Néplap, 1955. július (12. évfolyam, 153-179. szám)

1955-07-09 / 160. szám

XII. évfolyam, 160. szám ■■nonann bhbbrbie& ARA 50 FILLER 1955 július 9, szombat A mai számban : Fejlődik az állattenyésztés a nyírbátori járásban (2. o.) Mi történt a külpolitikában (3. oldal) Ifjúsági regényrészlet (4. oldal) IMásodvetés nélkül nincs jó gazdálkodás (5. oldal) Nyíri Pajkos (6. oldal) H ÍREK A FALVAKBÓL Rekord-almaterwnést várunk I“ ,tu"tet*ek ki a Bcdkcgnvi Hl&azm Gazdasuaot Levél a csengeri Lenin Termelőszövetkezetből Szövetkezetünkben, a csengeri Lenin Termelőszö­vetkezetben ebben az évben mindenből jobb termés ígérkezik, mint a múlt évben. Almából pedig rekord- termést várunk. Eddig a csenkeszt és a repcét csépeltük el. Az ősziárpánkat learattuk, aminek a cséplését még a búza aratás előtt el akarjuk végezni. Még van egy kevés kapálni valónk, csak az idő jó legyen, azonnal befejez­zük azt is. Én mint raktáros dolgozom a szövetkezetben. Min­den raktár készen áll a gazdag termés fogadására. A családból négyen vagyunk a termelőszövetkezet tagjai. 1948 óta ezt az esztendőt az egyik leggazdagabb esz­tendőnek reméljük. SZABÓ LAJOS Csenger, Lenin TSZ. Az állami gazdaságok mi­nisztere és a MEDOSZ el­nöksége élüzem címmel, az ezzel járó vándorzászlóval és oklevéllel tüntette ki, valamint pénzjutalomban részesítette az 1955. évi ta­vaszi időszakban a növény- termelésben, az állatte­nyésztésben és a gépek ki­használásában legjobb ered­ményt elért kilenc állami gazdaságot: közte a Balká- nyi Állami Gazdaságot is. A kitüntetést és a pénz­jutalmat ma adják át ün­nepélyesen a gazdaságok­ban. „íveljenek versenyre a megye föídműves- szövetkezeteinek baromfibegyűjtői44 A földmüvesszövetkezetek dolgozói is lelkesen készül­nek Alkotmányunk napjá­nak megünneplésére. A to­jás-, baromfibegyűjtési és szabad tel vásárlási tervek teljesítésében versenyez­nek. A nagykállói földmü- vesszövetkezet baromfi- és tojásbegyűjtő versenyre hív­ta ki a megye valamennyi szövetkezeti baromfibegyűj­tőjét. Versenykihívásában vállalta, hogy a helyi párt- szervezet és a tanács segít­ségével, szorgalmas munká­val eléri, hogy a nagykállói dolgozók augusztus 20-ra egész évi tojás- és sovány baromfibeadási kötelezett­ségüknek eleget tesznek. Emellett vállalta, hogy a szövetkezetek harmadik ne­gyedévi tojás és baromfi szabadfelvásárlási tervét is teljesíti Alkotmányunk nap­jáig. A versenykihívás után most már a szövetkezeti ba- romfibegyűjtökön a sor, hogy minél többen csatla­kozzanak a versenyhez és nemes vetélkedéssel telje­sítsék a versenyfeltételeket. A MÉSZÖV segíti a ver­senyt. A versenyben kitűnt harminc legjobb baromfi­begyűjtő közt 15.000 forint jutalmat oszt majd szét. Gycirnv Istvánná Nyíregyháza. A Nyíreddel és Vidéke Körzeti Földmüvesszövetkezet csatlakozott a 20 budapesti üzem felhíváséhoz Miért utolsó ex beadásban Penészlekf Megyénkben a beadás­ban legutolsó helyen van Penészlek. Első félévi ter­vét tojásból 40.7, baromfi­ból 59.9, hízottsertésből 10, vágómarhából 57 százalék­ra teljesítette. Ha e szé­gyenteljes lemaradás okát keressük, éppen eleget mond például maga az a tény, hogy 41 tanácstag­nak több mint a fele és pedig pontosan 27 hátra­lékos! És több hátralékos van a végrehajtó bizottság tagjai között is. Ilyen körülmények kö­zött aztán nincs mit cso­dálkozni azon, ha a dolgo­zók egész serege van hát­ralékban a beadás teljesí­tésével. Olyan tekintélyes és jómódú középparasztok tartoznak az államnak, mint a 20 holdas Napköri György, aki 42 kiló tojás­sal, 11 kiló baromfival, 2 mázsa 72 kiló vágómarhá­val és 4 mázsa 19 kiló ser­tésbeadással van hátralék­ban. Vagy a 21 holdas Bu- latkó Mihály, akinek 2 mázsa 17 kiló sertés-, 6 kiló tojás- és 4 kiló ba­romfibeadási hátraléka van. De lehetne végtelen hosszan sorolni az ilyen névsort, hogy általában 10 hóidon felüli középparasz­tok sok mázsa sertéssel. vágómarhával, tojással, baromfival tartoznak a nép államának. De ezek után nyilván azon sincs csodálkozni való, hogy mindezt látva, a kulákok egyre jobban felbátorodva, aljasul, szán­dékosan szabotázst foly­tatnak beadási kötelezett­ségük teljesítése ellen. Mi sem bizonyítja ezt job­ban, mint az, hogy a 64 i holdas Karászi Ferenc ku-j Iák 11 mázsa 34 kiló ser-} téssel, 4 mázsa 12 kiló1 vágómarhával, 27 kiló ío- j jással, 9 kiló baromfival adósa államunknak! És ugyanígy adós a több; ku- lák is: Karászi Mihály, Szilágyi György. Mi a feladat? Az, hogy a legrövidebb időn belül maguk a község választott vezetői rendezzék állam iránti tartozásukat és pél­dát mutassanak többi dol­gozó társaik előtt. Az kell, hogy a községi tanács kar­öltve a begyűjtési megbí­zottal, sürgősen számol­tassa el a szabotáló ku- lákokat, hogv megtanul­ják: a dolgozó nép államát nem lehet büntetlenül megkárosítani! És ahhoz, hogy Penész­lek mielőbb a lobbi jól teljesítő községek sorába kerülhessen, adjon meg minden segítséget a párt- szervezet és a nyírbátori járás begyűjtési osztálya is. KOHN SÁNDOR, a Debreceni Baromfifel­dolgozó Vállalat nyíregy­házi kirendeltségének vezetője. Mi, a Kyírmada és Vi­déke Körzeti Földműves­szövetkezet dolgozói az 1955. évi terv minden rész­letében való teljesítése ér­dekében csatlakozunk a húsz budapesti nagyüzem felhívásához. Működési te­rületünk lakossága bővebb áruellátásán dk, termelő te­vékenységének, termelvé- nyei értékesítésének előse­gítésére vállaljuk, hogy: a) kereskedelmi árufor­galmi tervünket 102, be­szerzési tervünket 100.5 szá­zalékra teljesítjük. b) Költséggazdálkodás te- i réti 8.2 százalékos megtaka- j rí tás t érünk el. Ez az j 1955-ös évben 16.009 forint ) megtakarítást jelent. e) Biztosítjuk a mennyi­ségi és minőségi ániátvé- j telt, valamint helyes áru- ; kezeléssel és raktározással | elérjük, hogy szövetkeze- 1 tünknél nem lesz leírás. A kötelező havi egyeztetése­ket népi ellenérzéssel vé­gezzük és elérjük, hogy leltárhiányunk nem lesz. A leltározási terveket az elő­írásnak megfelelően végre­hajtjuk. d) Ruházati boltunkat a harmadik negyedévben mintabolttá fejlesztjük. e) Vendéglátóipari el­adási és beszerzési tervün­ket 110 százalékra teljesít­jük. Helyi ár .talapból ter­vünk teljesítésének 10 szá­zalékát biztosítjuk, 130 ezer forint értékben. f) A helyi Dózsa TSZ-től bizományi értékesítésre zöldárut veszünk át. Ezzel közel 50 ezer forint forgal­mat bonyolítunk le. g) Szövetkeztünk köny­velése és nyilvántartásai ál­landóan naprakész álla­potban lesznek, hogy ellen­őrizhessük költséggazdálko­dásunkat, és biztosítsuk szö­vetkezetünk vagyonvédel­mét. SZONDI ILONA ügyvezető. DORKA FERENC szb. elnök. Kedvezményes szállítás a tsz-ek részére ötven százalékos kedvez­ménnyel kapnak tehergép­kocsit terménybehordásra a termelőszövetkezetek, ab­ban az esetben, ha a saját és a gépállomasi fuvaresz­közök nem lennének elég­ségesek. A kedvezmény a földművelésügyi miniszté­rium rendelet* szerint nemcsak a fuvardíjra, ha­nem a fuvarozással kap­csolatban felmerült összes pót- és mellékdíjakra is kiterjed. A gépkocsit kizí rólag termény betakarításra lehet igénybevenni. Új napközi otthon nyílik Csarodán A vásárosnaményi járás egyik kis községében. Csa­rodán ma avatják az üj napközi otthont. Tegnap egész nap takarították, ren­dezgették a helyiségeket, hogy ma má'h a gyer­mekek vidám kacagásától legyen hangos. Az egyelő­re még idényjellegű nap­közi otthonban többségé­ben a Béke és a Bástya Termelőszövetkezet tagjai­nak gyermekeit íratták be. Ezzel újra nagy segítséget kapott mindkét termelőszö­vetkezet a most kezdődő aratási munkához. Ugyanis itt a beregi részen még nem indult meg az aratás teljes ütemben-A tegnapi nap is borult, esős volt és így eltolódik a gabona betaka­rításának ideje. De éppen ezért fokozott gyorsaságú munkára lesz majd szük­ség, hogy az aratás a leg­minimálisabb szemveszte­séggel végződjön. SLü tátj. .. Irta: M. YODOPJANOV, a Szovjetunió Hőse Elvtárs... — valamennyien átérezzük e nagy­szerű szó értelmét és drága valamennyiünk számára. Élvtársnak nevezzük az embereket, akikkel együtt dolgozunk, tanulunk, szórakozunk. Mi, szovjet em­berek, valamennyien elvtársak vagyunk, hiszen kö­zös erővel építjük a kommunista jövőt. És a hazánk határain túl élő barátok millióihoz, — akik az em­beriség boldogságáért harcolnak — szintén e meg­tisztelő szóval fordulunk: elvtársi Ezzat a szóval fordul az egyetemi hallgató a pro­fesszorhoz, a tábornok a katonához, a gyárigazgató a munkáshoz, a kolhozparaszt a miniszterhez. Hoz­zászoktunk ehhez és még gondolatban sem szólítjuk meg máshogy a körülöttünk élőket. Pedig vplt idő, amikor ez a szó tilos voit or­szágunkban ... Gyermek- és ifjúkorom nehéz id üben telt el, a cári Oroszországban, ahol — mint a kapitalista vi­lágban mindenütt — vadállati törvény uralkodott: „Az ember az embernek farkasa”. Ezekről az idők­ről mondotta Vlagyimir Iljics Lenin: „A régi tár­sadalom azon az alapon épült fel, hogy vagy te fosz­tasz ki másokat, vagy más foszt ki téged, vagy te dolgozol másnak, vagy más dolgozik neked, vagy rabszolgatartó vagy, vagy pedig rab...” A forradalmat megelőző években Tambov-terüle- ten egy istenhátamögötti faluban éltem, amely a népnyúzó kulákok igáját nyögte. Szinte minden pa­raszt írástudatlan volt és a városból, ahol a dolgo­zók felszabadításáért folyt a harc, csak késve ér­keztek a hírek. De azután hozzánk is eljutott a hír, hogy kitört a forradalom, hogy a munkások és pa­rasztok saját kezükbe ragadták sorsuk irányítását. 1918-ban én, a fiatal falusi fiú, a Vörös Hadse­reg önkéntese lettem, elindultam megvédeni a fiatal Szovjet Köztársaságot. Amikor a katonai parancs­nokság elé kerültem, elvtársnak neveztek. És az Hja Muromec szállító repülőgép hadosztályban — ide osztottak be szolgálatra — a parancsnok „harcos elvtársnak” nevezett. És azután mindenütt éreztem, hogy körülöttem barátok, elvtársak vannak, akik mindig szívesen, segítenek nekem bármiben. Segí­tettek nekem a tanulásban, segítettek, hogy gép­kocsivezető, ma jd repül‘.'gépszerelő, végül pedig pilóta lehessek ... Az „elvtárs” szó, a bizalom, a megbecsülés, a barátság, a segítőkészség szava — 1917 után diadal­masan terjedt szét egész hatalmas országunkban. Nem ért. el rögtön a legtávolabbi vidékekre, ahol az elnyomott, jogfosztott kis népek éltek, amelyeket azelőtt a cári hivatalnokok lenézően „kisebbségnek” neveztek. De fokozatosan tért hódított az ő életük­ben is. És milyen nagy szeretettel mondták ki... Az egyszerű emberek testvériségéről, barátsá­gáról szőtt régi álom országunkban gyönyörű való­sággá vált. A régi törvény „Az ember áz embernek farkasa” már a múlté. Űj, megdönthetetlen törvény lépett helyébe: „Az ember az embernek — elvtársa.” Országunk fiataljai jól ismerik az elvtársiasság nagyszerű érzését. Ez az érzés államunk természeté­ből következik, amely csodálatos példája a közös célért küzdő embermilliók együttműködésének. A szovjet hatalom létrejötte után mindennapi gyakorlattá vált a jelszó: „Mindenki egyért és egy mindenkiért.” Korunkban ez az elv határozza meg a becsületes emberek millióinak egymáshoz való kapcsolatát. Egy mindenkiért és mindenki egyért — a harc­ban és a munkában, a tanulásban, mindig és min­denütt, nagy és kicsiny dolgokban egyaiant — így élnek és dolgoznak a szovjet emberek. Az elvtár­siasság nemes érzése késztette Alekszandr Matroszo- vot halhatatlan hőstettére: mellével fedte az ellenséges kísérőd lőrését, hogy így segítse elő csa­patteste támadását. Ez az érzés vitte előre Leonvid Meskovot, mikor szétroncsolt vállal úszott ke­resztül a Volgán és segített sebesült eivtársának. Nincs a világnak egyetlen országa sem, ahol az emberek olyan egybeforrottságát, elvtársiasságát, kölcsönös bizalmát tapasztalhatnánk, mint a mi ha­zánkban!

Next

/
Thumbnails
Contents