Néplap, 1955. szeptember (12. évfolyam, 205-230. szám)

1955-09-21 / 222. szám

1955 szeptember 21, szerda NÉPLAP MÉM FELEJTHETÜNK! Akik a nép sznbatlságáért küzdöttek és szenvedtek Üdvözöljük a Tiszamenti Napsugár téeszt! Ma mutatják be a domb- rádi moziban a Harag nap­ja című filmet. Ez a film, amely a Tanácsköztársaság proletár hőseiről szól, nagy érdeklődést vált ki közsé­günkben. És ezen a napon necsak a film hőseire em­lékezünk, hanem a mi köz­ségünk hőseire is. Őszintén meg kell mondanunk, hogy bizony már-már elfeledtük azoknak az őszhajú, hajlott hátú öregembereknek tet­teit, akik szerényen és csendesen járnak-kelnek közöttünk, és segítenek okos tanácsaikkal. Már-már elfeledtük, hogy ők annak idején sokat szenvedtek a magyar nép szabadságáért, Dombrád felemelkedéséért. A napokban egy fontos irat került a pártbizottság kezébe. 1920-as dátummal, amikor a horthysta hóhé­rok a legvéresebben ke- gyetlenkedtek. Az irat, amelyet a nyíregyházi Ki­rályi Ügyészség adott ki, így kezdődik: „vádat emelek...” Igen, a nyíregyházi Ki­rályi Ügyészség 1920. jú­lius 26-án Schalzmann ügy ész szavával vádat emelt Guttmann Sándor, Soós Ignácz, Kiss Bálint, Varga András dombrádi la­kosok ellen, mert a nép tulajdonába vették a kulák Hangya szövetkezet vagyo­nát, és mert a szegény em­bereknek osztották ki a hí­zott sertéseket, és így to­vább. Vádat emeltek elle­nük, mert a dombrádi munkástanács tagjai a Ma­gyar Tanácsköztársaság fenntartása érdekében te­vékenykedtek. Egyszerű emberek, napszámosok, kő­művesek, parasztok voltak. Horthy urai és csendőrei kegyetlenül megkínozták őket. Soós Ignác bácsit éj­jeli 1 órakor költötték fel a csendőrök, s amikor be­Dombrádon ért az őrsre, éppen akkor oldozták fel Varga And­rást a kínpadról 25 bot le­verése után. A dombrádi csendőrök és kulákok gyű­lölködve, vadállati módon bántak a nép fiaival. A csendőrök kezei közül Már­ton Kálmán és Szántó Jó­zsef kulákok vették ki Varga Andrásékat, de nem azért, hogy kiszabadítsák őket, hanem azért, hogy a megbotozott kommunistá­kat pincébe csukják. Ezek a kulákok, akik közül Szántó még mindig itt él a faluban, tovább kegyetlen- kedtek a néptanács tagjai­val. Aztán tovább hurcol­ták őket internáló táborba. Köztük volt Gáncsos Papi István. A felesége térden- csúszva könyörgött a csendőröknek, hogy enged­jék el a férjét, mert ott­hon 9 gyermek sír éhesen. Akkor Szabó István csend­őr törzsőrmester, aki ma is élő szégyene a falunak, megkorbácsoltatta Gáncsos- nét és kidobta az utcára. Emlékezzünk Dombrá- diak! Emlékezzünk arra, mi­lyen kegyetlenül bántak velünk Horthy urai, csend­őrei és kulákjai. Az üldöz­tetés tovább tartott, egé­szen a felszabadulásig. Amikor Soós Ignác haza­jött a faluba, nem enged­ték a családjához, hanem családjától elszakítva kel­lett kényszermunkát vé­gezni. — Kürthi Ferenc kulák főjegyzőt arra kérte, hogy legalább 1 órára engedje haza a családjához. A főjegyző azt vágta a szemébe: „Magá­nak nem a családjánál, ha­nem az akasztófán van a helye.” Arra is emlékeznünk kell, hogy amikor az átkozott Horthy-rendszer utolsó perceit élte, és nyilas pri­békek garázdálkodtak az or­szágban, véres emléket hagytak Dombrádon. A nyilas gazemberek kilenc becsületes embert jöttek agyon. Két szovjet katonát és hét dombrádi parasztot. Tóth Lászlót, aki öt gyer­meket hagyott árván, Zám- bó Gábor hat gyermekes családapát. Hajnal Pált, Hovanyec Bélát és Szabó Sándort. Ezeknek a dolgo­zóknak az emlékét meg­őrizzük. Tetteik. szenve­déseik, áldozataik arra ser­kentenek bennünket, hpgy még szebbé tegyük közsé­günket, még örömtelibbé tegyük a dombrádi dolgo­zók életét. Üj élet köszömött fa­lunkra. Nincs» már a be­csületes dolgozóknak bör­tön, botozás, akasztófa, ín­ség és éhség. Varga And­rás bácsi fia néphadsere­günk őrnagya. A községben a- felszabadulás óta 500 új lakás épült. Minden má­sodik családnál kerékpárt és rádiót találhatunk — Gyermekeink tanulhatnak, dolgozhatnak és szép jövő áll előttük. Dolgozzunk úgy valamennyien, mi dombrá- diak, hogy méltók legyünk községünk hősi múltjához. Frincz József, a dombrádi községi pártbizottság titkára. Szeptember 18-án Gáva község dolgozóinak egy ré­sze megmutatta, hogy egyetért pártunk irányvo­nalai al, amely a mezőgaz­daság szocialista átszervezé­sére vonatkozik. 16 család tettekkel igazolta, hogy he­lyesli és megértette a kö­zös gazdálkodás fölényét az egyénivel szemben. Vasárnap tartotta az ala­kuló gyűlést az a 29 tag, amely azonos célokat tű­zött maga elé, s azonos úton akar haladni. Az új' termelőszövetkezetnek Ti­szamenti Napsugár nevet adtak. Hétfőn pedig mun­kába is álltak, hiszen sür­get az őszi szántás-vetés, a termény betakarítása, a si­lózás, s a többi tennivaló. Sokat várunk a Tisza- menti Napsugártól! S ez nem is alaptalan, hiszen olyan termelőszövetkezet, amelyben tizenegy kom­munista dolgozik, szép eredmények elérésére ké­pes. A megalakulás pillana­tától kezdve létrehozták a helyi pártszervezetet, amely a téesz gerincét, motorját fogja képezni. — Elsősor­ban az ő munkájukon mú­lik, hogy a még egyénileg gazdálkodókat mielőbb meg­győzhessék tettekkel ügyünk helyességéről. Az MDF nyíregyházi járási bizottsága. Az őszi szántás-vetésben Az új fehértói Rákóczi TSZ-ben befejezték az ősziárpa és a rozs vetését. Azonkívül 12 hold búzát is vetettek. Az újfehértói Vö­rös Csillag Termel ószövet­kezetben ugyancsak befe­jezték az ősziárpa vetését, 80 holdat vetettek, ebből 51 holdat keresz.tsorosan. Tel­jesítették a takarmányke­verék vetéstervüket is, 30 holdat vetettek. 6 holdon befejezték a repce vetését. Jó ütemben folyik a rozs vetése, eddig 40 holdat tel­jesítettek. A további vetés teljesítésére meg van a le­hetőség, mert már 80 hold vetőszántás is van. Már most gondolnak a jövőévi kapások jó termésére. 50 holdon végezteK. őszi mély­szántást. példát mutatnak az újfehértói tsz-ek Vasárnap este történt a József Attila kultúrotthon- ban. A színházi előadás má­sodik felvonását követő szünetben a közönség tudo­mására hozták, hogy a né­zőtéren elveszett egy mell­tű. Kérték a becsületes megtalálót, adja át azt jo­gos tulajdonosának. Néhány perc múlva az egész nézőtér napirendre tért a dolog fölött. És talán nekem sem jut eszembe so­ha többet ez az apró kis epizód, ha társaságunkban hazafelé menet újból szóba nem kerül. — Megtalálták ám a melltűt, — szólalt meg a barátom. Csak úgy, hang- súlytalanul, mint amikor valaki egy lényegtelen dol­got közöl, csupán azért, hogy mondjon valamit. — Éppen mellettem ült a néni, az értéktelen kis mell- tű tulajdonosa, — folytatta a barátom. — Nem is tu­dom, miért csinált olyan nagy ügyet belőle, hiszen még egy tizes bankót sem ér az a kis réz mütyürke. — És mit ábrázolt az a melltű? — vetettem közbe szerényen. — Mit? Picasso békega­lambját . . : Hm. Békegalambot... Hi­szen akkor nekem is, az egész közönségnek, keres­nünk kellett volna a néni melltüjét! Keresnünk kel­lett volna, hogy mielőbb előkerüljön és ott csillog­jon újból a kedves néni mellén, a szíve fölött Picas­so békcgalambja. Látnunk kellett volna, amint öröm­től könnyes szemmel, hálál­kodva újból feltűzi, kezet dl béke (fala mb kellett volna szorítanunk vele, a szerény harcostárs­sal, akinek olyan drága, olyan kedves a békega­lamb .., * Másnap a véletlen hozott össze vele. Tamási Józsefné zongoratanárnőt kerestem Öz utcai lakásán. A kis vi­rágoskerttel körülvett, lom­bos fák közé búvá Tamási­porta csendben hallgatott kopogtatásomra. A zeneis­kolába indultam hát, hogy megtaláljam Tamási Jó­zsefné óraadó tanárt. — Délután kettőtől van órája, mindjárt megérkezik, tessék megvárni, — közöl­ték növendékei. Alig ültem néhány percig a zeneiskola parkjának egyik lócáján, már nyílt is is a nagy tölgyfakapu. Kö­zéptermetű, őszülő hajú asz- szony lépett be rajta sietős léptekkel. Ahogy közeledett felém, a napfény egy mell- tűn csillant meg. A szive fölött ott ragyogott Picasso békegalambja ... Hirtelen felugrottam a pádról, hozzá siettem és hosszan, melegen megráz­tam a kezét. Olyan nagy szívélyességgel, hogy emiatt meglepődötten, szinte ijed­ten rebegte el a bemutat­kozót: — Tamási Józsefné va­gyok ... De aztán ott, a kis kerti pádon felengedett és né­hány perc alatt őszinte ba­rátságot kötöttünk. Igen. ö volt az, aki vasárnap este a színházban kerestette az elkallódott melltűt. Hogy miért oly kedves neki? A kérdést hallva, elcsen­desedik. Az apró ráncok, amiket máskor talán féltve titkolna el arcán, elmélyül­nek kicsit, szeme megfénye- sedik, mintha egy nagy, sö­tétvizű tó rezdülne meg. — Szavakkal talán ki sem le­hetne olyan őszintén fejezni érzéseit, gondolatait, mint amilyen őszintén beszél ez az asszonyt arc. Látszik, szavakat keres. Nem olya­nokat, amilyenekből üres frázisoktól kongó mondato­kat lehet csak összerakni. Hanem olyanokat, amik iga­zak, szívből jövök, amikben forró, őszinte szenvedély tüzel. — Tudja, elvtárs ... ez a melltű — ahogy beszél, félt­ve simítja végig kezével — nem egyszerűen csak mell- tű ... Hanem jelvény. Béke­jelvény. És ezért olyan ked­ves, mert nekem a béke ... hogy is mondjam csak ... nekem a béke, ez a mi mos­tam életünk, nagyon féltve őrzött kincs . .. Megáll egy pillanatra, hogy szavaical keressen új­ból. Nem segítek, hiszen én úgysem tudnám olyan szé­pen megfogalmazni. . — Tudja, mi, muzsikusok, nagyon szeretjük az embe­reket, az életet. Ha nem így lenne, talán nem is ér­tenénk meg a muzsikát, ta­lán nem is tudnánk hang­szerünkön tolmácsolni an­nak mondanivalóját. A ze­netanár a muzsika kincses birodalmába vezeti el fiain­kat, lányainkat és nemcsak a hangszeren-játszás, a kot­ták sok apró titkát ismer­teti meg velük. Hanem ar­ra neveli őket, hogy szeres­sék óvják azt az életet, amelyben vidámsággal, mu­zsikával telnek napjaik. Én úgy érzem, nincs is olyan igazi muzsikus, akinek az útja nem a béke út javai ha­lad együtt, aki ne akarná mindenképp megvédeni a kultúrát, az emberek szép, békés éleiét... Csendesen hallgattam sza­vait, amelyekből úgy csen­gett ki az őszi lelkesedés, mint a megkondított finom üvegharangok muzsikája. Es ha nem szégyelltem vol­na, újból megszorítottam volna a kezét. Hogy pótol­jam a mulasztást, amikor vasárnap este a színházban nem segítettem megkeresni a kedves békegalambját. Sokáig beszélgettünk még. Arról, hogy mily nehezen tette le vizsgáit,anyagi gon­dokkal küzdve, mennyi gonddal-bajjal tette le utolsó vizsgáiét, a bécsi In­ternationale Pianistin Semi­nar-ban. Paul Emerich ma­gániskoláján. Arról, hogy hány meg hány nebulót kellett magánórákon oktat­nia, amíg eljutott odáig, hogy a felszabadulás után végre tanár lehetett a nyír­egyházi zeneiskolában. Meri a Zeneakadémia egykor ugyancsak ügyelt arra, hog-’j a zeneiskolákban csak $ 1955. szeptember 21, szerda Máté Várható időjárás ma estig: Kevés felhő, száraz idő', helyenként reggel köd, mérsékelt szél, hűvös éjszaka. A nappali hőmérséklet alig változik. Várható legmagasabb nappali hőmérséklet: 19—22 tok között. Ügyeletes orvosi szolgálat: Luther-u. 13. Ügyeletes gyógyszertári szolgálat: Dózsa Gy. u. 3. Ma este 8 órakor a Jó­zsef Attila városi kultúr- házban Karinthy Frigyes „A nagy ékszerész” című szatirikus darabját mutat­ják be a Debreceni Csoko­nai Színház művészei. Solti Bertalan Kossuth-dí- jas színművész is fellép. # A vásárosnaményi tégla­gyár dolgozói augusztus hónapban a nyersgyártási tervet 118, az égetési ter­vet 117 százalékra teljesí­tették. összterv teljesíté­sük 117.5 százalékos volt az elmúlt hónapban. Ebben, a gyárban dolgozó fiatalok jó munkájának nagy része volt. A megye termelőszövet­kezetei, állami gazdaságai és egyénileg gazdálkodó dolgozó parasztjai már hoz­zákezdtek a másodnövé­nyek — silókukorica és másodvetésű lucerna — be­takarításához. A DISZ- szervezetek pedig a betaka­rított termény téli tárolá­sát és silózását vállalták. A megyéből eddig 160 DISZ- szervezet csatlakozott az országos silózási verseny­hez, vállalták, hogy túltel­jesítik előirányzott silózási tervüket. A jövő hónapban ismét egy új magyar filmmel is­merkedhetnek még a mozi- látogatók A film Vészi Endre kisregényéből ké­szült, címe: „Különös is­„fémjelzett“ pedagógusok tanítsanak. Az egyszerű nyíregyházi zongorahangoló leányának nem volt állás a zeneiskolában ... Szóba ke­rültek még o Bartók-iinnep- ségek, Bartók Béla, a nagy magyar muzsikus, aki mű­vészetével, muzsikájával küzdött a nemzetek közötti megértésért, a békéért. Most ők, a zeneiskola ta­nári kara tolmácsolja mdjd Bartók gazdag mondaniva­lóját az emlékünnepségeken Nyíregyházán és a járási székhelyeken. Hogy ezzel is a békéért tegyenek, megta­nítsák az embereket a mu­zsikaaz élet szeretetére. Megismertem egy embert. Igaz, őszinte érzéseit, gon­dolatait. Nem kommunista, nincs semmiféle különleges funkciója. Csak egy egysze­rű ember a hétköznapok munkásai közül. Mégis, őszintén örülök, hogy meg­ismerem őket és barátságot kötünk, őszinte, igaz barát­ságot, mi mindannyian, akiknek olyan kedves a muzsika, az élet, az a kis békegalamb ... Azután elbúcsúztam tőle, mert kezdődött az órája. — Körülvették tanítványai, vi­dáman csevegő fehérblúzos kislánykák. Ö ment közöt­tük, egyenes, fiatalos tartás­sal, átölelve a mellette ha­ladó nebulók vállait. Űszbe- vegyülő haján és melltűjén megcsillant a szeptember­végi nap. És a melltű úgy csillogott, mintha szín- aranyból lett volna ..; pristyAk József. * mertetőjel.” A cselekmény Magyarországon játszódik az 1940-es években. * A nyírmadai Dózsa Ter­melőszövetkezet tagjai ügy határoztak, hogy jövőre 3—4 holdnyi területen aranyfüzet ültetnek. A téli hónapokban majd a füzes terméséből kosarakat, bú­torokat készítenek, melyből jelentős haszonra számíta­nak. * A múltban Szabolcs es Szatmár megyére jellemző volt, hogy itt pusztított leg­jobban a tüdővész, ennek ellenére egyetlen TBC-kór­ház sem volt. Jelenleg 4 tüdőkórház és egy TBC-s osztály működik megyénk területén. Az ágyak száma 340. Ez év tavaszán többek között Nyírbélteken me­gyei csont, izületi TBC- gyógyintézet, Nyíregyhá­zán egy gyermek TBC-osz- tály kezdte meg működé­sét. Ezenkívül összesen 11 tüdőgondozó is van már a megye területén * Csegöld községben az V. Békekölcsön visszamaradó részéből kijavítottak egy öt kilométeres vízlevezető ár­kot. * Megyénkben . összesen 82.000 holdnyi területen termelnek burgonyát az ál­lami gazdaságok, termelő­szövetkezetek és egyéni gazdák. Az idei termés, minden eddigit felülmúl.' — Előzetes számítások alap­ján a megyéből összesen 60 mázsás holdankénti át­lagtermés várható. * Nábrádon a Magyar Ön­kéntes Honvédelmi Szövet­ség az elmúlt héten a ter­melőszövetkezettel közösen jól sikerült táncmulatsá­got rendezett * A megye ipari üzemei, hivatalai és intézményei 87 termelőszövetkezetet patronálnak. Ezek a szer­vek igen sokoldalú, anyagi, erkölcsi és politikai támo­gatást nyújtanak az általuk patronált termelőszövetke­zeteknek. Néhány nappal ezelőtt a patronáló üzemek és a patronált szövetkeze­tek vezetői tanácskozást tartottak, ahol a -szövetke­zeti vezetők a pártmv.hká megjavításához, a termelő- szövetkezet számszerű fej­lesztéséhez és az osztályel­lenség leleplezéséhez kértek fokozottabb segítséget. Különvonat indul 1955. szeptember 25-én Tokajba Az IBUSZ szeptember 25-én szezonzáró külön vo­natot indít Tokajba. A ki­lón vonat előreláthatok 8.30 órakor indul és 19.; órakor érkezik vissza Nyf. egyházára. Részvételi díj 7.— forin mely összegben a vasul jegy menettérti útra van benne. Két 10 éven aluli gyermek egy részvételi dí­jat fizet. Jelentkezés 1955 szeptem­ber 22-én 10 óráig az IBUSZ menet jegyirodában, Rákó- czi-út 1 szám alatt.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents