Néplap, 1955. július (12. évfolyam, 153-179. szám)

1955-07-15 / 165. szám

1955 július 15, péntek NÉPLAP Németországban hatalmas érdeklődéssel fogadták a német kérdéssel kapcsolatos TASZSZ nyilatkozatot A demokratikus német lapok július 13-i számuk­ban vastagbetűs címfelira­tokkal közük a német kér­désről szóló TASZSZ nyi­latkozatot. A Neues Deutschland kiemeli a nyi­latkozatnak azt a megálla­pítását, hogy a Szovjetunió változatlanul előtérbe he­lyezi Németország egyesíté­sének kérdését. Július 13-án az egész nyugatlperlini sajtó a TASZSZ nyilatkozatára összpontosította figyelmét. A nyugatberlini lapok többsége terjedelmes hír­magyarázatot fűz a nyilat­kozathoz. amelynek különö­sen azokat a fejezeteit eme­lik ki, ahol arról van szó, hogy a Szovjetunió válto­zatlanul síkraszáll Német­ország újraegyesítése mel­lett és ellenzi a német mi- litarizmus újjáteremtését, valamint Nyugat-Németoc- szag vagy az egyesített Né­metország bevonását kato­nai csoportosulásokba. \ „A Szovjetunió — írja a í Telegraph című lap — teg-j A reakciós lapok minden nap megnevezte Nemetor- lehető módon igyekezntK szág újraegyesítésének fel-1 eltorzítani a német kérdés­tételeit. A német probléma! ben elfoglalt szovjet ál­megoldásának előfeltétele J láspontot, azt azonban ar™nt azt Moszkv^a tud- kénytelenek megáliapitani, túl adia — Nyugat-Nemet- , ország katonai tömbökbe hogy a TASZSZ nyilatkoza- való bevonásának elutasí-1 tát „behatóan tanulmányoz- tása.“ I ni kell“. Az SZKP soronkövetkezö XX. pártkongresszusának összehívásáról Az SZKP Központi Bizottsága teljes ülésének határozata R francia sqtó a német kérdéssel kapcsolatos szovjet nyilatkozatról nácsa Elnökségének tag­ja. V. M. Molotov, a Szov­jetunió Minisztertanácsá­nak első elnökhelyettese, a Szovjetunió külügyminisz­tere, G. K. Zsukov, a Szov­jetunió marsallja, a Szov­jetunió hon-’édelmi minisz­tere, A. A. Gromiko, a Szovjetunió külügj'minisz- terének első helyettese. J. A. Malikot, Sz. A. Vino- gradovot, G. N. Zaburint, G. M. Puskint és V. Sz. Szemjonovot a küldöttség tanácsadóivá nevezték ki. A német kérdéssel fog­lalkozó TASZSZ nyilatko­zat a párizsi lapok érdeklő­désének középpontjába ke­rült. A Figaro látszólag nincs megelégedve a nyilatkozat­ban foglaltakkal. Ezt az okmányt „Öt nappal Genf előtt ledobott szovjet bom­bának’’ minősíti. A Franc Tireur szerint a TASZSZ nyilatkozat „el­oszlat bizonyos illúziókat ”, mert' „Németország egyesí­tését szembehelyezi a pá­rizsi egyezményekkel és nyitva hagyja a kaput a biztonsági egyezmény meg­kötése előtt.” A Párisién Liberó és az Aurore csak a nyilatkozat közlésére korlátozód'k, hír- magyarázatait pedig a kü­szöbönálló genfi értekezlet általános problémáinak szenteli. Az Humanité hangsú­lyozza, hogy a július lü-a.i kezdődő - genfi értekezlet nagy reményekkel tölti ei a népeket. A lap szerint a TASZSZ-nyilatkozatot tel­jes egészében helyesli a francia nép, mert az el­szenvedett háborúk megta­nították annak felismeré­sére, hogy „a német prob­léma nagyjelentőségű Fran­ciaország biztonsága és az egyetemes béke szempont­jából.” Hezjérkezelt az anyái ? lágiioügresszusáR részívalí r>any»r nslíHlíffi’tses Csütörtökön délelőtt ha­zaérkezett Lausanneből az anyák világkongresszusá­nak magyar részvevői. A küldöttséget a Keleti­pályaudvaron a Magyar Nők Demokratikus Szövet­ségének intéző bizottsága nevében Ratkó Anna, a SZOT titkára üdvözölte. A küldöttség nevében Vass Istvánná mondott kö­szönetét a szívélyes fogad­tatásért. Moszkva, iúl. 13. (TASZSZ) Az SZKP Központi Bi­zottságának teljes ülésén I az alábbi határozatot hoz­ták: I. 1956. február 14-re össze kell hívni az SZKP soronkövetkezö XX. kong­! reszusát. II. A kongresszus napi­rendje a következő: 1. Az SZKP Központi Bi- ! zoltságának beszámoló je­lentése — előadó N. Sz. Hruscsov elvtárs. a köz­ponti bizottság titkára. L 2. Az SZKP központi el- I icnőrző bizottságának be­számoló jelentése — előadó: í\ G. Moszkatov elvtárs, a > központi ellenőrző bizottság : elnöke. 3. Az SZKP XX. kong­resszusának irányvonalai a Szovjetunió népgazdaságá­nak fejlesztését célzó 1953 J —1960. évi VI. ötéves terv­ről — előadó: N. A. Bul- ganyin elvtárs, a Szovjet­unió Minisztertanácsának elnöke. 4. A párt központi szer­veinek megválasztása. III. Az SZKP XX. kong­resszusára vonatkozólag a következő képviseleti sza­bályok irányadók egy hatá­rozati szavazattal rendel­kező küldött 5000 párttagot és egy tanácskozási joggal rendelkező küldött 3000 tagjelöltet képvisel. IV. A XX. pártkongresz- szus küldötteit a párt szer ■ vezeti szabályzata értelmé­ben titkos szavazással vá­lasztják. Az OSZSZSZK te­rületi, határterületi és auto­nóm köztársaságainak párt- szervezetei küldötteiket te­rületi és határterületi párt- értekezleteken választják meg. A többi szövetséges köztársaságban a pártkong­resszus küldötteinek meg­választása területi rártkon- ferenciákon, vagy a szövet­séges köztársaságok kom­munista pártjainak kong­resszusain történik a szö­vetséges köztársaságok kommunista pártjai köz­ponti bizottságainak elhatá­rozása szerint. A szovjet hadsereg, hadi­tengerészeti flotta, határ­védelmi alakulatok párt- szervezeteinek, a szovjet belügyminisztérium belbiz­tonsági szervei pártszerve­zeteinek kommunista párt­tagjai a többi pártszerve­zettel együtt területi és határterületi pártértekezle­ten vagy a szövetséges köz­társaságok kommunista pártjainak kongresszusain választják meg a XX, párt­kongresszus küldötteit. Azok a kommunisták, akik a szovjet hadsereg és haditengerészeti flotta kül­földön levő alakulatainak pártszervezeteihez tartoz­nak, a XX. pártkongresszus küldötteit a megfelelő ka­tonai alakulatok pártkon­ferenciáin választják meg. V. A területi, határterü­leti pártéríekezleíeket és a szövetséges köztársaságok kommunista pártjainak kongresszusait 1955 decem­berében és 1956 január­jának első felében kell megtartani. N. HRUSCSOV, az SZKP Központi Bizott­ságának titkára. Az Árvízvédelmi Kormánybiztosság közleménye; A Duna bajor és osztrák vízgyűjtő területén ismét csak kisebb esőzések vol­tak, így a felső szakászon az apadás folytatódik. A tetőzés már a magyar Du­nán, Dunaremete körzeté­ben van, ahol a vízállás ma reggel 568 centiméter, (tavalyi maximum 692 cm. volt), s legfeljebb' már csak 1—2 centimétert emelke­dik. A budapesti és a mo­hácsi tetőzések a szerdán jelentett értékkel és idő­pontokban várhatók. Mint szerdán már kö­zöltük, a Szigetközben ki~ sebb-nagyobb területeken fakadó vizek jelentkeztek. A vízállás további emelkedésével a vízfeltö­rések fokozódtak, s így nagyobb munka és anyag­bevetésekre volt szükség. A megerősített védelem mun­kájának eredményeképp a különösen áteresztő altala- jú területek vízfeltöréseit csütörtök reggelig minde­nütt sikerült megfelelően lokalizálni, s így a védő­vonal sértetlen. A Tisza árhulláma To­kaj térségben tetőzik, ahol a vízállás csütörtökön reg­gel 610 centiméter. A Ti­szán és mellékfolyóin egyébként nincs jelentő­sebb változás. A Duna és a Tisza men­tén — többi között Kisma­roson, Tiszasulyön, Tószeg­nél és Alpárnál — sikere­sen folyik a védekezés, azokon a fővédvonal előtti „nyári gátakon”, amelyek­nek magassága elegendő a víz visszatartására. A mé­lyebben fekvő és csak ala­csonyabb „nyári” gáttal el­zárt, kereken 500 katasz­teri holdnyi Börcs—Abdái területet az elöntéstől nem lehetett megóvni. Az „autóúton“ gyalogo-' sdn kerülgettem a néhány perce, elállt zápor zúdította pocsolyákat. Különben föld­út ez a bizonyos autóút, ami az István-tanyát köti össze Nyírbogáttal. Az itt lakók mindig ezen a nevén emlegetik, hiszen 1945 előtt gyalog sem lehetett ezen az úton járni, csak a báró járt ott, az meg autóval. Csu­pán annak a szolgának a lába léphetett az út pázsit­jára, aki gondozta ezt a két kilométernyi utat, meg aki a sorompókat nyitogat- ta a gróf előtt. Kezd ismerőssé válni szá­momra ez a táj, három hét­tel ezelőtt ugyancsak itt jártam. Akkor még zölden hegyeitek a kalászok, bíz­tató reményeket ébresztve, a burgonya is bimbóban volt. Most aranysárgává ért az életet adó aabonafej, a burgonyabimbók pedig vi­rággá váltak. Az emberi szivekben is volt valami — itt az István tanyán —, ami', rügynek, bimbónak nevez-', hető, amit három héttel ez­előtt hivatalosan, előkészítő bizottságként emlegettünk, most kivirágzott és terme­lőszövetkezetté ért. Akkor azt írtam, hogy 9 ember útban van a termeló- szövelt;”^'’11'"’. most azt ir­halom 27 dolgozó páraszt bent van egy új termelő- szövetkezetben. * Az elmúlt hét egyik nap­ján Kanda János elvtár.', a községi tanács elnöke kint járt az István tanyán. Áp­rilis óta, hogy megalakult itt az előkészítő bizottság, gyakrabban fordult erre Kanda elvtárs kerékpárjá­nak kormánya. Tikkor is azon fáradozott, hogy erő­sítse, segítse az előkészítő bizottságot. Számos olyan dolgozó paraszttal is be­szélt, akik nem voltak tag­jai az előkészítő bizottság­nak és megütötte a fülét több helyen is olyan hang, hogy már három hónapja csak készülődnek, de szö­vetkezet ebből úgy sem lesz. Látta Kanda elvtárs, hogy az ilyen hangok ellen legjobb agitáció az lesz, ha sürgősen megalakul a szö­vetkezet. A községi pártbi­zottsággal és az új szövet­kezet kezdeményezőivel Go­rái Gyulával, Kecskés Ist­vánnal, Üveges Sándorral és még néhány dolgozó pa­raszttal megbe~-''*ék. hogy vasárnap kó'z:- k szám­vetést, kikre számíthatnak lényegesen és ki mivel megy a szövetkezetbe, hét­főn este pedig jöjjenek össze. 1 Nem rejtették véka alá szándékukat. így történt, I hogy az egyik reggel Kccs-j kés István vitte a községbe a tejet és megállította a j falu szélén Garat József 8 holdas dolgozó paraszt. — Hallom, hogy a tanyán mégis lesz szövetkezet. — Néhány napon belül — mondta kurtán Kecskés István. — Azt is tudom, hogy Gyula bátyám is egyik kez­deményező. Harmad ma­gammal, meg a kis földem­mel én is mennék. — Majd megbeszéljük — válaszolta Kecskés István. Másnap már alá is írta a belépési nyilatkozatot Garat József, sőt még azt is meg­ígérte, hogy őszre leszerel a katona veje, aztán az is velük megy. Amikor ezt hallotta Riczu József hat j holdas dolgozó paraszt, ő is ', azt üzente a tanyasiaknak,, ha maguk közé veszik, be­lép. Hétfőn estig így szapo­rodott 27 tagúra a kis cso­port. * A nap még le sem bu­kott hétfőn este, amikor jó néhány családnál az István tanyán bekulcsolták az aj-1 tót és ünnepélyesen ballag- j tak a tágranyílt iskola ter­mébe. Ott voltak már a já­rástól, a községi pártbi­zottságtól és a tanácstól is az elvtársak, akik eddig is nagy szorgalommal egyen­gették az új szövetkezet út­ját. Közfelkiáltással a tanya legolvasottabb emberét, Üveges Sándort bízták meg a korelnökséggel és egyben azzal is, hogy mégegyszer olvassa fel a miníaalapsza- bályt. Különben egyenként böngészgették már vala­mennyien, de hátha valami elkerülte a figyelmüket, meg aztán így a hivatalos. Minden egyes fejezet után megállt Üveges Sándor a felolvasással és megkérdez­te, érti-e mindenki? Amikor 'a végére ért, akkor az volt a kérdése: akarja-e min­denki, hogy e szerint gaz­dálkodjunk? Igen! — hang­zott egyemberként a válasz. Majd egyenként felolvas­ták, hogy ki hány hold földdel, felszereléssel, vagy állattal, egy szóval, ki mi­vel lép be. Amikor ezt hely­benhagyták, a jelölőbizott­ság előterjesztette javasla­tát a vezetőségre. — Garai Gyula. — Éljen! — hangzott a felkiáltás. — Kecskés István. — Éljen! — és így sorol­ták, éljenezték egyhangú­lag Üveges Sándort, Babrtk Andrást és Dzsuzsák Já­nost is Ezen a helyen 1953 őszén feloszlott egy szövetkezet. A járási kiküldöttek közül valaki azt javasolta, hogy az új szövetkezetei nevezzék cl Visszatérésnek. Egyszerre rossz emlékek kezdtek ka­varogni a fejekben. „Nem, arra az útra nem térünk vissza!“ Kiabálták több helyről is egyszerre. „Mi nem torzsalkodásban, bé­kességben akarunk együtt élni. A nevünk Béke le­gyen“. És beírták a jegyző­könyvbe, hogy Béke. # Irodája még nincs a szö­vetkezetnek, Garai Gyulát, az elnököt a lakásán kell keresni. Elnökségének har­madnapján — mivel egy félórával előbb még zuho­gott az eső — otthon talál­tam. Négy asszony is ott ácsorgóit a kiskapuban. A beadásról, meg a szövetke­zeiről járta a beszéd. Az egyik sovány arcú fia­tal asszony azt kérdezte ép­pen Garai Gyulától, mond­ja már meg neki: ez a szö­vetkezet olyan lesz-e, mint a tavalyelőtti volt, hogy legtöbbször kapálás helyett is csak veszekedtek a ku­koricaföldön, aztán az osz­tozkodás is veszekedés volt, mert nem igen volt mit osz­tani. — Ez már rajtunk múlik —- adia meg a választ az el­nök a kapun kívül ácsorgó asszonyoknak, akik jelen­leg még a szövetkezeten is kívül vannak. — Hát maga mi lesz a szövetkezetben Garainé? — kérdezte az elnök feleségé­től egy jól megtermett barna menyecske, akit Pó­zán Jánosnénak hívnak. — Ha minden jól megy, én baromfigondozó akarok lenni, az való már Ilyen öreg asszonynak. — £zép csirkéket nevel­jen, akkor én is belépek se­gítségnek — mondotta Pó- sánné. Ez a kijelentés olyan tré­fálkozás formájában hang­zott el. Ma még tréfa, de lehet, hogy rövidesen való­ság lesz. A tény az, hogy ilyen népes még soha nem volt a Garai Gyula háza, mint az utóbbi napokban, amióta elnök. Érdeklődnek a tagok, de tudakolóznak azok is, akik csak lesznek. # Visszafelé újra az „autó­úton“ lépkedtem, kettesben Garai Gyulával. Széles mozdulatokkal magyarázta, hogy melyik tábla föld mi­nek a legjobb termője. Most a homokon is van búza, a feketén meg dinnye. Akinek nincs feketéje, az csak homokra vethet bú­zát, de nem így lesz ez a szövetkezetben. Megmuto­gatta azt is. hogy hová vet­nek már közösen másodve­tést a tarlóba, 5 hold kö­lest, meg öt hold esalimú- dét. Amikor az „autóút" vé­gére értem, képzeletemben ott láttam nemcsak az ura­dalmi sorompót, amit 1944 őszén a szovjet tankok zúz­tak szét, hanem azt a so­rompót is amit a párt dön­tött le az István tanyai dol­gozó parasztok éleiútiáról. CSIKÓS BALÁZS. A genfi négyhatalmi kormányjői értekesiet szovjet küldöttségének összetétele Moszkva, (TASZSZ). A i Szovjetunió Minisztertaná- ] :sa jóváhagyta a genfi1 négyhatalmi kormányfői j srtekezletre utazó szovjet kormányküldöttség névso-! •át. A küldöttség a következő, személyekből áll: N. A. Bulganyin, a Szov-1 ietunió Minisztertanácsá­rak elnöke (a küldöttség \ /ezetője), N. Sz. Hruscsov,! i Szovjetunió Legfelső Ta-1 A NEVÜNK BÉKE LEGYEN... Jegyzetek egy új termelőszövetkezetről

Next

/
Thumbnails
Contents