Néplap, 1955. július (12. évfolyam, 153-179. szám)
1955-07-31 / 179. szám
3 NÉPLAP 1955 július 31, vasarna.p eggMnae8g838aBBaBWBBHBBM8MM—«MatM^M8MBBM3aa—BgggBB-gggeBB . W Ii.ll ■. ,.'L L.-I1-I pÁbtépítés _____________* A vásárosnaméuyi járási párt-végrehajtóbizottság tervszerű munkával fejleszti a termelőszövetkezeteket Irta: LAZA JÓZSEF, a járási párt vb. első titkára. Élelmiszeripari dolgozók készülődése a II. nemzetközi konferenciára Szeptember 21—25-én rendezik meg az élelmi- szeripari dolgozók második nemzetközi konferenciáját Szófiában. Ebből az alkalomból a nyíregyházi" élelmiszeripari dolgozók a napokban a dohányfermentálógyár kultúrtermében megbeszélést tartottak. Elhatározták,' hogy a konferencia tiszteletére munkafelajánlásokat fognak tenni és versenyre hívják egymást. Legelsőnek a dohányfermentálógyár dolgozoi tették meg a versenykihívást. Versenyre hívták az összes EDOSZ-hoz tartozó dolgozókat. Ezenkívül elhatározták, hogy a lehetőségekhez képest a legnagyobb mértékben ki fogják szélesíteni a nemzetközi levelezést, úgy a népi demokratikus országok dolgozóival, mint a kapitalista országokban élő élelmi- szeripari dolgozókkal. Ez a konferencia nagyban hozzá fog járulni a dolgozók nemzetközi összefogásához. A gépjavító vállalat fiataljai a tervteljesítés sikeréért teljesítették, jelentős eredményt értek el az önköltség csökkentése terén is. Az alkotmány ünnepére újabb felajánlásokkal készülnek. A Berényi József szerelő brigádja, amelyben a DISZ-titkár is dolgozik, vállalta, hogy augusztus 20-ig 10 darab kalapácsos darálót készít terven felül. Hasonló felajánlást tettek a többiek is. Nagyfő Gábor, a Nyíregyházi Mezőgazdasági Gépjavító Vállalat DISZ-titkárát az a kitüntetés érte, hogy részt vehetett a DISZ II. kongresszusán. Az üzem fiataljai nagy szeretettel várták vissza. Amikor itthon beszámolt élményeiről, valamennyien megfogadtak, hogy ezentúl még fegyelmezettebben dolgoznak Második negyedéves tervüket. 117,6 százalékra Tatarozzák, szépítik a Megyei Tanács épületét Járásunk termelőszövetkezetei ebben az évben jelentős mértékben megerősödtek. A tsz. pártszervezetek munkája nyomán javult a vezetés, a munkafegyelem és a nagyüzemi gazdálkodáshoz való ragaszkodás. Tsz-eink termelési átlaga kalászosokból körülbelül két és fél mázsával lett több a tavalyinál és az egyéni dolgozó parasztokénál is. Kapásnövényeink termésátlagai is felülmúlják a múlt évit. Nem fejlődtek azonban az eredmények arányában számszerűleg termelőszövetkezeteink az év első telében, noha erre megértek a feltételek. A járási párt-és tanácsvezetők is sokszor többet beszéltek, mint tettek annak érdekében, hogy a szövetkezetek fejlődjenek. Keveset segítettünk a tsz-ek pártszervezeteinek, s így nem csoda, hogy sok szövetkezet becsukta kapuját a belépni akarók előtt. A Központi Vezetőség júniusi határozata felhívta figyelmünket arra, hogy a mezőgazdaság szocialista átszervezése csak a párt és a népi demokratikus állam céltudatos, politikai, szervező és gazdasági munkájának eredményeként mehet végbe.' A mezőgazdaság szocia- lista átszervezésére irányuló céltudatos munka nélkül a szocializmus nem győzhet a mezőgazdaságban — mondja a KV határozata. Ilyen útmutatás szerint kezdtük meg munkánkat. A párt vb. oda küldte legjobb erőit, ahol a tsz. fejlesztésére megértek a teltételek. Kezdeti eredmények máris mutatkoznak. Tsz. községgé fejlődött Tisza- szalka. Tarpán ma alakult III. típusúvá az I. típusú Rákóczi csoport. A gazdálkodást 14 család kezdi 25 taggal, 120 hold földdel. A tiszaadonyi előkészítő bizottság még a