Néplap, 1955. november (12. évfolyam, 257-281. szám)

1955-11-05 / 261. szám

1955 november 5, szombat NÉPLAP Ságody József: LAKASSZENTELO Megjegyzések a Déryné Színház csengeri előadásáról C'L- ~V József Lakásszentelő című vígjátéka új magyar darab. A Fa­luszínház csak néhány héttel ezelőtt tar­totta az ősbemutatót. Azóta estéröl-esté- re újabb sikereket arat a darab. Miről szól e vígjáték? Egy munkásból lett vállalatigazgató, és családja megvál­tozott életét látjuk. Bemutatja a darab azokat a visszásságokat is, melyek az igazgató feleségét magukkal ragadják. Ürhatnámság vesz erőt az asszonyon, azt hiszi olyan életet kell élnie, mint valaha az úri igazgatók felesége, illetve a régi rend kiszolgálóinak egyrésze él napjaink­ban is. Ezek a visszásságok adják a víg­játék gerincét. Természetes, hogy ezenfe­lül még ezer más apró probléma, nevet­tető helyzet járul hozzá a darab sikeré­hez. A z első felvonásban, mint általában szokás a színpadi műveknél, Sá­gody felvonultatja szereplőit. Megismer­jük az igazgatót, a feleségét, lányát, s még az igazgató testvér-nénjét is, s ter­mészetesen a vőlegényjelöltet is. De be­mutatkozik Keltái Antal és Magda is. A szállítási osztályvezető az első mozdula­taiban undorító alázatosságában benne van féreg mivolta. Az első felvonásban nr-sz- találkozunk már vígjáték elemek­kel. T" —én nem emelkedik vígjátéki magaslatra a darab. Mert az író kevés komikus helyzetet teremt, ezeket inkább csak egyik-másik szereplő túlzásaival akarják pótolni. A második felvonásban kikapcsolódik teljes mértékben a vigjáték-elem. Egy komoly színmű feszültsége árad ebből a felvonásból. Ez amennyire hibája a da­rabnak, annyira jó oldala is. Mert ezt a felvonást vizsgálva érdekes következte­tésekre juthatunk. Egyre jobban jellem­zővé lesz színmű irodalmunkra, hogy az új témákkat vígjátékként akarják fel­dolgozni. Ez a felvonás bizonyítja, hogy nemcsak vígjáték írási lehetősége, hanem komoly színműirás lehetősége is megvan. Ha az író úgy nyúl hozzá a mai témához, hogy nem fél a problémák következetes feltárásától, akkor lehet és kell is vígjá­ték helyett komoly színmüvet írni. A harmadik felvonás eléri a vígjátéki magaslatot. Itt már peregnek az események, s egyre másra újabb és újabb jól megkonstruált vígjátéki fordulatok sorakoznak fel. Itt a kacagás és a nyilt- színü taps őszinte és önfeledt, mert a színpadon hiteles dolgok történnek. E vígjáték erős oldala még a bemutatott alakok kiválasztása. Szintén minden alaknak életíze van, ismerjük ezeket az embereket, naponta találkozunk velük, s ezért örülünk, hogy színpadon is viszont­látjuk őket. Néhány szó egyes szereplőkről Molnár István igazgatót Pálfy Ferenc alakítja. Feladata egy olyan embert szín­re vinni, aki kiváló munkás volt. Kiváló igazgató is, de otthon a családi békesség kedvéért néha a felesége befolyása alá .kerül. És az ebből származó bonyodal­mak kihatnak a vállalatnál végzett mun­kájára is, s ebbe a gyengeségében gyö­kerezik r —■ícodik felvonásban kirobbanó vállalatonbelüli visszaélés sorozat is. Pálfy Ferenc feladatát jól oldja meg. Az író az ő szájába, ellentétben néhány más figurával, kevés felesleges mondatot ad. Éppen ezért az igazgató megformálása emberi, hiteles. Erzsi a felesége, Galambos