Néplap, 1955. július (12. évfolyam, 153-179. szám)

1955-07-08 / 159. szám

•» NÉPLAP 1955 július 8. péntek A Balkányi Állami Gazdaságban mintegy 300 fiatal dolgozik, akiknek néhány hónappal ezelőtt még a nagyob­bik része kívül álit a DlSZ-szervezeten. A kongresszus előtti hetekben 87 tagot vettek fel, de még mindig elég sok olyan fiatal van, aki nem tagja az ifjú­sági szövetségnek. A DISZ-fiatalok a kongresszus útmutatásainak felhaszná­lásával igyekeznek tovább erősíteni szer­vezetüket s változatossá tenni a szer­vezeti életet. A fiatalok összefogása igen nehéz volt, mivel eléggé szétszórtan, több üzemegységben dolgoznak. Két hét­tel ezelőtt megkezdték a DlSZ-csoportok létrehozását. A kisebb egységekben — brigád, munkacsapat, üzemegység — dolgozó fiatalokat egy-egy DISZ-csoportba tö­mörítik s vezetésükkel a legjobban dol­gozó tagokat bízzák meg. Legfontosabb feladatként kapták, hogy az időszerű mezőgazdasági mun­kákra mozgósítsák a fiatalokat, foglal­kozzanak a szervezeten kívüliekkel, ad­janak megbízatásokat a beszervezett új tagoknak. El akarják érni, hogy a gaz­daságban dolgozó fiatalok valamennyien tagjai legyenek a DISZ-nek. Eddig 5 helyen alakították meg a DlSZ-csopor- tot, s ezek eredményesen kezdték meg működésüket. Az egyik gyümölcsterme- lési munkacsapat 16 fiatalja közül csak 8-an tagjai a DISZ-nek. A DISZ-csoport megalakulása óta 2 fiatal: Duleba Irén, Dezső István kérte felvételét az ifjúsági szervezetbe. Eredményesen dolgoznak a többi DISZ-csoportok is szervezetük erősítésén, amelynek eredményeként az utóbib napokban 11 fiatalt vettek fel. A DISZ-munkában az utóbbi évek­ben egészen háttérbe szorult a kulturá­lis tevékenység. Kultúrcsoport nem is működött pedig az érdé aló Jes meg volt iránta. A DISZ-szervezet gyorsan pó­tolja e mulasztását. Már megkezdték a kultúrcsoportok szervezését. A tánccso­port 12 taggal már megalakult. Szer­vezik a színjátszó csoportot is, sőt úgy tervezik, hogy az élenjáró dolgozók népszerűsítése érdekében köszöntő bri­gádokat is alakítanak. Mii tesz az erdőgazdaság az erdőpusztító hernyók ellen? A Néplap június 29-i-szá­mában felhívtuk a Nyié-; egyházi Erdőgazdaság fi­gyelmét arra, hogy gyapjas hát megelőző intézkedése­det alig lehet tenni. Szó tehetne esetleg a fákat rágó hernyó vegyszerrel való el­pusztításáról. Elvileg van rá lehetőség, hiszen perme­pillehernyók pusztítják, a nyíregyházi erdőt. A Nyíregyházi Erdőgaz­daság meghívta dr. Zilahi- Sebes Gézát, a Debreceni Tudományegyetem állatla- nos docensét, hogy vizs­gálja meg a nyíregyházi er­dőt és segítsen javaslatá­val megmenteni azt álla­munknak. Dr. Zilahi Sebes Géza docens a kérésnek eleget tett és az alábbi nyilat- kozatot adta: — Azt tapasztaltam a sóstói erdőlien, hogy áfák oldalán és tövénél nagyon sok a baktérium és gom- babetegség következtében elpusztult gyapjas pille­hernyó. A hernyók már kifejlődtek és bábozás előtt állanak —, amelyeket vizs­gálva, több mint 50—60 százalékos parazitafertőzést találtam. Tudvalevő, hogy a gombák a baktériumok és paraziták a gyapjaslepke szaporodásának természetes korlátozói. — Ha vala­milyen klimatikus túr, nyező a paraziták szaporo­dását nem akadályozza, a nálunk őshonos gyapjaslep­kének számát olyan szin­ten tartják, hogy kártétele .számításba sem jöhet. A jelenlegihez hasonló kárté­tel nálunk 15—20 éven­ként szokott bekövetkezni, de kártételük egy idénynél tovább nem tart. — A jelenlegi kár to­vább fokozódik-e.’ — A károsodás megállt és a fák kilombosodása megindult. Szó lehet eset­leg arról, hogy az idény után még rajzásra kerülő lepkék petéiből a követ­kező évben jutnak hernyók a gyümölcsösökbe és dísz­kertekbe, de ezt minden valószínűség szerint meg fogják akadályozni a gyap­jas lepkék petéit támadó apró, többnyire fél centimé­ternél is kisebb fürkész- darazsak. — Lehetett volna-e a hernyóinvázió ellen véde­kezni? —- Említettem már, hogy a hernyójárást előzőleg va­lamilyen klimatikus ténye­ző indítja el azzal, hogy a kártevők és a természetes korlátozó szervezetek kö­zötti egyensúlyt megbontja. Az egyensúly megbomlását előre látni nem iehet, Te­tezőgépeink és permete'zés- re hasznait repülőgépeink vannak. Az erdő azonban az a terület, ahol egyik növényvedőgép sem hasz­nosítható száz százalékos hatásfokkal. A nehézségek miatt az erdészet ezeket nem alkalmazza. Nem ai- kalmaza továbbá azért, mert a kártétel feltűnő ugyan, de nem olyan ér­tékű, hogy a védekezés költségeivel arany ban len­ne. A mesterséges véde­kezéssel ugyanis a para­zita szervezetek is tönkre­mennek. A parazita szer­vezetek elpusztításával pe­dig a kártevő évről-évre megjelenne és igy a pilla­natnyi védekezés inkább kárt, mint hasznot okozna. Az erdőgazdaság vezető­jével folytatott beszélgetés során Debreceni elvtárs éj- mondottá, hogy a hernyók elszaporodásában jelentős szerepe van annak is, hogy a város ifjúsága és felnőt­tek is puskázzák, ölik az éneklő madarakat. Szüksé­ges lenne az ilyen puská­sokat felelős ségrevonni es Amikor az idei könyv­napi művek jegyzéke a kezembe került, örömmel fedeztem fel benne Szabó Pál nevét. Igaz, nem új regénye az írónak a „Ta­vaszi szél” mert már egy­szer 1950-ben megjelent, de én nem olvastam. — Megszereztem, s Szabó Pál írásművészetének va­rázsa újra megejtett en­gem. Szinte mi is ott élünk abban a környezet­ben, azok között az embe­rek között, akikről ír. Ve­lük örülünk, minden gondjukat megosztjuk, s velük együtt élvezzük az életet. Ebben a regényében visszafordítja az idő kere­két, de csak az egészen közeli múltba. 1945 tava­száról ír. A dolgozó paraszt végre földet kapott. Üjjongó örömmel fogadják. Még aludni sem tudnak bol­dogságukban. Nem akar­nak előre nézni, csak él­vezik a pillanatot: én va- vagyok a gazda, nem kitiltani az erdőből. Szó volt arról is, hogy a bábo- zódás után kifejlődő gyap- jaspille utódok az úgyne­vezett oúcsúspiiíehernyok fokoznák az erdőben a kárt. Ezek a hernyók a ki­fejlődésben levő másodla­gos leveleket támadják meg. Az erdőgazdaság ál­landó figyelőszolgálatot tart a búcsúspille hernyói­nak megjelenését vizsgáira, s megjelenésük esetén min­dennemű védőintézkedést megtesz, hogy a fákat, az erdőt megóvja a kipusztu­lástól, államunkat a káro­sodástól. O. A. Kultúrhírek KökorszaKbeii falu ma­radványaira bukkantak Szegváron. A szakemberek az ásatások során megál­lapították, hogy a falu négy és félezer éve épüit. * Országos gotyvakimfe­rcnciát rendez az Egész­ségügyi Minisztérium és az Egészségügyi Tudományos Tanács a kékestől állami gyógyintézetben. másnak dolgozom. S meg­kezdik a munkát. Szemléletesen mutatja meg az író azt a hősi küzdelmet, amelyet dol­gozó parasztjaink 45 ta­vaszán vívtak azért, hogy legyen vetés, legyen „élet’ . Sokan, mintahogy Illyés Gyula is írja „felemás két tehénnel” szántanak. Vannak viszont olyanok, akiknek még az sem jut* Ásóval munkálják meg a tőidet. S felébred bennük a vagy: lovat kellene sze­rezem. Úgy érzik, akkor könnyen megy a munka. „Lú kéne ide szomszéd ’ mondja az öreg Katona. Azonban az nem megy könnyen. Háború után va­gyunk, az állatok elpusz­tultak, pénze pedig nincs annyi a parasztnak, hogy igavonó állatot vehessen. Pedig feltétlen vetni kell, mert különben nem lesz termése, élelem nélkül pedig megáll az élet, A közeljövőben megjelenő szépirodalmi könyvek BALZAC: GORIOT APÖ (Olcsó Könyvtár sorozat) Az „Emberi színjáték” című regénj sorozat egyik kötete Goriot apó életét rajzolja meg, aki nagy sze­retettel csüng a leányain, s akinek ezt a gyengeséget kegyetlenül kihasználják és végül tsijesen kifoszt­ják apjukat. A pénz em­bertelen hatalmát mutatja a mű a műit század har­mincas éveinek Francia­országában, amelynek új­gazdag polgári rétege mo­hón gyűjti a vagyont, egész élete a pénz körül forog, s a pénzéit megta­gad minden emberi értékel. A mű a gyorsan fejlődő kapitalizmus erőteljes kri­tikája. DEFOE: ROBINSON 1—2 kötet. (Olcsó Könyvtár sorozat) FAZEKAS MIHÁLY ÖSSZES VERSEI (Magyar klasszikusok so­rozat.) A kötet a most készülő Akadémia kiadás felfedezé­seit,‘fiziológiai eredményeit is tartalmazza, tehát ez a legbővebb, legteljesebb Fa­zekas-kiadás, mely eddig megjelent. A kötetet Kéry László és Julow Viktor rendezték sajtó alá, beve­zetőt Julow Viktor irt. GYÖRFFY ISTVÁN: NAGYKUNSÁGI KRÓ­NIKA Győrffy István első ma­gyar Alföld-kutató néprajz- tudósunk könyve a Kunság népéletével foglalkozik a szilaj, vagy rideg pásztor­kodás idejétől kezdve. Kü­lönösen a régmúlt időkről szóló fejezt’ei ragadjak magukkal az olvasót. — Győrffy nemcsak a száraz, tudományos tényeket mond­ja el, hanem érdekfeszí­tően tudja megrajzolni a kor embereinek életét. — Könyve éppen ezért élve­zetes olvasmány. Az új ki­adáshoz Vargyas Lajos irt bevezetőt. A cselekmény egy ura­dalmi pusztán, Vátyon- puszlán indul meg. A leg- elnyomottabb emberek fel­szabadult örömét láttatja meg először velünk az író, majd megismerjük a pusztához legközelebb eső falu életét is. A földosztás szorosan összefonja őket. Mind a maga gazdája lesz, mindnek harcolnia kell azért, hogy elvethes­se a magot, s mind vá­gyik az emberibb ólet után. Közös a céljuk, kö­zös a munkájuk, de még­sem látják meg, hogy kö­zösen kellene dolgozniok is. Hosszú és göröngyös úton jutnak el odáig, hogy az új körülmények között nem dolgozhatnak régi módszerekkel. A regény szereplői igazi hús-vér alakok, szemé­lyes ismerőseinkké lesz­nek. Megmutatja jótulaj­donságaikat, de hibáikat is. Különösen két család Levelek, levelek, levelek Varga József géberjéni lakos, aki a kállósemjéni Növényvédő Állomás zár­szolgálati felelőse volt el­múlt év áprilisától szep­tember 30-ig és Géberjén községben teljesített szol­gálatot, az elmúlt év alatt ügyében annyi leve­let volt kénytelen írni, mint amennyit talán egész életében, azidáig, még nem. Vannak, akik szeret­nek levelet írni (ebben élenjárnak a fiatalok); az általános tapasztalat sze­rint azonban az emberek nagy többsége csak akkor fog tollat, ha pénzesleve­let ír alá. Hiszen ezt job­ban is szerette volna Var­ga József, de ha egyszer nem jött az a pénzes le­vél? Múlt év szeptember 30-án ugyan megkérdezte ajánlott levélben a kálló­semjéni Növényvédő Állo­mástól, hogy július és augusztus havi elmaradt illetményét. — összesen ötszáz forintot —, miért nem utalták ki számára, a szeptemberivel együtt. — Ügylátszik, a Növényvédő Állomás illetékes dolgozója is azok közé az emberek közé tartozott, aki nem szereti a felesleges szó- pocsékolást és december 18-án küldött Varga Jó­zsefnek egy rövid választ. Ettől azonban nem lett okosabb Varga József. Ezen túl azonban megkez­dődött a hatalmas iramú levélváltás. Ha csak úgy futólag megszámoljuk a rendelkezésre álló levele­ket, amely eddig húszon felül van, s ehhez hozzá­adjuk azokat a leveleket, amelyek időközben, ki­hullva az érdeklődés kö­réből — szemétkosárba ke­rültek, vagy a különböző szervenkél gazdagítják az irattárat, legalább tíz da­rab, s ha egy levélnek (utánakeresés. igazolás, fo­galmazás és leírás) szeré­nyen számolva húsz perc készítési időt számolunk, az összesen 600 percet fog kitenni. Természetesen ebben nincs benne a bosszúság, a sérelem és mindazok a dolgok, ame­lyek ezekkel járnak. Vég­eredményében nincs itt semmi hiba, hiszen a Nö­vényvédő Állomás ;s elis­meri, hogy Varga József­nek július és augusztus hónapra jár a tisztelet­díj és azt át is utalták MNB egyszámlán, s most a legutolsó levelükben azt is közölték, hogy Varga József utánanézhet, hogy miért nem kapta meg. Varga József pedig semmi többet nem követelhet. Szép dolog az, hogy egye­sek olyan kitűnően isme­rik a hivatali nyelvet, s olyan rendkívül ügyesen intézik el a levelezésüket, mint azt a Növényvédő Állomás egyes alkalmazot­tai teszik. így például csak dicsérni lehet az ilyen rövid, frappáns fo­galmazást, mint a növény­védő állomás 750,1954. ügyiratszámú levele, mely a következőképpen hang­zik: „Hozzám küldött le­velére válaszolva értesít­jük, hogy illetményét a Növényvédő Állomás át­utalta-“ Dátum. Aláírás. Hova? Mikor? Hogyan? Hiszen annak már lassan féléve lesz? De hisz ezt követelni nem lehet, hi­szen a Növényédő Állo­más részéről mulasztás nem történt. Az illetmény át lett utalva, az már igazán csak nem a Nö­vényvédő Állomásra tar­tozik, hogy Varga József azt nem kapta meg. Való­ban, ez az adminisztrá­ciós hiba, vagy esetleg egyéb mulasztás már ta­lán a bankot, vagy egyéb, edig még fel nem derített szervet, illetve dolgozót terheli. Ennek az elinté­zéséhez, s ahhoz, hogy az elmúlt 9 hónap alatt az ilyen pársoros, — lényegé ben újat nem mondó — • válaszok helyett inkább az átutalt összeg útját kí­sérte volna levélben a nö­vényvédő állomás illetékes dolgozója, — egy kicsit embernek is kellett volna lennie, s nem vaskalapos hivatalnoknak, aki Varga József jogos sérelmét is csupán ügydarabnak, s részéről elintézettnek te­kinti. — yb. — Automata távbeszélőközpont Koren számúm Az NDK arnstadti Hír­adástechnikai Műveiben automata távbeszélőköz­pont készül Phenjan sza­mára. Hálózatába 6000 elő­fizetőt lehet majd bekap­csolni. A telefonközpont felszerelését 1955 harma­dik negyedében indítják útnak 400 nagy ládában. életét ismerjük meg köze­lebbről. Katona Sándor, aki az uradalom számadó- kondása volt, kint él a pusztán feleségével és há­rom fiával. A regény- egyik legrokonszenveseblo alakja éppen ebből a csa­ládból kerül ki, az ifjú Katona Sándor. Gépész volt az uradalomban, s is­merte már régebben st munkásmozgalmat. Kom­munista már a felszaba­duláskor. Egyedül ő látja világosan a helyzetet: szö­vetkezeti gazdálkodás kel­lene. Össze kellene föd­niük a parasztoknak, s gépekkel művelni a fői­det. Nem hisznek neki az emberek. Türelmzs, mert tudja, hogy az idő őt fogja igazolni. Az első, akit meggyőz, földszom­szédjuknak, Forrás Ist­vánnak a 16 éves kislá­nya: Forrás Éva. Ez a dolgos kis Éva látja meg legelőször, hogy valamit elhibáztak, s megérti, hogy Katona Sándornak van igaza, a közös út ve­zet az emberibb élethez. Már pedig ő élni akar, s élvezni akarja az életet, hiszen úgy tud örülni mindennek. A két fiatal egymásra talál. Nemcsak gondolataik lesznek azo­nosak, de szívük is egy ritmusra dobog, s öntuda­tosan választják egymást élettársul. Ök lesznek az elsők a faluban, akik a ré­gi, elavult s fejlődést gátló szokásokat megpró­bálják megváltoztatni. S bár nem mondja ki az író, de érezzük, hogy a szülők is eljutnak idáig. Látják, hogy másképpen kell hozzáfogni a mun­kához. A tavaszi szél megtette a magáét, új életet lehelt az emberekbe, s meg­hozta a boldogabb jövő ígéretét — ez sugárzik Szabó Pál nagyszerű könyvéből. Fapp Alice. Öt DISZ-csoport kezdte meg működését a Balkányi Állami Gazdaságban Szabó Pál: Ifivassi »sél

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents