Néplap, 1955. szeptember (12. évfolyam, 205-230. szám)

1955-09-28 / 228. szám

XII. évfolyam, 228. szám ÁRA 50 PILLÉR 1955 szeptember 28, szerda Ki Jór ma az élen ? Szabados Gyula nyíregyházi mozdonyvezető 210« fo­rintos jegyzéssel. Már János nyíregyházi mozdonyvezető 2000 forintos jegyzéssel. Hódi György, a Tiszalöki Erőmű főmérnöke 3.8G0 forintos jegyzéssel. Mányik Mihály, a sóstóhegyi Vörös Csillag Termelő­szövetkezet tagja, 1100 forintos jegyzéssel. Az ibrányi Vörös Csillag Termelőszövetkezet tagjai. Kiss Imre, beregdaróci középparaszt 1500 forintos jegyzéssel. Petró István, tiszalöki 4 holdas dolgozó paraszt 1000 forintos jegyzéssel. A FALU GAZDÁI VAGYUNK Tettekkel szavaznak most, a békekölcsönjegyzés Földtelen szegényemberek, cselédek, harmadosok, napszámosok hányszor álmodoztatok arról, hogy de jó is lenne, ha csak öt holdotok, négy, vagy legalább há­rom hold földecskétek lenne, amin megkapaszkodhat­nátok. A határt járva, hánj-szor akadt meg a tekinte­tetek egy-egy jófekvésű földdarabon, hányszor sóhaj­tottátok: „Hej, ha ebből néhány holdam lenne...“ Akinek földje volt. az is álmodozott, vágyott vala­mi után. Több haszonra, biztosabb gazdálkodásra vá­gyott. Ritkán látogatta meg az öröm, sohasem volt gond nélkül. Ha rossz termés ígérkezett, a kétségbe­esés emésztette, á vagyon ócskáját terhelő adósságok mind a vállát nyomták. Ha jó időjárás járt, egy pilla­natra kiült arcára az öröm, de nyomban lecsapott rá az aggodalom vércséje: nem közeleg-e vihar, jégverés, szárazság. Ha bőven termett a föld, kedvezett az idő­járás, a rendszer ellenség volt, az maradt: elvette adó­ba, tartozások kamatjába. A bő termés sem vitt ki sohasem a nyomorúságos kétségbeesés zugából a gya­rapodás, az emberibb megélhetés útjára. Eltelt tíz esztendő. Kinek-kinek teljesült a vágya. A földnélküli maga hasíthatta ki, karózhatta négy­sarokra az uraság földjéből a legjobb fekvésűt és az áll.am, az ötéves terv napja alatt fejlődött és fejlődik a gazdasága, sokasodnak a jószágok, szépül a háztáj és a család belső lakhelye. Aki biztonságos gazdálko­dásra vágyott, boldogulást szomjazott a múltban a maga meglévő néhány holdján, lám, elérte. Lova, te­hene, disznója, baromfija, ruhája, kenyere bőven van és a ládafiában — kinek-kinek szorgalma és gazdasági hozzáértése szerint — több-kevesebb pénzecske várja a megérkező új társakat. A legelőbbre látók a nagyüzemi gazdálkodás tágas, minden kísérletre sikert adó, a legnagyobb tervek meg­valósításának is szabad és könnyű utat biztosító for­máját, a termelőszövetkezetet választották. Dolgoznak és boldogan, egyre nagyobb bőséggel, napról napra na­gyobb terveket és lehetőségeket szülő sikerrel gazdál­kodnak és élnek. Gazda lett minden dolgozó ember. Gazdaságok, falvak, az egész ország gazdája. Nemcsak szavazatával, állásfoglalásával, hanem gazdaságilag, az államnak adott kölcsönökkel is beleszól az ország, a nép jövőjé­nek építésébe. A dolgozó nép pénzt adott kölcsön álla­munknak az ötéves tervre, magaválasztotta vezetőivel eldöntötte, mire van szüksége a boldoguláshoz és meg­valósította: üzemeket, gyárakat, bányákat építettünk, ezer és ezer gépet teremtettünk az évezredek alatt kézi munkához és verejtékhez szokott magyar mezőkre, fényből, boldogságból raktunk puha