Néplap, 1955. szeptember (12. évfolyam, 205-230. szám)

1955-09-14 / 216. szám

NÉPLAP J955 szeptember 14. szerda «I I» Á R T i: F 1 T É S _____________£ Akiknek a tanításáról nem szabad elí'eledkeziii A páríoktaíás előkészítésének tapasztalatai Napjaink történetének mai szakaszában egy-két hónap olyan változásokat ere "' Tényez a falu szocialis­ta átalakulásában, hogy aki ezeket az új történelmet lerakó dolgos hétköznapok­nak az eredményeit nem kíséri figyelemmel, s nem cselekszik a fejlődést figye­lembe véve, az nem végez­het jó munkát. A falu dol­gozói közül tegnap még so­kan voltak, akik egyénileg gazdálkodtak, s ma már a szocialista nagyüzemi gaz­Á fehérgyarmati járási partbizottság ágit. prop. osz­tálya a cégénydányádi köz­ségi pártvezetőséggel an­nakidején, júniusban elég gondosan előkészítette az új pártoktatási évet. Hu­szonöt hallgatóval megszer­vezték a „marxizmus- leninizmus alapja“ tanfo­lyamot. Kiváló, jól képzett, tapasztalt propagandistát biztosítottak Koncz Lajos igazgató-tanító elvtárs sze­mélyében a szeminárium vezetésére. A közel két hó­nap munkája azonban olyan történelmi jelentőségű vál­tozásokat eredményezett a község életében, mely fel­tétlenül szükségessé teszi, hogy azokat figyelembe^- véve, míg arra idő van, változásokat eszközöljenek." Sajnos, a járási pártbizott­ság ágit. prop. osztálya Ti*- eza Miklós elvtárs osztály­vezető és Sződényi Zoltán elvfárs, oktatási felelős a sok tennivaló mellett egé­szen elfeledkeztek arról, hogy az új termelőszövet­kezetekben megszervezzék, és megfelelően előkészítsék a pártoktatást. Sok olyan hallgatója van a községi alapszervezetnél szervezett szemináriumnak, mint Kor­mos Gyula elvtárs, aki idő­közben belépett a Haladás TSZ-be, ahol elnöknek vá­lasztották, vagy mint Hor­váth Gyula, Fábián Elek, akik ugyancsak a termelő­Cégénydányádon pán egyetlen termelőszövet­kezet volt. Ma viszont már négy van. Azok a kommu­nisták, egyénileg gazdálko­dó dolgoz* parasztok, akik megalakították a Szabadság TSZ mellett a Haladás, Rá­kóczi, Dózsa Termelőszövet­kezeteket, máról holnapra nem váltak és nem válnak szocialista emberekké. Gon­dolkodásuk nem változott meg, még hosszú ideig kí­séri őket a kisparcella gaz­dálkodás gondolata, annak talmas változások történtek június óta a községben. Ez feltétlen megköveteli, hogy a pártoktatás megszervezé­sében is változások történ­jenek. Most az a teendő vár a termelőszövetkezetek párt- szervezeteinek vezetőire, Lipusz Ferenc, a Dózsa TSZ elnöke, nemrégen még egyéni gazda ■ volt. Nyári László, a Rákóczi TSZ el­nöke hasonlóan. így lehet­ne sorolni a termelőszövet­kezetekben a közelmúltban alakult pártszervezetek tit­kárait is, akik egyénileg gazdálkodtak, meg azokat a volt egyénileg dolgozó pa­rasztokat, akik, miután be­léptek a termelőszövetke­zetbe, kérték felvételüket a pártba is. Ezeknek az elv­társaknak, a termelőszövet­kezetek vezetőinek, új tag­jainak a tanítására, nevelé­sére nagy gondot kell for­dítani. Cégénydányádon is a termelőszövetkezetek el­nökei, párttitkárai a párt új tagjelöltjei, pártonkívüli termelőszövetkezeti tagok nem máshol, mint a politi­kai szemináriumokon is­merkednek meg a párt po­hogy alaposan megszervez­zék, előkészítsék az új- párt­oktatási évet. Egyik legion- losabb tennivaló a propa­gandisták biztosítása. Cse- pelyi Tamás elvtárs, a já­rási pártbizottság titkára, szívesen vállalta, hogy a Haladás Termelőszövetke­zetben vezesse a politikai iskolát. Koncz, Vadász, ifj. Agócs Miklós és Peremi Bertalan elvtársak jól kép­zett propagandisták,. .akik ugyancsak vállalják ezt a pártmunkát. Mind a' négy termelőszövetkezetnél meg­van a feltétele annak, hogy megszervezzék a pártokta- tást. S mint ahogy azt he­lyesen tervezik, a termelő- szövetkezet vezetői, Kovács elvtárs, a községi párttitkár, az alapszervezethez tartozó párttagokat, akik még nem léptek be a termelőszövet­kezetbe, vagy az egyik vagy a másik termelőszövetke­zetben szervezett politikai szemináriumra osszák be. litikájával, a III. kongresz- szus célkitűzéseivel, határo­zataival. Tanításuk ezért el­sőrendű kötelesség,-hisz- a nagyüzemi gazdálkodás .út­jára való áttérés nem jelen­ti azt, hogy most már min­den szükséges megvan ah­hoz, hogy nagyüzemi mód­ra, a párt eszével, szívével gondolkodjanak, azok az elvtársak, akik tegnap még egyénileg gazdálkodtak. — Nevelni, tahitani kell eze­ket az elvtársakat, hogy életmódjuk megváltozásával gondolkodásmódjuk is meg­változzon, hogy szilárd meg­győződésű harcosai legye­nek a termelőszövetkezeti mozgalomnak. Ezeknek az új harcosoknak, termelőszö­vetkezeti tagoknak és veze­tőknek a tanításáról, neve­léséről egy pillanatra sem szabad elfeledkezni. . . ■ -F. K. dálkodás útját választottak. Cégénydányádon alig két hónappal ezelőtt még csu­ellenére, hogy a szocialista nagyüzemi gazdálkodás út­jára tértek. A fejlődést tigyelembevéve cselekedjünk A termelőszövetkezet vezetése politikailag is jól képzett elvtársakat követel Tanulni akarnak a méhészek Népgazdaságunk nagy gondot fordít a méhészetre is, mert a gyümölcsfák be­porzása a kerti és más magvak megtermékenyítése csak a méhek munkájával lehet tökéletes. Éppen ezért a méhészek­nek is tudományosan meg kell ismerkedniök a méhé­szettel. Ez az igyekezet megmutatkozik már az új iskolaév kezdetén, amikor a íanulniakarás fellendül nemcsak a fiatalokban, ha­nem a méhészek körében is. A nyíregyházi méhészek népes gvüiést tartottak 6-án este a József Attila kultúr- házban és elhatározták, hogy a kezdők és haladók részére a Méhészeti Szak­kör keretében egész évi tan­folyamot indítanak. Tanul­mányozzák Orösi Pál Zol­tán . Kossuth-di.ias méhész tudósunk méhész könyvét, és a „Méhészet“ című szak­lap eddig megjelent szá­mait. A tanfolyamon a méhé­szek nemcsak elméleti ok­tatásban részesülnek, ha­nem gyakorlati kiképzést is nyernek. IVANCSÖ JENŐ, szakkör-vezető. Nagymértékben növekedett a kemecsei járásban a dolgozók vásárlóereje A kemecsei járásban j 1951-ben 3,847.215 forint ér-1 tékű áru volt összesen. A kiskereskedelmi bolti for-' galom pedig meghaladta a 16 millió forintot. A járás lakosaira jutó vásárlás 600 forint volt. Ez csupán a já­rás területén lévő boltok­ban történt vásárlások alapján. Nincs benne, amit a dolgozók különböző váro­sokban, vásárokban vásá­roltak. 1952- ben az árukészlet meghaladta a 4 millió fo­rintot. Az összes áruforga­lom elérte a 33 millió fo­rintot. Az egy főre eső vá­sárlás meghaladta a 900 fo­rintot. 1953- ban az előző évi 4 millió forintos árukészlettel szemben már 7 millió fo­Szedik a burgonyát A kisvárdai járás dolgo­zói nem teszik karba a ke­züket az őszi betakarítás kezdetén sem, arra hivat­kozva, hogy a kedvezőtlen természeti viszonyok követ­keztében később lesz a be­takarítás. Az egész járás­ban e hónap elején megkez- dődött a burgonya szedése és a szedéssel egyidőben az rint értékű áru volt a já­rásban. Az összes áruforga­lom meghaladta az 51 millió forintot, az egy főre eső vásárlás pedig megközelí­tette az 1500 forintot. 1954. évben már 10 mil­lió forint árukészletünk volt s az összes bolti forgalom meghaladta a 63 millió fo­rintot. Az egy főre eső vá­sárlás elérte az 1800 forint lot. Ezek a számok igazolják, hogy a dolgozók vásárló­ereje milyen jelentősen vál­tozott, javult az elmúlt éviekhez viszonyítva. Kor­mányunk minden évijén nagy gondot fordít a dolgo­zók élelmiszer és iparcik­kekkel való ellátására s év­ről évre emelkedik a dolgo­zók életszínvonala. a kisvárdai járásban állammal szembeni kötele- I zettségek teljesítése. Eddig burgonyabeadásukat a járás dolgozói közel felerészben teljesítették. De van olyan község, is, amely már csak­nem eleget tett teljes egé­szében kötelexettségének; Ilyen község például Dögé. Hován József Kisvárda. Hasznos a műtrágya Vinai Mihály, a nyírte­leki földművesszövetkezet műtrágya raktárának keze­lőjét a község dolgozó pa­rasztjai úgy ismerik, mint a termelés mesterét. Van is benne valami. A kísérleti parcellába vetett kukoricá­ja és dohánya legszebb az egész határban. De saját földjének kapásai, kalászo­sai sem megvetni valók. — Már több éve kísérletezik a műtrágya helyes és megfe­lelő alkalmazásával. Az ed­dig szerzett tapasztalatait nem tartja titokként, hanem azt átadja többi dolgozó társainak is.. Az elmúlt év őszén már nem sokat kel­lett beszélnie a műtrágya mellett, mert a dolgozó pa­rasztok úgy vitték, mintha ingyen adták volna. A ter­méseredmények igazolták, hogy használata kifizető a község lakosságának. A fa­lu dolgozó parasztjai több, mint kilencven százaléka használt műtrágyát a tava­szon. A jó terméseredmények igazolták a műtrágya hasz­nálatának előnyét azokkal szemben, akik vonakodtak tőle és nem merték hasz­nálni. A lakosságot véve alapul, a megyében legtöbb műtrágyát Nyírteleken vá­sárolták meg. A helyi föld- müvesszövetkezet tizen­nyolc vagonnal adott el. A terméseredményekről Vinai elvtárs így beszél: — Szabó András három holdas egyéni dolgozó pa­raszt egy holdon termel szabolcsi dohányt. A gondos talajelőkészítés után és az időbeni kapálással 12 mázsa dohányt takarított be. A do­hány kocsánya két méter­nél magasabb volt és a nem műtrágyazottal szemben 3— 4 levéllel termett több. Vinai elvtárs saját ter­méseredményéről elmondot­ta, hogy ebben az évben burgonyából 150, kukoricá­ból pedig 35 mázsás termést, vár. De az is lehet, — mon­dotta, — „hogy számításon felül lesz, mert a kilátások jobbak“. Ebben az évben, — már mint az érdeklődés bizor nyitja, t— nem lesz olyan dolgozó paraszt a község­ben, aki ne használna mű­trágyát. A dolgozó parasz­tok nemcsak a kísérleti, ha­nem saját földjükön is meg­győződtek a műtrágya hasz­nálatának előnyéről, s arra ösztönzi őket, hogy műtrá­gyát használjanak­DOROGI MIHÁLY, MÉSZÖV, Nyíregyháza : -övelkezeti gazdálkodást választották. Nem egyedül álló példa Kovács Gusztáv elvtárs esete sem, aki mi- u.án termelőszövetkezeti tag lett, egyúttal kérte fel­vételét a pártba is. Most tagjelölt. A községi párt- szervezethez tartozó kom­munisták nagyrésze Kovács György párttitkárral az élen, vagy az egyik, vagy a másik termelőszövetkezetbe léptek be. így most már a községi alapszervezetnek alig van 5—6 tagja. Ma már nemcsak a Szabadság TSZ-ben, hanem a Haladás­ban, a Rákócziban is meg­alakult a pártszervezet. A tényeket, a fejlődést figye- lembevéve kell tehát csele­kedni a pártoktatás előké­szítésénél, ha azt akarjuk, hogy az olyan új termelő-, szövetkezeti tagok, mint ifj. Nyári László volt középpa­raszt, aki a Rákóczi TSZ el­nöke, vagy mint Szántó László, Sáfrány Béla, Ju­hász László volt középpa­rasztok, akik beléptek a ter­melőszövetkezetbe, részt ve­gyenek a pártoktatásban, Mi a teendő Kovács elvtárs ? Kovács György elvtárs, a községi pártvezetőség titka.-, ra, látja, hogy milyen hä'­A tagság nagy figyelem­mel hallgatta a beszélőt. Hogyisne, amikor Büdszenti György elvtárs, a község ta­nácselnöke volt. Egyenessé­géről, becsületességéről min­denki ismeri, tiszteli. —... A tanácselnökség­ről, elvtársak, le is mond­tam. Lemondtam azért, hogy az Üttörő Termelőszövetke-. zetnek ne csak valamiféle dísztagja lehessek.. Ezután itt akarok dolgozni az elv­társakkal együtt.. Mint. kom­munista, teljes meggyőződé­semből vallom, nem tartom magasabb funkciónak a ta­nácselnökséget, mint az al­kotó termelőszövetkezeti tagságot...' >• A jelenlévők élénken he­lyeseltek. Szűcs Áron, aki a bajuszát még mindig vissza­nyírja, nehogy öregnek lás­sa az idő, az asztal mellett el is kiáltotta magát: — Éljen! ’ ' Erre taps zúgott fel. Gyorsan, hangosan. Mint ezernyi galamb szárny csat­togása. S áhógy jött vissza a csend, Kócs László — aki­nek felvételét' szintén ezen a gyűlésen fogadta el a tag­ság — odasúgta a mellette ülőknek: — Ez az őszinteség. Az igaz' kommunista beszéd. ' Büdszenti György fel­ELNÖK LETT BELŐLE... emelt fejjel nézett szembe a jelenlévőkkel. Amikor újra szóhoz juthatott, eleinte meghatottság érződött hang­jából. Az, amit semmi más nem tud megadni, kilobban- tani a szívből, csak a nép ereje, az emberek■ bizalma* —... Mint tudják az- elv­társak, néhány évvel ..ez­előtt iskolára' küldőit a párt. Petneházáról mentem el ak-\ kor, mivel odavaló vagyokA Egy alkalommal szabadság-' ra mentem, de , é lespnyárri szomorú hanggal fogadott.' „No, fiam, — aZPmöndia — I eddig még megtudtalak ki-! nálni egy kis z-síroskenyér-1, vei. De ezután az. $pm lesz. Édesapád belépett a iéesz- be“. És mi lett? Az elmúlt t télen olyan gyönyörű két\ hízót vágtak,, -amilyet soha azelőtt. Jól vannak. Ahány., szór hazamegyek, édes­anyám nem győz eleget di­csekedni: most ezt 'vettek, azt vettek, nézzem meg csak! Ennek pedig mind- annyian nagyon örülhetünk,; Ezért kértem én is a pártol,1 hogy szövetkezeti munkára jöhessek. A párt megértette és teljesítette . kívánságo-j mat. Most pedig, hogy en­nek a termelőszövétkezel-\ nek tagja lehetek, kötele­zem magam arra, hogy min­den erőmmel védelmezem és növelni igyekszem a kö­zös vagyont. Együtt mun­kálkodom a tagsággal azon, hogy gazdaságunkat naggyá, példamutatóvá tegyük, örömmel jelenthessük nem­sokára pártunknak, Rákosi clvíársnak, hogy az Üttörö Termelőszövetkezet Bakta- lórántházán a nagyüzemi gazdálkodás erős vára lett! Még csattogott a taps, amikor Szöcs Áron felállt az asztalnál. Torkát meg­köszörülte. Most követke­zett a közgyűlés legfonto­sabb pontja. Ügy is akart hát szólni, amint az ilyen­kor ülik: — Mivel a Szegedi elvtárs lemondását az elnökségről a tagság elfogadta, az most aj feladatunk, hogy újat vá-\ lasszunk helyette. Egy te- kintélyesebb, erősebbkezű embert. Aki téeszünk fej­lődése során minden tekin­tetben jól megállja a helyét. Ha az elvtársak megenge­dik, — mert minek tarta­nám magamban, ha így ér­zek — mindjárt javasolnám is a magam részéről Bűd- szenti elvtársat. Mindany­nyian is ... Erős, váratlan taps zú­gott fel. Az éljenzéstől, lel­kesedéstől hangos lett a te­rem. „Ügy van!’“ „Odavaló ember!“ „Éljen!“ Amikor Szöcs Áron me­gint szóhoz juthatott, szük­ségtelennek vélte tovább ismertetni Büdszenti elvtárs erényeit. Hiszen nagyon jól ismerik, az egész községet vezette az a tanácsházán. Hogy benne minden meg van ahhoz, aminek segítsé­gével még eredményeseb­ben sziládulhat, fejlődhet j az Úttörő TSZ. Szavazásra került a sor: nyújtsa fel a kezét, aki Bűd-; szenti Györgyöt elnöknek; akarja. A következő pilla-1 natban, amikor Szöcs Áron meglátta a felemelt karok sokaságát, elmosolyodott: I — Ezennel kérem a Büd- szenti elvtársat, a tagság akartából jöjjön ide az asz­talhoz. Ha már itt is elnök lett belőle. Az arcok derültek, nevet­tek. A nagytermetű Gál András pedig egyenesen arra várt, hogy feleje néz­zen az új elnök. Szólásra jelentkezett. . — Elvtársak. Mint tudjá­tok, én is új tag vagyok még. Nem egy, se nem két kívülálló kérdezte tőlem: miért léptem én be a téeszA be? Azt feleltem: mert itt látom a helyem. Igen. Én itt látom, de sokan, akiknek, szintén itt volna a helyük, azok még tétováznak. Mit kell lenni, hogy ezek is mi­hamarabb közénk kerülje­nek? Nem hallgatni, hanem szüntelenül beszélni ered­ményeinkről. Felvilágosító szóval, maggyőzniakarással mindannyiunknak, pártta­gok és nem párttagok. Mert van miről beszélni. Szép terméseredményeink van­nak. Az idén majdnem még- egyszer annyit ér egy mun­kaegység, mint amennyit az elmúlt, évben ért. A ter­veink, céljaink is szépek. Tízméteres virágházat épí­tünk. Kifejlesztjük konyha­kerti gazdálkodásunkat, aminek én magam is sok évi gyakorlattal rendelkező mesteré vagyok. Így kell, elvtársak. így lesz meg an­nak a jó eredménye, hogy mi most új elnököt válasz­tottunk. A fiatal, de gazdag ta­pasztalatokkal, jó ember­ismerettel rendelkező új el- . nők szinte minden szavát feljegyezte Gál Andrásnak. asztalos Bálint*

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents