Néplap, 1955. június (12. évfolyam, 127-151. szám)

1955-06-12 / 137. szám

10Ö5. JUNIUS 12. VASAJtNAP N £ PL A P A NAGY ÉKSZERÉSZ Bemutató u Csokonai Színházban A MŰVELI ISÉP műsoros estet és olvasó ankétot rendez Debrecenben Ez évad utolsó bemutató elő­adása volt a múlt szombaton a Cso­konai Színházban. A darab: A nagy ékszerész mondanivalójában ér­dekes és ötletes, tele szellemes­séggel, a gúny sziporkázó élessé­gével, és a paradox helyzetek ki­tűnő beépítésével. . Mai néző is szívesen kacag és derül a jobb­nál jobb fordulatokon és a darab egészének summázásakor tanul­ságot is vonhat le egy züllött, er- ■ kölcsileg értéktelen társadalomról. rI ibb ez a darab, mint„ridente di- cere verum“. A darab egész mondanivalója súlyos pofonként csattan, s különösen maró és gyil­kos szatíraként robbanhatott megírása idejében a 30-as évek­ben. Hogy mennyire az elevenbe vágott mi sem igazolja jobban, ínmthogy 1936-ban, mikor a da­rab elkészült, egyszerűen nem engdélyezték előadását. 1937-ben n kolozsvári Thália színpad pró­bálkozott vele, de a bemutató elő­adás után ott is rövidesen betil­tották. Felszabadulás után sem kapott helyett színházaink mű- sn-oolitikájában, mindössze egy színjátszócsoport játszotta. Pedig n kapitalista erkölcs leleplezésé­ben a burzsoá hazugság meggyű- löltetésében nagyszerű segítséget nyújtott volna. Szerzője Karinthy Frigyes és Majoros István. Karinthyt nem kell külön bemutatnunk, de Ma­joros Istvánról, mint színpadi szerzőről szólnunk kell néhánv szót. Drámaírói működése már i ősibb keletű, szerzői működése tel les sulival a felszabadulás előttre esik. Segédrendezőként kezdte a Sztár filmszínháznál, maid rövid idő múlva önálló ren­dezői munkával is megbízták. Ké­sőbb a forgatókönyvírás felé for­dult, 1926-ban nagy feltűnést kelt Átokvár című filmjével. A har­mincas évektől kezdve színházak­nál dolgozik, dramaturgiai elfog­laltsága mellett több drámát is ír. F darabok azonban túlságosan is éles politikai mondanivalót rejte­nek. így legtöbbjük előadásra sem kerülhetett. A nagy ékszerészt ko­lozsvári bemutatója után több ro­mániai színház műsorára tűzte, de a kolozsvári előadás betiltása miatt már nem játszhatták. Azóta a Csokonai Színház az első, amely műsorára tűzte. A da­rab mondanivalójában ma sem kopott és kitűnő kórképe az álta­lunk is ismert burzsoá társada­lomnak. Már a szereplők megvá­lasztása is. a gyáros, a Betörő, a Rendőrfelügyelő, a Cégvezető és a Többi — jelzi, hogy itt nem egyénekről, egyesekről, hanem ti­pikus jelenségekről van szó, amely a kapitalista társadalom törvényszerűségében nap mint nap ismétlődhetik. Bár a darab­ban érezhető bizonyos betörő ro­mantika, egészében mégsem vá­lik azzá. nem sikkad el benne az éles és kíméletlen bíráló hang, a leleplező szándék. A mondanivaló summáját ta­lán úgy foghatnánk rövidre, hogy a Betörő, a nagy ékszerész em­beri normákkal mérve betörői mi­volta mellett is többet nyom a becsületesség mérlegén, mint azok, akik a megbecsülés lepedő­je alatt élik a maguk nagyon is erkölcstelen életét. A darab ezt niondia el három felvonáson ke­resztül, élesen, szatirikusán, de mindezt besugarazva a komikum, a humor fényével. Mindezek há- zasításából a tragikumnak olyan ötvözete teremtődik meg, amely kacagtat, nevettet, de ugyanak­kor eléri azt a hatást is, hogy az egész polgári életformát a maga mezítelenségében elibénk állítja. A szereplők közül a gyáros alak jában tükröződik és összegező- ződ'k mindaz, ami rossz, hazug, raffinált és erkölcstelen ebben az éltformában. A sokszínű szerep gazdag lehtőséaet nyújt a színész­nek, hogy kellően alakítsa és belülről ábrázolja az író megal kotta típust. A gyáros az, aki a maga életnormáival egyre inkább rádöbbenti a hiszékeny és naív betörőt, hogy az az életforma, amit ő kínált neki, éppen erköl­csi konvencióiban hazugabb és aljasabb, mint az ő régi mester­sége a betörés. Selmeczi Mi­hály kitűnően és végig meggyő­zően, illetve meggyűlöltetöen kelti életre ezt a figurát. Tud öregesen kéjenc lenni, raffináltan üzletem­ber, és minden emberi érzést ki­pocskondiázó cinikus gyáros, aki nem riad vissza üzletfele meny­asszonyának elcsábításától sem, de a törvények kijátszásától, vagy ha kell üzletfelének tönkretételétől sem riadozik. Selmeczi mindezt jó színészi gesztusokkal valósítja meg, s tehetségét csak bizonyítja az a mértéktartás, ami alakítását végig,jellemzi. Legbonyolultabb és legösszetet­tebb szerep talán az egész darab­ban a betörőé, akit Téri Ár­pád alakít. Kicsit kíváncsian vártuk szerepét, hogyan formál és hogyan kelt életre egy jóval könnyebb más stílusú feladatot a Ható Ignác, Kossuth, Bánk bán és a többi súlyos szerepek után. Itt azonban mindjárt az elején meg kell mondanunk, hogy a sze­reposztást hibásnak tartjuk. Nem állítjuk, hogy rosszul játssza, rosszul oldja meg feladatát, hi­szen játéka sok esetben a legki­tűnőbben, legnagyszerűbben szik­rázik, azonban a darab egészében ez nem egységesül. Súlyos Téri Árpád ehhez a szerephez, talán azért, mert az ő mozdulatait, gesztusait elfoglalja bennünk a súlyosveretű szerepkör, s így né­ha szatirikusán könnved mozdu­latok mögött is a súlyos drámai erőt hordozó színészt véljük meg­mozdulni. Feladatában mégis ki­tűnően oldja meg azokat az el­lentéteket, amelyekből a betörő egvénisége elénk épül. Tj' szerep kényes és bonyolult: J itt a színésznek érzékeltetni kell azt az emberi többletet, amely az egész polgári társadalom fölé emeli, de ugyanakkor nem szabad elsikkadni játékából annak sem. hogy ő mégis csak betörő, aki maga is vét az gmheri társadalmi törvények ellen. Téri szerepében ez hangsúlyt is kap, s hogy meny­nyire szélesskálájú színész, talán ez bizonyítja legjobban, hogy a tragikomikus helyzetekbe is ki­tűnően olvad bele, bár az a köny- nyedség, szellemesség mindig sú­lyosabb, mint amit a betörő alak­ja igényel. A két női főszerep közül a S i- J morét érezzük sokszínűbbnek. » Simor ebben a szerepkörben i egészen otthon van, szikrázóan * szellemes, léha és vonzó, szóval t százszínű feladatát százszínűen ♦ oldja meg. Minden jelenetben $ más és más, tele van ötlettel, for- j dulattal, szerepében végig hang- | súlyozódik, hogy rokonszenvesebb * vonásai mögött is ugyanazok az $ elvek, erkölcsi tételek húzódnak ♦ meg, mint környezete minden { egyes tagjában. Hotti Éva a" betörő menyasszonya megformá­lásában