Néplap, 1955. november (12. évfolyam, 257-281. szám)
1955-11-27 / 279. szám
j95ő november VJ, vasárnap NÉPLAP Megeteti Berlinbe 8 Szorjetonis Legfelső hmrnú küldöttsése A Német Demokratikus Köztársaság népi kamarájának meghívására november 25-én megérkezett Berlinbe a Szovjetunió Legfelső Tanácsának küldöttsége, ame- äyet N. Sz. Patolicsev, a Bjelorusz KP Központi Bizottságának első titkára, a szövetségi tanács külügyi bizottságának tagja vezet. A schönefeldi repülőtéren Dieckmann, a Német Demokratikus Köztárssság népi kamarájának elnöke mondott üdvözlőbeszédet. J. Dieckmann üdvözlő ezavaira N. Sz. Patolicsev, a Szovjetunió Legfelső Tanácsa küldöttségének vezetője válaszolt. ÍV. A. iíul$> a ú rin beszéde as Indiai-Szovjet Kulturális Kapcsolatok Társaságának november 24-i homhayi fogadtíttán N. A. Bulganyin az Indiai-Szovjet Kulturális Kapcsolatok Társaságának november 24-i bombayi fogadásán többek között a következőket mondotta: Miután néhány napot töltöttünk már országukban, meg kell mondanom, hogy az indiai néppel, képviselőivel, az indiai hatóságokkal való találkozásaink és a mai találkozás szívélyességével és baráti hangulatával nagyon meghatott bennünket. Ügy érezzük magunkat itt, mint otthon, közeli barátaink íaof-Brilannia Kommunista Pártja Politikai Bizottságának nyilatkozata a genfi értekezlet kimeneteléről Nagy-Britaania Kommunista Pártjának Politikai Bizottsága nyilatkozatot adott ki a genfi négyhatalmi külügyminiszteri értekezlet eredményéről. „A nyugati hatalmak — mondja a többek között á nyilatkozat — görcsösen ragaszkodik egy hajthatatlan, előre meghatározott politikához, amely lényegében véve a négy hatalom kormányfői részéről megadott irányelvek megszegését jelentette. A nyugati hatalmak e veszedelmes obstrukciója minden, a béke érdekeivel összhangban álló konstruktív javaslattal szemben kizárta a genfi külügyminiszteri értekezlet pozitív kimenetelének lehetőségét.“ A nyilatkozat ' a továbbiakban rámutat arra, hogy a föld minden népe békét akar és a nemzetközi kérdések tárgyalások útján való rendezését követeli. Befejezésül a politikai bizottság felszólítja az angol népet, emelje fel szavát és követelje, hogy térjenek vissz a tárgyalások útjára azoknak a céloknak elérése véget, amelyeket a kormányfői értekezlet kijelölt. A lémet Bemobratikus Köztársaság kormányának nyilatkozata A Német Demokratikus Köztársaság kormánya nyilatkozatot tett közzé a külügyminiszterek genfi értekezlete után Németországban megoldásra váró feladatokról. A nyilatkozat a többi között a következőket hangsúlyozza: „A genfi értekezlet megmutatta, hogy az egységes Németország csak békeszerető és demokratikus államként jöhet létre. A genfi értekezleten újra bebizonyosodott, hogy a német kérdést mindaddig nem lehet megoldani, amíg a németek nem veszik saját kezükbe Németország újraegyesítésének ügyét, A nyugati hatalmak az Adenauer kormány segítségével elutas.tották a nép .. - j- viseiőinek részvételét a Németország sorsát érintő kérdések megvitatásán és ezzel megakadályozták a német kérdés eredményes megtárgyalását a genfi értekezleten. A Német Demokratikus Köztársaság kormánya síkra száll a németországi feszültség csökkentéséért, valamint az egységes demokratikus és békeszerető Németország útjában álló akadályok kiküszöböléséért. A Német Demokratikus Köztársaság kormánya felszólítja a nyugatnémet kormányt, szüntesse meg a Nyugat-Németország újra- felfcgyvérzését szolgáló ösz- szes intézkedéseket és ezzel segítse elő a német kérdés békés rendezéséhez szükséges előfeltételek kialakítását. A Német Demokratikus Köztársaság kormánya kész a Német Szövetségi Köztársaság kormányával együtt kellő erőfeszítéseket tenni össznémet tanács alakítására, ami nagy lépéssel előrevinné a két német állam közeledését Németország állami egységének helyreállítása érdekében: Megjelenik Mao Ce-tyng elvtárs a mezőgazdasági szövetkezeti mozgalom kérdéseiről mondott júliusi beszéde A Szikra kiadásában A szövetkezeti mozgalom kérdései Kínában címen rövidesen megjelenik Mao Ce- tung elvtárs Kína Kommunista Parija tartományi, városi és területi bizottsági titkárainak 1955. július 31-én megtartott értekezletén elmondott beszámolója. Mao Ce-tung elvtárs beszédének füzet alakú kiadása nemcsak a kínai szövetkezeti mozgalom helyzetét mutatja be most a magyar dolgozóknak, de jelentős segítséget nyújt hazánkban a mezőgazdaság szocialista átépítésének munkájához. ■— Ezért e beszámolót nagy példányszámban hozza forgalomba a Propagandaanyag Terjesztő. között. (Viharos taps.) . Ma az Indiai-Szovjet Kulturális Kapcsolatok Társaságának vendégei vagyunk. A társaság nevében benne foglaltatnak feladatai. Az utóbbi időben a nagy Indiai nép nem kevés küldöttsége és képviselője járt nálunk, a Szovjetunióban. A Szovjetunióból is sok ember megfordult Indiában. Ellátogattak a Szovjetunióba indiai tudósok, írók, közéleti személyiségek, filmművészek, rendezők. Sokan közülük igen-igen népszerűek a szovjet embefek között. Itt gok személyes ismerősünkkel találkoztunk. (Taps.) örülünk ennek a találkozásnak. Köszönettel fordulunk ma dr. Baligához, a társaság tisztelt elnökéhez, aki a társaság munkáját irányítja. Köszönetét mondunk Behtab úrnak is, Bombay állam kormányzójának, aki lehetővé te ti e, hegy megjelenjünk itt, ezen a csodálatos estén. A Marokkói Kommunista Pórt lakozik Ali Jata vissza* j térésének megakadályozása ellen A Marokkói Kommunista Párt közleményt adott ki, amelyben felháborodva tiltakozik Ali Jata Marokkóba való visszatérésének megakadályozása ellen. A közlemény hangsúlyozza, hogy a francia kormánynak ez az önkényes intézkedése homlokegyenest ellenkezik azzal az új politikával, amelynek folytatására a francia kormány ünnepélyesen kötelezte magát. A közlemény felhívja a többi marokkói pártot, hogy szintén követelje Ali Jata visszatérésének engedélyezését, a politikai foglyok szabadcnbocsátását, valamint kegyelmet a halálra ítélteknek., KEREK A SZOVJETUNIÓBÓL UJ televíziós készülék A moszkvai rádiógyár idén szeptemberben megkezdte a „Temp-2“ típusú televíziós készülékek gyártását. Ezzel a készülékkel öt televíziós adást és hárem rádióadást lehet venni. A képen: V. Maszlennyikov (balról) és J. Szavin szereli az új televíziós készülékeket: 147 éves kolkozparcsssf Az Azerbajdzsán SZSZK-ban élő Mahmud Ejva- zov, a Szovjetunió egyik legidősebb embere: 147 éves, M. Ejvazovnak nagy családja van: 23 gyermek apja s a teljes család 152 főt számlál. Legidősebb lánya 120 éves. M. Ejvazov nemrégen Moszkvában járt. Az öreg azerbajdzsánt látták a Kremlben, az Összszovetségi Mezőgazdasági Kiállításon, az egyetemen és a Tudományos Akadémián. A képen: M. Ejvazov beszélget R. Rzajewel, a lenkoráni gépállomás traktoros brigádvezetőjével (balról) és K, Agajev traktorossal. m e m r£ e AUG VALAMIVEL TÖBB MINT EGY HÉT telt el a külügyminiszterek genfi értekezlete óta. E rövid néhány nap folyamán a világon számtalanszor feltették maguknak az egyszerű emberek a kérdést, hogy „mi következik most?” „Fennmarad-e a genfi szellem?” s hogy „milyen irányban, a háború, vagy a béke irányában fejlődik-e ezekután a világ?” Jogosak, indokoltak voltak-e ezek a kérdések? — Kétségtelenül. Hiszen a külügyminiszterek értekezlete csupán azzal a halvány reménysugárral zárult, hogy a „külügyminiszterek tárgyalásainak jövő menetét diplomáciai úton szabályozzák”, magán az értekezleten pedig a Nyugat diplomáciája mindent megtett a megállapodások megakadályozására. Az a néhány nap azonban, amely Genf óta eltelt, világos bizonyítékokkal szolgált arra vonatkozólag, hogy a genfi szellem nem halt meg, és a hidegháború újra „szalonképessé” tétele nem sikerült. A eél az volt, hogy a TKŐZI .1 Szovjetunióra próbálják hárítani a felelősséget a konkrét megegyezések hiányáért. Az eredmény viszont e céllal homlokegyenest ellenkező lett: a világ közvéleményének széles körei előtt bebizonyosodott, hogy a Nyugat nem akart megegyezni ezen az értekezleten, s hogy a Szovjetunió minden erejével a megegyezés, a békés fejlődés, a kibontakozás mellett áll. Nem véletlen az, hogy Dulles amerikai külügyminiszter a genfi értekezletet követő televiziós nyilatkozatában már leszögezte, hogy „Genf nem jelent befejezést”, s hogy a nyugati diplomácia — kelletlenül bár — de kénytelen saját tevékenységét igazolni, „saját bizonyítványát magyarázni. ...” Ez a kérdésnek az egyik oldala. A másik oldaláról akkor kapunk világos képet, ha figyelembe vesszük a genfi értekezleten megtárgyalásra került egyik legfontosabb kérdést a német problémát. AZ ADENAUER KORMÁNY — mint ismeretes — éppen a genfi értekezlet idején I Wj E n L E fokozta katonai erőfeszítéseit s ünnepélyes keretek között, a vaskereszt jele alatt felavatta az új Wem- macht 101 tisztjét. Ezzel tüntetni akart amellett, hogy „hű marad a NATO- hoz és tántoríthatatlan Nyugat iránti hűségében.” Ezzel egyúttal nagyobb nyomatékot akart adni a nyugati diplomácia azon genfi ; állásfoglalásának —- amelynek kidolgozásában egyébként Blankenborn nyugatnémet külügyminiszter is részt vett — hogy Németország egyesítésének egyedüli útja a NATO-ban való részvétel. A BONNI KORMÁNY POLITIKAI ELKÉPZELÉSEI visszahatottak a három külügyminiszter általános genfi taktikájára. Walter Lipp- roann, a New York Herald Tribune szemleírója szerint a nyugati küldöttségek merevsége ebben a megvilágításban válik érthetővé. Amint írja, a nyugati külügyminiszterek Adenauer régi feltételeivel „mentek Genfbe, noha „tudták, hogy ezek keresztülvihe tétlenek”. S hogy konokul kitartottak e lehetetlen feltételek mellett, annak az amerikai szemleíró szerint fő oka az volt: féltek attól, hogy ha eltérnek e feltételektől, ezzel megingatják Adenauer helyzetét. A GENFI ÉRTEKEZLET ÖTA ELTELT NAPOK bizonyítják, hogy a Nyugat merev magatartása ellenére Adenauer helyzetében nem vált szilárdabbá, sőt ellenkezőleg, meggyengült. Elsősorban a szociáldemokraták soraiból hangzik fel mind sürgetőbben a követelés, hogy kezdjenek közvetlen tárgyalásokat Kelet- és Nyugat-Németország képviselői. Fritz Wenzel evangélikus lelkész, szociáldemokrata képviselő egyenesen felszólította a bonni kormányt, „kezdjen minden további késlekedés nélkül tárgyalásokat az NDK kormányával Kelet- és Nyugat-Németország gazdasági és kulturális kapcsolatainak megerősítéséért.” Hasonlóképpen nyilatkoztait más szociáldemokrata képviselők is, szinte plasztikusan mutatva rá arra, amit Lippmannígy szövegezett meg: „Ha a Nyugat még továbbra sem egyezik bele abba, hogy a németekkel tárgyaljanak az asztal felett, akkor a németek majd tárgyalni fognak egymással az asztal alatt.” Es ha eddig csak az Adenauer-kormány hivatalos ellenzéke, a szociáldemokraták hallattak ilyen hangokat, a legutóbbi napok eseményei már e kérdésben az Adenauer-féle koalíción belüli válságról számolnak be. Dehler, a bonni kormánydelegációhoz tartozó szabad demokrata párt elnöke egy gyűlésen félreérthetetlenül kijelentette: „Miután a német újraegyesítés elsősorban a németek ügye, a nyugati hatalmak nem vehetik rossznéven, ha a német nép képviselői e sorsdöntő kérdésben közvetlenül is tárgyalni próbálnak a Szovjetunió kormányával..s hogy „a Szovjetunióval tartandó tárgyalásaink természetesen csak akkor járhatnak eredménnyel, ha készek vagyunk módosítani a párizsi egyezményeket.” Világos, hogy a fentebb említett tényekből nem lehet azt a következtetést levonni, hogy a „NÉMETEK EGY ASZTALHOZ!” jelszó megvalósulása néhány nap, vagy hét kérdésé, vagy hogy a külön- tárgyalások gondolata már meghódította a nyugatnémet politikai élet valamennyi szereplőjét. Viszont mindezek a tények azt bizonyítják, hogy a németek jelentős része már kételkedik a nyugati ígéretekben, s amint az Information írta: ma már „nagyon nehéz lesz elhitetni a németekkel, hogy az egyesítésre a nyugatiak törekszenek...” Ez pedig azt jelend, hogy a genfi értekezlet a nyugati diplomaták és Adenauer egyesített terveit nem tudta valóra váltani. Nem érte el, hogy a német nép előtt bebizonyosodjék: Németország egyesítése csak a NATO keretei között képzelhető cl, — hanem éppen az ellenkezőjét bizonyította: hogy a párizsi egyezmények tartósítják Németország kettészakítottságát, s hogy a németeknek saját kezükbe kell venniökí hazájuk egyesítésének ügyét. Ez fjedig a genfi szellem kétségtelen sikerét jelenti.
