Néplap, 1955. július (12. évfolyam, 153-179. szám)
1955-07-20 / 169. szám
1955 július 28, szerda NÉPLAP Kiválóan dolgozó asszony Vasárnap is arattak a teremi Béke TSZ DISZ fiataljai aratni és megbeszélték egyA baktalórántliázi földművesszövetkezet és malom dolgozóinak segítsége a termelőszövetkezetnek KOVÁCS MIKLÓSNÉ régi dolgozó a Budapesti VERTESZ Vállalatnál. — Most a Tiszalöki Erőműnél dolgozik. Szerelömunkát végez. Átlagosan 230—260 százalék között teljesít. Férje is ezen a munkahelyen dolgozik. Ő is — miként a munkahely vezetői — büszke az ügyeskezű asszonyra. Kombájnnal takarították be ösziárpájukat a tyukodi termelőszövetkezetek A csengeri járásban ugyan néhány nappal később, de ott is elérkezett az aratás jdeje. Egymásután jelentik, hogy a termelőszövetkezetek befejezték az ösziárpa aratását, s megkezdték a búza aratását. Tyúkodról telefonon jelentették, hogy az Előre és a Kossuth Termelőszövetkezet teljesen kombájnnal takarította be ősziárpáját. Az Előrében a tyukodi gépállomás kettő, a Kossuthban pedig egy kombájnnal végezte el a betakarítást. Áz Előre Termelőszövetkezet 60 mázsa beadását, a Kossuth pedig 28 mázsa beadását a tegnapi nap teljesítette. Keveset lehet hallani a nyírbátori járásban Terem község Béke Termelőszövetkezetéről. Kicsi ugyan a termelőszövetkezet, vagyis kislétszámmal dolgozik még, de gazdaságilag erős és szilárdan állnak ki tagjai a termelőszövetkezet mellett. Szorgalommal dolgoznak nap, mint nap, amit bizonyít az is, hogy a növényápolásban lemaradás nem volt, példát vehettek tőlük az egyéniek. Idejében felkészültek az aratásra. 10 hold árpájukat már a múlt héten elcsépeltek, os állam iránti kötelezettségüket teljesítették, és úgy kezdték meg a kenyérgabona aratást. Haladnak is szépen az aratással, mert tudják, hogy minden szem gabona amit szemveszleség nélkül aratnak, hozzájárul a jövőévi kenyérellátás biztosításához, és nagyobb damás között, hogy az ő példamutatásukkal el kell érni, hogy a csoport minden tagja vasárnap is arasson. Példamutatásuk eredményes is volt, mert szinte valamennyi tag aratott. Az aratók között állandóan élenjár Antal János DISZ- tag, aki még a késő esti órákban is úgy vélekedik, most a legjobb aratni, a hűvösön, vágjuk tovább. Vagy Németh Magdolna! marokszedő, aki igen nagy szorgalommal elsők között áll ki a munkába és a mellett, hogy aratnak, foglalkozik a többi fiatal bevonásával a DISZ-cso- portba és már azon fáradozik, hogy a kultúrcsoportot meg fogják alakítani. Igen jól dolgozik Varga Endre DISZ-tag is. A Béke TSZ DISZ-fia- taljai a példamutató magaMegkezdödött az aratás Baktalórántházán is. Az aratásban jó példát mutat az Úttörő Termelőszó vetkezet, ahol már a műit héten végeztek az árpa aratásával és cséplésevel. — Csütörtökön megkezdték a rozs aratását, amelyben egy aratógép is segíti a szövetkezetét. Az esős időjárás egy kicsit hátráltatta őket ebben a munkában, bár igyekeznek minden alkalmas időt kihasználni a gazdag íermés betakarítására. Ezt látva a íöldmü- vesszövetkezet és malom dolgozói, segítségükre siettek. hogy egyetlen szem gabona se vesszen kárba. Szombaton délután a földmüvesszövetkezet dolgozói közül 19-en mentek ki aratni, elükön Sipos György ügyvezető és Dávid elvtárs helyettes ügyvezetővel. Ugyanúgy a malom dolgozói közül szombaton délután azok, akiknek letelt a műszakjuk, kaszát fogtak s a szövetkezetiek segítségére siettek. Az önkéntes aratóbrigád megszervezésében és a munkában maga Riez Lajos igazgató járt az élen. Kilenc ember három kaszával estig 35 keresztet vágott le. Az üzem dolgozói ígéretet tettek arra, hogy a héten még további segítséget nyújtanak a szövetkezetnek. rab kenyeret jelent valamennyiük számára. A tsz. minden tagja kora reggeltől, késő estig szorgalmasan arat, de különösen figyelemreméltó odaadással, lendülettel dolgoznak a nem rég megalakult DISZ-cso- port tagjai, akik örömmel állnak ki vasárnap is dolgozni. A DISZ-csoport vezetője Krajnik Júlia elvtársnő, mióta megválasztották, szinte kétszeres erővel, lendülettel lát neki a munkának, és mindég vidáman, jókedvvel lelkesíti a csoport minden tagját a munkában. Kezdeményezésére, már szombaton arról beszélgettek a DISZ-ta- gok, hogy vasárnap reggel ki fog korábban kimenni tartásuk mellett vállalták azt is, hogy a tsz. számszerű növelése érdekében egy-egy kívülálló fiatallal fognak foglalkozni, hogy azok megismerkedjenek a csoport fiataljainak életével és minél előbb ők is tagjai legyenek a tsz. DISZ-csoportjának. A DISZ-fiatalok munkájának eredménye az is, hogy több kívülálló fiatal már is jelentkezett, illetve csatlakozott a csoport DISZ tagjainak kultúrmunkájá- hoz. Elhatározták, hogy az aratás befejezése után színdarabot és táncszámokat fognak tanulni. Zsukk Miklós patronáns. Egri Gábor főépítésvezető a Tatarozó Vállalatnál. Több mint 50 munkahely műszaki gazdája. A munkahelyek távol vannak egymástól és szervezésük, ellenőrzésük nem könnyű feladat. Ennél a vállalatnál is érdemes lenne főépítésvezetőségeket szervezni, — miként a Megyei Építőipari Vállalatnál, ahol ennek meg is van a jó eredménye. Megkérdeztük: mi okozza a legnagyobb gondot a vállalatnál? — Van nekünk műszakiaknak elég gondunk a munkahelyeken. Csak azt tudnánk becsülettel elvégezni, — de nem tudjuk, mert nyakunkban a sok adminisztrálás. Munkaidőnk javarészét leköti a felduzzasztott statisztika készítése. Ide adat, oda adat és jelentéstevés. Már- már egyébből sem áll munkánk, mint ilyen feladatok intézéséből. Itt van például egy 10.000 forinton aluli munka. Fél kilónál is több az a papír, ami a munka statisztikáját tartalmazza. Két példányt kap belőle az építtető, egyet a bank, egyet a Statisztikai Hivatal, egyet az üzemeltető, a helyi tanács, a tervező, az egészségügyi osztály, egyet a minisztérium és amennyiben alvállakozók vannak, azok is egy-egy példányt. Kilenc helyre egy- egy építkezésről. HáromQúbb a izöDelktzeibett — Kész a vacsora, — Szólt ki férjének Dajkáné. — Asztalhoz kell ülni, mert reggel korán kelünk — tette még hozzá, majd kiszedte a gőzölgő levest. A gazda nem állt fel az első szóra. Hadd hüljön a leves. Nem lehet azt forrón enni. — Ott leszek mindjárt — nézett be a konyhába Dajka Miklós, s mire tekintetét a kiskapu felé vitte, ifj. Sipos Imre nyitott be azon. Nem lepődött meg a gazda. Gyakran beszélnek együtt Sípossal Különösen ilyenkor, estefelé, mikor hazatérnek a munkából. Elszívnak egy-két cigarettát, elmondják egymásnak ami a j szivükön van s lefeküsz- nek. — Jó estét, Miklós bátyám —. köszönt a vendég, s kezet nyújtotta — Jó estét — nyújtotta kezét a házigazda s mindjárt megkérdezte: — Hazajöttetek ti is? — Ideje volt. Mindjárt le kell feküdni, — Nektek is? — nézett kíváncsian vendégére Dajka. — Pedig sokan vagytok. — Ez igaz. Sok a föld is. Meg aztán más szelek fújnak most a szövetkezetben, mint régebben. Két-három évvel ezelőtt sokan tudták a járásban, hogy sok a gazos föld a székelyt Békéért Harcoló Termelőszövetkezetben. Ilyen most -nincs, — nyomta meg a szó végét Sipos. Dajka bácsi erre a szóra lesütötte fejét, mintha nézett, vagy keresett volna valamit a földön. — Magának is kár volt otthagyni, — vitte tovább a szót a vendég. — Most lenne jó magának is benne dolgozni, — s intett a fejével, mintha bizonyítaná is, hogy „úgy bizony“. Miklós bácsi felemelte fejét, ránézett Síposra, meg a feleségére, mert az is kilépett a konyhából, hogy a téeszcsé nevét hallotta. — Nekem elég volt belőle. Nem érdekel — és intett a kezével. Sipos érezte, tudta, nem jó kedvében találta a gazdát. Először azt gondolta, hogy megmondja a magáét, de nem tette. Nem tehet arról Dajka Miklós, hogy m4g jóformán senki sem mondta el neki, milyen változások történtek a Békéért Harcolóban. Nyugodtan, csendesen megkérdezte. — Miért van elege a té- esszel? — Mit kerestem, amíg benne voltam? Még terményt se tudtam jóformán eladni. Hát ezért mennék most is bele? — mondta. Alaposan fején találta a szeget, — gondolta Sipos s ezt már nem hagyta szó nélkül. — Ugyan, ne beszéljen már ilyet, Miklós bátyám. Ügy nem lehet bő termést várni, ha felét vetik el a szükséges magnak, meg a jószággal etetik a kalászost. Akkor pedig így volt, mikor maga is benne volt. Igaz? Mondja meg a szemembe, — erősködött a TSZ-lag. — így valahogy,,— vonogatta vállát a gazda, de újabb kérdés érte. — Mit gondol, mennyi terményt kaptam én már tavaly is? — Honnan tudjam én ezt? Nem mondta nekem senki. — Hát akkor én megmondom. Kaptam 21 mázsa 70 kiló kenyérgabonát, ebből 15 mázsa búza volt. 12 mázsa kukoricát, 12 mázsa burgonyát, 61 kiló cukrot, babot, szalmát, takarmányt és több, mint 7000 forintot. Tessék! — nézett szeme közé a bátyjának Sipos. — Volt magának ennyi a 11 holdjáról? Mintha restelte volna magát a gazda, fejét bólogatta s alig hallhatóan mondta. — Annyi nem, mert nem is teremhet annyit a földem. De hasznodnak te örülj. Mi közöm van nekem ehhez? — szegezte a kérdést Síposnak. — Megélek én a magam emberségéből. 1— Tudom, hogy megél. Nem is azért mondtam, hogy... — itt hirtelen közbevágott a gazda. — Hogy lépjek be. Mi? — s közben nevetett. — Nem erőszak a disznótor, — nevetett Sípos is. — Elhül a leves... — szólt közbe az asszony. — Annál jobb lesz, — fordult felé férje. — Neked meg azt mondom, — nézett Síposra, — megélek én a téeszcsé nélkül is. — Nem mondom, hogy nem igy van. De több jövedelme lenne nálunk. — Nem bánom. Nem megyek. Nem felejtettem el, amit tettek velem, — mondta haraggal Dajka Miklós. Sipos nem tudta elképzelni, mivel sértették meg, hogy így makacskodik. — Mit nem felejtett el? — kérdezte. — Azt, hogy becsaptatok! — tört ki a szó belőle. — Mivel? Szembefordult Sípossal, s úgy kezdte sorolni: — Tudod te azt, hogy ketten vigyáztunk két falka sertésre. Naponta egy munkaegységért. En is ennyit kaptam, a másik gondozó is. Később a vezetőség úgy döntött, hogy egybecsapják a két nyájat. Én vállaltam. Azt ígérték, hogy ezután nem egy, hanem másfél egységet kapok naponta. És mi lett? Nem adtátok meg. Ezért menjek közétek? Sipos fellélegzett. — Hát csak ennyi a baj? — Ennyi. Megaztán ... — Ki vele. Mondja csak. — Mit mondjak? — Ha magának nincs, nekem van mit mondani, — kezdte el most már Sipos, úgy, mint az előbb Dajka. — Ha maga tavaly a szövetkezetben dolgozott volna, könnyen elérte volna az 500 egységet. Két lánya a háromszázat. Tudja, mit kapott volna maga erre? — ? — emelte fel a fejét Dajka. — Közel 30 mázsa kenyér- gabonát, 15 mázsa kukoricát, ennyi burgonyát Cs több, mint 10.000 forintot. És a háztáji is termett volna. Én már kiszámoltam: ha mindent pénzre számítok, amit a szövetkezetben I kaptam, havonta 1368 forint jövedelmem volt. Ebbe nincs benne a háztáji föld termése. Pedig aíon is termett szépen! Kilencvenegy zsák kukorica termett azon. Több, mint 30 mázsa. A háztájiban termelt kukorica értékét is a közösből kapott értékhez számítva, havonta 1767 forint volt a jövedelmem. Ügy bizony, — intett fejével Miklós bácsi felé. A gazda hallgatott. Felesége törte meg a csendet. — Mondtam én már ezt százszor is neki, — bökött ujjúval férjére, aki csak ült mozdulatlanul s rövid gondolkozás után odaszólt Síposnak. — Kiléptem. Ez már megvolt. Restelltem visszamenni. Most is igy vagyok. Én kezdjem meg? — nézett kíváncsian a vendégére s bűnbánóan megjegyezte. — A fene ette volna meg azt a fél egységet. — Most másképp van, — vigasztalta Sipos. — Munkaegységkönyv szerint dolgozunk. A sertésgondozók is. Amennyi elő van írva, megkapják. Ami nem jár, nem adják. Ha meg ebbe az évben is 800 egységük lenne, nem 27, hanem 35 forintot számolhatnának minden egységre. Ez pedig, tudja mennyit jelent? — és számolni kezdett. — Huszonnyolcezer forintot. Ennyi biztos! — Hceejjj az a fél egység . .. Na, de nem baj, behozom én azt nemsokára. N. T, Megkezdték az aratast az egyénileg dolgozó parasztok is. Közülük első- sorban Cs. Szilágyi János,. ,id. Jánvári Péter és Szövöldi István jár az élen. Esek a dolgozó parasztok rövidesen be is fejezik a kenyérgabona aratását. A községi DISZ-fiatalok egy harminc tagból álló önkéntes aratóbrigádot szervezték. A brigád tagjai az özvegyasszonyoknak és azoknak a dolgozó parasztoknak nyújtanak segítséget, ahol kevés a férfi munkaerő. Szarvas Ernő községi alapszerveze+í titkár. Egri Gábor foépitésvezetővel négy oldalas jegyzőkönyvek készítésé elveszi a műszakiak munkaidejének javarészét. Nem lehetne ezt kisebb bürokráciával? A Statisztikai Hivatal a mi jelentésünkről új nyomtatványt .tölt ki, s ehhez hasonlóan valamennyi szerv és hivatal, ahová az eredeti példányokat elküldtük, újabb aktákkal növeli az adatokat. Van ebben sok igazság. Lehetne egyszerűsíteni a vállalatok statisztikai adatszolgáltatásán. — Van még, amit nem tudok megérteni és megmagyarázni vállalatunk dolgozóinak, — mondotta a töépítésvezető. — Vállalatunk munkásai 10 százalékkal alacsonyabb bért kapnak, mint például a Megyei Építőipari Vállalat munkásai. Számos helyen egy utcában, sőt — minta nyíregyházi dohányfermentáló építkezésénél is,'—egy > helyen dolgozik a Megyei Építőipari Vállalat és a Tatarozó Vállalat szakmunkása, segédmunkása. Egyforma munkát végeznek, mégis a Tatarozó Vállalatnál 10 százalékkal kevesebb bért kapnak. Emiatt vállalatunktól elmennek a munkások, és tervünk teljesítésében zavart okoz a munkáshiány. Az Építésügyi Minisztérium bizonyára foglalkozni fog a Tatarozó Vállalatnak ezzel a problémájával. — Mi a véleménye az egyösszegű utalványozásról és a vállalatnál milyen tapasztalatok vannak e' jelentős módszer alkalmazásában? — Vállalatunknál nem új ez a módszer. Győri Mihály, vállalatunk volt főkönyvelője több mint egy éve bevezette az új rendszerű munkautalványozást. A munkások termelési kedvét növelte az, hogy egy-egy munka elvégzésénél előre látták a munkautalványról a feladatokat, mennyit keresnek, ha a munkát elvégzik. Végül azt is megkérdeztük, hogy hogyan teljesítette a vállalat az első félévi tervet. Bizony adósak maradtak. A vállalat vezer tői, — Egri főépítés vezetővel együtt, — bizakodnak, hogy a Hí. negyedévben túl fogják teljesíteni tervüket, jobban szervezett munkával, még nagyobb törődéssel és felelősségérzettel törleszteni fogják féiévi adósságukat, O. A. Ü