Gabi, a vígjáték úgynevezett kulcsa, vagy tenge­lye. ö az úrhatnám feleség, akinek ugyan nagyszerű munkás múltja van. Talán túl­sókat beszélnek erről a múltról. Hiszen kimondják, hogy éjt nappala téve hosz- szú éveken keresztül dolgozott a családért. Ezért nem érezzük, hitelesnek a színen megismert nagy pálfordulást. Hogy lehet az, hogy egy ilyen keményen dolgozó osszony ennyire megszédüljön. Erre per­sze választ nem nagyon kapunk, mint- ahogy a harmadik felvonásban a vissza- kanyarodást, — a becsületes munkás fele­ség életéhez, — sem érezzük valami na­gyon hitelesnek. Galambos Gabi az író által megírt figurát jól visszaadja. De az író hibáit nem tudja takargatni, külö­nösen azért nem, mert az párosul a ren­dezés hiba 'rr~ is. Ezért néha túljátszott­nak érezzük a feleséget. Külsőségekben próbálják az úrhatnámságot bemutatni, nem belülről ered az. Itt természetesen az a néhány felesleges mondat is súlyo­san esik a latba, amelyet az író főleg a harmadik felvonásban Erzsi szájába ad. Ettől eltekintve sokat nevetünk ezen az asszonyon, és több tapsot is megérdemelt volna, mint amennyit a kezdetben kicsit fázó, csengeri közönségtől kapott. (A kul­túrotthon fűtetlen volt.) Túli néni: Sándor Böske, az igazgató " testvérnénje, s mégis kicsit átlátszó módon építi be az író ezt a szerepet. Jön megy Si.'..,,,adon Juli néni. Derűt hoz, minden mozdulatával, és kiszólásával. De mégsem szerves része a darabnak, mert hisz a cselekményt nem mozdítja elő­rébb. A harmadik felvonásban úgy lát­szik az író észrevette, hogy kacagtató jellemet festett, s ezt igyekszik túlságo­san is kihasználni. Kicsit karikatúrájává válik a jókedélyű parasztasszonynak Juli- néni. Sándor Böske különben az egyik legéletszagúbb figuráját formálja meg. Kati, Molnárék lánya, Kun Magda. Gedai Feri a vőlegényjelölt, Fekete Ti­bor. Élettel teli fiatal mindkettő. Üj éle­tünk képviselői, és harcosai is egyben. Kedves, szerelmes párt látunk bennük. Az ürhatnámság közéjük is akadályt akar gördíteni, de harcot indítanak ellene. Az ö számukra nem furcsa egy kőművesnek és egy technikus lánynak a házassága, Kati kellemes egyéniség a színpadon. Kun Magda fiatalságának minden báját belzcltja ebbe a figurába. Fekete Tibor Gedai Ferije forró fejű, és forró szívű kőműves. Csapó Balázs: Fenyvessy Balázs. ízig, vérig munkásfigura. A legnagyobb erősé­ge a második felvonásnak az igazgatóval való párbeszéde. Itt egyetlen mondatot sem érzünk feleslegesnek, sőt még a hangsúlyok is helyén vannak, de ugyan­ezt kell elmondani a harmadik felvonás­ban Csapó Balázs megjelenéséről. Itt már a derűs, de az élet talaján biztosan álló munkással találkozunk. Fenyvessy Balázs megtalálta ezt a figurát. ertay Antalt a szélhámos szállítási ■ osztályvezetőt, Lontay István játsza. Ez a figura a harmadik felvonás jelene­teitől eltekintve, igen jól megirt, valami­féle volt nagykereskedőt. 