Néplap, 1955. július (12. évfolyam, 153-179. szám)

1955-07-22 / 171. szám

2 NÉPLAP 1955 július 82. péntek PARTÉPÍTɧ * Súlyos hibák a politikai gazdaságtan szakosított tanfolyamok szervezésében Pártunk Központi Veze­tősége több esetben felhív­ta a figyelmet a közgazda- sági tudomány elmaradott­ságára, fejlesztésének szük­ségességére, párttagságunk, különösen a pártfunkcioná­riusok, az állami és gazda­sági vezetők politikai-gaz- daságtani képzésének meg­javítására. A Központi Ve­zetőség határozata az 1955 —1956-os iskolánkívüli párt­oktatás rendszerének meg­változtatására, előírja: „A szakosított tanfolyamok ke­retében jelentősen bővíteni keli a gazdaságtan oktatá­sát. El kell érni, hogy a párt-, állami-, gazdasági- és tömegszervezeti funkcioná­riusok, aktivisták zöme vi­szonylag rövid időn belül megfelelő közgazdasági képzésben részesüljön.“ A Központi Vezetőség ha­tározata, a pártszervezetek felvilágosító és meggyőző munkája eredményeképpen nagyon megnőtt az érdek­lődés a politikai gazdaság­tan tanulmányozása iránt. Az elmúlt évek politikai gazdaságtan oktatásának eredményeként megnőtt a megfelelő képzettségű poli­tikai gazdaságtan propa­gandisták száma is. Ezek a körülmények kedvező feltételeket teremtettek a politikai gazdaságtan szín­vonalas, szélesebbkörű ok­tatásának megszervezésére. Az 1955—56-os oktatási év előkészítésének tapasztalatai arról tanúskodnak, hogy pártszervezeteink nagy kedvvel, időben és eredmé­nyesen láttak hozzá a párt­oktatás szervezett előkészí­téséhez. A propagandisták kiválogatása a szakosított tanfolyamokon országszerte lényegében befejeződött, fo­lyik az elbeszélgetés a hall­gatókkal. Az idén minden eddiginél alaposabban, ko­moly felvilágosító és meg­győző munkával, általában nem formálisan és admi­nisztratív módszerekkel szervezik a tanfolyamokat. Ezek a kedvező eredmé­nyek azonban nem fedtetik el azokat a súlyos hibákat, amelyek az egyes szakosí­tott tanfolyamok és különö­sen a politikai gazdaságtan szakosított tanfolyam szer­vezésében elterjedtek. Még a megyei és buda­pesti kerületi ágit. prop. funkcionáriusok egy része sem értelmezte helyesen a szakosított tanfolyamok jel­legét, nem értette meg, eze­ken a tanfolyamokon kiket, milyen színvonalon kívá­nunk oktatni, milyen pro­pagandistákat kell biztosí­tani ezekre a tanfolyamok­ra. Nem értették meg/hegy a szakosított tanfolyamok az iskolánkívüli pártoktatás felsőfokú tanfolyamai és nem lehet egyszerűen az 1953—54-es oktatási év kö­zépfokú tanfolyamai foly­tatásának tekinteni őket. Még az is előfordult, hogy Nógrád megyében a politi­kai gazdaságtan szakosított tanfolyamot az 1954—55-ös év felsőfokú kongresszusi tanfolyama egyenes folyta­tásának tekintették és be­osztottak a pol. gazd. IX. évfolyamára olyan elvtár­sakat, akik az elmúlt okta­tási évben a felsőfokú kong­resszusi tanfolyamot végez­ték, de még sohasem ta­nultak politikai gazdaság­tant. A politikai gazdaságtan tanfolyamon az oktatás a politikai gazdaságtan tan­könyv alapján, klasszikus irodalom és magyar segéd­anyagok felhasználásával folyik majd. Hetenként kb. 20—25 oldalnyi irodalmat kell a hallgatóknak megta­nulni, három-négy heten­ként pedig konferenciákon résztvenni. Ez a tanfolyam tehát komoly igényekkel lép fel a hallgatókkal szemben, rendszeres, szín­vonalas, szorgalmas tanu­lást követel meg tőlük. A politikai gazdaságtan szako­sított tanfolyam csak ak­kor érheti el célját, ha meg­felelő marxista-leninista műveltséggel rendelkező elvtársakat, párttagságunK vezető rétegét, kommunista funkcionáriusokat, állami, gazdasági vezetőket, vala­mint a megfelelő marxista- leninista előképzettséggel rendelkező értelmiségieket fogjuk tanítani. Magától értetődik, hogyha egyes pártbizottságok, funk­cionáriusok a politikai gaz­daságtan szakosított tan fo­lyamot középfokú, tömege? tanfolyamnak tekintették, akkor a hallgatók és a propagandisták kiválogatá­sát sem végezhették helye­sen. Budapesten is, de kü­lönösen egyes megyékben mértéktelenül sok, megfe­lelő előképzettséggel nem rendelkező hallgatót vontak be a politikai gazdaságtan tanfolyamokra. Olyan kiál­tó és rendkívüli káros hi­bákat is elkövettek, mint a Nógrád megyei elvtársak, akik a bányász párttagság oktatásba bevont részének kétharmadát szakosított tanfolyamokra, elsősorban politikai gazdaságtan tan­folyamra irányították. Bor­sod megyében, a Dimávag- ban minden gazdasági veze­tőt és műszakit kötelező módon a politikai gazda­ságtan tanfolyamra akar­tak irányítani. (Arról már nem is beszélünk, hogy az ilyen „kötelező beiskolázás“ a pártoktatás önkéntessége elvének sutbadobását je­lenti.) Tolna megyében az is megtörtént, hogy a 600 lakosú Kurd községben, ahol a párttagok száma nem éri el a húszat sem. egyetlen oktatási formát akartak megszervezni: a politikai gazdaságtan szako­sított tanfolyamot. A Nóg­rád megyei Bércéi község­ben két oktatási formát: a politikai gazdaságtant és a SZKP története tanfolya­mot akartak indítani. Az ilyen túlzások súlyos követ­kezményekkel járnának a következő oktatási évben. A megfelelő előképzettséggel nem rendelkező elvtársak erejüket meghaladó köve­telményekkel találnák szem­be magukat, nem tudnák elsajátítani az anyagot, el­kedvetlenednének és gátol­nák a követelményeknek megfelelő színvonalon ta­nulni tudó elvtársak mun­káját is. A tapasztalatok azt mutatják, hogy párt- szervezeteink nem tudnak megfelelő propagandistákat sem biztosítani a tervezett nagyszámú politikai gazda­ságtan tanfolyam számára. A politikai gazdaságtan szakosított tanfolyam szer­vezésének eddigi tapaszta­latai, az ismertetett hibák, a következő feladatok hala­déktalan megoldását írják elő pártbizottságaink, párt- szervezeteink számára: 1. Felül kell vizsgálni a szakosított tanfolyamok, elsősorban a politikai gaz­daságtan tanfolyamok pro­pagandistáinak és hallga­tóinak kiválogatását. Azo­kat az elvtársakat, akiket a szükséges marxista-le­ninista előképzettség nélkül propagandistának vagy hall­gatónak bevontak a politi­kai gazdaságtan tanfolya­mokra, át kell irányítani (természetesen az érintett elvtársakkal való beszélge­tések után, közös megegye­zés alapján) a számukra megfelelő oktatási formába. A politikai gazdaságtan ta­nulás kiszélesítése nem azt jelenti, hogy alapos váloga­tás nélkül kell mértéktele­nül felduzzasztani a politi­kai gazdaságtan tanfolya­mokat, hantim mindenek­előtt azt, hogy a megyei, budapesti kerületi, a nagy­üzemi és részben a járási pártbizottságok funkcioná­riusait, valamint a megfele­lő színvonalú állami és gazdasági funkcionáriuso­kat kell fokozottabb mér­Országos első akar lenni a Nyíregyházi Vízügyi Igazgatóság A felajánlásokat teljesí­teni is kell. Ezzel a jelszó- I val indultak harcba tervük j teljesítéséért a Nyíregyházi Vízügyi Igazatóság dolgo­zói. Tudták, hogy az igaz­gatóság 1955. évi verseny­felajánlásainak tejesítésé­hez minden dolgozónak a saját jó munkájával kell hozzájárulnia. A jó mun­kát nemcsak az építések jó lebonyolítása, hanem az adminisztráció megszerve­zése, a határidők betartása, a munkaügyi és egyéb fel­adatok maradéktalan meg­oldása jelenti. Versenyt hirdettek az egyes vízügyi feladatok társadalmi mun­kával történő ellátására. — Tóth Béla vezető technikus is tapasztalta: érdemes ver­senyezni, jól dolgozni. 500 forint főigazgatói jutalmat kapott. Az igazgatóság dolgozói az árvíz és belvízvédelmi, ön­tözési és halastóépítési munkák mellett jó kapcso­latot tartanak a tsz-ek ve­zetőségével. Nemcsak vízügyi jelentősé­ge van annak, hogy a volt uradalmi vízlevezető árko­kat karbantartják. Nem­csak vízügyi vonatkozású, hanem műszaki, könyvelési és szervezési segítséget is I _________ tékben bevonni a politikai gazdaságtan tanulásba. 2. Meg kell javítani a párttagság tájékoztatását a következő oktatási év rend­szeréről. El kell érni, hogy minden párttag tudja, mi­lyen oktatási formák lesz­nek az 1955—56-os évben, milyen igényeket támaszta­nak az egyes tanfolyamok a propagandistákkal és hall­gatókkal szemben, mit nyúj­tanak, mire tanítják meg a hallgatókat. 3. Le kell számolni a he­lyenként meg-megmutatko- zó formalizmussal, bürok­ratikus, papiros-módszerek­kel a propagandisták és hallgatók kiválogatásában. A párttagokkal folytatott adnak a tsz-eknek. Az igazgatóság a félévi eredmények értékelésénél azt is vizsgálta, hogy meny­nyiben tettek eleget áz 1955. évi felajánlásaiknak. A földmunkaköltségek egy­ségárát a termelékenység fokozásával 11.84 forintról 8.08 forintra csökkentették. Az egész évre tett 50.000 forint anyagtakarékossági felajánlásból az ■ első- félév­ben 21.040 forintot teljesí-1 tettek. Az igazgatóságok főköny­velőségeinek versenyében • a III. díjat, 35.000 forintot a nyíregyházi igazgatóság könyvelősége nyerte el. Az igazgatóság munkásai ísj kitettek magukért. Molnár József kubikos a szatmár- csekei csatornaépítésnél át­lagosan 230 százalékot, Lencsés Zsigmond és Cse­repes Gábor kubikos a Sá- réger-csatoma nyúlgát épí­tésénél 212 százalékot telje­sített. Márta Sándor és Tóth András kubikosok is 200 százalékon felüli tel­jesítményükkel tűntek ki. Töretlen lendülettel foly­tatják a jó munkát, a ver­senyt, hogy a III. negyed­évben országos első helyre kerüljön a Nyíregyházi Vízügyi Igazgatóság. egyéni beszélgetés alapján kell eldönteni, hogy milyen oktatási forma felel meg előképzettségüknek, kíván­ságuknak, érdeklődési kö­rüknek, milyen tanfolya­mon tudnak eredményei propaganda munkát végez­ni. Világosan kell látnunk( hogy a jövő oktatási év si­kere nagyrészt az előkészí­tés időszakában dől el. A hibák kijavításával oktató­munkánkat úgy kell meg­szervezni. hogy az valójá­ban a párttagok eszmei-po­litikai nevelésének haté­kony eszközévé váljék. MOLNÁR ENDRE, a KV. agit-prop. osztályá­nak munkatársa. QU lljú mesterik jl/findössze négy-öt em- bér dolgozott a nap­égette földeken. Keresztel­ték a búzakévéket. — Kik ezek? — kérdez­tem Sztaskó Andrást. A. szélsőbokori Szabadság Termelőszövetkezet párttit­kára neheztelve rám nézett. A hangomban ugyanis ben­ne volt: ezek az emberek derekasan birkóznak a déli hőséggel, de mit csinál a többi? — Ezek az SZTK dolgo­zói. A mieinknek ebédszü- netjük van. Dolgozunk, van mit csinálni. Nem is tudom, mi lenne, ha nem volna itt a kombájn. Felvágta a fejét, s a ra­gyogó, könnyedén ringó bú­zatáblán keresztül ráfigyelt a nagy piros gépkolosszus­ra, amely úszni látszott a sárga tengeren. — De itt van, s tegnap is itt volt, vasárnap. Idejében. Ügy érik a búza ezekután a meleg esők után, hogy cso­da. Ma már kaszával nem is lehetne vágni, a fele ki­peregne a földre. így meg... meg kell nézni — int a lába elé, — keresni kell egy lehullott szemet. Ballagtunk a szekér után, s időnként megálltunk, hogy egy-egy zsák búzát felvegyen a kocsi, amelyek szápen soroltak a kombájn nyomán, — Hát meg kell hagyni, szépen dolgoznak ezek a fiatalok, — bontogatta to­vább a gondolatát. — Gon­dos, tökéletes munkát vé­geznek. — Milyen fiatalok? — Hát az MTH tanulók. Igazán fiatalok — kapott az érdeklődésemen — nem igen beretválkoznak még. Hanem a földet szépen megberetválják. Alig hagy­nak szalmát a tövén, pedig a talaj nem a legjobban volt elkészítve kombájnara­táshoz. 7ávacki János, a foga­^ tos, türelmetlenül né­zett felénk, mert már az egyik zsák száját fogta. Sztaskó András odaugrott, s fellódították a többihez, a kocsiba. — Volt ebben nyolcvan kiló is — törölte meg a vál­lát. — Ha nem több — indí­totta a lovakat Závacki bácsi. — Szombaton — kezdte újból Sztaskó András, na­gyot ugorva gondolatában, — felkeresett a DISZ-tit- kárjuk. Hogy a fiúk va­sárnap is aratni akarnak, tudjuk, mit jelent a szem­veszteség, s itt nálunk nincs mire várni. Ma már a be­adásnak is eleget szeret­nénk tenni, estére legalább 30 mázsa búzát, s ha jármű lenne hozzá, 60 mázsát vin­nénk a begyüjtőhelyre. Könnyű így, nem kell csé­pelni külön. Nem győznénk a munkát, vagy hát győz­nénk, de késve. Micsoda veszteség lenne most! Ügy peregne ki a szem, pláne két nap múlva ... rossz rá­gondolni. Talán már S tat­ján bácsi is másként látja. 1 gérkező mosolyába ka­1 paszkodom. — Ki az a Szafján bácsi? — Szafján János. Úgy derék munkás nagyon, az öreg. De a kombájnnal nem békéit sehogyse. Mert, hogy ő nem hordja a szalmát, tele van törekkel. Meg, hogy nagy lesz a szemvesz- leség. Minek az a gép? összegázol csak mindent. Többen is voltak így, Pa- rellák István is így nyilat­kozott. Most azután már nem szólnak egy szót sem. Dolgoznak, látják, hogy a pelyvát kifújja a szél, a szemveszteség meg... — legyintett. Hiszen még az egyéni dolgozó parasztok is elismerik (úgy hiszem sze­retnék is, ha lehetne a kis- parcelláikon) a kombájn­munkát. Valameliiik nap Simkó András állt meg a föld végiben, gyönyörű munkát ad a kombájn, sen­ki se mondhat mást! — mondta. Megint megálltunk egy zsák mellett. Ahogy fellök­ték, Sztaskó András okos tekintete vidáman kereste a szememet. — Volt még más is. Kö­vetelték a pelyvát, a töre- ket. Mondom, minek az nektek? Hát takarmánynak. Nem lesz, ha kombájn arat. Hát tavaly lett? — kérdeztem. Annyira a nya­kunkra égett a munka, hogy egyénieket is hívni kellett aratni, s ezért odaadtuk mind a pelyvát s a töreket. S amellett a szemveszie- ség, ami most kézi kasza után lenne! Bizony, a gé­pek nagy segítséget adnak. Látjuk ezt ott is, ahol múlt évben tarlóhántást végez­tünk, kétszer annyi termett, mint ahol nem. Most ha­ragszunk is a nyírteleki gépállomásra. Volt itt tíz hold őszi árpánk. Már egy hete levágták kombájnnal. Kértükr-hogy utána azon­nal szántsák fel, hogy be­vessük. A mai napig nem. jöttek, a föld kiszáradt, szó­val nem tartották be az ígé­retüket. nak. Hódi Gusztáv az egyik, Vig Gyula a legálmosabb, Szabó Jenő meg a leg bar­nább. Beszélgetünk. Megtudom, hogy első évesek, s hogy a múlt héten a Kossuth TSZ- ben dolgoztak. Maguk ve­zették az aratógépet. Az­után bevallják, hogy ezt a kombájnt mesterek vezetik, bármennyire is szeretnék, kombájnt még nekik vezet­ni nem engednek. — Pedig ismerjük már. De majdcsak sor kerül erre is. A villogó szemű Hódi Gusztávot kezdtem vallatni. — Aztán minek készül? — Traktoros gépésznek. Annak készülünk mind a hárman — teszi hozzá gyor­san. — Hát a kombájn? — szúrom meg gyorsan az előbbi kívánságával. — Oda külön iskola kell. De szeretnénk azt is meg­szerezni. Sztaskó András is ott áll velünk, s egyszercsak azt mondja. — Hogy lehetne azt meg­csinálni, hogy ezek a fiúk ne vándorolnának a gya­korlati idejüket töltve év­közben, hanem állandó te­rületet kapnának? Hogy egyszer látnák a teljes mun­kájuk eredményét? Mert A tarlón sorakoztak a szabályos szalmatöm­bök, ahogy a kombájn le­rakta jártában. Eqyöen- egyben 4-5 mázsa szalma. Az egyiknek a tövében, hű­vös oldalon, -három barna­testű ifjú. MTH tanulók ezek is, mint a többi a kom­bájnon. A váltás. Hogy a nevüket mondják, felugra­azt mondom, kitűnő mun- kát végeznek, s ez akkor csak világosabb lenne. Be­széltem én már ebben a do­logban egyszer-kétszer, de nem tudom miért, a nyírte­leki gépállomás vezetősége is húzódozik tőle. (Talán azért — mosolyog csipke­lődve —, hogy esetleg le­marad az MTH fiatalok munkája mellett?) Ennek azután nekibuz­dulnak a fiúk, s Acs István mesterrel együtt megvitat­ják. — Szeretnénk, ha így len­ne, — zárja le Ács István. — Akár versenyre is hív­nánk a gépállomást. — Kötetlen kévét dobott-e ki az aratógépük? — szes­zem a kérdést Hódi Gusz­távnak, hogy a versenyké­pességük igy felemlitődött. — Azt azután nem! Eset­leg induláskor. Szóval, jók a gépeik. Jl/J éltatlankodva felel: — Nincsen is rossz gép. Csak rossz gépkezelő van! Sztaskó András keresi te­kintetem. Ezt mondja: Lám, az ifjúság tanul, akar, ha­lad. Ez kell nekünk! Csak nőjenek, s jöjjenek. Hozzák a gépeket, hogy könnyebb legyen a munka, hozzanak tudást, hogy a munka jó is legyen. Azután a három fiúra néz, s csupa mosoly az arca. S1PKAY BARN AJ

Next

/
Thumbnails
Contents