Néplap, 1955. augusztus (12. évfolyam, 180-204. szám)

1955-08-19 / 195. szám

NÉPLAP IF5» augusztus I», rente» Jó jövedelmet biztosít a rostkendertermelés A rostkender termelésére A szerződéskötések megkez­dődtek. Ez évben is ugyan­azokat a kedvezményeket biztosítja államunk a rost- kendertermelők részére, mint a múlt évben. 1. A leszerződött terület mentesül a tojás, baromfi és húsbeszolgáltatás alól, 2. A leszerződött terület másfélszerese a terménybe­adás alól mentesül, 3. katasztrális holdanként a szerződés megkötése után 200 forintos textilvásárlási utalványt kap a termelő, amire vásárolhat a textilen kívül zsák- és kötélárut. Ezen utalvány beváltásánál az áruért fizetni nem kell, csak majd a kender beszál­lítása után lesz elszámolva. Továbbá minden mázsa be­szállított rostkender után az árán felül 25 forint értékű utalványt kap a termelő, amire ingyen vásárolhat. Kamatmentesen kap a ter­melő művelési és aratási előleget. A rostkender árai: I osztályú 70 forint, II. osz­tályú 50 forint és a III. osztályú 25 forint. A rost­kender termelése kevés munkával jár, az aratása, ami idáig nagyon nehéz volt, a kendervágó gépe’',. beállításával meg lett köny- nyítve .A jövő évben már nemcsak a termelőszövet­kezeteknek vágják le gép­állomásaink a rostkender termésüket, hanem azok­nak az egyénileg termelők­nek is, akik 1 holdra vagy annál nagyobb területre szerződnek le. Az egyéni termelők a községi terme­lési felelősöknél jelentkez­zenek a rostkender szerző­dés megkötésére, a terme­lőszövetkezeteket pedig fel­keresi vállalatunk megbí­zottja. A rostkender termelése kevés munkával nagy jöve­delmet biztosít a termelők­nek, és ezenfelül textilipa­runknak is egyik fontos nyersanyaga. A rostkender magas termésének legfonto­sabb feltételei: 1. a talaj jó elkészítése, 2. friss istállótrágya ren­des időben való elterege- tése, a növényápolás, rendes időben való aratás és a he­lyes kezelés. Ha ezeket a feltételeket betartjuk, akkor elérhetjük a magas termés- eredményt és nagy jöve­delmet. Mező Imre termelési felügyelő, Mátészalka. SBK Vegyünk részt a takarékossági mozgalomban Értékelték a Somogy me­gye által elindított takaré­kossági mozgalom, a Fel- szabadulási Emlékverseny eredményeit. A takarékos- sági versenyben eddigi ered­ményei alapján Tolna me­gye áll az élen. Tolna me­gyében már a tanácsok 93 százaléka mellett megala­kultak a takarékossági al­bizottságok, melyeknek több mint 1200 aktívája neveli takarékosságra a lakossá­got. Megyénk és Nógrád megye egyenlő pontszám­mal a tizenhatodik-tizenhe­tedik helyet foglaja el a versenyben. Nálunk a taná­csok 26 százaléka mellett alakultak meg a takarékos- sági albizottságok és a munkahelyeken is számos takarékossági aktíva tevé­kenykedik. Lemaradásunkat csak abban az esetben tud­juk behozni, ha az év hát­ralévő részében tánácsaink többségi mellett megalakul­nak a takarékossági albi­zottságok. (OTP sajtóosztálya.) Kerekeken gördülő színház A moszkvai faluszínház nemrégiben kerekeken gör­dülő színházat kapott. A színház berendezése elfér egy ZISZ-150-es tehergép­kocsin. A cső tartóoszlo­pokból és vízhatlan vá­szonból álló 350 férőhelyes színházat az ügyes szerelők három óra alatt állítják fel. A kerekeken gördülő színház 40 négyzetméteres színpada lehetőséget nyújt nagyobb színdarabok be­mutatására is. Riport 22 bátor fiúról és 1 még bátrabb lányról Akik megvetik a szárazföldi jármüveket és magasan szárnyalnak Mindenekelőtt elvileg ké­szültem fel a látogatásra. Könyvből és emlékezetből felidéztem mindazt, amit a repülés ól eddig megtudtam, olvastam, s a látogatás előtti éjszaka már XVIII. századbeli kosaras léggöm­bökkel, Golubov és Wright- féle primitív sárkányokkal, suhanó vitorlázókkal és dörgő lökhajtásosokkal ál­modtam, És reggel, amikor Néhány perc s már ott is vagyok a repülőtér zöld gyepén, a vörös négyszög­ben, ahogy a tábor növen­dékei a négy piros zászló­val kijelölt várakozó és pi­henő helyet nevezik. Mel­lettünk ott áll felsorakozva a tábor mai öt üzemgápe, a „Koma”, a „Szellő” a „Lepke”, az „Ifjúság” és a „Pilis”. Amott távolabb, a hangároknál három moto­ros gép ácsorog. Azok is a tábor járműállományához tartoznak. Szendrödi Imre. az egyik fiatal tanfolyamista, a pa­rancsnok, Széles elvtárs elé pattan katonás tisztelgéssel: — Parancsnok elvtárs! Repülésre következem! — Feladat? a nyíregyházi repülőtér felé igyekeztem, ahol a Magyar Önkéntes Honvédelmi Szö­vetség 22 bátor fiú tagja és 1 még bátrabb nő tagja rep- des naphosszat, kíváncsian csavargattam a fejem a felhők felé. Egymás után emelkedtek fel a vitorlázó gépek, hogy iskolaköröket írjanak az ég csodaszép, napfényes kékjére. — Iskolarepülés „Lepke” típusú géppel! — Bal iskolakor. Leszál­lás lehetőleg jelzésnél! — Értettem! S máris rohan a Lepké­hez. Egyik társa, aki a gép jobb szárnyánál áll, fehér zászlóval jelzést ad le a szemben települt töboszáz nr.éteire levő csörlőknek. Megfeszül az acélkötél, csúszni kezd a gép, egyre gyorsul s aztán néhány mé­ter után úgy szökik a ma­gasba, mint egy valóságos pillangó. A kis Szendrödi, aki „B” vizsgára készül, szép iskolakört csinál, aztán 5 perc eltelte után földre- száll... így emelkedik a levegőbe egymásután minden növen­dék, 22 fiú, és 1 lány. A félés csak előítélet... S amikor később arról be­szélünk, hogy kevés a lány, aki repül, így sóhajt: — Szégyelem magam, hogy ilyen bátortalanok a lányok. Azon leszek, hogy Azt hiszem egyetlen em­bert sem érhetne nagyobb öröm, minthogy egy hóna­pig azt tehetné, amit a leg­jobban szeret. Nos, a 22 fiút és 1 lányt ilyen öröm érte. Mert mindannyiuk legnagyobb boldogsága a repülés! Itt van Lászlófi Sanyi, aki tegnapelőtt ült először önállóan gépbe, is­kolakörök végrehajtására s délután már pontosan, szé­pen szállt le a főjelzésnél, azaz ötöst kapott. Pathó István Mátészalkáról jött s le nem venné a fejéről a pi- lótasapkát. A kis István Ádám kőművestanuió. — Egész biztos nem szédül az emeletes falak rakásánál sem, hiszen most többszáz méter magasban röpdös. — Fekete Laci már „C” vizs­gára, azaz komoly magas­sági, távolsági és időtartami teljesítményre készül. Ö egyébként a miskolci mű­egyetem hallgatója. Rimóczi Rudi fiatal tanító, Őrben minél többel ismertessem meg a repülősport csodála­tos szépségeit. S az iskolá­ban, ahol tanítani fogok, azonnal megszervezem a modellező kört.. * tanítja a tudományra a pa­rasztgyerekeket és órák után arról mesél nekik, hogy milyen nagyszerű do­log meghódítani a levegőt és úgy szárnyalni, mint a madár! A kis fekete szemű Sándor gyerek édesapja a nyíl egyházi konfekcioüzem munkása. A fia letette az „A” vizsgát és tegnapelőtt már a 90 fokos fordulót gyakorolta. — Nagyszerű voltál! Ap­ró, gyors szökdécseléssel ér­tél földet! — kacagott Kati, de a Sándor fiüt nem hozta ki a sodrából. — Holnap már iskolakör­re megyek! És ahogy fenn szárnyal a levegőben, talán az apja gyermekkorának vágyát is valóra váltja. Az idősebb Sándor elvtárs helyett is re­pül. A vérző ujjú kis inas csak a tenyérnyi műhely- ablak kékjét bámulhatta vágyakozva ... Valóban nagyszerű repülni! „Parancsnok elvtárs ! Repülésre következem /“ Valóravált boldogság „Soha nem felejtem el az első felszállást...“ Vannak dátumok, amelye­ket az ember soha életé­ben nem felejt el. Van, aki első szerelmére emlékszik, mások rendkívül érdekes utazásra és így tovább. Midrák Katalin, a tábor egyetlen női tagja, a most végzett tanítónőkápzős le­ány, aki az idén lesz gya­korlóéves, március 13-ra emlékezik a legjobban. Ügy, hogy azt soha életében nem fogja elfeleiter^ v'z volt az első alkalom, amikor a le­vegőbe emelkedett egy vi- tcrlásgéppel! — Már gyermekkoromban arról álmodoztam, hogy re­pülni fogok. Tengerész vagy '•Va akartam lenni —ma­gyarázza a szőke Kati. Vá- atahasal a zöld gyenen.sze­mével a felhők között sikló "épeket kíséri s úgy beszél tovább. — Pedig sokat kellett har­colni azért, hogy repülhes­sek. Először is a mamát kel­lett meggyőzni arról, hogy a légi közlekedés manapság sokkal biztonságosabb, mint bármilyen szárazföldi uta­zás és csak a babonás em­berek félnek repülőre ülni. Aztán az iskolában, a nyír­egyházi tanítónőkápzöben sem vették szívesen ezt a sportot. . . Végülis átmen­tem a kisvárdai képzőbe és ott végeztem. De a repülés­ről nem mondtam le. — És most már nem fél repülni? Ügy néz rám, mintha olyan butaságot kérdeztem volna tőle: szereti még a krémest? ■— Scha nem féltem. Leg­feljebb egy kicsit izguitam. mikor először szálltam fel. Meg kell szokni a levegőt. S ennyi lelkesedés után én is kedvet kaptam a re­püléshez. Először a „Koma” vitt fel zúgó szárnyakkal s mi tagadás, nehezen vár­tam, hogy újra gyepet érez­zék a talpam alatt. De az­tán csodálatosképpen a földön újra bizseregni kez­dett a szivem és alig vár­tam, hogy újra felmenjek a motorossal s aztán kellő áhítattal, az „Ifjúság”-gal. Ez nem tréfa. Az sem, hogy nagyszerű dolog repülni és az sem, hegy csak kellő komolyság- gel lehet az „Ifjúság” szür­ke bőrülésében elhelyez­kedni. Ezüstösen csillogó, Most hát belekóstoltam a vitorlázás örömeibe, merí­tettem szépségéiből. S ha eddig kíváncsian néztem fel az égre, ha annak kék sátorán motor zúgott fel, karcsú gép ez — új ma­gyar , tervezés és kivitele, zés, amely már nemzetközi sikereket aratott a lipcsei vásáron. Három darab van belőle — a lipcsei vásár mintadarabjában szálltam fel Nyíregyháza fölé. A géppel együtt itt van most a táborban Takács elvtárs, a mérnök is, hogy megfi­gyelje az „újszölöttet”. — Nagyszerűen beválik. Fémből készült, nem mint a többi vitorlázó. Erősebb, stabilabb-rekordgép! S a nyíregyházi, szabol­csi, szatmári MÖHOSZ-tá- gok már ezen a gépen re­pülhetnek, tanulhatnak. vagy vitorlás suhant a felhők között, ezentúl tisz­telettel gondolok a bátor és ügyes fiatalokra, Soltész István. Tisztelet a bátor és ügyes ßttialoknak ! cA barátuuj jég.igében — Siessenek vele, mertj nagyon várják! — Talán valami sürgős szállítmány érkezik? — kédezzük. — Akinek készül, annak igen ... az egyik üzemünk nagyon várja... búzát akart számtani... — Űj üzemrésze is van a gyárnak? — csodálkozom.1' — Ahogy vesszük — vá-1 laszol hirtelen az igazgató. — Mi az Új Elet Termelő-] szövetkezetét hozzánk tar­tozónak érezzük. Patronál-: juk. A szerelő e pillanatban integet. — Készen van a teher­gépkocsi . .. A gépkocsi vezetője a volán mellé ül, túráztatja a motort, barátságosan int. „Köszönjük ...!“ Nagy por­felhőt hagyva maga után, tűnik el a szemünk elől. — Hadd örüljenek a szö­vetkezeti tagok — jegyzi meg csendesen az igazgató. E beszélgetés után nemi sokkal később Varga elv- j társ Budapestre utazott. Ho-J zajövet értesítette a szövet­kezet vezetőségét: — Meg van a tehergép­kocsi, csak érte kell menni. S ezt mondta az üzem dolgozóinak: — Igaz, nem a legjobb állapotban van. _ — Sebaj — mondták a munkások. — Majd rendbe hozzuk mi. így is történt. S a teher- j gépkocsi jó állapotban, ma már vígan szaladgál a. tér- j melöszövetkezet terményei-'. ! vei. A z üzem dolgozói nem- j csak gazdasági, ha- j nem politikai, segítségei is nyújtanak a szövetkezetne :.\ Megtanítják őket az üzemi j szervezettségre, az osztály- ellenség elleni harcra, az értekezletek gondos és ala­pos előkészítésére, a hibák j bátor feltárására. Az üzemi' népnevelők gyakran ellátó-' gatnak a szövetkezetbe, el-j ■mondják véleményüket, fci-j 1 cserélik tapasztalataikat.' j Aztán közösen — egy tsz. j tag. egy üzemi munkás — elindulnak politikai felvilá­gosító munkára, hogy minél több egyénileg dolgozó pa­rasztot győzzenek meg a nagyüzemi gazdálkodás elő­nyéről, a dolgozó parasztok szebb, boldogabb életútja- ról. E munkába különösen kiemelkedik Tárnái Gyula elvtárs. az üzem régi mun­kásmozgalmi harcosa, aki késő este is beszélget a dol­gozó parasztokkal. A nép­nevelők felvilágosító mun­kája nyomán már eddig is több dolgozó paraszt lépett- az Üj Élet TSZ-be. rJ1 ovább lehetne sorolni', a baráti segítség számtalan példáját. Segít az üzem nemcsak az Űj Élet-' nelc, hanem a többi szövetül kezeinek is. Augusztus 20-át, Alkotmá­nyunk ünnepét is a mun­kás -paraszt találkozó jegyé­ben ünnepük meg. Az üzemben rendezett ünnep­ségre és baráti vacsorára meghívják az Új Elet TSZ tagjait. Ez az összejövetelt ez a baráti beszélgetés még jobban összeforrasztja és erősíteni fogja kapcsolatun­kat, a munkás-paraszt szö­vetséget. BÁLINT LAJOS* dőlt. Az üzem munkásai — a legjobb szakmunkásokkal az élen — minden mezőgaz­dasági szerszámukat, vető- \ gépjüket kijavították. Nem 1 is volt fennakadás a tavaszi ' munkánál a szövetkezet- j ben. A jól kijavított gépek­kel. szerszámoklcal gyorsan \ elvégezték a tavaszi mun­I kát. Aztán jött az aratás. A gabona hirtelen érni kez­dett. A szövetkezeinek se- ■ gítségre volt szüksége. A baráti segítség most sem maradt el. Az üzem dolgo- 1 zói az igazgatóval az élen négy napon keresztül segí- 1 tettek az aratásban. Hozzá- \ járultak ahhoz, hegy az Űj I Élet TSZ elsők között vég­zett az aratással. Ezáltal 1 sok szem gabonát mentet- ! lek meg az elpergéstől. A szövetkezetben gyak- | * ran felvetődött a gon­dolat: nagy segítségükre le­hetne egy tehergépkocsi. Az egyik nap, amikor j Varga elvtárs ellátogatott i hozzájuk, s tudomást szer­zett a dologról, csak eny- nyit mondott: — Mindent elkövetünk, hogy meglegyen,. T/ ajon az üzem milyen " segítséget ad a szö­vetkezeinek, hogyan tartják a kapcsolatot? Az igazgató és Gazdag Lajos elvtárs egybehang­zóan ezt mondják: — Nem tud az Üj Elet TSZ olyat mondani, amiben ne segítenénk. És ez így van. Nemcsak az üzem vezetői, de az egész gyár dolgozói magu­kénak érzik a szövetkezetei. ,4c üzem dolgozói igy be­szélnek róla: „Az Űj Élet TSZ a mi szövetkeze­tünk ..Kevés olyan ér­tekezlet, vagy összejövetel van az üzemben, ahol ne esne szó az Üj Elet TSZ-ről. Ma már az üzem. dolgozói szinte kötelességüknek ér­zik, hogy egymástól is meg­kérdezzék: „Mi újság van az Űj Éleiben..." S ha va­lami segítségre van szük­ség — az üzem dolgozói már is ott teremnek. Nem sajnálják a fáradságot. . Az igazi baráti segítség már a kora tavasszal kezdő­rT iszavasvári Alkaloida. Ki ne ismerné ezt a világhírű vegyészeti gyárat? Az üzem munkásai, dolgo­zói sok dicsőséget szereztek már kiváló gyógyszer-ké­szítményeikkel hazánknak. A szép, sudár jegenye­fákkal körülvett üzemben a megszokott mindennapi munka folyik. Az állomás­ról szállítják a mákgubókat, készítik a gyógyszereket, a villanyszerelők szerelik, ja­vítják a hálózatot, a lakato­sok' a gépeket és így to­vább. Szorgosan, lendülete­sen halad a munka. Igen, az üzem dolgozói augusztus 20-át, Alkotmányunk ünne­pét méltóan akarják meg­ünnepelni. T/arga János elvtárssal, " az üzem igazgatójával az udvaron találkozunk. Az egyik — olajosruhás — szerelőtől éppen azt kérdi: — Készen van már a te­hergépkocsi? — Egy-két csavar ... és kész- — válaszolja az mo­tyogva.

Next

/
Thumbnails
Contents