Néplap, 1955. augusztus (12. évfolyam, 180-204. szám)
1955-08-17 / 193. szám
4 NÉPLAP 1955 augusztus 17, szerda Befejeződött az enekkarvezetők tanfolyama Nyíregyházán Az ifjúsági seregszemle igen sok falusi kórust hozott felszínre, sok községben énekelnek együtt tsz. és egyéni dolgozók, vagy maguk, vagy gyermekeik. A fellendült kórusrnózgalom további emelésé érdekében -a megyei népművelési osztály kéthetes kórusvezetői taniölyamot rendezett, melyre a megye legkiválóbb munkás- és paraszt-kórusainak vezetőit hívta még. A tanfolyam anyaga segítségét adott ahhoz, hogy a jövőben még sokkal szakszerűbben tudják ellátni kórusaink vezetését. Megtanulták itt a kórusvezetők a karvezetést. Ének szakdidaktikát, solfe- és műsorpolitikát. Ismerkedtek zene- történettel, népzenével és kultúrpolitikával. A tanfolyam tanulmányi vezetője Vikár Sándor elvtárs,a nyíregyházi Állami Zeneiskola igazgatója. Az egyes szaktárgyak előadói, kiváló szakemberek, Sipeki Pál, Krecsák László, Danes Lajos. Kultúrpolitikai előadást Gacsó László elvtárs tartott, a megyei népművelési osztály vezetője. Az elmúlt héten ünnepélyes keretek között fejezték be a kéthetes tanfolyamot. Záróbeszédét Vikár Sándor tartott, amelybért a tanfolyam volt hallgatóit további tanulásra buzdította, hangsúlyozva azt, hogy a tömegzenének jelentős szerepe van szocializmust építő népünk életében. A tanfolyamot működése alatt meglátogatta a kínai kulturális küldöttség és Maróth Gyula elvtárs, a Népművészeti Intézet osztályvezetője. Megelégedésüket fejezték ki a látottak és hallottak felől. Vikár élvtárs beszámolója után a növendékek saját énekkarukat mutatták be saját vezénylésükkel, énekeltek népdalokat, mozgalmi dalokat, madrigalokat és szovjet kórusdalokat. — Ezekután Adorján Tibor ajaki nevelő, a tanfolyam bizalmija köszönetét mondott pártunknak és azoknak a szerveknek, akik lehetővé tették ennek a tanfolyamnak létrejöttét, s az előadók fáradságos munkáját. A tanfolyam minden hallgatója megelégedéssel tért haza, nagy segítséget kaptak további munkájukhoz. Valamennyien elhatározták, hogy a jövőben még jobb munkát végeznek majd. HÍREK Lengyelországból Abroszok és szalvéták igeiitműanyagból Lengyelországban sok szép cikkét gyártanak áz igent nevű műanyagból. A A piros, sárga és zöld ige- litből készült abroszok, szalvéták igen közkedveltek szerte az országban, ■íjt Elkészült a százezredik lakószoba a sziléziai iparvidékén A felszabadulás óta nagyarányú lakásépítkezés folyik Sziléziában, az ország bánya- és kohóipari központjában. Nemrégen adták; át rendeltetésének a százezredik új lakószobát. * Több mint 40 ezer lengyel dalt gyűjtöttek már eddig a folklórkutatók A Lengyel Zeneszerzők Szövetsége ez év januárjában zenedíjjal tüntette ki Jadwiga és Marian Sobieskit, a folklórkutatás terén Végzett jó munkájukért. Sobieskiék Vezetésével több mint 40 ezer lengyel dalt sikerült magnetofonszalagra felvenni. ICÖzel 16 millió forint új iskolák építésére Megyénkben a múltban igen elmaradott volt a népoktatás. Az idén csupán új iskolák építésére mintegy 11 millió forintot fordítanak. Ebből az összegből év végéig — a többi között — 48 új általános iskolai tantermet, s ezzel együtt egész sor nevelői lakást építenek. Az ősszel sok új iskola nyitja meg kapuit a tanulni vágyó fiatalok előtt. A napokban Vásárosnaményban, Ti- szana^yíaluban, Nyírszöllő- sön és Nyírbogdányban öszszesen 8 új tantermet adtak át rendeltetésének. Az iskolai év megkezdéséig még további 13 tanterem átadására kerül sor. ősszel megnyitja kapuit a Nyíregyházi Gyógypedagógiai Intézet is. Az új iskolákra szánt ösZ- szeg mellett még közel ötmillió forintot költenek a meglévő iskolák tatarozására, rendbehozáséra, úgy, hogy a kettő együttesen csaknem 16 millió forintot tesz ki. Az iskolák felújításához nagy segítséget nyújtanak a szülők is. Sok helyen társadalmi munkájukkal járulnak hozzá az iskolák szépítéséhez, csinosításához. A tiszalöki gimnázium rendbehozásánál mintegy 20.000, Mátészalkán a Sztálin téri iskolánál .13.000, Szamosbecsen 10,000 forint értékű társadalmi munkát végeztek. Ombolyon 40.000 forint értékű társadalmi j munkával egy új tantermet I hoztak létre a szülők. A Román Népköztársaságban tett látogatásom tapasztalatairól 7V efnrégiben lehetőség nyílott szá- L ' rhömra, hogy Erdélyben lakó szüléimét meglátogathassam. Tapasztalataimról szeretnék beszámolni, örvendezve láttam, hallottam, hogy a Román Munkáspárt helyesen alkalmazta Erdélyben a sztálini nemzetiségi politika elvét. Ennek alapján hozta meg a Román Népköztársaság Nagy Nemzetgyűlése 1952-ben a Magyar Autonóm Tartomány létrehozásáról szóló határozatát. A magyarok úgy az autonóm tartomány területén, mint azon kívül, egyenlő állampolgári jogokat élveznek úgy az ottani románokkal, mint a más, nem román ajkú lakossággal együtt. Egyenlő állampolgári jogok gyakorlásáról á soviniszta királyi Románia idéjé alatt még csak álmodni sem lehetett. Ebben az időben az erdélyi magyarságnak üldözés és a jogfosztottság volt az osztályrésze. fc/l a már ennek a bűnös soviniszta ül- 1 dözésnek, uszításnak, vagy a magyarság bántalmazásának nyoma sincsen, hála a Román Munkáspárt politikájának. Hogy ez mennyire így van, erről én magam győződtem meg. Például a régi Brassó, amely város ma Sztálin elvtárs nevét viseli, nem tartozik a Magyar Autonóm Tartományhoz, de ugyanúgy beszélnek magyarul a hivatalokban, mint Marosvásárhelyen, az autonóm tartomány székhelyén. A tartományi milícián (rendőrség) szívesen beszéltek velem magyarul, de mással is. Mikor kijelentkeztem, az ottani főhadnagy elvtárs magyarul köszöntött: „a viszontlátásra". Emellett végtelenül udvariasak és előzékenyek voltak. * A Román Népköztársaság Nagy Nemzetgyűlése határozatilag helyezte előtérbe a nehézipar fejlesztését. E határozat alapján épült az erdélyi medencében, szülőfalum határában, Kiskapuson egy cinkkombinát, és több másfajta gyár. Mindez teljes foglalkoztatást jelent az ottani lakosságnak. A környéken és az egész Román Nép- köztársaságban a volt királyi nyomornak, vagy munkanélküliségnek még csak hírmondója sincsen. Ez azt jelenti, hogy a dolgozók jó ruhában járnak, jó keresethez jutnak, emberi módon, kulturált életet élhetnék. TTgyanakkor látogatást tettem á med- gyesi járási pártbizottságon, ahol szintén megtaláltam a magyar élvtársakat, akik igen barátságosan beszélgettek el velem. Ez bizony megható érzés volt számomra, mikor összehasonlítottam a felszabadulás előtti erdélyi magyarság sorsát a jelenlegivel. A királyi Románia idején, ha valaki hivatali, vagy hasonló helyen magyarul próbált beszélni, azt kizavarták, sőt bántalmazták is. Má meg lehet találni a magyar elvtár- sokat a tartományi pártbizottságon és a Román Munkáspárt Központi Bizottságában is. A gazdasági életben ott vannak: a magyar munkásigazgatók, mérnökök, technikusok, művezetők. Ugyanígy van ez más területen a közlekedésben, fegyveres alakulatoknál, az élet minden területén. Jgén elismerően beszéltek a magyar gépipar fejlettségéről, de különösen jó hírnévnek örvend a magyar villamosipar, ezen belül a magyar villamosmotorok, amelyek nem egy román gyárban hirdetik a magyar ipar fejlettségét. Nagyon sok jót mondtak a román elvtársak az 1953-ban megtartott bukaresti VIT-en résztvett magyar autóbuszokról, amelyek a közlekedés lebonyolításában segédkeztek. Még most is emlegetik, hogy menynyire gyorsak és kényelmesek voltak a, magyar autóbuszok. A kulturális életben és az iskolai oktatásban a magyarság szabadon ápolhatja nemzeti kultúráját. A legkisebb, magyar gyerek is ismerheti Petőfit, Jókait, Móricz Zsigmondot. A Magyar Autonóm Tartomány székhelye Marosvásárhely. Itt van a székely színház, amely igen jó hírnévnek örvend nemcsak a magyar lakta vidékeken, hanem a románok körében is. A magyarság politikai fejlődését se- ^ gitt az erdélyi magyar újság, az Előre, amely naponta többtízezer példányban jelenik még. Az Előre című lap széleskörűen foglalkozik a világpolitikai eseményekkel, valamint az üzemek termelésével, munkaversenyek, sztahanovisták, a termelésben kitűntek népszerűsítésével: Irodalmi vonalon a közepes boltokban is meg lehet találni Petőfi verses köteteit, Jókai, Móricz Zsigmond regényeit , és sok más magyar könyvet. A Román Népköztársaságban élő dolgozó m,agyarság a román néppel vállvetve építi a szocializmus boldog honát." CZIKA SÁNDOR, Nyíregyháza. Részlet Ovecskin „Falusi hétköznapokcímű könyvébőls ' Tjulaidaci RUGYENKO KÉRT SZOT. Látszott rajta, hogy izgul, nem azért, mintha a nagygyűlés hozta volna zavarba — százszor is felszólalt ő már ilyen gyűléseken —, hanem a pillanat ióntossága, és annak a döntésnek jelentőségé ókozta lámpalázát, amelyet Itt a kerület aktívája előtt be akart jelenteni. — Elvtársak, én tényleg a magam akaratából jelentkeztem, hogy elmegyek kol- hozelnöknék. A kerületi bizottság titkársága egyáltalán nem befolyásolt engem — kezdte beszédét —. , Mi késztetett erre?... Ha arról beszélnék itt, hogy unom már a városi életet, és, hogy nagyon szeretnék falura költözni, és boldog örömmel megyek a kolhozba, akkor bizony hazudnék... Kreh... kreh... — köhögött, és ivott egy korty vizet —. Ném tudom, mi lesz néhány év múlva. Lehet, hogy ha már eredményt értem el a kolhozban, hat ökörrel sem tudnak majd onnan kimozdítani. De most, becsületesen megmondom: galléron ragadom és úgy vonszolom magam a kolhozba .., Rugvenko folytatta: — Szóval, nem olyan örömmel megyek a kolhozba, mint egy vacsorával egybekötött népünnepélyre. Hiszen én nem a legjobb kolhozok egyikébe, a „Szovjéthatalőmba1, vagy a „Vörös Október“-bé készülök, hanem ólyartba, amilyenről Martinóv élvtárs itt beszélt. Ott bizony sókat kell majd dolgoznom. Világosan látcm már előre, milyen nehéz lesz ott a helyzetem. De azt is tudom, hogy mit kell tennem, hogy a dolgok jobban menjenek, hogy könnyebb legyen a helyzetem. Fokoznom kell a kolhozparasztck anyagi érdekeltségét, és akkor minden megy majd, mint a karikacsapás. Ahhoz azonban, hogy a kolhozban a beszolgáltatás után sók gabona maradjon, jó termés kell. A termés pedig csak akkor lesz jó, ha az emberek egész éven át keményen dolgoznak, mert bíznak abban, hogy munkájuk nem hiábavaló. De azokban a kolhozokban, ahol sokáig semmittevők tartották kezükben a gyeplőt, az emberek elvesztették bizalmukat a munkaegység értékében, és ezért rosszul dolgoznak. Látják, elvtarsak, így összezavarodott minden. Arra van szükség, hegy újjáélesszük a munkaegység iránti bizalmat! Különben nem tudjuk az ilyen kclhózckat talpra állítarfi!. .. És miért határoztam én úgy, hogy a nehézségek ellenére, lemaradó kolhozba megyek? Azért, mert ha a szeptemberi teljes ülés határozatait mi csak pártgyűléseken fogjuk megvitatni, az kevés. Megmagyarázni ezekét a határozatokat a kolhozparasztoknak igen fontos, de nem elegendő. Ha csak olvasni és magyarázni fogjuk a határozatokat: kultúrosekká válunk. A párt Központi Bizottságának ezeket a határozatait végre kell hajtani! Rugyenko leküzdötte már elfogódottságát, hangja megerősödött, ércesen csengett, és szavai súlyosan, meggyőzően visszhangoztak a teremben. — A kerület legtekintélyesebb embereinek kell a kolhozokba menniük!... Ami pedig azt illeti, lealázé-e nekünk, kerületi dolgozóknak „leereszkednünk“ a kerületből a faluba, én azt mondom: a légiöntösabb és legmegtisztelöbb munka az, amelyik a legnehezebb! A GYŰLÉSEN RÉSZTVEVŐ sok egyszerű párttag, akik termelőmunkát végeznek a kolhozokban, helyeslő morajjal és zajos tapssal fogadták Rugyénko felszólalását. — Helyes a vonala — kiáltott közbe a „Vörös Október“ híres kolhozelnöke, Guscsin, az egykori matróz, aki Szevt sztopol ostroma idején mint törzsőrmester harcolt —. Fr.mics jól beszélt. Elvtársak, he szégyel- jétek magatokat, vegyetek példát róla! A kómszomol kerületi bizottságának titkára, Rizs- kov, attól a perctől kezdve, hogy meghallotta névét a listán, nagyon izgatott volt, s most egyszerre csak felugrott helyéről és felemelte kezét. — Beszélhetek, Martinov elvtárs?... A forradalom régen volt, elvtársak, nem is emlékszem rá. Helyesebben mondva, én még a világon sem voltam a forradalom idején. De azt hiszem, hogy épp elég munka maradt az én nemzedékemnek is ... Huszonöt éves vagyok. Apám kommunista volt, részt vett még az illegális pártmunkában. Két bátyám ! a Honvédő Háborúban esett j el. Ok talán már mindent I megtettek helyettem is? ... Ha a párt azt kívánja tőlünk, hogy menjünk a tűz- vqnalba, oda, ahol nehéz, akkor oda kell mennünk. íHa a kolhczparasztok még nem bíznak rám egy kolhozt, mert fiatal vagyok, akkor átveszek egy brigádot. Kérem, tekintsen engem önként jelentkezőnek AMIKOR ELCSENDESEDETT a taps, Rízskov vidám arccal, mosolyogva kérdezté az elnökségtől: — Űgy-e, most nem léptem túl a beszédidőt? Spártai módra szólaltam fel, nem igaz? Rövidén, de velősén! — hangzott helyeslőén a teremből. — Ami pedig azt illeti, ki foglalja él helyemet a kerületi kcmszomol-bizottság- ban, én nem nyugtalankodom. Vannak helyetteseim. Ha meghalnék, akkor is találnának megfelelő legényt a helyemre ... — De azért csak ne halj meg! — Vászja, isten éltessen száz évig! — Küldjétek hozzánk, a „Napfelkeltébe“ párti itkárnak! Kinőtt már a komszo- mol-korból! — Várjatok, elvtársak! — Martinov tiltakozóan emelte fel kezét —. Hogy kit hová küldünk, ezt majd később dönti el a pártbizottság titkársága. A VITA FOLYTATÓDOTT. A kerületi pártbizottság szervezési osztályának vezetője, Bisztrov, ugyanolyan röviden, mint Rizskov, csak ennyit mondott: „Ha kell, hát megyek!“ A maga helyibe az egyik instruktort javasolta és csak azt kérte, hogy vegyék figyelembe: három gyermeke tanul a középiskola felső osztályaiban, s olyan községbe küldjék, ahol tízosztályos iskola van. A volt kerületi agronó- mus, Filatov kért szót, akit egy hónappal ezelőtt küldtek a távoli „Vorosilov“ kolhozba állandó munkára. (Egyébként nagyon kelletlenül vállalta a kclhozelnök- séget.) — Martinov elvtárs, maga helyesen dönt mások ügyében, de a saját feleségét a város melletti kolhozban helyezte el, hogy úgy mondjam, azért, nehogy elszakadjon az otthoni kényelemtől. Félórai sétával a munkahelyére ér. Miért nem megy a maga felesége gyümölcstermelő agronó- musnak a „Lenin emléke“, vagy a „Hajnal“ kolhozba? Pérsze, ezek kicsit mesz- szebb vannak, negyven kilométerre innen! Pedig ott is nagy gyümölcsösök vannak. Ez a dolog valahogy nincs rendjén. Az emberek majd beszélni kezdenek ... Filatóvnak a szefnidübov- kai gépállomás párttitkára, Márja Szergejevna felelt: — Az emberek nem beszélnek semmit, Filatov elv- társ. Ezt maga most találta ki! Így helyes, ahogy van. Ha Martinov elvtárs, mint kerületi párttitkár itt dolgozik, nem küldhetjük feleségét az istenhátamögé. Mi nem akarjuk szétszakítani a családokat. Nagyon jó munkahelyet kapott egy külvárosi kolhozban. Mindenki megérti, hogy másként nem is helyezkedhetett volna el. És Martinov elvtársnő jól dolgozik, szeretik a kolhozban. EGY MÄSJK KOMMUNISTA, Szícsev agronómus a helyéről felpattanva így utasította vissza Filatov felszólalását: — Ez demagógia! Ilyen komoly értekezleten, Filatov elvtárs, nem kellett volna ostobaságot beszélnie! Martinov adta meg végül a választ: — Ha szükség van rá, elvtársak, kész vagyok bármely kolhozba, bármely faluba elmenni. A feleségem akkor természetesen velem jön. Egy napot sem fogunk késlekedni. Ha kell, elutazunk. — Nem kell! Legalábbis egyelőre nem! — Jó kerületi párttitkár kell nekünk! Maradjon csak a helyén! — Ne hallgass rá, Pjotr Illarincvics! Bolond lyukból bolond szél fúj. — A nép nem beszél rólad semmi rosszat. Nincs abban semmi ravaszság, hogy a feleséged itt dolgozik. Utóvégré senki sém akarja, hogy elváljatok! — Folytasd a gyűlést és ne törődj velel
