Néplap, 1955. július (12. évfolyam, 153-179. szám)
1955-07-16 / 166. szám
1933 július 16, szombat NÉPLAP £» Az állami gazdaságok miniszterének és a MEDOSZ elnökségének felhívása az állami gazdaságok dolgozóihoz Az aratás idejében bekövetkezett esőzések nagymértékben zavarják a ke. nyérgabona-betakarítás munkáját. A naponta lezúduló nagymennyiségű csapadék késlelteti az aratás befejezését. A késedelem miatt a gabona túlérésétől és a szemveszteség ugrásszerű emelkedésétől kell tartani. A termelés minél kevesebb veszteséggel történő betakarítása érdekében szükséges, hogy az állami gazdaságok az aratás-csép- lés elvégzésére minden rendelkezésre álló órát és percet kihasználjanak. Az állami gazdaságok mi. nisztere és a Mezőgazdasági és Erdészeti Dolgozók Szak- szervezete elnöksége felhívással fordul az állami gazdaságok összes dolgozóihoz — munkásokhoz és vezetőkhöz, — hogy július 17-én a vasárnapi aratást minden gazdaságban szervezzék meg és teljes erővel végezzék a kenyérgabona betakarítását. A vasárnap végzett munka helyett az elkövetkező hét olyan napját kell pihenőnapként biztosítani, amikor az időjárás következtében a betakarítást nem lehet végezni. Amennyiben egész héten zavartalanul lehet dolgozni, a vasárnap teljesített munkáért a törvényes rendelkezések szerint ötven százalékkal felemelt darabbért kell elszámolni. Varga János sk., a miniszter helyettese. Molnár Ferenc sk., a MEDOSZ elnöke. A beadás „titka“ Maiida-bokorhan Tanukihallgcstások a Kiss-féle bűnperben Üjabb tanúkat hallgatott ki a megyei bíróság a Kiss- féle bűnperben. Többek között Paulik Jánost, a vádlott Paulik Jánosné férjét. Paulikot már kétszer ítélték el társadalmi tulajdon lopásáért. A bíróság most a Kiss által Teschmajer Lászlónak ajándékozott motor- kerékpár ügyében hallgatta, ki. Paulik János tanú eddigi állításaival ellentétes dolgot mondott el a megyei bíróság színe előtt. Egyébként a tanúkihallgatás során Kiss József azzal védekezett, hogy ő régi motorba ütött be új számot. Nyilvánvaló, hogy ez a ténykedés is súlyos szabálytalanság. Szabó László tanút is kihallgatták, aki elmondta, hogy Pulik János 1954 tavaszán a Fáklya sportegyesületből motoralkatrészeket lopott s ezért a bíróság elítélte annakidején — az ítéletet azonban felfüggesztették. Délelőtti napsütésben Nyíregyházán JJeggeli, friss napfény veri a házak falát, a felhők végnélküli hada, mint megriadt madársereg rebben szét. ezen a kékegű napon ezren és ezren mennek munkahelyükre, az üzemekbe, földekre, hivatalba Nyíregyházán. S az emberek, ahogy elhaladnak a virágágyakkal teli, bokrok, fákszegélyezle utcákon, a rendhez szokott szem jóleső, elismerő tekintetével mérik az esőutáni üdítő levegőjű várost. A mi Nyíregyházánkat, amelyben élünk, dolgozunk, szórakozunk, s amelyre egyformán büszkék vagyunk, ha idegenek érdeklődnek felőle. Ilyenkor elfeledjük a rosszat, s mint a távoli emlék sokasodik agyunkban, szivünkben a szülőváros iránti ragaszkodás. Rég nem jártam a város szélein. Nyíregyháza központja, az úgynevezett Belváros sietős áradata sodort magával és szinte elfeledtette a gyermekkori emlékeket, az akkori játszóteret, a grundot, a Bujtost. Ezen a reggelen elindultam, hogy felfedezzem a számomra ismeretlen fehér foltokat, felfedezzem Nyíregyházát. Az első meglepetés a Ér-patak part- járt, a Vécsei utca sarkán ért. Ez pedig: klasszikusvonalú kis vajsárgaszínű ház. Inkább palota, amilyenről a mesékben olvashatunk, amely kacsalábon forog, s ahol piciny tündérek varázsolnak elénk kedves tájékokat, színt és ragyogást. Itt persze nem tündérek, hanem a vasút dolgozói szorgoskodtak. A palota azonban éppen olyan csinos, szép es egyszerűen ragyogó volt, mint mesebeli társa. A vasutasok az udvar parkocskáját készítik, fürge asszonykezek tisztítják a fényben fürdőző ablakszemeket. A festékszagú kastély konyháján azonban• már készül a kis lakók ízletes ebédje. Itt vagyunk tehát a most elkészült MÁV üzemi bölcsődében. De menjünk tovább. A Makarenko utcára ért az öntözőkocsi. Egyszerre fordultunk be a sarkon, s a játékoskedvű kocsivezető megnyom egy gombot, széles vízsugárral kedveskedik a járókelőknek. Az utca végén a Kisvasút végállomásánál nagy piros téglacsomókat raknak teherkocsikra. Hová viszik? — kéidezem. Ne t messze, innen talán ötszáz méternyi távolságra, a Simái úti sorompó után felig felhúzott hatalmas épület: a Patyolat új üzeme épül. Ide, meg a távolabb lévő modern raktáróriások építéséhez kellenek a téglák. Ezek még ezévben elkészülnek, s biztosítják az áruellátás, raktározás legmagasabb követelményeit is. Szemben, a Gázértékesítő Vállalat töltőtelepén ezüstszínű fémtartályok csillognak hivalkodva. Aztán a Mélyépítő Vállalat nemrég épült raktára hívja fel a figyelmet. T/isszafelé új kép tárul elém. Tipikus sajátos arculata ez már Nyíregyházának. Érett, kalászdús kévék pihennek egymás ölében, békében az állandóan duruzsoló autóbuszokkal, gépkocsikkal, amelyek friss gyümölcsterhükkel látják el a várost. Hosszú szerelvény alatt kattognak a sínek, zavartalanul gördül az itta_ és áruforgalom. Máris itt van gyönyörű épületeivel a MÁV pályaudvar. Szemben a vasutas szálló, előtte aszfaltozott sétányokkal övezett parkban a nyár legszebb virágai. A Petőfi tér sem volt még ilyen szép. A virágágyak, fűtáblák zöld csatarendjét úgy szakítja meg egy-egy piros pad, mint fehér zongorabillentyűket a közbeékelt feketék. Innen már látni a szürkésenhék épületkolosszust, a Dohányfermentálót. Ha autóbusszal megyünk tovább, megmutatják szürke arcukat a Vasgyár utcai bérházak, s alig hagytuk el az Iroda- és Békeházakát, néhány pere múlva a Tokaji úti Mezőgazdasági Technikum száz- ablakos épülete előtt robogunk. Nincs megálló, azért megkérjük a vezetőt és leszállunk új büszkeségünk, a Mezőgazdasági Gépjavító Vállalat új üzeme, szerelőcsarnoka előtt. Néhány percig csodáljuk ezt a nagyszerű létesítményt és elindulunk a város másik végére. A Bocskai út tükörsima betonján haladunk és elérünk a rövidesen teljesen készt SZTK rendelőhöz. Emellett utcáravaló családiház épült, épül itt. Ccabó Pál író járt nálunk az elmúlt ^ évben és néhány nap múlva írta, hogy Nyíregyháza a tisztaság városa. Valóban egyre többet adunk erre. Nincs benne semmi csodálatos, ha ez a nem titkolt célunk: Nyíregyháza a tisztaság városa is legyen. Aki most nálunk jár, megnézi a Sztálin parkot a szabadtéri színpaddal. a Jerevánnal, órákat gyönyörködhet a selymesfüvű, ezerszínű virágerdővel tűzdelt kertben. Eltűnnek a romok a Kalinin utcáról is. Állványkoszorú fonja körül a Gyógypedagógiai Intézet monumentális tömbjét. Őszre biztosan kész ez az épület is, s eggyel szaporodott, amire mi nagyon büszkék vagyunk: a mi létesítményünk. A Csillag utcai bölcsőde emelettel gazdagodik. sok köve sutát kapunk. Szombat- vasárnapoknként, mielőtt a megfiatalodott Sóstó taván csónakázunk, az erdei stadionba látogatunk, drukkolni kedvenc csapatunknak. így él, fejlődik a mi városunk, amelyet mi építettünk magunknak. így épül a jövő, amelynek kimeríthetetlen az ajándék tárháza. Csak vigyázni kell rá. Soha ne engedjük ki az agyunkból, hogy tíz évvei ezelőtt itt még emberek, lovak hullái, lángbaborult házak és gépkocsironcsok voltak. Ma már szép és tegyük hozzá — egyre szebb lesz városunk. Szeressük, becsüljük meg — hiszen mi vagyunk építői. KOPKA JÁNOS. A napokban a manda- bokori tanács vezetőjével, Molnár elvtárssal arról beszélgettünk, hogyan tesz eleget a tanácshoz, tartozó tanyák lakossága beadási kötelezettségének. Molnár elvtárs elmondotta, hogy az első félévben sertés beadási kötelezettségének 111, a vágómarha beadásnak 105, a tojásbeadásnak 107, a tejbeadásnak 85.4, a ba- romfibeadásnak 93.3 százalékra tettek eleget — de ezt is igen ' nagy munkával, „nehezen” érték el. Miért? A KULÁKOK már az év elején „munkához” kezdtek. Hazug, lélrevezetéssel igyekeztek lebeszélni minden dolgozó parasztot arról, hogy beadási kötelességét teljesítse. Óvatos elszólásokon és „előrelátó” javaslatadásokon keresztül arról igyekeztek msg- I győzni a beadókat, hogy ' „butaság teljesíteni a beadást, mert az állam am- [ nesztiát ad majd és elen- I gedi a hátralékokat.” Sokan elhitték ezt és várták az „amnesztia rendelet” megjelenését, mások tétovázták, késlekedtek, .hátha mégis igaz lesz. A . párt- szervezetek későn szereztek erről a káros híresztelésről tudomást. Közben naprói-napra növekedett a hátralékosok száma. A tanács és a begyűjtési szervek sem léptek fel kellően a notórius nemteljesítőkkel szemben., Amikor aztán a hátralékokat forintosították, kiderült,' hogy jó- néhány olyan nemN teljesítő van, aki 15—16 ezer forinttal tartozik államunknak. És ez az adósság naprói- napra növekszik. A BEGYŰJTÉSI MEGBÍZOTT, Bartha Pál elvtárs, ekkor hozzákezdett a lendteremtéshez. Behívatta, vagy személyesen felkereste a hátralékosokat. A pártszervezetek is segítettek neki: jó népnevelő munkával igyekezteK meggyőzni a hátralékosokat arról, hogy az állam nem adhat „amnesztiát”, amit a kulákok beígértek, mert azokra a cikkekre, amelyekkel a hátralékosok hátralékban vannak, népgazdaságunknak szüksége van az uiszag uolgozo nepcaek ellátásához. Becsület, tisztesség dolga és törvényes kötelesség az, hogy az állammal szembeni lartozast minél előbb kiegyenlítsek. Egyre több hátralékos kereste meg a begyűjtési megbízottat és tett eleget kötelességének. A kulákok azonban ezt megint csak nem nézhették jó szemmel. Nem késtek „tanácsot” adni. „El keil dugni a készleteket és akkor...” Főleg a notórius hátralékosokat traktálták ezekkel a „tanácsokkal”. Megint csak volt foganatja. Pócsik Pálné például azt mondta a begyűjtési megbízottnak: „.Jöjjenek és nézzék meg, nincsen nekem semmim. Én nem tudok eleget tenni a beadásnak. Ha az állam azt akarja, hogy ne legyek hátralékba, akkor engedje el a hátralékot. Igaz, Pó- csiknénak valóban nem volt a lányán semmije. Annál több bent, a városban lévő lakásán. Hibján Mi- hályné is ezt mondta, amikor a forintositott hátralékok kifizetését kérték tőle. A törvényes végelszámoltatáskor derült ki, hogy ő sem olyan „szegény”, ami. iyennek vallotta magát: egyik rokonához hordta össze mindenét. Hátralékát ki tudta fizetni. KIK AZOK, akik félrevezetéssel, hazugsággal, óvatos és „bizalmas” tanácsadással, előrelátó „jól értesüitséggel” gátolják a dolgozó parasztokat beadási kötelezettségük teljesítésében? A fő hangadó Szmo- lár András kulák. ö viszi a prímet. Nem egyedül, vannak segítőtársai: Már- földi András, Turcsány József, Gyurján Mihály és Balázs András kulákok. — Olyan emberek egytől- sgyig, akik vagyonukat” béreseik, cselédeik vérén „keresték.“ Van ezeknek még egy szoszoiojuK fampuK Mihály. Az ő szemében „ís- 'tennek tetsző” dolog az, amit a kulákok művelnek! Ó, mint szekta-prédikátor szentesíti a kulákok tetteit. Az is „istennek tetsző” dolog, ha a mandabokori dolgozó parasztok „lemondanak a földi javakról”, magyarul: olcsóbb áron eladják földjüket — neki. (Mert azért mégis csak minden szentnek magafelé hajlik a keze.) Ebben az évben is vásárolt már két hold földet. A tanács és az illetékes szervek kísérjék nagyobb figyelemmel a kulákokat. Alkalmazzák azokat a törvényeket, amelyeket államunk népünk ellátása ellen mesterkedők visszaszorítására alkotott meg. Párt- szervezeteink pedig leplezzék le a kulákokat és azok aljas céljait. Világosítsák fel a dolgozó parasztokat arról, hogy a még hátralévő hátralékokat — most- már a törvényesített hátralékokat — rendezzék, ne maradjanak államunknak adósai, lelkiismeretesen tegyenek eleget kenyérgabonabeadási kötelezettségüknek is és feleslegeiket adják el államunknak. Sz. Gy. S * A M O L, .1 U \ K Az alábbi grafikonnal és i karítása mennyi szemvesz- számítgatásokkal bemutat- teséggel jár — holdanként juk, hogy egy 10 holdas 10 mázsás átlagtermést fi- búzatábla termésének beta- | gyelembevéve — és menynyi az emberi munkaerő szükséglete, ha különböző módon végezzük a betakarítást. Kombájnnal: szemveszteség 2.5—3 mázsa Munkaerő szükséglet: bombáin vezető 1 fő segédvezető 1 „ szzlmagyujtőkocsihoz 2 „ zsákoláshoz 2 „ gabonábehordáshoz fogatokhoz 4 „ szérűn tisztításhoz 3 „ magtárba hordáshoz 2 „ szalmaelhúzáshoz 3 „ szalmakazlazáshcz 5 „ Összesen: 23 fő Aratógéppel: ; Szemveszteség: 6—6.5 mázsa. Munkaerő szükséglet: aratás 10 fő behordás, asztagolás 10 ., cséplés egy cséplőbrigádnak (24 fő) félnapi munka, így egésznapra átszámolva el tudja végezni 12 „ Összesen 32 fő Kézi kaszával: Szemveszteség: 7—S mázsa. Munkaerő szükséglet: aratás 40 fő hordás, asztagolás 10 „ cséplés, egy cséplő- brigádnak (24 fő) félnapi munka, így egésznapra átszámolva elvégzi 12 „ Összesen: S2 fő
