Néplap, 1955. szeptember (12. évfolyam, 205-230. szám)

1955-09-17 / 219. szám

NÉPLAP 1955 szentember 17, szombat PA RTÉPÍTÉS * Szélesebb alapokra kell helyezni a tsz$-tejlesztés agitációját Ibrányban Jegyzetek a községi párt-végrehajtóbizottság legutóbbi ülésének beszámolójából Ibrány községben, ,az alap­szabály szerint működő, III. , típusú termelőszövetkezetek (Vörös Csillag, Rákóczi,' A1-, kotmány) elért termésátla­gai felülmúlja áz I. típusú tszcs-k és az egyéniek ter­mésátlagait. így például búzából 2, rozsból 1 mázsá­val. De sokkal kedvezőbbek terméseredményeik kapá­sokból is. Ez pedig a tag­ság egyre növekvő életszín­vonalát segíti elő, illetve biztosítja. A többi III. típusú terme­lőszövetkezetek mellett a Rákóczi TSZ tagsága is igen szép eredménnyel fog­ja zárni ezt a gazdasági évet. Például: az egy mun­kaegység értéke — pénzben és természetben — jóval meg fogja haladni a 100 fo­rintot! Ezek az eredmények fé­nyesen bizonyítják, hogy többet, jobbat csakis a szo­cialista nagyüzemi terme­léssel lehet elérni. Ezért mindenekelőtt a kommunis­táknak, a dolgozók által különböző vezető funkciók­ba választottaknak kell pél­damutatóan minden erővel támogatni ezt az egyedüli helyes utat. Még jobban le kell vetkőzni a befeléfordulás káros voltát Az alapszabály szerint működő III. típusú terme­lőszövetkezetekben bizonyos mértékben még mindig tartja magát a befeléfordu­lás káros és helytelen né­zete. Elhallgatják ez elért eredményeket és nem szí­vesen vesznek fel maguk közé új tagokat. (Ez -az utóbbi téves nézet persze megszűnőben van már, de még mindég van ezen a té­ren is javítanivaló.) A legsúlyosabban nyilvá­nul ez meg az Alkotmány TSZ-ben. Ugyanis v ebből a tsz-ből léptek ki 1953 őszén a legtöbben. De az eltelt idő óta egyre többen felis­merték, hogy .' helytelenül cselekedtek akkor és mind többen vannak, akik szíve­sen térnének vissza a nagy­üzemi gazdálkodás útjára. Csak éppen a hívó szóra várnak — ami sajnos, mind jobban késik. Élő, eleven legyen a Isz-szervezés agitációja Hogy a III típusú tsz-ek számszerű fejlesztése ered­ményesebben haladjon, a községben,- ahhoz szüksé­ges az, hogy az agitáció minél élőbb, elevenebb le­gyen. A tsz-ek pártszerve­zetei adjanak meg minden segítséget ehhez a munká­hoz. Dolgozzák fel ’a , ter­melőszövetkezetek. tagjainak nagymértékben . megjavult anyagi . helyzetét és tegye­nek összehasonlítást . jöve­delmük szempontjától az­zal az időszakkal, amikor még azok is egyéniek vol­tak. Csakis így válnak ma­guk, a szövetkezeti tagok is a jobb paraszti élet agitá­toraivá. i . Feltétlenül nagyobb gond­dal kell előkészíteni az e célt szolgáló néppevelő ér­tekezleteket is. Ismerniök kell a népnevelőknek és minél szélesebb körben tu­datosítani a Ilii. típusú, önállóan működő tsz-ek tág-, jainak a közös részesedésen felül járó más egyéb jutta­tásokat, kedvezményeket, így például a beadás terén, is jelentős kedvezményt él­veznek a tsz-tagok. A tárV sadalombiztosítás révén in­gyenes' kórházi . ápolásban, gyógykezelésben, gyógyszer­ben részesülnek. • A szociá­lis juttatás során .anyasági segélyt kapnak a szövetke­zeti asszonyok, valamint családi« pótlékban részesül­nek a többgyermekes csa­ládok. S ugyanígy gondos­kodik a termelőszövetkezet idős tagjairól is az alapsza­bály szerint biztosított szo­ciális alapból. De, hogy mindennek je­lentőségét tudja és ismerje minden ibrány i, dolgozó pa­raszt, ahhoz az szükséges, hogy a szervezett ágitáció során ez köztudattá váljék. Szélesebb alapokra kell helyezni az agitációs munkát! A termelőszövetkezetek számbeli és minőségi fej­lesztése, gazdasági megerő­sítése nem könnyű feladat. Ezt nem végezheti egyedül a községi