Néplap, 1955. szeptember (12. évfolyam, 205-230. szám)

1955-09-30 / 230. szám

NÉPLAP 1953 szeptember 30, péntek PARTÉPÍTÉS A szakoly! népnevelők Levél Vitóczki István elvtársnak Felsősimára Szakoly kis község, mégis szárnyára kapta most a hír. Tegnap óta országszerte em­legetik Úri Miklós 7 holdas és Bulátkó József 21 holdas dolgozó parasztok nevét, mint akik példásan tették a haza oltárára kölcsönadott forintjaikat, amelyekből szebbet, többet alkotunk má­sodik ötéves tervünk során az első ötéves tervünk alko­tásainál is. Ezek a kiugró példái a szakolyiak áldozat- készségének, de nem vélet­lenek. A falu túlnyomó ■többsége hitet tett pártunk és kormányunk politikája mellett. A magáénak vallja s közreműködik tetteivel is annak megvalósításában. Még nincsen befejezve Szakolyban a jegyzés, mert szerteágazó a határ. Számos tanyába kell eljutni a Mi­nisztertanács felhívásának. De a népnevelők — a kis­ded harci csapat — viszi fáradhatatlanul partunk szavát s mint egykor az ékesszavú Kossuth kérésére, amikor a haza szabadságá­ról volt szó — hullnak a forintok a haza oltárára most is. Hiszen Kossuth ál­ma valóra vált: szabad ha­zában szabadon épít a nem­zet, fényes jövőt teremt, egyre jobb életet... A KOMMUNISTÁK PÉLDÁJÁRA... Alig hangzott el a Mi­nisztertanács felhívása a Hatodik Békekölcsön-jegy­zésről, a községi pártbizott­ság azonnal összeült és ter­vet készített a hazafias fel­adat méltó végrehajtására. Csatasorba állította a leg­jobb kommunistákat, dolgo­zó parasztokat, a fiatalokat és családanyákat. A kis hadsereg először maga járt elől jó példával. Pataki Mi­hály párttitkár elvtárs 800 forintjával, Kapási Péter 7 holdas dolgozó paraszt, pártvezetőségi tag 1000 fo­rintjával nyitották meg a kölcsönjegyzők lelkes sorát. Kapási elvtárs tanácstag is. Reményi István 700, idős Rényai Mihály 500 forint­jával léptek vezetőik nyom­dokába. A Vörös Sugár Ter­melőszövetkezetben Orosz György párttitkár és Deme- vári Ferenc tsz-elnök 600— 600 forintos jegyzéssel nyi­tották meg a sort. 28-án es­tig 34.700 forintot jegyeztek a falu dolgozó parasztjai. CERUZÁVAL DOLGOZNAK A NÉPNEVELŐK A kommunisták példájára fellángolt a lelkesedés és az öniudatosabb dolgozók rö­vid szóval megértették, hogy mit követel most a haza tőlük. De még akad­tak számosán, akik mint az alvajárók, csak önmagukba néznek. Ezeket keresik fel elsősorban a legöntuda- tosabb népnevelők és nyito- gatiák • ember, lásd, mit építettünk az első ötéves tervünkben! Még szebbet, még jobbat aka­runk! Te is gazdagabb let­tél, hát adj most te is, hogy még johb sorod lehessen! A népnevelők munkáját lelkesíti az újabb siker és nem csüggeszti a maradi- ság, az önzés, a vakság. Ez ellen fel vannak vértezve. A kis hadsereg harci vezér­kara jól mozgatja katonáit, a népnevelőket. Munkácsi Gyula elvtárs a járási párt- bizottságtól, Kovics Imre, a járási tanácstól. Pataki Mi­hály helyi párttitkár és Kapási Péter elvtárs nem­csak az irányításban, ha. nem a végrehajtásban is ki­veszik részüket, ha szüksé­ges. A legnehezebb helyek­re és a legtekintélyesebb középparasztokhoz ők men­nek el okos beszélgetésre. Bulátkó József 21 holdas, jómódú középparasztot nem volt könnyű felvilágosítani arról, hogy jó gazda lé­tére példát kell mutatni a kevésbé tehetősebb gazda­társai előtt. Kézbe kellett venni a ceruzát és kiszá­molni fehéren feketén: mennyivel lett gazdagabb az idéy a Bulátkó-család, mint tavaly. Csak így ér­tette meg, hogy 2000 forint nem áldozat, mert könnyen nélkülözheti egy ideig, amíg azt kamatostól vissza­kapja. Az a járda, amit a szakolyiak a községben visszamaradó fele összeg­ből építeni akarnak, neki is nagyon szükséges. Úri Miklós 7 holdas dol­gozó paraszt példája is azt bizonyítja, hogy a népne­velőnek ceruzával kell dol­goznia. Ismernie kell azt, akivel beszél. Ki gondolta volna például, hogy Úri Miklósnak a 7 holdján, amelyből 3 gyermekével és feleségével együtt élnek, igazán „úri“ módon élhet­nek meg, hiszen 6.5 hold dohányból, s az előtte ter­mesztett korai csirás bur­gonyából legkevesebb 150 ezer forintja lesz tisztán. Amikor ezt kiszámították neki, mosolyogva ismerte be, hogy még a 21 holdas Bulátkó Józseffel sem cse­rélne- így aztán azt is meg­értette, hogy a kölcsönjegy- zésből is úgy kell kivenni a részét, mint ahogy az a falu legmódosabb dolgozó parasztjához illő. Ezt felis­merve, 3000 forintot jegy­zett. A kölcsön jegy zésb*:i jól dolgoznak a szakolyi nép­nevelők. Kár, hogy nem kö­tik össze felvilágosító sza­vukat az időszerű kérdé­sekkel, mindenekelőtt a tsz-fejlesztéssel, amely to­vábbra is egyik legfonto­sabb feladatunk a dolgozó nép jobb jövőjének érdeké­ben. (Zaj | Kedves Vitóczki Elvtárs! Gondolom, kicsit ■megle­pődik e nyílt levél láttán. Erre azonban én egy régi, igazmondással felelek: a jó hír szárnyon jár, de a rosz- szat is hamar megtudják az emberek. E rövid bevezető után bi­zonyára sejti is Vitóczki Elvtárs, hogy mi késztetett a levélírásra. Ugyanis a leg­utóbbi tanácsülésről van szó, amin Vitóczki Elvtárs is részt vett, mint választott tanácstag. Mert nagy dolog ez. Hiszen még nem is oly régen, — csupán egy évti­zeddel ezelőtt, — a dologta- lan, léha életű uraké volt minden egyéb mellett a szó is, a vezetés is. Tudom, hogy Vitóczki Elvtárs is nagyon jól em­lékszik arra az időre. És azt is tudja, hogy mennyivel másképp van ma, amikor a dolgozó nép szól, a dolgozó nép tesz, hogy a dolgozó népé a ma és a még szebb, békés holnapi napok. Vi­tóczki Elvtárs azonban nem erről beszélt a tanácsülésen felszólalásában. Olyasfélét mondott, hogy nem sok haszna van ma a paraszt- ' embernek. Mindég kell ven­nie, csináltatnia valamit. Hogy a szekér kerekén el- nyövik a ráf, újat kell ven­ni, aztán feltétetni. Elkopik az eke éle, az ekekapa kése, ki kell húzattatni. Törik, szakad valami, meg kell csináltatni. Ez persze mind igaz. S ehhez egyebet is hozzá kellett volna tenni. És van is mit. A. felszabadulás előtti vi­lágban Felsősimán is nem­csak jól ismerték, hanem a szükség miatt sokan hord- ták a bocskort. Ma darab­jait se lehetne találni. A tehetetlen szegénység ron­gyaiban kilométereket kel­lett a símai iskolásoknak gyalogolniuk. Pár évvel ez­előtt a Polyák-bokorban sokezer forintos állami költ­séggel új iskola épült. Hosz- szúháton " is új iskola léte­sült. S ez utóbbiban min­den hét kedd estéjén mozi­EGY JEGYZÉS TÖRTÉNETE... A nyíregyházi Gyógype­dagógiai Intézet építkezésé­nél