Néplap, 1955. november (12. évfolyam, 257-281. szám)

1955-11-17 / 270. szám

I NÉPLAP 1955 november 17, csütörtök P A R T l í P l T É S ür A pártoktatás néhány tapasztalata a vásárosnaményi járásban i. Látogatás a Barabási Állami Gazdaságban Az elmúlt pártoktatási években nem tanultak rendszeresen az állami gazdaság vezetői és dolgo­zói. A pártszervezet sem sokat törődött a dologgal. Hiszen a pártoktatásba be­vont hallgatók egy része a községi alapszervezetnél ta­nult, másik része máshol, s így — mivel nem volt az áilami gazdaságban szerve­zett oktatás — az elvtársak elhanyagolták saját maguk képzését. Az 1952—53-as pártoktatási évben az SZKP örténet I. évfolyamán alig 5-6 hallgató jelent meg egy- egy foglalkozáson a 14 kö­zül. A múlt esztendőben pe­dig a propagandisták válto­zatták egymást, ennek az lett az eredménye, hogy sem a tanulók, sem a pro­pagandisták nem vették ko­molyan a tanulást. Az új pártoktatási évben gyökeresen megváltozott a helyzet. Igen örvendetes, hogy most a pártoktatást az állami gazdaságban külön szervezték meg. így a pártszervezet jobban ellen­őrizheti az elvtársak tanu­lását, felkészülését. „A marxizmus-leninizmus alap­jai“ tanfolyamnak a veze­tője Szép Dezső elvtárs az állami gazdaság igazgatója. Erre a tanfolyamra járnak az állami gazdaság vezető beosztású dolgozói a párt­szervezet vezetőségének tagjai és a pártcsoport bi­zalmiak. Bár egy-két évvel ezelőtt talán furcsán érez­te volna magát Szép elv­társ, ha azt kérdezték volna tőle: mutassa meg szeminá­riumi jegyzeteit és vázlatát. Most nem érintette várat­lanul a kérdés. Meggyőződ­tünk róla, hogy a propagan­dista rendszeresen felkészül a foglalkozásokra, az elő­adásokra. A szemináriu­mon vezetett naplója arról tanúskodik, hogy a tanfo­lyam hallgatóit tanulócso­portokba osztották, s így ta­nulnak. ICucsera Margit elvtárs­nő az állami gazdaság egyik dolgozója elmondotta, hogy a járási pártbizottság igen helyesen cselekedett, ami­kor a tanfolyam vezetőjé­nek Szép elvtársat javasol­ta. Az igazgató elvtárs job­ban ismeri az embereket, azok meg őt. No, meg egy kis „drukk“ is van, hisz mindenki azon igyekszik, hogy mennél jobban felké­szüljön, nem akarnak egy­más előtt szégyenkezni. Igen jó propagandista erény az, hogy Szép elv­társ nem csak akkor nézi meg ki hogyan készült a foglalkozásra, amikor a szemináriumra kerül a sor, hanem már sokkal előbb. Időközben is beszélget hall­gatóival, megnézi jegyzetei­ket, ellenőrzi azok tanulá­sát. Kucsera elvtársnő mon­dotta el, hogy az Igazgató KEPEK A SZOVJETUNIÓBÓL A. Agapov, a kutaiszi autógyár esztergályosa (Grúz SzSzK) az ötödik ötéves terv kezdete óta 19 évi normát teljesített. Kiváló eredményét az élenjáró mun­kamódszerek alkalmazásának köszönheti, elsősorban a gyorsforgácsolás alkalmazásának. A képen: (jobbról-balra) A. Agapov esztergályos átadja munkamódszerét a fiatal G. Dzsingaradzenak és I. Inzsojánnak. Mindkét fiatal esztergályos idén vé­gezte el az iparitanuló iskolát. (Foto P. Luceiik'' A képen: A novo-arbatszki híd építése a Moszkva folyón. (Foto A. Szergejev) elvtárs mindenkitől megkö­veteli az alapos felkészü­lést. AZ ÁLLAMI GAZDA­SÁGBAN „A MAR­XIZMUS-LENINIZMUS ALAPJAI“ TANFO­LYAMNAK 24 HALL­GATÓJA VAN Már most kell figyelmez­tetnünk egy hibára: bár a hiányzás elenyésző ugyan, de az a baj, hogy a mulasz­tó elvtársaknak nagyrésze a műszaki vezetők és a pártcsoport bizalmiak közül adódik. Egyáltalán nem vá­lik dicséretére Balázsi Sán­dor pártcsoport bizalminak, hogy a három foglalkozás­ból egyiken sem jelent meg. Az állami gazdaságok me­gyei igazgatóságán sem vet­ték figyelembe, hogy álta­lában kedden van minden üzemben a pártoktatás. Mégis ezen a napon rendel­ték be Petneházi Lajos ve­zető bérelszámolót. Kardacs Mihály hasonlóan „szolgá­lati ügy“ miatt maradt tá­vol. Egyáltalán nem elnéz­hető, hogy Fazekas János gépcsoportvezető és Bács­kái Bertalan gépkocsivezető már háromszor hiányzott. Maraffai József szerelő pe­dig egyszerűen „elfelejtett“ részt venni a harmadik foglalkozáson. A propagandistának nem szabad elnézni a lazaságot. Szép elvtárs nyugodtan fel­hívhatta volna telefonon az igazgatóságot és megmond­hatta volna, hogy nem me­hetnek be az elvtársak, mert pártoktatási nap van. Megérti ezt az igazgatóság is. A következőkben sokkal nagyobb figyelmet kell for­dítania Szép elvtársnak arra, hogy a szakvezetők ne maradjanak el a sze­mináriumokról, hisz nekik legalább olyan szükségük van erre, mint a párt többi tagjainak. A szeminárium vezető­nek ügyelni keli arra is, hogy a foglalkozásokon ne térjenek el szükségtelenül a tárgytól. Például az őskö­zösségi társadalmi forma tárgyalásánál olyan kér­dést vetett fel az egyik hallgató, amelyik nem ta­lálható a tananyagban. A vadság és a barbárság idő­szakáról, azok különböző­ségéről beszéltek hosszan, holott más fontos kérdést nem értettek a hallgatók. Ez csak nehezítette a többi elvtárs tanulását. A kezdeti eredmények biztatóak. A pártszervezet vezetőségének most az a feladata, hogy a propagan­distával együttesen alapo­san elemezzék az elmúlt szemináriumok tapasztala­tait. Ne engedjék meg a legkisebb lazaságot sem. Az állami gazdaság vezető be­osztású dolgozói és a párt- szervezet vezetői mutassa­nak példát a tanulásban, segítsék a hallgatókat, akik nem úgy mint a múlt év­ben, most becsületesen ta­nulnak, szorgalmasan jegy­zetelik a kötelező irodal­mat. így a kölcsönös biza­lom és segítés alapján to­vább fog gyarapodni a hall­gatók és a vezetők elmé­leti felkészültsége, melynek fejlesztését pártunk szer­vezeti szabályzata kötele­zően írja elő minden kom­munista számára. A jó gazda télen is talál munkát Piricsétől két homokbaráz davonulat választja el Kacsa­várat. Nem tudni pontosan, miért éppen Kacsavárnak nevezik-e kis települést. A régi öregek ajkáról fennma­radt ugyan néhány dolog, amely alapján a szóösszeté­tel elülső tagja indokolt. Azt mondják ugyanis, hogy a régi világban, — több emberöltőn visszamenőleg hatalmas mocsaras terület tarkította a községnek ezt a részét. Ide jártak halászni a piricsiek, a gyerekek pedig fürödni és kora tavasszal kacsatojást keresni. Akkor­tájt nem a szérűben nevel­ték fel az aprómarhát, ha­nem kicsapták az utcára. Az meg a kacsavárba járt le. Főleg a kacsa. Innen hát az elülső név. . . Várat azonban nehéz feltételezni, ha ugyan a török világ ide­jében, vagy a későbbiek fo­lyamán nem állítottak va­lami várszerű építményt. A népmesében is találkozunk kacsalábon forgó, várral, de bizonyosan a mesében nem erről a Kacsavárról van szó. Kacsavár élete — és erről is lehetne regét írni — meg­változott az utóbbi időben, amióta a Békeszerető Ter­melőszövetkezet megalakult, s 350 hold földön csodákat művelt a 40 szorgalmas, munkában is igyekvő dolgo­zó. Különösen az utóbbi években mutatnak fel olyan eredményeket, amelyek a gondos gazdálkodásról, a szívvel-lélekkel végzett munkáról beszélnek.:; Télen is van mivel focjlalaioskoiiní A tsz. rendezett udvarán már a korareggeli órákban nagy a sürgés-forgás. Egy fiatal suhanó szekeret ké­szít elő a kukoricaszár hor­dáshoz, lesz még vagy két kocsival. Berettyón Lajos bácsi, a jókedvéért, a szor­galmáért közkedvelt juhász a juhokat tereli ki a ködös határba. Egy télisapkás fér­fi a malacok körül szorgal- matoskodik. Néha rájuk szól: „Várjatok mindjárt hozom a moslékot.; “ Végeztek a betakarítással, igy egyre népesebb lesz a tsz. udvara. Felszabadulnak a munkaerők, több idő jut otthonuk, a tsz porta csino­sítására. A burgonyát is le­földelték már, a kukorica szintén jó helyen várja a telet. A gondos gazda azonban mindig talál munkái Ott van például az idén épített magtár. Rendelleie- sének ilyen állapotban is megfelel, belül betonos, kő­re rakták az egész épít­ményt. De miért ne legyen az szép, /tetszetős? Hófehér­re meszelik. Jövőre 50 da­rab sertéssel akarják szapo­rítani a meglévő állományt, j Ehhez tágasabb ól kell. Meg j fiaztató. Megkezdik hát az előkészületeket most. Ki-\ hordják a követ, a faanya­got. Tavasszal ezzel sem kell az időt vesztegetni. A gazdasági felszerelése­ket sem árt egy kissé rend­behozni. Néhány szekér_ ke­rekén megkopott a ráf, ki kell cserélni. Lesz mit dol­goznia a télen Lőkös Ist­vánnak. Ö végzi az ilyen munkákat, mivel egybevág mesterségével. A tsz ková­csa már hosszú idő óta. Szí­vesen dolgozik, mint min­den ember, ha életkörülmé­nyei összehasonlíthatatlanul megjavultak a korábbihoz viszonyítva. Gondosan meg­vizsgálja az ekéket, boroná­kat. Kiélezi a laposvasat, a csoroszlyát, egyszóval min­den javításra váró dolgot. Lesz munka a dohánnyal Míg a dohánytermést tel­jesen rendbe nem hozzák, addig nincs megállás, mun­kába áll öreg-fiatal. Nem­rég kezdték meg a csomó­zást, de sok van még hátra, his??n alig tudlak vele meg* birkózni, annyid termetű Mostmár azonban ezzel is jobban haladnak. Hosszú es* téken vidám tréfálkozás mellett, jól befűtött szobá* ban öröm lesz dolgozni a; dohánnyal. Ügy tervezik, decemberre az utolsó leve- let is beszállítják a nyírbá­tori dohánybeváltóba. Ha pedig a kukorica kissé meg­szárad a góréban, megkez­dik a morzsolást. Géppel, kézierővel, ahogy sorba jön. Nem beszélve arról, hogy a napraforgót is meg kell tisztítani... Egyszóval ezer és ezer munka várja a Békeszeretö Termelőszövetkezet dolgozó­it a téli időben. Tudja ezt Szilágyi László, az elnök, s tudja Kontrács Péter és a többi tag. Nem kell munkára nógatni senkit, hiszen a kö­zösségi élet szeretete any- nyira összehozta őket, hogy télen sem tudnak munka nélkül élni. NAGY L—MISKA J. Gépállomásaink rangsora A megyei tanács mezőgazdasági igazgatóságának értékelése szerint gépállomásaink rangsora az 1955. szeptember 1-től november 10-ig végzett őszi szántás, vetés és éves traktormunka alapján a következő: őszi szántás: Vetés: Eves trakto<"mi Balkány 5 1 8 Csaholc 2 15 5 Demecser 17 5 13 Encsencs 10 9 1 Fehérgyarmat 12 23 iff Kisléta 21 20 12 Kisvárd a 22 21 20 Kölese 8 7 15 Mándok 19 18 21 Mátészalka 15 14 10 Nagyecsed 23 10 22 Nagyhalász 9 11 17 Nagykálló 4 6 9 Nagyvarsány iJ 17 23 Nyírbátor 20 16 11 Nyírmada 6 3 St Nyírtelek 3 4 6 Ófehértó 13 8 7 Tiszaszalka 1« 22 19 Tiszavasvá: 1 11 13 14 Tyúkod 14 19 18 Üjfehértó 7 2 2 Vencsello 1 12 3 December 20-ra be fejesei 1955. évi tervét a Tiszaberceli Téglagyár 1955. évi nyerstégla gyár­tási tervüket november 1-ig 118 százalékra teljesítették a Tiszaberceli Téglagyár dolgozói. A szép siker el­érésében nagy része van Roma Jánosnak és brigád­jának. A nyers téglagyár­tás befejezésével hozzákezd­hettek a téli nagyjavítási munkákhoz. Spisák Vilmos karbantartó brigádja vállal­ta, hogy legalább két héttel előbb befejezik a téli nagf- javítási tervet. A téglák égetésével is jól állnak. Zsíros Mihály és brigádja egyéve teljesíti a sztahanovista szintet. Ha ebben a hónapban is jól teljesítenek, megkapják a „Szakma Kiváló Dolgozója“ kitüntetést és a jó munka eredményeképen december 20-ra befejezik a téglagyár 1955. évi téglaégetési tervét is. A forradalmi műszaknak köszönhetjük... November 5-én a gépállo­más vezetősége, az Üttörö és a Remény Termelőszövetke­zetek vezetősége összeül­tünk és arról tanácskoz­tunk: miképpen lehetne meggyorsítani a vetést? A gépállomás párttitkárának javaslatára elhatároztuk, hogy forradalmi műszakot tartunk. Az Úttörőben az agrono­mics és a növénytermelési brigádvezető felajánlották, hogy maguk lesznek a ,,fa­rosok“ az ünnepi műszak­ban. László István és Nagy Béla traktorosokkal együtt nagy lelkesedéssel fogtak munkához, hogy a vetéster­vet teljesítsék. Ez sikerrel járt. László István, — aki éves tervét már október ív­re teljesítette — november 6-án 10.6 holdat, 7-én pedig 5 holdat szántott a vetés alá. 12 holdat vedig beve­tett. Nagy Béla 7-én 12 hold vetőszántással 45 köbméter silózással járult hozzá az ünnepi műszak sikeréhez. A gépállomásiak és a isz- tagok közös akaratával si­került 7-én este 5 órára el­végezni a vetést, amelyet 4 holddal túl is teljesítettünk. Az idei 19.02 mázsás bú­zatermésünknél bevált mód­szereket alkalmaztuk mosta­ni vetéseinknél is. Holdan­ként 120 kiló szuperf ősz ja- tot és 30 kiló pétisót ada­goltunk. 50 holdat kereszt- sorosán vetettünk. A talajt kétszer szántottuk fel, vetés előtt dupla tárcsával tömö­rítettük a talajt. Korábbi vetésein1: igen szépen és egyenletesen ki vannak fej­lődve. TOMASKOVICS JÓZSEF tsz elnök SCHNEIDER JÓZSEF agrovómvs

Next

/
Thumbnails
Contents