Néplap, 1955. augusztus (12. évfolyam, 180-204. szám)

1955-08-03 / 181. szám

2

■T.T1”" __L—'■ ■B.1—

NÉPLAP

1955 augusztus 3, szerda s:'"»”*»»1"1'"|L■ i.j.r.1.;. ----1—a

A megyei pártbizottság ülésén elhangzott felszólalások

Aratási ünnepély

A megyei pártbizottság üléséről, — amely az ifjúság között végzett munkáról szóló KV határozatot vitatta meg — tegnap közöltünk beszámolót. Ma a felszólalások ismertetésével folytatjuk.

Az első felszólaló Szabó József elvtárs, a fehérgyarmati járási DlSZ-bi- zottság titkára volt. Szabó elvtárs felszólalásában többek között hangsúlyozta:

— Pártunk Központi Vezetőségének határozata után nagy feladatok hárulnak a DISZ-szervezetekre. A párt ránk bízta az ifjúság névelését, Ezt a feladatot a párt segítésével és irányításával megvalósítjuk. Ifjúságunk már idáig is szép eredményeket ért el. Ha a jövőben még többet foglalkozunk velük, még szebbek lesznek eredményeink is. A továbbiakban bírálta a DISZ megyei bizottságát, mert nem foglalkozik tervszerűen a járási DlSZ-bizott- ságokkal. Majd azt javasolta: a DISZ megyei bizottsága dolgozzon ki tervet, hogy az egyes járásokat adottságainak megfelelően, hogyan fogja segíteni. Más az adottsága a kis- várdai, más a nyírbátori [járásoknak — mondotta, f— Éppen ezért ennek meg: ■felelően segítse a járásóikat a DISZ megyei bizottsága,

CSIRMAZ JÓZSEF F.I.V- iTAIüs, a tiszalöki járás • DISZ-bizottságának titkára »arról beszélt, hogy a DISZ ül, kongresszusának határozatát tartalmában nem sikerült megfelelően megismertetni az ifjúsággal. Éppen ezért ennek végrehajtásában akadályok vannak, Majd a pártszervezetek segítő és irányító munkájáról ezt mondta: ,Ott, ahol a pártszervezetek segítik és ellenőrzik a DISZ munkáját, ott az eredmény meg is mutatkozik, A tiszadadai állami gazdaság üzemegységében ia pártszervezet rendszeresen foglalkozik a fiatalokkal. A segítő munka nyomán élet, eleven munkaverseny bontakozott ki az ifjúság körében, A versenyben elért eredményeket rendszeresen értékelik. Nagy fejlődés mutatkozik az ifjúság politikai nevelésében is. Rendszeresen olvassák a sajtót, politikai félórákat tartanak. Ebben a gazdaságban 60 fiatal közül ÍS-nek jár a „Szabad Ifjúság” című lap. Viszont ahol a pártszervezet nem foglalkozik megfelelően, — mint a Lajos-tanyán — az ifjúsággal, ott kevésbé van meg az ifjúság harcias lendülete.. Pál elvtárs a párt- szervezet titkára itt így vélekedik: „nem érdemes az ifjúsággal foglalkozni, úgysem tudnak sempit ósi- nálni,” Ez igen helytelen nézet — mondotta. — Ha az ifjúsággal a Lajos-ta- hyai pártszervezet is foglalkozna, eredményesebb politikai és szervezeti munkát tudna kifejteni a fiatalság.”

KOVÁCS ISTVÁN ELV- TARS, a Hazafias Népfront megyei elnöke felszólalásá- oan többek közptt javasolta, hogy több olyan előadást kell tartani a ifjúságnak, amelyben megmutatnák a parasztfiatalok multbani és mostani helyzetét. Az ifjúság nevelésére több ankét — film, mozi, színház — megtartását javasolja. Az ifjúság hazafias nevelése érdekében azt javasolta,

hogy az eddigieknél jobban ismertessük és népszerűsítsük az ifjúság körében a kommunista párt harcát a fasizmus idején, a Szovjetunió és a népi demokráciák eredményeit.

HARKAI SÁNDOR ELV - TÁRS, a tiszalöki járási pártbizottság első titkára felszólalásában ezt mondta: „Ahol érvényesül a párt segítő és irányító munkája, ott r.sgszilárdulnaií a DISZ-szervezetek. A tisza- dobi Táncsics Termelőszövetkezetben azelőtt a tsz. elnökének és párttitkárának az volt a véleménye: „nem sokat . lehet bízni a fiatalokra, nem tudnak azok önállóan dolgozni.” Nos, ennek az ellenkezője ez évben alaposan megcáfolta e helytelen nézetet. Mintegy nyolcvan fiatal munkájával, tanulásával magasan kitűnt a többiek közül. Kiváló munkát végeztek a DISZ-brigádok a növényápolásban, az állattenyésztésben és az aratási munkákban. Olyan lendülettel dolgoznak a brigádokban, amelyről az öregebbek is így vélekednek: .,ez igen, ilyen munkát ritkán láttunk a fiataloktól.” Majd arról beszélt, hogy több kommunista vezető ' türelmetlen az ifjúság nevelésénél. Ilyen vezető például Dobos elvtárs, a tisza- vasvári gépállomás igazgatója. Befejézésül hangsúlyozta, hogy a járási párt- bizottság a jövőben sokkal nagyobb gondot fordít az ifjúság politikai és kulturális nevelésére, a DISZ- szervezetekkel való foglalkozásra.

DANCS JÓZSEF ELV- TÁRS, a csengeri járási pártbizottság első titkára többek között elmondta, hogy a Központi Vezetőség határozatának megjelenése után azt, a párt-végrehajtóbizottsága megvitatta, majd tervet készített s azt a párttitkárok bevonásával megvitatta. Igen. sok jó kezdeményezés és javaslat született az ifjúság között végzett munka megjavítására. Az elkészített tervet végrehajtás követte. Az ifjúsági munka fellendült. Több, mint 450 fiatal kérte felvételét a DlSZ-szerve- zetekbe. A pártszervezetek segítsége nyomán hat új DISZ-szervezet alakult. A nevelő munka nyomán 14 DISZ-tag kérte felvételét pártunkba.

Az utóbbi időben azonban egy kissé visszaesett a DISZ-szel való foglalkozás nemcsak az alapszervezé- teknél, hanem a párt-végrehajtóbizottság tagjainál is. „Ezt a hibát gyorsan ki kell javítanunk — mondotta. — A tapasztalat is azt mutatja, ahol rendszeres a foglalkozás az ifjúsággal, ott továbbra is élénk a DISZ-szervezet élete. Példa erre a gacsá- lyi Dózsa Termelőszövetkezet, ahol két DTSZ-bri- gád dolgozik. Ezek versenyben vannak . egymással. A legjobb eredményt elérő brigád a minden hé: ten értékelt verseny után vándorzászlót kap. Az ifjúság munkájához a párt- szervezet rendszeres' segítséget ad.” Befejezésül. hagsúlyozta: a járási pártvégrehajtóbizottság napi-, renden fogja tartani a DISZ-szervezetekkel való foglalkozást, hogy tevékenységüket fokozzák a szocializmus ‘ építésében.

MOKÁNSZKI JÓZSEF ELVTARS, a DISZ megyei bizottság munkatársa arról beszélt, hogy az ifjúság munkájában, mind a termelésben, mind a sport és kulturális tevékenységben jelentős fejlődés mutatkozik. A fiatalok mind jobban megtalálják helyüket úgy az ipar, mint a mezőgazdaság fellendítésében. Majd arról beszélt, hogy több gazdasági vezető, de különösen a tanácsok elég közömbösek az ifjúsággal, problémáival szemben. Ha ezek a gazdasági vezetők több segítséget adnának az ifjúságnak, még eredményesebb munkát tudnának kifejteni a fiatalok az élet különböző területén.

BENKEI ANDRÁS ELVTARS, a városi pártbizottság titkára felszólalását így kezdte: „Sokkal nagyobb megbecsülést az ifjúságnak! Több pártszervezetünk nem látja világosan az ifjúság helyét és szerepét a politikai, gazdasági és kulturális élet területén. Ebből fakad az, hogy nem népszerűsítjük a fiatalokat és azok eredményeit. Itt Nyíregyházán, a Gépjavító Vállalatnál kiváló eredmények születnek az ifjúság részéről, úgyszintén a város termelőszövetkezeteiben dolgozó ifjúságnál is. E jó munka különösen megmutatkozott most az aratásnál. Pártszervezeteink mégsem értékelik munkájukat megfelelően.” Majd az ifjúság neveléséről szólva elmondta, hogy nagyobb figyelmet fordítsunk azok politikai nevelésére. A Petőfi iskolákra a legjobb kommunista propagandistákat biztosítsuk.

‘Még többen szólaltak fel. Valamennyien kifejezésre juttatták, hogy az ifjúsággal való foglalkozás egyik legfontosabb feladata legyen pártszervezeteinknek. Neveljük ifjúságunkat harcos szellemben, hogy mind a termelésben, mind a hazaszeretetben a Komszomol példájához hasonlóan, méltóan megállják helyüket.

FELELET

Gyönyörű nyári délután. A ház árnyéka egész az utca közepére nyúlik. A fiatalember lelép a kerékpárról és úgy tolja azt maga mellett.

Az udvar végiben feláll a nagy, fehérbundás kutya és morogva indul a kisajtó felé. De a házigazda azonnal visszaparancsolja: nem mész hátra te!

Négyen ülnek a kiskert kerítése melletti vastag, száraz eperfatörzsön. Szinte egyszerre fogadják az érkező köszönését, aki arra gondol: vajon megismerik-e?

Az erősen barna, csontos arcú házigazda egy kicsi ideig az ifjú emberre gondolkozik, miután azt mondja:

— Az elvtárs ismerős nekem. Hol is láttam csak ? Az a! Ott volt a tanácsházán, amikor mi is megalakítottuk a szövetkezetei. Március tizenötödikén.

— Igen. Ott voltam.

— Újságíró az elvtárs.

— Az vagyok.

— Anyja, hozzál csak ki székeket. Menjünk be er-j röl a rönkről a kiskertbe.}

Jobb ott beszélgetni. Nincs 'ilyen meleg.

Így most már öten

ÜLNEK LE

az árnyas kertben: a házigazda, Hudák Pál, a derék, szélesvállú Papp Antal, a mindig mosolyogva beszélő özvegy Papp Endréné és a tíz élő gyermek szerető anyja, Hudák Pálné. No persze, meg az újságíró.

ők mindannyian túl vannak az ötvenen. Nagyon is tisztán látják az élet sokrétű ösvényeit. Rengeteget ismernek belőle, akár, mint saját magukat. S mire érkezhetne az újságíró az ilyen emberek közé, ha nem azért, hogy feleletet kérjen? Tőlük, a legilletékesebbektől. Akik ez év március tizenötödikén választották az új utat. Hogyan jutottak el idáig, mire értek és mi -i további céljuk, tervük? Hogy azáltal segítsen megtalálni ázoknak is az ú), biztosabb paraszti utat, akik szintén keresik azt, hogy ráléphessenek.

Újságíró:

— Nagy pillanat volt, amikor felolvasták az alakuló jegyzőkönyvet. Megfi- I gyeltem, hogy majdnem ! mindanyian ünneplő ruhaban jelentek meg a gyűlésen.

Papp Antal (nevetős arccal, mintha maga elé idézné az ünnepi pillanatot):

— Például én magam is úgy voltam. Mindannyian nagy dolognak tartottuk azt. Hogy attól a perctől kezdve nem különködve gazdálkodunk, ki jobban, ki rosszabbul, hanem — mint már sok jó szövetkezet — együtt intézzük sorsunkat, mindenképpen jóra igyekezve. Mert hiszen tudtuk mi azt, hogy ha többen akarnak valamit, jobban megy az, csakhát... ismeri az elvtárs, milyen is az ember.

ÖZVEGY PAPP ENDRÉNÉ

(mosolyogva):.

— De mi úgy alakítottunk szövetkezetei, hogy mind akartuk.' Saját elhatározásunkból. Aki nem határozott, nem is vettük fel. Nehogy csak a látszat legyen meg. Többször felolvastattuk az alapszabályi: mit, hogy kell tenni.

Újságíró:

— Mennyien voltak akkor és mivel kezdték a szövetkezeti gazdálkodást?

Hudák Pál:

— 10 család 15 tagjával

Demecserben

A Megyei Népművelési Osztály, a Moziüzemi Vállalat kezdeményezésére nyíregyházi művészek, népdalénekesek látogattak De- mecserbe. Derekasan kivették részüket a község dolgozói az aratási munkából, időben be is fejezték az aratást, — ennek tiszteletére adtak kultúrműsort a nyíregyháziak. Sokan vettek részt az ünnepélyen, 1200 ember. A rövid meg- : nyitó után a Nyíregyházi I Állami Zeneiskola művészei, Áginé Bocskai Ibolya, Gábor Áron, Pankoiai István énekeltek Kacs.óh Pongrác: „János vitéz” című daljátékának örökszép dalaiból. Kárpátfaivi Jolán népdalénekes Dankó-nótá- kat énekelt, s a népdal kincsekből is hozfak gyöngyszemeket a nyíregynázi művészek.

Kedvesen, szeretettel fogadták a' község lakói a művészeket és hálásak voltak előadásukért. Minden egyes szám után nagy tapsot kaptak. Olyan közvetlen hangulatot teremtettek már az első számaiknál, hogy nem minden előadáson találkozunk ilyennel.

A műsor szünetében a községi párttitkár átadta azt a koszorút Endrédi Endre elvtársnak — a me-, gyei pártbizottság képviselőjenek, — melyet a dől-' gozók ’ készítettek hálájuk és szeretetük jeléül a me-! gyei pártbizottság számára.

A Moziüzemi Vállalat] igazgatója, -Pintér István elvtárs ezután a 10 leg job-*: ban dolgozónak könyvaján-; dékot adott át. A műsor befejeztével „A világba jJ nők” című legújabb szov* jet filmet mutatták . .be, majd a nyíregyházi népi- zenekar vidám talpalávalót húzott éjfélig. Éjfélkor el kellett köszönni egymástól, közönségnek, művészeknek, hiszen másnap ismét folytatni kellett a munkát, hogy még szebb, még gazdagabb eredmények legyenek.

Sz. M.

Járásonként ké$-hfxr@m h@!f@n !§i kulfúrbázisi építenek ki megyénkben

A termelőszövetkezetekben folyó kulturális élet megjavítása érdekében a Megyei Tanács Népművelési Osztálya úgy határozott, hogy járásonkint két-három helyen tsz. kultúrbázist hoz létre. Azokban a községekben, ahol erős a szövetkezeti mozgalom, olyan kul- túréletet alakítanak ki, amely példa lehet az egész járás számára. Ezeken a helyeken öntevékeny és hivatásos művészek közreműködésével állandó műsorszámot biztosítanak. A termelőszövetkezetek tagjaiból jól működő színjátszó tánccsoportokat és énekkarokat szerveznek, s eze-: már részt vésznek a szövetkezeti kultúrcsoportok részére megrendezett seregszemlén is. A kiemelt községek termelőszövetkezeteinek kultúrotthonában rendszeres klubnapokat szerveznek, amelyre meghívják az élenjáró egyénileg dolgozó parasztokat is. A rendszeresen megtartott ismeretterjesztő' előadásokat mezőgazdasági tárgyú kis- filmek vetítésével kötik össze. Ilyenkor rendszeresen könyvkiállításokát is rendeznek, hogy minél több dolgozót vonjanak be az ol., vasó mozgalomba.

Ezeket, a kulturális terep is jól működő termelőszö, vetkezeteket gyakran meg-, látogatják majd a járás többi községei s ők is csereműsorok formájában men, nek el a szomszédos köz, ségekbe vendégszerepelni;

és 84 hold földdel indultunk. A megalakuláskor közös tulajdonba került egy ló, egy szekér, egy vetőgép, egy szénakaparógép, meg egy borona. így kezdtünk mi, elvtárs, a saját erőnkből.

A többiek helybenhagyó- lag bólintanak.

Újságíró:

— Milyen nehézségeik voltak kezdetben?

Hudák Pál (kicsit elgondolkozik a fejét csóválgat- va):

— őszintén mondva: nem is igen volt nagyobb akadályunk. Hacsak azt nem vesszük annak, hogy most már vezetőség kellett, amely intézze a hivatalos dolgokat. Dehát ebben is megegyeztünk. Elnöknek Pru- tóczki Miklóst választottuk, ő mindjárt felvette a kapcsolatot a gépállomással. Mondta is, hogy milyen szívesen fogadták ott. Egyébként tisztán állt előttünk, hogy most már úgy kell gazdálkodnunk, ahogy az szövetkezetiekhez illik. — Vagyis: nagyüzemiesen.

PAPP ANTAL:

— Hogy idejében kell mindent vetnünk. Jól munkálni a földünket. Ez pedig sokkal könnyebb is lett, mert jött a traktor, a vetőgép. De mi is ott voltunk mindég, ahol dolgozni kellett, Én amikor egyedül

küzködtem, úgy egymásra tolult a munkám, hogy végtére egyiket se tudtam úgy elvégezni, ahogy kellett volna. Se a földnek meg- adni azt, hogy jó erőben legyen. Itt meg mindjárt négyzetesen és egy táblába vétettük mind a 8 hold kukoricánkat. Jó kombinált géppel. Az agronómvs jó tanácsokat adott: mit hova vessünk.

Hudák Pálné:

— Volt itt nehézség, elvtárs. Az is, hogy nem volt mindjárt se nagy istállónk, se magtárunk. Állat is, úgymondva semmi. Pedig ezek is kellettek volna.

Hudák Pál (a feleségére néz, de a hangjában szik- rányi dorgálás sí 's):

— Dehqßy kellt lek volna úgy mind, anyjuk. Nem lett arra szükség azonnal. Persze, ha van, nem Írjuk a más nevére. Minden lesz idejére. Attól te ne félj. Már se úgy állunk, mint akkor. Pedig még fél éve sincs,, hogy szövetkezetben vagyunk.

ÚJSÁGÍRÓ:

— Aztán hogy ment, miképpen haladt a föld megművelése?

Hárman is felelnek egyszerre. Aztán a házigazdának hagyják az elsőbbséget.

Hudák Pál:

— ... Szóval, ezt a vetés- (Folytatás a 3, oldalon.)