nyár folyamán szövetkezetté fejlődik. Az egyes községekben végzendő tsz-fejlesztési munkához külön tervet dolgoztunk ki, amely a feladatok elvégrését szabja meg. A községek kommunistái agítációs tanfolyamon ismerték meg a, KV legutóbbi határozatait, amelyek a tsz-fejlesztéssel foglalkoznak. Megismerkedtek a tsz. mintaalapszabályzat legfontosabb részeivel. A legjobb tsz-tagok mint népnevelők 3—4 egyénileg dolgozó parasztcsaládot győznek meg a nagyüzemi gazdálkodás magasabbrendűségéröl. Ezeket a népnevelőket tisztelik és becsülik a kívülállók. Olyan elvtórsak ezek, akik példamutató munkát végeznek, akik megmagyarázzák a belépni szándékozóknak, hogy ebben az évben hány ezer íorintot vesztették el a kívülállók távolmaradásukkal. Elmondják, hogy például a tiszaszalkai Búzakalász TSZ-nek 21 mázsás árpája termett, tehát holdanként 13 mázsával több, mint az egyénieknek. A cukorrépa holdanként! átlaga 260—230 mázsásnak ígérkezik, aminek a felét sem érik el az egyéniek. A tsz. agitátorai elmondják az egyénieknek, hogy az a sok rádió, kerékpár, Dútor, amit az elmük hónapokban vásároltak a szövetkezet tagjai, az a sok új ■ ház, ami egy év alatt épült, mind a szövetkezetben végzett becsületes munka eredménye. Az agitáció közben több újbelepu viszont elmondja, hogy nagyon drága iskolát járt az 1953-as kilépés után. Számos egyéni paraszt várja, hogy elmenjenek hozzá a tsz. vezetői megbeszélni a szövetkezetbe való belépés feltételeit. — Tudni való, hogy a szövetkezeti vezető«. mint például Janhovics elvtárs, a vámosatya: Lenin TSZ elnöke, Tarr- Mihály, az olcs- vai Béke TSZ párttitkára helyesen n ánj ították gaz- dasagilag és politikailag a. szövetkezet munkáját. Már a múlt évben 30—40.000 íorintot keresett meg ezekben a tsz-ekben egy család. A tiszaszalkai Búza- kalász tsz. elnöke is családokat látogat már és több kívülállót győzött meg a belépésre. A pártszervezet több új belépőt és belépni akarót bízott meg azzal, hogy beszélgessenek el kívülálló gazdátársaikkal, együtt lépjenek be a szövetkezetbe. A gergelyiugornyai és a tiszaszalkai határban az ebédközi beszélgetés fő témája már a szövetkezeti gazdálkodás. A tiszaszalkai Bajcsy- Zsilinszky és Búzakalász TSZ közgyűlésére a párt- szervezet több olyan tsz-szel szimpatizáló dolgozó parasztot hívott meg, akik a közgyűlésen töltötték ki a belépési nyilatkozatot és elmondták, hogy régen figyelik a szövetkezeti gazdálkodást, a tagok életét. Meggyőződésük, hogy azoknak sokkal jobb, mint nekik. A vámosatyai Lenin Termelőszövetkezet komoly eredményeit is elmondják a pártszervezet népnevelői. Többek közölt azt, hogy egy év alatt több mint 100.000 forintót érő istállót építettek. A tiszaszakai Búzakalász TSZ az utóbbi két év alatt közel 400.000 forintot érő gazdasági épületet létesített saját erőből. A szövetkezetek fejlődését mutatják a szemléltető agitációs táblák, amelyeken forintra számolják ki, hogy menynyivel érdemesebb nagyüzemi módon gazdálkodni. Az eredmények mellett sokhelyütt találkozunk a szövetkezetek vezetőinek és tagjainak elzárkózó magatartásával. Többen jelentkeztek belépésre, de a belépési nyilatkozatot nem töltetik ki velük, hanem azt mondják: ,,ráértek majd októberben”. Pártszervezeteinknek fel kell világosítani az ilyen szövetkezeti tagokat, hogy kárt okoznak ezzel az elzárkózással a tsz-ek fejlesztésének. Szövetkezeteink helyes irányítása, példamutató gazdálkodása révén és jó politikai felvilágosító munkával el kell érnünk, hogy még a zárszámadás előtt többszáz szövetkezeti taggal gyarapodjanak tsz-eink, mert az őszi vetés tábláinak kialakítását, a talaj előkészítését már most meg kell szervezni a jövő évi magasabb hozam biztosítása érdekében. Épül, szépül Nyíregyháza. A város külső felében befejezik a SZTK rendelő intézetet, a Fűszer- és textil- raktárt, a Patyolat új üzemét, a Mezőgazdasági Gépjavító Vállalat új üzemét. Bent a városban rövidesen átadják rendeltetésének az Állami Gyógypedagógiai Intézetet, a Vízügyi Igazgatóság Árpád-utcai emeletes irodaházát, a Dózsa György-utcai Sernevál-iro- daház épületétet és még több más új létesítményt. A Beloiannisz-téren a szép irodaház szomszédságában vakolják a Béke-ház épületet, az Irodaház Kossuth- utca felőli oldalán pedig megkezdik egy 36 lakásos új épület építését. A Beloiannisz-téren tatarozzák, új szinbe öltöztetik a Megyei Tanács épületét is. A munkálatokat Cserbák András kőműves brigádja, a Tatarozó Vállalat büszkesége végzi. Gyors és jó munkájáról híres ez a brigád. A Cserbák brigád Alkotmányunk ünnepének tiszteletére felajánlást tett, hogy a külső tatarozási és vakolási munkálatokat 10 nappal a ■ határidő előtt befejezi. AZ UJ OTTHONBAN Olyan szokatlan volt már Tóth István ” elvtárs számára az új vidék, .a táj, a község, mint a fecskéknek tavasz- szal a régi otthon. Tornyospálca dolgozóival alig három hónapja ismerkedett meg, amikor a községi pártbizottság élére választották; Nagyon boldog volt. A régen Aranyosapáti melletti Ricsikén uralkodó Forgách gróf egykori cseléde nem is olyan régen még fontos beosztásiján dolgozott a Szolnok Megyei Tanács Mezőgazdasági Igazgatóságán. Csaknem öt esztendőt töltött itt munkájával becsületben. Vágyott szíve régen a szabolcsi homokbuckák közé. Az igaz, hogy innen sem kérték, ott sem küldték, azonban ő mégis jött boldogan, mikor a„ párt határozatáról tudomást szerzett. — Falura szeretnék menni — mondta igazgatójának, Horváth Imre elvtársnak. — Remélem ide kéred magad a megyébe — válaszolta az reménykedve abban, hogy ha nem is közvetlenül, de továbbra is együtt dolgozik Tóth elvtárssal. — Nem, haza szeretnék menni Szabolcsba. — Miért mész el innen, hisz te már jobban ismered Szolnok megyét, mint Szabolcsot. Afalóban, nem kis idő öt esztendő. ' Talán jobban megismerte, meg ;s szerette a Kunságot Tóth elvtárs, azonban mégis szűkebb hazájába vágyott. Szabolcsba, ahol született, arra a vidékre, ahól csaknem öt évig volt cseléd a grófi uradalomban. Ide húzott vissza a szíve ahol azok az egykori cselédek, akikkel együtt húzta az igát, új életet formálnak. Aranyosapátiban és a Ricsikén mindenkit ismert, csak azokat nenv akik 5 év óta nőttek fel. Tornyospálcán meg jóformán senkit azokon az elvtársakon kívül, akikkel jónéhány évvel ezelőtt együtt dolgozott az ifjúsági mozgalomban. — A.mikor megtudtuk, hogy visszajön a mi Pista barátunk, nagyon megörültünk magyarázta Kovács Imre, a községi tanács vb. elnöke. — Régebben együtt dolgoztunk.. Most sem csalódtam benne. Sok segítséget ad munkámhoz. A kezdet nem könnyű. Hisz Tóth elvtárs alig ismer valakit a községben. Amikor megtudta, hogy honnan keressük, szabadkozott: „Nem tartom fontosnak hogy írjanak rólam. Hisz három hónap alatt nem sokat tettem. A munkákkal sem állunk úgy, ahogy szeretném.“ Tóth elvtárs nem épített várat, nem művelt csodákat, de amit ennyi idő alatt végzett, talán a legfontosabb, mely a nagy tettek alapját jelenti. Megnyerte a falu bizalmát. Vem csak a község vezetői, a vb. el- nők és titkár, az ügyvezető és a többiek szeretik és vélekednek róla elismeréssel, hanem a kommunisták mellett a pártonkívüliek, az egyénileg dolgozó parasztok is. „Nagyon szeretem ezt a „kis“ embert — magyarázza Pásztor Lajos egyéni gazda, a földművesszövetkezet vezetőségének tagja. — Jól el lehet vele beszélgetni mindenről. A község többi vezetői tanulhatnának tőle. Piránszki elvtárs is u mi ügyvezetőnk. Tóth elvtárssal nagyon szeretek beszélni, mert tanul tő’e az ember. Érdekes, hogy beszéde végén mindig a termelőszövetkezetnél köt ki. Erről aztán beszél. .. beszél. Mondtam is neki. — Minek beszélni erről olyan sokat— Hát azért, mert ott jobb az. élet 1— válaszolta, — Lépjen be! Hiába magyaráztam neki, hogy én nem akarok első lenni, ö csak tromfolt. — Valakinek egyszer csak meg kell kezdeni. Hát miért ne lenne maga? — magyarázta. — Jó... jó mondtam, majd még gondolkozom rajta. Ért a mi titkárunk az emberek nyelvén. Sokoldalú ember.“ iss Géza községi agronómus ellen- őrizni ment a határba. Gondolta, megnézi hogy állnak az aratással. Mikorra várható a beíejezés. Tóth elvtárs utána ment. Az agronómust ellenőrizíe. Az nagyot csodálkozott, amikor a Vontató domb egyik oldalán a titkárt, látta a dombtetőre jönni, ahol éppen egy Jékérc való dolgozó paraszttal beszélgetett. Azok csak nézték a vasaltnadrágos, szemüveges embert. — Valami úriember lehet— szólalt meg idős Barkőczi Istvánná, Himics József anyósa. — Sietni kell, mert lemarad a község — Szólalt meg Tóth elvtárs. — Azt meg nem szeretném, ha azok a jékeiek lennének az okai, akiknek a földjük a mi határunkban van. — Dolgozunk elvtárs — válaszolta Himics. — Mutassa már a kaszáját. Közben levetette kabátját, ingujjat felgyűrte és nekiállt a rendnek. Himics csak nézte. Magában még mosolygott_ is- Az őszhajú hetvenhárom éves Barkőczi néni sem akart mozdulni a csodálkozástól. ' — Jöjjön no, mamám — szólalt meg a titkár. S csak úgy vágta a rendet. Kiss elvtárs oldalba bökte Himicset. — Jól csinálja — válaszolta az. — Az elvtárs hol dolgozik? — kérdezte Barkőczi néni, mikor jó be haladtak már. — Tornyospálcán vagyok párttitkáz. — Igen! Akkor ismeri az én fiamat. Pistát... tanár . .. ott tanít. — Hát hogyne ismerném — állt meg a kasza Tóth elvlárs kezében, amikor meghallotta, hogy egyik új barátjáról, a tornyospálcai DISZ-titkárról van szó. — Soha nem tudja az ember, hogy mikor találkozik ismerőssel — mosolygott. Barkőczi néni vézna kezei gyorsabban mozogtak. Ügy szedte a markot a titkár után, mint valami menyecske. — Milyen fiú Pistám? — kíváncsiskodott a nénike. — Rendes fiú.;; jó DISZ-titkár. \ fiatal DISZ-titkár az egyik leg- jobb barátja lett néhány hónap óta Tóth elvlársnak. A párttitkár !s DISZ-tag. Nem hiányzik egy gyűlésről sem. — Éber, harcos fiú — mondta az anyjának. — Balogh Ferencet, a volt DlSZ-tlt- kárt fel akarták .venni tagjelöltnek. Ez a fiú a papokhoz jár és kántorkodik. Ö akadályozta meg, hogy felvegyék a pártba, r|',óth elvtárs mindenhol ott van, ahol szükség van rá. A vb. elnökkel, a DISZ-titkárral együtt a napokban 40 mázsa terményt zsákoltak be a raktárba, amelyet a Lenin TSZ adott be gyorsbeadás fejében. — Nagy része van abban is, hogy a Ricsikén, ahol több mint öt évig voit cseléd, tsz. előkészítő bizottságot alakítottak. Naponta beszélget az egyénileg dolgozó parasztokkal, akik szívesen hallgatják és fogadják tanácsait. * Reggel hat-hét órakor középtermetű, ritkás hajú, szemüveges, 30 év körüli férfit látnak kijönni mindig a tanácshazával szemben lévő házból a dolgozók. Kezében aktatáska. Ebben tartja az egész „irodát“, addig, míg nem lesz pártbizottsági helyiség. S a férfi, Tóth alvtárs rendszerint késő éjszaka tér haza a munkából. Mégsem érez fáradságot, mert szereti a falut — az otthonát. FARKAS KÁLMÁN.
