Néplap, 1955. augusztus (12. évfolyam, 180-204. szám)

1955-08-20 / 196. szám

" szombat KfPitP HÉTRÖL-HETRE Czellö nem rebben, levél sem zizzen. Néhány napja beköszöntött a jó idő, vakít a nyár. A termés- crlelö melegben sütkéreznek a kukorica-, burgonyaföl­dek. Hogy vártuk a rádióban az időjárásjelentést, hogy néztük az újságok híreit az időről! Nemcsak a parasz­tok, hanem mindannyian. Az orvos, a tanító, a kerék­gyártó és a borbély soha nem várta úgy a napfényt, a meleget, mint ezekben a napokban. Budapesten, a napokban egy fodrásszövetkezetben, ahogy megkérdezték: borotválást? — a mester következő szava ez volt: Elég volna már az esőből. S azután elmesélte, hogy tokajhegyaljai, húsz éve dolgo­zik Pesten, anyja még mindig ott lakik Tályán, Nem­régen írt, s nagyon jó szőlőtermést „jósolt" a levélben. Le ha így esik, — akkor nem lesz az országnak szóló, nem lesz" annyi kenyér, mint amennyire számítottunk — kesergett. E z a kis jelenet jutott eszembe most, augusztus 20 előtt egy nappal, az Alkotmány születésnapjá­nak, az új kenyér, a mi kenyerünk tizedik ünnepének előestéjén. Az, hogy a gyárak, városok munkásai egyre jobban érdeklődnek arról, hogyan élnek, mit csinálnak a parasztok. Hogy a falu lakói nagyon sokat kérdeznek arról: mi újság az üzemekben, milyen új mezőgazda­sági gépet állítanak elő. Mért magunknak csináljuk a gépet, magunknak szántunk, vetünk és erről a földről ma már mi ara­tunk, Alkotmányunk pedig őrt áll munkánk, életünk szabadságán, biztonságán. S fényesen ragyognak ezek a betűk: ,,A Magyar Népköztársaságban minden hata­lom a dolgozó népé.“ m A falvak, a bokortanyák közt gazdag, végtelen szántók. Talán azért tűnnek határtalannak, mert már sok helyen nincs köztük mesgye. Az ország egyik kincseskamrája, éléstára ez a föld. A Nyírség. Virágzó falvaival, bokortanyáival, burgonyájával, káposztájá­val, a Tiszalöki Erőművel, a Keleti Főcsatornával, lük­tető életű megyeszékhelyével, termelőszövetkezeteivel, gépállomásaival. Gazdag föld ez, gazdag emberekkel. Ahogy a megyét járjuk, szinte semmi sem emlékeztet külsőleg a múltra. De mégis Valami. Kastély, kastély szinte egymás hegyén-hátán. Ezer, tizezerholdas nagy- birtokosok, hetekig mulató grófok, bárók, a csendőr­szuronyok világa volt ez a vidék. Meg a napszámo­soké, a nincsteleneké. Itt volt, nem is olyan régen az újfehértói parasztok nyomorának, a királytelki négyes pitvarok egészségtelen zsúfoltságának időszaka. Itt ga­rázdálkodtak Szatmárban a hájas püspökök, hajlong­tak roggyanthátú zselléreik. A hogy az ember most szétnéz, más, egészen új vi- lágot talál. Nem akar hinni a levéltári feljegy­zéseknek, szinte kétségbevonja a múlt elbeszéléseit. A tagadhatatlan múltat. — Ilyen életünk még sohasem volt, — mosolyogott az egyik néni Nyírteleken, amikor megkérdeztem, hogy van. Szívesen tessékelt az új lakásba, mutatta a barna hálószobabútort, az ebédlőberendezést. „Nemcsak rrn vagyunk így — mondta büszkén — az egész község.“ ]V agyon jól tudja, mit jelent a ma. Nem kell neki ’ magyarázni, hogy a mi erőnkből lett, amit épí­tettünk. Ismeri a Sztálin téri Szabadtéri Színpadot, az új vasúti bölcsődét Nyíregyházán. S elmondja majd azoknak is a múltat, akik már a tiszalöki, nyíregyházi szülőotthon ablakain beszűrődő napfényben látták meg először a világot, akik születésük pillanatától kezdve magukba szívják hazánk új levegőjét, akiknek nem ütnek a kezére, ha két karéjt vesz a vajaskenyérből. Ez a néni holnap ott lesz a munkás-paraszt találkozón, s fiatalos, dolgos kezével szeli majd az új kenyeret a Gépjavító Vállalat dolgozóinak, amiért az aratásban segítettek, sört iszik a villanyszerelők egészségére, akik ma gyújtják ki a fényt két szatmári faluban: Gacsály- ban és Urában. M i pedig őt köszöntjük. A négy gyermekes család­anyát, aki korán reggel ébred, hogy egy szem se vesszen kárba az életből, aki úgy mosolyog, dalol, mint soha ezelőtt. K. J• A szövetkezet gazdagon fizet A kállósemjéni Üj Élet Termelőszövetkezet méltán hívta fel magára a község agyénileg gazdálkodó dol­gozó parasztjainak a fi­gyelmét kiváló termésered­ményeivel. A már betaka­rított termények magasabb „üaggal fizettek, mint az egyéni dolgozó parasztok terményei, a még betakarí- tatlan termények — bur­gonya, kukorica stb. — is nagyobb holdankénti átla­got ígérnek, mint az egyéni kis parcellák. A szép ered­mények sem maguktól szü­letnek, hanem a tagság szorgalmas munkájának az eredményeként. Ötször ka­páltuk a kukoricát és a többi kapásokat. A kalá­szosok is jól fizettek. Bú­zából holdanként 12 mázsa 10 kiló, rozsból 11 mázsa 50 kiló, tavaszi árpából 11 mázsa, őszi árpából 14 má­zsa termett átlagosan. A jó munka szülte ma­gas termésátlagok meg­emelték a munkaegységen­ként kiosztásra kerülő jut­tatásokat Munkaegységen­ként a szövetkezeti tagok 7 kiló 40 deka kenyérgabo­nát, 1 kiló takarmánygabo­nát kaptak. Most a szövetkezetben teljes ütemben halad a do­hánytörés. Már több, mint 1.600 póré dohány szárad az új dohánypajtában. Magas jövedelmet biztosít majd a dohány is. Értünk el sikereket az ál­lattenyésztésben is. Most öt olyan tehenünk van, amely megadja a napi 15—16 li­ter tejet. Ezek tejhozamái szakszerű gondozással emel­ni igyekszünk. Sertésállo­mányunk is szép. Most fialt le 20 fehér kereszte­zett hússertésünk. A fialási átlag 7.5. A szövetkezeti ta­gok örömmel látják, hogy a szövetkezet gazdagon fi­zet. Berrke László mezőgazdász. oidó&áq fl'olylatás a 2. oldalról.) ne, kellene. Biztosabb az, J mint az eső. Nincs mindig így, mint az idén. Most van elég, az emberek ma éjsza­ka is kinn voltak, gátat építettek, mert nagyon nagy a Tisza. A Búzakalász Termelő­szövetkezet kaszálóján is kiöntött egy darabon, de „megfogták". Négyezer hold termését védték meg a dol­gozó parasztok, a munká­sok segítségével. Dömpe­rek, teherautók, amelyek a földet és a munkásokat szál­lították, munkások, akik. megfeszített akarattal dol­goztak — bizonysága an­nak, hogy munkásosztá­lyunk erős kézzel fogja a dolgozó parasztság kezét. Nagy, igaz kézszorítás ez, semmi idő nem tépheti el. Ezekkel a gondolatokkal foglalkoztam, lepihenve t zöldben, az, út mellett. Egy szer csak egy ember ólt előttem.' — Ne gázolja le az elv-\ társ a rétünket, mert nehe­zen lehet majd kaszálni. Inkább alacsonytermetű Gonda István, a Búzaka­lász Termelőszövetkezet tagja, mint magas. Időbc- hajló ember, aki sokat ta­pasztalt. A feddő szavak után hamarosan megeny­hült, különösen, hogy a pipa jól szeleit. — Egy darabot mán el­vett a Tisza — mutatott a magas nyárfás felé, ame­lyen túl a kiáradt folyó sárgás vize pihen. Mögüle, mint egy színfal, emelke­dett a távoli Tokaji-hegy, világos foltjaival. De azért nem haragudott a Tiszára Gonda István. Maradt rét elég, nem lesz hiány a takarmányban a télen. Igyekszenek, szép is mindenük. — Most is öt nap alatt végeztünk a behordással. A falu sok részinek még kinn van keresztben a terménye, mi inár el is vertük. A ku­koricánk megadja a huszon­hat mázsát, a burgonya is több lesz nyolcvan mázsá­nál holdankint. Minden év­be több terem. Ha látná a hagymánkat elvtárs! — Van kertészetük is? — Az éppen nincsen. Mert az locsolni kellene. De hagymánk volt tavaly is, az idén is. Most két holdon. De micsoda termés lesz azon! Némelyik hagyma nagyobb, mint az öklöm. Bizony, lehetne itt jó ker­tészetet csinálni, ha öntözés volna. Mert így csak az időre van bízva, az meg vagy ad esőt, vagy nem. — Itt a csatorna. Az öreg megigazítja a pipa hamuját. — Az itt. De még nem ad. Az állami gazdaságnak öntöz egy darabot, meg az­tán lejebb. Már Tiszavas- váriban is működik. — Itt is működni fog. Jó, jó, hiszen tudja ő azt. Várják is. Az öntözést. i— Az nagyszerű dolog, az öntözéses gazdálkodás. Bizony, a legnagyobb bevé­telt akkor érjük el majd, ha kertészetet csinálunk. Meg nem várjuk az esőt, ha kívánja a növény. Mondom: szebb lenne minden. — Szebb! Több! Több ta­karmány, több jószág. Bo­londság is, (hogy régen nem jutott az emberek eszébe) itt a Tisza vize. Miért ne hozzuk a földjeinkre? Azután az vetődik a szó­ba, hogy mennyit változott a világ. Itt, Tiszalökön is. Hát még lejjebb, a szike- sebb vidékeken! Nagy dolog ez az erőmű, a csatorna, mint minden, amit a mun­kásosztály a párt vezetésé­vel e rövid tíz év alatt csi­nált. Elnéz az erőmű irányába. Amit hányszor megnézett épülés közben. Akkor is, amikor a munkások hősi erőfeszítéssel küzdöttek a természettel, a faggyal, a jéghideg vízzel, az árral. Csodálatos dolog is az, szembeszállva a nehézsé­gekkel, diadalra vinni az emberi akaratot! S most itt van. Valóság. Decemberben áramot ad az első turbina, s mint az új folyóban, csak szebb, szabá­lyosabb mederben hömpö­lyög a víz. Sokat mondana egyszerre Gonda István, de mégis­csak annyit mondott: — Bizony, fog itt is öntöz­ni a csatorna. Ott, a. nagy nyár fás mö­gött most a kiöntés zavaros vize, de majd szelíd, éltető víz lesz ott és mindenütt, ahová elvezetik a munká­sok a megszelídített Tiszát. Májusban, az 53-as Autó-1 közlekedési Vállalat DISZ- szeryezetének tagjai Her­mann György DlSZ-titkár- ral az élen, — azt javasol­ták, a vállalat vezetőségé­nek, hogy az autóropcsok- ból, Chausson-vázból, ócs­ka Csspel-motorból ésMá- vag-hídból készítsenek a dolgozók, egy utasszállító autóbuszt. A vezetőség se­gítette és kézbavette a fia­talok- .javaslatának megva­lósítását. A munkások va­lamennyien elhatározták, hogy 1955 augusztus 20 tiszteletére, társadalmi munkával elkészítik az autóbuszt. Szívesen vállal­tak egy-egy részfeladatot, még a műszaki és admi­nisztratív dolgozók is. Hermann György takatos, DlSZ-titkár Munkájuk sikerrel járt. Kb. 110 ezer forint költ­séggel elkészítették a leg alább 350 ezer forint ér­tékű Chausson 67 ülőhe­lyes és 43 állóhelyes autó­Tr.más Pál kárpitos Novak László szerelő ­buszt, amely a nyíregyházi vasútállomás — Belotanni sz­tár és az újonnan épített SZTK megyei rendelőinté­zet kozott fogta szállítani a dolgozókat. Szováfi Ferenc csop. vez. : un "í treue sztdíiíUio- visía gépkocsivezető (Hummel J. felvételei) Vállaltuk teljesítettük MAJOROS ANDRÁS sztahanovista vasutas és BENCS JÓZSEF mozdony- vezető kitűntek a verseny­ben a nyíregyházi fíitőház dolgozói között. Kiváló mun­kájukért a két vasutast „Érdemes Vasutas” .jel­vénnyel tüntették ki. Vállalás szerint befejez­ték a nyíregyházi Békeház Beloianmsz-téri homlokza­tának vakolását. Jávor Ist­ván köművesbrígádjának és társai jó munkájának ered­ményeképpen az épület ün­nepi külsőt kapott Alkot­mányunk ünnepére. A Me­gyei Építőipari és a Város­gazdálkodási Vállalat az épület előtti tér parkírozá­sát is elvégezték. * URA és GACSALT köz- sédekben a Tiszántúl* Áramszolgáltató vaüalal dolgozóinak jó munkája nyomán, ma kigyullad a villanyfény. Estei ia el­mondhatják a váHslai dol­goséi: „tóljesítóttftk válla­lásunkat!” * A Nyirbogdányi Kőolaj­ipari Vállalatnál a paraffin üzem dolgozói lettek elsők a versenyben. Soltész Ist- vánné présrámoló a cso­magolásnál két dolgozó munkáját végezte el, egy műszak alatt 120 darab pa­raffinéra zsákot csomagolt be, míg azelőtt ketten 100 darabot csomagoltak. Kiváló eredményeket értek el még: Szőlősi Imre esztergályos, Ignéczi József és Tornai Jó­zsef töltő-állomási dolgo­zók, Horpai József és Illés Ferenc csökazán-fufcők. A vállalat augusztus 20-ig esedékes tervét 18rán tel­jesítette. * Megyénk KTSZ-el között az Alkotmány ünnepe tisz­teletére folytatott verseny­ben országos harmadik lett a Kisvárdai Cipész KTSZ. Az elismerő oklevelet és jutalmat tegnap este ün­nepségen kapták meg. Készítették társadalmi munkával az 55-os Autóközlekedési Vállalat dolgozói 1955 Augusztus 20, tiszteletére &

Next

/
Thumbnails
Contents