Néplap, 1955. szeptember (12. évfolyam, 205-230. szám)

1955-09-04 / 208. szám

i9öö szeptember 4, vasárnap NÉPLAP A BOLDOGULÁS UTJÁN A községtől hat kilomé­terre fekszik a Dózsa Ter­melőszövetkezet, gróf Des- sewffy Józsefháza-tanyája helyén. A volt uraság; cse­lédek 1949-ben elhatároztak. . hogy új életet kezdenek. Megalakították a termelő­szövetkezetet. S azóta szé­pen fejlődik, virágzik ez a termelőszövetkezet. Ma 412 hold földön 49 tsz-tag szor­gosan és hozzáértően gaz­dálkodik. Serén/ munká­juknak meg is van a gyü­mölcse. Olyan termésered­ményeket érnek el, ame­lyeket csak a nagyüzemi gaz­dálkodás útján, a korszerű agrotechnika segítségével lehet csak elérni. Egykor, a grófi uradalom idején nagy szó volt, ha búzából 7 mázsa termést értek el. Viszont ma — a termelőszövetkezet eredmé­nyei ezt többszörösen felül­múlják. Az átlagos búzater­mésük meghaladta a 12 mázsát. Sőt olyan búzate­rületük is volt, ahol hol­danként 24.44 kilót ter­meltek. Nagy János, a ter­melőszövetkezet elnöke bol­dogan újságolta:' — Nemcsak a búza, ha­nem a borsó, dohány és cu­korrépa termésünk is sokat ígér. Borsóból 21 mázsát termeltünk holdanként. Do­hányból 15 mázsát, cukor­répából 200 mázsán felüli termést várunk.. — Hogyan érték el eze­ket a szép eredményeket, különösen a 24.44 kiló hol­danként! búzatermést? — kérdeztük. — Mi alkalmazzuk a ve­tésforgót — válaszolta.— A búzavetés előtt a területen pillangós volt (lucerna). — Kora ősszel szántottunk. A gépállomás jó talaj munkát végzett. A jó porhanyós talajba keresztsorosan ve­tettünk. Majd tavasszal si- mitóztunk és fogasoltunk. Aztán minden hold búza­vetésre 100 kg. szuperfosz­fáttal fejtrágyáztunk. — Hogyan érték el a 15 mázsás dohánytermést? — Debreceni dohány ter­melünk — mondta — Nagy elvtárs. — Az előveteménye kukorica volt. A talajelő­készítés során ősszel jó mé­lyen szántottunk. Tavasszal pedig érett istállótrágyával megszórtuk és lehengerez- tük. Az ültetést 75x50 cm. sortávolságra végeztük és kétszer fej trágyáztuk. Nin­csen ebben olyan nagy ti­tok, csak mindennek meg kell adni a magáét. Mi pe­dig ezt csináljuk — nagy gonddal — tette hozzá. Aztán igy sorolgatta to­vább termelési módszerei­ket, melynek segítségével valóban szép termésre szá­míthatnak. Természetesen a jó terméssel együtt növek­szik a tagok jövedelme is. Az egykori grófi cselédek­nek — bizony a múltban nem sok jóban volt részük. Ma pedig saját jövőjük és sorsuk irányítása nyomán egyre szebbé, boldogabbá válik életük. Joggal mond­ta Cseh János, a tsz. egyik tagja: Nem cserélnék meg egyetlen egyéni gazdával sem. Ez érthető is. A legutób­bi napokban csak prémium előlegként 4200 forintot ka­pott. Zárszámadáskor pedig jövedelme jóval felülmúlja egy 15 holdas középparaszt jövedelmét. Igen, érdemes a termelő- szövetkezetben dolgozni, mert dolgozó parasztjaink virágzó élete csak itt van biztosítva. Képek a tiszavasvári TSZ-ek életéből A Petefi TSZ korszerű istállója, melyet a szövetkezeti tagok saját «éjük­ből építettek. (Választattak... ff éső délután volt. Az eső is elállt. Vingin- der György a szakadozó jel- hőket szemlélte. Felsóhaj­tott. — Vajon esik-e még ... Gondolataiba mélyedt. Azt figyelte, hogyan vias­kodik a nap a felhővel. Utat tör-e magának, hogy földre eressze éltető suga­rát? Nézte ezt a párharcot. A felhők szétoszlottak. A kék égbolton előbukkant a nap és sugarai ezernyi, csodála­tos színben verődtek vissza a lóhere levelein gyöngyöző esőcseppeken. Ahogy az imént a nap a felhővel — ö is úgy viasko­dott most magával. — Ej várok, még van idő... — De a Munka, meg aj Kossuth TSZ eredményei mégis csak szebbek, mint az enyém... személyesen meg-! győződtem róla ... A vasár­napi kiállítás ... micsoda búza ... kukorica ... ká­poszta ... s mennyi pénzt kapnak — biztatta magát. — Szép a lóherevetemé- nyed, Gyuri! — szólt föld­szomszédja, Szegedi. Tekintetét hirtelen fel­kapta, Nem szólt semmit, csak a fejével bólintott. — Látom, nagyon gondol­kodói valamin, csak nem történt valami baj odahaza? — Nem, nem történt sem­mi — válaszolta kissé za­vartan. — Csak moslanába nagyon foglalkoztat a Kos­suth ... — Csak nem akarsz be­lépni? — Hát ez az, ezt nem tu­dom eldönteni magam­ban . .. A két szomszéd egymásra nézett. Szegedi Bálint arcá­ról is le lehetett olvasni: az utóbbi időben őt is nagyon foglalkoztatja ez a gondolat. De nem szólt semmit. — Talán majd később — gon­dolta magában. Majd elő­vette cigarettáját és megkí­nálta szomszédját. — Gyere hozzám és be szélgessünk egy kicsit — mondta Szegedi hirtelen. A két szomszéd elindult Szegediék háza felé, amely hófehérre meszelve, portája^ zöld bársonyos fűvel borít­va a nyíregyházi út mentén fekszik. A ház ajtajában Szegediné örömmel üdvö­zölte rég nem, látott szom­szédját. Majd a házból szé­keket hozott ki. A két ember a ház elé ülve beszélgetni kez­dett. Előbb a. szokatlan esős időjárásról, a családi gon­dokról beszéltek. Aztán mind több szó esett a ter­melőszövetkezetekről, külö nősen a Kossuthról. — Ami igaz, az igaz, na­gyon jól gazdálkodik most a Munka, meg a Kossuth — mondta Gyuri bácsi. — Fiam. a tanácselnökhelyettes is azt mondja, nékem is jobb lenne ott. De ki tudja,... 1 Annyira megszoktam mái a földemet, a jószágomat.. — Én is úgy voltam ezzel szomszéd — mondta Szege (I di —, de az utóbbi napoki ban a feleségemmel számol­gatni kezdtünk. És bizony... rájöttünk, hogy nagyon be­csapódtunk ... — Hogyan csapódtatok be? — vágott közbe Gyuri bácsi. — Az ember saját kárán tanul. Ha a tsz-ben dolgoz­nék, háromszor annyi lenne a jövedelmem, mint erről a négy holdról. A Kossuth­ban a legkisebb teljesítők is 20 mázsán felül vittek haza búzát, rozsot. Nékem meg mindössze hét mázsa termett. Hát nem jobban jártam volna? Hej, mond­tam is az asszonynak ... — Nékem nyolc hold föl­dem van. Jószágaim is szé­pek. A termésre sem pa­naszkodhatok. De amikor a fiammal kiszámoltuk a ki­adást . . . bizony nézhettem a tsz. tagok és az én jöve­delmem közötti különbséget. De tudod a föld... a jó­szág ... annyira megszok­tam már. Szeretném, meg nem is ... — Hiszen a termelőszö­vetkezetben is a miénk lesz — mondta Szegedi. — De mit szól majd az asszony? — Azt, amit az enyém. „Ti tudjátok..." — vála­szolta Szegedi. Jgy beszélgettek dél­utántól késő estig Számolgattak, tervezgettek: hogyan is lenne jobb? Ami­kor már teljesen besötéte­dett, Szegedi így szólt szom­szédjához: — Ügy látom, minid a ket­ten egymalomban őrölünk... Mégis csak jobb volna a termelőszövetkezet. Men­jünk el ma este a Kossuth- ba és Írjuk alá ... Gyuri bácsi hirtelen fel-, állt. Egy pillanatig gondol­kodott, majd nagyot csapott szomszédja vállára. — Menjünk! Még aznap este a két földszomszéd a Kossuth tsz. irodájában aláírta a belépé­si nyilatkozatot. Szegedi és Vinginder jól választottak. Most már raj­tuk is a sor, hogy minél több dolgozó paraszttársu­kat győzzenek meg, hogy azok is rálépjenek a szebb, boldogabb élet útjára. BÁLINT LAJOS. Emlékezzünk Vasvári Pál szavaira... Azt mondják a büdiek, hogy Vasvári Pál, az 1848-as szabadságharc lánglelkű fiatalja, élete első óráit itt töltötte a községben. És ez így van. A gör. kát. plébánián elfekvő születési anyakönyv is erről tanús­kodik. A községben jól ismerik Vásvári Pált és sokat hallottak róla. Községüket is róla nevezték el. Olvas­ták könyveit, kézírásait. De írásainak, szavainak je­lentőségére csak most döbbennek rá itt — amikor mind több dolgozó paraszt határozza el, hogy új éle­tet kezd. Lám, mit is mondott Vasvári Pál? „ .. .Eljön egy olyan század... melyben a ló s tehervonó marhát állatgyűjteményekben ritkaságokul fognak mulattatni, mert mind erre szükség nem leszen, minden terhes munkát gép pótoland: nemcsak a munkára kárhozta­tott rabszolgák, hanem a tehervonó állatok is föl fog­nak szabadíttatni a járom alól... új intézmények váltják fel a mieinket...“ Mintha csak előre látott volna száz esztendővel Vasvári Pál. Mintha csak látta és tudta volna, hogy ebben a hajdani sárba és szegénységbe fúlt községben megjelennek a kombájnok, traktorok s a dolgozó pa­rasztok, a hajdani rabszolgák „új intézményekben“, a szövetkezetekben dolgoznak géppel, a legkorszerűbb mezőgazdasági tudománnyal. Mintha csak látta volna, hogyan épül meg a Keleti Főcsatorna, melynek éltető vize paradicsommá varázsolja a földeket. Ma összehajolnak a fejek s bólintanak Vasvári Pál szavai felett. Kár, hogy ő nem érhette meg nép* szabadulását, boldogulását. Hogy örülne, milyen for­rón dobogna a szíve, amik;;' látná: megvalósulnak a dolgozókhoz intézett intelmei. „Magunk között ptiu . teremtsünk egyetértést, ös szeforrást, testvériséget mert az ember csak addig kicsiny, mig egyedül van. Ha másokkal egyesül, akkor az ember nagy, hatalmas és az egeket is képes ostromolni, mint az öskot gigászai..." Tiszavasvári dolgozó parasztok! Éljenek bennetek Vasvári Pálnak, a község áteső szülöttjének ezen mon­dásai. Segítsétek elő egymás boldogulását, szebb, bol­dogabb életetek megteremtését. Anga Tamás, a Dózsa TSZ marhagondozója bol­dogan mosolyog. Van miért mosolyognia. Gyönyörű az Markóczi János, a községi tanács elnöke iövozii- Szegen; ísáifnéot a TSZ-be való betelésékor.' Megkezdték az Üj Barázda TSZ 130 holdas fcá» ; lasiavának az építését. : 3 A Dózsa TSZ szarvasmarha állománya delelés köRÍwn.

Next

/
Thumbnails
Contents