Néplap, 1955. október (12. évfolyam, 231-256. szám)

1955-10-14 / 242. szám

NÉPLAP 1955 október 14, péntek Gondoskodjanak üzemeinkben a dolgozók téli ellátásáról A tél közeledte nemcsak a termelés zavartalan biz­tosítása terén ró az üze­mek vezet Síre feladatokat, hanem a dolgozókról való gondoskodás terén Is. Ahol az üzemek vezetői elmu­lasztják a tclre való felké­szülést, vagy késve intéz­kednek, ott később nehéz­ségekbe ütközhet a megfe­lelő munkakörülmények biztosítása, és a jelentkező (fogyatékosságok a megbete­gedések és balesetek szá- . mának komoly emelkedé­sét eredményezhetik. A teli felkészülés leg­fontosabb feladatai kö­zé tartozik a szabadtéri munkahelyek lehetőség szerinti csökkentése. Ahol ennek kiküszöbölése nem lehetséges, ott biztosí­tani kell a melegítőital rendelet szerinti juttatását. Ami a melegítő italt il­leti, fontos megjegyez­ni, hogy azt pénzben, vagy nyersanyagban kiadni nem lehet. Cél az, hogy a dolgozó munkahelyén valóban el is fogyassza a melegítő italt, és ellenállpképességét a hideggel szemben ezáltal is növelje. Gondoskodni kell továbbá a szabadban dol­gozók részére megfelelő munkahelyekről. Különös gondot kell fordítani arra, hogy a téli munkaruha kellő időben, elegendő meny- nyiségben rendelkezés­re álljon és mindazon munkakörben, ahol ezt a rendeletek biz­tosítják, ki legyen adva. A kitört ablakokat be kell üvegeztetni, az ajtókat rendbe kell hozatni és gon­doskodni kell a munka­termek fűtéséről. Utóbbi szükségessé te­szi a kályhák és fűtő­testek felülvizsgálását és azok üzemképes álla­potba hozását, valamint a téli tüzelő beszerzését és azok elhelyezésének bizto­sítását. Eddiginél nagyobb gon­dot kell fordítani üze­meinkben a szociális léte­sítmények zavartalan mű­ködésére. Télen az üzemi fürdőket gyakran azért nem használják a dolgozók, mert melegvíz nincs biztosítva. De a melegvíz hiánya sok­szor az egyszerű kézmosás­nak is akadálya és a dol­gozó piszkos kézzel fo­gyasztja el ebédjét. A me­legvíz biztosítása nem je­lenthet nagyobb nehézséget kisebb munkahelyeken sem. Kályhára felhelyezett és alul csappal ellátott edény erre igen alkalmas. Fontos dolog ismertetni a dolgozók előtt a téli meg­betegedéseket is, és az el­lenük való hatásos védeke­zés módjait, mint például a helyes életmód, megfelelő öltözködés, jó táplálkozás, rendszeres tisztálkodás stb. Fentiekből is láthatjuk, hogy a télre valcj felkészü­lés a dolgozókról való gon­doskodás terén is sek tennivalót ad az üzemek vezetőinek. E tennivaló elvégzése a gazdasági vezetésnek hivatali kötelessége. Az üzemi bizottságok el­lenőrizzék, hogy miként tesz a gazdasági vezetés e kötelességének éleget. De ne csak az ellenőr­zésre szorítkozzanak, hanem javaslataikkal nyújtsanak segítséget is. Helyes lenne, ha a soron- következő havi biztonsági szemle minden vállalatnál elsősorban annak kutatása jegyében zajlana le, hogy milyen hiányosságok mu­tatkoznak még e véren és a szükséges intézkedés mindenütt megtörténne azok haladéktalan kiküszö­bölésére. Tartalmas ifjúsági élet az újfehértói községi DISZ-szervezetben Napról-napra gyarapodik Üjfehértón a községi DISZ- szervezet. Szinte nem mú­lik el hét, hogy ne kérnek néhány an' felvételüket. Az utóbbi napokban is II fiatallal erősödött az ifjúsági szervezet, s ez­zel a taglétszám 274-re emelkedett, az év cle- jinek csaknem kétsze­resére. A falu fiataljai ma már szívesen mennek a Dísz­be. Az ifjú vezetők gondos­kodnak arról, hogy ott min. denki jól érezze magát. Az utóbbi időben egyre tar­talmasabbak a hetenkint megtartott ifjúsági esték, amelyeken a fiatalokat érintő kérdéseket beszélik meg, tervezgetnek, javasla­tokat tesznek és határoza­tokat hoznak a szervezeti élet további megjavítására. A fiatalok például örömmel fogadták azt a javaslatot, hogy tartsa­nak minél több elő­adást a mezőgazdasági, természettudományi és irodalmi kérdésekről, sőt még illemtanból is. Az előadásokat rendszere­sen filmvetítéssel \*agy kul­túrműsorral kötik össze. Úgy tervezik, hogy a DISZ egyik helyiséget klubszobá­nak rendezik be, ahol a fiatalok napközben is ösz- szejöhetnek, olvashatnak és szórakozhatnak. Gondoskodnak a fiatalok kulturális igényeinek ki­elégítéséről. A DISZ-nek igen jó a kapcsolata a kul­túrotthon vezetőivel, ennek eredményeként a, szép nagy kultúrott­hon, amely még egy evvel ezelőtt is kongott az ürességtől, most csaknem minden este hangos » vidám fiata­loktól. A szakkörök egész sora mű­ködik benne, míg korábban ez kizárólag a művészetire korlátozódott. Akkor még úgy gondolták, hogy a töb­binek nincs, is létjogosult­sága. Hamar kiderült azon­ban, hogy a fiatalok ér­deklődése igen sok irányú, s valamennyi szakkörnek vannak pártfogói. Legné­pesebb tábora természéter sen most is a. művészeti szakköröknek van. A szín­játszók egyelőre egyfelvo- násos színdarabokkal pró­bálkoznak. Ügy tervezik, ha már ez jól megy, neki vágnak majd hosszabblé- legzetű, háromfelvonásos színdarabok tanulásnak is. Sokan szeretnek éne­kelni, amit bizonyít az, hogy a nemrég megala­kult énekkarnak már 30 tagja van. Azok, akiket a mezőgazda- sági kérdések érdekelne.., a mezőgazdasági szaki; jr fog­lalkozásaira járnak el, ahol agronómusok, gépész szak­emberek ismertetik meg őket az új agrotechnikai módszerekkel, a mezőgaz­dasági gépek szerkezeiével, működésével. Megvan az érdeklődés a fotó- és kép­zőművészeti szakkör iránt, sőt a lányok kívánságára rövidesen megindul a varrószakkör is. A fiatalokkal való rend­szeres foglalkozás eredmé­nye, hogy közülük igen so­kan akarnak tanulni a té­len A rövidesen meginduló Petöfi-iskolára 130 fia­tal jelentkezett. A DISZ-szervezet vala­mennyinek meghívót küld az első foglalkozásra, s emellett a vezetők még az iskola megkezdése előtt személyesen is felkeresik ás meghívják őket. Előzetes hírközlésünkkel ellentétben, a TTIT irodal­mi szakosztálya a. helyi író­csoport 20-án nem Máté­szalkán, hanem Nagykálló- ban tart szerzői estet. KERESKEDELMI ORJARAT „Szesztilalom44 — avagy miért nincs ital számos szövetkezet« vendéglőben ? A megye földmüvesszó- vetkezeteinelc vendéglátó- ipari egységei 121.8 száza­lékra teljesítették a múlt negyedévi eladási forgalmi tervüket. A tervlűiteljesíiés arra mutat, hogy a földrrrű- vesszövelkezeti korcsmák­ban és vendéglőkben van keletje az ital-’ és ételféle­ségeknek. Ha a terv túltel­jesítése mögé nézünk, s megkérdezzük egyes közsé­gek dolgozóinak -/élemé- nyét a szövetkezeti korcs­mákban és vendéglőkben történő kiszolgálásokról, ;.z ital és az ételellátásról, — a vélemények zöme nem válik a szövetkezeti dolgo­zók díszére. Mind gyakrabban esik szó arról, hogy nincs pálinka, nincs bor a szövetkezeti italboltokban és éttermek­ben, de hideg, vagy meleg­ételt is ritkán lehet kapni. Többi között a csengeri földmúvesszövetkeaet ven­déglőjében sem lehet cteit kapni. Arra hivatkozik a vendéglő vezetője, hogy „minek az. hisz úgy is főz­nek az állami gazdaság­ban’. Azonban azzal sem törődik, hogy kenyeret, kiflit, konzervet és más hi­deg élelmet vásárolhassa­nak a fogyasztók. Az így gondolkodó szövetkezeti al­kalmazottak lejáratják a földművesszövetkezetí rend­szert és megérdemlik a fe- lelősségrcvonást. Nem egyedülálló a csen­geri példa. A minap be­tértem két ismerősömmel a mátészalkai szövetkezeti vendéglőbe. Megkérdeztük, hogy milyen fajta bort le­het kapni. Az ismert piros bort és a babhabaráshoz is savanyú fehér bort mond­ták. Természetesen egyik fajta bort sem szívesen isz- szálc meg a vendégek. In­kább sört isznak, vagy rosszabb esetben kifordul­nak a vendéglőből. Ahogy tájékozódtunk, — a múlt hónap 24-én pedig egyálta­lán nem szolgáltak ki a vendéglő dolgozói szeszes­italt. Arra hivatkoztak, hogy „szesztilalom” van. Ez önkényeskedés a fogyasz­tókkal szemben és nem maradhat el a felelősségre- vonás. Pár napja táncestét tar­tottak T unyogmatolcson. A szórakozni kívánó dolgozók nem kaptak bort a szövet­kezeti korcsmában. Pedig jól esett volna a heti mun­ka után egy kis kedvde- rítö. A kisipari szövetkezeti korcsmában szintén csak egy kis édespáhnka és öt liter bor volt a minap. Az italboltvezctő arra hivat­kozott, „csaknem 10 napja nem kapott italárut”. Ki és mi ennek az oka? Elsősorban a szövetkezeti korcsmakezelők és vendég­lők vezetői felelősek. Nem rendelik meg időben és megfelelő mennyiségben az italárukat s keveset törőd­nek azzal, hogy van-e hi­deg élelem. Mert ital, ke­nyér, kifli és konzerv van bőven! A föídművesszövet- kezetek megyei központja jónéhányszor felhívta a földművesszövetkezetek fi­gyelmét, hogy a nyíregy­házi és a tiszalöki föld­mű vesszövelkezetek járási központjánál több, mmS 1500 hektoiiteil bor vár le-; adásra. A járási központ a megyei központ megbízá­sából vásárolta fel a gyön­gyösi és tokajhegy aljai bor­termelőktől a jominösegő s kellemes zamrJtú bort azért.! hogy elősegíts« a megye dolgozóinak italellátását. S a bort szívesen megisszák] a megye dolgozói, ha azt a rendelő földmű vessző veti e-> zetek tiszta hordóban szál­lítják ki és megfelelően ke­zelik. Azonban megtörtént az, hogy egyes földműves- szövetkezeti korcsmakezd lök dohos, penészes hordó­kat küldtek be borért, bál­ázókat a jaifáti központ pincekezelője kimosta, mégis megsavanyodotjt a bor. S az ilyen esetekre egyes lel­kiismeretlen korcsmakeze j lök szívesen hivatkoznak a fogyasztók előtt. Azonban azt nem mondják el, hogy ezért is ők a felelősek. A földmű vessző vetkeze­tek választott vezet őségé és tagsága őrködjön a falu jobb áruellátása felett. Von­ják felelősségre azokat a szövetkezeti dolgozókat, akiknek leilkiismeretlen munkája miatt szükséget szenvednek a dolgozók. Varga Gyula. MESZÖV-dolgozó. / Uj tanszékkel bővültek a lengyel főiskolák Az új tanév megkezdé­sével a lengyel főiskolák négy fakultással, húsz tan­székkel és nyolc tudomá­nyos intézettel gazdagod­tak. A varsói egyetemen új kémiai fakultás léte­sült. A szczecini mezőgaz­dasági főiskolán zootech- nikai tanszék kezdte meg működését. A lodzi gazda­sági főiskolán megkezdte munkáját az új pénzügyi fakultás. A Wroclaw i egyetemen mikrobiológiai tanszéket hívtak életre. A varsói egyetemen japán, illetve arab nyelvvel fog­lalkozó tanszékek léte­sültek. Miliőm híjijen a jé ttaktővon... — Jegyzet egy beszélgetésről — Hat ember álldogál egy lánctalpas, csendes trak­tor oldalához dőlve. Beszélgetnek. Az arcuk mozdulá­sát már nehezen látni, inkább csak sejtem, mert a nap lement már és csak az apró csillagok ülnek kint éjsza­kai őrhelyükön, mintha a földre vigyáznának. De az is lehet, hogy a beszélgetést hallgatják. Némelyik, mintha a háztetőkig leszállna, olyan alacsonyan látszik. A beszélgetők azonban nem figyelnek most rájuk, elgondolkozva szívják a cigarettát és hallgatják Dar- mai Sándor — ahogyan a mándoki gépállomáson szó­lítják, Sándor bácsi — szavát. Az éppen arról beszél, hogyan kell a gépet gondozni, hogy mindig jó állapot­ban maradjon. Egy fiatalabb traktoros tette fel a kérdést, mert elcsodálkozott azon, hogy Daimai Sán­dor traktora olyan szépen dübörög, ha áll is, mintha finom órára járna. — A traktoromat minden reggel megvizsgálom, — magyarázza Sándor bácsi. — Meghúzom a csava­rokat, megtisztítom, megolajozom az alkatrészeket, a megrongálódott, vagy meggyengüli csavarokat kicseré­lem, megjavítom. Ez a titka — mondja. — És az, hogy én tudok dalolni... — mondja ne­vetve. A többiek is nevetnek, bár ebben a mondásban nagy igazság van. Aki jól tud dalolni, annak nemcsak jókedve van, hanem hallása is. Márpedig a gép muzsi­kájának a kottáját csak az ilyen ember érti meg. Van rá eset, hogy a gép még nagyszerűen működik, de a muzsikája már hamis, a közelitő hibát jósolja. A hoz­záértő traktoros ebből már tudja, hol keresse a hibát és mit tegyen. Azt pedig, hogy hogyan tegye, amit ten­nie kell, azt meg a dalolós jókedv tőkéje, a szír dik­tálja. Sándor bácsinak szíve van a gépéhez. Valamikor, 1951-ben kapta kézhez az „öreg R-15-öst“, ele még nem volt a gépe generál javításon, pedig a többi trak­torhoz viszonyítva valóban „öreg“, mert negyvenkilen­ces kibocsátású, Régen is szerette a gépet, ha gép mel­lett lehetett. Igyekezett mindig olyan munkát keresni és találni, ami szoros kapcsolatban van a géppel. Mi­előtt. traktoros lett volna, cséplőgépnél dolgozott — etető volt. (Oda megint csak jó hallás kell.) Dolgozott c. záhonyi átrakón — gép mellett. Még azt megelőzően a mándoki fűrésztelepen. Ott fűtő volt — gőzgép mel­lett. Most traktoros. Amikor megkérdezik tőle, hogy mi a véleménye, milyennek kell lenni a jó traktorosnak, elgondolkozik. Bizony, sok dolgot kell itt figyelembe venni. — Úgy vigyázzon a gépre, mini a kél szemere, mert az övé az, — állapítja meg tömören. Azt is hozzáteszi, hogy ne csak a maga gépét sze­resse. hanem minden gépet. Aki csak a maga trakto­rát szereti, az önző ember — önmagát szereti, A jó traktoros nem. tesz olyat, mint a mándoki gépállomá­son többen, hogy más munkagépekről leszedje a csa­varokéit. ha neki csavarra van szüksége, a gépállomás igazgatójának és főgépészének meg fő maja, a feje. ha a. leszerelt gépet munkába kell állítani: honnan pótol­ják a leszerelt csavarokat. Arról is esik szó. hogy milyen legyek a segéd-* vezető, mert a segédvezetö a traktoros jobbkeze. Nin­csen annál áldatlanabb helyzet, mintha a rossz segéd­vezető elrontja azt, amit a felelős vezető jól megcsinált. — Olyan legyen a segédvezető, mint amilyen a felelős vezetője. Tanulja meg és tartsa be. amit az ta­nácsol, fogadja meg a szót és szeresse a népet, értsen hozzá — magyarázza. Akik Sándor bácsit hallgatják, elgondolkoznak ezen. Bizony, van példa emlékeik közt arra, hogyan dolgozik a jó segédvezetö és hogyan ront a rossz. Gyors és jó munkát csak úgy lehet végezni, ha ff felelős ve­zető szereti és megérteti magát a segédvezatövel: a fe­lelős vezető nyugodtan bízhatja a gépet segítő társára, nem kell félnie, hogy mi lesz, amíg távol van. a se­gédvezető pedig becsülettel elvégzi azt, anpt rábíztak, barmai Sándor ilyen egyetértésben dolgozik' segédve- zeíöjável. Haladnak is a munkával. Eddig 125 holdat szántott fel. Darmai Sándor nem fiatal ember már, nem szerel dicsekedni, sem sokat, beszélni. De beszél helyette a. traktorja, úgy jár, mint az óra és az esti csillagok fürdeni látszanak tiszta homlokán.

Next

/
Thumbnails
Contents