaságok eredményessé­gének további fokozására, a parasztok önkéntes belépé­sére alapozzuk. 2. Az 1956. évi terv fon­tos feladata a nehézipar je­lentős fejlesztése, népgaz­dasági súlyának növelése; ■ ez nélkülözhetetlen felté­günket ugyanakkor lénye­gesen megjavítsuk és így olyan tartalékokat gyűjt- sünk devizában és import­anyagokban, amelyek kül­kereskedelmi forgalmunkat a tőkés országok viszonyla­tában is a lehető legbizton­ságosabbá teszik. Ügy kell folytatnunk 1956-ban a szocializmus alapjainak .le­rakását, a szocialista iparo­sítást és a mezőgazdaság szocialista álalakítását, úgy kell fejlesztenünk a mező- gazdasági termelést és fo­kozatosan növelnünk a dol­gozók életszínvonalát, hogy ezzel egyidejűleg megjavít­suk külkereskedelmünk ösz- szetételét és arányait, hogy gazdaságosabbá tegyük kereskedelmi kapcsola­tainkat a kapitalista országokkal. tele a szocialista iparosí­tás előrevitelének és a má­sodik ötéves terv szilárd megalapozásának. 0. 19o0. évi tervünkben feladatul tűzzük ki a mező­gazdasági termelés további növelését. Elsősorban a me­zőgazdaság erősödő szocia­lista szektorára támaszkod­va és ugyanakkor támo­gatva az egyéni gazdálko­dást folytató dolgozó pa­rasztok termelési lehetősé­geit is, 1956-ban az 1955. évihez képest, a mezőgaz­dasági termelés értékének 3 százalékos, növelését irá­nyozzuk elő, ami — tekin­tettel az ez évi viszonylag jó terméseredményekre, ko­moly feladatot jelent. A mezőgazdasági termelés ilyen előirányzata lehetővé teszi — a szabadfelvásárlás és a szerződéses termeltetés növekedésének eredménye­Népgazdaságunk döntő je­lentőségű ágában, a szocia­lista iparban a teljes ter­melés 6 százalékos növelé­sét irányozzuk elő. A mi­nisztériumi nagyipar ter­melése 6.8 százalékkal fog növekedni, míg a helyi és ‘.zövetkezeli iparé csak 1.6 százalékkal. A nehézipar termelése 10.1 százalékkal .og növekedni, míg aköny- .íyűipar termelése 3.8 száza­lékkal csökken. Egyes könnyűipari cik­kek exportja nem bizonyult gazdaságosnak és ezeknek a küllőidről beszerzett anyagokból előállított ter­mékeknek gyártását export­célokra nem volna helyes tovább folytatni. Ez jelen­tős importanyag-megtakarí­tást tesz lehetővé. Ugyanak­kor ruházati és más köny- nyűipari cikkekben igen je­lentős készletekkel rendel­kezünk és így a könnyűipar csökkentett termelése mel­lett is nagymértékben ja­vítani fogjuk a lakosság el­látását könnyűipari termé­kekkel. 1956-ban különös gon­dot fordítunk azon ipar­ágak termelésének foko­zására, amelyek az ipar többi ágát nyersanyag­gal. illetve félkúszter- mékkel látják el. A szénbányászati terme­lést 7—8 százalékkal emel­jük és ugyanakkor a szén- termelésen belül növeljük a feketeszén arányát és a szén átlagos kalóriaértákét. A kőolaj termelését 1956- ban 6.6 százalékkal emel­jük. Ugyanakkor csaknem 40 százalékkal növeljük a kőclajfeltárásra irányuló kutatófúrásokat. A bauxit feldolgozása alapján tervünk a timföld­termelés 15.6 százalékos és az aluminiumtömbtennelés 10.8 százalékos növelését irányozza elő. A színesfém-behozatal csök­kentése szempontjából szá­mottevő jelentőségű a gyöngyösoroszi ércbánya és ércdúsító üzembehelyezése, amelynek eredményeként 1956-ban megkezdjük a ki­nyert ólom-színpor nagy­üzemi kohósítását. Az építkezések növelése, valamint a lakosság építő- anyag-szü elének emel­kedése szükségessé teszi az építőanyag-termelés jelen­tős fokozását. Különösen nagy arányokban emel­jük a betonanyagok elő­állítását, amelyekkel nehezen besze­rezhető faanyagokat helyet­tesíthetünk. Jelentősen bővül kohá­szatunk hazai nyersanyag- bázisa. A barna-vasérc ter­melését közel 12 százalék­kal növeljük és a sztálin- városi ércelőkészítő üzem­belépése további import­anyag-megtakarítást tesz lehetővé. ICohókoksz-gyárlá- sunk a sztálinvárosi kok­szoló üzembehelyezésévei háromszorosára fog emel­kedni. Uzembelép a máso­dik sztálinvárosi nagykohó is. Mindez lehetővé teszi a hengerelt acél termelésének 5.7 százalékkal való növe­lését. Villamosenergia-ter- melésünk 8.7 százalékkal bővül, vagyis nagyobb arányban, mint az ipari termelés átlagos növeke­dése. (Folytatása a 2. oldalon)' Az 1956. évi népgazdasági terv legfontosabb feladatai NÉPLAP

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents