Néplap, 1955. szeptember (12. évfolyam, 205-230. szám)
1955-09-09 / 212. szám
NÉPLAP 1955 szeptember 9, péntek •» Ahogyan a virág kibontja szirmait... főttek. virágosnak a tissadadai téeszek Gyönyörű, zöldlombozatú fasor között vezet az út a tiszalöki erőműtől Tiszadadáig. Az úttól balra kukorica, napraforgó és cukorrépatáblák. Jobbra az állami gazdaság mintakertészete, nem sokkal lejjebb a Tisza partján bozótok, mezei virágok, a Tisza vizére boruló fűzfák, melyek lugasai alá délidőben hűsölni járnak az emberek. Fenségesen szép. megkapó ez a táj. A Tisza most nyugodt, fényes, tiszta, mint a mesebeli pásztorleány arca, melyet kétoldalon kibontott hajának bodros fürtje övez. Most méltóságteljesen hömpölyög, lassú hullámai fodrokat mosnak a partjain. * Nagyanyám, nékünk muzsikál a rádió! becsületességedről, munkaszeretetedről meggyőződtünk. Ne hallgass az ellenség szavára!... Gondold meg — gyere vissza közénk, szeretettel várunk!" Aztán a pártszervezetek kommunistáit, a tanács és a tömegszervezetek legjobb dolgozóit, a pártonkívüli népnevelőket, tsz.' tagokat aktíva értekezletre hívták egybe. Az értekezlet részvevői nagy lelkesedéssel vállalták a tsz. fejlesztéséért folyó agitációs munkát. A! gyűlés részvevői hazamentek és munkához láttak. Pál Gábor, a községi tanács elnöke, Nyírcsák József, a Béke TSZ elnöke, Orosz Gyula, Fazekas Mihály és még sokan mások, alapos előkészülettel és tele lelkesedéssel indultak útba..; A terméseredmények beszélnek nap este 8 órai kezdettel Nyíregyházán, a szabadtári színpadon vendégszerepei a Borsod-Abaúj-Zemplén megyei 130 tagú központi művészegyüttes. Közreműködnek L. Pekker Zsuzsánna, Marx Erika, ősz Ilona, Ga. lánffy Lajos. Gombás Ferenc, Szemző Károly és a miskolci Zeneművészeti Szakiskola művésztanárai. Műsoron Mozart, Verdi, Koposov, Szevsnyikov, Händel, Bach, Brahms, Kodály és Bartók-művek szerepelnek. A tánckar a Nyírségi- páros, Három-ugrós, Lócástánc, Cigánytánc stb. tánco. kát mutatja be. Vezényel: dr. Bellákné — Veszprémy Ilona. A tánckar koreográfusa Rotter Oszkár, karigazgató Bartos András, összekötő szöveget Hetényi Margit zeneiskolai tanár mond. Jegyek 3—12 forintos árban a József Attila kultúrott- honban kaphatók. B,ossz idő esetén az előadást a József Attila kultúrotthonban tartják. Vasárnap este a nyirbál tori kultúrotthonban vidám műsor szórakoztatja a dolgozókat, utána reggelig tartó bál következik. A vasárnapi megyei kultúrműsorokból Szeptember 11-én, vasárTiszadada — jelzi a tábla. Egy-két órával múlhatott dél. A levegő szinte mozdulatlanul áll. S e nagy látszólagos rezdületlenségben minden virág, fűszál lélegzik, hajlong, növekszik — épp csak a szemünk látja mozdulatlannak. Ahogyan a virág kibontja Szirmait, él, fejlődik, ugyanúgy nőnek, virágoznak ebben a tiszaparti községben a termelőszövetkezetek is. A« egyéni gazdákat jóval felülmúló termelési eredmények, nagyszerű építke. zések :;: mind, mind hirdetik a virágzó életet:; -. A községben is látszólag mozdulatlan az élet, pedig rohamosan fejlődik. Este a kiskapuban, vasárnap az utcákon, sőt a határban is így szólongatják egymást az emberek: — Hallottad? Pintér Sándor belépett a „Békébe“:: -. Deák András, Kusnyir József, meg Rásonyi János iS: : 3 Gyere vissz Abban, hogy a községben egyre többen választják ezt az utat, nagy része van a községi pártbizottságnak, a tanácsnak, a kommunista és pártonkívüli népnevelők- nek.— A községi pártbizott. ság, a helyi erőkre támaszkodva végzi tsz. fejlesztési agitációját —mondta Sipos Istvánná elvtársnő, titkárhelyettes. És ez így van. A községi pártbizottság vb. ülésén tervet dolgozott ki: hogyan mozgósítja a helyi erőket, hogyan vonja be a termelőszövetkezeti tagokat is. Aztán számba vették: kik azok a dolgozó parasztok, akikkel elsősorban foglalkozni fognak. Különösen ii_ gyelembe vették azokat a dolgozó parasztokat, akik az ellenség megtévesztése folyA tanácsháza szobájában szól a rádió. A hangszóró messzire röpíti a muzsikát. Aztán megszólal a mikrofon: „A következő dalunkat B. Nagy István .. ; Nagy Ferenc .. . Süveges Imre .. . Császár Sándor... a termelőszövetkezetbe lépett új tagoknak küldjük... “ S e pillanatban barnahajú kislány szalad keresztül az úton. Piros szalag úgy virít a hajában, mint a mező szélén egy magános pipacsvL rág. — Nagyanyám — mondja vékony hangján — nékünk muzsikál a rádió ;.. A nagymama kiáll a kiskapuba. Hallgatózik egy ideig és csak csendesen mosolyog, simogatva unokája barna haját. Az új élet, a boldog jövő mosolya ez. És ez a boldog mosoly, a jövőbe vetett hit reménye egyre több dolgozó paraszt arcán jelenik meg. Az utóbbi hetekben 27 család 36 taggal választotta a szebb, a boldogabb élet útját. a közénk...! tán léptek ki a termelőszövetkezetekből. Majd a tsz. vezetőségével közös fogalmazásban mintegy kétszáz dolgozó parasztnak levelet küldtek ki. A levél tartalma többek között a következő: „Biztosan nem kerülte el figyelmedet a szép termés- eredmény, az állatállomány, a munkaegységek állandó növekvő értéke. ... Meggyőződhettél róla, hogy míg Te és többi egyénileg dolgozó paraszttársaid szinte egyhelyben álltok, noha sokat kell küzdenetek — mi állandó növekvő terméseredménnyel, magasabb élet- színvonallal bizonyítjuk be, hogy mi járunk a helyes úton . . . Ezek az eredmények még masabbak lehelnének. ha többen lennénk. Rád is szükség van, hiszen Tiszadadán is — csak úgy, mint másutt — sok aggályt, ellenvetést, terjeszt az ellenség. Azonban ezeknek a leküzdésére megvannak a meggyőző érvek. A párt- szervezet népnevelői ugyan, úgy, mint a Béke és a többi termelőszövetkezet tagjai beszélgetnek az egyénileg dolgozó parasztokkal. Elmondják, hogy az egyéni parasztok lényegében ma is úgy gazdálkodnak, mint 6-8 évvel ezelőtt, főleg kézi- és fogatoserővel, tudományos ismeretek nélkül. Ezzel szemben a termelőszövetkezetben a tsz. tagok a mai idők követelményeinek megfelelően, a tudomány alapján, gépesített, nagyüzemi gazdálkodást folytatnak. Ennek alapján terméseredményeik jóval felülmúlják az egyéni gazdákét. Míg a Béke TSZ 13.50 mázsás, a Dózsa 12 mázsás, a Búzakalász 13 mázsás, átlagtermést ért el búzából holdankint, addig az egyéniek alig érték el a 7 mázsát. Ha valaki ma megkérdi a Béke TSZ valamelyik tagját: miért jobb a tsz-ben, azt feleli: „Kevesebb a' gond, könnyebb a munka, szebb az életünk." A Béke TSZ eddig már 7 kiló búzát osztott ki munkaegységenként. Székely József például boldogan dicsekedett el, hogy ö 38 mázsa búzát vitt már eddig haza. Pataki János állat- gondozó pedig 40 mázsát. Ennyi termése egyetlen egyénileg dolgozó parasztnak sem , volt a községben, amely tiszta jövedelmét képezné. Szépen fejlődnek, jól gazdálkodnak a tiszadadai termelőszövetkezetek. Most, hogy a népnevelők, a tsz. tagok a jövedelmüket és gazdálkodásukat elmondják, még több egyéni gazda ismeri meg a szövetkezeti gazdálkodás előnyét. Nem véletlen tehát, hogy egyre több dolgozó paraszt határozza el magát a szövetkezeti belépésre. És ezek a dolgozók helyesen látnak és jól cselekszenek. A tiszadadai népnevelőknek pedig továbbra is az a feladatuk, hogy lelkesen, odaadóan — mint eddig — segítsenek rávezetni erre az útra a dolgozó parasztokat. BÁLINT LAJOS. A nagy elhatározás Hogyan nevelhet új sztahanovistákat Kiss János boltvezető? KISS JANOS régen dől- I gozik a kereskedelemben. Évek során sokat tanult és sok jó módszert elsajátított, igyekezett azon, hogy a munkáját a vevők általános megelégedésére végezze, és hogy kiérdemelje a sztahanovista címet. A KISKER Vállalat nyíregyházi, Makarenko utcai 75-ös boltjában sikerült elérnie a „plafont“, a 130 százalékot. ‘Egy éven át teljesítette a sztahanovista szintet. Nemrég kapta meg a „Szakma Kiváló Dolgozója“ jelvényt és a kitüntetéssel járó félhavi fizetést. — Példája a megye kereskedelmében egyedüli,-£ NEMRÉG Kiss János is részt vett azon az ankéton, ahol a termelés élharcosai elhatározták: megkétszerezik megyénkben év végére a sztahanovisták számát. — Amikor látta, hogy az üzemek legjobbjai milyen lelkesedéssel beszélnek arról, hogy hogyan fogják valóra vájtam ezt a felajánlást, — Kiss elvtárs elmondotta problémáját: — Hogyan nevelhetnék én új sztahanovistát, mikor a boltban velem dolgozó társam is sztahanovista lett? Vajon megállhatnak-e sztahanovistáink fejlődésükben? Dicséretes eredmény, szép érdem ez is, de a mi sztahanovistáinkban él a hősiesség, a készség újabb áldozatvállalásra. Otthagyják a jól szervezett, baráti légkörű munkahelyet, a sztahanovistává fejlesztett brigádot és olyan munkaterületen állnak helyt, ahol a rend, a fegyelem és a jó munka biztosításával jóhírűvé teszik a munkahelyet, sztahanovistává nevelik munkatársaikat. A KISKER Vállalatnál I is van olyan bolt, ahol nagy szükség van áldozatkész és példamutató sztahanovistákra. — Vállalja el egy ilyen bolt vezetését, Kiss elvtárs, és neveljen a bolt dolgozói-: ból sztahanovistákat — ezt válaszolták neki. * KISS EL.VTARS gondolkozott ezen. Eszébe jutott, hogy nemrég a vállalat vezetősége tett neki egy ilyen ajánlatot. Akkor húzódozott. Azt nézte, hogy köny- nyebb a bevezetett és összeszokott környezetben' megtartani a sztahanovista szintet. — Ám az ankét után már másként gondolkozott. Milyen felemelő, boldogérzés segíteni a gyengébbeknek. Nehéz volt határoznia. De határozott. Elment Acél Béla elvtárshoz, a vállalat igazgatójához: — Igazgató elvtárs!..; A múltkor szó volt róla, hogy a 33-as boltot... szóval..; elvállalom a bolt vezetését — mondta, és azokra a. bolti dolgozókra gondolt, akikhez jószándékkal, segíteni akarással megy, azzal a céllal, hogy együttesen jóhírű bolttá fogják fejleszteni a 33-as üzletet. Az igazgató kezet szorított a sztahanovistával, s büszkén nézett rá. — Mi majd segítünk, Kiss elvtárs! * NEM LESZ könnyű dolog teljesíteni a szép vállalást, hogy októberben már elérik a sztahanovista szintet. — Kiss elvtárs szaktudása, ’jó munkamódszere és erős akarata biztosan meghozza majd a szép kezdeményeket, a nagy elhatározás gazdag gyümölcsét! Példáját kövessék megyénk sztahanovistái! O. A. ejt híteUzed&k Szeptember 4-én tizen- ^ négy dolgozó paraszt indult el Bökönyből és négy dolgozó paraszt Geszteréd- ről, hogy tisztán lásson végre abban a kérdésben, amely az utóbbi időben mindennél jobban foglalkoztatja: olyan életet bizto- sít-e a nagyüzemi gazdálkodás, a termelőszövetkezet, mint általában mondják? Mert az ember, ha nem is mindig hallgat arra az irigy, rosszindulatú beszédekre, amely minden nagyszerű dolgot kísérni szokott (van még elég kulák az országban!), de csak könnyebben hisz a saját szemének. A nagykállói Üj Elet Termelőszövetkezetet tekintették meg, s minden olyan dolgot megnéztek, amelyben kételkedtek. Hát az volt bő- viben, — kételkedés. Hegyhát igaz-e, hogy a téeszek- fcen építkeznek? Meg, hogy olyan jó a termésátlaguk? Szépek az állataik, gondozottak a gyümölcsösök? — Tényleg olyan hihetetlenül sok a jövedelmük? Valóban jól élnek-e? Nem bánták meg, nogy beléptek a termelőszövetkezetbe? És így tovább. Az építkezésekre hamarosan megkapták a választ, mert éppen a Rákosi TSZ. földjén mentek keresztül. — Hát itt mi épül? Magtár. De olyan, látnivaló, hogy az egész járásban párját nem találni. Kié? Termelőszövetkezeté. Hát ez micsoda? Istálló, mellette a gondozó lakás. Be van vezetve a villany, az istállóba. Megnézik? Megnézték. Ez is a téeszé? Azé. Hát a sertések? De gyönyörűek. Nagy hozzáértés neveli ilyen szépre! Mentek tovább. így vezették körül az Üj Élet gazdaságában is a csoportot. Nem volt hát vitás, hogy milyen eredménnyel dolgoznak. Most azután jött a kérdések kérdése: Hogyan élnek a téesz-tagok? Jöjje- i nek hát az elvtársak, s nézzék meg személyesen. Elmentek az Üj Élet téesz tagjaihoz. Szabó Sándorhoz, Márfoldi Józsefhez váratlanul állítottak be, nem készült a fogadásukra senki. Ezt észrevették, s azonnal megszállták a kamrákat, padlásokat: mit találnak? Találtak. A padláson tavalyi termény, nem is akármennyi, tavalyi liszt, s akadt a házban tavalyi zsír is. Jó.berendezés, szép ruhák, gondtalanság, és kedves hangulat fogadta őket. Nem volt tovább mit nézni, mert olyan az ember, ha kákán csomót keres, akkor addig kutat, amíg nem talál. Kitalálták, hogy ezek biztosan középparasztok voltak azelőtt, s azért élnek még ilyen jól. De vajon hogy él az olyan, aki a felszabadulás előtt: cseléd I volt? Be tudta-e szerezni magénak, ami kell, joblan él-e, mint annakelőtte? — Hogy a téesz gazdaságában beszéltek Petris Andrással, s az őszintén, kéretlenül elmondta nekik az életútját, hogy mennyit szenvedett, nélkülözött, mint cseléd, s hogy elfújta a gondját a közösségi élet, összesúgtak a látogatók, s lopva elmentek Petris András portájára. Ott aztán látták, hogy nem volt az állításban semmi nagyzolás. Petrisné megmutogatta azokat a gyermekruhákat, amelyeket a nyíregyházi ünnepi vásárban szerzett be, s nem kevesebb, mint hétezer forintot költött ezekre. Petris Andrásnak semmije sem volt azelőtt, most ezek a ruhák is megfogható valóság voltak. Jó, jó, mondták most már csak egyesek, akik leginkább igyekeztek hibát találni, mink megmondjuk?... Nincs ebben semmi, azok érdeklődnek a legjobban, akiknek legkomolyabb a szándékuk. Poér Sándor, Szabó Ferenc, Szabó János ... és még néhányan arra gondoltak, hogy ebben a termelőszövetkezetben van, de vajcn akármelyikben van? Hátha ez csak amolyan „kifogott“ téesz, ahol valaminek folytan gazdagabb a tagság? Ahogy Petris Andrástól kijöttek, szemükbe ötlött egy ember, aki ott töltötte az időt a közelükben. Hát az kicsoda? Kiderült, hogy Süveg Jánosnak hívják, s hogy kerülő a császárszállási Üj Alkotmány Termelőszövetkezetben. Megörvendeztek erre! Na, itt van egy másik téesznek a tagja, s bizonyosan nem volt középparaszt sem. Szó szót követett, s egyszer csak bementek Süveg János házába is, Nem is néztek egyebet, hogy a zsírra terelődött a beszéd, s a házigazda előgurított három kannát. Három kanna! Ezt nem hitték volna, ha ötven ember mondja. De látják. Volt még szalonna is bőven. Bekoronázta ezt az eredményes napot, — amikor a kérdéseikre választ kaptak a bökönyi és geszterédi látogatók, — a Dózsa Termelőszövetkezet új halastava. A halásszal beszélgetve, megtudták, hogy az idén kerültek bele első ízben halak, tavasszal, mintegy tizenkét mázsa. S most, ha majd halászatra kerülnek, 30—90 mázsára gyarapodva, viszik piacra, gazdagítva ezzel is a termelőszövetkezetet, s a tagok jövedelmét; A látogatás azonban csak akkor lesz eredményes, ha az őszinte érdeklődést őszinte szándék is követi, és saját hasznukra fordítják meggyőződésüket a bökönyi és geszterédi dolgozó parasztok,