pártbizottság, sem a tanácselnök. Ebben a nagy, de megtisztelő mun­kában minden párttagra és becsületes pártonkívüli dol­gozóra, .elsősorban, termelő­szövetkezeti tagokra és ve­zetőkre szükség van. Szé­lesebb alapokra kell he­lyezni az - egyéni agitáeiót. Semmiképen nem szabad azonban türelmetlennek lenni. Ha arra ■ szükség van, tízszer -is fel kell ke­resni egy-egy egyéni dol­gozó parasztot és meggyőz­ni, a megoldhatatlan tények alapján. S ha lendületes, odaadó munkával folyik Ib­rányban is a termelőszö-. vetkezetek számszerű fej­lesztésének agitációja, ak­kor rövid időn belül leméri hetően komoly eredmények fognak születni. Bizonyítja ezt az, hogy az utóbbi na­pokban is 20. család 32 tag­gal, 31 hole} földdel válasz­totta a nagyüzemi gazdál­kodás útját Ibrányban. - Asztalos Bálint. A Szerkesztőség postójóból Szovjet vendégek látogattak cl hozzánk Nemrégen nagy megtisz­teltetés ért. bennünket, A ’mezőgazdasági kiállításra érkezett szovjet vendégek meglátogatták . nyírmadai ‘sertéstenyésztő telepünket.' Látogatásuknak célja az volt, hogy egy modernül ■berendezett hizlalda üze­meltetését megfigyeljék, és lássák az- egész munkafo­lyamatot, ami itt történik, a takarmányozástól kezdve, a sertések beérkezésétől az elszállításig. . Különösen gondosan tanulmányozták .a Sertésfajták' kialakulását, azok termelési . alakulását fajtánként, 1 takarmányozá­sát és elhelyezését. A nyír- .rnadai telep vezetőségét ta­náccsal látták cl a takar­mányozásra és elhelyezésre vanatkozóan. A sertéstar- ‘tás, önköltség ' alakulás és gazdaságos termelés kérdé­sét is nagy ‘ érdeklődéssel figyelték, erre vonatkozólag is sok hasznos tanáccsal látták el a helyi . vezet ősé­get. Örömmel állapították meg a vendégek,. hogy a tisztaság és a munkamenet jó a telepen. Megelégedés­sel távoztak Nyírmadáról. Móricz Ferenc, a Sertéstenyésztő Vállalat igazgatója. Terjesszük el széles körben a legjobb munkamódszereket! Röviden, egy miniszteri utasításról A kohó- és gépipari mi­niszter a vállalatokra kö­telező utasítást, hozott a szakma kiváló dolgozói­nak, a kormánykitüntetés­ben részesült és az élen­járó dolgozók munkamód­szereinek elterjesztéséről. Az utasítás többek között kötelezi a vállalat igazga­tóját, főmérnökét, hogy ha­vonta gondoskodjon rend­szeres üzemi munkamód­szer-bemutatók szervezé­séről. Ezeken a bemutató­kon ismertessek cs ter­jesszék cl a kitüntetett dolgozók élenjáró munka­módszereit és munkafogá­sait. Termelési értekezleten a dolgozók előtt részletesen ismertetni kell a sztahano­vista címmel kitüntetett dolgozók munkamódszerét, újítását, — hogy azokat a többi feltételek teljesítésé­vel együtt részletesen meg­vitathassák a dolgozók. A legjobb módszerekről a vállalatoknak munkamód­szer-tanulmányokat kell készíteni, melyekben ele­mezni kell a több, azonos munkát végző élenjáró dolgozó munkáját. Az igy kialakított legjobb mód­szereket sztahanovista is­kolákon. tanfolyamokon és közvetlen tapasztalatcsere útján ismertetni kell a dolgozókkal. — és széles körben cl kell terjeszteni. Az élenjáró munkamód­szerek terjesztésével kap­csolatos feladatokat a mű­szaki intézkedési tervbe is be kell építeni. A miniszteri utasítás maradéktalan végrehajtása feltétlen a Sztahanov-moz- galom kiszélesedését, a sztahanovisták számának növekedését fogja eredmé­nyezni. A Kohó- és Gép­ipari Minisztériumhoz tar­tozó vállalatok igazgatói és főmérnökei tekintsék egyik legfontosabb felada­tuknak az utasítás minél gyorsabb és minél eredmé­nyesebb végrehajtását. Az üzemi pártszervezetek az üzemi szakszervezettel együtt ne mulasszák el messzemenően segíteni -a vállalatnál a miniszteri utasítás végrehajtását. Kovács Ida boldogsága A Nyírlugosi Állami ■ Gazdaságban jórava- ló. szorgalmas munkás Ko­vács Ida. A kertész-brigád­ban dolgozik. A múltkor a brigád egyik tagja újságol­ta neki. : — Hallod, Ida, sohse tud­tam, hogy ily eit szerencsés vagy. Nem is mondtad,hogy. 50 ezer forintot nyert a köt­vényed. A leány nagyot nézett, azt hitte, meg akarják viccelni. — Igen, igen. A Szabad Földben olvastam a neve­det, és azt, hogy nyertél, í llyan komolyan mondta • ezt a brigád-tag, hogy a leány 'hinni kezdett, fu­tott elolvasni a Szabad Föl­det, s valóban . benne látta a nevét. Szaladt a postára megtudni, valóban igaz-e, hogy azt á 111. Békekölcsön- kötvényt, melynek nyerő­számából neki is van egy 50 forintos, valóban 50 ezer fo­rinttal húzták-e ki a leg­utóbbi sorsoláskor. Tgy volt. Tegnap az OTP 1 nyíregyházi ' fiókinté- zetében boldogan vette fel az 50 ezer forintból az 50 forint névértékű kötvényre eső 20.010 forintot. „Gondol­ni sem mertem rá, hogy ilyen boldogságot fog okoz­ni nekem a békekölcsön­jegyzés“ — mondotta. 1. 1926 kora tavaszán, egy hamvas reg­gel, középtermetű, gesztenyebarna férfi lűrge mozgással szállt ki a vasúti kocsi­ból. „Büdszentmihály“ — olvasta az állo­mást jelző táblán. Körülnézett. Minden új, idegen, isme­retlen volt előtte. Aztán kissé idegenked­ve kezébe vette orvosi táskáját, elindult a kijárat felé. Majd az állomás előtti je­genyefához támaszkodva, állt és várt. Az utasok már szétszéledtek, amikor váratlanul őszeshajú férfi szólította meg: — Az új orvos? — Igen, én vagyok az. — A doktor úrért jöttem, — s kezével az állomás előtt várakozó kocsira muta­tott, — szálljon fel. Elindultak, A bakon ülő férfi már öre­gebb volt. Arcán a ráncok mély barázdá­kat szántottak. Őszülő haja úgy csillogott a napfényben, mint az ezüst. Ostorát gyakran pattogtatta, lovát a gyeplőszár­ral szép fejtartásra kényszerítette. Boldog volt, hogy ő ismerhette meg először az új orvost. A hátul ülő férfinak meg is je­gyezte: — Nagyon vártuk már a doktor urat. Hej, de sokszor kellett volna ... Gyorsan repült a kocsi. ,A friss szél­ben remegtek-hajladoztak az útszeli fák ágai, nedves rügyeikből keserű illat szi­várgott, — de a kocsi mélyében ülő férfi ezt nem vette észre. Félig csukott szeme­vei csak egyre gondolt. Arra, amire min­den kezdő orvos gondolni szokott: a hiva­tására ... az orvosi esküre ... Félálmában maga előtt látta: féltő, segítő kezenyo- mán hegyan gyógyulnak meg a férfiak és nők, ifjú leányok" és legények és hogyan lesznek új erői -az- életnek ... hogyan vál­toznak át az anyák bánatos könnyei — örömkönnyekké, amikor féltett kincsük, gyermekük gyógyulását látják . .. Egész gondolata az ismeretlen falu felé szállt. A FALU 2. 192C. áprilisában érkezett Dr. Kriszt Béla — egy villanyszerelő munkás 27 éves fia Tiszabüd községbe községi orvosnak. Azóta tudásának legjavát adva, itt dolgo­zik. Közel harminc év. Aki könnyen veszi az életet, aki csak a véletlenre bízza sorsát, annak nagy idő ez, "De aki ért hozzá, hogyan tegye gyü­mölcsözővé az emberi boldogulás számára a gyorsan rohanó órákat, az meg sem érzi. Dr. Kriszt Béla közel harminc év alatt megszámlálhatatlan gyermek és fel­nőtt egészségéért küzdött — ha kellett, éjjel, ha kellett, nappal. Bármilyen idő­szakban kész volt az embereken segíteni. Városán nevelkedett, városon végezte az iskolát, — de mégis csakhamar ottho- hosan érezte magát ebben a sáros kis fa­luban. Szenvedélyesen — az emberekkel, a faluval együttérzésben — vállalta ezt az életformát. Minden idegszálával érezte, hegy a falu sorsa egyszeriben összeforrt az ő sorsával. Ö nem lehetett más, mint a falu. S ma mór ügy hozzátartozik a fa­lujához, mint az adakozó gyümölcsfák, mélyek jól tartják az embereket, mint a virágok, melyek beillatozzák a nyári es­téket, mint minden, ami azért él, hegy adjon. Ma is csak egy cél lebeg előtte: orvosi hivatása. Hadd idézzem szerényen megjegyzett szavait: — Én nem alkottam valami nagyot, csak a kötelességem végzem. Ehhez a hi­vatáshoz csak egy szükséges: lelkiismere­tesen szeretni, gyógyítani-az embereket... Ha újból kezdeném, csak ezt a hivatást választanám... ....... Szeretni, gyógyítani az embere­két . ..“ Igen, e szóban benne van áz a szeretet, az a küzdeni akarás, ahogyan ORVOSA Dr. Kriszt Béla orvos: közei harminc éven keresztül szeretettel küzdött és harcolt áz emberek gyógyulásáért. 3. Ma a község neve Tiszavasvári. Hosz- szú, kígyózó főutcájának vége felé van orvosi rendelője. Itt látogattam meg öt. De nem volt odahaza. A tanácsházához hivatták valamilyen hivatalos ügyben. Az illetékesek nem érkeztek meg. Ő nem várt. Gondolata-rendelője felé szállt: so­kan várakoznak rám. Kisidő vártán megérkezett. Közel van már a hatvan évhez, de mozgása fürge és fiatalos. Barna haja ugyancsak megőszült, halántékán csak itt- ott árulják el egykori szépségét. Télt ar­cáról, széles mosolyáról határtalan ked- : vesség sugárzik. Széles homloka alatt sze­mének olyan tiszta a tekintete, hogy szinte meggyógyítja a betegeket, akire rá­néz. A rendelőjének előcsarnokában vá­rakozó betegek valamennyiéhez volt va­lami kedves, meleg szava. Az egyiktől a ■gyerek javulási állapotáról, a másiktól .már a kapás'termények várható termésé­ről érdeklődött. Azután megkezdte a ren­delést. Előbb két kis gyermek mer.t be az apjával. Az egyiknek a vasvilla szúrta meg a lábát. Fertőzést kapott. Egy pár nappal' ezelőtt tetanusz-injekciót kapott, ■ most penicillint kap. A gyermek fél, resz­ket. > — Ne félj, kismokus, nem fog fájni, — nyugtatta meg simogatva a gyermeket. ■ Azután a megszokott gyakorlattal, ügyességgel beadta az injekciót. A kis­gyermek mosolygott az orvosra: „Valóban nem fájt, doktor bácsi." Igv jöttek sorjába a betegek. Minden­kit alaposan megvizsgált, recepteket írt. Megfigyeltem, hogy egy cigarettára négy- ..szer-ötször is rágyújt. Amikor a betegét vizsgálja, minden tudását, gondolkodását oda összpontosítja. S e pillanatban az ju­tott eszembe: milyen felelősségteljesen végzi munkáját, hivatását. S csak egyre gondol: a beteg mielőbb meggyógyuljon. Amikor a betegekkel végzett, ebédel­ni készült. Alig fogott a leves elfogyasz­tásához, amikor egy férfi bekopogtatott: : — Doktor úr, tessék azonnal jönni, mert nagyon beteg a kislányom. Egy pár szóval megkérdezte, mi a baj, aztán gyorsan vette a kabátját, az orvosi táskáját, a legszükségesebb műszereket betéve s elindult. Felesége hiába kér­lelte, hogy legalább az ebédjét fogyassza el. Ű csak ennyit mondott: — Első a kötelesség. 4. : ■ Közel harminc év nagy idő. Hány fér­fi. hő, gyermek köszönheti gyógyulását Dr. Kriszt Béla községi orvosnak? Hány ember, hány szülő köszönte mór meg örömkönnyek között gyógyító munkáját? A falu szavaival szólva,, én is csak azt mondhatom: lelkes, fáradhatatlan munká­jáért megérdemli az elismerést és a kö­szönetét. Lehetetlen megmérni, hogy mennyit köszönhet neki a falu. Dr. Kriszt Béla községi orvos életének .pergő hétköznapjai tovább élnek, gyógyí­tó munkái tovább hatnak. Az ő alkotó ■ereje benne van a falu közös alkotó ere-: jében. Csendes hősiességet, az emberek iránti határtalan szeretetet és még sok mindent jelent Dr., Kriszt Béla tiszavas­vári orvos élete. Most a község, a nép bizalmából a falu vezető orvosa lett. — Mindég boldogan gondolok arra a tavaszi napra, amelyiken e faluba érkez­tem — mondta búcsúzóul. BÁLINT LAJOS. ■*» mm

Next

/
Thumbnails
Contents