otthont családunk­nak. Tehát érdemes volt kölcsönt adni államunknak. A jó gazda — és a dolgozó nép az — előre gondol, megtakarított pénzét gazdasága felvirágoztatáséra szánja. Népünk is így tesz. Kölcsönt jegyez, hogy ki­terjedt, faluját, országos gazdaságát, üzemeit, gyárait a masa jólétének megfelelően építse tovább. Mikor a jegyzési ívre beírja a jegyzett összeget, aláírja nevét, már tudja, hogy a jegyzett összeg fele falujában ma­rad a másik fele tágabb hazája építésére fordul. Tudja ezt, hiszen példa van rá: tavaly a nyírmadaiak a falu­jukban maradt összegből sportpályát építettek, a nagyr varsányiak tűzoltószertárt, kutat. így terveznek most is: a nagvkállói dolgozók melegvizű fürdőt, köves jár­dát akarnak építeni, az állami segítségből kultúrett- hont építettek. Lehetne még sorolni, hiszen minden község, minden gépállomás, állami gazdaság, minden termelőszövetkezeti és egyénileg dolgozó paraszt tudja, mit kap az adott kölcsönből és mégtöbbet a Második ötéves Tervtől. Ezért Is jegyeznek szíveden, ezért ad­ják tehetségükhöz mérten a legtöbbet szeretett álla­munknak. Szász László, az ibrányi Vörös Csillag párt- titkára 1000 forintot, a családja külön 500 forintot, Szabó Tamás, a Rákóczi TSZ párttitkára 1000 forintot, a családja 500 forintot, idős Bakó Sándor TSZ-tag 1000 forintot kölcsönzött államunknak. Békési József, a ven- csellői gépállomás dolgozója, 600 forintot, Biró Sándor gazdász 1000 forintot, Paszabon Biró Pál 8 holdas egyéni gazda 800 forintot, Kiss Imre 9 holdas bereg­daróci gazda 1500 forintot, Kiss Mihály 13 holdas egyé­ni gazda 1000 forintot adott államunknak, a kálmán- házi tanítók pedig átlagosan fizetésük 80 százalékát adták. És most ők is elindulnak, hogy felkeressék azo­kat az egyénileg dolgozó parasztokat, — sok van még olyan, — akiknek a mindennapi' élet tapasztalataival kell újra és újra bizonyítani: saját boldogulásukat nem választhatják el államunk szüntelen erősítésétől. Termelőszövetkezeti tagok, akik a jólét és a bol­dogság napsütötte csúcsai felé haladtok, állami gazda­sági dolgozók, agronómusok, traktorosok, egyéni dol­gozó parasztok, hallgassatok a párt, az állam és a ha­zaszeretet szavára, legyetek előrelátó gazdái annak a gazdaságnak, amit a munkásosztály hatalma rátok bí­zott, kezetekre adott: saját gazdaságotoknak, gépeitek­nek, falutoknak, országunknak, jövőnknek. adjátok tehetségetek szerint megtakarított és félretehető forint­jaitokat a holnap perselyébe, hogy a nép együttes al­kotóereje megsokasítsa és fényes jövőt formáljon be­lőle minden dolgozó ember számára. idején is, az ibrányi termelőszövetkezetek tagjai Ibrányban a termelőszö­vetkezetek tagjai is példa­mutatóan veszik ki részü­ket a VI. Békekölcsön-jegy­zésből. A Vörös Csillag Ter­melőszövetkezetben, ahol egy munkaegység értéke az idén körülbelül 50 forintot ér, Konyha László, a szö­vetkezet elnökhelyette­se, 1.500 forintot jegy­zett. K. László elvtárs, a szövetkezet pártitkára is jó példát mutatott, ezer forintot írt neve után a jegyzési ívre. A szövetkezeti tagok követ­ték a vezetők példáját. A jegyzési ívre egymás után kerültek fel a nevek. Ifj. Oláh Benjámin, Ma­gyar István, Tóth And­rás. ifj. Kazuk Károly, Fekete Tamás, Fuziák András ezer—ezer fo­rintokat jegyeztek. A déli órákig 32-en, a ta­goknak csaknem 70 száza­léka jegyzett békekölcsönt, összesen 19.000 forint ér­tékben. Az ibrányi Rákóczi Ter­melőszövetkezetben az idén körülbelül száz forintot ér egy munkaegység értéke. A tagok arról beszélgettek kedden reggel, hogy ezt csak azzal a nagyfokú állami tá­mogatással érhették el, amit megalakulásuk óta rendsze­resen kaptak. Szívesen ad­ják ők is kölcsön pénzüket az államnak. Szabó Tamás, a szövet­kezet párttitkára ezer forintot, családjával együtt pedig ezerötszáz forintot jegyzett. Badonics Mátyás, a szövet­kezet elnöke, ezerkétszáz forintot írt neve mellé a jegyzési ívre. Jó példát mutatnak a többi szövetkezetekben is a vezetők. Sz. Német Miklós, a Dó­zsa Termelőszövetkezet elnöke ugyancsak ezer forintot, családjával együtt pedig ezerötszáz forint békekölcsönt jegyzett. Fekete Mihály, az első típu­sú Kossuth Termelőszövet­kezet párttitkára, aki öt hold földdel lépett a társas gazdálkodás útjára, 600 fo­rinttal járult hozzá a köl- csönjegyzés sikeréhez. Trencsényi Jánosné szö­vetkezeti baromfi felvásárló, 1700 forintos fizetése mel­lett 1500 forint békeköl­csönt jegyzett. A sóstóhegyi Vörös Csillog Termelőszövetkezet tagjainak csaknem a fele már a kedd reggeli órákban jegyzett békekölcsönt Kedden reggel a sóstó­hegy! Vörös Csillag Ter­melőszövetkezet tagjai mun­kakezdés előtt rövid megbe­szélést tartottak, amelyen a kölcsönjegyzés jelentőségét ismertették. A tagok öröm­mel fogadták a VI. Béke­kölcsön jegyzés hírét, hi-| szén az eddigi jegyzések is hozzájárultak ahhoz, hogy a szövetkezetiek az idén 65— 70 vagon almát szüretelhet­nek. A kölcsönjegyzési ívre egymás után sorakoztak1 fel a nevek ut#n a jegyzési összegek. Gutyán János, a szövet­kezet elnökhelyettese 800 forintot írt a neve után. Vigvári János, aki egyben tanácstag, szintén 800 fo­rintot jegyzett. 800 forint­tal járult hozzá a békeköl­csönjegyzés sikeréhez Hor, váth Mihály, a termelőszö­vetkezet agronómusa is. A szövetkezeti tagoknak csak­nem a fele már a reggeli órákban lejegyzett. Példát mutattak a kommunisták Gépállomáson a A Nyírbátori Gépállomá­son a kora reggeli órákban traktorosok gyülekeztek az iroda előtt. Mielőtt napi munkájukat megkezdték volna, meghallgatták a rá­dión a kormány felhívását a VI. Békekölcsön jegyzésére. Utána S a 11 a i József élvtárs, a gépállomás párt­titkára, néhány szóval arra hívta fel a gépállomás dol­gozóit, de elsősorban a kommunistákat, hogy példa­mutatóan jegyezzenek béke­kölcsönt. ö maga elsőpek írta alá a jegyzési ívet.. Fizetése 1609 forint és 1500 forint békekölcsönt jegyzett. A párttitkár példája nyomán a gép­Szeptember 27-én korán reggel a szokottnál jóval hamarabb benépesültek a Tiszalöki Erőmű műhelyei. Ezen a réggelen népnevelők várták, fogadták a dolgozó­kat és hírt adtak a VI. Bé­kekölcsön-jegyzésről. A kis- gyüléseken minden dolgozó elmondta, miért fontos szá­mára a békekölcsön jegyzé­se. — Nézzünk körül, s lát­hatjuk a dolgozó nép aján­dékát, — mondotta Hódi György főmérnök, — népi demokráciánk hatalmas lé­tesítményét. az ént’lő hatal­mas erőművet, a korszerűen berendezett műhelyeket és a mellette folyó Keleti Főcsa­tornát. Milyen nagy érték az. amelyben dolgozunk. Ép azért jegyzek három Nyírbátori állomás kommunista dolgozói vették elsősor­ban kezükbe a ceruzát. Simkovits János párt­tag, fnűhelyvez 1" 1200 fo­rintét jegyzett. Kópis La­jos, a gépállomás DISZ-tit- kára, aki szintén párttag, a fiataloknak mutatott példát a jegyzésben. Brigádjával együtt munkakezdés előtt bement a gépállomás köz­pontjába, hogy eleget tegyen Békés napjainkat éljük. Nem zúg a bombavető re­és fél ezer forintos fize­tésemmel háromezer­nyolcszáz forintot, hogy még több ilyen hatal­mas erőmű nőjjön ki a földből és sokezer dol­gozó megtalálja a bol­dogabb, a gondtalanabb életet. Szavait nagy taps fogadta, miután a dolgozók néhány éra alatt lejegyezték köl­csönszánt forintjaikat. Szi- der László, az erőmű igaz­gatója, akinek 3.700 forintos havi fizetése van, 4.000 fo­rintot, Kórik Gábor sztaha­novista, akinek fizetése ezer forint, ugyanezt a szá­mot írta a jegyzési ívre. — Délelőtt 10 órára már az erőmű valamennyi dolgozó­ja jegyzett békekölcsönt a hazája iránti kötelezett­ségnek. Nevét olvashatjuk a jegyzési ív elején. 800 forint van melléje írva. Brigádjá­nak tagjai követve a DISZ- titkár példáját, keresetük­nek megfelelően jegyeztek békekölcsönt. Oláh Lajos párttag, traktoros, 600 fo­rintot, K ó r ó d i János és Kiss János DISZ-fiatalok meg 400 forintot jegyeztek. pülőgép, nem szólnak a fegyverek. Most szólít a haza: je­gyezz VI. Békekölcsönt! Én felhívom most megyénk dol­gozó asszonyait, jegyezze­nek, békekölcsönt. — Az állam százszorosán visz- Az állam százszorosán visz- szaadja, — visszakapjuk nyereménnyel, szebb élettel. Én a magam életéből csak egy példát mondok: kórház­ban kezeltek, vért, gyógy­szert adtak, mentő szállított s mindez nekem, egyéni pa- rasztasszonynak, csak 225 forintomba került. Az nem igaz, hogy az államnak csak A békekölcsönjegyzés után folytatták tovább munkáju­kat. A brigád tag jai most, az őszi munkák alatt is olyan jó eredményeket akarnak elérni, mint nyáron. Akkor tervüket 108.4 száza­lékra teljesítették. Most is azon dolgoznak, hogy az őszi tervüket is teljesítsék. ennyiben volna. Ezért a 225 forintért az életet kaptam vissza. Lehetne még oldalakon keresztül sorolni a bizonyí­tékokat: az építkezéseket, az iskoláztatásokat, a szülő­otthonokat, a bölcsődéket és így tovább. Ezt mind az ál­lam adja nekünk. És ddja azt a megfizethetetlen lelki nyugalmat, amikor békében élünk, békében dolgozunk és termelünk. Én, mint egyedül álló pa­rasztasszony, 300 forintot jegyeztem. BOGÁR LAJOSNE, Tiszadob. 1009 forinttal szerepel Petró István 4 holdas tiszalöki paraszt neve a jegyzési íven Az elsők között jegyzett békekölcsönt Petró István 4 holdas tiszalöki egyénileg dolgozó paraszt is. A jegy­zés alkalmával elmondotta, hogy jó befektetés a béke­kölcsön-jegyzés. — A most befizetett békekölcsönnek 50 százalékát közvetlen a községünk fejlesztésére fordítják, aminek valamennyien hasznát látjuk. Emellett pénzünket is nyereménnyel kapjuk vissza. Az én kötvényemet a múlt évben 5.000 forinttal húzták ki. Petró István a községben az elsők között példamu­tatóan ezer forintot írt neve után a békekölcsön jegy­zési íven. Hódi György, a Tiszalöki Erőmű iőmémöke: „Azért jegyzek fizetésemen felül, hogy még több erőmű nőjjön ki cs földből../' Bogár Lajonné parassíaasxony: Minden anya jegyezzen békekölcsönt“

Next

/
Thumbnails
Contents