Néplap, 1955. augusztus (12. évfolyam, 180-204. szám)

1955-08-13 / 190. szám

NÍPtAP

105S augusztus 13, szombat

PÁRTÉPÍT ÉS:,

*

Bogárné ünneplőruhába öltözik

Tiszadobi szövetkezeti népnevelők vendégjárása

Reggel volt. A tiszadobi Táncsics Termelőszövetkezet ; udvarára egymásután érkeznek a népnevelők. A szomszéd község népnevelői is eljöttek, hogy felvilágosító munkájukkal segítsék a kívülálló dolgozó parasztokat rávezetni a nagyüzemi gazdálkodás útjára, jobb életük megteremtésére. Az udvaron kisebb csoportokba verődve egymás között ismertetik a szövetkezet várható eredményeit, a tagok i jövedelmét. Agitációs érvekkel, tanácsokkal látják el egymást. Szép számmal vannak itt a Táncsics TSZ tagjai, funkcionáriusok, a község legjobb népnevelői. ,

. Egy kis idő múltán megérkezik a községi pártbizottság titkára és a termelőszövetkezet vezetőségével megkezdik a népnevelők beosztását. Minden népnevelőpár egyike termelőszövetkezeti tag. Pontosan meg1 kapják a meglátogatandó dolgozó paraszt nevét és címét. Majd a népnevelők felvilágosításként kapják, hogy tegyenek összehasonlítást a szövetkezet és az egyéniek jövedelmei között, így indult útba a tiszadadai népfront-bizottság elnökhelyettese és a Táncsics , TSZ egyik tagja felvilágosító munkára.

özv. Bogár Lajosné Volt az első meglátogatandó család, A két népnevelő beszélgetve ment az úton. A tsz. tag elmondta társának, hogy ő ismeri özv. Bo- gárnét. Becsületes, szorgalmas asszonyka. Édesapja tagja a Táncsicsnak. Hogy ő miért nem tagja a szövetkezetnek, ezt nem tudják. Pedig neki is jobb volna benn. No, hátha sikerül most meggyőznünk. így beszélgetett a két népnevelő; amikor azon vették észre magukat, hogy özv. Bogár Lajosné lakásához érkeztek. Azaz, Szilágyi István házához, mert itt lakik a fiatal menyecske.

Kopogtattak az ajtón. Illedelmesen, udvariasan, fogadták őket. Aztán leültek äz asztal köré és beszélgetni ' kezdtek. Sok mindenről szó esett itt. de legtöbbet a Táncsics TSZ munkájáról, életéről és várható termés- eredményeiről beszéltek. Mindezeket jól ismerte özv. Bogár Lajosné. Hiszen szülei tagjai a Táncsicsnak. Gyakran hallja tőlük: „ . :. Olyan szépek a vete- ményeink. melynek nincs párja a tiszadobi határban. A várható kétszáz mázsás cukorrépa, a negyven mázsás kukorica, a százötven mázsás burgonya, a tizenkét mázsás kalászos S ezt

a népnevelők - még jobban felelevenítették Bogárné erőit.

— Nagyon szépek ezek az eredmények. Ezt én is látom. Jól gazdálkodik, a Táncsics. De hát én még várok — mondotta.

A beszélgetés tovább folyt. A népnevelők emlékeztették, hogy kora reggeltől késő estig dolgozik, de mégsem tudja utolérni a termelőszövetkezet gyönyörű-veteményeit. Mert ■-ami igazság, az igazság: nem volt pénze sem műtrágyára, sem. a gépi megmunkálásra. Márpedig a szövetkezetnél ez .mind megtalálható. 1

— Hát ez igaz .:: De tudják még is csak jobb, ha a magam gazdája vagyok — mondotta. '

.no

. Pillanatnyi csend támad. Majd-';a fiatal menyecske újbót.-megszólalt.

— Amikor a termelőszövetkezet szép . veteményeit látom, titokban nagyon sokszor gondoltam arra: jó volna belépni . . de hát én még is jobbnak látom így.

*

A népnevelők papírt és ceruzát vettek elő és számolgatni kezdtek. Kiszámították: ha Bogárné any- nyit dolgozott volna a termelőszövetkezetben.. mint a földjén, akkor legalább 300 munkaegységet ért volna el. Erre kiszámolták, hogy mennyit kapott volna. És ezt összehasonlították a mostani, jövedelmével. Meggyőzően bebizonyosodott előtte, hogy Háromszorosát keresné a szövetkezetben.

— Majd meglátorp- Van idő még a betakarításig .;. No, meg azt is mondják, hogy minden terményt be kell vinni a szövetkezetbe.

— Az ez évben termelt termelvényeivel mindenki szabadon rendelkezik. Ott értékesítheti, ahol akarja. Csak az alapszabályban lefektetett . földet, , jószágot kell bevinni. — mondták a népnevelők.

özv. Bogár Lajosné gondolkodott. A népnevelők elébe tették a belépési nyilatkozatot.

— Jól gondolja meg, minden embernek kezében a jobb sorsának kulcsa.

Közbe szólt az édesapja is.

— Lépjél be lányom, meglátod menhyivel jobb lesz, láthatod az én példámat.::

— Jó, jó,’ mindenki úgy csinálja, ahogy akarja - — kapta fél, á fejét hirtelen Bogárné 'kipirulva s ezekben a szájakban már több volt az engedékenység, belátás, mint az ellenkezés. Ügy tűnt. mintha már régen eldöntötte volna a belépést és csak asszonyi tettetéssel ellenkezett eddig-is.

Bogárné kisietett a szobából is kisvártatva szép ünneplő ruhába öltözve tért vissza.

— Meggondoltam. Belépek a Táncsicsba — mondotta nevetve, majd vette a tollat és a belépési nyilatkozat alá odakanyarin- totta a nevét „Bogár Csak ennyit írt, aztán körülnézett és kislányához így szólt:

— Gyere ide kislányom. Nézd meg, jól írom-e.:;?

A lánya .is a papír fölé hajolt és bólintott.

* Most már Bogárné kezdett beszélgetni arról; hogy fog dolgozni a szövetkezetben. Az ő brigádjuk mindenben első lesz' majd! — lelkendezett. Megmutatja ő még, hogy fiatal.

Az asztal körül ülők örvendezve bólogattak. Maid a népnevelők arra kérték: beszélgessen el minél több dolgozó parasztasszonnyal, hívja őket is a nagy családba, hogy együtt haladva küzdjenek virágzó életük megteremtéséért.

Célszerű lenne szabőlyozni az újítási rendeleteket

Beszélgetés Ribóczi Pál újítási előadóval

A Szakszervezetek Országos Tanácsának VII. teljes ülésén Gáspár Sándor elv- társ, a SZOT elnöke a beszámolójában többek között foglalkozott az újító mozgalommal is. Részletesen elemezte Gáspár elvtárs az újítómozgalomban elért eredményeket és a fellelhető hibákat.

„Ki kell harcolni az újítómozgalom tervszerűbbé tételét.“ „A SZOT elnöksége javasolja, . hogy mielőbb szülessék meg az újítómozgalom szervezeti' kereteit szabályozó és a problémákat^ megoldó újítási rendelt", — mondotta többek között Gáspár elvtárs.

Megyénk újítóinak és a vállalatok újítási előadóinak körében, nagy visszhangra talált a SZOT elnökségének beszámolója.

Beszélgettünk Ribóczi Pál elytárssál, a nyíregyházi dohánybeváltó és fermentáló vállalat újítási előadójával, aki elmondotta: egyetért azzal a javaslattal, hogy szabályozzák az újítási rendeleteket. Sok olyan példát mondott el, ami előfordult a vállalatnál és amiből az a tanulság, hogy az újítási rendeletek módosítása kiszélesítené az újító mozgalA nagyhalászi kendergyár

és a vasútállomás dolgozói segítik egymást

A nagyhalászi kendergyár és a nagyhalászi állomás dolgozói komplex brigád értekezleten beszélték meg a jó együttműködést és felajánlást. tettek alkotmányunk ünnepére. Az állomástól Bállá János állomásvezető, a kendergyártól Sárközi István telepvezető,; és Nagyidat ' Béla üzemi párttitkár írták alá a közös vállalást. Felajánlást tettek, hogy az V. Vasutasnap és alkotmányunk születésének évfordulója tiszteletére kifogástalanul együttműködnek, segítik egymás munkáját. A vállalás szerint 10-én békevonatot. indítottak. Egy húsz kocsiból álló szerelvényt különböző iparcikkekkel. megrakva 1.2 órás rakodási idővel 1 óra 30 perccel megrövidítve a menetidőt, továbbítottak rendeltetési helyére. Augusztus 20-ig még egy békevonatot fognak indítani, amely budapesti üzemekhez viszi majd a tervteljesítéshez szükséges fontos ipari nyersanyagot.

mat, nagyobb eredményeket hozna népgazdaságunk, nak.

— Az újító mozgalom kiszélesítésének fontos módszere az újítási propaganda fejlesztése. — mondotta az újítási előadó. — Elgondolásom szerint helyes lenne kérdőíveket készíteni,

amelyre a dolgozók ráírhatnák ötleteiket és jó javaslataikat az olcsóbb, a jobb minőségű és a gazdaságosabb munkára vonatkozólag. Üzemünkre . vonatkoztatva például ilyen kérdéseket tennénk fel: hogyan lehetne rövidebb idő alatt többet termelni? Milyen intézkedéseket javasol a munka minőségének megjavítására? Hogyan lehetne gazdaságosabban, kihasználni a gépeket és. termelőeszközöket? Milyen technológiai változtatást, javasol a termelésben? Stb. Bizonyára sok olyan felelet akadna, amelyekből újítás születhetne.

Szó volt arról is, hogy számtalan esetben elkedvetleníti az újítót, hogy — miután újítását elfogadták és az újító díj első részletét kifizették — nagyon kevés esetben került sor az újítással elért gazdasági eredmény elszámolására. Meg kellene szigorítani az újítások bevezetését és meggyorsítani. az utókalkuláció elszámolását. Sok esetben az újítást csak egy-két év múlva vezetik be, — addig az újítónak várni kell az újítási díjra. ■ Időközben újítása elveszhet, vagy valaki azon módosít és saját nevén vezetteti' be. Az újító türelmetlen kivárni az újítás bevezetését, — ha az hosszú időre nyúlik.

— Vállalatunknál öt újítási felelős van. Ezekkel rendszeresen szoktam foglalkozni, — sorolta Ribóczi elvtárs. — Ahol nincs újítási megbízott, csak újítási felelős, ott nem csoda, ha elhúzódik az újítás értékelése, elbírálása és bevezetése. Célszerű lenne az újítási felelősöket az újítás ál* tál elért utókalkulált gazdasági eredményből premizálni. Ez ösztönző lenne arra hogy az újítási felelű- sök mozgósítsanak újításokra és harcoljanak az elfogadott újítások bevezetéséért.'

Ribóczi elvtárs azt is javasolta, hogy a vállalatok* nak tegyék kötelezővé a tapasztalatcserére átadott újítások gyors elbírálását, és gazdaságosság esetén az újítás bevezetését. Ezen a téren’ van a legnagyobb nemtörődömség. Gyakran azért nem vezetik be a más vállalat dolgozói által benyújtott újítást, mert úgy gondolják, hogy abból semmi hasznuk sincs azoknak, akik az újítás bevezetéssel foglalkoznak. Nem nézik azt, hogy a gazdaságos újítás bevezetése a vállalatnak és népgazdaságunknak fontos érdeke. Elsősorban politikai nevelőmunkára van it*

szükség, de az idegen újítások bevezetésénél esetleg premizálással is lehetne segíteni. Ribóczi elvtárs azt :is javasolta, hogy emeljék fel a termelési ésszerűsítések díjazásának kulcsát. Elmon? dotta, hogy az adminisztratív jellegű újításoknál előfordul, hogy igazgatói alap hiányában nem tudják igazságosan díjazni az újítást. Ezen is célszerű lenne változtatni.

A vállalatok újítási előadói, újítási felelősei és újítói szóljanak hozzá Ribóczi elvtárs javaslataihoz és sa-r ját elgondolásaikkal segítsenek abban, hogy az újító és az állam érdekeit egyaránt segítő új újítási rendelet megjelenhessen, mely- ösztönzőbb lesz az újító mozgalomban. O. Ä.

Fegyverrel a szabadságért

Igaz partizántörténet

(7) — Jaj}... jaaaj —

hallotta Marói a hóban fet- rengő kínlódását. Zöld, kék, lila karikák jelentek, meg szemei előtt. Forgott-vele a föld. Elájult. Nem tudni mennyi ideig lehetett így eszméleten kívül, amikor hirtelen egy nagy erős ütésre ébredt. Arcába vágtak. Mord tekintetű fasiszta katona állt előtte.

— Gazemberek! — kiáltott rá, szemeit összehúzva gúnyosan. A német ökle újból lesújtott. Albert arcába.. Feje mellére vágódott.

A kínzás percei nehezen múltak. Távolról repülőgép zúgása hallatszott.

A román partizán fiú büszkén állt vallatói előtt. Feszülten füléit, hiába kérdezték, néma maradt.

■— Te sem „köpsz“ — ordította a tiszt magából kikelve, s arcába vágott.

Hallgatás volt a felelet.

V.asmarkok ragadták meg karjait, fejét, ‘ egész testét. Tüzes' Vasat nyomtak a körmei alá. Felorditolt. De nem esett össze, összehúzta szemeit, homlokán haragra gyűltek a ráncok és a tiszt fejé köpött, s mormolt is , iálámit mellé.

I — Nesze, te disznó! — s égy vágta szájon a parti- \ sánt, hogy az azonnal el- ; rt§últ a földön. Az usztasa I finite hajóit- felemelte, .r

pisztolyát és lesújtott. A, partizán fejéből kibuggyant: a vér.

A harmadik került vallatásra. Már ketten feküdtek a földön, amikor a re- pülőzúgás közelebb, egyre közelebb hallatszott. A partizán ott állt felemelt fejjel, elüldözött kezekkel, ázottan, kínzói előtt.

Egyszer csak hatalmas robbanás reszkettette meg a párás levegőt, aztán gépfegyver ropogás zúgott végig az erdőn. A zümmögő gépmadár hangja erősödött. A lágy napsütésben felcsillantak ezüst szárnyai, majd hirtelen alábuktak, s mint valami sziréna, úgy süvítettek. Lőttek, egyre csak lőttek, aztán gyorsan felemelkedtek.

Nagy zür-závar támadt. A német parancsnok a sátorba ugrott. A többiek utána. Csak az usztasa állt a partizán előtt, a magasba kémlelve, A pillanat alkalmas volt,s ezt várta izgulva a szerb fiú, s mint a párduc, úgy ugrott az álmélkodó nyakába. Leteperte a földre. Kicsavarta a kezéből a fegyvert, s a fejébe rúgott.

— Ez sikerült — s hirtelen körülnézett.

A légi madarak ptt keringtek az erdő fölött. A partizán kihasználva a kínálkozó helyzetet-, egész sorozatot lőtt a ■ sátorba. A német parancsnok ordítva, a jobb karját fogva bukdácsolt, kifelé. Ráfogta a fegyvert. Lőtt, s nem tévesztett. A vánszorgó test. megemelkedett, s hassal előre bu- kott a hóba.

— Oldd el, kötelékeinket, — kiáltották a kimerült, szabadság után vágyó partizánok öromújjongva. A román fiú fától-jáig rohant, s villámgyorsan szabadította meg bajtársait a‘ köteléktől. A megszabadultak fellélegeztek. Minden fáradságról, kínzástól megfeledkeztek. Frisselvnek, rugalmasaknak érezték magukat. Ügy ugráltak oda a sátorhoz, mint a szöcskék. Egymás után ragadták meg a hóba állított fegyvereket. Menekültek. Gyorsan szökkentek fától- fáig, míg végül kiértek a hó borította mezőkre. Alig néhány perc, és már a fedezékben voltak.

— Tudtuk, hogy elfogtak

benneteket, de nem mehettünk segítségetekre. —

mondotta á parancsnok s magához ölelte a fogságból megmenekült harcosokat.

— Ketten ott maradtak — szólalt meg halkan, lesütött fejjel a szlovák fiú. A többiek levették, sapkájukat. Néma maradt mindenki. Még a szivek dobogását is hallani lehetett.

— Mondjátok el, hogyanj történt kérdezte a pa-j rancsnok a szlovák fiúra i nézve.

Az úgy. ahogy volt, a leg- \ lényegesebbről tájékoztatta' a parancsnokot.

— Köszönöm, — a részleteket majd később, szakította meg a beszéd fonalát. — Estére támadunk, mindenki jól készüljön fel. — A parancs úgy futott végig a lövészárokban, mint a tűz. Az 1200 főből álló partizánbrigád különös izgalommal készülődött a harcra. Az idő mutatója olyan lassan járt, mint egy rossz gebe, mint akit ütni kell, hogy húzzon. A nap is nehezen. szinte késlekedve bukott le a láthatáron. Holdvilágos este volt. amikor a brigád készen állt a támadásra. Csatárláncot alkotva közelítették' meg az erdőt. Az ellenség is megsejthette a dolgot, mert az előre nyomuló partizánokra golyózáport zúdított.

— Na préd (előre) buzdította a szlovák fiú Marcit. Albert előré ugrott.

— Halál a fasisztákra,

, szabadság a népnek — kiál- I tóttá szerbül, amikor a parancsnok harsány, öblös hangjával hajrát vezényelt.

— Hajrá! Marczi!— buzdította magyar barátját. Nyomultak előre. A fák 'között folyt a harc, csak úgy süvítettek a lövedékek az erdő melyébe. A hólepte fagyos fák törzsét tépték, szaggatták, marták, az. eltévedt golyók. Feszült, izgalmas pillanatok következték;

— Csak előre! — hatig* zott az újabb vezényszó.

— Hurráááá! — kiáltotta, cl magát a parancsnok. S Marczi is, s mint aki eszet vesztette volna, rohant elő-! re. Csak a harcra, az ellenségre, a győzelemre gon- dőlt, ezekben a pillanatok■> ban.

— Halál a fasisztákra, —* kiálltotta ő is.

— Hurrá, hurrá, hurrááá! — hangzott a sok torokból egyszerre, ölre mentek az ellenséggel, csak úgy viharzott az erdő, a zúzmara is úgy potyogott a fákróh mintha golyófergeteg tépázta volna azt is. Hullott az ellenség, de a partizánok is fogytak, Albert nagy ütést érzett a koponyáján. Egy fa mellett rogyant le .a hóba, összeszedte azonban minden erejét, amelyből csak annyit tellett, hogy kiszemelte magának azt az usztasát, aki fejbevágta. Kóválygott a feje, szemet fáradtan, erőltetve nyitotta fel, meghúzta a ravaszt és lőtt. Csak annyit látott, hogy az usztasa alakja megbillent és elvágódik, összecsukódtak szempillái, elsötétült előtte a világ és aléltan csúszott le a fatörzs mellett

| a földre.

FARKAS KÁLMÁN.

3