Néplap, 1955. október (12. évfolyam, 231-256. szám)

1955-10-30 / 256. szám

N C P t A V 1955 október 30, vasárnap ^leÄal&m JHlwhzet DCiitika O’ a így keresnénk S. Balogh Jánost, senki sem ismerné. De honnét is ismerné, hiszen már az apját is Sete Ba- loghnak hívták, 5 rá is ráragadt. Így is­meri mindenki. És mitagadás, rá is illik. Még a kovács sem hagyja ráverni, ami­kor vasaltat, mert balul üt. Ügy fogja a kalapácsot, mintha mindig ki akarna esni a kezéből. Amikor először próbál­kozott, összeütött a kováccsal, ö fújtat, hogy mégis csak menjen a vasalás. Vagyis jobban mondva, csak fújtatott, mert mióta tsz tag, nem került rá sor, hogy őt küldjék a kovácsműhelybe. Tsz tag bizony és nem is akármilyen. Nagy a család. Van ki dolgozzon. S talán itt kez­dődött az egész történet. Sete Balogh szolgalegénynek állt, ahogy fele-- eredeti. Mert már gyerek­napszámért nem engedte az apja dolgoz­ni. Felnőtt bért meg ki adott volna egy ilyen embernek. Olyan volt 6 egy kicsit, mintha a feje is sete lenné. Szólgalégény- kedett hát egy nyáron. Télre megint csak a fab’ba szorult. Újévkor elszegődött Lis- csánhnz béresnek. Liscsán szerette az ilyen leqénvbérest. annak nem kell lakás. Ott hál az istállóban, még viaváz is a jószágra éjjel. így hát, ha ökör mellé nem is osztották 1 ■, mert nem szerette a béresgazda, hngv balra csergett az os­torral, hát bivalyos lett. A kapáéit azt úgy is kétkézre kell fogni, ott nem Számít hogy sete. Erre a hivatalra megnősült Se­te Balonh. Elvette az öreg bivalyosnak, Varjúnak a lányát. Amikor az öreg meg­halt, elörökölte a béreslákAtt is! T jy tel*, múlt az idő. Hogy múlt, mi L sem bizonyította jobban, mint, hogy a Balogh família egyre jobban szaporo­dott. Amii"'- 44-ben Liscsán kereket ol­dott, s rábízta a tanyát arra a néhány béresre, aki még katonának sem kellett, már hat gnermek volt Baloghéknál. A legidősebb 12 éves, a legfiatalabb más­félesztendős volt. A németek kiürítették az istállót. Csak négy bivaly maradt. Ez még nem lett volna nagy, baj, mert télre minek az a sok jószág. Csak a munka van vele, meg a takarmányt pusztítja. Valahogy így gondolkoztak a tanyasiak, s csak akkor kezdtek észbekápni, amikor a földosztás híre bejárta a tanyákat is. Gáborházán össze-összeültek a cselé­dek. Sete Balogh jódarabig csak hallga­tott az ilyen beszédeken, majd aztán ő is nekibátorodott. Vgyannyira, hogy dél­előttönként már a határt járta. Nézegette a földeket, a szépen zöldellő búzavetést. Gondolkodott, de valahogy másképp, mint eddig. Eddig csak a négy bivalyra volt gondja. De most nem erre gondolt. A föl­deket nézegette. Megállt, majd nagy lép­tekkel elindult a tábla hosszában. Szá­molt. — No körülbelül ekkora lehet, — megállt és a föld másik végét keresget­te. — Igen, ott van az "-eg körtefánál. — Azalatt szokott nyaranta megállni. — Isten ucse, ez van 12 hold. — mond­ta ki félhangosan. Kicsit megrettent a hangjától. Körülnézett, hogy nem hallja-e valaki. Újra számolni kezdett. — 12 hold búza, ha 10 mázsát terem is már akkor is 120 mázsa. — Hű, 120 mázsa! Azt már négy bivaly se vinné be a faluba. — Ez lesz az, — szögezte le önmagában. De amikor rá került a sor, hogy m^nmond- ia, melyik darab földet szeretné, nem jött hang a torkán. $> SÁlOGH SOGQít A tanyán maradt cselédeknek megen­** gedték, hogy válasszanak maguk­nak földet. Sete Balogh úgy érezte, mint­ha folytoqatnák. A melle zihált, a szemei nagyra tágultak, úgy bámult az elnökre. Pedig régi ismerőse, Jóna Sándor. Együtt legénykedtek. És milyen büszke is volt, hogy Jóna Sándort komámnak szólíthat­ta Hát amikor megtudta, hogy Jóna szeg- ről-végről sógora lett a felésége révén. — No sógor nyögd ki mát, hol kell a föld, — szólt rá Jóna, erre ocsúdott fel, s hirtelen kimondta. — A kenderes kúttól. a nagy körtefáig. — Jó"c bólintott, felírták. Megnyugodott Sete Balogh. Csak akkor kezdett nem tet­szeni a sógor, amikor tudtára adta: — Az őszi vetést el kell osztani, hogy mindenkinek legyen kenyérnek valója. Aki a tijedből kap az idén, annak ugyan­akkora földiébe vethetsz tengerit, krump­lit, meg amit akarsz! — Pedig de jó lett volna, levágni mind a 12 holdat. Dehát most már mindegy. 60 mázsa búza se ku­tya, — gondolta akkor, s egy kicsit meg­csóválta a fejét. — Sógor, sógor, — mondta, de nem folytatta. Pedig még akkor nem is tud­hatta. hogy Jóna szava, és akarata ki­sérteni fogja még egy jó darabig. Mert Jóna volt az is, aki a múlt ősszel szót emelt. TJgy kezdődött, hogy Baloghéktól a ^ gyerekek egyre többet mulasztot­tak a szőve'keretben. Hol az egyik, hol a másik, hol kettő is elmaradt. Ha Baloghot kérdezték, egy darabig betegségre hivat­kozott, aztán amikor már ezt nem hitték, megmondta, hogy a háztájiban vannak elfogt'-'-a. — Hát mennyi az a háztáji, Balogh elv­társ? Kérdezte Jóna. ő mosolygott és így felelt. — Nem olyan sok. Amennyi jár. — Négy tag van a mi családunkból. — És négy háztájitok is van? — kér­dezte meg újra Jóna, aki párttitkár volt most. Amikor Baloghék beléptek, éppen pártiskolán volt, s így nem tudhatta, hogy miként történt a háztáji földek ki­osztása. — Jár az, — mondta Balogh, s már ment volna tovább, de a sógor megállí­totta. — Ej, ej sógor! dehogy jár! — így kez­dődött a baj, melynek az lett a vége, hogy tavasszal családonként kapták a háztáji földet. Balogh János fenyegető­zött, káromkodott, még a kilépést is szó- bahozta. Ezt nem gondolta komolyan, hiszen ő sem bolond ember. De hátha megijednek? ö úgy tervezte, hogy az idén már Bandit is belépteti a szövetke­zetbe tagnak. Az is odaér, hogy ember­számba vehető. Még egy hold háztájit kaptak volna, öt hold. Mennyi mindent lehet öt holdon termelni. Ha nem sike­rül a szövetkezeté, sikerül az övé. Ha pedig a háztáji gyenge, hát ott a szövet­kezet. így aztán meg lehet élni. Csak olt volt a baj, a kapálás mindig egybeesett. A szövetkezetiek valahogyan furcsán néztek Baloghékra, ha elmaradoztak. Még azt is elszívleli, ha taggyűlése­ken, szóvá teszik a munkafegyelmet. Mégéri, ha az embernek öt hold háztáji kukoricája van. így gondolkodott vala­hogy. No meg hát felhozta azt is érvül, hogy neki sok gyermeke van. Több kell. Miért nincs a többinek is. És itt van ni. Most ez a sógor beköpött a dologba. Hi­vatkozik az alapszabályra. Meg erre .. arra... Még azt is mondja, hogy „nem Harasxthy Józsefi 0 » Ősz voll Zsongott, bongott az uszoda akár nagyapám méhese, mikor jött a május végi akácvirágzás ünnepe. Virág illattól bódultán keresgették az ágakat, és megülték napnyugtáig virágok, — méhek, nászukat!... Zsongott, bongott az uszoda te csendben ültél kis Virág, mint akác szirma fehérlett vállad és feszes strandruhád .. . Mellecskéd buggyanó halmán parányi vízcsepp gyöngyözött, harmat-esepp egy aká: szirmon, amit a hajnal öntözött;; ? Zsongott, bongott az uszoda s az a parányi tükrös folt, vállad színével szememben kerek kis tóvá összefolyt..: összefolyt és könnyű sültől, szelíden hullámokra kelt, benne úsztam, s körülöttem virágos május ünnepelt! kin!,,, XX .-V X'XKVXX'XX'X'X ,V,VVX XX'XX'XVX .V X.X'.XX X XX-XX X. .X XSX'XX'XX X X XVX(V x .x .voroiv o-waiMmw.vMwwift'Xo m .xx.xx- x xsx-x xx x Zsongott, bongott az uszoda akár nagyapám méhese, mikor Biharban az akác édes nektárral van tele. Megtisztultam, tiszta tóban, a vágv ördöge elhagyott és a lágyan sikló hullám csodás álomba ringatott: Első szerelmem szűz csókját éreztem újra a számon, élményét a találkákr ak májusvégi délutánon . . . újra éltem büszkeségem mikor az első versenyen még a is szikrát vetett fényes bajnoki érdemen!..: Zsongott, bongott az uszoda ifjúságom életre kelt, Ősz volt kint, de szivem mélyén sok régi május ünnepelt! . .; X VXA VXXAIMVVIWXHIIX-Xl X XX X X X'X'.X-X'-X-X'X XX'X'X»XTV-X'X»X-XsX szégyellem magam, hisz ez a közös lopá­sa.“ Könnyű neki. Nincs otthon csak egy gyerek, a többi széjjelszóródott. De tő­lem még csak egy ment el, és az haza­hazajár. Hozza az urát is, hogy az is itthon egyen. — Ajaj. —Nehéz az élet... Csak ne tudná, hogy mennyivel nehezebb volt bivalyosnak lenni. Utána meg látás-, tól-vakulásig földet túrni, s hallgatni a gyerekek sírását. Biz isten kilépne. Ki ő.' Dehát itt úr az ember. Ha meg is harag­szik Jóna sógor, azért ellesznek egymás mellett szónélkül. De azért csak ráijeszt, hogy kilép ... Jí/Jég akkor is így morfondírozott, ami­■LT± kor már kapáláshoz fogtak. Mcg- megállt. Nézte a gyermekeit meg a többit is. De mintha többen lennének, mint ta­valy. Pedig új még nem sok van. Az asz- szovjok is itt vannak. De mi lesz, ha ennyi ember munkaegységet teljesít. Hi­szen akkor... és káromkodott egy nagyotj Így telt el a nyár. Cséplés után előleg- osztás volt, amikor Balorhék megrakták a vontatót, s hazavitték a 37 mázsa bú­zát, — mert arra a majdnem 1000 munka­egységre ennyi jár, — Balogh elcsudálko- zott. Annyi itt a munkaegység, mint a nyii. Nekik is több van vagy kétszázöt­vennel mint tavaly. És lám mégis több jutott egyre. Pedig még el is adtak belő­le. Na igen. így van. Hogyan csinálták? azt nem értette. — Másnap amikor a szövetkezet udvarán lődörgött, elébe akadt Jóna Sándor. — Na sógorom mennyit vittél haza? — A hangra megállt, félszemmel ráhunyo­rított a kérdezőre, aztán kibökte. — Több, mint 37 mázsát. — Elég lesz kenyérnek? — Erre csak bólogatott. Arra gondolt, hogy úgy lát­szik békülni akar a sógor. Igaza is van, nem voltak ők rossz emberek egymáshoz, de hadd kérje még egy kicsit. Továbbra is úgy tett hát, mint akinek nem kell ez a beszélgetés. Csak éppen oda-oda bökött egy szót. — Hallod, sógor? Volt-e már ennyi bú­zád tisztán? — Erre felelni kellett, s azt mondta: — Még több is! — Megelőzésül a szemöldökét is felrántotta. A másik ebből értette meg, hogy most hazudik. — Aztán az asszony mit szól, szerinte is elég lesz kenyérnek? — Még kalácsnak is jut, — telte hoz­zá az asszony szavával Balogh. De csak akkor vette észre, amikor kiszaladt a szá­ján, hogy nagy praktikás ez a Jóna. Most megfogta. Nem tudott haragudni. Szem­be fordult vele, ő kérdezett. — Hát nálatok, elég lesz? — Még el is adunk, — felelte Jóna, —* és huncutkásan mosolygott. Majd meg­bökte kalapját. — Megyek már... sietek! Vagy külön­ben gyere te is ... Az istállókhoz me­gyek. Tudod, kéne egy tehenész.. Én rád gondoltam, de tudom,, hogy te nem vállalnád, azért nem szóltam. — Tehenész? Brigádvezető, úgy gondo­lod? — Az! — Vén kutya vagy te, sógor. Mindig ott kaparászol, ahol éppen legjobban viszket. — Hát vállalnád? — Azt nem mondtam, de majd meg­látom. — És kacagott egy rövidet. Szép lassan elindultak az istálló felé. H. SZABÓ JÓZSEF XnXXXXX XXX X X'XX'X X'XVX- XX\X--X'XNX*V X»X«XXX"XXSX x A „LAKASSZENTELO" (Vígjáték 3 felvonásban — Irta; Ságody József) — Előzetes ismertető — • m-'svin: Owing a i'emieliybm Egy kőművesből lett vál­lalatvezető lakágszentelőjé- nek előkészületei adnak al­kalmat a szerzőnek, hogy megmutassa a Ma embereit, hogy rávilágítson eredmé­nyekre és buktatókra, hogy nyitott szemmel lássunk és ne az elfogultság szűrőjén keresztül halljunk. A régi és új harcában a kiélezett helyzet épp a lakásszentelő napján robban. Egyik ol­dalon a karrieristák hízel­géssel leplezett kártevése, a vállalatvezető megtévesz­tett munkásasszony-felesé- gének polgári külsőségeket hajhászása; másik oldalon a jószándékú, régi szaktár­sak ébersége és a jóhisze­mű, semmiről nem tudó Molnár igazgató talpig be­csületes férfiassága, ami az összeütközésekhez, majd a dolgok tisztázásához ve­zet. A hivatali botrány miatt Molnár a lakásszen- telőt lemondja, de a fiata­lok szerelme és a régi munkatársak bizalma, sze- retete az elmaradt iakás- szentelőt eljegyzési-ünnep­pé változtatja. A faluszínház nagy ese­ménye, hogy a mai tárgyú drámák állandóan hangoz­tatott hiányossága idején a „Lakásszentelő” eredeti be­mutatójával előbbre vinni igyekszik a magyar dráma ügyét. A szereplók közül bizo­nyara sokat ismernek már a megyében régebben ját­szott darabokból is, megis­mernek rnoet tíj neveket, akik színházunk jó hírét — reméljük — öregbíteni fogják. Hálás szerepekhez jutottak: Sándor Bc'ske. Galambos Gabi, Tóth Ila, Kun Magda, Pálffy Fe­renc, Séghy István, Lontay István, Fekete Tibor, Feny. vessy Balázs, Végh József! A darab megyénk közsé­geiben és Nyíregyházán ke­rül bemutsftásra a jövő hé­ten, (Banóczi Dezső) A nagy író utolsó könyve nem annyira regény, mint inkább bölcs emberséggel, jnelcg humorral megírt visszaemlékezés, vagy mese. Cselekménye azonban való­ságos tájakon, valóságos em­berek között játszódik. Az ősi, mitologikus elemekkel átszőtt történet mögött ott érezzük a szovjet valóságot, a szovjet emberek gondjait és örömeit, a táj, az erdő, az ember, a haza iránti mélységes szeretetet. Feltá­rul előttünk az őserdei va­dászok, erdészek, faúszia- tók nehézségekkel és szép­ségekkel tele élete. Mi tör­ténik az erdőben s az erdő szerelmeseinek, az egyszerű embereknek lelkében a Nagy Honvédő Háború ide-. (ÜJ MAGYAR) I jón, — erről szól a könyv. ' Szép emberi vallomásukban I beszél a rengeteg vadonról, .az őserdők állatvilágáról, a természet és az ember éle- i tének mélységes összhang­járól. A Nagy Honvédő Háború egyik katonája, Veszjolkin, sebesülése után, béna fel­karral, elindul, hogy meg­keresse a gyermekkorában hallott csodálatos mesék er­dejét, az embernemlátta sűrű szálfaerdőt, a féltve őrzött ősrégi vadont, hogy fát szerezzen a repülőgép- gyártáshoz. Árván maradt gyermekei apjukat keresve, melegszívű erdőlakók, fa- úsztatók segítségével szin­tén eljutnak a Szálfaerdő­be. Az erdőt azonban még­sem vágják ki: a megtalá­lás pillanatában már győz­tesen befejeződött a háború. A sokszor meseszerű ké­pekben az író az emberi élet nagy igazságát fejezi ki: az ember csak úgy le­het boldog, ha sorsát össze­köti a közösség sorsával. Talán éppen ez az a való igazág, amit olyan szenve­délyesen keres Veszjolkin, a regény hőse, s amit nem­csak saját hazájának, ha­nem az egész világnak el akar mondani. Prisvin könyve megkapó vallomás erdőkről, álla­tokról és emberekről, s az olvasó, különösen az ifjú­ság, bizonyára meg fogja szeretni, 4

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents