Néplap, 1955. november (12. évfolyam, 257-281. szám)
1955-11-05 / 261. szám
1*55 november 6, vasárnap NÉPLAP 3 A Győzelmes Október Országában,,. Az ünneplő Krasznodárban... Tavaly a szovjet emberek között, ünnepeltem. Moszkvából november első napjaiban utaztam Krasznodárba. A szovjet fővárosban már javában folytak az ünnepi előkészületek. Az Állami Áruház homlokzatán, a Kreml falaival szemben a Szovjetunió címere és a szövetséges köztársaságok címere, Lenin, Sztálin arcképei emelkedtek ki. Vörös drapérián arany betűkkel ez volt írva: ,,1937 —1954“ „Éljen a Szovjetunió Kommunista Pártja a szovjet nép nagy lelkesítő és vezető ereje a kommunizmus felépítéséért folyó harcban!“ A Vörös Téren hosszú zárt sorokban kígyóztak az emberek a mauzóleum felé, ahol Lenin, a szovjet állam megteremtője és Sztálin nyugszik. Vaszil Sztyepanovics, apró termetű vasgyári munkás, aki velem párhuzamosan a szomszéd sorban haladt, Leninről beszélt. Csak akkor hallgatott el, amikor kabátja prémjéről lerázta a frissen esett havat. „Lenint — folytatta Vaszil Sztyepánovics — az októberi forradalom győzelme után egy nagygyűlés szónokaként ismertem meg. Arról beszélt, hogy a szocialista forradalom győzelme még nem oldott meg minden kérdést. A termelésben, gyárakban, üzemekben, bányákban és a mezőkön újabb győzelmek kell hogy kövessék. Lenin elvtárs akkor hozzám is beszélt és ezeket a^szava- kat soha se feledtem el “ Amikor a mauzóleum márvány küszöbét átléptük, Vaszil Sztyepánovics még csak annyit mondott: „Felemelt fővel állok Lenin elvtárs elé, mert a harminchét év nagyszerű eredményeibe az én jó munkám is benne van.“ Amikor kiléptem a mauzóleum márvány kapujár, még sokáig gondolkoztam azon. hány millió és millió Vaszil Sztyepanovics-a van a Szovjetuniónak, akik nap mint nap ko- vácsolói az újabb győzelmeknek. Mire Krasznodárba érkeztem, a város már ünnepi díszbe öltözött. November 6-án délelőtt találkoztam Sztyepán Adre- jeyiccsel, a Mikoján nevű szovhoz főagronómusával. Nagy tapasztalata van a cukorrépa-magtermelés- ben. Most is, mint mindig, alaposan megmagyarázta a répadugványok helyes tárolását. Közben tovább haladtunk a kiserdő széléig, ahol egy emlékmű állott. Rajta ez olvasható: „1943 június 27. Dicsőség a hősöknek, akik életüket áldozták a hazáért. Itt nyugszik Szer- gejev G. I. Sipityina F. A. és még 19 szovjet hős.“ Néhány pillanatig mozdu. lattanul álltunk. A csendet Sztyepán Andrejevics szavai törték meg: „Hogy jobban megértse, elölről kell kezdenem". 1917 november 7-én dördült el' az Auróra hajó sortüze, melynek visszhangja bejárta a városokat, falvakat, a végtelen orosz mezőket. Harcba szólította az elnyomott népet jogaiért. A forradalom bölcsőjénél Lenin elvtárs állott. Győzött a forradalom. Szívós harcokban, megfeszített munkával, újabb és nagyszerűbb győzelmeket értünk el. Szavait Matrenova Gyi- mitrijevna brigádvezetőnő szakította meg, aki hozzánk lépett. Kezetszorított velem és bemutatkozott, majd kérte Sztyepán An- drejevicset, hogy folytassa beszédét. Mindketten nagy érdeklődéssel figyeltük az idős főagronómus szavait. Sztyepán Andrejevics így folytatta tovább: „A fasiszta hitleri hadak barbár módon ránkrontottak, meg akarták semmisíteni azokat az eredményeket, , melyeket az Októberi Szocialista Forradalom győzelmétől eltelt évek alatt elértünk. A szovjet nép fegyvert fogott és porrá zúzta az ellenséget. Ezek a hősök életüket áldozták érettünk, a szovjet hazáért'. Iszakovszkij szovjet költő „Dal a forradalomról“ című költeményének utolsó versében így ír: Én nem tudom a sors hova vezet. Melv utakra, vizekhez érek. De azt tudom, hogv bármi vész jöhet. Halálig harcolok teerted Sztyepán Andrejevics egy pillanatra megszakította beszédét, cigarettára gyújtott, majd így folytatta: „A szovjet nép nagy és dicső utat tett meg 1917 óta. A békepolitika sikerei,, a mezőgazdaság hatalmas, fejlődése, a dolgozó nép életszínvonalának emelkedése mindmind hatalmas eredmények, de tovább kell fokozni. — Jövőre újabb 13 millió hektár szűzföldet keli termővé tenni. 1956-ban pedig 28—30 milliót. Tovább fejlesztjük az állattenyésztést. 1953-ban még csak 3.5 millió hektár kukoricát termeltünk, jövőre 17.9 milliót, 1960-ban pedig 28 millió hektárt. Tovább kell fejlesztenünk Matrenova Gyimitrijevna cukorrépatermelési módszereit is. Az ő brigádja 107 hektárról 21 q-s cukorrépa magtermcst takarított be. Cukorrépából 340 q-át, búzából pedig 30 q-t termelt hektáronként. Most is azért öltözött ünnepi díszbe, tűzte ki kitüntetéseit, mert jómunkájáért a párt a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 37-ik évfordulójára rendezendő ünnepségen küldöttként jelölte. Még egy utolsó pillantást vetettünk az emlékműre és lassan elindultunk az étkezde felé. Útközben Matrenova Gyi- mitrijevna a nők munkájáról, megbecsülésükről, brigádja munkamódszeréről beszélt. Az étkezde előtt azzal búcsúztunk el, .hogy találkozunk a felvonuláson. Másnap reggel az úttörők zenéje ébresztette az ünneplő várost. Tíz órára, mire a felvonulás megkezdődött, a nap már erősen sütött. A felvonulást az úttörők gyerekhada nyitotta meg, majd az iskolák, sportolók, különféle üzemek, gyárak, intézmények, szovhozok dolgozóinak menete követte, zászlóerdőben, jelmondatok, a kommunista párt és a szovjet állam vezetőinek arcképei között ott voltak az üzemek, szovhozok, kolhozok eredményeit hirdető táblák is. Több mint két és fél órán keresztül vonult az ünneplő tömeg a közel 2 kilométeres útszakaszon, A tribünön a kerületi pártbizottság, a tanács küldöttei és a legkiválóbb dolgozók fogadták a felvonulók köszöntéseit. Délután a város dolgo. zöi a parkba vonultak, ahol zeneszó mellett vidáman szórakoztak. Az idősebbek a nagy nap jelentőségét méltatták, visz- szapillantottak a 37 év előtti nagy történelmi győzelemre és örömtől sugárzó arccal beszélgettek a jelen sikereiről. Este kultúrműsorok szórakoztatták az ünneplő közönséget. Feledhetetlen élmény volt számomra ez a képj A szovjet nép példája erőt, biztonságot ad a munkásosztálynak minden országban. Az az ország, amelyben Lenin pártja sziklaszilárd egységbe kovácsolja a munkásokat és parasztokat, az egész dolgozó népet, napról-napra erősebb és napról-napra eredményesebben szolgálja a béke ügyét. Juhász Sándor íőagronómusj röaLálkűzás az Auróra párttitkárával EV év nyarán abban a kitüntetésben volt részem, ■*"* hogy öt hetet tölthettem a szocializmus nagy országában, a Szovjetunióban. Számos feledhetetlen benyomás közül egyről számolok be ez alkalommal, arról az élményről, amely szorosan kapcsolódik nagy ünnepünkhöz. Nagy volt az örömünk, amikor Moszkvában tudomásunkra jutott, hogy teljesül a kívánságunk, látogatást teszünk Leningrádban, a forradalom városában, Lenin városában. Alkalmunk nyílik tehát, hogy felkeressük azokat a történelmi nevezetességű helyeket, amelyek a három forradalom történetéből, a II. világháború idejéből annyira ismeretesek előttünk. Közismert tény, hogy Leningrad „a Hős Város“ mennyit szenvedett a Nagy Honvédő Háborúban a 3 évig tartó fasiszta rabság idején. 5 millió négyzetméter lakóterület pusztult el abban az időben, de a hódítók nem értek célt, a hősi ellenállás győzött. Egyetlen fasiszta sem tette be a lábát Lenin városába! Nagyon sokat hallottunk már a Szovjetunióban folyó építőmunka méreteiről, lendületéről mégis meglepett bennünket, hogy semmi nyoma sincs már a borzalmas pusztításnak. Leningrad a 100 szigeten épült város szebb, mint valaha. Vegyik reggel közölték velünk az elvtársak, hogy ^ — mint már korábban teVvbevettük — látogatást teszünk az Auróra cirkálón. Délután indultunk el a szállodából. Vezetőink,. Szidorov és Kupcsenkov elv- társak útközben elmondták, hogy a hajó a Néva partján horgonyoz. Háború után a Nahimov-tengerész iskolának adták át és egyrésze múzeumnak van berendezve. Emlékek raja kelt életre az úton. Lenin és Sztálin figyelő tekintete a Szmolnij ablakában, ágyútűz, rohamozó munkások, katonák, matrózok — gyorsan váltakozó képek, filmkockák, regényrészietek elevenedtek meg előttünk. Elfogódottan léptünk a hajóhídra. A fedélzeten fiatal tengerésznövendékek álltak őrséget. Közepes termetű őszülő 60—65 éves tisztiegyenruhás férfi fogadott bennünket, Lipatov Tyimofej Ivanov elvtárs a Szovjet Hadiflotta alezredese, Lipatov elvtárs vezetésével tekintettük meg a hajót. A kabinok egyrésze — a múzeum — képek, rajzok, térképek segítségével szemléltetően ismerteti a hajó törtnetét. iyféhány szót erről. 1900-ban épült fel a cirkáló, ^ ’ 6731 tonna kiszorítású, állománya 570 fő volt. 1905-ben résztvett az orosz-japán háborúban, 1907— 1913 között, a nagy tengereket járta. 1914—16 között a Baltikumban vett részt az első világháborúban. 1917. februárjában a felkelő matrózok elfoglalták a hajót és tecsuklalC'ti zsarnok liszteket. Mintegy 10 perce halgattuk már a halkszavú alezredest. Félkörbe vettük körül és ő szívélyesen felelge- tett egy-egy kérdésünkre. Magamban arra gondoltam, hogy bárcsak egy szemtanúval találkoznánk, aki résztvett azokban a dicsőséges harcokban. Mintha ki nem mondott szavaimra lett volna a válasz Szidorov elvtárs közbevetett megjegyzése: „Lipatov elvtárs volt abban azAdőben az Auróra párttitkára“. A meglepetéstől szólni sem tudtunk először, majd arra kértük Lipatov elvtársat, amilyen részletesen csak lehet, beszélje el nekünk a fegyveres felkelés történetéi, az Auróra szerepét. T ipatov elvtárs szavai nyomán kibontakozott előt- tünk az a szívós-, kemény-, fáradhatatlan harc, amelyet a bolsevikok folytattak a mensevik vezérekkel februárban és következő hónapokban a matrózok megnyeréséért. Mindössze 32 kommunista volt ekkor az Aurórán, ezek 560 matrózt lelkesítettek és vezették a forradalomban. Az Auróra matrózait Lipatov elvtárs képviselte a Szmolnijban a fegyveres felkelés napjaiban. Amikor Zinovjev és Kámenjev árulása folytán nyilvánosságra került a felkelés terve — az Ideiglenes Kormány lázas készülődéshez kezdett. Október 22-én szétnyitotta a Néva hidakat, hogy a város két részének munkásai ne tudjanak egyesülni és ne közelíthessék meg a központi épületeket, közöttük a Téli Palotát. Október 23-án a Központi Bizottság utasította az Aurórát, hogv semmisítsék meg a Nyikolejáv hi al védő junker, csapatokat. Az Auróra tisztikara ellenállt, de a hajóbizottság letartóztatta őket és végrehajtotta a párt utasítását. Így lehetővé vált, hogy a munkáskerületek átjussanak a Né- ván és felvonuljanak a Téli Palota elé. Október 25-én este 9 óra 45 perckor az első ágyútüz jelzi a fegyveres felkelés kezdetét. ...Álltunk a fedélzeten és tekintetünkkel simogattuk az ágyú csövét, amely 38 esztendeje dörgésével hirdette a világnak, hogy új korszak kezdődött: a Nagy Októberi Szocialista Forradalom korszaka. A z Auróra ágyúi a második világháború idején is 1 megmutatták erejüket a fasiszta hódítóknak. Számos német harckocsit tettek ártalmatlanná a Néva partjáról. A nemzetközi munkásmozgalom számos vezetője és egyszerű katonája látogatta meg az elmúlt évtizedek alatt a forradalom hajóját. Az Auróra ágyúlövese nemcsak a Szovjet Haza népeinek adott jelet 1917. októberében, jeladás volt ez minden népnek — nekünk is —, akik október szülöttének valljuk magunkat. KOVÁCS SÁNDOR