'vnan embert érzünk emögött, akit világéletében még csak gyanúsítani se lehetne azzal, hogy tisztakezű volt valaha. A hiányosság az igazgató n közte lévő viszonyban fed­hető fel. Nem lehet elhinni, hogy olyan rövidlátó lenne Molnár igazgató, hogy ne ven- ? észre, kivel áll szemben. De ez nem Lontay István hibája, hanem a da­rabé. ő maga jól alakítja ezt a minden háiír1 - ' ".nt szélhámost. A szövegmon­dás hevénél vigyázni kell nemcsak nála, hanem, néhány más szereplőnél az ért­hetőségre. Néha itt-ott derékbatört sza­vak vannak. Magdái Tóth lla alakítja. Rá is vonat­kozik az előbbi megállapítás. Csak rövid­látó igazgató tűrhet meg maga mellett ilyen titkárnőt. Hiszen nem lehet nem ész­revenni a foguk fehérjét az <lyen alakok­nak. De erről szintén nem Tóth lla tehet, ő az iró által megírt figurát eljátsza, ha néha túlzásokkal is, de nem rosszul. Való­színű nála is egy-két helytelen rendezői utasítás okozta ezeket a túlzásokat. I, Ádám: Sághy István, Benedek Pal: K Ottó, Soltész Károly: Végli József, Szűcs József: Patai József, Kiss János: Fodor Dezső. Ez öt nagyszerű színfolt közül Sághy Istvánt és Végh Jó­zsefit kell ki'smelni. Homoki főmérnök színpadi alakja a haladó gerinces értel­miséget állítja elénk. S ezt Sághy István sz'-'c maradéktalanul oldja meg. Soltész Károly a visszaeső, megvesztegethető ré­szeges munkást. E szerepet Végh József hitelesen játsza el. Különösen jó az utolsó jelenete, ahol az egész előadás legátfűtöt- tebb, legtermészetesebb mozdulatait lát­juk tőle. ILI indent összevetve a faluszínház jó előadást hozott megyénkbe. A da­rabnak említett hiányosságai melleit sok jó tulajdonsága van. Érdemes megnézni, mert jól szórakozhatunk, különösen azért, mert a színészek tolmácsolása sem marad el a darab mögött. . H. Sz, J. MOLOTOV: Fő feladatunk a német militarizmus feltámasztásának megakadályozása és Németország demoxratikus fejlődésének biztosítósa Genf, november 3. (MTI) A genfi külügyminiszteri értekezlet 6. ülése, amelyen a brit küldöttség vezetője elnökölt, csütörtökön 15 órakor kezdődött és 19.05 órakor fejeződött be. L. F. Iljicsov, a szovjet küldöttség szóvivője szoká­sos esti sajtóértekezletin elmondotta, hogy az ülésen folytatták az európai biz­tonság és Németország kér­désének megvitatását. Az első felszólaló Dulles amerikai külügyminiszter félórás beszédében kifej­tette, hogy gondosan átta­nulmányozta a szovjet ja­vaslatokat. Az európai biz­tonsági rendszerre vonatko­zó szovjet javaslatokról a nyugati külügyminiszterek már elmondották pozitív véleményüket az előző ülé­seken — hangoztatta Dul­les. — A biztonsági egyez­ményt azonban az ameri­kai küldöttség véleménye szerint csak abban az eset­ben lehet megkötni, ha si­kerül a genfi értekezleten pozitív eredményt elérni Németország újraegyesítésé­nek kérdésében is. Ami a Szovjetuniónak Németor­szágra vonatkozó javaslatát illeti, az'amerikai küldött­ség véleménye szerint az ellogadhatatlan, mivel állí­tólag nincs összhangban a kormányfők értekezletén elfogadott irányelvekkel. Dulles a továbbiakban rész­letesen beszélt az amerikai delegációnak a német kér­dés rendezésére vonatkozó már ismert álláspontjáról. Ami a német újraegyesítést illeti — mondotta Dulles — a nyugati javaslatok Né­metország újraegyesítésére irányulnak, míg a szovjet javaslatok az amerikai kül­döttség véleménye szerint nem követik ezt a célt. Ezután Pinay francia kül­ügyminiszter hangsúlyozta, hogy ha a szovjet küldött­ség kész engedményeket tenni a német kérdés ren­dezése érdekében a nyugati hatalmak „nem fognak el­zárkózni“ a biztonsági rend­szer kérdésének megoldása elől. Arra a szovjet javas­latra vonatkozólag, hogy hívják meg a Német De­mokratikus Köztársaság és a Német Szövetségi Köz­társaság képviselőit a genfi értekezletre, Pinay kijelen­tette, hogy ellenzi ezt a ja­vaslatot, mert a két német kormány más-más, sőt egy­mással ellentétes világné­zetet és politikai álláspon­tot képvisel és ezért nem valószínű, hogy a két. kor­mány megbízottai nak be­vonása elősegítené a genfi tárgyalások eredményessé­gét. Pinay indítványozta, hogy a német kérdésben a nyugati javaslatok alapján folytassák tovább a tanács­kozásokat. Macmillan angol külügy­miniszter csatlakozott Dul­les és Pinay érveléséhez. Ezen túlmenően kijelentet­te, hogy a német kérdésben előterjesztett szovjet ja­vaslatok csalódást keltettek benne, mert ezek két szu­verén német állam tényé, bői, tehát Németország ket­tészakítottságának lényé­ből indulnak ki. Az angol külügyminiszter ezután részletesen foglalkozott az úgynevezett Eden-tervvei és azt állította, hogy a terv megvalósítása lehetővé ten­né Németország mielőbbi újraegyesítését. Macmillan sz össznémet Tanács alakí­tására vonatkozó szovjel javaslattal kapcsolatban az1 a nézetét fejtette ki, hogy a tanács létrehozása nem mozdítaná elő a német új­raegyesítést, mert vélemé­nye szerint nem remélheió, hogy az ellentétes felfogá­sú nyugatnémet és kelet­német kormány meg fog egyezni. Ezért Macmillan úgy vélekedett, hogy a ta­nács megalakítása nem hoz­ná meg a kívánt eredményi, a két német állam közele­dését. Az angol külügymi­niszter ezen kívül kifogá­solta, hogy a szovjet javas­lat nem tesz említést arról, vajon az össznémet Ta­nácsban milyen arányban lenne képviselve a Német Demokratikus Köztársaság és a Német Szövetségi Köz­társaság és hogy a tanács egyhangúlag vagy pedig szótöbbséggel hozná-e a ha­tározatait. Molotov szovjet külügy­miniszter a szovjet küldött­ségnek azt a véleményét terjesztette elő, hogy az első napirendi pont fontos­ságánál fogva megérdemli, hogy a külügyminiszterek ilyen sokáig foglalkozzanak vele. Mindannyian tudjuk — mondotta Molotov —, az a fö kötelességünk, hogy végrehajtsuk a kormányfők irányelveiben kitűzött fel­adatokat és tanácskozásaink során igyekezzünk konkrét gyakorlati eredményekor el­érni, . 'A szovjet küldöttség lelkiismeretesen fárado­zik. azon, hogy a kül­ügyminiszteri értekezle­ten megvalósuljanak a kormányfok által kitű­zött célok, és ezért el­sősorban arra összpon­tosítja ügyeimét, ami itozós a nyugati hatal­mak és a szovjetunió javaslataiban és elkép­zeléseiben. Azt halloti.uk íolytat- neszedet ' Molotov, — -i-gy az össznémet Ta­gosra vonalKozo javasia- nem ieieinez; meg a ncrmanyiŐK aitai jowna- gyott irányelveknek, .nszem ez a msgauapnas .iv.m neiyes. A s^n/jet ja­vaslat véleményünk sze­rint összhangban an a ju­ziu;$i Kormány xox triSivSZití­„cii euogaciou. iranyoaVLák- ndi. javaslatunkat ienethe. .j. cstaih v dg/ euener.ni, ue art senki s-m vonnatja ke— j-gbe, nog/ a szovjet ja- vuiial a nemet keretes gja- konati megoldásúra irá­nyul. Azt mondják tovan- nu, nogy a szovjet javaslat ih-pjau nem ienslne mar rooo-oan ossznemet \ áiasz- . asokat laitüni. Ez :guz. „0/ váljak azonban, hogy one vonatkozólag elsősor­ban magukhoz a ncme- tsknez, a német nép képvi­selőihez kellene kérdést in­téznünk, melyik időpontot tartják a legalkalmasabb­nak össznémet választások végrehajtására. Dulles kül- üg.rminiszter azt mondotta, nogy a szovjet álláspont a német kérdésben a betűm nuiügymmiszáeri értekezlet óta bizonyos fokig meg­változott. Ennek az az oka, ivgy 1954 eleje óta Német­országban nagyfontosságú változások mentek végbe. Azóta erőteljesen hozzálát­tak Nyugat-Németorzzág új raf elf egy vérzéséhez és be­vonták a NATO-ba is. — Ezenkívül azóta mind a Német Demokratikus Köz­társaság, mind a Német 1 Szövetségi Köztársaság szu- I vérén állam, lett. Molotov ezután az úgy­nevezett szabad választá­sok kérdéséről beszélt. Rá­mutatott arra, hogy" annak idején lényegileg Hitler is szabadon választott, Hin- der.burg és Papén segítsé- gével szerezte meg a ha­talmat Németországban. Mi a biztosíték arra, hogy Né­metországban nem kerül új Hitler uralomra? Fő feladatunk a német militarizmus feltámasz­tásának megakadályo­zása és Németország uemokraiikus fejlődé­sének biztosítása — hangoztatta Molotov —, majd elemezte a hárani; nyugati hatalom képvise­lőmén állásfoglalását a ne­met kérdésben. EzemneK az aiiásioglalásoknatc — han­goztatva -— az a legnagyobb nioajuk, hogy nem veszik figyelembe a legutóbbi iaoben Németországban végbement változásokat. A nyugati hatalmak erre vo­natkozó álláspon ja egyéb­ként a négy kormányi ó ér­tekezlete óta is megválto­zott. Eden miniszterelnök akkor javasolta ellenőrző övezet létrehozását Kelet- és Nyugat-Németország kö­zött. Most már egészen más, övezetről . bészéinek; azt; akarják, hogy ez az övezet elválassza In emetországot á többi államtól. Molotov ezután megismételte tiőző nap lelteit kérdését, hogy a nyugati hatalmuk csaiv abban az esetben hajlan-; dók-e biztonsági egyez­ményt aláírni, na a Szov­jetunió belenyugszik Né- metország újraferfegy /erze-' sebe és katonai csoportosu-f lásban való részvételébe,! Erre a kérdésre még nem; napiunk választ — mon- aou,a Molotov. Majd emlé­keztetett a másik kérdésre is: mi lesz, ha Németor­szág elszakít minden szer­ződést és kötelezettséget és ismét a katonai kalandok útjára lép? A szovjet kül­döttég erre a kérdésre sem kapóit még választ. Azt mondják nekünk, hogy a párizsi egyezmények bizo­nyos korlátozásokat írnak elő Nyugat-Németország es később esetleg egész Né­metország számára is. Ezt mi nem tekinthetjük meg­felelő biztosítéknak. Ha Európában fennmaradnak a szembenálló katonai cso­portosulások, a nyugati ka­tonai tömb saját ízlése és kedve szerint mindenkor, megváltoztathatja ezeket a korlátozásokat. Milyen biz­tosítékot jelentenek a ne­künk felajánlott szerzjdé- sek például Lengyelország és több más állam szá­mára? . Molotov végül sajnálko­zását fejezte ki amiatty hogy Dulles, Macmillan és Pinay nem szentelt kellő figyelmet annak, milyen nagy jéleiltőségú lépés le­hetne Németország kérdé­sének megoldása útján az össznémet szervek létreho­zása. Lehetséges — mon­dotta —, hogy a szovjet javaslat e kérdésben nem elég kimerítő, ezt azonban pótolni lehet. A szovjet külügyminiszter hangoz­tatta: ne keressünk olyan megoldást, amely csait szé­pen hangzó nyilatkozatok­hoz vezet. Kérésük a négy kor- ményfő által kitű­zött feladatok gyakor­lati megoldását.

Next

/
Thumbnails
Contents