Néplap, 1955. november (12. évfolyam, 257-281. szám)

1955-11-13 / 267. szám

NÉPLAP

1955 november 13, vasárnap

~)t ödale tu

JíUíoésjzel

JCntika

A Vörösmarty ünnepségek elé

AZ UNOKA

Vörösmarty Mihály a reformkornak, történelmünk egyik forradalom- és szabadságharc-érlelő korának legnagyobb költője, ő volt az, aki eszmeileg a leghívebben, művészileg a legmagasabb fokon fejezte ki történelmünk e — bár ellentmondásokkal teljes, de

— haladó, felfelé ívelő korszakának nagy nemzeti törekvéseit. Vörösmarty költészetében magas művészi fokon fejeződött ki a magyar nemzeti függetlenség kivívásának s a belső demokratikus átalakulás szükségességének évszázados, de különösen reformkori, nemzeti, történelmi feladata, ahogyan páratlan tömörséggel megfogalmazta :

„Helyt adni másnak is

A jog terén,

S nem tűrni a jogot

Bitor kezén.”

Vörösmarty nem volt , forradalmár, a függetlenség, s elsősorban a belső társadalmi átalakulás égető kérdéseit nem tudta mindenben a nép szemével látni, forradalmi eszközökkel megoldani, mint Petőfi Sándor. Vörösmarty művének eszmeiségével, lényegével annak a haladó, a reformkorban polgári történelmi feladatokat végrehajtó középnemességnek volt kifejezője, amely maga is birtokos-osztály lévén

— a jobbágyság felszabadításáért, s így a nemzeti függetlenségért sem harcolhatott teljes következetességgel. A nemesi liberalizmusnak, de reformizmusnak eszmei korlátái között mozog Vörösmarty költészete is, de ez ebben a korban lényegében haladó volt, s a nemzet egészének alapvető törekvéseit és vágyait is kifejezte, így Vörösmarty műve, egyszersmind esztétikai magasrendűsége révén is haladó hagyományaink legjavához tartozik.

Vörösmarty a magyar honfoglalásnak, függetlenségi harcainknak megének- 15je, a rendületlen helytállást követelő „Szózat” írója, a munka, a tett, a dolgos hazafiság költője. Demokratizmusa, az elnyomott nép, a jobbágyság szeretete és felemelésének vágya — ha nem is forradalmian, — de mindig mélyen élt benne. Tudta:

„... nemcsak dicsőké a haza, A munkás, pór, szegény, Bár észrevétlen, dolgozik A hon területén.”

A reformkor nem egy vonatkozásban közel áll hozzánk a régi elleni küzdelmével, az új gazdaságitársadalmi rend, új világnézet, gondolkodásmód, életforma kialakításáért vívott harcával. Vörösmarty költészetének is, — amely

ezt a korszakot a legteljesebben a legmagasabb- rendű művészi eszközökkel tükrözi — sok mondanivalója van számunkra.

Halálának 100 éves évfordulóját megyeszerte

méltó módon ünnepeljük meg. November 29-én Nyíregyházán, a József Attila

kultúrházban műsoros emlékünnepséget rendez a TTIT, amelyen Tóth Dezső, Vörösmarty-kutató tart előadást. A város üzemeiben, munkahelyein folyó irodalmi előadássorozatok keretében mindenütt megemlékeznek Vörösmarty Mihály- ról. A járási székhelyeken és nagyobb községekben is ünnepi előadás keretében ismertetik a nagy magyar költő életét és művészetét.

Vörösmarty Mihály i

HONSZERETET

Szeresd hazádat és ne n^ondd:

A néma szeretet

Szűz mint a létek, melynek a

Nyelv més nem véthetett.

Tégy érte mindent: éltedet.

Ha kel!, csekélybe vedd;

De a Hazát könnyelműen Kockára ki ne tedd,

S nem csak dicsőké a hazas A munkás. Dór. szegény.

Bár észrevétlen, dolgozik A hon területén.

Tűrj érte mindent ami bánt. Kint. szégyent és halált:

De e! ne szenvedd, el ne tűrd Véred gyalázatát.

S ne csak veszélyben !ókv

serény.

A béke vészesebb.

S melyet vág álmos néoeken. Cyőgyííhatatlan a seb.

Condold meg. mennyit srszi

eszed

Szíved. pénzed. karod.

S fukar Ségv. alkván a honért,

Ha azt feláldozod.

