Néplap, 1955. július (12. évfolyam, 153-179. szám)

1955-07-06 / 157. szám

1955 július 6, szerda

NÉPLAP

„cÁz én pjfrlLájtk&Lziint&vn”

A szövetkezeti napon ÍO taggal gyarapodott a vasmegyeri Micsurin TSZ

tek, kérdezősködtek. Most tudták meg, hogy a heteró- zis kukorica minden mázsájáért másfél mázsát ad a magtermeltető vállalat

szokványminőségit, s holdanként 300 forintot.

Az állatállomány és gyümölcsös is tetszett. Gyönyörű. Példás rend van mindenütt.

Dél felé járt az idő, mikor visszaérkezett a vendégsereg a tsz. központjába. A gyerekek már előre jelezték ezt a főzőasszonyoknak, akik ügyesebben forgatták a főzőkanalat, kavarták a készülő sertéspörköltet.

Asztalhoz ültek. Ismét beszélgetni kezdtek. Borbély Menyhért 6 holdas dolgozó paraszt emelkedett elsőnek szólásra.

— Nagyon meglepett, amit láttam. Minden szép, rendben van — mondta és leült, mert Szabó Kálmán dolgozó paraszt vette át a szót.

— Mikor én tagja voltam a TSZ-nek, nem így volt — kezdett beszélni. — Akkor kaszáltuk a gyümölcsfák alját, most kapálják, nincs abban egy szál gyom sem.

JVféhány pillanatra csend lett. Balogh Sándor elvtárs, a községi pártszervezet titkára, 4 holdas dolgozó paraszt állt fel helyéről. Lassan beszélt, minden szót megfontolt, mielőtt kiejtette volna száján.

— A sok szép mellett hibát is láttam. A sértések állott vízben fürödtek. Friss víz kell azoknak — s tekintetét körülvitte az ott- lévőkön, mintha kereseti volna valakit. Sóhajtott, majd gyorsan bökte ki a szót. — Én is belépek. Vegyenek fel engem is — nézett a tsz. elnökére és mintha ez a néhány szó mázsás súlytól szabadította volna meg, megkönnyebbülve ült helyére.

ARAT A KOMBÁJN

Az első méter után, miMiklósi Miklós elvtárs, a demecseri gépállomás neves traktorosa csütörtökön a szokottnál korábban ébredt. Nyugtalan volt. Ezen a napon indult első útjára gépével, a kombájnnal. — Sietett, hogy mégegyszer ellenőrizze a gépet, nehogy meglepetés érje munkaközben.

Mikor megérkezett a gépállomásra, szemével mintha simogatta volna a gép alkatrészeit. A legkisebb csavar sem kerülte el figyelmét: vajon be van-e biztosítva? Nem fog útközben meglazulni? na ez történne, csorba esnék hírnevén.

Mikor elindult, büszkén nézett az őt búcsúztató munkatársaira. Figyelmesen nézte az utat, irányította a gépet. Nem először haladt keresztül Demecser főutcáján a gép, de most is sokan megnézték. Mikor pedig felismerték annak vezetőjét, megelégedve bólintottak: jó kezekbe került.

Nyírbogdányban annyi nézője volt Miklósi elv- lársnak, mint a menyasz- -zonyos násznépnek. Boldogan köszönt ismerőseinek.

A Dózsa TSZ udvarán valósággal elárasztották kérdésekkel. „Nincs valami baja?” „Nem fog bedögleni?”, „Jól fog ez dolgozni?” hangzottak a

kérdések. igaz, közben olyan megjegyzést is tettek, hogy „nem fog ez boldogulni abban a hatalmas árpában, elfullad”.

Miklósi elvtárs megfontoltan válaszolt.

— Majd elválik.

Rövid tanácskozás és néhány baráti szóváltás után ismét a kormány mellé ült és elindult az „Orosz” dü.ő felé, ahol egy 10 holdas ősziárpatábla egyrésze már beérett. A kíváncsiskodók soksága kísérte első útjára a gépet. Főleg azok, akik hallottak már ugyan a kombájn-aratásról, de nem hittek fülüknek. „Most aztán meggyőződünk munkájáról” — gondolták.

A kövesútról az „Orosz” dűlő felé keskeny, kanyargós akácbokrokkal szegélyezett dűlő-út vezet az árpáig. Figyelmét az útra összpontosította Miklósi elvtárs, hogy sikeresen érjen a célhoz. Így is történt.

Előkészítették a gépet munkára. Közben Miklósi elvtárs az árpát figyelte: hogy kezdjen hozzá? Mikor az utolsó simítást is elvégezték, felült a kormány mellé, indított s "lassan, alig észrevehetően növelte a gázt és simán elindult a gép. Nyugodt volt a vezető.

— Vigyázni kell minden lépésre — szólt oda Miklósinak Vavrik Géza műhelyvezető.

vei teljes kaszaval vágott a gép, mindjárt észrevették, hogy valami nincs rendben. A gép azonban haladt, a nézők utá§a, s a tarlót nézegették.

—Ez igen — mondta Burján elvtárs, a tanácselnök, s bólintott fejével.

Az egyenletes zümmögést egyre gyakraoban szakította félbe először halk, majd erősödő moraj: fulladt a gép. Hirtelen mozdulattal a vágószerkezet egy részét tisztásra akarta vezetni Miklósi eiviárs, azonban mire cselekedett volna, a gép mindkét szemhordókanál lánca elszakadt. — Mintha ég és íöldszakadás történt volna, fogát összeszorítva mormolt valamit a gépen a vezető, tekintetéta kíváncsiskodók felé vitte, de nem szólt semmit, csupán összenéztek a műhely- vezetővel.

— Jól kezdődik jegyezte meg Jeges Pál TSZ-tag, s szomorúan néz'- r mozdulatlan gépet. Sóhajtott.

A műhelyvezető azonnal munkához látott. Amíg csinálták a gépet, a sarokvágók, szalmarakók, zsákosok össze-össze néztek, néha szót váltottak egymással és. tétlenül vártak. Nem bíztak a gépben. Pedig nagy szükség van arra a tsz-ben! A tagok kapálnak a kukoricában. Már harmadszor. Aztán a répát is

szeretnék még egyszer megkapálni a rozs-aratás kezdetéig. Ezért hívták a gépet is, hogy segítsen. És most...

A verejték sűrű cseppek- ban, majd vékony barázdában folyt a szerelők arcán. Miklósi elvtársnak még az arca is zsíros voit. Tudta, bízott benne: nem fog szégyent vallani. Még csak az kellene! Hisz, a szántásban sztahanovista címet szerzett! Itt még jobban helyt kell állni!

A nézelődők nem hittek szemüknek, hogy rövid idő elteltével már össze is szerelték a gépet s készülnek, uogy ismét megkezujéK a munkát.

Indulás előtt néhány szót váltottak a szakemberek, Miklósi elvtárs ismét a nyeregben termett s nyugodt mozdulattal elindította a gépet. A vágószerkezet egy részét szabadon hegyta, hogy könnyebben haladjon a sűrű, dúskalá- 3zú árpában. \

Makkai elvtáiv aki a zsákokat kötötte a gépen, s eregette sorba a tarlóra, meg volt elégedve. Az első fordulóban három zsák is megtelt. A szalmarakók, Hajnal Miklós meg Bata László, ezek a vidámtekin- tetu s-ihuncok, nagy igyekezettel igazították a szal- mehordó kocsiba hulló szalmát. A fogatosok még nem voltak jelen, de várták az üzenetet, hogy mikor induljanak. Nem akarnak késlekedni a szalmabehor- dással, mert szántják a

A lábon álló termést sok veszély fenyegeti. Megyénk területén az elmúlt évben a cséplés és az aratás idején több tűzeset volt. Ha megvizsgáljuk a tűzeset okait, hamarosan megállapíthatjuk, hogy valameny- nyi tűzesetet meg lehetett volna akadályozni, ha az óvóintézkedéseket maradéktalanul mindenki betartja a maga területén.

A tűzeseteket rendszeszikrafogó típust, amely a jelenlegi követelményeknek megfelel.

A B. M. megyei főosztály tűzvédelmi osztály parancsnoksága megvizsgálta a Varga elvtárs által készített szikrafogót és megállapította, hogy az csaknem 100 százalékig megfelel a követelményeknek.

Ennek alapján a tűzrendészet! parancsnokság a megyei mezőgazdasági

A kép azt mutatja, hogy az állandóan készenlétben lévő drótkötéllel hogyan húzza ki a traktor az asztagok közül a cséplőszekrényt.

rint gondatlanság, hanyagság okozta, valamint a tűzvédelemmel kapcsolatos rendeletek be nem tartása.

Az eddigi súlyos károkat látva, gépállomásaink szakemberei sokat törték a fejüket azon, hogyan lehetne olyan szikrafogót alkalmazni, amely a veszélyt a legkisebbre csökkenti.

A nagykállói gépállomáson Varga András fő- mechanikus elvtárs az eddigi tapasztalatokat felhasználva elkészítette azt a

igazgatósággal egyetértve tűzrendészeti bemutatót szervezett a nagykállói gépállomáson. A tűzrendészeti bemutatón megjelent a megye gépállomásainak valamennyi főmérnöke (vezető mechanikusa). — Gyakorlatban mutatták be, a szikrafogó alkalmazását, valamint a csepléssel kapcsolatos tűzvédelmi óvó- intézkedések alkalmazását.

Kéry András megyei tűzrendészeti előadó.

Békebeszélgetések ezrein ismertetik a béke-világtalálkozó felhívását

A helsinki béke-világ- találkozó napjaiban tízezrek

tarlót is, hogy idejében földbe kerüljön a másodnövény.

A gép kiért a tábla végére. Lassan fordult, s közben vizsgálta Miklósi elvtárs: hol van a jelzés, ahol haladnia kell? Nem mehetett végig a táblán keresztbe, mert egy része még nem érett kasza alá. Ügy határoztak, hogy a partosabb részén lévő termést levágják, a többire várnak egy-két napot, hadd érjen be az is. De hogy haladjon a munka, megkezdték az aratást, ahol már lehetett. Nemcsak azért, mert Miklósi elv- társ versenyben dolgozik Jakab István kombájnvezetővel, és nem akar elmaradni, hanem azért is, mert így nem lesz szemveszteség/ Erősen fogadko- zott Miklósi elvtárs, hogy a tervezett 160 hold helyett még 200 holdat is arat-csé- pel, mégsem engedi, hogy megelőzze versenytársa. — Területe van. Csupán a Dózsa TSZ-ben 50 holdra kötöttek szerződést, de többet is arathat. A gégényi Ady Endre T3Z-be szintén 50 holdat szerződtek, a demecseri szövetkezetben pedig még ennél is többet.

Néhány forduló után számolni kezdtek a szövetkezet tagjai: hogy fizet az árpa? A hirtelen végzett számítások szerint meg lesz annak holdján a 13 mázsa. A gép hiba nélkül dolgozott, megsem állt, amíg tartott a beérett árpából.

N. T.

hallgatták a rádió közvetítését, a röpgyűlések, békebeszélgetések és kisgyűlé- sek százait szervezték. A lei velek százait küldték el küL földi békeharcosoknak, s a levelek minden sorából az őszinte szeretet árad. A közös eszmékért folyó küzdelem, amelyet Paál Dávidné vállaji asszony úgy fogalmazott meg, hogy „nem lehet nemesebb cél, mint a békéért harcolni“, közelebb hozta egymáshoz a népeket.

Ezekben a napokban tovább nőtt a békebizottságok tekintélye, gyarapodtak számban és erőben. — Már megkezdték a béke-világtalálkozó felhívásának ismertetését is. A békebizottságok legfőbb feladatuknak tekintik, hogy tovább növeljék az aktív békeharcosok számát, hogy olyan dolgozókat is bevonjanak a mozgalomba, akik eddig távoltartották magukat. Egyéni és csoportos beszélgetéseken ismertetik a felhívás jelentőségét, a további feladatokat. Tervszerint a következő hetekben mintegy 3.000 békebeszélgetést szerveznek a békebizottságok. A közeli napokban Nyíregyházán dr. Molnár Jenő, a megyei békebizottság elnöke tart előadást, „a helsinki béke-világtalálkozó tanulságai“ címmel. A hónap második felében a találkozón résztvett küldött számol be Nyíregyházán a Helsinkiben történt eseményekről. A megye békebizottságai, a hazafias népfront-bizottságokkal karöltve megkezdik a békevédelmi szerződések kötését, amelynek értelmében a dolgozók ígéreteket tesznek arra, hogy aláírásaikat tettekkel is alátámasztják.

5

TŰZVÉDELMI ANKÉT

a nagykállói gépállomáson

Ubéd után megtöltötték ^ a poharakat. Mielőtt kiürítették volna annak tartalmát, Vajkó János felállt helyéről, poharát magasra tartotta.

— A pohárköszöntő alkalmával kérem a szövetkezet tagjait, vegyenek fel engem is a szövetkezetükbe.

A zene és nóta zaja közben Sipos Pál dolgozó paraszt hangjára lettek figyelmesek:

— Ha felvesznek, én is belépek — mondta meghatódva, s újra felzúgott a taps, szólt a zene.

Alig, hogy felcsendült az újabb nóta, ismét abba kellett hagyni. Gasparik István és fia, Pál írta alá ünnepélyesen a belépési nyilatkozatot, majd Szabó elvtárs, a szövetkezet elnöke emelkedett szólásra, s köszöntötte az új belépőket.

Amíg az elnök beszélt, addig Padla Sándor 5 holdas dolgozó paraszt is aláírta a belépési nyilatkozatot másodmagával, majd Csonka Károlyné kérte felvételét, amit örömmel fogadtak a szövetkezet tagjai.

Ezen az ünnepélyen 7 család, 10 tag 29 hold földdel lépett be a Micsurin Termelőszövetkezetbe.

J~yélután kultúrműsor szórakoztatta a vendégeket és futballmérkőzés volt. A zene szólt, fiatalok, idősebbek egyaránt ropták a táncot, vigadtak, s különösen jó kedvük volt az új belépőknek, akik az új élet kezdetén dalba, táncba öntve örömüket szórakoztak a szövetkezet régi tagjaival, a még egyénileg dolgozó parasztokkal, akiket ugyancsak gondolkodóba ejtett ez a vasárnap: folytassák-e tovább az egyéni gazdálkodást, vagy belépjenek a szövetkezetbe? Nyilatkozásuk szerint: rövidesen ők is belépnek.

NAGY TIBOR.

Felzúgott a taps.

— Én is elmondom szívem szándékát — állt fel helyéről Vajkó András. — Hat holdon gazdálkodom. Kötelességemet mindég

pontosan teljesítem. Most sem vagyok adós. Igaz, elnök elvtárs? — fordult szembe a mellette illő tanácselnökkel, aki igenlően

bólintott. — Néha piacra is jut valami. De, — és itt meg akadt a szava egy pillanatra — de mégis gondolkodtam. Kiszámítottam, hogy mivel nincs fogatom, ’ÍJV hold föld megmunkálása, a termés hazaszállítása 1500 forintba kerül. Ha termelek 18.000 forint értékűt földemen. 9.000 forintot elvisz a fuvar meg az egyéb költség. A 6 holdamra fordított erővel feleségemmel könnyen teljesítünk 100 egységet a téeszben. Erre pedig 40 forintos értékkel 16.000 forint a jövedelem.

— 50 forintot fog érni minden munkaegység — szólt közbe Matolcsi elvtárs, a tsz. párttitkára.

— Akkor meg 20.000 forint jövedelem jut 400 egységre — vitte tovább a szót Vajkó András. — Én, én.. . — ismét akadozik

— már meg is gondoltam, hogy belépek, már korábban, de a — nehezen böki ki a szót — a feleségem sírt, mikor megmondtam neki számításom. Vigasztaltam, hogy jó lesz ott, de az csak sírt, hogy nem lesz ott semmink. Később megértette, hogy nekem van igazam. Most már ő sem ellenkezik. És ha felvesznek — nézett a sző vetkezettekre — én is belépek.

A főzőasszonyok megzavarták a beszélgetést. Kezükben tállal, kanállal és sörösüveggel jelentek meg az ajtóban.

T/a sárnap reggel megindult a vendégsereg Vasmegyeren a Micsurin TSZ központja felé. Első alkalommal tartottak szövetkezeti napot. Ott volt a falu apraja, nagyja, ünneplőbe öltözve. Több dolgozó paraszt felesége is megjelent: érdekli az asszonyokat is a szövetkezet élete.

A tsz-párttitkár üdvözlő szavai után Szabó Bertalan elvtárs, a tsz. elnöke lépett a díszemelvényre és beszámolójában ismertette a szövetkezet megalakulásától kezdve napjainkig elért eredményeit és bátran elmondta a hiányosságokat is.

— Kezdetben munka helyett tehenet legeltetett a tagok egy része. Gyenge volt a munkafegyelem. Gázosán maradtak a vetemé- nyek. Kevés volt a jövedelem — kezdte beszámolóját az elnök, majd elmondotta, hogy az ellenség hírverésére hallgatva, néhányon kiléptek a tsz-ből 1953-ban.

— Hogy miért léptek ki? — kérdezte az elnök —, azt is megmondom. A sodródás vitt magával néhány tagot, mert akkor már szép eredményekkel dicsekedhettünk. Bodó János volt tsz. tag a kilépés évében 65 mázsa burgonyát, 42 mázsa kenyérgabonát, 3 mázsa takarmánygabonát, 25 mázsa kukoricát és 2 mázsa cukrot kapott az egyéb természetbeni juttatáson kívül és 15.200 forintot.

A beszámoló után elin- dúltak, hogy a hallottakról kint a határban győződjenek meg a vendégek.

Volt mit nézni. A géppel vetett 30 holdas burgonyatábla ugyancsak gondolkodóba ejtette a vendégeket. Nem volt abban egy szál gaz sem, 100 mázsa termés lesz annak holdján. A 10 holdas heterózis kukorica- tábla mellett sokáig időz-