Néplap, 1955. szeptember (12. évfolyam, 205-230. szám)

1955-09-09 / 212. szám

NÉPLAP 1955 szeptember 9, péntek •» Ahogyan a virág kibontja szirmait... főttek. virágosnak a tissadadai téeszek Gyönyörű, zöldlombozatú fasor között vezet az út a tiszalöki erőműtől Tiszadadáig. Az úttól balra kuko­rica, napraforgó és cukorrépatáblák. Jobbra az állami gazdaság mintakertészete, nem sokkal lejjebb a Tisza partján bozótok, mezei virágok, a Tisza vizére boruló fűzfák, melyek lugasai alá délidőben hűsölni járnak az emberek. Fenségesen szép. megkapó ez a táj. A Tisza most nyugodt, fényes, tiszta, mint a mesebeli pásztorleány arca, melyet kétoldalon kibontott hajának bodros fürtje övez. Most méltóságteljesen hömpölyög, lassú hullámai fodrokat mosnak a partjain. * Nagyanyám, nékünk muzsikál a rádió! becsületességedről, munka­szeretetedről meggyőződ­tünk. Ne hallgass az ellen­ség szavára!... Gondold meg — gyere vissza közénk, szeretettel várunk!" Aztán a pártszervezetek kommunistáit, a tanács és a tömegszervezetek legjobb dolgozóit, a pártonkívüli népnevelőket, tsz.' tagokat aktíva értekezletre hívták egybe. Az értekezlet részve­vői nagy lelkesedéssel vál­lalták a tsz. fejlesztéséért folyó agitációs munkát. A! gyűlés részvevői hazamen­tek és munkához láttak. Pál Gábor, a községi tanács elnöke, Nyírcsák József, a Béke TSZ elnöke, Orosz Gyula, Fazekas Mihály és még sokan mások, alapos előkészülettel és tele lel­kesedéssel indultak útba..; A terméseredmények beszélnek nap este 8 órai kezdettel Nyíregyházán, a szabadtári színpadon vendégszerepei a Borsod-Abaúj-Zemplén me­gyei 130 tagú központi mű­vészegyüttes. Közreműköd­nek L. Pekker Zsuzsánna, Marx Erika, ősz Ilona, Ga. lánffy Lajos. Gombás Fe­renc, Szemző Károly és a miskolci Zeneművészeti Szakiskola művésztanárai. Műsoron Mozart, Verdi, Koposov, Szevsnyikov, Hän­del, Bach, Brahms, Kodály és Bartók-művek szerepel­nek. A tánckar a Nyírségi- páros, Három-ugrós, Lócás­tánc, Cigánytánc stb. tánco. kát mutatja be. Vezényel: dr. Bellákné — Veszprémy Ilona. A tánckar koreográ­fusa Rotter Oszkár, karigaz­gató Bartos András, össze­kötő szöveget Hetényi Mar­git zeneiskolai tanár mond. Jegyek 3—12 forintos árban a József Attila kultúrott- honban kaphatók. B,ossz idő esetén az előadást a József Attila kultúrotthonban tart­ják. Vasárnap este a nyirbál tori kultúrotthonban vidám műsor szórakoztatja a dol­gozókat, utána reggelig tar­tó bál következik. A vasárnapi megyei kultúrműsorokból Szeptember 11-én, vasár­Tiszadada — jelzi a tábla. Egy-két órával múlhatott dél. A levegő szinte mozdu­latlanul áll. S e nagy lát­szólagos rezdületlenségben minden virág, fűszál léleg­zik, hajlong, növekszik — épp csak a szemünk látja mozdulatlannak. Ahogyan a virág kibontja Szirmait, él, fejlődik, ugyan­úgy nőnek, virágoznak eb­ben a tiszaparti községben a termelőszövetkezetek is. A« egyéni gazdákat jóval felülmúló termelési ered­mények, nagyszerű építke. zések :;: mind, mind hir­detik a virágzó életet:; -. A községben is látszólag mozdulatlan az élet, pedig rohamosan fejlődik. Este a kiskapuban, vasárnap az utcákon, sőt a határban is így szólongatják egymást az emberek: — Hallottad? Pintér Sán­dor belépett a „Békébe“:: -. Deák András, Kusnyir Jó­zsef, meg Rásonyi János iS: : 3 Gyere vissz Abban, hogy a községben egyre többen választják ezt az utat, nagy része van a községi pártbizottságnak, a tanácsnak, a kommunista és pártonkívüli népnevelők- nek.­— A községi pártbizott. ság, a helyi erőkre tá­maszkodva végzi tsz. fej­lesztési agitációját —mond­ta Sipos Istvánná elvtárs­nő, titkárhelyettes. És ez így van. A községi pártbizottság vb. ülésén tervet dolgozott ki: hogyan mozgósítja a helyi erőket, hogyan vonja be a termelő­szövetkezeti tagokat is. Az­tán számba vették: kik azok a dolgozó parasztok, akikkel elsősorban foglal­kozni fognak. Különösen ii_ gyelembe vették azokat a dolgozó parasztokat, akik az ellenség megtévesztése foly­A tanácsháza szobájában szól a rádió. A hangszóró messzire röpíti a muzsikát. Aztán megszólal a mikro­fon: „A következő dalun­kat B. Nagy István .. ; Nagy Ferenc .. . Süveges Imre .. . Császár Sándor... a ter­melőszövetkezetbe lépett új tagoknak küldjük... “ S e pillanatban barnahajú kislány szalad keresztül az úton. Piros szalag úgy virít a hajában, mint a mező szé­lén egy magános pipacsvL rág. — Nagyanyám — mondja vékony hangján — nékünk muzsikál a rádió ;.. A nagymama kiáll a kis­kapuba. Hallgatózik egy ideig és csak csendesen mo­solyog, simogatva unokája barna haját. Az új élet, a boldog jövő mosolya ez. És ez a boldog mosoly, a jövő­be vetett hit reménye egyre több dolgozó paraszt arcán jelenik meg. Az utóbbi he­tekben 27 család 36 taggal választotta a szebb, a bol­dogabb élet útját. a közénk...! tán léptek ki a termelőszö­vetkezetekből. Majd a tsz. vezetőségével közös fogal­mazásban mintegy kétszáz dolgozó parasztnak levelet küldtek ki. A levél tartal­ma többek között a követ­kező: „Biztosan nem kerülte el figyelmedet a szép termés- eredmény, az állatállomány, a munkaegységek állandó növekvő értéke. ... Meggyő­ződhettél róla, hogy míg Te és többi egyénileg dolgozó paraszttársaid szinte egy­helyben álltok, noha sokat kell küzdenetek — mi ál­landó növekvő termésered­ménnyel, magasabb élet- színvonallal bizonyítjuk be, hogy mi járunk a helyes úton . . . Ezek az eredmé­nyek még masabbak lehel­nének. ha többen lennénk. Rád is szükség van, hiszen Tiszadadán is — csak úgy, mint másutt — sok ag­gályt, ellenvetést, terjeszt az ellenség. Azonban ezeknek a leküzdésére megvannak a meggyőző érvek. A párt- szervezet népnevelői ugyan, úgy, mint a Béke és a többi termelőszövetkezet tagjai beszélgetnek az egyénileg dolgozó parasztokkal. El­mondják, hogy az egyéni parasztok lényegében ma is úgy gazdálkodnak, mint 6-8 évvel ezelőtt, főleg kézi- és fogatoserővel, tudományos ismeretek nélkül. Ezzel szemben a termelőszövetke­zetben a tsz. tagok a mai idők követelményeinek meg­felelően, a tudomány alap­ján, gépesített, nagyüzemi gazdálkodást folytatnak. Ennek alapján termésered­ményeik jóval felülmúlják az egyéni gazdákét. Míg a Béke TSZ 13.50 mázsás, a Dózsa 12 mázsás, a Búzaka­lász 13 mázsás, átlagtermést ért el búzából holdankint, addig az egyéniek alig ér­ték el a 7 mázsát. Ha valaki ma megkérdi a Béke TSZ valamelyik tag­ját: miért jobb a tsz-ben, azt feleli: „Kevesebb a' gond, könnyebb a munka, szebb az életünk." A Béke TSZ eddig már 7 kiló búzát osztott ki mun­kaegységenként. Székely Jó­zsef például boldogan di­csekedett el, hogy ö 38 má­zsa búzát vitt már eddig haza. Pataki János állat- gondozó pedig 40 mázsát. Ennyi termése egyetlen egyénileg dolgozó paraszt­nak sem , volt a községben, amely tiszta jövedelmét ké­pezné. Szépen fejlődnek, jól gaz­dálkodnak a tiszadadai ter­melőszövetkezetek. Most, hogy a népnevelők, a tsz. tagok a jövedelmüket és gazdálkodásukat elmondják, még több egyéni gazda is­meri meg a szövetkezeti gazdálkodás előnyét. Nem véletlen tehát, hogy egyre több dolgozó paraszt hatá­rozza el magát a szövetke­zeti belépésre. És ezek a dolgozók helyesen látnak és jól cselekszenek. A tisza­dadai népnevelőknek pedig továbbra is az a feladatuk, hogy lelkesen, odaadóan — mint eddig — segítsenek rávezetni erre az útra a dol­gozó parasztokat. BÁLINT LAJOS. A nagy elhatározás Hogyan nevelhet új sztahanovistákat Kiss János boltvezető? KISS JANOS régen dől- I gozik a kereskedelemben. Évek során sokat tanult és sok jó módszert elsajátí­tott, igyekezett azon, hogy a munkáját a vevők általá­nos megelégedésére végez­ze, és hogy kiérdemelje a sztahanovista címet. A KISKER Vállalat nyír­egyházi, Makarenko utcai 75-ös boltjában sikerült el­érnie a „plafont“, a 130 százalékot. ‘Egy éven át tel­jesítette a sztahanovista szintet. Nemrég kapta meg a „Szakma Kiváló Dolgozó­ja“ jelvényt és a kitüntetés­sel járó félhavi fizetést. — Példája a megye kereske­delmében egyedüli,-£ NEMRÉG Kiss János is részt vett azon az ankéton, ahol a termelés élharcosai elhatározták: megkétszere­zik megyénkben év végére a sztahanovisták számát. — Amikor látta, hogy az üze­mek legjobbjai milyen lel­kesedéssel beszélnek arról, hogy hogyan fogják valóra vájtam ezt a felajánlást, — Kiss elvtárs elmondotta problémáját: — Hogyan nevelhetnék én új sztahanovistát, mikor a boltban velem dolgozó tár­sam is sztahanovista lett? Vajon megállhatnak-e sztahanovistáink fejlődé­sükben? Dicséretes ered­mény, szép érdem ez is, de a mi sztahanovistáinkban él a hősiesség, a készség újabb áldozatvállalásra. Ott­hagyják a jól szervezett, baráti légkörű munkahe­lyet, a sztahanovistává fej­lesztett brigádot és olyan munkaterületen állnak helyt, ahol a rend, a fegye­lem és a jó munka biztosí­tásával jóhírűvé teszik a munkahelyet, sztahanovis­tává nevelik munkatársai­kat. A KISKER Vállalatnál I is van olyan bolt, ahol nagy szükség van áldozatkész és példamutató sztahanovis­tákra. — Vállalja el egy ilyen bolt vezetését, Kiss elvtárs, és neveljen a bolt dolgozói-: ból sztahanovistákat — ezt válaszolták neki. * KISS EL.VTARS gondol­kozott ezen. Eszébe jutott, hogy nemrég a vállalat ve­zetősége tett neki egy ilyen ajánlatot. Akkor húzódo­zott. Azt nézte, hogy köny- nyebb a bevezetett és ös­szeszokott környezetben' megtartani a sztahanovista szintet. — Ám az ankét után már másként gondol­kozott. Milyen felemelő, boldog­érzés segíteni a gyengéb­beknek. Nehéz volt határoz­nia. De határozott. Elment Acél Béla elvtárshoz, a vál­lalat igazgatójához: — Igazgató elvtárs!..; A múltkor szó volt róla, hogy a 33-as boltot... szóval..; elvállalom a bolt vezetését — mondta, és azokra a. bol­ti dolgozókra gondolt, akik­hez jószándékkal, segíteni akarással megy, azzal a cél­lal, hogy együttesen jóhírű bolttá fogják fejleszteni a 33-as üzletet. Az igazgató kezet szorí­tott a sztahanovistával, s büszkén nézett rá. — Mi majd segítünk, Kiss elvtárs! * NEM LESZ könnyű dolog teljesíteni a szép vállalást, hogy októberben már elérik a sztahanovista szintet. — Kiss elvtárs szaktudása, ’jó munkamódszere és erős akarata biztosan meghozza majd a szép kezdeménye­ket, a nagy elhatározás gaz­dag gyümölcsét! Példáját kövessék megyénk sztaha­novistái! O. A. ejt híteUzed&k Szeptember 4-én tizen- ^ négy dolgozó paraszt indult el Bökönyből és négy dolgozó paraszt Geszteréd- ről, hogy tisztán lásson vég­re abban a kérdésben, amely az utóbbi időben mindennél jobban foglal­koztatja: olyan életet bizto- sít-e a nagyüzemi gazdál­kodás, a termelőszövetkezet, mint általában mondják? Mert az ember, ha nem is mindig hallgat arra az irigy, rosszindulatú beszé­dekre, amely minden nagy­szerű dolgot kísérni szokott (van még elég kulák az or­szágban!), de csak könnyeb­ben hisz a saját szemének. A nagykállói Üj Elet Ter­melőszövetkezetet tekintet­ték meg, s minden olyan dolgot megnéztek, amelyben kételkedtek. Hát az volt bő- viben, — kételkedés. Hegy­hát igaz-e, hogy a téeszek- fcen építkeznek? Meg, hogy olyan jó a termésátlaguk? Szépek az állataik, gondo­zottak a gyümölcsösök? — Tényleg olyan hihetetlenül sok a jövedelmük? Valóban jól élnek-e? Nem bánták meg, nogy beléptek a ter­melőszövetkezetbe? És így tovább. Az építkezésekre hamaro­san megkapták a választ, mert éppen a Rákosi TSZ. földjén mentek keresztül. — Hát itt mi épül? Magtár. De olyan, látni­való, hogy az egész járás­ban párját nem találni. Kié? Termelőszövetkezeté. Hát ez micsoda? Istálló, mellette a gondo­zó lakás. Be van vezetve a villany, az istállóba. Meg­nézik? Megnézték. Ez is a téeszé? Azé. Hát a sertések? De gyö­nyörűek. Nagy hozzáértés neveli ilyen szépre! Mentek tovább. így ve­zették körül az Üj Élet gaz­daságában is a csoportot. Nem volt hát vitás, hogy milyen eredménnyel dol­goznak. Most azután jött a kérdések kérdése: Hogyan élnek a téesz-tagok? Jöjje- i nek hát az elvtársak, s néz­zék meg személyesen. El­mentek az Üj Élet téesz tagjaihoz. Szabó Sándorhoz, Márfoldi Józsefhez váratla­nul állítottak be, nem ké­szült a fogadásukra senki. Ezt észrevették, s azonnal megszállták a kamrákat, padlásokat: mit találnak? Találtak. A padláson ta­valyi termény, nem is akár­mennyi, tavalyi liszt, s akadt a házban tavalyi zsír is. Jó.berendezés, szép ru­hák, gondtalanság, és ked­ves hangulat fogadta őket. Nem volt tovább mit nézni, mert olyan az ember, ha kákán csomót keres, akkor addig kutat, amíg nem ta­lál. Kitalálták, hogy ezek biztosan középparasztok voltak azelőtt, s azért élnek még ilyen jól. De vajon hogy él az olyan, aki a fel­szabadulás előtt: cseléd I volt? Be tudta-e szerezni magénak, ami kell, joblan él-e, mint annakelőtte? — Hogy a téesz gazdaságában beszéltek Petris Andrással, s az őszintén, kéretlenül el­mondta nekik az életútját, hogy mennyit szenvedett, nélkülözött, mint cseléd, s hogy elfújta a gondját a közösségi élet, összesúgtak a látogatók, s lopva elmen­tek Petris András portájá­ra. Ott aztán látták, hogy nem volt az állításban sem­mi nagyzolás. Petrisné megmutogatta azokat a gyermekruhákat, amelyeket a nyíregyházi ünnepi vá­sárban szerzett be, s nem kevesebb, mint hétezer fo­rintot költött ezekre. Petris Andrásnak semmije sem volt azelőtt, most ezek a ruhák is megfogható való­ság voltak. Jó, jó, mondták most már csak egyesek, akik legin­kább igyekeztek hibát ta­lálni, mink megmondjuk?... Nincs ebben semmi, azok érdeklődnek a legjobban, akiknek legkomolyabb a szándékuk. Poér Sándor, Szabó Ferenc, Szabó Já­nos ... és még néhányan arra gondoltak, hogy ebben a termelőszövetkezetben van, de vajcn akármelyik­ben van? Hátha ez csak amolyan „kifogott“ téesz, ahol valaminek folytan gaz­dagabb a tagság? Ahogy Petris Andrástól kijöttek, szemükbe ötlött egy ember, aki ott töltötte az időt a közelükben. Hát az kicso­da? Kiderült, hogy Süveg Já­nosnak hívják, s hogy ke­rülő a császárszállási Üj Alkotmány Termelőszövet­kezetben. Megörvendeztek erre! Na, itt van egy másik téesznek a tagja, s bizonyo­san nem volt középparaszt sem. Szó szót követett, s egy­szer csak bementek Süveg János házába is, Nem is néztek egyebet, hogy a zsírra terelődött a beszéd, s a házigazda elő­gurított három kannát. Há­rom kanna! Ezt nem hitték volna, ha ötven ember mondja. De látják. Volt még szalonna is bőven. Bekoronázta ezt az ered­ményes napot, — amikor a kérdéseikre választ kaptak a bökönyi és geszterédi lá­togatók, — a Dózsa Terme­lőszövetkezet új halastava. A halásszal beszélgetve, megtudták, hogy az idén kerültek bele első ízben ha­lak, tavasszal, mintegy ti­zenkét mázsa. S most, ha majd halászatra kerülnek, 30—90 mázsára gyarapodva, viszik piacra, gazdagítva ezzel is a termelőszövetke­zetet, s a tagok jövedelmét; A látogatás azonban csak akkor lesz eredményes, ha az őszinte érdeklődést őszin­te szándék is követi, és sa­ját hasznukra fordítják meggyőződésüket a bökönyi és geszterédi dolgozó pa­rasztok,

Next

/
Thumbnails
Contents