Néplap, 1955. október (12. évfolyam, 231-256. szám)

1955-10-08 / 237. szám

NÉPLAP 1955 októbcP 8. szombat Kapcsoljuk össze a politikai ismeretek propagandáját az élettel Irta: T. NYIKITYINA, moszkvai textilkereskcdelmi vállalat propagandistája H moszkvai textilkerés- kedelmi vállalat pártszerve­zetének egyik. taggyűlésén a legjobb kereskedelmi dol­gozók közt említették Ta­mara Krjúkova ellenőr és Valja Zamolodcsikova el- árusitónő nevét. Nagyon jól esett hallanom ezt a dicsé­retet. Egy esztendeje még egészen másként beszéltek a két leányról: munkájukat csak immel-ámmal végez­ték, a vevőkkel sem bántak túlságosan kedvesen. Eszembe jutott azonban egy más dolog is. Tavaly előtt ezek a- leányok .tocb társukkal együtt beiratkoz­tak a párttörténetet tanul­mányozó körbe. Az első fo!g> lalkozáson elmondtam, mi­lyen anyagot kell az okta­tási évben 4tv°oir';i I;, •' ho­gy an szervezzük meg a -fog­lalkozásokat. Szerettem vol­na hallgatóimat bevonnia beszélgetésbe, hogy ők is el­mondják óhajaikat. * Ehe­lyett azonban Tamara Krju- koVa arról' beszélt, miiyen nehéz lesz reggelente be­jönni a foglalkozásokra, hi-: :zeh sokán a varoson kívül laknak, s tavaly is résztvet- tek a politikai kör munká­jában, de ez vajmi keveset adott nekik, mivei a beszél­getések unalmasak voltak, s javarészt a brosúrára szo­rítkoztak ..; • BESZÉLGETÉS A HALLGATÓKKAL Elekor elhatároztam, hogy komolyan elbeszélgetek a leányokkal. Beszélek nekik az első öléves tervek kom- szomolistáiról, azokról a ne­hézségekről, . amelyeket a munkában és a tanulásban is le kellett gyözniök, el­mondottam nekik néhány esetet saját életemből, pro­pagandista munkámból. Észre sem vettük, hogy mennyire, belemerültünk a beszélgetésbe. A hallgatók íeszélyezettségének egy­szerre nyoma veszett, kér­déseket kezdtek feltenni, beszámoltak mi n' - í j tikról. Gyorsan, szinte észrevétle­nül telt el a foglalkozásra szánt két óra. Ez az első beszélgetés megtörte a propagandista, a politikai kör iránti bizal- matlansá'* iegét. De ez még kevés volt. A következő foglalkozások meggyőztek arról, hogy -igen megfeszí­tett munkát kell végeznem: sok hallgató tájékozatlan volt a politikai események­ben. Különösen Valja Za­molodcsikova maradt le. A foglalkozásokon mindun­talan közbeszólt: „Várjon egy kicsit, még nem tud­tam lejegyezni!“ feleletei zavarosak voltak, mégis az volt az érzésem, hogy igyekszik megérteni az anyagot. Valja Zamolodcsikova, Nyina Manjakina, Tamara Krjúkova és a kör csaknem minden hallgatója a máso­dik esztendő végére már el- méllyedt a b-'i-ttortée^t ta­nulmányozásában, megér­tette napjaink politikai ese­ményeit, szükségesnek tar­totta az időszaki sajtó fi­gyelemmel kísérését, politi­kai könyvek olvasását. — Mindez elsősorban azzal magyarázható, hogy foglal­kozásainkat összekapcsol­ni ilyen harc folyik "e ma­radványok ellen és hogyan kell abban résztvenni! Val­ja Zamolodcsikova - kért szót: ■ — Nálunk a boltban van egy leány, aki sohasem mondja meg nyíltan társai­nak, ha valami hibát észre vesz, hanem elmegy és pa­naszt tesz, ő maga pedig mindig á sötétben. marad. Ezt a leányt senki sem Sze­reti, s nekem az a vélemé­nyem,-hogy az embereknek igazuk van. • . ‘ Vita keletkezett: egyések ú£y vélték, hogy a' leány­nak igaza van, — a. hibákat jelenteni kell, — mások azt tartották, hogy először- an­nak kell szólni, ’ aki hibát követ el, ha pedig ez nem segít, csakis akkőr. kell mindenről nyíltan ' beszá­molni a kollektívának.. Gyakran támadtak .ilyen viták, s iáttam, hogy a ieá“- ryok egyré helyesebben íté­lik meg társaik, valamint önmaguk viselkedését .. és munkáját. Hallgatóimban feltámadt a vágy -az isme­rejtek, a tudás iránt. Több­ségük elhatározta,: hogy folytatja, a tanulást. -Tama­ra Krjúkova beiratkozott a munkásiíjúság iskolájának nyolcadik osztályába. Valja Zamolodcsikova hozzálá­tott a kereskedelmi gazda­ságtan tanulmányozásához, néhány hallgató pedig tech­nikumi diák lett. Ezekben a napokban a propagandisták ezrei látnak munkához. Ahhoz, hogy hallgatóikat tanítani tud­ják, nekik, maguknak kell többet tudniok. Uöbbet ol- vasniok, s érdeklődést ' ta­núsítani az’ irodalom,, áső- lorban a politikai irodaion! iránt tanulmányozni hall­gatóik' érdeklődési .körét, fényeit. S ha ezt megte­szik, propagandist jük kapcsolata az; élettel egyszerűvé és természetes­sé válik. Fogadóórákat tart Bodánszki Tibor főmérnök a megyei Építőipari Vállalat munkahelyein az újítók számára A megyei Építőipari Vál­lalatnál hosszú ideig az volt a szokás, hogy a főmérnök a beadott újítási javasla­tokra mindössze ezt írta rá: „Elfogadható“ . — vagy „Nem alkalmas ' bevezetés- ívű E szűkszavú' vélemé­nyek nem adtak segítséget az újítóknak;" Ezért hatá­rozta el Bodánszki Tibor, a vállalat főmérnöke, hogy ezentúl valóban segíteni fogja az újítókat.' hiszen a dolgozók alkoto, , teremtő kezdeményezései nagy se­gítséget jelentenek a mun­ka termelékenységének emelésére. A főmérnök ma már minden munkahelyen fogadóórát tart az újí­tók számára. Itt nemcsak megbeszéli a kész újításokat,; hanem ta­nácsokat ad: milyen terüle­ten van szükség leginkább újításokra. A főmérnök ezenkívül" ‘ - rendszeresen . ellenőrzi, hogy a munkahelyeken bevezetik-e a munká­sok kezdeményezéseit. Nemrégiben Brinczken György javaslata került a kezébe. Az újító vascsőből előállított >' összecsukható bakállványt tervezett, mely- lyel az ácsolási faanyagot helyettesíteni lehet. < A főmérnök jónak ta­lálta az elgondolást;, s néhány megjegyzést tett, azt tanácsolta, hogy Brincz­ken készítse könnyebb anyagból az állványokat és növelje a merevítés bizton­ságát. Azt is javasolta, hogy tervezzen rá korlát deszkát a balesetek megelőzése szempontjából. Brinczken György a ta­nácsok alapján kiválóan oldotta meg a problé­mát. Üjítását bevezetik. Az utóbbi időben megle­hetősen kevés újítás került a vállalati újítási megbí­zott elé. A fogadóórák óta azonban egy hónap alatt 11 jelentős ötletet nyújtottak be a dolgozók. Mind -a 11 megvalósítható. Kultúrotthon élet nélkül Csengerben Hideg januári este volt. „Az utca csöndes, „ a házak mélyen süppedtek hójehér ■takarójukba és álmosan pis­loglak áblakszemeikkel. Távolabb az utca sötétjéből két fényes abldk világított, a kultúrotthoné. A kultúr­otthon minden este tele volt szórakozni vágyó, művelőd­ni akaró emberekkel, öre­gekkel, fiatalokkal egyaránt. Vidám élet folyt, lelkes 'munkások, hozzáértő embe­rek munkája nyomán. De a mostani állapotok annál szomorúbbak. A nagyterem közepén ko­pott ping-pong asztal, — a megszokott játékosokon kí­vül más nem használja. Előadást, nem is tudjuk, mikor tartottak benne! A Faluszinházat el is felejtet­ték az emberek. Ennek egyik fö oka, az az emléke­zetes est, amikor a Mont- martrei ibolya előadása két­szeri kitűzés után is elma­radt. Hogyan vonatkozik ránk az a mondata Gacsó élplársnakt amelyet a Nép­lap január 9-i szántában írt: „Rendet teremtünk“ cím­mel, . „Juttassunk műsort Csengtrbe ... és a megye kisebb helyeire is; mert a falu dolgozói is ^ boldogan megnéznék a nivósabb mű­sorokat’.“ — Bizony, meg­je lenne rendet teremteni a kultúrotthonban, a népmű­velési csoportnál, hogy se­gítsenek a dolgozók művelé­sében. A eßengeri kultúrott- honra is vonatkozik Darvas elvtárs megállapítása: „a termettét, a begyűjtést, ál­talában a szocialista építést közvetlenül támogató kultu­rális agitációs munka, mind az- üzemekben, mind a fal­vakban alábbhagyott“. Ná­lunk teljesen meg is szűnt. Hol vannak a színjátszók, népi tánccsoportok, énekka­rok? A dolgozók jó munká­ját víg rigmusokban meg- éneklő kultúragitációs cso­portok? Jó lenne, ha az illetékesek végre már több gondot for­dítanának a csengeni járás kultúr otthonának sorsára. Hogy fogják tudni megvaló­sítani a, Központi Vezetőség márciusi határozatát, a kut- túrmunka megjavítására ki­tűzött feladatokat? Hogyan segítik élő a kultúrotthonok hármas feladatának valóra- váltását? A most újonnan szervező­dő, községi DISZ-szervezet vezetősége gondoskodjon arról, hogy a fiatalok a DlSZ-en keresztül is együtt szórakozzanak a kultúrotthonban és ne a kocsmában töltsék estéiket. Ott a zenegép, lemezjátszó a kultúrotthonban, csak használni kell azokat. A DISZ-szervezet tagjain, a vezetőkön múlik jórészt, hogy élettel töltsék: meg a kultúr otthont. BALOGH LÁSZLÓ Csenaer, járási tanács. tűk az élettej. a hallgatók ügyes-bajos dolgaival. MIÉRT NEVEZIK A propaGandistat PROPAGANDISTÁ­NAK? 1 : Tizenhat éve vagyok pro­pagandista. Tapasztalataim meggyőztek arról, hogy ha a prop'agandistp szavai csu­pán a .tankönyv tartalmára szorítkoznak, akkof nem tud megbirkózni •'feladatai­val. Tulajdonképpen a pro­pagandistát azért nevezik propagandistának; • mert hallgatóit nem egyszerűen megismerteti, az esemé­nyekkel, a párt és a kor­mány határozataival,- ha­nem megmagyarázza pél­dákkal illusztrálja, s igyek­szik. tudatosítani azokat. Ezt pedig úgy -lehet a- leg­jobban. megtenni,' ha min­dig az,élethez, olyan jelen­ségekhez fordulunk,.' ame­lyeket ■ a hallgatóié ismer- nek_és értenék.; Egyik foglalkozásúkon az SZKP „ Központi Bizottsága- januári teljes ülésének ha­tározatait tanulmányoztuk. Hallgatóimmal ■ megismer­tettem a határozatok egyes pontjait, beszéltem arról, hogyan vélekedett Vlagyi­mir Iljics Lenin a nehéz­ipar szerepéről. Ezután el­mondottam, hogyan épültek az első ötéves tervek évei­ben az ipari óriások, milyen hősiességről tett tanúságot az ifjúság ezeken az épít­kezéseken, majd megkér­tem hallgatóimét, szóljanak hozzá. — Nem tudnának néhány.! példát mondani, amely meg­mutatni, mílyén; jelentősé­gű a nehézipar1 a népgazda-' ság minden ága, mondjuk a, könnyűipar fejlesztése szempontjából?, — .kérd ér­téin hallgatöiifiaú ‘—' Hi­szen Önök, kereskedelmi dolgozók,' könnyűipari ter­mékekkel ! foglalkoznak. Nem {véletlenül'- vetettem fel ezt a kérdést. -APravda el ő napi vezércikkének ugyanis ez volt a címe: „Több jóminőségű szöve­tet.“ Szerettem volna tudni, vajon hallgatóim pjvassák-e a lapokat. Zina fylerkulova .kért szót. ;V — A népgazda ág minden ágát a nehézipar látja lel el­sőrendű' gépekkel, —’'mon­dotta. — Természetesén, ha mi nem fejle^ztenénk- siké­résén nehéziparunkat,- ak­kor a többi iparágak "és a "mezőgazdaság is egyhelyben topogna. Lám; mii szövetet, textilárut aduink • a lakos­ságnak. • Vajon rendelkez­nénk-e sole szövgetek ha a gyárakban néni lpnne kor­szerű berendezés? Erről szól a Pravda tegnapi szá­mának vezércikké, is'. : A BOÍil BÁN ...“ „NÁLUNK, ,. Az egyik foglalkozáson a XVII. . pártkongresszusról beszélgettünk. A Központi Bizottság beszámolójában arról volt szó, hogy a szo­cializmus építésében elért hatalmas sikerek mellett az ideológiai munka terén, a kapitalizmus " máradvá- nyainak leküzdésében bi­zonyos elmaradás mutatko­zik. A beszélgetés során rész­letesen foglalkoztunk ezzel a kérdéssel. Beszéltem "a ka- pi talizm us m araejv áriyainak káros voltáról, elmondtam. Hogyan lendítette lel Kiss János boltvezető a 33. sz. üzlet torjaimat A nyíregyházi , Vécsei utca és környékének házi-- asszonyai küldöttséget menesztettek a Kiskeres­kedelmi Vállalat igazgató­jához. Követelték," hogy- Kiss János boltvezetőt he­lyezzék vissza a 75, sz. boltba. Ám- a háziasszo­nyoknak bele kellett nyu­godni, hogy Kiss János el­került tőlük a Dózsa úti .33. számú boltba, mert az új helyén nagyobb szük­ség van lelkiismeretes, és tapasztalatokban gazdag munkájára. "Egyébként Kiss János önként vállal­ta, hogy új munkahelyén rendet teremt, felvirágoz­tatja e bolt hírnevét. Kiss János clvíárs megszerzi a vásárlók bizalmát Kiss János vezérelve éz: mindent a vevőkért. A boltot átszervezte.. Az áru­féleségeket csoportosítot­ta, majd a legfontosabb cikkekből, sóból, lisztből, cukorból félkilós, egykilós' és kétkilós csomagolhat készített. Azelőtt nem volt kéziraktár — most van. Ha a vevő nagyobb •mennyiségű •' árut kíván valamiből, nem kell vára­koznia, míg a nagyraktár-' ból behozzák, mert a ké- < ziraktárban mindig ele­gendő, áll rendelkezésre., A háziasszonyok tudják ,a legjobban, hogy bosszú­ságot okoz, ha. az eladó ezt kérdezi: ■ •— Nem lehet ot deká­val több? Nem tudna rá­fizetni még 59 fillért? A 33. sz. boltban ilyen kérdések nem" hangzanak el: Kiss János megköve­teli á pontos- mérést, és a fillérnyi pontos . blokko­lást. S ma már nagyobb a forgalom, a környékbeli háziasszonyok pedig nem győzik dicsérni a bolt al­kalmazottait. A minap egy fiatalasszony jött be a boltba, és iekete Silvia- krémet' kért.' Nem volt. Bosszúsan ráncolta össze homlokát az.asszonyka.de megenyhült, amikor a boltvezető megígérte, — másnap már rendelkezés­re áll a Silvia. — Ha megígéri, akkor biztosan lesz, — bólintott az asszony. Oőrcmletés a boltban és a bolt Körzetében További tervei vannak a boltvezetőnek. Mielőbb szeretné megvalósítani az.- clőrerendelés rendszerét. Ez egyrészt abban áll, hogy a vásárlók íi boltban felírják azl , is, hogy leg­közelebb mire lesz •' • szük­ségük,. S mire másnap újra betérnek a boltba, már becsomagolva várja őket a kívánt áru. Am ez csak a kezdet. Az igazi clőrerendelés akkor válik valóra, amikor majd a bolti alkalmazottak meg- . látogatják a körzet házi- ■ -asszonyait/ és már otthon félírják' a rendeléseket. íme, valóban úgy van, hogy a 33. számú bolt ve­zérelve: mindent a ve­vőkért. • Az eredmények bizta­tóak, éj a .negyedév végé­re valószínűleg sztahano­visták lesznek a 33. számú beit alkalmazottai. Jól sikerült a rörösfeeressfe«* nap Tiszasxalkán A Vöröskereszt tisza- szalkai szervezete még az elmúlt hónapban igen jól sikerült Vöröskeresztes napot rendezett, amelyet összekapcsoltak a Búzaka- lasz Termelőszövetkezet által szervezett szövetke­zeti nappal. Már kora reg­gel érkeztek a vendégek, hogy megtekintsék a Bú- zákalász TSZ öntözéses gazdálkodását, és egyéb szép eredményeit. Este 8 órakor a Vöröskereszt kultúrcsoportja műsoros előadást tartott, amely után hajnalig tartó bál következett. Ez volt az el­ső Vöröskeresztes nap Ti- szaszalkán és ez jól sike­rült. DEMARCSEK FERENC kulturoühon-igazgato. 2* ; néznénk! (Nem egészen olyat, mint amit az Ifjúsági Cirkusz nyújtott.) A kisterem, ahol régen a szakköri foglalkozásokat tartották, most üres, kietlen. Egyedül az igazgatói irodá­ban berendezett községi könyvtár bonyolít le forgal­mat, de' az is milyen körül­mények között?:A? könyvtá­ros Osváíh Sándor, szereti a mesterségét; harcol a könyvtár állandó gyarapítá­sáért. De meg kell monda­nunk, nagyobb harcot viv az olvasók toborzásáért. Nemcsak azért, mert ez fon­tosabb. hanem azért is, mert az új könyveket nem tudja hová tenni, s örül, ha kivi­szik, kevesebb zsúfolódik a szekrénybe. A könyvek egy­más hegyén-hátán sorakoz­nak a polcokon. Az olvasók­nak minden könyvért szét kell szedni az 'egész szek­rény könyvet. A kultúrotthon lassan fél­éve igazgató nélkül van. A járási népművelési csoport is csak két emberből áll, ve­zető nélkül. A megyénél azt a feleletet kaptuk: „nem kényszeríthetünk senkit, hogy Csengérbe menjen kul- lúrmunkásnak“. Ezzel a mi problémánk „elintézést“ nyert. Lassan újra eljönnek a hosszú őszi, téli esték, ide-

Next

/
Thumbnails
Contents