nagyon is buktató szere­pet alakít. A számító nő típusa ő, akinek ars poétikáját csak az ha­tározza meg, hogy ki fizet többet. Vőlegénye, a betörő felé viszont naiv ártatlanságot kell alakítania, s jellemének, illetve játékának ez a kettőssége a darabban kitűnő szatirikus torzóvá mélyül. Hotti Éva végig ura ennek a feladat- ♦ nak, bár a külsőségek — kalap, ♦ ruhamodelek — nagyon is kifeje- $ zőek, túl propagálóák. _ $ tölti Bertalan Kossuth-díjas, J az öreg betörőt a tőle meg- { szokott tehetséggel és ötletesség- J gél mintázza. Novák István! a cégvezető alakjában örökre em- X lékezetünkbe fogja vésni, a min- * dig derékszögben élő, a felfelé f örökké hajlongó lakaj típusát. ^ Mensáros László rendőr- { felügyelője is jól megformált igé- | nyes művészi teljesítmény, min- * den mozdulatában a szövegmon- j dás tisztaságában kiválóan érvé- « nyesül Mensáros tehetsége. De a X többiek is mind-mind igényes szí- • nészi teljesítménnyel segítik elő a | darab sikerét, a legkisebb szerep- ♦ ben élő is tudja feladatát, s így a színészi játék együttes teljesít­ményében kitűnő előd ást láthat­tunk, mely azóta is méltán ka­cagtatja meg a közönséget. A darabot Lovas Edit ren­dezte és a rendezés főérdeme, | hogy a darab szatirikus mondani- 5 valója sohasem sekélyül bohó- X zattá, mindvégig megtartja társa- j dalombíráló jellegét. Mind a sze- X replők, mind a rendező együttes i munkájának köszönhető, hogy ez » a lassan feledésbe sikkadó darab $ újra színpadra került, és Debre- í cen igényes színházkultúráját ez- » zel is öregbítették. B. I. í A Művelt Nép szerkesztősége a Hajdú-Bihar megyei és Deb­recen Város Tanácsa a népmű­velési osztályával június 16^án Művelt Nép olvasó ankétot és műsoros estet rendez budapesti és a debreceni művészek köz­reműködésével. A Művelt Né­pet, mint hetilapot külön nem kell bemutatnunk, az olvasók Debrecenben is ismerik, olvas­sák és szeretik. Riportok, tár­cák, novellák, kritikák, társa­dalmi és kulturális kérdésekkel foglalkozó cikkei mind-mind a legfontosabb eseményekről tá­jékoztatnak. A Művelt Nép először rendez városunkban olvasó ankétot és műsoros estet. Az olvasó anké­tot 16-án délután fél 5 órakor a Déri Múzeum előadótermé­ben rendezd meg a szerkesztő­ség, a'hol a lap munkáját vitat­ják majd meg az olvasók, hogy javaslatokkal, bírálatokkal se­gítsék majd további munká­jukban. A Művelt Nép szer­kesztőség örömmel tartja eze­ket az ankétokat, hiszen ki­váncsi az olvasók minél széle­sebb véleményére, hogy ennek megfelelően a lapot méginkább az olvasók igényeihez szabják. Az ankét után este 8 órakor a Központi Kultúrotthomban tartják a műsoros estet, ame­lyen fellép Neményi Lili, sz Operaház magánénekese, Kun Zsuzsa, az Operaház magántán- cosnője, Sólyám Janka előadó művész, C. Erőss Klára zongo­raművész, Bencze Miklós, Fű­lop Viktor, Remsey Győző, az Állami Operaház tagjai, Hor­váth Ferenc, a Madách Színház tagja, Kaján Kalász Tibor Munkácsi-díjas grafikus, An- daházy Margit, Bán Ibolya, Márkus László, Mensáros László, Oszvald Gyula, Soós Imre, a Csokonai Színház mű­vészei. Konferál Vajda Albert, kísér Daríkó Aladár, Milkulai Gusztáváé, Szita Oszkár. Ma lesz a DISZ kulturális seregszemle megyei bemutatója A DISZ II. kongresszusa tiszteletére ma rendezik meg a megyei kulturális seregszemle döntőjét. Az eddigi bemutatók — mind a járási, mind a terü­leti — mér igazolták azt a nagy várakozást, amit ezekhez a bemutatókhoz fűztünk. Ezek­re a bemutatókra addig alig élő, vagy létező kultúrcsopor- tok támadtak fel és a sereg­szemlére való készülés lendü­lete megmutatta, hogy lelkes munkával, kitartással, a gyen­ge csoportok is eljuthatnak a legjobbak közé. Üzemi, falusi kultúrcsoportokat ismertünk meg ezeken a bemutatókon, amelyek fiataljaink szép és sokszínű képességeiről adtak számot. Iskolák, tsz-ek, DISZ szervezetek kultúrcsoportjai sereglettek a bemutatókra, hogy lelkes munkájukkal he­lyet kérjenek abból a nagy kul­turális mozgalomból, amelyet a DISZ II. kongresszusa lobban- tott fel. Ez a mai, a megyei döntő, az eddigi bemutatóknál sokkal színesebb, számokban gazda­gabb és megrendezésében is nagyobb méretű lesz. Ezen a bemutatón már a legjobbak mérik össze erejüket, tehetsé­güket, az eddig legjobban sze­repelt csoportok műsorszámai kerülnek majd elbírálásra. Kó­rusok, tánccsoportok, színját­szók, szólisták, szavalok mutat­ják meg, hogy mit tudnak, jól kidolgozott számok teszik majd emlékezetessé ezt a bemutatót is. A bemutató ma, 12-én dél­előtt 9 órakor kezdődik és egész nap tart a Központi Kultúr­otthon ba-n. A bemutatón a me­gye 30 legjobb művészeti cso­portja — mintegy 1300 taggal — és 20 legjobb szólistája vesz részt. A bábcsoportok bemutatóját szintén vasárnap délelőtt 10 órakor tartják a Ludas Matyi bábszínházban, Kossuth utca 51. szám alatt. Tizenöt évvel ezelőtt, 1940. június 10-én halt meg hatvan­hétéves korában az új magyar festészet egyik legforradal­mibb egyénisége, Kernstok Ká­roly. K ernstok művészi pályafutása jellegzetesen mutatja, hogy az imperializmus korszakában milyen nehéz volt, még egy izig-vérig forradalmár művész számára is a haladás irányába vezető helyes kifejezésmód meg­őrzése. Kernstok első és sajnos egyben utolsó igazán forradalmi témájú alkotása, az „Agitátor a gyár kantinjában“ 1897-ben ké­szült. A fiatal, alig huszonnégy éves művész a Milíeneum talmi ragyogása utáni évben is már világosan meglátta a munkás- mozgalom döntő jelentőségét. Igaz. két évvel ezelőtt Munká­csi Mihály már megfestette a „Sztárjk“-ot, de Munkácsi műve még inkább ösztönös, mint tu­datos kiállás a forradalmi mun­kásmozgalom mellett. Kernstok képe, amely hosszú ideig (még a Horthy-korszakban is!) a Déri Múzeumban volt kiállítva —- telve van friss, lendületes realizmussal: a a szakállas (egy kicsit Engels-re emlékeztető) agitátor előre mutató jobbkeze s az asztal körül ülő munkások előrehajló, feszülten figyelő alakjai csupa lendület, mély drámaiság, anélkül, hogy a kompozíció olyan kiesé szin­Kernstok Károly emlékezete padiasan pathetikus lenne, mint Munkácsy „Sztrájk“-ja. Itt nem a tömeg-, hanem az egyéni agi­táció, a kis csoportok, a forra­dalmi munkásmozgalom sejtjei­nek megszervezése volt aZ alap­téma. Ennek megfelelően a kép intimebb, mint Munkácsyé, de drámaisága még sokkal sűrítet- tebb, őszintébb. Persze, az öreg Munkácsy és a fiatal Kernstok