Néplap, 1955. június (12. évfolyam, 127-151. szám)

1955-06-19 / 143. szám

135S. JUNTOS 19. VASÁRNAP NÉH U A P 7 MEGBECSÜLÉST rßejjctupl &Ujöifcpj biJiajL eiidlkmick! Két evvel ezelőtt, 1953-ban je lent meg Szauder József tanulmá­nya Bessenyei Györgyről, a ma­gyar felvilágosodás kiemelkedő út­törőjéről. Kultúrpolitikánk nagy­ra értékeli és ápolja napjaink elő­futárainak az érdemeit. Ezt bizo­nyítja az előbb említett tanul­mány megjelenése is, valamint a Magyar Klasszikusok sorozatában megjelenő válogatott Bessenyei- művek kiadása (1953). Hajdú-Bihar megye súlyos mú- iasztásokat kell hogy pótoljon Besenyeiről való megfeledkezése miatt. Ennek a cikknek nem lehet célja a nagy író érdemeiről és bi- haH életéről részletes ismertetést adni, legfeljebb néhány vonással vázolhatjuk itteni tevékenységét. Bessenyei, — anyagi okokból, — 1782-ben hagyta el Bécset és ha­zament szabolcsi birtokukra. 1785- ben. a birtok testvérek között va­ló felosztása után átköltözött a bi­hari Feketetótiba, majd 1787 tava­szától Pusztakovácsiban találjuk egészen haláláig (1811. február 19). A* helységet ma is Kovácsí-pusz- iaként tartják nyilván. Közigazga­tásilag a Berettyóújfaluhoz mint­egy nyolc kilométerre levő Bakon- szeg községhez tartozik. ,, 4 bihari remete“ közel negyedszázados tevékenysé­ge aránylag közismert. Visszavo- nultságban élt. bár ez relativen értelmezendő. Bessenyei igazi írói nag.yságát az itten írott művek adják: „A természet világa“, „A bi­hari remete“, „Magyarországnak törvényes állása“, „Az értelemnek keresése“, „Tarimenes utazása“. „A természet világa“ előszavában olvashattuk: ..Ha pedig én írásom­mal a közboldogság templomának oszlooa alá egy követ tehetek, abból származott vígasztalásom a halálnak örök álmai között is he- vülésbe hozza hideg hamvaimat.“ Néhányszor bekocsizik Nagyvá­radra. Diószegre, ahol mint tábla- bíró részt vesz a megyegyűléseken. Néhány alkalommal jobbágyok ügyében döntő úriszék tagjaként is megjelenik, de nem sokszor, mert mindig a vádlott parasztok mellett emelt szót. Egy 1804-ből való föl jegyzésében írja: „Enqe- met húsz esztendő elfolyása alatt háromszor hívtak el külömb- kü- lömbféle helyen tartott domináns székekre, csak azért, hogy soha többet egybe se hívjanak. Ettem, ittam, olyan gorombaságokkal há­lálván meg a jóakaratot, hogy a gazda ügyét igazságtalannak ta­láljam.“ Nem véletlenül írta Kazinczy- nak, hogy „megfojt a meleg“, és a József nádor elnöklete alatt álló 1 helytartótanács sem véletlen ren­delkezés folytán helyezte ható­sági felügyelet alá. Haláláról is közel félévvel később szerzett tu­domást a szélesebb közvélemény. A pesti Hazai Tudósítások 1811. június 8-i száma, a bécsi Magyar Kurír junius 21-i száma közölte. Sírját 1883-ban derítették fel és az Akadémia emlékoszlopot állít­tatott fölé. Viszont 1899-ben egyik irodalomtörténészünk már panaszt emel: „A sírhantot védő léckerítés elkorhadt, a gyepet dudvák. ka- tángkórók, tüskebokrok lepték el. a síremlékhez a falu csürhéjének mocskos disznai járnak dörgölődz- ni." Sajnálatos tény, de ma is szomorú látvány tárul elénk. A Berettyó-gáthoz mintegy tizen­öt méterre levő emlékművet, fele­lőtlen elemek már le is döntötték. Néhány hónapja újból talpraállí­tották ugyan, de más nem történt. Ökrös István tanító lelkes tevé­kenysége önmagában nem lehet elég. Gondozásnak alig van nyo­ma, hanyagság, gaz, elfeledés. Ezen , semmit sem ment az, hogy ham- ' | vait a háború előtt Nyíregyházéra í vitték át. Itt viszont meg kell je- ) gyeznünk egy döntő hírt. Nadá- nyi Zoltán Aranypiros pillangó című most megjelent posthumus válogatott verskötetének utószavát a költő leánya, Nadányi Gertrud írta. Ebben a visszaemlékezésben a következő rendkívüli érdekessé­get olvashatjuk: „— (A bakohszegi epizódok közé tartozik egy gro­teszk s mindmáig mélységesen tit­kolt ügy: Nyíregyháza akkoriban perelte el a bakonszegiektől Bes­senyei György földi maradványait. Az egyik ravasz Nadányi-rokon azonban, aki az exhumálásra vállalkozott, sajnálta faluját ilyen nevezetességtől megfosztani, úgy­hogy Nyíregyháza máig is egy kondás csontjaival büszkélkedik Bessenyei gyanánt. Apánk, mint a titokba beavatott, derűsen rejte­gette egész életében a csíny emlé­két.)“ — (Magvető Könyvkiadó Bp., 1955. 281—282. oldal). Külö­nös, hogy az emberi hiúság néha milyen ostobaságot eredményez. Utolsó kívánsága szerint itt temették el egyházi szertartás nélkül, egyik kedvenc fája alá. Nadányi Gertrud közlése alapján tehát ma is itt nyugszik, ezt a helyet a jelenlegi­nél nagyobb megbecsülésben kell részesíteni. Nem sokkal különb a helyzet a sírhoz mintegy százhúsz méterre levő egykori házával kapcsolatban sem. Á Berettyóújfalui Gimná­zium jónéhány évvel ezelőtt elhe­lyezett és már szinte olvashatatlan kopott deszkatábláján kívül sem­mi sem jelzi, hogy a magyar fel­világosodás legjelentősebb alkotá­sai ezen falvakon belül vettettek papírra. A ház jelenleg Pálfy An­tal egyénileg dolgozó paraszt tu­lajdona. A telekkönyvben így jel­zik : „Rogyadozó épület érték nél­kül.“ A ház hossza mintegy tizen­két méter. Három részből állott. Középen akkor is konyha lehetett, Aminek két oldalán szabadkémé­nyek voltak. A házat tulajdonkép­pen két szoba alkotta, amelyeknek mennyezetét gondosan gyalult deszkák, gerendák tartják. Jelen­leg az egyik szoba istálló, előtte trágyadomb. A ház rogyadozóban van, oszlopok támogatása menti meg a végleges összedőléstől. A környéken Bessenyei-kultusz nincs. Elvétve tudnak annyit, hogy „nagyerejű ember volt", Mária Terézia udvarában f,egY huszárt lovastól a nyakába vett“. Családját a Toldi családdal töb­ben is azonosnak emlegetik. Arról is lehet hallani, hogy egy bizonyos Verebi János volt a jóbarátja és a „piros almafa alá temették“. Nagy a valószínűsége annak, hogy ez sem a nép ajkán maradt fenn, hanem jórészt Laczka János nevű kortársának a leírásaiból, amit va­lami lateiner egyén tehetett is­mertté, vagy egyes ritka megem lékezések adatai terjedtek el kü­lönböző dilettáns variációkban. Felszabadulásunk után is nagyon kevés lépés történt a helyi Besse­nyei-kultusz ápolására. Nehezen hihető, hogy túlzás volna felvetni a sírhely és a ház helyreállításának gondolatát. A sírhelyet ismét be kell keríteni, a házat jelenlegi gazdája szívesen eladná, hiszen már csak kulturális értéke van. Szégyenfoltot kell itt jóvátenni megyénknek. Az illeté­kesek sürgősen hassanak oda, hogy ezek a Bessenyei-emlékek méltó gondozásba kerüljenek. Sülé Sándor Hacdos Atbul IRODALMI EMLÉKVERSENY Debrecen Város Tanácsa ok­tatási osztálya ebben az isko­lai évben Is megrendezte az immár hagyományossá vált Kardos Albert irodalmi ver­senyt. Az idei versenynek kü­lön jelentőséget adott az a kö­rülmény, hogy. a kiváló nevelő éppen 10 esztendeje lett a fa­sizmus áldozata egy ausztriai gyűjtőtáborban. A versenyben városunk öt középiskolájának huszonöt ta­nulója indult. Az első díjat Pintér Ernő, a Fazekas Mihály Gyakorló Gimnázium IV. o. tanulója nyerte. II. helyezett: Papp Endre (Fazekas g.), III. Tóth Valéria (Svetits) és Vájó Pirogka (Kossuth), IV. Buda Ferenc (Fazekas), Kornya László (Fazekas), Harmathy Attila (Ref. Koll.), V. Mártha László (Csokonai). A győztesek pénz- és könyv- jutalomban részesülnek. Í1 varsói Vlf-re utazik a Betaeui Népi Együttes táncegyüttese és zenekara Tegnap, a késő esti órákban fővárosban nagy sikert aratott Debreceni Népi Együttes táncegyüttese és zenekara tagjaitól és ve­zetőitől az alábbi távirat érkezett szerkesztőségünkbe: „Örömmel jelentjük, hogy feladatunkat teljesítettük és ennek eredményeként a táncegyüttes és a zenekar a varsói VIT-re utazik. Debreceni Népi Együttes.“ ★ Nagy örömmel értesültünk népi együttesünk nagy kitüntetésé­ről és biztosak vagyunk abban, hogy mint 1953-ban, a bukaresti VIT-en az együttes énekkara, ugyanúgy most a táncegyüttes és a zenekar is megállja helyét és hírt, dicsőséget szerez a magyar né­pi kultúrának valamint az együttes szülővárosának, Debrecennek, a testvéri Lengyelországban. A Csokonai Színház Bánk bán előadásával kezdődik héttőn esle a Nemzeti Színházban a magyar színházak ünnepi hete A debreceni Csokonai Szín­ház Erkel: Bánk bán cí­mű operájával és Schiller: Ármány és szerelem elő­adásával szerepel a magyar színházak ünnepi hetén. Téri Árpád, a színház igazgatója az előkészületekről a következőket nyilatkozta: — Rendkívül nagy jelentősé­gűnek tartjuk — mondotta, — hogy lehetőségünk van operá­val és prózával egyaránt be­mutatkoznunk. Ez az első al­kalom, hogy a fesztiválokon a debreceni Csokonai Színházát a zenés műfajban is megismerhe­tik. Úgy érezzük, hogy e két darabon keresztül a színház egészéről képet tudunk adni. Színházunk, amely öt éve ge­rincében egységes és változat­lan, arra büszke, hogy a művé­szi színvonal emelkedésével együtt a debreceni közönséggel megszerettette a színházi kul­túrát. Ezt a határozott fejlődést, a színház felé fordulást bizo­nyítja az is, hogy ebben a f idényben nézőszám terén „évadcsúcsot“ értünk el. Azt szeretnénk, hogy a budapesti fesztiválon is kiérdemeljük azt a sikert, amelyet debreceni elő­adásainkon oly jólesöen mélyen szívünkbe zártunk. A Csokonai Színház a Bánk bánnal hétfőn este lép a fővá­rosi közönség elé a Nemzeti Színházban, a magyar színhá­zak ünnepi hetének megnyitó­ján. A Debrecenben oly forró sikert aratott opera reméltük Budapesten is kivívja a közön­ség és a szakemberek teljes el­ismerését. KÖNYVTÁR NYÍLT A NAGYERDEI FÜRDŐBEN A Megyei Könyvtár a fürdő- zők szórakozásának, művelődé­sének, tanulási lehetőségének segítésére június 18-án strand­könyvtárat nyitott. A könyvtárban főként szóra­koztató rövid olvasmányok, novellas kötetek, „Olcsó Könyvtár“ kiadványok talál­hatók. Gondolt a Megyei Könyvtár azokra is, akik vizs­gáikra a fürdő árnyas lombjai alatt egy-egy zuhanyfürdő köz- beiktatásával kívánnak felké­szülni, viszont azokról sem fe­ledkezett meg, akik ideológiai, vagy szakmai ismereteiket a jótékony nap barnító 'hatása közben akarják bővíteni. A legifjabbak részére pedig érde­kes mesekönyvek állnak ren­delkezésre. Ze'ke Zoltán Megyei Könyvtár A bandunqi értekezlet Az Országos Béketanács kül­politikai füzetsorában meg­jelent Árkus 1st v á n : B a n- didng című írása. A füzet az ázsiai és afrikai népek ban- dungi konferenciája eredmé­nyének tükrében feltárja azo­kat a történelmi jelentőségű változásokat, amelyek Ázsiában és Afrikában a legutóbbi idők során végbementek. Néhány napja nyílt meg a Déri Múzeum kiállítási termei­ben a kiváló magyar festőmű­vész-pedagógus, Balló Ede (1859—1937) másolat-gyűjtemé­nyének