S midőn a legtöbb emberek Csüggednek várni Jőt Családiok-, társaik, s » magokért.

Ha sorsuk csalfa volt:

Midőn re'^'-'^iéltatott erőnv és bűn. mely célt nem ér. Kifárad újra küzdeni A vágyott javakért:

Midőn a legbuzgóbb anya Remény — s munkátalan.

S a veszni indult gyermekért Csak sóhajtása van:

Te még. óh honfi, ébren állt. Remélni, tenni hő.

Míg a honból, kin lelked függ. Van egy darabka kő.

8 midőn setét lösz a vitáé És minden tűz kiég.

A honfiszívben fennmarad Egy élő szikra még.

S hol honfi hiínvt. e szikra öe Fenn a sírhatmokon.

Bal századoknak élül át E lángban él a hon.

S kihűlt hamvából a dioső Göröghon űlra kél.

Felhozza régi hőseit E szikra fényinél.

E szikra a hon naola lesz.

S hol fénye hőn ragyog Az élet a hon kebelén újulva feidobog.

És újra felvírul a föld Amerre a szem néz.

És minden, aki ralta él. Munkára, tettre kész.

S a nemzet isten kéne lesz. Nemes, nagy és dicső.

Hatalma, üdve és neve Az éggel mérkező.

Oh honfi, őrizd e tüzet.

S ne félj. ha vész borul:

E szikra fényt ad és hevet S ég olthatatlanul.

Darvas Szilárd:

'TjráfÁs kalauz

A „Tréfás Kalauz“, ha nem is a teljessé!; igényével, de már pótolja a hiányt. Rólunk szól. valóban nevettet, s ami talán a legfontosabb, egyéni hangot képvisel. Darvas Szilárd tréfálkozó stílusa azonnal felismerhető jellegzetes, sajátos ízű. Minden egyes kis írása olyan, mintha baráti beszélgetés közben született volna, mintha személyesen mondaná el szerény véleményét, a kedves ötleteket s tapasztalatait. Mindig négyszemközt ül az olvasóval, hogy az szinte látni véli arckifejezését, a gyakran bocsánatkérö, máskor bosszankodó mosolyt. Ez aztán arra vezet, hogy nagyon szívesen hallgatjuk, azaz olvassuk, hamar meg. tanuljuk egy-egy darvasi fordulat, célzás, vagy mellékmondat jó ízét s az apró történet végén elégtétellel állapítjuk meg: milyen igaza van::;

— Rovidlíés —

Kitűnőek apró, hétköznapi megfigyelései. Amikor tömören és mulatságosan megfogalmazza azt, amit mi is tudunk, ami gyakran bosszant, vagy megnevettet. de amiről jellegzetessé sűrítve még senki nem beszélt. Ilyen a „Köszönés”, vagy a kötet egyik legjobb darabja, a „Kocsmai mesterdalnokok“. Arról van szó — s ki nem látta már —, hogy egy vendéglőben, másokra ügyet sem vetve, egy társaság nekikeseredik s nótázni kezd. Nótázni? Nem. Hadd idézzek néhány Darvas Szilárd humorára annyira jellemző sort.

........váltogatják a dalokat, dübörög a lég, egyik detonáció a másikat követ1, s ahol lecsap egy nóta, tíz méteres körzetben megszűnik minden élet. Már beszegődtek Tarnócára bojtárnak, ők voltak a falurossza egyedül, de meghal tak, csillag lettek elmentek

az akáclombos faluba, elmentek a templom mellett, csak a fenébe nem akartak elmenni, pedig mindenki ezt várja epekedve..."

A „Tréfás Kalauz“, a közel 80 szatíra és humoreszk leleplezte Darvas Szilárdot, az embert, mert ő a vajszívű humoristák fajtájából való, aki szívesen ír az élet szép és kedves pillanatairól és ha méregbe is mártja a tollát, az a méreg nem igazi méreg, nem a destruktiv humor, a káröröm, a nehezen titkolt ember- és viiággyűlölet fekete tintája. Nem, ez a méreg kellemes és üdítő gyógyszer, mely szívből ajánlható mindenkinek. A kötetet Szür- Szabó József kitűnő, önmagukban is mulatságos rajzai díszítik.

Vajda István.

A z öreg Pál Sándorné kint iakik a

** tanyán, egyedül. Azelőtt a Jancsi íia lgkott nála, de megnősüit, elköltözött a szomszéd faluba. Két szép unokája van a Jancsi íia után Hálnának, de azóta nem látta őket, azok sem őt. Ha az utcán látná Marikát, aki olyan tizenöt éves lehet, meg Jancsit, aki talán húsz is van, meg sem ismerné őket, de azok se igen őt. A Jani fia, meg a menye évente háromszor, négyszer eleljönnek hozzá, de az unokákat sohse hozzák, mert a háznál is kell valakinek maradni, Marika marad, a Jani gyerek pedig sokáig tanult valahol messze, most meg dolgozni jár, az sem ér rá. — Villanyszerelő lett belőle. Pálné sokszor el-elnézi a fiatal villanyszerelőket, akik most ott dolgoznak nem messze a tanyához, vezetik a villanyt a városból a faluba. Be-bejárnak a tanyába is. Kenyérért, húsért szoktak jönni. A nyáron valamikor jött először egy, úgy délután uzsonnatájban. Éppen a tyúkokat etette, amikor benyitott.

— Adjon egy félkilónyi kenyeret néném, mert már reggel beküldtünk egy gyereket a faluba, de még nem jött vissza, biztosan játszik valahol az úton... mi meg ennénk már, de nincsen kenyerünk ..,

Oálné adott egy darab kenyeret és a fiatalember fizetett érte, Jól fizetett, négy forintot adott.

— Az isten tartsa meg gyermekem...

— hálálkodott Pálné, amikor a fiatalember kifelé igyekezett, majd gondolt egyet és hozzátette: — Hát, ha máskor is eljátszadozna az a fattyú, csak jöjjön.., adok én szívesen,., még pé- kit is hozok, ha kell,

A fiatalember azt mondta: jó, jó, ha szükségük lesz, megint eljön, de magában azt gondolta: „Eredj vén banya, azt hiszed, megint adok egy félkiló kenyérért négy forintot.., fenét.” Nem is ment volna többet felé se a tanyának, de a gyerek, akit kenyérért, doháryért, szalonnáért küldözgettek, tanuló lett és be kellett mennie a telepre. Egy ideig felváltva jártak a szerelők bevásárolni, kora hajnalban, vagy késő este. Egyre messzebb van a falu, nem szívesen ment egyik sem. Egy este aztán, mikor ez szóbakerült, a fiatalember azt javasolta, hogy addig, amíg itt lesznek, menjenek kenyérért a tanyára, ad a vénasszony. Igaz, hogy drágábban, de nincsen mit tenni. Legalább nem keli gyalogolni és ha addig is dolgoznak, akkor ötszörösét is megkeresik annak a pénznek, amit a kenyérre ráfizetnek. Beleegyeztek a többiek is. így lett aztán Pálné a villanyszerelők bevásárlója. El is látja ezt a hivatást becsülettel. Hajnalba kél, bemegy a faluba bevásárolni. Jó nagy hát holmival aztán indul kifelé a tanyára. Mindig akad szekér, ami őt, meg a pak- ját is, vagy csak a pakját szánalomból

— mivel öreg asszony hátán a kis te-e her is szánalmat kelt — felveszi. A villanyszerelők,akiket Pálné csak „villany- mászók”-nak nevezett magában, meg is jelentek minden másnap és viszik négy- ötvenével a kenyeret, drágábban a szappant, a dohányt, a cigarettát és mindent, ami kell. Akadt olyan is, az a fiatalember, az egyik, aki először járt nála —nem is aprózta a dolgot, hanem oda-odaad egy-egy százast és Pálné vásárolt belőle, amíg tellik. (Ez nagyon jól jön, ez volt sokáig a tőkéje.)

A villanymászók hétről-hétre jobban beszoktak, mostmár odajárnak .vizet inni, egy-egy féldecire, — mert ezt is ad Pálné, — aztán mosatnak is, füröd- nek és más ilyen természetű dolgaikat is a tanyában intézik el. Csak vasárnap nem mennek, mert szombaton délbe mind elmegy valahova a maga falujába. Hétfőn aztán újra megjelennek, még élményeiket is el-elmondják úgy tréfából a vénasszonynak, az meg — különösen lányos dolgokban — oktatgatja őket iókedvű nevetés közepette. Addig azonban még nem jutott, hogy a keresztnevénél többet is tudna egyről is. A fiatalemberről is csak annyit, hogy Jancsinak hívják és idevaló valahová valamelyik szomszéd faluba. Elég az, hogy jó! jár velük. Igaz, néha több kenyeret vesz, mint amennyit megesznek, de azon hízik két malacka, a haszonforintok meg a ládafiában hallgatnak, varnak eljövendő testvérekre.

pz most mind eszébe jutott Pálné- nak, mert vasárnap van, nagy a csend a tanya körül, nem hozza a szél a „vülanymászók” énekét, kiáltásait. De azért van vigasztalás, minden percen megérkezhetik a Jani fia családostól. Jön a két unoka is, most majd megismeri őket. Már előre elképzelte, hogyan simogatja meg a Marika arcát, a kis szöszke, piros arcot, — mert ilyennek képzelte, ő is olyan volt fiatal korában, ha most koporsószőke is — megcsókolja a homlokát és már kívánkozott is a kérdés a szájára:

— Hát mikor mégy férjhez, lányom?

Bizony már talán nem sokára. Megéri az unokája lakodalmat, végignézi a saját vére boldogságát és boldog lesz ő is. A vőlegénynekvalót, fene sem tudja miért, éppen olyannak képzelte, mint az a munkás, aki legelőször idejött kenyérért.

De milyen lehet a fiú, Jani, az unoka? Mint az apja volt. Közép magas, igen már gyermek korában se vdlt nyúlánk, hajlékony, ügyes mozgású, nem volt soha olyan hamvábahótt, beszédes és kedves és talán... meg is csókolja őt, nem utálja a nagyanyját, megérdemli, sokat pesztrálta ..,

Szinte melege lett, annyira beleélte magát, a vállán érezte unokája két nehéz karját, amint gyermeki szeretettel’ öleli és ő bontakozna ki, de nem tud, nem is nagyon akar, mert az öregek-; nek jól esik a szeretet, hát csak »zóval tiltakozik:

Oh, haggyad fiam ., „ drága Jancsikám,,, lelkem.,, csakhogy látlak..,

A fia, akinek ő sokáig lakást adott, ra- mosolyog majd ért bajsza alatt, mintha azt mondaná két büszkén sugárzó szeme: Látja idesanyám, milyen gyermekeket nevelünk mi.., szeretik ezek a nagyanyjukat.,, csak legalább szegény idesapám is megérte volna őket..Erre a gondolatra megszorította a torkát valami, kibuggyant a szén méből az olvadt melegség, mert „bizony, bizony, szegény apátok.., szegény Sándor élhetett volna, miért kellett annak előbb elmenni” és neki, asszonynak hátramaradni.

Arra rebbent fel, hogy nyikordul a kiskapu és jön a fia családostól. Szaladt, repült eléjük, ahogyan csak két vén lába vitte. De mire odaért kifult, mert elég hosszú ez az udvar. Alig tudott magáról, úgy omlott a fia erős mellére. — Azután a menyéhez borult. A menye karjából a Marika vállára dűlt, csókolta, ölelte a kedves kis lányt, aki éppen olyan, mint amilyennek elképzelte.

IVl ikor az unokájához lépett volna, már egészen megtisztult a szeme* a könnytől s rápillantott a fiúra, hbgy felmérje annak termetét, beigya arcát és javítgasson a valóság a képen, ha. már a képzelete rossz festő volt. Lépett, kettőt a fiú felé, de istenem uram *V." összekapta a szemét szúrósra, é Is éré: Az a fiatal munkás állt előtte, aki először jött kenyérért. Mint a villám, szaladt át agyán a gondolat, hogy az unoka biztosan nem jött, talán dolgozik, ez meg a „villanymászó” megint kenyérért jön. Fordult volna a fiához,, hogy megkéi-dezze: Hát Janit hol hagytátok .. . De a szája mást mondott:

— Máma nincsen kenyér.,, most nem adok...

Az unoka pedig nézett rá, kicsit hidegen, kicsit haragos szigorúsággal, de nem ellenkezett, nem helyesbbített, csak annyit mondott hűvös higgadtsággal, mintha eltalálta volna a gondolatát:

— Én vagyok az, nagyanyám! ,

Hogy ezután mi történt, arra már

Pélné nem emlékszik. A fia vitte be az ágyra, a menye vetkőztette le, és már a második hete Marika, az unokája gondozza. A két hét alatt háromszor üzen- tetett Janiért, az unokáért, hogy jöjjön, mert beszélni akar vele. A fiú eljött, de az öregasszony nem szólt hozzá, csak nézett rá, nézett bocsánatkérő tekintettel és dolgos két kezét simogatja a sokszor megkárosított unokájának.

Szabó György.