szembeállítása arra is utal, hogy miként váltja festésze­tünkben a munkásmozgalom ábrázolásában az ösztönös „szimpatizáns“ művészi szemlé­letet. a pártos, tudatos maga­tartás. MJeglepő, hogy a hivatalos 1 ■* műkritika a kép forradal­mi hangját nem tartotta külö­nösebben veszedelmesnek, oly­annyira, hogy elkészülése után egy évre a művészt Ráth-díjjal tüntették ki. Kernstok azonban a következő években el is távo­lodott ettől a forradalmi temati­kától s Rembrandt hatása alatt -megfestette „Krisztus és az emauszi tanítványok“ című ké­pét. Ez a műve 1903-ban készült el, a következő években újra némi témához nyúl, de más mű­vészi eszközökkel és más felfo­gásban, mint korábban: a „Szil­vaszedők“ című olajfestménye az impresszionizmust követő, kissé laza, festői mód, a poszt- impressziocizmus jegyében szü­letett. Bár túlnyomóan tónus- és fényproblémák érdekelték ennek a képnek megfestésekor, — mégis — a festői értékek mellett az egészséges, erős szil­vaszedő parasztasszonyok moz­gása nagyon kifejező. Kernstok nyugtalan egyénisé­ge mindig új utakat keresett. Megismerkedett a francia poszt­impresszionisták: Matisse, sőt a kubizmusra hajló Picasso mű­vészetével, de a német monu­mentális festészet merész újjá- teremtőjét, Hans v. Marces-t is kedveli. /( zekre a hatásokra szület­nek meg a sokalakos lo­vasjelenetei, amelyek —- bár sok dekoratív érték rejlik ben­nük, de mégis modorosak s tar­talmilag kevesetmondók. Mert bármennyire is haladó akart lenni az ú. n. „Nyolcak“ mű­vészcsoportja, amelynek egyik legerősebb egyénisége, a min­denáron új kifejezésmód kere­sése közben a formalizmus zsák­utcájába tévedt. A művész a Tanácsköztársa­ság idején szívvel-léiekkel csat­lakozott a forradalomhoz s emiatt 1919. végén el kellett hagyni hazáját. 1926-ig Berlin­ben élt, ahol az antifasiszta művészcsoportokkal tartott kap- csőlátókat. Sajnos, ezek a mű­vészek is a német szociálde­mokrácia bizonytalankodó, s formalizmusra hajló művészeti felfogása következtében nem tudták Kernstokot visszatéríte­ni a realizmus útjára. Igaz. hogy Marées műveinek hatása néha helyes irányban érvénye­sült nála: pl. a „Vihar“ című képén, amely ha tartalmilag nem is újszerű, de tiszta szer­kesztése, jól felépített alakjak finom fe.stőisége a magyar poszt­impresszionizmus egyik kiemel­kedő alkotásává varázsolják ezt a képet. f Itolsó műveiben stílusa szút­^ esővé válik: hol a valóság­tól menekülő ú. n. expresszio- nizmus követőjévé válik, hol az. etruszk festészet ősi erőteljes egyszerűségétől reméli művé­szetének megújulását. Világos, hogy a harmincas évek végén egyre szélsőjobboldalra tolódó hivatalos művészetpolitikávs! szembe nehéz volt a haladás helyes útját megtalálnia. De halálig szóval cs ecsettel hősie­sen küzdött egy új, felszabadul művészet kialakításáért, s a polgárság egyes baloldali cso­portjai mindvégig kitartottak mellette. Kernstok, ha néha tévútakon is kereste a forradal - mi művészet útját, bátor kiállá­sa, emberi magatartás,-!, s non: utolsósorban eiső nagy realista műve, a ma szocialista művé­szei számára is példamutatást, erőt nyújthatnak. {Hétét *-■

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents