Néplap, 1955. július (12. évfolyam, 153-179. szám)

1955-07-31 / 179. szám

1955 július 31, vasárnap NÉPLAP ..flint any;) után a méhek" Terebélyesedik a szövetkezeti mozgalom Balsán is Ügy folyik medrében a szőke vizű Tisza a falu alatt, mint valami lusta kamasz. Mintha semmi gondja nem volna, csak az, hogy pihenjen, erőt gyűjtsön, megtartsa hátán a kompot és elringassa a parti fűzek és a messze kéklő hegyek rezge Képét. Hej pedig Virgonc volt őkelme valamikor, nagyon virgonc. Hét falu sem bírt az erejével. Beláthatatlan tengert csinált, nádast, mo­csarat, amiből csak itt, ott emelkedett ki egy-egy kis porong, rajta néhány télős házikóval. Akkortájt nem is igen ettek mást az em­berek, csak halat, káka- böngyért és viziszárnyasok tojását. Nemhiába mondja a régi nóta is: Az élete jaj de bús, Kinek az étele hús. Bizony az nagy szomorú­ság, ha nincsen kenyér, üzen a vidéken pedig lem volt, csak vendégségbe járt ritka napokon. Azt is tartja a rege, hogy amikor a ti- szarádiak új papot vittek a faluba, csónakon kellett vinniök, mert még út sem volt. A pap — egy fiatal káplán — egy ideig cso­dálta a szép nádtengert, a vízililiomokat, a tündérró­zsákat és a kedves madár­dalt, de amikor megéhezett, eszébe jutott, hogy még szántóföldet nem látott, pe­dig hosszú utat megtettek a csónakkal. Meg is kér­dezte, hogy van-e errefelé ió szántóföld? „Nincs!” — telelték neki. „Hát akkor miből élnek az embereit? Van-e kenyér?” „Nincs, csak látogatóba jár ide.” A káplán elszomorodva só­hajtott fel: Kék, Vasmegyer és Tiszarád. Uram, éhenhal Hi a szolgád. így éltek itt Balsán is az emberek nagyon hosszú ideig, de aztan megküzdői­tek a vízzel, a naddal, a rétifarkasokkal, belegyöke­reztek a földbe és termő­vé, szántóvá tették, ügy- annyira, hogy Balsának ma már 3600 holdas határa van és ebből 2600 hold szántó, de még milyen szántó. A Haladó Termelőszövetke­zetnek az idén is 8.000 ke­reszt búzája, gabonája ter­mett. Ennyi terménnyel fi­zetett a föld a jó mun­káért, gondozásért. Szere­tik is a földet, de szeretik a gyermekeket is a balsai dolgozók. Az új életet, a jövőt szeretik benne. Meg is tesznek mindent azért, hogy a föld többet, jobbat teremjen, a gyermekek élete szép, boldog legyen — a maguk életét sohse tedje szomorúság árnyéka. Ezt mutatja az is, hogy egyre többen és többen gondolkoznak azon, hogy belépnek a Haladó, vagy a most megalakult Vörös Csillag Termelőszövetke­zetbe. 2. Ügy született Balsán az új szövetkezet, mint a gyermek: vajúdva. Azok, akik alakították sokat és sokszor vitatkoztak, be­szélgettek róla azokkal, akik nehezebben értették meg miért is helyes az embereknek összefogni, kö­zösen, gépi erővel, a tudo­mány alkalmazásával mű­velni a földet. A Vörös Csillag tagjai­nak többsége már kijárta az iskolát — az első típusú Új Erőnek voltak a tagjai. Ott tanulták meg, hogy kö­zösen jobban, eredménye­sebben lehet gazdálkodni, ott szokták meg a kollek­tív munkát, a fegyelmet, a közösség érdekéért való fá­radhatatlan törekvést. Az Üj Erő párttitkára, Vigvári Gábor elvtárs és a többi kommunista szövetkezeti tag úgy akarta, hogy az Űj Erő alakuljon át har­madik típusú szövetkezetté. Ez azonban nem sikerült — voltak, akik kitartottak amellet, hogy maradjanak ezután is első típusú cso­port. (Ezért új szövet­kezetét alakítottak.) Vig­vári elvtárs, Kulcsár Lász- lóné, Sándor János és még három kommunista kezde- ményeztésére összeálltak tizenhármán és megalakí­tották 54 holdon az új szö­vetkezetét. Az Üj Erő első típusú tszcs, tagjai, akik nem csatlakoztak, most várnak, gondolkoznak. Az új szö­vetkezet tagjai pedig már tervezgetnek, mit, hogyan és mikor csináljanak, ho­gyan kezdjenek hozzá az új élethez. 3. A napokban megalakult a Vörös Csillagban a part­szervezet is. A kommunis­ták Sándor János elvtár­sat, az Új Erő első típusú tszcs, volt elnökét válasz­tották meg titkárnak. A pártszervezet pedig már dolgozik, neveli, oktatja az új szövetkezet tagjait. A párttitkár elvtárs sokszor megkérdezi a szövetkezeti tagokat, hogyan gondolják a kezdést, milyen terveik vannak, mikor akarják megvalósítani. Gyakran összeül a szövetkezet elnö­kével, Vigvári elvtárssal, aki meg a szövetkezet meg­alakítása előtt az Új Erő párttitkára volt és tervez-' getnek, elosztják az elkö­vetkező munkát. A vetést, helyesebben előtte a szántást már kö­zösen végzik. Közös tarló­hántásról, másodvetésről nem lehet szó, hiszen az Új Erő földjén még sok a betakarítatlan termény, burgonya, kukorica, do hány. A vetések, amelyek után tarló maradt, diribbe- ! darabba vannak. Meg kell várni az őszt, a teljes be­takarítást és akkor .,. Ak­kor lehet kezdeni. Az a terv, hogy télen vesznek néhány igás állatot. — Tavasszal kertészetet •létesítenek, mert több szövetkezet példájából tud­ják, hogy az nagy jövedel­met biztosít, aztán baromfi- telepet építenek. Már azt is kigondolták, hogy ki ve­zeti majd: Nagy Mihályné elvtársnő. A dombra —más neve nem igen van ennek a íölddarabnak — dinnyét vetnek. Micsoda jövedelme: ad az, ha egy teherkocsi jó dinnyét bevisznek Mis­kolcra a piacra. Még a na­pokban' felméretik a tisza- parti földjüket — a Sas­fészket. Nem tudni, hol a mezsgye, meddig a szövet­kezeté, meddig az egyé­nieké, mert eddig nem volt tavasszal csíráztatott bur­gonyát vetnek, amiből ko­rán pénzelhetnek majd. Az árából disznókat vásárol­nak. A csíráztatott korai burgonya termeléséhez na­gyon értenek a szövetkezet tagjai. így tervezgetnek. Az Üj Erő többi tagjai pedig gon­dolkoznak és lassan, ha egyesével is, de mégis át­szállingóznak az új .szövet­kezetbe. A párttitkár és az új szövetkezet tagjai sokat beszélgetnek velük, maga r.z elnök, Vigvári elvtárs is. Bízik is abban, hogy vala­mennyien átjönnek az í j szövetkezetbe. Vigvári elv­társ volt a párttitkárjuk és nem hiába mondja: „Jönnek azok utánam, mint anya után a méhek.” —ó G — szerbe-számba véve. Kora ‘ Pé! d a ni utató üzemorvos Doktor Szabó Zoltánról, a ] és mindent elkövet azért, záhonyi állomás üzemorvo-] hogy segítsen betegein. Ez sáról van szó. Berecz Péteri az eset is nagyszerű btzo- átrakómunkás az egyik é.i- i nyítéka annak, hogy mi­jei munkája közben megsé-1 lyennek kell lenrji orvo- rült. Mire az első segély- sainknak, hogyan teljesít- nyú.itásra került volna sor, sék feladatukat. Ezért sze­már az üzemorvos ott vár- j rétik munkatársai, becsülik ta, hogy segítsen rajta, eny- és tisztelik az átrakó dol- hítse fájdalmát. Fiatal! gozói. üzemorvosunk éjjel-nappal | Sajtos R. András a dolgozók szolgálatában áll munkavédelmi felelős. Míás-sdvetés ex nyírcsászári Haladás TSZ-ben A nyírcsászári Haladás Termelőszövetkezetben gon­doskodnak az állatállomány téli takarmányáról. Vég­zik a másodvetést. Hatvan holdat vetnek be. 23 mázsa búza egy holdról homokon Irta .* Ajtay Ödön tudományos svgédntunhutárs za homoki pillangós takar­A nyíregyházi Homokki- sérleti Telep búzatermésé­nek elcséplése július 28-án befejeződött. Mint minden évben, úgy ezidén is igazolják az elért eredmények azt, hogy mi­lyen előnyöket rejt magá­ban a vetésforgórendszerű gazdálkodás az okszerűen alkalmazott szerves- és műtrágyázással egybekap­csolva! Az őszi búzával végzett kísérletek összes vetésterü­lete 1955 .évben 9.31 kát. hold volt. Erről a területről elcsépeltünk összesen 161.44 mázsa őszi búzát és így 1 kát. hold üzemi átlaga 17.34 mázsa szemtermés. Az üzemi állag azt jelenti, hogy ebbe bele vannak számítva a trágyáza'.lan és a kevésbé jól kezelt ellen­őrző parcellák termései is. Kimagasló eredményt ért el a futóhomokdomb olda­lán elhelyezett „Székács” 1055 fajta búza, amelynek kát. boldankinti átlagtermé­se 18.12 mázsa volt. Ezen a futóhomokon a bú­mánynövények után követ­kezett és nitrogén-, foszfor- valamin t káliműtrágyát ka­pott. Nagyon tanulságos ter­mésadatokkal szolgai a füves vetésforgókat ellenőrző magyar pil­langósvirágú növénye­ket termesztő vetés­forgó. Ebben a vetésforgóban ugyanis az egyik búza ta­karmánynak levágott za­bosbükköny után követke­zik, csupán szuperfoszfát- lal műtrágyázva. A másik búza pedig mágnak ter­mesztett „Viktória” borsó után következik, de petisó- val és szuperfoszfáttal mű­trágyázva. Ezen elővetemé- nyek után és a jelzett mű­trágyázások segítségével a szemtermés a következően alakult kát. holdanként: A zabosbükköny utáni búza 23.22 mázsa; a Viktória borsó utáni 22.70 és a kukorica után vetett búza pedig 22.18 mázsa szemter­mést adott. íme világos példa ez arra nézve, hogy az úgynevezett kedvezőtlen elövetemények után is lehet jó búzater­mést elérni, ha okszerűen előkészítjük a talajt búza alá, ezen felül pedig azt helyesen műtrágyázzuk és jó vetőmagot használunk. Az idei nagyszámú ta­nulmányi csoportok láto­gatói különös érdeklődés­sel szemlélték e parcellá­kat, ^ mert köztudomású, hogy a kukorica nem jó előveteménye a búzának. Sőt, ha a búzát műtrágyá­val vetették, még rosszabb volt az eredmény, mint ahol nem használtak mű­trágyát — említették so­kan. — Igaz! mert helyte­lenül alkalmazták a mű­trágyát. Ök csupán szuper­foszfát műtrágyát alkalmaz­tak, amely nitrogénegyen­súly hiányában depressziót okozott és ez okozta a ter­mésvisszaesést. Tehát tanulság az, hogy kukorica után vetett búzát nem csak I szupertoszfáttal, hanem A hitetlen Molnár én ax üres garat Molnár Ferenc még éj­szaka sem tudott aludni. Nyugtalan volt az előző napi kombájn-aratás miatt. — Beszélhetnek, amit akarnak. Pocsékol és kész — mondogatta még éjsza­ka is. S ha nem volt, aki meghallgassa, akkor is mondta. így van ez, mikor valaki saját „igazát“ akar­ja bebizonyítani. Viszont Jakab István sem hagyta magát. Beüzent Molnár­nak meg a többi hitetlen- kedőnek, hogy menjenek ki hozzá a búzába és néz­zék meg, hogy dolgozik. Nem hagyja talán, hogy csorba essen egy kombájn­vezető hírnevén? Nem is hagyta. Ügy dolgozott, hogy nem volt abban kifogás. Mol­nár Ferenc mégis ínak- rancoskodott. Hogy mi­ként? Ha nem látott sze­met a tarlón, ráfogta, hogy a szalmában marad a szem. Állítását nem dön­tötte meg ugyan senki, mert ha valaki azt mond­ta, hogy nem hagy a szal­mába, akkor Molnár rá­vágta: — Bizonyítsa be. Ezzel aztán sok min­dent elintézettnek tartott. Hanem arról nem győzte meg senki, hogy a kom­bájn jól dolgozik. Kegyetlen bosszantotta, hogy az előbbi állításában tévedett. Mert, hogy téve­dett, azt bizonyította, hogy egyetlen szem búzát sem találtak a tarlón. Ha­nem ezután elhatározta, ha törik, ha szakad bebi­zonyítja ország-vidág előtt „igazát". Megbeszélte néhány szö­vetkezeti taggal, hogy reg­gel korán néhány kom- bájn-szalmahordó kocsi i a való szalmát behordanak a tarlóról és elcsépeíik, mint a rendes terményt és megtudják, hogy mennyi szem maradt benne. V.Jt aki helyeselte, de legtöb­ben nem tartották érde­mesnek javaslatát, ő azon­ban addig beszélt, amíg hozzá nem fogtak és két kocsira való kombájnszal­mát a cséplőgéphez szál­lítottak. Jakab István, a kom­bájnvezető majd ki csat­tant a kíváncsiságtól. Nem azért, mert félt, hogy sok szemet találnak benne! Korántsem. Hanem azért, hogy mit fognak lenni ezután. Forgács János traktoros nagynehezen beállította a cséplőgépet, ; a traktort megindította. Először csak csendesen járatta, majd egyre fokozta a gázt. A kocsisok, „kévevá­gók“, ,,kéverakók“ és a gépnél lévők égtek a kí­váncsiságtól. Legjobban. Molnár Ferenc várta az eredményt. Mikor aztán rendes ütemben zakatolt a traktor és cséplőgép, megkezdték a kombájn­szalmát rakni a dobra, onnan meg bele a dobko­sárba, hogy „hagy verje a szemet“. Verte is a gép a szal­mát, csak úgy nyelte el a nagy adagokban bele eresztett csomókat. Néhányan a cséplőgép­nél foglalatoskodtak. Zsá­kokat készítettek elő, ren­desen felszerelték a gép­re. Tartalékzsákot is vit­tek, nehogy kevés legyen a zsák és ne legyen hova ereszteni a búzát. Szóval rendesen elkészítették a gépet és mindent, ami a csépléshez szükséges. Molnár Ferenc az első 5-6 villa szalma beleenge- dése után ment a gépen lévő zsákokhoz. Kezét oda tartotta, ahol a szem el­hagyja a gépet. Hiába tar­totta a kezét, nem akart abba egyetlen szem búza sem kerülni. — Majd megindul ez mindjárt, csak várjatok —< bíztatta a többit. Mikor már az egyik ko­csi szalmát elcsépelték és nem jött egyetlen szem mag sem a gépből, néhá­nyan otthagyták a gépet Molnár azonban kitartott Bízott benne, hogy győzni fog. Járta körbe-körbe a gépet figyelte, hogy meny­nyi szem megy a törekbe^ De ott sem talált semmifi így aztán megtudta or­szág-világ, de különösen a demecseri Dimitrov Ter­melőszövetkezet tagjai, hogy valóban érdemes kombájnnal dolgoztatni. Nagy Tibori pétisóval is el kell látni. Tekintettel arra, hogy a kukorica tuja gyökérzete tóképpen szénhidrátod tar­talmaz és nitrogént nem, vagy csak elenyésző mér- tékDen, a gyökerzetet fel­bontó talaj baktériumok­nak e nagy munkájuk el­végzéséhez nagy mennyisé­gű nitrogénre van szüksé­gük, amelyet a talajból vonnak el, a kukorica után vetett búza elöl. Ezért rossz előveteménye a ku­korica a búzának. Kísérleti telepünk a kukorica után vetett búza alá 150 kg. szuperfoszfát mellé még 100 kg. pétisó műtrágyát is ad, ezáltal helyrebillen a nitrogénegyensúly és így beigazolást nyert az, hogy igenis kukorica után is lehet jó búzát termelni. Ez különös jelentőséggel bír ma, amikor az ország ér­deke igen megkívánja a fokozottabb kukorica­termesztést. Tehát a búza termeszté­sénél mindig ügyelni kell a talaj nitrogénegyensúlyá­ra. Pillangósvirágú növé­nyek után a legtöbb eset­ben van elegendő nitrogén, tehát ezek után elegendő az egymagában adott szu­perfoszfát. Ezzel szemben kukorica után a talaj ki­merül nitrogénban és ezen okból nemcsak szuperíosz- fátot kell adni a búzának, hanem pétisót is. Az 1955. évi cséplési eredményeinkből megemlí­tem még azt, hogy az orosz rendszerű füves vetésfor­gónkban istállótrágyázot-t fekete ugar után ve­tett őszi búzánk csupán szuperfoszfáttal mútrá- gyázva kát. holdanként 22.96 mázsa szemter­méssel fizetett. A magyar rendszerű füves vetésforgónk nem alkalmaz fekete ugart, hanem itt az | őszi búza istállótrágyázott mák után következik, csu­pán szuperfoszfáttal mű­trágyázva. Ennek a búzá­nak az 1955. évi szemter­mése 20.93 mázsa volt kát. holdanként. Tehát mind­két fúvesvetésforgó kima­gasló szemtermést adott őszi búzából.

Next

/
Thumbnails
Contents