Néplap, 1955. november (12. évfolyam, 257-281. szám)

1955-11-09 / 263. szám

1055 november 9, szerda NÉPLAP A forradalmi műszakban kitűnt ruhaüzemi dolgozók 11URAI MIHÁLY'gépész, a Szakma Kiváló Dolgozó­ja, 195.5 százalékot teljesí­tett a forradalmi műszak­ban. CSENGEKI ISTVÁN DISZ tag, gépész, november 1-től 1-ig átlag 301.3 százalékot teljesített. Megkapta a Ki­váló dolgozó jelvényt. SZABÓ ERZSÉBET spe- ciálgépész 113.7 százalékos mennyiségi és 99 százalé­kos minőségi eredményt ért cl, megkapta a Kiváló Dol­gozó jelvényt. SCHMIDT PÁL a Béke szalagban gépjével átlag 187.3 százalékot teljesített 100 százalékos minőségben. Kiváló dolgozó lett. BUSKÓ GYULA vasaló- munkás átlag 155.7 százalé­kot teljesített 99.5 százalék minőséggel. Megszerezte a „Szakma Kiváló Dolgozója” kitüntetést. * Ésszerűsítenek ÚJABB G yökejljüiek felé a dohánygyári munkások Két nap múlva befejezi 1955. évi tervét a Tisza vasvári Alkaloida Vegyészeti Gyár Mióta pártunk és kormá­nyunk felhívta a dolgozók figyelmét a műszaki fej­lesztésre, ésszerűsítésekre, azóta a dohányfermentáló és beváltó vállalatnál is örvendetes javulás tapasz­talható ezen a területen. A harmadik negyedévben 107 ésszerűsítési javaslatot ad­lak be a dolgozók elbírá­lásra, és ötvenötöt megva­lósítottak, amivel közel 130 ezer forintot takarítot­tak meg. OLÁH ERZSÉBET pél­dául azt javasolta, hogy a gépi-fermentálóban a do­hánybálák szállítását ne kétkerekű emelőtargoncával végezzék, hanem négy bolygókerekű kocsira sze­reljenek teknőalakú tar­tót, melynek alját drót­hálóval vonják be, így egyszerre három bálát szál­líthatnak és a dohány lánc­ra rakásánál kiküszöbölik a dohány földrehullását, összetaposását. Az ésszerű­sítéssel naponta hb. egy mázsa dohány értékét ta­karítják meg. SZALAI JÁNOS ész- szerűsítési 'javaslata sze­rint egy hengeralakú tar­tályt készítenek, melyben a feleslegessé vált kondenz- vizet összegyűjtik és a 85— 90 fokos melegvizet fűtés céljára fel fudják hasz­nálni. MAKÓCZI GÉZA Szabó Bélával, Szalai Jánossal és Tóth Jánossal rájött arra a munkavégzés során, hogy a mechanikai kamrákban lévő vasállványokat kisebb módosítással jobban ki le­het használni. Elgondolásuk szerint az egymás mellé sorakoztatott állványokból minden másodikat kivették a termelésből, az ottmara- doltakhoz pedig oldalkarok hegesztését javasolták. Ezek re a karokra is ráteríthetik a csellényeket (kereteket), amelyekre a dohányt leszik száradni. Először két kamrában kísérleteztek az ésszerűsí­téssel, majd a vállalat va­lamennyi szárítójában al­kalmazták. A vállalat fő­mérnöke műszaki vélemé­nyében azt írta az ésszerű­sítésről, hogy minden má­sodik (kb 500 darab) szá­rítóállvány feleslegessé vá­lik és az új elgondolás sze­rint növekszik a termelé­kenység, meggyorsul a do- hánybúlák berakása és ki­szedése a kamrákból. Makóczi Gézának és társai­nak ésszerűsítési javaslata a közbeeső kalkuláció sze­rint tisztán 112.332 forint megtakarítást jelent álla­munknak. Az ésszerűsítők ö ezer forinton felül kap­tak a jó javaslatért. Vasárnap este bensőséges ünnepségen vették át aTi- szavasvári Alkaloida Ve­gyészeti Gyár dolgozói har­madik negyedévi munká­juk jutalmát, az élüzém ki­tüntetést. Az ünnepségen többek között Jánosi Fe­renc elvtárs, a Vegyipar; MEGJELENT r Pártépítés legújabb szá­ma, az alábbi fontosabb cik­keket tartalmazza: Bartek Mihály: Az üze­mi pártszervezetek az ipar műszaki színvonalának eme­léséért. — A társadalmi munkaként végzett párt­munkáról. — Luca Ferenc: A termelőszövetkezetek a gazdasági év lezárása előtt. Vértes Imre: A propagan­dista-tanfolyamok első ta­pasztalatai. — Mit jelent Martonvásár életében a községi pártbizottság meg­alakulása? — Pap István: Tag- és •tagjelöltfelvétel a sárvári járásban. -— Bútor Sándor: Az állandó törzs­gárda kialakulása a túrke- vei gépállomáson. Minisztérium kiküldötte is részt vett. Varga János elvtárs, vállalati igazgató ün­nepi beszámolójában mondotta, hogy a no­A Minisztertanács és a Kettős örömünnep volt szombaton este a Nyíregy­házi Dohánybeváltó és Fermentáló Vállalatnál. — Ünnepelték a Nagy Októ­beri Szocialista Forrada­lom győzelmének 38. év­fordulóját és egyben az él­üzem cím elnyerését. So­mogyi Lajos elvtárs, az Élelmiszeripari Miniszté­rium Dohányipari Igazgató­ságának igazgatóhelyettese adta át a kitüntetést. Kádi vember 7 tiszteletére folytatott munkaver­senyben teljesítették 1955. évi export tervü­ket. A dolgozók jó munkájának a dohányfermentáló dolgozói József elvtárs, az ÉDOSZ elnökségének kiküldötte és Takács László elvtárs, a városi pártbizottság küldöt­te is hozzászólt. Géczi László DISZ-tit- kár, műszaki vezető cs Hugyecz Józsefné vet­ték át a dohányipari igazgatóság és az ÉDOSZ elnökségének vörös vándorzászlaját. eredménye, hogy 1955. évi termelési, tervüket a ko­rábban vállalt november 15-e előtt fejezik be. Már csak két napi munka hi­ányzik évi tervükből. A dolgozók nevében ígéretet tettek arra, hogy a kitüntetést meg­őrzik, a negyedik ne­gyedévben töretlen len­dülettel folytatják a versenyt, a Minisztertanács és a SZOT elnöksége vándor- zászlajának elnyeréséért, 1955. évi tervük határidő előtti befejezéséért. SZOT elnöksége vándorzászlajáért versenyeznek tovább Penészleki kulákok A környéken ügy isme­rik a községet, Penészle­ket, mint természeti adott­ságainál fogva, • sovány homokterülete révén elég­gé szegény falut. Sokan azt állítják, hogy éppen ezért itt nincsenek kulá- kok. Ezt csak a penészle- kiek tudnák igazán meg­cáfolni. A beteges Nagy Bálint, akitől a legdrá­gábbat, az egészséget ra­bolták el a kulákok. És a többiek, akik tizenegyedé­be aratták a Szabó Istvá­nok gabonáját, akik egy darabka harmados föld­ért 25—30 napot dolgoz­tak ingyen, hogy jövőre is kapjanak egy-két holdat. Nem akartak éhen pusz­tulni! Két percentért csé­pelték éppen a kulákok terményeit a rozzant csü- högő gépekkel, amelyeket állatok helyett maguk tol­tak húztak egyik rakodó­ról a másikra. Ezek a dol­gok tették betegesekké a Nagy Bálintokat! A ne­héz, embertelen robot munka, amelyet a kulá- koknak végeztek. A pe- nészlekiek hangját hallat­juk hát akkor, amikor azt mondjuk, hogy vannak kulákok, akik talán any- nyiban különböznek a többitől, hogy ravaszsá­guk és minden olyan tu­lajdonságuk, amit az em­berek becstelennek nevez­nek. nagyobb méretekben kifejlődött, mint a többi­nél, Az ország szélén csöndes' tanyáikon meg­húzódtak mostanáig, an a gondolva, hátha sikerül a figyelmet elterelni maguk­ról. ÁGY, MELYBE KU­KORICA JÁRT ALUDNI Próbálja valaki azt mondani, hogy Fucskó Miklós nem jó lelkű ku- lák. Még a kukoricát is ágyban hálatja ■. . Hát nem jobb helye van an­nak ott, mint a padláson, vagy a góréban? Még meg talál fázni szegény. No, meg ő világ életében sze­gény' ember volt, soha sem szeretett dicsekedni, hogy mennyije van. Most is, hogy kérték a beadás teljesítését, szánalomra méltóan siránkozott, hogy „könyörüljenek rajta“, hi­szen a betévő falatja sincs meg. Holmi gyenge szívú ember talán együtt sírt volna Fucskó Miklóssal. Ahogy azonban gondcsab. ban körülnéztek a jól be­rendezett portán, kiderült, hogy nem is olyan szegé­nyek ők. Az ágy alatt két zsák rozs hevert, az egyik teljesen megpenészedve(l) és egy zsák kukorica. A másik alatt úgyszintén kit zsákkal, az ágyban pedig csöves kukorica, gondo­san letakarva (hogy msg ne fázzanak). Milyen jó, hogy kitalál­ták a diványt is. Ez is el­takart egy zsák rozsot, hogy a szekrénynek csak kettővel kelljen rejtegetni. Hogy a szénacsűr se érez­ze magát sértve, 8 zsák kukoricát rejtett el ben­ne. A burgonyát pedig kukoricaszárral tüntette el a föld színéről és fedőszal­mával. Szóval, ha gondosan körülnézünk, nem is olyan kétségbeejtő körülmények között él Fucskó Miklós családjával. A beadási kö­telezettségek teljesítése után sem fenyegette volna éhhalál, sőt,, nagyon szé­pen megélt volna. De Fucskó így gondolkozott: Miért ne rohadjon el in­kább a rozs az ágy alatt, minthogy megegyék azoK, akik becsületesen dolgoz­nak, fáradoznak e haza építésében. Hogy a dolgo­zó nép húsellátását fokoz­ni akarjuk, ő azt nagyon jól tudja. Miért ne rejtse el éppen ezért a 12 darab pulykát is? A hízó is majdnem kész állapotban volt már, ő azonban húz- la-halasztotta a beadás idejét. Fucskó Miklós ráér vele, várjon türelmesen a város. Fucskó Miklós megfe­ledkezett arról, hogy eb­ben az országban a dolgo­zó nép gyakorolja a ha­talmat. Hogy ő, s a hozzá hasonló Kárászi Lajo­sok, Szilágyi Györgynek, a Krivács Lajosok népelle­nes cselekedeteit szükség esetén keményebb eszkö­zökkel is megtorolja. PADLÁS, MELYNEK NINCS FELJÁRATA Megfeledkeztek erről Karásziék is. Karászi La­jos, aki 33 holdacskát ne­vezhetett hajdan sajátjá­nak, nemcsak jóban, rosszban is követte Fucs- kót. A Csiri-tagban van a tanyájuk, a község legter­mékenyebb vidékén. A csöndes egyedüllét aztán olyan gondolatokat szül. amelyet csak egy minden hájjal megkent kulák ké­pes megvalósítani, az előbb említett társához hasonlóan. Karászi a vető­magnak szánt rozsot, bú­zát a kamrában hagyta. Meg két zsák lisztet. Sem­mi más nem volt ott. Úgy gondolta, hogy jobb a ter­ménynek az ágy alatt. Egy zsák búzát, három zsák rozsot oda is tett. Ugyan­csak hárommal a konyhá­ba, amelyet gondosan el­függönyözött. Meg egy zsák kukoricát. Az első házban pedig két zsák lisztet őrizgetett a szek­rény, 2 zsák rozsot, 1 zsák babot, árpát. A do- hánypórék alatt 4 zsák bab hevert, a szérűbe ra­kott kukoricacsomóban két kúp burgonya. Mint­ha közösen dolgozták vol­na ki a tervet! Karászi azonban egyik legjobb öt­letét elhallgatta, hogy az istállópadlás feljáraiát te is lehet tapasztani. Nincs feljárat! Milyen csendes jó helyen volt ott az a huszonöt zsák kukorica; Számítását azonban nem sikerült ez egyszer meg­valósítania. Kiderült, hogy kívüle mások is tudnak, gondolkozni! Azok, akik hajdan leemelt süveggel beszéltek vele, ha egy kis harmados földet kértek? Ezek most szemébe mond­ják, hogy becstelen úton járt most is, be akarta csapni a népet, az álla­mot! A KÖZSÉG NYILATKOZIK Egy nap sem telt cl, mindenki tudott a dolog­ról. Erről beszélt kicsi, nagy — öreg, fiatal. Azok a hiszékeny középparasz­tok is. akik még adtak valamit a kulák szavára, most megvető hangon be­szélnek róluk. Korcsrrár László azt mondta: „Nem képzeltem volna, hogy Karászi Lajos ilyen ember legyen." Azt gon­dolta eddig, hogy a ku- lákban is van becsület; Nagy Bálint a község va­lamennyi dolgozójának nevében szólott, amikor azt mondta: „Megérdemel­ték sorsukat! Becstelen úton jártak, minket akar­tak félre vezetni. De nem sikerült nekik. Nem is fog, mert ezután még ébe­rebben figyeljük őket. Mi nem akarjuk, hogy Pe­nészlek a kulák spekulá­cióiról legyen híres!“ Miska János. háti .>

Next

/
Thumbnails
Contents