Néplap, 1955. október (12. évfolyam, 231-256. szám)
1955-10-23 / 250. szám
185S aktober 2«, csütörtök NÉPLAP 3 \ i: i y, i: i k <í /1 s tjl je n is A jövő héten csütörtökön nyílik meg Genfben a külügyminiszterek értekezlete, annak a határozatnak az alapján, amelyet a kormányfők genfi értekezlete a genfi értekezlet után minden lépésével segítette az elért enyhülés fejlesztését, a „genfi szellem” megerősödését, általánossá válását. Ezzel kapcsolatban megemlítjük az olyan nemzetközi jelentőségű lépéseket, mint amilyen a szovjet kormánynak az a határozata, hogy 640.000 fővel csökkenti a szovjet fegyveres erők létszámát, továbbá az a szovjet kezdeményezésre megkötött' szovjetegyes befolyásos körök most különböző kísérletekkel igyekeznek megakadályozni a küszöbönálló genfi külügyminiszteri értekezlet sikeres munkáját. Induljunk ki a legkézenfekvőbb, és mindenki által ismert tényekből. Hogyan folynak az előkészületek e nagy nemzetközi találkozóra. Amint a moszkvai Pravda megállapította, „rendkívül szeparált jelleggel,” E „szeparált. jelleget” az jellemzi, hogy az értekezleten részt vevő három nyugati ország diplomatái kölcsönösen megegyeznek egymással abban, hogyan fognak majd tárgyalni a negyedik országgal, a Szovjetunióval. Amint Dulles mondotta: a nyugati diplomaták „minden részletében megvitatták a közelgő genfi értekezlettel kapcsolatos kérdéseket és közös irányvonalban egyeztek meg. De hiszen — rögtön felmerül a kérdés — milyen irányvonalról lehet szó, amikor a kormányfői értekezlet pontosan és határozottan megadta a négy hatalom külügyminiszterei — nem pedig a három nyugati hatalom képviselői — számára a legmegfelelőbb irányvonalat? A kérdés jogos: Nem lehet véletlen, hogy a négy kormányfő által kidolgozott irányelvekről nem emlékezik meg egyetlen olyan nyugati sajtójelentés sem, amely a három miniszternek a genfi értekezjúliusban fogadott ei. A genfi négyhatalmi kormányfői értekezlet új szakasz kezdetét jelentette az államok közötti kapcscnao Szovjetunió finn egyezmény, amelynek értelmében megszűnik a finnországi Porkkala—Uddi katonai támaszpont, továbbá a Szovjetunió és a Német Szövetségi Köztársaság normális kapcsolatainak megteremtése. Megszilárdultak a Szovjetunió baráti kapcsolatai több európai, ázsiai és afrikai országgal, amit a különböző küldöttségek cseréje, a gazdasági és kulturális együttműköNyugaton letre vonatkozó előkészületeivel foglalkozik. Talán azért történik ez így, hogy a nyugati sajtó majd ismét ilyen címekkel jelenhessen meg: „A négy nagy értekezletét imét zsákutca fenyegeti!...” Ezek a jelek mindenesetre azt mutatják, hogy a nyugati hatalmak vezető köreiben még mindig nem akarják látni, hogy nem a nézeteltéréseket kell keresni a genfi négyhatalmi külügyminiszteri értekezlet sikere érdekében az értekezlet napirendjén lévő legfontosabb nemzetközi kérdésekben, hanem a szempontok közelebb hozását. Ha egyes: nyugati politikusok esetleg igen, .de a világ közvéleménye semmiesetre sem ért egyet von Brentano nyugatnémet külügyminiszter véleményével, aki „a feszültség veszélyes csökkenéséről” írt cikket a Generalanzeiger-ben az utóbbi napokban, felszólítva a nyugatnémet hatalmakat,, „ne gyengítsék szövetségeseiket, mert máskülönben a feszültség úgynevezett enyhülése a felbomlás és a megsemmisülés folyamatává változik át.” A világ közvéleményének széles körei sokkal inkább egyetérenek azokkal a józan elgondolásokkal, amelyeknek például az AFP francia hírszolgálati iroda hírmagyarázója adott kifejezést: „A külügyminiszterek értekezlete ,— , mondotta ez a nyugati huniatokban politikai és társadalmi rendjüktől függetlenül, a békés egymásmelleit élés és bizalom megteremtése alapján, dés megszilárdulása jellemez. A fentebb jelzett úton azonban nem a genfi értekezlet valamennyi részvevője haladt. Tények bizonyítják, hogy azok, akiknek nem tetszik „Genf szelleme”, újból igyekeztek és igyekeznek feszültté tenni az állatmok közötti viszonyt, semmivé tenni a júliusi négyhatalmi kormányfői értekezlet jótékony eredményeit. gyarázó — valószínűleg nem hoz .majd látványos éredményeket, viszont megnyitja az utat egy egész sor tanácskozás és értekezlet felé a Szovjetunióval, amelyeknek lehetővé kell tenniük, hogy a „genfi szellem konkrét békés eredményekben jusson kifejezésre.” A közvélemény várakozásainak, reményeinek és tisztánlátásainak igazolására hadd idézzünk itt egy egyiptomi lapot, az A1 Ahbart. „Nézzük a tényeket — írja ez a lap. A genfi értekezlet óta Oroszország nem kötött semmiféle új katonai egyezményt, nem növelte a varsói szerződés részvevőinek létszámát. Mi több, Oroszország csökkentette fegyveres erőinek létszámát. Ugyanígy járt el Lengyelország, Románia, Albánia, Csehszlovákia és Magyarország is. Viszont Amerika és Anglia éppen ellenkezőleg cselekedett. Mindkét állam üdvözölte Pakisztánnak, Törökország, Irak és Anglia katonai tömbjébe való belépését. Nyomást gyakorolva Iránra. Azt is a belépésre kényszerítették. A katonai egyezmények létrehozása a föoka a nemzetközi feszültségnek és a kölcsönös bizalom hiányának. Megkérdezzük Amerikától, és Angliától, vajon a katonai egyezmények ki- terjesztésének politikája megfelel-e „Genf szellemének?” ... Az a tény, hogy írón csatlakozott az agresszív katonai tömbhöz ismét megmutatta egyes olyan hatalmak vezető körei magatartásának hamis voltát, amelyek szóban „Genf szellemének” ápolásáért szállnak síkra, a valóságban pedig folytatják a katonai tömbök osz- szekovácsolásának politikáját. A polgári, félhivatalos Le Monde című párizsi lap eléggé világosan megírja: „Az iráni döntés a genfi négyhatalmi külügyminiszteri értekezletet megelőzően 15 nappal történt. — Nehéz nem látni, hogy ez érzékeny, csapást jelent az enyhülés politikájára.” Bizonyos amerikai és angol körök már 1950—51- ben kedvenc tervükként dédelgették a közelkeleti parancsnokság tervét. Ez azonban az arab népek ellenállása következtében összeomlott. Ekkor a két hatalom — az Egyesült Államok és Anglia — lépéseket tett, hogy kerülő úton, egyenként vagy párosával bevonja a közel-és középkeleti országokat az ő vezetésük alatt létrejövő csoportosulásba. Ez — amerikai segéllyel, diplomáciai zsarolások, alig leplezett fenyegetések út ján I — részben sikerült is. Az „Ankara—Karacsi-tengely” köré ugyan odasorakozott Irak és Irán — a Közelés Középkelet országaira gyakorolt imperialista nyomás azonban közben megnövekedett amerikaellenes- séget váltott ki az arab országokban, és egyes államok — elsősorban Egyiptom, Szaud-Arábia és Szíria — nyíltan is szembehelyezkedtek