kiállítása. Balló Ede, a budapesti Mintarajziskola (a mai Képzőművészeti Főiskola) tanára, nemcsak kitűnő realista arcképeket festett, hanem fő­ként az európai festészet kima­gasló alkotásairól készített má­solat-gyűjteményével tett nagy szolgálatot népének. Balló be­járta Európa maid minden ne­vezetes múzeumát, képtárát s gondos, évekig tartó munkával, alapos technikai tanulmányo­kat végezve (könyvet is írt a festészet technikájáról) másolta a kiváló művészek jellemző al­kotásait. A Déri Múzeum kiál­lítása ennek a jelentős gyűjte­ménynek néhány kiemelkedő da­rabját mutatja be. IB.ALLÖ EDE MÁSOLATAI közül a legkorábbiak a kapita­lizmus korai, fejlődő, előremu­tató korszakának — az olasz reneszánsznak néhány alkotá­sát mutatják be. A legkorábbi, de egyúttal a legsikerültebbek egyike a hirhedt Lucrecia Borgia-t mutatja be Barto­lomeo V e n e t o (működött A REALIZMUS NAC/Y MESTEREI (Ballá Ede festőművész másolatainak kiállítása) 1505—1530 közt) képe nyomán. A festmény felfogásában még a korai reneszánsz, világos, tiszta formákra s színekre törekvő szemléletét tükrözi. Ezzel szem­ben az érett, sőt későreneszáns? puha, festői felfogására is talá­lunk meggyőző példákat a kiál­lításon: két nagy velencei festő — Jacopo Tintoretto (1518— 1594) és Vecellio Tizian arc­képein. A NÉMET RENESZÁNSZ festészetet ifj. Hans Holbein- nak (1497—1543) egy kitűnő jellemképe ismerteti meg a né­zővel: ez a portré a nagy refor­mátorról, Zwingliről ké­szült. Balló Ede másoló tevékenysé­gének legkedveltebb területe a németalföldi művészet volt. Né­metalföldön már a középkor fo­lyamán a terület sajátos gazda­sági helyzete következtében — egy demokratikus jellegű társa­dalom biztos alapjai épülnek. amely — nehéz szabadságküz­delmek — főként a Habsburg elnyomás elleni harc — után a XVII. századra éri el fejlődé­sének tetőpontját. Éppen ezért a németalföldi művészet külö­nös jelentőségre tesz szert az újkori realista művészet kiala­kításában, — különösen a népi jellegű társadalomábrázolás te­rén. i A németalföldi festészet fej­lődésének megindítója Jan van Eyck (1441—1490), akinek a kiállításon szereplő „S z e g f ű s f é r f i“-je a realisztikus polgári arcképfestészet első remekei kö­zé tartozik. A XVII. századi né­metalföldi festészetben a rea­lista irányzat a holland terüle­ten teljesedik ki, a déil rész, — a mai Belgium Habsburg befo­lyás alatt a feudális művészet hatáskörébe kerül. Hollandiában — ahol a protestáns szemlélet következté­ben — csak a világi művészet fejlődik — jelenik meg Remb­randt (1606—1669). akinek leg­tehetségesebb, legátéltebb má­solatait éopen Balló Edének kö­szönhetjük. Bár Rembrandt rendkívül gazdag finom festői- ségét s magkapó erejű népi jel­legű realizmusát néha méa ne­ki sem sikerül teljes értékűen visszaadni, mégis kiemelkedés Rembrandt egyik korai tájké­péről, továbbá a nagy holland mester édesanyjáról készített kéD másolatai. A SPANYOL FESTŐK közi a déli realizmus egyik úttörőjé­nek V e 1 a s q u e z-nek (1599 — 1660) Margerita infánsnőt ábrá­zoló képére hívjuk fel a figyel­met, Francisco Goya (1746 — 1828) képét viszont az eredeti­ben (a budapesti Szépművészeti Múzeumban) kell megtekinteni. A Balló Ede kiállítás nagyon alkalmas arra. hogy a modern festészet úttörő, haladó meste­reiről azok is némi fogalmat nyerhessenek, akiknek nincs módjukban ezeket eredetiben tanulmányozni s ezért nagy népnevelő értéke van ennek a kis, de tanulságos másolat- gyűjteménynek. Kádár Zoltán.

Next

/
Thumbnails
Contents