jó étvággyal ebédeltek az építő munkások. Jól esett az ízletes bableves és a tú­róscsusza. Egy-egy piros al­mát is kaptak. Evés közben nem sok szó esett, — annál több akkor, amikor megje­lent köztük Varga István, VI. Békekölcsön-jegyeztető. Beszélgetni kezdett, aztán megkérdezte. — Mindenki lejegyzett már a munkahelyén?! — Még hárman nem je­gyezlek — hangzott a vá­lasz. — Hogy-hogy? Ki nem jegyzett még? — érdeklő­dött. Jánószki István és Molnár Ferenc alatt megreccsent a szék. Zenti Ferenc műveze­tő is kényelmetlenül mo- corgott a helyén. — Én sem jegyeztem még, ■— szólt Jánószki csendesen. Szabolcsi megkérdezte Já- nószkiiól: — Aztán miért nem je­gyeztél? Nem felelt. — Mit butáskodsz, mit akadékoskodsz’ Szabolcsi se keres többet, mint te és mégis 500 forintot jegyzett. Mi is jegyeztünk tehetsé­günk szerint. Pont ti nem jegyeztek, akik jól kerestek! Nem szép dolog tőletek1 — beszélt nekik Zentai Ferenc. — Maga beszél, hiszen maga sem jegyzett! — vág­ta oda Molnár Ferenc. — Még ilyet, hogy a mű­vezetőnk nem jegyzett! Pe­dig neki kellene előljárni a jó példával! — méltatlan­kodtak a munkások és ki­felé indultak. — Jegyeztem én, — hebe­gett a művezető. — Akkor mutassa meg a papírt! — kiáltották vissza. Pirult a művezető. Jánószki felállt. — Ide azzal az ívvel! Hadd jegyezzek, hiszen nem mondtam én senkinek, hogy nem akarok. A Nyíregyházi Háziipari Szövetkezet dolgozója VaZ- kovics Istvánná. Alapító tagja a szövetkezetnek. A szabászaton dolgozik. Ked­den reggel a Hatodik Béke­kölcsön-jegyzésre röpgyű- lést hívtak össze. Elsőnek a szövetkezet elnöke. Nagy Sándorné elvtársnő jegy­zett. Egész havi fizetését. Példáját követték a dolgo­zók. Valkovics Istőánnénak 950 forint a fizetése, 700 fo­rintot jegyzett. Miért je­gyezte? A Nyírmadai Gépailoma^ Rákóczi traktoros-brigádja a kölcsön jegyzés tiszteletére 28-án, — -,i és 30-án béke­műszakot tart. A brigád tag­jai vállalták, hogy e három napon műszaknormáikat 150 százalékra teljesítik. Ez az ötvenszázalékos túltelje­sítés 42 hold föld felszántá­sát jelenti. 42 holddal több Társai kíváncsian vették körül. Amikor látták, hogy Jánószki is jegyzett, megve- regették a vállát. — Tud­tuk, hogy jegyezni fogsz, hi­szen nem vagy te rossz em­ber. — Megyek, szólok a tár­samnak, hogy jegyezzen ő is! — szólt és Molnár Fe­renc keresésére indult. Három gyermeke van, a legkisebb 7 éves. Egyik na­pon estére fáradtan ment haza. Beteg lett. Kisfia mel­léje telepedett, s vigasz­talóm így szólt: „Anyukám, hc7 megnövök, én orvos le­szek. Majd meglátod, meg­gyógyítalak.“ — Segítek, hogy elérhesd célodat... — mondta. Csengett a hangja és fel­emelte a fejét. A távoli jö­vőben orvos fiát látta. földbe kerülhet határidőre ímag. A brigádnak Ta­lár Péter a vezetője. A bri­gádnak 8 tagja van. A nyolc traktoros 5300 forintot jegy­zett. Talár Péter, a brigád vezetője 700 forintot, idős Király János traktoros, — a brigád legidősebb tagja — szintén 700 forintot. előadás szórakoztatja, neve­li a simái dolgozókat. Mi­kor és hói láthattak ilyet tíz évvel ezelőtt?! Esztendő­ben egyszer-kétszer, ha vá­rosba kerültek. Régen egy réáiáért — amire a kény­szervásárt, az adó követel­te — hosszú kilométereket kellett gyalogolni Nyit egy­házára, a. hideg, rideg vá­rosházára. Ma új, gyönyörű tanácsházuk van a felsősi- maiaknak, s előtte jó vizet adó fúrott kút. 120 ezer fo­rintba került a korszerű, áruban bővelkedő szövetke­zeti bolt. A tanyabokrokon keresztül haladó kövesúton naponta pontosan közleke­dik. az autóbusz ... Mennyi, de mennyi minden a felsza­badulás óta, ami jobbá, könnyebbé tette a felsősi­mái dolgozók életéi! És Vi­tóczki Elvtárs elnéz e fölött, s amikor a „tárgyat“ érin­tette felszólalásában, azt mondta: „adok száz forint békekölcsönt". Vitóczki Elvtárs 10 hold földön gazdálkodik. 7 hold a sajátja, hármat pedig az állam adott kezébe tartalék­földjéből. Két lova, két fe­jőstehene, két növendék- szarvasmarhája, öt kocája és húsz süldője van. Nem­rég egy új vetőgépet vett. S mindemellett „Adok száz forintot“ — így mondta. — Rossz hír ez, Vitóczki Elv- társ és hamar megtudták az emberek. A felsősimái dolgozók sze­retik a mát és kiállnak mel­lette. A 8 holdas Farkas János, — aki kilencedmagá­val van — 500.forintot jegy­Tíz perc Volkovics Istvánnévol A kölcsönjegyzés tiszteletére békemüszakot tart a nyírmadai gépállomás Rákóczi traktoros brigádja zett. Horváth András Elv­társ, a Béke TSZ elnöke, 800 forintot adott kölcsön az államnak. És igy lehetne a neveket és magas számokat sorolni még tovább. Semmi kétség afelől, hogy Vitóczki Elvtárs is, mint minden becsületes dolgozó paraszt, tovább akar ha­ladni, többet termelni. Ezt lehet és helyes. De az sem vonható kétségbe, hogy eh­hez több eke, borona, ráf- vas, gépek kellenek, több műtrágyára, nemesített ve­tőmagvakra, növényvédő­szerekre van szükség. Mert így jut előbbre az egész or­szág és válik szebbé mind­annyiunk élete. S hogy ez így legyen és minél hama­rabb legyen, ehhez kér köl­csönt államunk. De becsü­letes kölcsönt és nem szív- tejen, lelketlen adakozást! A tanúság pedig megvan rá, hogy a nép államának adott kölcsön sokszorosan térül vissza mindnyájunk javára. Vitóczki Elvtársi A VI. Békekölcsön jegyzése méa tart. Most még kiköszörül­heti azt a csorbát, ami nevén esett. Két gyermeke is há­lás lesz érts, mert ők is ér­zik már annak az új világ­nak sokoldalú jóságát, amit mi csinálunk és méginkább érezni fogják, ha mint büsz­ke, boldog emberek majd belenőnek. Üdvözlettel: ASZTALOS BÁLINT. A VI. Békekölcsönjegyzés hírei üzemeinkből A NYÍREGYHÁZI do- HÄNYREVALTÖ és Fer­mentáló Vállalat dolgozói tegnap befejezték a VI. Bé­kekölcsön-jegyzést. * A MEGYEI ÉPÍTŐIPARI Vállalatnál az élenjá­ró békekölcsön-jegyzőknek a vállalat vezetősége köszö­nőlevelet küld. Több olyan műszaki dolgozó van a vál­lalatnál, mint Hogyan Mi­hály és BalCzár István, akik korábbi jegyzésüket 6—700 forinttal, 1900—2000 forint­ra javították ki. A szak­ipari részleg dolgozói között sokan 200—300 forinttal ja­vították előző jegyzésüket. Az ácsok között példásan jegyzett Ferenezi Mihály, Karaffa András hegesztő és Gyureskó János segédmun­kás. — Csak az asz­talosüzemben van négy munkás, aki nem érteim meg a jegyzés jelentőségét. EMLÉKEZNÜNK! Akik gépkocsival járják a megyét, azok jól tudják azt, hogy alig van a me­gyében község, amelyik­nek egyik-másik végén, vagy szélén ne volna sok új kisház. Ezek a kisházak