az angol-amerikai próbálkozásokkal. Ezek az országok ma a nemzetközi életben egyre világosabban kirajzolódó pozitív missziót töltenek be. Kétféle csoportosulás tendenciája rajzolódik ki tehát, e területen: a nyugati -paktumgyártó” haladásellenes, gyarmatosító, támadó szövetségi rendszere, amelytől elhatárolják magukat az arab országok legjelentősebbjei, amelyet gyengít nyugati szárnyán a törökgörög ellentét, keleti szárnyán pedig India semlegessége és az indonéz választások eredményei következtében ■ beállott helyzet, az egész mögött végbemenő ádáz angol-amerikai küzdelem a vezetésért. A másik tendencia pedig az arab országok Egyiptom és Szaud-Arábia körül tömörülő egységes állásfoglalása az imperialista tervekkel szemben, a gyarmatosítással szemben, függetlenségükért, önálló nemzeti politikájukért. Ez pedig kétségkívül erősíti azok helyzetét a genfi _ külügyminiszteri értekezleten, akik a világ békéjéért, a felmerülő kérdések tárgyalások útján való megoldásáért szállnak sikra. Azokat, akik e célok eléréséért mennek Genfbe,, támogatja a világ minden ' jóindulatú embere, a világ békeszerető száz és százmilliói. A világ széles társadalmi körei előtt világos — és ezt várják, ezt követelik, — hogy a nagyhatalmak minisztereknek azért kell egy- bagyúlniök Genfben, hogy a kormányfők megbízatásának értelmében folytassák a legfontosabb nemzetközi kérdések megvitatását és a béke megszilárdítását célzó intézkedéseket hozzanakA Magyar ENSZ társulat távirata az Egyesült Nemzetek Szervezete főtitkárához DAG HAMMARSKJÖLD úrnak. az Egyesült Nemzetek Szervezete főtitkárának, New-York A Magyar ENSZ Társaságnak az Egyesült Nemzetek Szervezete tízéves jubileuma alkalmából rendezett ünnepi ülésének részvevői — köztük az Országos Béketanács, a Hazafias Népfront, a SZOT, az MNDSZ, DISZ, TTIT és tizenhat további szervezet képviselői üdvözletüket' küldik az ENSZ közgyűlése X. ülésszakának. A Magyar ENSZ-társaság és a felsorolt szervezetek tagsága lankadatlan figyelemmel kíséri és nagy jelentőségéhez mérten méltányolja az ENSZ-nek a béke megóvásáért és biztosításáért folytatott tevékenységét és azt a hő óhaját fejezi' ki, hogy a közgyűlés X. ülésszaka eredményesen munkálkodjék e magasztos célok érdekében. Nyomatékosan hangsúlyozni kívánja azt a véleményét, hogy e nemes célok megvalósításáért folyó tevékenységéből egyetlen országot sem szabad kizárni, mely abban részt akar venni és ténylegesen bebizonyította, hogy őszintén szolgálja a béke ügyét. Teljes mértékben áll ez a Magyar Népköztársaságra, mely nyolc év óta sürgeti felvételét az ENSZ. tagjai sorába. A magyar nép tíz év. alatt, romokból építette fel országát és minden vágya az, hogy küzdelmes munkájának egyre jelentősebb eredményeit békében fejleszthesse tovább. Magyarország éppen ezért a demokratikus átalakulás végrehajtása óta békés jóviszony kiépítésére és állandósítására törekedett és törekszik minden országgal. Ezt a célt tartják szem előtt a magyar küldöttek minden nemzetközi szervezetben s az ENSZ több szakosított intézményében és bizottságában folytatott tevékenységükben és az ENSZ munkájában is azért akarnak résztvenni, hogy a különböző társadalmi berendezésű országok békés egymás mellett élését és együttműködését előmozdítsák. A magyar ENSZ társaság és a felsorolt szervezetek tagjai bíznak abban, hogy .a genfi kormányfői értekezlet nyomán kialakult kedvezőbb légkörben most már lehetővé válik ennek a régi kívánságnak a teljesítése. Az a szilárd meggyőződésük, hogy a bebocsátásukat jogosan igénylő új. tagok felvétele az ENSZ befolyásának lényeges megnövekedéséhez fog vezetni és hogy a szélesebb tagságra támaszkodó Egyesült Nemzetek Szervezete fokozott mértékben tudja majd beváltani azokat a remériyeket, amelyeket a világszervezet, munkájához a békéért áhítozó népek fűznek. Mihályfi Ernő elnök. Kerek Gábor főtitkár. Rövid külföldi hírek Moszkva, (TASZSZ) Molotov szovjet külügyminiszter pénteken fog,ult» az osztrák újságíró küldöttséget, amely a VOKSZ vendégeként tartózkodik a Szovjetunióban. Á fogadáson megjelentek az osztrák lapok főszerkesztői. (MTI) Az AFP közli, hogy pénteken délelőtt, az Európa Tanács, tanácskozó közgyűlése Guy Mollet elnökletével megkezdte a hat tagál.'.am szén- és acélközössége jelentésének megvitatását az atomerő békés célokra való felhasználására . vonatkozó együttműködéséről. Becs. (TASZSZ) Kabanov szovjet külkereskedelmi miniszter, aki a szovjet-osztrák kereskedelmi és hajózási szerződés, valamint az árucsereforgalmi és fizetési egyezmény megkötésével kapcsolatban tartózkodott Ausztriában. pénteken Moszkvába repült. A repülőtéren Kabanov búcsúztatására megjelent Figl osztrák külügyminiszter. & Peking, (Uj Kína). Dániel Mayer-nek ,a francia nemzetgyűlés külügyi bizottsága elnökének vezetésével pénteken francia nemzetgyűlési képviselők csoportja érkezett Pekingbe. Megjeleni a Propagandisla októberi száma A 54 ú,i eg óim több. fontos cikket közöl, amelyek a. nro- Dajrandisták .iobb felkészülését s nagyobb tájékozottságát t*e- ffítik elő. — A lrxi> első helyen szer kész tő s'ésri cikkben köszönti az ú.i d ártök tiltási év prö&a.&andj&fáit. Káldor Gyula: Az álla ma p- parátus állandó tökéletesítés« szocialista építőmunkánk elengedhetetlen feltétele című cikkében az álla maii párát u 3 egyszerűsítéséért vívott harc eredményeit ás ■ hiányosságait elemzi. A Propagandista munkájához c. rovatban ^aranyi Gyula cikke-, a, magyarországi fasizmus és néhány jellemvonása címmel '■ jelentő? segítséget nyújt propagandistáinknak a magyar fasizmus jellegének megértéséhez. E rovatban közli a folyóirat. Balázs Béla: a. klerikális reakció, mint nz ellenforradalmi rendszer támasza című írását amelyben a szerző dokumentumok sorozatával bizonyítja. hogyan, miiver évközökké], szolgálta a klerikális reakció • a Hortjhy-rendszer népelnyomó uralmát. Kádár Iván cikkében a munkásosztály viszonylagos és abszolút el nyomorod ását. vizsgálja az ellenforradalmi Magva romtagon . A népgazdaság időszerű kérdései c. rovatba,ji Csizmadia Ernő írását közli n folyóirat: a mezőgazdasági, termelőszövetkezetek fölénye a gabonatermelésben az egyéni gazdaságokkal szemben. Az 1955. évi ipari tervek maradéktalan teljesítéséért címmel Huszár István és Tóth László elemzik a tervtei- .iesilósben elért eddigi eredményeket s rámutatnak azokra a feladatokra, amelyek az utolsó negyedévben az ipar előtt állanak. A nemzetközi kérdések c. rovatban a német kérdés, n. genfi külügyminiszteri értekezlet előtt címmel a lap rövid összefoglalót közöl a német-szovjet tárgyalásokról.s A propagandamunka, laoasz- talataiból c. rovatban közli a folyóirat: Réti László: Pártunk történetének tanítása, az iskolánkí- vüli pártok tatás ban c. cikkét. Csatári Dániel írása azokat a lehetőségeket vizsgálja, amelyeket az ifjúság nevelésére a Peíőfi-iskola történelmi tananyagai nyújtanak. E rovatban jelenik meg R. G. írása: Megjegyzések egr- megyei elö- keRzitóroü tűmmel. Äz Egyesült Nemzetek Napja elé 1955. október 24. Ezen a napon a világ minden népének tekintete az ENSZ felé fordul. Az Egyesült Nemzetek Szervezetének napja alkalmat ad arra, hogy elemezzük; mennyiben töltötte be hivatását az elmúlt évtized alatt. Nemrégiben zajlott le San Franciskóban az ENSZ ju- biláris ülésszaka, amelyen a Szovjetun:.) részéről Bio- 1 " ov elvtárs a nemzetközi helyzet alapproblémáit átfogó beszédében vázolta a szovjet kormány felfogását napjaink legégetőbb kérdésének megoldásáról — a „hidegháború“ megszüntetéséről, az államok közötti kölcsönös bizalom meg- teremtésésről. — Szovjetunió javaslata a hidegháború megszüntetésére, a nemzetközi bizalom légkörének kialakítása és a békés egymásmelleit élés programja — mind ékes bizonyítéka annak, hogy az elmúlt egy évtized alatt számos konkrét békekezdemé- nyezéssel járult hozzá ahhoz, hogy a nemzetközi feszültség érezhetően enyhüljön. Mind c mellett azanb-in meg kell emlékeznünk arról, hocy az ENSZ .— bár ért el eredményeket a nemzetközi feszültség enyhítésében — mégsem tett eleget hivatásának, az alapokmányban lefektetett célkitűzéseinek. Nem mehe.ünk cl szó nélkül amellett sem, bogy a Kínai Népköztársaság mellett még e—• sor olyan békés állam kérte felvételét, mint Bulgária, Finnország, Magyarország, Románia, Ha áttekintjük azokat a vitákat. amelyek tíz esztendő során az ENSZ közgyűlésein lezajlottak, azt következtet, hetjük. hogy az ENSZ hivatásától, feladatától eltérően egyre inkább engedett az, Egyesült Államok és csatlósai befolyásának, akik következetesen elzárkóznak hazánk és a többi békés állam felvétele elöl. Köztudomású az, hogy hazánk széles diplomáciái kapcsolatokat teremtett más rendszerű államokkal, támogatjuk a nagyhatalmak közöiti békeegyezmény ügyét, ;.z elsők közölt csatlakoztunk a Szovjetunió altat javasolt leszcr.'losi javaslathoz. És bár az ENSZ alapokmányának 4. cikke azt írja: „Az Egyesült Nemzetek tagsága nyitva áll minden más békeszerető állam előtt, amely a jelen alapokmányban foglalt kötelezettségek teljesítésére képes és hajlandó.” A Magyar Nép- köztársaság minden előírt feltételnek megfelel. Szuverén állam vagyunk, kormányunk többízben kérte már felvételét és minden esetben elutasításra talált. Ha áttanulmányozzuk a felvételi kérelmek elutasítását, akkor azt láthatjuk, ho— nem az ENSZ tagok többségének nem feleltünk meg. hanem inkább az Egyesült Államok bizonyos köreinek. Semmiféle valódi érv sem szól tehát az ellen, hogy az Egyesült Nemzetek Szervezetének tagja lehessünk. Most. amikor az ENSZ napjáról olyan nemzetközi légkörben emlékezünk meg, amikor a nemzetközi feszültség bizonyos enyhülése tapasztalható, akkor annak a reményünknek adhatunk kifejezést, hogy ha- z,ánk és a többi felvételre váró békés állam — élén a. Kínai Népköztársasággal — rövidesen elfoglalhatja, tnél-i tó helyét az ENS Z-bem, 1