hirdetik azt, hogy a de­mokrácia falusi viszony­latban is gondoskodik a lakásviszonyok jobbátéte- léről. Gondoskodott pedig akként, hogy a megye te­rületén sok-sok ezer ház­helyet osztott ki a földre­form során. De nemcsak házhelyet osztott ki, ha­nem mindenféle módon megadta a lehetőséget ar­ra is, hogy ezeken a ház­helyeken minél előbb ked­ves kis családi házak emelkedjenek. Osztott házhelyeket a Horthy-rezsim is, hogy mi­lyen helyen adta ezeket a házhelyeket és milyen se­gítséget adott ahhoz, hogy azon ház is legyen, arra Tamás Ferenc kisvárdai lakosnak kérelméből idé­zünk részleteket: Tamás Ferenc 1932. má­jus havában segélyt kért a főispántól a vármegyei ín­ségakció terhére. „Aláza­tos kérelmem támogatásá­ra — írja — legyen sza­bad előadnom, hogy a földbirtokrendezési eljárás során 300 négyszögöl ház­helyet kaptam és ezen házhelyen 1 szoba, kony­hából álló lakóházat épí­tettem, csupán sarjaiból. Tekintettel a ház mély fekvésére, 1932. év tava­szán a víz teljesen körül­vette, s a ház összeomlott, s ma a tetőanyagból ösz- szetákolt deszkabódéban lakom családommal együtt.“ Arra kéri a se­gélyt, hogy a lakóházat valamennyire használható állapotba tudja hozni. Eh­hez 80—100 köbméter ter­méskőre volna szüksége és erre kéri a segélyt. Köl­csönhöz, mint írja, hozzá­jutni nem tud és az ínség­munkánál, ahol dolgozik, csak a kenyeret tudja megkeresni családja ré­szére. Hogy igazat ir. azt a községi elöljáróság is igazolja. Igazolja, hogy csak ez a házhelye van, mint vagyon és azon is 300 pengő adósság áll fenn, amelyből azt a házat épí­tette, amelyik most össze­omlott: A ház-összeomlás­kor a családját is alig le­hetett megmenteni, irja a kisvárdai főjegyző. Igazol­ja továbbá.azt is, hogy 4 apró gyermeke vart, az ín­ségmunkáknál dolgozott, jelenleg teljesen munka- nélkül van s most már a napi kenyere sincs bizto­sítva. Tamás Ferenc maga épí- tett magának házat, mint a fecske,. „Szerencsésebb“ volt nála Szűcs Károly kó- taji lakos, aki az OFB-tól kapott házhelyre kölcsönt. Felépült a kisház és Szűcs Károlyék, ha nehezen is, de törlesztették a köl­csönt, törlesztették addig, amíg hozzájuk is be nem köszöntött a kapitalizmus betegsége, a válság. Be« köszöntött, még pedig a munkanélküliség formájá­ban és bizony örültek, ha kenyér volt. Nem telt a a részletekre. Az Országos Falusi Kislakás Építő Szö­vetkezet, melyet röviden FAKSZ-nak hívtak, kérte a főispánt, hogy a részle­tek elmaradása miatt Szűcs Károlyt mozdítsa ki a lakásából. A főispán ki­adta az ügyet a főszolga­bírónak. Az azzal a javas­lattal élt, hogy szeptember 1-ig még egyszer adassák halasztás és azután moz­dítsák csak ki az ingatlan­ból. A főispán aztán szajkó módjára megismételi a fő­szolgabíró javaslatát és azt jelenti a földművelés- ügyi miniszternek, hogy „a kimozdítás elhalasztá­sát szeptember hó 1-ig az­zal javasolom, hogyha a törlesztő részletet addig elmulasztaná megfizetni, az ingatlanból minden to­vábbi nélkül kimozdítan­dó“. Ma adott az állam tel­ket, ad kölcsönt is, ha kér az építtető, de a visszafi­zetés alapfeltételét is meg­adja: a munkaalkalmat, a kereseti lehetőséget, nem úgy, mint a múltban.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents